Törtetés, ravaszság, csillogó katonai géniusz és a nemzet máig tartó csodálata. Kik voltak a Hunyadiak? Kései hun dinasztiánk története Havaselvétől a bécsi várpalotáig. A témában mindenfajta írott és egyéb forrás, vélemény és cikk szabadon idézhető, a kitaláltközépkoros, arvisurás, tamanás, ufós és aktuálpolitikai felhangú írásokat és képeket leszámítva.
Mindehhez némi köze lehetett a Bonfini által vezetett akkori "országimázsközpontnak", amelyik szisztematikusan gyártotta a reneszánsz Itáliai gyűjtésekben már akkor szereplő mesemotívumok felhasználásával a később népmeseként emlegetett történeteket. A délszláv népcsoportoknál talán a szoros olasz kapcsolat az oka ennek, s talán ezért nincs ilyesforma említés viszont az északiaknál.
"Hunyadi Lászlót románul előadták volna" - ezt meg nem gondolod komolyan! :)))
A címerrel kapcsolatban lehet fontossága annak a körülménynek, hogy Holló, Hollós családnevek már a XV. században elterjedtek Magyarországon, 1499-ből ismerünk Mathias és Matheo Hollo nevűeket is; nem beszélve a sok Hollósiról. A szerbek, akik szintén magukénak vallották Hunyadi Jánost, amint ez Arany János verséből ismert, Janko Szibinyáninak hívták, de ez állítólag átfedés egy másik népi hős nevével.
Nem kevésbé meggondolkoztató, hogy a Marsinai név, éppen Szörény vármegyéből csak 1559-től adatolt; persze, létezhettek ők azelőtt is, ám Zsigmond, ha 1390—95 körül náluk szerelmeskedik, biztosan nem távozik egy nagylelkű adománylevél nélkül...
A legesleginkább mérlegelendő azonban az: mennyire fogadták be, ismerték el a különböző népek magukénak a Hunyadiakat? Mátyás királyról szóló anekdoták, regék, mesék nemcsak a magyarok körében éltek, igen sok délszláv népcsoportnál, például még a szlovéneknél is gyűjtöttek ilyen folklóranyagot, valamint a ruténeknél is; viszont a román népköltési gyűjteményekben Hunyadi-motívum legalábbis nem feltűnő (én magam hirtelen csak olyan román népballadára emlékszem, ami Szilágyi Mihállyal hozható összefüggésbe). A Hunyadiakról szóló temérdek magyar költemény, regény, színdarab iránt a román közérdeklődés nem sok figyelmet tanúsított, arról sem tudok, hogy pl. Erkel operáját, a Hunyadi Lászlót románul előadták volna.
Hunyadi János, bármilyen vér folyt ereiben és bárkik is nevelték, nemcsak jól beszélt magyarul, de mai szóval élve "nemzeti káder"-nek számított; kormányzói esküjét, noha az állami és egyházi hivatalos nyelv a latin, magyar nyelven teszi le (esküje szövege a legszebb nyelvemlékeink közé tartozik!), s halálos ágyán is magyarul beszél, holott erre igazán semmiféle protokoll vagy politikai számítás nem kötelezte. Semmiképpen sem lehet az ő nemzetiségét meseszerű vagy valóságot is tartalmazó romantikus anekdoták vagy vérképlet-elemzés alapján máshoz, mint a magyarhoz sorolni. Hiszen még a modern magyar nacionalizmus szerint is a "faj"-hoz tartozás: erkölcsi alkat kérdése és nem biológikum! A magyar nemzetfogalom etikai értelmű volt. Az is hozzátartozik a kérdéshez, hogy a Hunyadi családnév a XV. század legelejétől közkeletű magyar név.
Hunyad földrajzi névként már 1265-től adatolt; magyarul a Hunyadvár alak először 1409-ben fordul elő, a Vajda-Hunyad 1733-tól, a Hunedoara, első román változata 1808-tól. Az ugyancsak középkori Bánfihunyad közelében levő Sebesvárát szintén emlegeti egy-két adat Hunyadvárnak; ez románul Bologa. Létezik egy Hunyadfalva Jászberény mellett. A bánsági Ság község közelében levő Hunedoara Timinana — postai irányítószáma 2937 — első adatolása 1925; nem tudom, honnét ered. A Hunyad helynév a hunyni igéből is eredhet, s jelentése ilyenformán 'pihenőhely, búvóhely, menedékhely, mentsvár' lenne. Rokona az Enyed szó. Hunyadi János latin nyelvű aláírásaiban a Johannes de Hwnyad és nem a de Hwnyadvar alakot használta.
Fey László is fejtegeti, hogy — "királyi vért nem szennyez be" alapon — az előkelő nagyurak nem szégyellték házasságon kívül született gyerekeiket. Legyen azoknak anyja rangban bármilyen alacsonyan álló. Van azonban másik eset is, amelyre a régi nemesek mindég borzadozva gondoltak: arra, amikor az anya magasrangú — és a törvénytelen apa: alantas helyzetű! Erről hallgatni kellett, mert — ha szólt valaki róla, könnyen belefojtották a szót. Nagy különbség, így mondogatták, hogy a csizma kerül a sz..ba, vagy a sz.. a csizmába!
Fey László hivatkozik Vajdahunyad várának freskóira, amelyek szerinte a király és Marsinai Erzsébet romantikus történetét ábrázolnák. Nem tudom, Fey mennyire tudta kiböngészni e freskóképek tárgyát, egyáltalán hogy azok ma milyen állapotban vannak. Ám a majdnem 100 éve készült vízfesték-másolatok szerint (Möller István) azok nem egy fejedelmi személy s egy vidéki egyszerű kisleány, hanem egy rejtélyes lovag s egy még rejtélyesebb előkelő várúrnő titokzatos és láthatóan szomorú végű kalandját ábrázolják!
Természetes, hogy Fey László most megkérdezi: hogyhogy csak én tudok e dolgokról? És hogyhogy nem írtak róla?... Azt kell azonban felelnem: írtak. XVI. századbeli nyugati történetírók például tárgyalják ezt a variációt, amit az itthoniak talán szeméremből elfeledtek. Nem akarom azonban olyként feltüntetni magamat, mintha jártas volnék a csak ritka beavatottak által ismert még ritkább régi történelemkönyvekben. Az egész dolgot — honnan is tudom?
Nos, onnét tudom, ahonnét bárki megtudhatja, ha egyszer veszi magának a kedvet és a bátorságot, hogy a Hunyadiak származásához hozzászóljon: a Hunyadiakra vonatkozó legalapvetőbb és legrégebbi monográfiából, ami igazán nem egy zugmű: Teleki Józseftől A Hunyadiak kora Magyarországon című, 1852—56 közt megjelent hét kötet. Szerzője sem jelentéktelen zugirkász, igen nagy tudományos érdemei mellett mellesleg 1842—48 között Erdély kormányzója is volt. (Pontosan 400 évvel Hunyadi erdélyi vajdasága után.)
Teleki egyébként nem hiszi el a fentebbieket; kifogásai azonban pusztán erkölcsi-érzelmi feltevések.
És van itt sok más egyéb is: mint Fey mondja, a Vojk név lengyel "is"! Feltűnő ezzel kapcsolatban Hunyadi János erős kiállása a lengyel I. Ulászló mellett annak királlyá választásakor.
Idetartozna az is, hogy a lengyeleknél is van Corvin nevű család, és más lengyel és észak-magyarországi nemesi családoknak is volt hollós-gyűrűs címerük. Ez ugyanis — beszélő, de legalábbis: jelentéses címer. Kemény Ferenc az emberiség nagy mítoszait elemezgető művében (megjelent Münchenben) azzal lep meg, hogy a holló, csőrében aranykarikával, koronggal vagy gyűrűvel, a pénzkölcsönzők, azaz a bankárok jelvénye volt! Szerinte Hunyadi János apja, nagyapja — pénzkölcsönzéssel, legalábbis pénzfelhajtással foglalkozott, és a Hunyadi család története jellegzetes példája annak a jelenségnek, hogy a pénzarisztokrácia miként olvad egybe a birtokos arisztokráciával, illetve, mint veszik ki egymás kezéből, vagy mint egyesítik a hatalmat, "az arany arisztokráciája" és "a kard arisztokráciája".
Vojk szolgálataiért kapja Hunyad várát Zsigmondtól... De mire volt leginkább szüksége Zsigmondnak? Pénzre és pénzre; negyvenöt éves uralkodása alatt állandóan emésztő pénzzavarban szenvedett — írja Kemény. És ez is meggondolandó... Éjfélkor kopognak király ablakában... kikopog-mikopog? Egy fekete köpenybe burkolózó hollószerű bankár... és nála még az arany, hozza a csőrében... és viszi a levelet: a birtoklevelet!
Mi az, amit biztosan tudunk Hunyadi János származásáról?
Mindenekelőtt azt, hogy valóban törvénytelen származású volt! Erről hivatalosan is szó esik 1490. június 7-én, az országgyűlésen, unokája, az ugyancsak nem törvényes házasságból született Corvin János herceg trónutódlási igényének előterjesztése kapcsán. (Olyan értelemben, hogy ez nem képezett akadályt nagyatyjának kormányzóvá történő megválasztásakor.)
Ennek megfelelően "apja", Vajk — csak nevelőapja volt! Ezt a tényt alátámasztani látszik az az ugyancsak elgondolkoztató körülmény, hogy volt egy valamivel fiatalabb öccse, akit ugyancsak Jánosnak neveztek! (1439. május 9-én Albert magyar és német király Hunyadi Jánosra és öccsére, ifjabb Hunyadi Jánosra bízza a szörényi várak parancsnokságát, majd a bánságot is. Ez az ifjabb János ugyancsak Gyulafehérváron volt eltemetve; két év múlva viszont a nagy Hunyadit Újlakival együtt nevezi ki I. Ulászló erdélyi vajdává. Amiből kitűnik, hogy Hunyadi igazi társadalmi emelkedése tulajdonképpen Zsigmond halála után kezdődött! Zsigmond alatt csak a királyi lovasság egyik parancsnoka. S már nem is fiatal ember. Születési éve különben bizonytalan, valamikor 1387-95 közé esik.
Milyen adalékokat ismerünk még a Hunyadiak származásáról? Mátyás, mint tudjuk, mintha kacérkodott volna egy őse itáliai származásának gondolatával. Másrészt, egy II. Mohamed török császárhoz írt levelében, a szultánt kétszer is vérrokonának nevezi. Létezik olyan származási anekdota vagy pletyka, ahol e kettő összefér? — ráadásul a törvénytelen származással is? Létezik bizony! Eszerint Hunyadi János anyja — Nagy Lajos király özvegye, Erzsébet anyakirályné lenne, Kotromanics István bosnyák király lánya. Apja pedig egy bizonyos Giovanni Scaligieri nevű olasz udvaronc, később Erzsébet kisebbik lányának, Hedvig lengyel királynénak nevelője és titkára. Miután a balkáni fejedelmek lányaikat el-elküldözni voltak kénytelenek a szultán háremébe, a Kotromanicsok közvetlenül is, de a szerb fejedelmi családdal való rokonság révén is beleelegyíthették vérüket a török császári dinasztiáéba... (Az ilyen rokonságokat számon tartották: Albert király megözvegyült felesége, Zsigmond lánya, Erzsébet, amikor felajánlják, hogy menjen férjhez a szerb fejedelem fiához, Lázárhoz, azzal utasította vissza, hogy "az pogány, mert nővére a szultán felesége".)
Mint köztudott, Erzsébet anyakirálynét Kis Károly trónkövetelő megöletése miatt a nápolyi párt hívei elfogták, lányával, a fiatal Mária királynővel (Zsigmond első feleségével) együtt, őt magát 1387 tavaszán a dalmáciai Novigrádban meggyilkolták; az özvegy királyné akkoriban harmincnyolc éves lehetett, s kivégzése előtt egy hónappal szült egy kis fattyút, akit egy Vojk nevű lengyel testőrtisztre bíztak, hogy felnevelje, s aki ilyenformán titkos sógora lett volna Zsigmondnak. Zsigmond nevezetes adományát Hunyadi János nevelőapjának, Vojknak csak jó húsz év múlva, 1409-ben teszi; akkor adományozza neki Vajdahunyad várát.
Azt a változatot, mely szerint Hunyadi János anyja Morzsinai (Marsinai) Erzsébet szépséges Szörény vármegyei oláh lány lett volna, apja pedig Zsigmond magyar király (és később német császár is), állítólag a Cilleiek kezdték terjeszteni. A magyar köztudatban főleg Heltai Gáspár Krónikájának a közvetítésével terjedt el. A történet önmagában valószerű. Csakhogy, ha valóban így lett volna: sokkal biztosabban tudnánk! Zsigmond, a király, a császár közismerten nagy nőbolond volt, azonban a fiú utód nem adatott meg neki. Ha tehát, mégoly balkézről is, fia született volna, azt ő örömében az égig kürtöli, s mindenképpen "a nevére íratta" volna, különösen akkor, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a fiú ugyancsak az atya dicsőségére válna. Miért nem tette? Csakis azért, mert nem volt igaz, s ezt bizonyára jó néhányan tudták is.
A gyulafehérvári székesegyház északi mellékhajójában három Hunyadi síremléke áll: ifjabb Hunyadi Jánosé (†1440/41), a kormányzó öccséé, a törökverő Hunyadi János kormányzóé (†1456) és Hunyadi Lászlóé (†1457). Hunyadi János síremlékében csak a két hosszanti oldal korabeli, a rövid oldalak és a fedőlap XVI. századi. A hosszanti oldalak csatajelenetet és fogolykísérést ábrázolnak.
Az ifjabb Hunyadi Jánosról, a hadvezér öccséről igen keveset tudni. Születésének ideje ismeretlen, halálának évét 1440-re vagy 1441-re teszik. János bátyjával együtt viselte a szörényi bán címét 1439–től haláláig. Valószínűleg egy oszmánok elleni csatában esett el. Gyulafehérvárott temették el, de földi maradéka nem a síremlékében nyugszik.
"A nova donatio formula értelmezése azért kapott akkor különös súlyt, mert Zsigmond 1409-ben Hunyadvár birtokot is »új adomány címén« adta Hunyadi apjának, a román Vojk vitéznek és rokonainak. Ebből a századforduló több kiváló történésze — például Fraknói Vilmos és Karácsonyi János — arra következtetett, hogy a Hunyadi családnak már 1409 előtt is birtokosnak kellett lennie Erdélyben. Hiszen, fejtegették, épp a nova donatio formula a bizonyíték rá, hogy Zsigmond csak megújította addig is létező birtokjogukat. Nemsokára jött azonban a meggyőző cáfolat. 1916-ban Oszvald Arisztid hatalmas apparátussal mutatta ki, hogy a nova donatio említése akkortájt nem utal szükségképpen korábbi birtokszerzésre, hanem rendszeresen előfordul olyan adománylevelekben is, amelyekkel az uralkodó »királyi kézből« ruházott át birtokot, vagyis olyan birtokot adományozott el, amely addig ténylegesen az ő kezében (apud manus regias) volt. Magyarán: a Hunyadiak nem előbb, csak 1409-ben lettek Hunyadvár birtokosaivá.10 Ugyanebben az évben (1916) Oszvaldtól függetlenül Forster Gyula is ugyanerre az eredményre jutott, megemlítve Frank Ignác véleményét, aki szerint az »új adomány« elnevezés az Anjouk alatt kialakult új adományrendszerrel kapcsolatos.11"
10 Oszvald Arisztid: Hunyadi János ifjúsága; in: Történeti Szemle 1916, 490–494. o.
11 Forster Gyula: Hunyadi János származása és családja; in: Budapesti Szemle 1916, 394–396. o.
Egy legenda szerint Hunyadi János Zsigmond király t0rvénytelen fia volt. Csak amikor kiderült, hogy a leányzó "máshogy" van, gyorsan hozzáadták egy öreg román bojárhoz, némi királyi adománybirtok kíséretében.
Bár én csak egy nyugdijas villanyszerelő vagyok a témában, de könnyen belátható, hogy még a késő középkori viszonyok között is megnyugtató volt a hatalom, és az ország folytonossága szempontjából a biztos dinasztikus háttér. Szt István előtt és közvetlenül utána, továbbá Mátyus (később Csák Máté, még később Trencianski Matej Cak) - Károly Róbert, így Mátyás korában is. Erősebb így a szakrális hatalom.
Rendhagyó, hogy néhány generáció alatt, "belföldi" forrásból lett király. Az olaszok Vetési Albert püspök segítségével összehozták egy meddő nővel (lásd Szt Imre herceg). Vér szerinti fiát nem engedte Vatikán és a magyar urak jó része hatalomba. Lényát és őt magát megmérgezték.
Megtehette volna, hogy kiegyezik a törökkel és passzívan, vagy aktívan támogatja a Bécs ellenes terjeszkedését. A megszakadt törekvések még a mai napig éreztetik hatásukat.
Privátba megírhatnád mi a kizáró ok az Arvisurákkal SZEMBEN.
Arvisura. Hát igen, nem egy zakadémista felfogás jellemzi. Akkor, amikor egyezik a jelenlegi történelem-oktatás irányvonalával, akkor nagy a csönd. Ha mást ír, akkor vagy nincs, vagy mesterségesen kitalált, nem forrásértékű stb. Tessék csak elolvasni mit ír a Hunyadiakról. Meg Dózsáról, Mohácsról, Corvin Jánosról. Hunyadiaknak rengeteg és erős ellenlábasuk volt országon belül is, és kölföldön is --- talán pont úgy, mint most az Arvisuráknak. Így a dinasztikus terveik helyett az ismert romlások végeláthatatlan sorozata jött.
Óriási köszönet, hogy akadt kiadó, aki jelen lélekrontó világban kiadta az Arvisurákat két kötetben, meg a Yotengrit-et 3 kötetben.
De valóban, az oláhról mindig is azt tartotta a mondás, hogy az "bocskoros". Régi ezredkönyveket lapozgatva gyerekkoromban érdeklődéssel olvastam, hogy az I. vh.-ban a frontra is bocskorban zavarták ki őket. Egy másik topikban pedig a Blitzkrieg nevű fórumtárs írta, hogy a II. vh.-ban meg autógumiból készítették a cipőjük talpát...
A gyulafehérvári székesegyház északi mellékhajójában három Hunyadi síremléke áll: ifjabb Hunyadi Jánosé (†1440/41), a kormányzó öccséé, a törökverő Hunyadi János kormányzóé (†1456) és Hunyadi Lászlóé (†1457). Hunyadi János síremlékében csak a két hosszanti oldal korabeli, a rövid oldalak és a fedőlap XVI. századi. A hosszanti oldalak csatajelenetet és fogolykísérést ábrázolnak.
Pesty Frigyes