Most érdemes nyelvet tanulni!
Válassz gyorsan, egyszerűen nyelviskolát, Külföldi és belföldi nyelvtanfolyamokat, Tankönyveket, Nyelvtanító programokat, számítógépes szótárakat
Egyszerre válogathatsz a legjobb ajánlatok között.
Gyere el a Nyelvtudás Pláza Országos kiállítás és vásárra augusztus 30-tól szeptember 2-ig.
A rendezvényt 14 városban tartjuk
A rendezvény 4 napja alatt kedvedre böngészhetsz:
- a helyi nyelviskolák,
- tankönyvkiadók,
- külföldi-és belföldi utazási irodák, nyelvi utaztató cégek,
- távoktató és internetes nyelvoktató cégek,
- nyelvvizsgaközpontok,
- idegen nyelvű- és tankönyvkiadók,
- multimédiás oktatószoftverek gyártói és forgalmazói
- oktatási segédeszközök gyártói és forgalmazói ajánlatai között.
3 ok amiért most érdemes elkezdeni nyelvet tanulni!
1. A rendezvényen minden jelentős nyelviskola kint lesz.
2. A kiállítók a rendezvény alatt rendkívüli kedvezményeket biztosítanak
3. ha részt vesz játékos programjainkon, kis szerencsével még több kedvezményt, ajándékokat nyerhet!
A rendezvény ingyenes! Minden látogatót szeretettel várunk!
"De teljesen más a technikája, amikor azzal kell kivágnod magad, amit tudsz, mint amikor szótárban, könyven utánanézhetsz az ismeretlen dolgoknak."
Tudom, erre a konkrét típusra nem tértünk még ki, de olyan is van (anno én sokszor találkoztam ilyennel, amikor engem tanítottak, illetve később én is éltem ezzel a technikával), hogy az írásos magyar-angol mondatfordítást azonnal és szótár használata nélkül kérik. Akkor is azzal kell "kivágnia" magát az embernek, amit már tud... Erről a technikáról mit gondolsz? SZVSZ ez a szókincset és a nyelvtani kompetenciát egyaránt, ráadásul nagyon jól méri. Sőt, némi mozgástere is van a tanulónak, hiszen egy kicsit bonyibb mondatot sokféleképpen lehet értelmezni és magyarosítani - ügyelve természetesen arra, hogy a diák ne költsön, hanem a valós jelentést adja vissza.
"Tulajdonképpen megtanulod, hogyan tudsz csupán a tanult dolgokkal olyanokat is kifejezni, amit még nem tanultál."
Ez szerintem írásban is igaz, ha pl. olyan mondatot kell lefordítania a tanulónak, amit korábban még nem látott abban a formában angolul leírva, de a fordításához szükséges szókinccsel és nyelvtani tudással már rendelkezik.
Emlékszem, anno, amikor még tanítottam (vagy inkább korrepetáltam), akkor többször csináltam olyat, hogy fogtam a diák kurzuskönyvét, megnéztem, miket vett már belőle az iskolában (olvasmányok, nyelvtani anyagok, kiemelt szókincs, stb.), majd olyan mondatokat kértem lefordítani, amelyek tökéletesen fedték a már (jól?) megtanult anyagrészeket. Mit ne mondjak, többnyire siralmas eredmények jöttek ki, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy ez részben alátámasztja azt a feltevésemet, hogy hiába veszik át a diákok az iskolában a leckéket, abból szinte semmire nem emlékeznek, valamint azt is, hogy - a nyelvtan tisztázása helyett beszélgetős irányba eltolt órák miatt - az alapvető összefüggésekkel nincsenek tisztában, és ezért megy nekik olyan rosszul. (A tanultakat fedő egynyelvű feladatokban ugyanúgy nem jeleskedtek...)
És persze azt is meg kell említeni, hogy számonkérésnél minimum 10, de néha akár 20%-os teljesítményromlás tapasztalható a nem kellő mértékű odafigyelés miatt, legyen az a mondat vagy feladat nem végig olvasása, vagy egyszerű félreolvasás, esetleg más kifejezés vagy szó leírása ahelyett, mint amire gondolt a tanuló. A tudásbeli hiányosságokon felül, természetesen...
Én is kb. így tanultam a metodika történetét. Szerencsére a kommunikatív módszert én olyannak tanultam, hogy össze tudtam egyeztetni a nyelvtanos és egyéb mániáimmal. Belefért minden. :) (Ez volt a már emlegetett "orosz" módszertan. Azért idézőjel, mert nem csak az oroszra lehet alkalmazni, hanem általában is.)
Produktív írásban is. De teljesen más a technikája, amikor azzal kell kivágnod magad, amit tudsz, mint amikor szótárban, könyven utánanézhetsz az ismeretlen dolgoknak. Tulajdonképpen megtanulod, hogyan tudsz csupán a tanult dolgokkal olyanokat is kifejezni, amit még nem tanultál. Az meg mindig hasznos.
Persze, hogy más. De írásban nem tartod produktívnak?
Tudom, sokan azon a véleményen vannak, hogy fordítani egy külön tudományág, ezért nem is várható el a diákoktól ez a készség. Én személy szerint - abból kiindulva, hogy a négy alap készséget tudni kell, ez pedig kettőnek a vegyítése - nem értek ezzel egyet. Nyilván magyarul is tudni kell fogalmazni ahhoz, hogy korrekt és frappáns magyar fordítás kerekedjen egy angol szövegből, de azt gondolom, hogy a magyarul tudás elvárható egy magyar anyanyelvűtől.
A direkt módszer után jött a katonáknak szánt "Army Method", amely később audiolinguális módszerként vált ismertté az 50-es évektől, és ezt - egy kb. 3-4 évtizedes "kihagyás" után, amikor ezekkel szembe helyezkedő elméletek és módszerek (lásd Chomsky) is napvilágot láttak és többé-kevésbé elfogadottá váltak időlegesen - követte nem kis részben a direkt módszerre alapozva az az irányzat, amit egyszercsak elnevezett valaki kommunikatív nyelvoktatásnak.
Most itt tartunk. CLT rules. A kérdés az, hogy meddig...
Szóban más fordítani, mint írásban. Az egyetemen tartott az egyik tanár tolmácsolás órát, rengeteget tanultunk rajta. Eleve más hallott szöveget lefordítani, mint amikor nézheted a mondatokat.
"Budai dr semmiféle metodikai dolgot nem tanított, azt angoloktól és amerikaiaktól tanultam."
1. De azért olvastál valamit Budaitól?
2. Az angolok és az amerikaiak - szóval az anyanyelviek - alapvetően máshogy látják ezt a kérdést, lásd onnan ered a kommunikatív nyelvoktatás is, ami nem kis részben a direkt módszerből ered, amit az amerikaiak a 2. világháborúban találtak ki a katonáiknak, hogy gyorstalpalón annyi nyelvtudást fel tudjanak venni, hogy ha megadásra kényszerülnek, akkor néhány tőmondattal meg tudják hatni az ellenfelet, hogy ne öljék meg őket lehetőleg. Sokan talán nem tudják, de a direkt módszert Berlitz (igen, az a Berlitz, akinek a mai napig működnek a nyelviskolái) találta ki, aki egy egyszerű vállalkozó volt, és semmi köze nem volt a pedagógusi pályához.
Sok helyen lehet olvasni a neten, hogy az anyanyelviek úgy gondolják, hogy a nyelvtannak a tanítására semmi szükség nincsen, hiszen a használat során úgyis "felszedi" az ember azt. (Pedig ők is bizonyára ismernek olyan betelepülőket, akik évtizedek után sem képesek rendesen beszélni angolul...) Talán Bárdos írta, hogy a múlt század közepéig a legtöbb angol anyanyelvi meg volt arról győződve, hogy ha lassan és tagoltan beszélnek (angolul természetesen), akkor a világ minden táján megértik őket... :P Ilyen hozzáállás mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy a metodika csúcsának az anyanyelvi tanárt és a nyelvi labort kiáltották ki.
Az utóbbi időben azonban kezdik már maguk az angol anyanyelvű nyelvészek is felismerni, hogy nagyon komoly visszásságai vannak a felnőttek oktatásában annak, ha az anyanyelvet letagadják és erőnek erejével száműzik a nyelvtanulásból illetve -tanításból.
U.i.: Érintőleges téma, amiről már ejtettünk szót, hogy mennyire másképpen kell tanítani a gyerekeket, mint a felnőtteket. Itt is figyelembe illik azonban venni az anyanyelv és az idegennyelv kölcsönhatását, ugyanis - és erről komoly ellentét feszül a szakmában, mint azt ti, szakavatottak bizonyára tudjátok - olyan szomorú állapot is beállhat, hogy a tanuló "két szék közé esik", és egyik nyelvet sem fogja tökéletesen tudni. Apám egyik volt kollégájának a gyerekei jártak így, akik általános iskolába, majd utána gimnáziumba részben Olaszországban jártak, és a hazaköltözésük után véres verítékkel tudtak csak magyar nyelvből leérettségizni (persze vitatható, hogy ez mit és mennyire mér), de magyarul is kicsit furcsán beszélnek...
"Ha nyelvtanárt fizetnék, akkor biztosan nem azzal akarnám tölteni az időt, hogy asszisztálja végig, amint én végigfordítok egy kétoldalas olvasmányt."
Nyilván. De én sem erről beszéltem. A magyar nyelvet nem nélkülöző magyarázatokról beszéltünk. Arról, hogy sok esetben kimondottan hasznos, ha nem találgatásra ösztönzi a tanár a diákját, hanem röviden, tömören, de magyarul felhomályosítja egy adott kérdéssel kapcsolatban. Nem mellesleg a tanulás érdemi (memorizációs) része önállóan történik otthon. Tehát megint egyről beszélünk. :)
"...szóban fordíttasson magyarról idegennyelvre."
Ez írásbeli házi feladat is lehet, nem?
"Egy olvasmányt biztosan nem az órán akarnék feldolgozni, ott már legfeljebb rákérdeznék arra az esetlegesen felmerülő egy-két dologra, amivel otthon egyedül nem boldogultam."
A Babilonnál két anyanyelvi (brit) tanár ismerősöm is tanít. (Persze olyan nyelvtanárok, akik kurzuson szereztek papírt, nem pedig diplomások...) Szeretnek ott dolgozni valami miatt, de hogy maga az iskola milyen, azt nem tudom. Egyikük még engem is tanított egy rövid ideig főiskolán, onnan az ismeretség. Mókás volt, hogy ha bonyolultabb szavakat kérdeztünk, akkor ő is szótárból nézte ki, hogy mit jelentenek. :)
Nekem nincs velük tapasztalatom. Hogy jobb-e a magántanár, azt te tudod. Van, akinek bejön, van, akinek nem. Alternatív megoldásként nézd meg ezt is esetleg: www.lingvico.hu (magántanárok vannak rajta)
én mindig azt hiszem h a neten egy nickkel az embert senki sem ismeri, de már 100x rá kellett jönnöm, hogy nem így van:)) az egyik autós topiktárs garázsa 20 méterre van az enyémtől:)) nem akartam elhinni, mikor kiderült
az tény, hogy sokaknál alapvető hiányosságok vannak, de akkor ők átminősülnek a másik kategóriának, nevezetesen annak, akiknél nem csak frissíteni kell:))
Budai dr semmiféle metodikai dolgot nem tanított, azt angoloktól és amerikaiaktól tanultam. Ő fonetikát tanított és magyarul soha nem hallottam megszólalni sem, ami itt nyilván más szitu, mert azért az angolszakosok akkoriban nagyjából tudtak angolul:)))
"Látod, ezért nem értelek téged... Úgy ellenkezel, hogy közben te magad is az anyanyelv aktív használatával, a kontrasztív megközelítés hathatós segítségével tanultál nyelveket."
Igen, de én egyedül tanultam. Ha nyelvtanárt fizetnék, akkor biztosan nem azzal akarnám tölteni az időt, hogy asszisztálja végig, amint én végigfordítok egy kétoldalas olvasmányt. Inkább olyasmit csináljunk, amit egyedül nem tudok megoldani, azaz beszéljen és beszéltessen az épp tanult nyelven, ellenőrizze le az otthon elkészített fogalmazásaimat, fordításaimat, vagy szóban fordíttasson magyarról idegennyelvre. Egy olvasmányt biztosan nem az órán akarnék feldolgozni, ott már legfeljebb rákérdeznék arra az esetlegesen felmerülő egy-két dologra, amivel otthon egyedül nem boldogultam.
"középfokú felkészítésnél csoporfüggő kinél lehet kinél nem, angolul tanítani a nyelvtant az tény, akinél csak felfrissítjük és rendszerbe szedjük, annál általában mehet angolul"
Nekem személyes tapasztalatom, hogy sokaknál, akiknél csak "frissíteni és rendszerbe szedni" kell az angolt, olyan alapszintű hiányosságok vannak, hogy a felét nem fogják fel az angol nyelvű magyarázatoknak. Néha a magyarnak sem. Arról nem is beszélve, hogy a nyelvtani terminológiát jellemzően nem vagy nem jól ismerik a tanulók. (Nem a "noun" szóra gondolok vagy a "sentence"-re...)
"Budait igen, sőt, imádtam a Budai tanárúr óráit is anno..."
Akkor nem értelek. Ha neked még élőben is megadatott ezzel a zsenivel találkozni, sőt az óráira is jártál, és bizonyára ismered a hozzáállását, esetleg inspirált is, akkor hogy tudsz olyasmivel azonosulni többé vagy kevésbé, ami élesen ellentmond annak, amit ő tart (és gondolom tanít is) a nyelvoktatásról?
to freyya:
"Ugyanakkor tiszta szívvel ellene sem vagyok a módszernek, hiszen jómagam is azért haladtam mindig gyorsabban a nyelvekkel, mert amit a tankönyv egyelőre csak passzív készségnek szánt, azt is megtanultam rendesen. Sosem elégített ki pl., hogy akár a kezdő szintű hallásutáni szövegből kihallottam a kérdésekre a választ, a feladat megoldása után mindig megnéztem hátul a könyvben a szövegét, kiszótároztam, és megtanultam belőle a még nem tanult szavakat, kifejezéseket, nyelvtani jelenségeket."
Látod, ezért nem értelek téged... Úgy ellenkezel, hogy közben te magad is az anyanyelv aktív használatával, a kontrasztív megközelítés hathatós segítségével tanultál nyelveket. Megjegyzem, azok, akik szerintem jól beszélnek angolul széles ismeretségemben, és nem éltek nyelvterületen, mind ilyen módon (illetve ilyen segítséggel) tudtak magasszintű nyelvtudásra szert tenni.
Van valakinek tapasztalata a Playing English Nyelviskolával és a Babilon Nyelvtstúdióval kapcsolatban? Csak náluk találtam 01.14-től induló intenzív angol tanfolyamot. Vagy keressek inkább magántanárt?
Úgy alakult, hogy végre rendesen meg kellene tanulnom angolul (a gimiben és a fősulin sajnos elég lazára vettem), méghozzá nem ártana gyorsan. :o)
Igen, az biztos, hogy nagy feladat, de ezen ugy gondolom elobb-utobb at kell esni. Ugy ertem, ha bizonyos dolgokat magyarul magyaraznak valakinek, azt a keszseget, hogy folyamatosan figyeljen akar orakon keresztul is a masikra amig az idegen nyelven beszel (akar az anyanyelven is), ugy valaszoljon, hogy ne okozzon nehezseget a szavak, megfelelo nyelvtan hasznalata, legyen megfelelo meretu aktiv szokincse, stb., elobb-utobb meg kell tanulni, ha nem elobb, akkor kesobb, es ebben nagyon sok segitseget jelent (legalabbis szamomra) az adott nyelvu tanitas, mintha ugy kene ezeket elsajatitanom, hogy nem vagyok rakenyszeritve, es ha valami erdekel, meg tudom kerdezni magyarul is.
De az biztos, hogy a motivacio talan a legfontosabb tenyezo, egyreszt kenytelen is voltam tanulni, ha el akartam intezni az ugyeimet, vagy ha tajekozodni akartam, de elsosorban magaert a nyelvert tanultam/tanulok.
Érdekes, amit írsz. Én ezt most csoportszinten művelem, mint tanár és nem látok semmiféle extra sikerélményt a tanítványaim arcán. Annál inkább aztán, amikor végre megtalálják a szótárukban az adott kifejezést. A nyelvtan tanítás meg iszonyú nagy feladat. Nekik is, és nekünk, tanároknak is.
Azt feltételezem, hogy más volt a motivációd, valamint a kiinduló végzettséged.
En a masik oldalrol csak annyit tennek hozza, hogy nekem, mint tanulonak sokkal jobban tetszik ha csak az adott nyelven folyik az oktatas.
Oroszbol peldaul szinte teljesen kezdo szinten tanitottak anyanyelviek, es bar sokszor nem tudtam konkretan, mirol van szo, de megsejteni, raerezni, vagy megtudni, hogy jora gondoltam sokkal nagyobb elmeny volt, es sokkal tobb szot lehetett megjegyezni, amit magyarazas, vagy par odavetett mondat kozben hallott ki az ember (pl. letorlom a tablat, remelem minden ertheto volt, meg van par percunk az orabol,...). Tetszett, hogy ezeket is ertettuk egy ido utan, es ezekben is akarva akaratlanul felfigyeltunk a nyelvtani szabalyokra is, nemcsak a szavakra.
szerintem ez a modszer jobban rakenyszeriti az embert, hogy mindenbol tanuljon, aprosagokat, finomsagokat ellessen, es fokent, hogy o maga is jobban hasznalja a szokincset. Jelenleg kulfoldon elek, es akirol pl. tudom, hogy angolul jobban tud, mint en lengyelul, automatikusan atvaltunk angolra, vagy legalabbis a kevesbe ertheto dolgokat angolul beszeljuk meg, mig pl. akirol tudom, hogy nem beszel angolul, sokkal jobban, konnyebben es folyekonyabban beszelek vele lengyelul. Az ember mindig kisebb ellenallas fele megy, pedig a melyviz sokszor jobb.
A kilencvenes évek elején/ig volt olyan nyelvszak az ELTE-n, tanári diplomával, ahol nem volt metodika óra, sem gyakorló tanítás. Az újítások után megtörtént, h az államvizsgán(!) közölték, h akkor most metodikából is kell vizsgázni, és a hátralévő félórában ki milyen kérésen gondolkodjon el.
"De pl. az olvasott szövegértést vagy a hallott szövegértést a legjobban akkor tudod kontrollálni, ha a kérdéseket az anyanyelven adod meg."
Ez a kontrolláló feladat típusától, felépítésétől is függ. Némelyik valóban olyan gagyi, hogy sokszor megkérdezem magamtól, mi a fenéért nem tettek be olvasásmegértő feladat helyett egy olyan "találd meg a négy irányban elbújtatott szavakat a betűhalmazban" jellegű rejtvényt, hiszen ugyanazokat a képességeket mérné fel, és jobban élvezi a diák. De pl. nemrég csináltam egy diákommal alapfokú euro nyelvvizsgás feladatot, ott megadott állításokat kellett megkeresni 4 szövegben, azaz hogy melyik melyikben található. Szokás szerint fél perc alatt le akarta tudni, és igencsak meglepődött, amikor rájött, hogy teljesen más szavakkal, szerkezettel vannak megfogalmazva az állítások a szövegben, mint a hozzá kapcsolódó feladatban. Vagyis muszáj érteni a szöveget, másképp nem találja meg.
Ugyanakkor nagyon hasznosnak találom és rendszeresen használom gyakoroltatásra a szóbeli magyarról idegennyelvre fordítást. Egyrészt kényszeríti a diákot, hogy olyan szókincset, szerkezeteket is használjon, amit magától nagy ívben kerülne még, másrészt a nyelvtan is jobban rögződik így, mint a különféle drillek használatával. Többek között azért is szoktam rá, mert több diáknál is észrevettem, hogy amíg szokásos nyelvtani feladatokat végeztünk, ment minden, mint a karikacsapás, úgy tűnt, hogy érti és használja az adott nyelvtani jelenséget, aztán amikor kötetlen társalgásra került sor, mintha sosem vettük volna, hibásan, vagy ezer éve betanult szerkezetekkel fejezte ki, amit akart. Ha fordítunk is, nincs ez a nagy különbség.
Iskolakultúrát nem olvasok.(( Budait igen, sőt, imádtam a Budai tanárúr óráit is anno (Aaranyhalnak hívták a háta mögött:))
Juj, nagyon nem akarok nyelvtan-ellenes lenni, alapvetően matek-angolosnak indultam, szenvedélyesen szeretem az angol nyelvészetet, mindig is oda húzott a szívem. Egyszerűen elbűvöl mennyire olyan, mint a matematikai logika. (Amikor nyelvtant magyarázok és állandóan rajzolok a táblára, a gyerekek nevetnek. Újabb grafikon? Számegyenes? Hiperbola nem lesz? Matekóra van?:)))
