A Húsz nap háború nélkül c. regényéből 1975-ben film készült, melynek forgatókönyvírója maga Szimonov volt. A Várj reám című versét Darvas Iván sanzonjaként sokan megismerték Magyarországon.
Nehéz lenne felsorolni, mikre emlékszem, pedig én aztán kegyetlen vagyok: megy a feledésbe a színész neve, csak ha felidézi valaki/valami, akkor emlékszem mindenre.
Hiába, sajna ilyen vagyok, de Darvas esetében nagyon sokat tudnék sorolni..
Ezt minden ilyen topicban megkérdezik és van rá standard válasz: A Polidilibe járók jó része csak és kizárólag a polidilibe jár. Az ő számukra meghagyják azt a lehetőséget, hogy itt fejezzék ki részvétüket.
Aki meg itt a kegyeleti topikban is csak arra a néhány évnyi politikai szerepére tud gondolni, az meg egy szánalmas bunkó. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek joga van olyan politikai irányzat mellé állni, amilyen mellé csak akar. Még szerencse, hogy nem egypártrendszerbe vagyunk kényszerítve, már bocs.
Olyan ember volt, akire kizárólag tisztelettel tudok gondolni.
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon! Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom! Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap! Várj, ha nem is jön levél innen néhanap! Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már, És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el, Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell... Ha lemondtak rólam már lányom és apám, S jóbarát már egy sem vár, te gondolj néha rám! Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, Várj te változatlanul, s ne igyál velük!
Várj reám, óh átkelek minden vészen én! Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény! Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt, Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt. S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok: Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá...
Te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok: Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott!
Egyre kevesebbek leszünk... A szüleink, nagyszüleink korosztályából való nagyságok fogyatkoznak... Lesznek-e, vannak-e a mi korosztályunkban ilyenek?
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon! Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom! Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap! Várj, ha nem is jön levél innen néhanap! Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már, És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Nyugodjon békében, és bár hiába várjuk, hogy a földi színpadokon felbukkanjon, azt tudjuk jól, hogy csak a test megy el, a lelke, a lénye itt marad velünk, az emlékeinkben, a szeretetünkben!
