Sziasztok! Én egy fiatal srác vagyok. Van két dilemmám: Házasodjak-e vagy ne, legyen gyerekem vagy nem. Illetve gyerekeim. Szeretném, ha összegyűjtenénk azokat a dolgokat amik ezek mellett ill. ellen vannak.
Látod, mennyire kiszámíthatatlan az élet! Az emberek többsége csak a bajban döbben rá, hogy szüksége van valakire! Teljesen megváltoztatta a házassághoz és gyerekkérdéshez való hozzáállásodat a betegség? Remélem már meggyógyultál!
Sziasztok! Van egy friss élményem. Én nekem már évek óta nem volt komolyabb betegségem. És erősen ugy gondolkodtam hogy nem is kell nekem se feleség, se gyerek. Viszont most nagyon szarul lettem és nem tudom mi lett volna ha nincsenek mellettem. Szóval szükségünk van valakire...
Jó, természetesen nem úgy értettem, hogy minden kizárólag a gyerekről fog szólni! De megpróbálunk úgy berendezkedni, hogy a kettőnk közös világát ne érje teljesen váratlanul a baba!
Nem akarok beleesni abba a csapdába, amibe sokan. Hogy ha megszületik a gyerek, akkor semmi más nem létezik! Mert ahogy te is mondtad, attól még feleség és nő is maradok! Csak egy "picivel" több leszek, mint eddig! Nem akarom sem a leendő férjemet, sem a házasságomat elhanyagolni!
Csak néha elragad a hév, meg a fene nagy vágyakozásom! :D
ezt ne csinald...ha gyereked lesz,meg ugyanugy feleseg leszel,dolgozo,no,stb,nem csak anya...beilleszkedik a kicsi majd a vilagotokba,de ne az aldozata legy,hanem az anyja
Másképp nem is tudnék hozzáállni! Számomra ez egy életcél, hogy anya legyek! Most kezdjük úgy kialakítani az életünket a párommal, hogy tényleg mindent a leendő gyermekeinknek rendeljünk alá. Tavaly nyáron voltunk vidéken egy ismerősünknél, rám nézett és azt mondta, hogy szóljak, hogy ha kellenek a kisfia ruhái, mert elrakott mindent! :D Úgy látszik már nagyon lerí a fejemről, hogy gyerekre vágyom!
Hát ennyire mélyen nem vagyok otthon a témában, mivel még egyelőre nincs saját gyermekem! Remélem, hogy mihamarabb megtapasztalhatom ezt a semmihez sem fogható érzést! :D
A kamaszról jutott eszembe! Arra emlékszem, hogy volt olyan nyár, amikor egyszerűen nem lehetett a lábamra cipőt venni! Mert a gyerek méret már kicsi volt, a felnőtt meg még nagy!
"en akartam mar az enyemeket visszavinni es kicserelni,de addigra lejart a garanciajuk" - hát ez iszonyatosan nagy duma, nagyon tetszik! Lehet én is fogok majd így gondolkozni! :D De most a gyerek utáni vágy mindennél erősebb bennem! Elnyomja az összes észérvet is!
Csak tudod,mikor meg pici az a baba es max annyi gond van vele,hogy faj a hasa,addig hidd el,konnyebb....en akartam mar az enyemeket visszavinni es kicserelni,de addigra lejart a garanciajuk
Nem addig,amig kicsik voltak,hanem mikor a kamasz 1 nyar alatt 38-rol 42-re novesztette a labat es osszel komplett ruhatarat kellett venni neki a gatyatol kezdve a csizmaig es a telikabatig:)
Nagyon igaz am a mondas,hogy kis gyerek kis gond,nagy gyerek nagy gond....Nem lehet osszehasonlitani a kisbabakori aprosagokat azzal,amit egy kamasz tud produkalni...
De ezzel egyutt szep az elet,az enyemek kimondottan jo gyerekek..Legalabbis az en nezetem szerint..egyebkent rosszak,mint az ordog,alladnoan szettepett nadraggal,levert terddel,stb,stb:))
szoval valaki ne higgye,hogy egy gyerek abbol all,hogy szepen gogicsel...lesz meg rosszabb,en mondom:))
de ezek termeszetesen eltorpulnek amellett,hogy mennyire szeretik egymast,milyen jolelkuek,hogy meg a 14 eves nagy embernyi,lakli kolyok is megsimogat,ha elmegy mellettem......
szoval merlegeles kerdese,de merlegelni csak ugy lehet,ha az ember ismeri az ellene es a mellette szolo erveket is
Köszi ereik! Remélem már tényleg nem kell a bébire sokat várnom! Úgy két éven jó lenne, ha már itt lenne közöttünk! Bár ha azt mondanák, hogy holnap szüljek, állok elébe! :D
Hát tényleg nem ez az általános, azt aláírom! Nyilván ő is mondott már félálomban cifrákat, amikor belerúgott az ágy sarkába a gyerekekhez menet, vagy hasonló. De én azt látom rajta, hogy ő ettől teljesedett ki!
És én szeretnék majd róla példát venni! Nyilván én is idegbeteg leszek, ha hatodjára kell felkelni a gyerekhez, amikor öt perce néztem meg és semmi baja nem volt! Én nem mondom azt, hogy nem hiszek a gyerek születése utáni rózsaszín ködös világban, mert hiszem azt, hogy van akinek ilyen! De azt aláírom, hogy egy kisbaba melett nem fenékig tejfel az élet! De a fenébe is, én akartam azt a gyereket, hát akkor meg is csinálom neki azt, amire szüksége van! Én legalábbis így vagyok vele! :D
MAXVAL pusztán érdeklődésből kérdem neked hány gyerked van? Tudom Dórinak még nincs, de kívánom neki, hogy mielőbb legyen. Valóban nem kell a gyereknek a legdrágább dolgokat megvenni, de mindig gondolni kell a holnapra is. Ezenkivül csereberélni, más gyermekes családoktól örökölni is lehet jól bevált dolgokat.
ki a fene szeret felalomban kimosdatni egy nyakig szaros gyereket ejjelente 3x??
az mas kerdes,hogy az ember orommel csinalja,hiszen megiscsak a gyerekerol van szo,de ne mondja nekem senki,hogy otvenedszerre nem gondolkozik azon,hogy kibirja-e a budos kolyok reggelig abban a pelenkaban es jobb lenne inkabb aludni:))
Nem hiszek ebben a lila edi-bedi babas rozsaszin vilagban...A gyerek nem baj,ha megtanulja,hogy a szulei is emberbol vannak,neha turelmetlenek,faradtak,almosak,stb...Nem vagyok tokeletes,feltetelezem itt egyikunk sem,meg ha torekszem is....De azt vallja mar be legalabb maganak az ember,hogy karomkodik ezerrel,ha lefossa a gyerek es nem jokedvuen,mosolyogva oltozik at 5x....
Ha mindenki arra törekedni, hogy előbb legyen meg minden a gyereknek, aztán jöhet, akkor nagyon sokan nem is vállalnák be a babát. Ha már ott van a gyerek, akkor a család életében nagyon sok mindent lehet úgy alakítani, hogy ne rokkanjanak bele anyagilag! Például nem muszáj mindenből a legjobbat megvenni a gyereknek! Használtan is lehet nagyon jó minőségű ruhákat, játékokat vagy akár babakocsit venni!
Nézd, én napi kapcsolatban vagyok ezzel a barátnőmmel! Sokszor voltam is náluk, láttam, hogy bánik a gyerekeivel. És nála tényleg így van, hogy élvezi ezt az egészet! Neki ez öröm, ő egész életében erre vágyott!
Nyilván nagyon sokan vannak úgy vele, hogy nyűg az egész éjszakai kelés, hogy a gyerek alig alszik, hogy amíg szoptat az ember, addig nem is lehet túlzottan mobil. De azért bőven vannak kivételek, akik nem így gondolják!
Szerintem ez hülyeség! Minden kapcsolatból van kilépés. A házasságból is, csak azt már válásnak hívják! Rossz házasságban élni, éppen olyan megterhelő, mintha állandó stresszben élne az ember. De mint ahogy már írtam, minden kapcsolat kompromisszumokon alapul.
Látszik, hogy nagyon fiatal vagy, de elárulom neked, hogy 37 éves koromban úgy vállaltam a gyereket, hogy akkora megteremtettem annak az anyagi hátterét. Sőt, tudom miből fogom taníttatni a fiamat, s már ahhoz is megteremtettem a lehetőséget, hogy legyen hol laknia. A többi rajta fog múlni.
És tudod vannak olyanok is, akik korán halnak és nem látják gyermekük felnövekedését. Pl. az én anyám 1972-ben 36 évesen halt meg, én 9 éves voltam. Ha tudta volna megszült volna engem?
De mondom, nekem óriási motivációt jelent a 27 éves, négy gyermekes barátnőm! Mert ő nekem mindig azt mondja, hogy neki nem nyűg felkelni éjjel szoptatni a gyerekeket, nem nyűg hatodjára átöltöztetni őket! Stb. Szóval én nagyon hasonlóan gondolkozom!
ez egesz egyszeruen hazugsag,vagy onamitas....Igenis idegesito felalomban orankent felkelni aki ezt nem vallja be,onmaganak is hazudik...az mas kerdes,hogy megeri-e....
"Ha a másik fél úgy tolerálja a másik hülyeségeit, hogy az már neki nem jó, akkor azt a kapcsolatot már rég megette a fene. Nincs semmi értelme!"- Igen csakhogy házasságból sokak szerint már nincs kilépés.
Nézzük a jelent. Abba mi a faxság hogy amikor a gyerek odajut hogy egyetemre járna a szülök nem tudják fizetni, mert már nyugdíjasok. Vagy családot alapítana ami már most is nagyon megterhelő anyagilag, de még az idős szülőket is el kell látni. Ebbe bele kell gondolni. Ma már más világ van sajnos...
Majd rá fogsz jönni, hogy az élet nem így működik! Egy kapcsolatban, főleg egy házasságban alább kell adnod az igényeidet, de főleg az ego-dat kell egy kicsit visszafogni!
Látszik, hogy még nagyon fiatal és tapasztalataln vagy.
Mélységesen egyetértek veled! Én már azt is nagyon becsülendő és csodálatos dolognak tartom, hogy valaki 37 évesen vállal gyereket! Nincs ezzel semmi gond! Főleg, hogy ebben a korban már nagyon sok problémával kell megküzdeni a terhesség folyamán. Szóval szerintem nem az a lényeg, hogy ki hány évesen szül gyereket. Attól még nem lesz valaki kevésbé jó anya, vagy apa, hogy idősebb korában vállal gyereket!
Én mindig úgy terveztem, hogy fiatalon fogok szülni, de ez nem jött össze. De nem bánom, mert most alakult úgy az életem, hogy megtaláltam azt az embert, akivel le tudom élni az életemet!
Azért fura dolognak tartom, hogy a topiknyitó itt nagy dolgokkal egyensúlyozik, holott még nagyon fiatal! Szóval nem tartom túl okos gondolatnak, hogy elítélsz valakit azért, mert 37 évesen szül gyermeket! Így alakult az élete!
Azért én olyan szintig sosem mentem el, hogy magamnak ártsak azzal, hogy tolerálom a másik rossz tulajdonságait. De az élet nem fenékig tejfel, úghogy senki sem tökéletes. Ergo, minden kapcsolatban törekedni kell arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amiben mindketten jól érezzük magunkat!
Nekem is vannak hisztis napjaim, van amikor a párommal nem lehet bírni! De imádjuk egymást és a következő pillanatban már röhögünk a hülyeségeinken. Borzasztó szerencsésnek érzem magam, hogy én megtaláltam a másik felem. Ha a másik fél úgy tolerálja a másik hülyeségeit, hogy az már neki nem jó, akkor azt a kapcsolatot már rég megette a fene. Nincs semmi értelme!
