Tanársegéd, adjunktus, docens, professzor?
Magam csak arra emlkékszem, hogy annó nagyobbnál nagyobb szamárságokat nyilatkozott döntés előtt alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő ügyekben. Erre annó rámutattam nyilvánosan is.
Inkább érveljetek. Itt csaholtok ketten is és nincs egy jó magyarázatotok arra, hogy milyen módon távírányítja OV az ÁB-t. Ennél azért többet várna az ember.
Az legyen az én titkom. Arra mondjál valamit, hogy miképp lett hírtelen az ÁB az ellenzék eszköze? ;)
Ami Halmai személyét illeti: ávós szülők gyermeke, Soros alapítvány / CEU elnök, Göncz "Patkány" Árpád tanácsadója és egy törtető majom, aki mindenképpen be akart jutni az ÁB-be. Hála istennek ez így már nem jön össze neki. ;)
Lenkovics nem üti meg az alkotmánybírói szintet, nyilván, hogy most teljesítenie kellett a potya állásért.
Az OVB vezetőinek részéről most nagyon fontos a higgadt, érthető, józan és tisztelettudó érvelés, különben a közvélemény nem érti meg, és akkor ellenük lehet hergelni mindenkit, a koalíció pedig majd gyáván lapít, nehogy megint veszítsen pár százalékot, mert már nincs nagyon miből..
Az OVB a megismétléskor elég rosszul taktikázott az AB-vel. Kifejezetten hergelték őket, anélkül, hogy már akkor botrányt csináltak volna. Most nagyon észnél kéne lenniük, meg nemcsak nekik. Egy kifejlett demokráciában Biharit lemondásra szólítanák fel, minimum, de pl. Lenkovics sem állna meg a lábán.
Most nagyon fontos, hogy az OVB derekasan és bátran viselkedjék, és normálisan el is magyarázza a közvéleménynek, hogy miről van itt szó, mert ez az "Alkotmánybíróság mindenek felett"-maszlag elég erősen beette magát a köztudatba, noha csak az egyik hatalmi ág intézményéről van szó, amelyik fék-szerepet tölt be, de nem nőhet más ágak fölé, és még kevésbé vonhatja el más ágak döntési- ahtározati jogát, nem írhatja elő számukra az intézkedés tartalmát.
Úgyhogy: hajrá Halmai!
Nem azért, hogy ne legyen népszavaztás, mert az úgyis bohóctréfa és reménytelen vállalkozás, legyen csak minél több Fidesz-népszavazás, hanem a jogelvek tisztázása végett.
Az AB eljárása meg valóban különös - nyílt nyomásgyakorlás a jogi eszközök maszatolásával.
Talán Szigeti egyszer leöntötte vörösborral Bihari talárját, vagy ilyesmi.......
A három különvélemény is nagyon informatív: máskor a különvélemények olyanok, hogy " az indoklásnak ezzel a pontjával nem teljesen mértékben értek egyet; meg hogy nagyobb hangsúllyal szerepeltetném" stb-stb.
Most meg: "Sem a rendelkező, sem az indokló részzzel nem értek egyet."
Nem jogi analfabéták, csak nagyon böki a csőrüket, hogy bár gyakorlatilag politikai kinevezettek, hivatalosan nem politizálhatnak. Hát úgy politizálnak, ahogy a lehetőségeik megengedik.
Az Alkotmánybíróság és a jogállam Népszabadság • Szikinger István • 2007. június 8.
Az Alkotmánybíróság legújabb határozatairól a rendőrségi botrány jutott eszembe. Mi a közös bennük? Az igazságtalanság, amit akkor érez az ember, ha éppen azok sértik meg a törvényt, akiknek védeniük, minden körülmények között érvényesíteniük kellene azt.
"...
Jómagam dokumentálhatóan azok közé tartozom, akik kiálltak a Fidesz népszavazási kezdeményezése mellett. Már abban az értelemben, hogy a kezdeményezés megfelel a törvényi követelményeknek: az aláírások gyűjtésének, majd a voksolásnak nem lehet akadálya. A kérdések többségét illetően igazam lett. Mégsem örülök. Az Alkotmánybíróság a szerintem tartalmilag helyes álláspontját úgy próbálja érvényesíteni, hogy tovább rombolja az alkotmányosság egyébként sem túlságosan szilárd rendszerét.
Fogalmazzunk nyíltan: a testületnek nincs joga a népszavazási kezdeményezés megfelelőségének eldöntésére. Mégis kimondta a megfellebbezhetetlen utasítást: az Országos Választási Bizottságnak (OVB) az alkotmány és a törvény rendelkezéseinek megfelelő aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítenie kell.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 21. §-a értelmében a választási bizottságok - így természetesen az OVB is - függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve. A megfogalmazás még a jogban kevésbé járatos embereket is emlékezteti valamire: a bíróságokra vonatkozóan szokták ugyanezt hangsúlyozni. Mit jelent a függetlenség? Mindenekelőtt azt, hogy meghatározott tartalmú döntésre nem utasíthatók. Sem a bíróságok, sem a választási bizottságok. Az Alkotmánybíróság lényegében ugyanazt teheti, mint adott feltételek mellett egy másodfokú bírói tanács: a határozatot megsemmisíti, és az első fokon eljáró szervet új eljárásra utasítja. Az összehasonlítás itt véget is ér, mert az igazságszolgáltatásban van törvényes lehetőség az alaphatározat megváltoztatására, az OVB döntésének alkotmánybírósági felülvizsgálata során azonban nincs.
Van arra mód, hogy a másodfokon eljáró szerv a megsemmisítés (hatályon kívül helyezés) mellett közölje megállapításait. Ez teljesen logikus, hiszen ellenkező esetben nem tudná a "visszáru" címzettje, mit is tegyen a csomaggal. Egyet nem tehet: nem mondhatja meg: milyen döntést hozzon az első fokon újra döntésre jogosult személy vagy testület. Hogyan is tehetné, amikor ezzel feleslegessé is válna az egész hercehurca? Ha a másodfok érdemben dönthet, akkor indokolt esetben tegye. Ha pedig nem, akkor tartózkodjék olyan kérdések eldöntésétől, amelyekben nincs joga dönteni. Az állam- és jogtudományokban úgy nevezik ezt az alapvető követelményt, hogy a "hatáskörelvonás tilalma". Miért is fizetnének a polgárok azért a közhatalmi működésért, aminek semmi értelme? Miért kellene az Országos Választási Bizottságnak még egyszer tárgyalnia, szavaznia, ha a határozat már készen van? Nem kell bővebben utalnom rá, milyen rendszer milyen "demokráciájára" emlékeztet ez a helyzet, amit most az Alkotmánybíróság idézett elő, és amihez most jobbról és balról egyaránt tapsikolnak, a "jogállamiság" imamalomszerű ismételgetésével.
Figyelmet érdemel az alkotmányos demokrácia elveit sértő akaratérvényesítés technikája is. Az Alkotmánybíróság természetesen tudja, hogy a kérdések elfogadhatóságáról érdemi döntést nem hozhat. Nem is hozott, hiszen a rendelkező részből mindössze annyi következik, hogy az OVB-nek új eljárást kell lefolytatnia. Az ívek hitelesítésére való kötelezés az indokolásban szerepel. Mindjárt hozzáteszi azonban a taláros testület: ez is kötelező mindenkire nézve. Ez egyébként alapvetően így is van.
Jó példa ez arra, milyen kifinomult eszközökkel torzítják el a jogállam értékeit. Mi a trükk az egészben? Az, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás megköveteli: a rendelkező részben rendelkezzünk, az indokolásban pedig indokoljunk. Egyszerű ez, de az Alkotmánybíróság mégis másképpen járt el. Az indokolásban állapított meg kötelezettséget, majd olyan érvet tett mellé (az egész határozat kötelező erejéről), amellyel elmosta a különbséget az akaratnyilvánítás és a magyarázat között.
A bírósági példához visszatérve: a fellebbezés elbírálása során hatályon kívül helyezés esetén a másodfokú bíróság iránymutatást adhat a további bizonyítási eljárásra (kiket kell kihallgatni, mit kell beszerezni), de nem mondhatja ki: el kell-e ítélni a vádlottat, vagy fel kell menteni. Azt meg különösen nem, hogy mi legyen az ítélet. Még kevésbé fogadható el, ha egy bármilyen fokon meghozott ítélet kimondja a bűnösséget, de a három év letöltendő szabadságvesztést csak az indokolásban, vagyis a rendelkező részt magyarázó fejtegetések között rögzíti.
A 11/1992. (III.5.) AB határozat szerint a jogállam tény és program egyszerre. Nem csupán a jogszabályoknak és az állami szervek működésének kell szigorúan összhangban lenniük az alkotmánnyal, hanem az alkotmány fogalmi kultúrájának és értékrendjének át kell hatnia az egész társadalmat. Ez a jog uralma, ezzel válik az alaptörvény valóságossá. A jogállam megvalósítása folyamat. Az állami szervek számára alkotmányos kötelesség ezen munkálkodni. Szép gondolatok ezek. Kár, hogy nem Esztergomban születtek. "
"Az Alkotmánybíróság teljes ülése 1991. július 2-án hozott 11/1991. (VII. 2.) Tü.hat. számú belső határozatában kinyilvánította, hogy az “Ügyrend-tervezetet a teljes ülés az alkotmánybírósági eljárásban kötelező érvényűnek ismeri el.”"
továbbá
"A határozat tartalma 48. §
(1) Az Alkotmánybíróság határozata bevezető részből, rendelkező részből és indokolásból áll. (2) A bevezető rész tartalmazza az ügyszámot és az eljárás tárgyának a megjelölését. (3) A határozat rendelkező része tartalmazza az Alkotmánybíróság érdemi döntését és a határozat közzétételére, továbbá jogszabály megsemmisítése esetén a megsemmisítés terjedelmére és a hatályvesztés időpontjára vonatkozó rendelkezést. Jogszabályi rendelkezés részbeni megsemmisítése esetén a határozat rendelkező része megállapítja a hatályban maradó jogszabályi rendelkezés szövegét is. (4) A határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével; röviden ismertetni kell az indítványt, és hivatkozni kell az Alkotmányra, illetőleg azokra a jogszabályokra, amelyeken az Alkotmánybíróság döntése alapul."
Szerintem hiába vagy jogász, azok sincsenek lángmentesítve. Na pá!
Talán adhatnál egy linket, hogy lássam már azt a fránya Szikinger-cikket.
Ha ugyanis azt írta, amit te, akkor nagy marhaságot írt. Mert egy közjogi hatáskörrel rendelkező döntéshozó testület tagjai csak a törvények, a jogrend szabta keretek között szuverének, a kereteket pedig számukra más testületek döntései határozzák meg.
1. Te becitáltad az AB ügyrendjéből a 48. §-t, ami nem törvény, hanem az AB saját működésére vonatkozó belső szabályzata. Az ügyrend 48. §-a egy árva szót sem tartalmaz arról, hogy akár a rendelkező résznek, akár az indokolásnak kifelé milyen normatív hatálya (kötelező ereje) van.
2. Én meg idéztem a törvény szövegét, amely az AB-határozatról, mint határozatról szól, nem pedig külön rendelkező részről és külön indokolásról.
De megbocsáss, elemi dolgokról nem szeretnék tovább...
"a törvény meg, amit szó szerint becitáltam, mást mond" - ez úgy látszik, elkerülte a figyelmemet (megadnád mégegyszer?). én úgy vettem észre, hogy az AB értelmezi így a törvényt. Én meg az idézte,m szó szerint, ahol az van, hogy csak a rendelkező rész érdemi.
