De,... .. -- ( e "kis" csillagászati navigációs méréses magyarázatoktól az óraművek irányába) -- visszakanyarodva az óraszerkezetekhez és azon belül is a kronométerek COSC-minősítési határszám-értékeinek az OKÁHOZ, szerintem tehát ennek egyértelműen ez az összefüggés lehet az oka!: >>
Ami a COSC-minősítés lényege, tehát a napi -4/+6 sec-en belül maradó járáseltérés-követelmény, annak az okát is sejtem, hogy miért nem +-5 sec/nap, tehát hogy hanem mlért -4/+6 sec/nap a megszabott értéke... .. . Ennek minden bizonnyal a hosszúsági fok-számításon belüli időegyenlítés lehet az oka, amivel Napnak a mini tengerészeti zsebnapórával megállapított, és a hajókronométeren a Greenwich-i idő szerint delelését lemérik, majd korrigálják az alábbi időegyenlítéses grafikon szerint. E garfikon szerint ui. a mért földrajzi pont hosszúsági fokához kötött helyi idő csak az év 4 nevezetes napján (dec. 25.; ápr. 15.; jún. 14.; szept. 02.;) egyezik meg a középszoláris idővel, de az év minden más napján többé-kevésbé eltér ettől. A 4 nevezetes napon a kétféle(helyi idő, ill. középszol.-idő) idő elérése zérus. Az év többi napján azonban eltérnek egymástól, és 4 csúcsa van, ebből 2 pozitív csúcs, 2 negatív csúcs: febr. 13: -14 min; máj. 14.: +04 min; júl. 27.: -6 min; nov. 03.: +16 min;. Ez maga az eltérés. A korrekciós számításnál ezt ennek az ellenkező előjelével kell korrigálni a kronométer szerint megért helyi delelést, plusz eltérés esetén kivonni, mínusz eltérés esetén pedig hozzáadni kell a kronométerrel mért helyi delelés pontos idejéhez. Tehát, az ellentétes előjelű korrekció pl. a négy csúcskiugrás napján: febr. 13: +14 min; máj. 14.: -04 min; júl. 27.: +6 min; nov. 03.: -16 min;.
Érdemes ebből a sorból kiemelni a máj. 14.: -04 min; ill. a júl. 27.: +6 min; korrekciós értékeket!: >> Ezek min-ban megadva ugyanolyan számok, mint a COSC-minősítés -4/+6 sec/nap értékei: amely arányok "nagyban" igazak a min.-ban, azok az arányok "kicsiben" igazak a min 1/60-ad részében, a sec.-ban mért időértékekre is!! Ez lehet a COSC-minősítésben kikötött számok pontos értékének a lehetséges oka!!
Magyarán szólva: a COSC-határszámok 1/60-os időarányú (min:60=sec!!) kicsinyítéssel (osztással!) az időkorrekciós csúcsminimum-kitérések (a máj. 14.-i, ill. a júl. 27.-i) kissé aszimmetrikus számértékeiből lettek, ill. lehettek levezetve. Ez lehet a COSC-határszámok kijelölésének pontos oka! A kronométer célja a navigációs hosszúságifok-mérés, tehát a pontossági határértékeinek is az időkorrekciós értékekből kell kiindulniuk! (Én így sejtem... .. .)
Az időkiegyenlítési grafikon (a PIROS VONAL az, ami a fontos!)
Itt csak a piros vonalat kell figyelembe venni: ez mutatja meg a naponként napról napra percről perce növekvő vagy csökkenő időeltérés értékét az év minden egyes napjára nézve. A kiegyenlítés vagy korrekció ezen időeltérés-értékek ellentétes előjelű időkorrekció-értékei. ((A másik két vonal "csak" azok az értékeket mutatja, amelyeknek az eredőjeként az időkiegyenlítés piros vonalának a pontos(!) értékeit a csillagászok kiszámították. Az egyik a színuszvonal ferdetengelyűségéért felelős, amely a Föld bolygó égi tengelyhez képesti tengelydőléséből, és ebből eredően a Föld egyenlítőjének az égi egyenlítővel való bezárt szögéből ered. Mindkét szög azonos értékű: ezek pontosan 23,45o szöget zárnak be, a Földi tengely az égi tengellyel, ill. a Földi egyenlítő pedig az égi egyenlítővel. A másik vonal értékei azért felelősek, hogy a piros vonal kis és nagy pozitív és negatív csúcskiugrásai miért térnek el kb. 2 percnyivel egymástól [a nov. 03.: +16 min és a febr. 13.: -14 min, ill. a máj. 14.: +4 min és a júl. 27.: -6 min], és ezek pedig a Földnek a Nap körüli pályája enyhe excentricitásából fakadnak.))
"A pontosságra inkább nem mondok semmit. Az általad emlegetett HAVI 6-8mp-es pontosságot egy újszerű állapotú hajókronométer tudja talán-esetleg teljesíteni, de inkább az sem (havi 10-15mp szórás ragyogónak minősül azoknál is). A svájci kronométer-minősítés (COSC) feltételen NAPI 10mp-en (pontosabban -4/+6mp-en) belüli szórás teljesítése, és ahogy írtam, kronométer minősítésre képes órát a keleti blokkban csak a GUB készített. Valamint ipari-hajózási órák, hajókronométerek voltak még, amik szintén tudták ezt, de az nem a kar- ill. zsebóra méret és kategória, bár a GUB és Poljot fedélzeti órák végül is tekinthetők combos nagy zsebóráknak is.
A Molniák esetében még a napi 6-8mp is messze meghaladja a gyári specifikációt (ami napi +/- 1 perc...), de nagyon jól sikerült, jól beállított és szervizelt daraboknál talán egyszer-egyszer nem elképzelhetetlen."
Amit a COSC-minősítésről én tudok: Engem nemcsak az óraművek érdekelnek, hanem a tengerészeti navigációval kapcsolatos műszerek mérési elve és felépítése is érdekel, és ismerem is a működési elvüket, valamint a csillagászati navigációs méréseket és azoknak a korrekciós számításaik módját is ismerem. Az egyik ilyen a kronométer, a másik ilyen a szextáns.
A hajókronométerekben tudatosan nem a hagyományos horgonygátszerkezetet alkalmazzák, hanem a horgonnyal ellentétben nem két ponton, hanem csak egy ponton érintő kronométer gátszerkezetet használják, annak ellenére is hogy az erősebb rázkódásra nagyon ritkán kiakadhat a gátszerkezet egy darab köve a gátkerék fogaiból, és ilyenkor le kell állítani, majd újra kell indítani a kronométert, mert a rázkódástól kiakadt kronométer-gátszerkezet egy darab köve ami a gátkerékhez kapcsolódik, az magától szinte sohasem tud a működési helyzetébe a gátkerékfogakhoz visszaugrani. (Ezzel ellentétben pl. a svájci gátszerkezet két darab horgonyköve nem tud így kiakadni a gátkerékből.)
Ami a COSC-minősítés lényege, tehát a napi -4/+6 sec-en belül maradó járáseltérés-követelmény, annak az okát is sejtem, hogy miért nem +-5 sec/nap, tehát hogy hanem mlért -4/+6 sec/nap a megszabott értéke... .. . Ennek minden bizonnyal a hosszúsági fok-számításon belüli időegyenlítés lehet az oka, amivel Napnak a mini tengerészeti zsebnapórával megállapított, és a hajókronométeren a Greenwich-i idő szerint delelését lemérik, majd korrigálják az alábbi időegyenlítéses grafikon szerint. E garfikon szerint ui. a mért földrajzi pont hosszúsági fokához kötött helyi idő csak az év 4 nevezetes napján (dec. 25.; ápr. 15.; jún. 14.; szept. 02.;) egyezik meg a középszoláris idővel, de az év minden más napján többé-kevésbé eltér ettől. A 4 nevezetes napon a kétféle(helyi idő, ill. középszol.-idő) idő elérése zérus. Az év többi napján azonban eltérnek egymástól, és 4 csúcsa van, ebből 2 pozitív csúcs, 2 negatív csúcs: febr. 13: -14 min; máj. 14.: +04 min; júl. 27.: -6 min; nov. 03.: +16 min;. Ez maga az eltérés. A korrekciós számításnál ezt ennek az ellenkező előjelével kell korrigálni a kronométer szerint megért helyi delelést, plusz eltérés esetén kivonni, mínusz eltérés esetén pedig hozzáadni kell a kronométerrel mért helyi delelés pontos idejéhez. Tehát, az ellentétes előjelű korrekció pl. a négy csúcskiugrás napján: febr. 13: +14 min; máj. 14.: -04 min; júl. 27.: +6 min; nov. 03.: -16 min;.
Érdemes ebből a sorból kiemelni a máj. 14.: -04 min; ill. a júl. 27.: +6 min; korrekciós értékeket!: >> Ezek min-ban megadva ugyanolyan számok, mint a COSC-minősítés -4/+6 sec/nap értékei: amely arányok "nagyban" igazak a min.-ban, azok az arányok "kicsiben" igazak a min 1/60-ad részében, a sec.-ban mért időértékekre is!! Ez lehet a COSC-minősítésben kikötött számok pontos értékének a lehetséges oka!!
A hivatkozott időegyenlítés-kiszámítási grafikon itt van LENT!: >>
Az időkiegyenlítési grafikon (a PIROS VONAL az, ami a fontos!)
Itt csak a piros vonalat kell figyelembe venni: ez mutatja meg a naponként napról napra percről perce növekvő vagy csökkenő időeltérés értékét az év minden egyes napjára nézve. A kiegyenlítés vagy korrekció ezen időeltérés-értékek ellentétes előjelű időkorrekció-értékei. ((A másik két vonal "csak" azok az értékeket mutatja, amelyeknek az eredőjeként az időkiegyenlítés piros vonalának a pontos(!) értékeit a csillagászok kiszámították. Az egyik a színuszvonal ferdetengelyűségéért felelős, amely a Föld bolygó égi tengelyhez képesti tengelydőléséből, és ebből eredően a Föld egyenlítőjének az égi egyenlítővel való bezárt szögéből ered. Mindkét szög azonos értékű: ezek pontosan 23,45o szöget zárnak be, a Földi tengely az égi tengellyel, ill. a Földi egyenlítő pedig az égi egyenlítővel.))
A Föld tengelydőlése
A zsebnapóra, és szerkesztése
Azt csak érintőlegesen említem meg mint a navigáció másik elemét, hogy a szélességi fokhoz a szextánst használják, ill. használták a GPS megjelenéséig. (Az USA-ban máig megkövetelik a kronométer és a szextáns ismeretét is, ha a GPS elromlana legyen mivel navigálniuk a hajókat.
Szextáns
A szextáns akkor mér jól, ha a mérőkar (alhidáde) leolvasó vonása a mérőskála 0o-ára mutató helyzetében az indextükör (a forgó tükör a mérőkar csúcsán) tökéletesen párhuzamos a távcsővel látómezejében lévő horizont-tükörrel.
Kíváncsiságodat kielégítve a kínai zsebórám ez a típus itt lent!: >> Kínai zsebóra -- [!Nap!Hold;óra!perc;sec;járástartalék mutatókkal!] -- ("temu.com"-os képsor)
Kínai zsebóra -- [!Nap!Hold;óra!perc;sec;járástartalék mutatókkal!] -- Saját kínai zsebórám képei. (A zsanér előbb említett javítása is látszik rajta. Az anyaga spiáter, felületi vörösréz futtatással. A spiáter anyag miatt törött el a zsanérja. A rugódobja cserélt -- ennek a szériának 4 órából 1 werkben jó csak a rugódob, így a típusaazonos eggyel régebbi szériás rugódobot tettem át bele, mert az erősebb, nem szakad meg.)
Ebben van egy Nap / Hold mutató is, de az sem a nappal / éjjel váltakozását, sem pedig a holdkelte / holdnyugta váltakozásait*** nem tudja pontosan követni... .. .
____________________________________
***holdkelte / holdnyugta váltakozásait: Ezt 'anno az ókorban oldották meg, az ún. antiküthérai szerkezetben. Ezt a Maléa-foktól délre lévő Küthéra szigettől is délebbre fekvő Antiküthéra szigete mellett találták meg, amitől délkeletre már Kréta szigete következik. Valami dúsgazdag ógörög, vagy római főúrféleség készíttethette el magának, csak aztán a tengerbe veszett a hajón való szállítás alkalmával. és Küthéra (ma: Kíthira!) szigete mellől hozták fel a régész-búvárok. Valami irtó bonyolult werk van benne. A szerkezetet sikerült a 20. században műkődőképes rekonstrukcióban újragyártani, iyenből 3 db készült el, múzeumban őrzik szigorú lakat alatt, és pontosan mutat mindent, úgy ahogyan megtervezték. Kb. 40 fogaskerék van benne, és van közöttük olyan is, amelyiknek tartója egy forgásponton mozgó nyél, aminek a mozgó végén van a fogaskerék, ami a himbaművel együtt közben olyan mozgást is végez, mint az autók dugattyúinak forgattyúműve a forgattyústengellyel és a hajtókarral együtt, és a himbamű eközben hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik fogaskerékhez tolja át, amelyeknek mindnek más-más az áttétele, és így utánozták vele le a hold számunkra teljesen "szabálytalannak" tűnő mozgását. -- Az ember csak ámul, hogy mit tudtak az ókoriak! :-O
Az Antiküthérai szerkezet maradványai, rekonstrukciói, és két rekonstruált műszaki tervrajza
Amellett hogy csodálatra méltó szerkezet, meg kell említeni, hogy óramű is volt, meg nem is!
Nem volt igazi óramű, mert nem volt benne rugódob és billegőkerék, amitől szabályosan járhatott volna.
És óramű is volt, mert bármely év bármely hónapnapjának bármelyik napjának bármelyik órájához oda lehetett tekerni a kéz tekerőkkel, és akkor megmutatta az adott időben fennálló bolygó- és csillagállásokat, hogy azok éppen pályájuknak melyik részén járnak a Nap körül, a Földről látva, az "égbolt" látómezőjében... .. .
Arra készült, hogy bármilyen időpontban jó előre meg tudják vele határozni a Hold, és a Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz bolygók pontos időbeni aktuális állásait, és hogy ezeket a kinyert információkat tengerészeti navigációs célra használják fel.
Nem tudom hogy mint órásmester mennyire látod át az áttételrajz alapján hogy pontosan hogyan is működött. Egyet tudok: nekem ehhez még rengeteget kellene tanulnom... .. .
Én inkább karórákról beszéltem - a zsebóra-gyártás a SZU esetében mindvégig eléggé marginális volt, lévén az egész óraiparuk már a zsebóra-korszak kifutása után épült ki. A te óráid tokja feltehetően akkor alpakka, viszont bármit is mondott az az "ötvös-ékszerész-órás", biztosan nem ezüst, már csak azért sem, mert az orosz/szovjet óraipar garantáltan nem gyártott nemesfém tokokat hivatalos fémjelzés nélkül (konkrétan ott és akkor ez bűncselekménynek is minősült volna...). És zsebórákat sem ezüst, sem arany tokkal nem csináltak - szériában semmiképpen.
Szolgálati óraként zsebórát a SZU-ban már senkinek sem adtak, csak karórát. Ahogy írtam - ez már a karórakorszak volt.
A pontosságra inkább nem mondok semmit. Az általad emlegetett HAVI 6-8mp-es pontosságot egy újszerű állapotú hajókronométer tudja talán-esetleg teljesíteni, de inkább az sem (havi 10-15mp szórás ragyogónak minősül azoknál is). A svájci kronométer-minősítés (COSC) feltételen NAPI 10mp-en (pontosabban -4/+6mp-en) belüli szórás teljesítése, és ahogy írtam, kronométer minősítésre képes órát a keleti blokkban csak a GUB készített. Valamint ipari-hajózási órák, hajókronométerek voltak még, amik szintén tudták ezt, de az nem a kar- ill. zsebóra méret és kategória, bár a GUB és Poljot fedélzeti órák végül is tekinthetők combos nagy zsebóráknak is.
A Molniák esetében még a napi 6-8mp is messze meghaladja a gyári specifikációt (ami napi +/- 1 perc...), de nagyon jól sikerült, jól beállított és szervizelt daraboknál talán egyszer-egyszer nem elképzelhetetlen.
Kínai órák esetében meg nagyon nem mindegy, mikor készült és milyen óráról van szó, mert óriási fejlődési pályát futottak be - miközben az orosz óraipar meg teljesen leépült - és a 40-50 évvel ezelőtti sokszor tényleg meglehetősen hitvány és koppintás darabok után ma már azért kifejezetten jó minőségű és innovatív, összetett, komoly órákat is gyártanak.
Na most ami a Molnija zsebóráim tokozását és annak anyagát illeti nekem ezek az órák zsanér nélküliek. Nincs rajtuk zsanér, nem úgy nyílnak, hogy megnyomod a gombot befelé -- (mint pl. a kínai spiáter tokos ki tudja melyik márkát utánzó cizellált tokos utánzat-zsebórákon is megfigyelhető ez) -- , tehát nincs rajtuk zsanér! Beszabályozáshoz és tisztításhoz lehet csak kinyitni a speciális domborélű óratok-nyitó "késsel", és ennyi. Zsanér nélküliek! -- (Nem tudom, akkor gyártottak belőlük zsanéros fedeles, gombnyomásra nyitható védőfedelű változatokat is, ahol a védőfedél a számlapot védő celluloid "óraüveget" védi??)
Ha az enyémeket akarod látni, akkor azok mind olyan tokozásúak, amit itt a (20065)-ös hsz.-ban látható képeken látsz. A képen látható az egyik a három működőképes közül. (Itt azért látod nyugalomban a billegőjét, mert a fotózáshoz direkt teljesen leeresztettem a rugódobban lévő rugót, hogy nem mozogjon és a fotózás számára is láthatóak legyenek a nyugvó hajszálrugó is, és a billegőkorona kiegyensúlyozó csavarjai is.) -- (1.felhúzó mozdulat; 2.kétkörmű kilincskerék hátrahúzása egy finom nyeles tűvel; 3.óvatos leeresztés a felhúzókorona lassú óvatos visszaengedésével a teljes leeresztésig) -- Mikor teljesen leállt az óramű, akkor fotóztam le a werk belső szerkezetét. Utána természetesen újra felhúztam, és utánaigazítottam a mutatóját.
Tokjuk zsanér nélküli, csak szerelés/javítás céljára felnyitható, tehát zsanéros óraüvegvédő fedelük nincsen nekik!!!
A tokjuk anyagáról elfogadom hogy lehet alpakka is, de az biztos hogy nem sárgaréz, az pedig méginkább, hogy nem spiáter. A tok anyagának színe alapján vagy ezüst vagy alpakka, de akkor inkább alpakka lesz. A werket védő késsel nyitható hátlapi zárófedele, az biztos, mert amikor kitisztíttattam, akkor az órás akinek ugyanabban a kis műhelyben ötvös a felesége, ketten megnézték a hátlapot, és mondták hogy az bizony színezüst! A lemért súlya és a belső oldalán általam kíváncsiságból megengedett karcpróba alapján is az!
Ami a járáspontosságát illeti: nappal a nadrágzsebemben rejtőzködnek, a zsebszélhez lánccal odacsíptetve, hogyha netán kilyukadna a zseb, akkor a lyukon kibújva ne tudjanak a földre leesni. (Egyszer ui. volt már lyuk a zsebemen, így az óvatosság indokolt. Így tehát rövid "pórázra" vannak kötve!! :-D :-D ) A lényeg, hogy nappal zsebben hordva az emberi test 36 C-fokos hőjét veszik fel, éjjel amikor alszom akkor pedig ki vannak téve az éjjeliszekrény fiókjába, tehát szobahőmérsékleten vannak, 22 C-fokon. Mivel a városban sokat járok gyalog, napi 3-4 km-t is ide oda, így a zsebben hordott órák is velem együtt kénytelenek mozogni. A leírt +-6-8 sec/hó járáspontosságukat tehát az ő esetükben ilyen körülmények között tartják meg. A werkjeik belülről 5-6 évente tisztítottak és újraolajozottak. Az egyiket az előző gazdája nagyon sokáig használhatta, mert a felhúzótengelyt és a rajta lévő racsnikerekeket recsegésig menő kopás miatt a beszerzésük hetében kicseréltettem (ennek már lehet vagy 25 éve). Ez alapján tehát 30-40 évet is futhatott. A beszerzése után kapott még a billegőtengelyéhez csatlakozó alsó és felső csapágyköveket érintő csapágykőcserét, meg egy új billegőt, mert az eredeti billegőtengelycsap és a kövek már erősen kopottak voltak. Mást nem kellett benne cserélni. Ez a csere is 25 éve volt. -- Ő azóta jár ilyen remek járáspontossággal. A másik kettőben nem kellett semmit sem cserélni, mert másnál előttem valószínűleg ennél sokkal kevesebbet futottak.
Van egy kínai utánzat zsebórám is. Na annak magam cseréltem ki a rugódobját típusazonosra, de korábbi évjáratúra -- (azt egy törött billegőjű ugyanolyan werkből tettem át emebbe) -- , mert annak meg a felhúzórugója volt megszakadva -- kínai rugódob lévén, csak egy nagyon-nagyon keveset bírt, de a cseredarab rugódob szerencsémre jó strapabíró darab, mert jó erősre sikerült (véletlen szerencse, hogy egy erősebbet találtam bele). Ez a kínai zsebóra viszont zsanéros fedelű: spiáter tokozása miatt egyszer eltört a zsanértengelytartó tokfurat egyik fele; de mivel a letörött darabkáját megtaláltam, visszaillesztettem, befúrtam mellé 1,0-es fúróval 2 db lyukat, 0,5 mm-es a törött darabkát a dróttal "körülbilincselve" szorosan odarögzítettem, majd végül meg nem folyó ragasztógéllel a drótozás felől átitattam, száradás után a tengelytartó furatot az 1,0-es fúróval kitisztítottam, és legvégül a zsanértengelyt a kis furatba betolva a helyére illesztettem. Erre azért volt nála lehetőség, mert a 45 mm-es tokátmérőjén belül lévő werkje csak 25 mm átmérőjű, így a zsanérjavítást rögzítő drótnak bőven volt annyi helye, hogy messze van a werktől, és így a működését nem zavarja. Az óratok és a werk közötti átmérőkülönbséget ennél a kínai zsebóránál egy hézagoló műanyagöntvény hézagolja ki.
Amit arról mondtál, hogy a Molnija zsebórák kiknek készültek, azt akkor rosszul tippeltem meg? Tehát nem vasutastiszteknek, katonatiszteknek, és hajóstiszteknek gyártották, hanem mint az úri öltönyökhöz illő zsebórákat, a politikusi felső elit és a közönség előtt sokat szereplő híres művészek (karmesterek, filmszínészek, stb.-stb. ...) számára gyártották inkább??
Nézd, egyrészt a lelkesedésed tiszteletre méltó, és kívánom is, hogy megmaradjon.
De picit azért "legenda-gyártásba" is átcsúszott.
A Molniád tokja közönséges réz, sárgaréz - krómozva. Később, az utolsó időszakban meglehetősen hitvány spiáter tokok is készültek. A zsanérokat a korábbi kiviteleknél sokszor ezüst-tartalmú forrasszal forrasztották a tokhoz, így még az ezüst - nyomokbani - jelenléte is igaz lehet, de azért érdemi mennyiség nincs a forrasztásban. Készültek egyébként alpakkából is tokok - azt is lehet ezüstnek vélni, de nem az.
Az orosz szerkezetek járáspontosságának a megítélésénél azért egyfelől látni kell, hogy a gyári szórások nagyok voltak, voltak egészen jól sikerült, és lényegesen gyengébben teljesítő szerkezetek is - a normába belefért mindkettő, és ki mifélét fogott aztán ki... Viszont az alkalmazott hajszálrugók-billegők minősége közepes volt mindig is - ami azt is jelenti, hogy egy jól sikerült werk nyugalmi állapotban, fiókban, fix pozícióban és állandó hőmérsékleten járatva egészen impozáns módon is teljesíthet - de ahogy elkezded mozgatni, hordani, különböző hőmérsékleti hatásoknak lesz kitéve - ez nagyon gyorsan változni fog. Nem egy Molniát láttam, ami a vibrón nyílegyenes vonalat tudott húzni, és a fiókban tényleg pár másodperc pontosságig belőhető volt (főleg, ha sűrűn felhúzva gondoskodtunk a nagyjából egyenletes nyomatékról is), de aztán tényleges hordásnál ezek a napi fél-egy percet tudták hozni - ennyi a ténylegesen elvárható tőlük.
Nem véletlen, hogy a keleti blokkban minősített kronométert - karórában - egyedül a GUB csinált, de ők is ezekhez az óráikhoz importálták a hajszálrugót...
Az orosz/szovjet aranytokokat meg szintén nem érdemes misztifikálni - a SZU jelentős aranytermelő volt, és egyébként anno nem volt az arany annyira drága sem, mint mostanság. A kezdetektől, már a 30-as évek végétől készültek aranytokos karórák (és kis számban zsebórák is) részben a funkcionáriusok, részben simán kereskedelmi forgalom számára, amit egyébként tényleg "bárki megvehetett" az óraüzletekben - már, ha éppen volt belőlük, és ha volt rá pénze... Nem a vasutasoknak és a katonatiszteknek gyártották őket - sőt, biztosan nem nekik, nekik masszívabb, igénytelenebb órákat biztosítottak (ha biztosítottak, mert a katonáknál pár fegyvernem kapott csak szolgálati órát, repülősök, de ott is csak a pilóták, a tengerészek-tengeralattjárósok, de ott is csak a tisztek, stb...). Viszont jó masszív, aranytokokat (sőt, kis számban ezüst tokokat is) készítettek, amik valóban tartósak. Megjegyzem, az 50-es évek végétől megjelentek már a vízálló tokozású karóráik is, 1965-től létezik a Vostok Kommandirskie - de vízálló aranytokot sosem készítettek, egyet sem, ezek "öltönyös órák" voltak mindig.
Az orosz órák többsége lehetett krómozott vagy aranyozott réztok is, de pl. a Molnija zsebóráimnál úgy figyeltem meg, hogy a tok werket tartó része krómozott szilíciumbronz lehet, ami jó kopásállósági keménységet ad mivel a csapágykövek is abba vannak beleépítve, és így a szilíciumbronz anyaggal tartósabb, időtállóbb a tok, a werket védő hátlap viszont egyértelműen színezüst, ez a nyitórésnél ami a nyitásokkor a nyitórés gyári kikönnyített felreszelésénél egy nagyon kicsit kikophat, ott a kopáshelyen is színezüstből van az anyaga, legalábbis én ilyen anyagúnak látom, mert sehol sem oxidálódik, vagy nem patinásodik cseppet sem anyaguk.
A járáspontosságuk kitűnőnek mondható, írtam is hogy mennyi a max. +- járási eltérésük, bár ebben közrejátszik az is, hogy az enyémek nincsenek elhanyagolva, kb. 5-6 évente jól hozzáértő órásmester által ki vannak tisztíttatva, és újra vannak olajoztatva.
Az aranytokos változatokról egyszer azt mesélték, hogy azokat nem a közembereknek, hanem a katonatiszteknek, vasutastiszteknek, hajóstiszteknek készítették, ahogy mint az a pontosságra és a dizájnos kinézetre egyaránt igényt tartó embereknél mindig is várható igényességük volt (mivel ők nem késhettek el, és a pl. a vasutasoknak menetrendhez is PONTOSAN kellett ismerniük a mindenkori időt!), és hogy emiatt ők a valóban szép és pontos(!!) órákhoz juthassanak hozzá, persze nyilván kissé magasabb áron, mint az ezüst- és bronztokos zsebórák esetében volt lehető a hozzájutás, de cserébe itt jobban ügyeltek a dizájn tartása mellett a !valóban pontosan járás! minőségére is.
Ami a járáspontosság nagy darabszámbeli szórását illeti (mondjuk 1000 db-ot nézve), abban a kvarcórák esetében sokszor nagyobb a szórás és rosszabb a pontosságuk, mivel a beletett kvarckristály sok esetben nem pontosan a névleges frekvencián rezeg, hanem csak körülbelül van a névleges érték közelében, ami járási pontatlanságot okoz, és a javításkori cseréje is nehézkes, mivel az órásmesternek a cserekor úgy kell műszerrel kiválogatnia a szórásból a valóban nagyon pontos kvarckristályokat, csere nélkül pedig a pontosításra gyakorlatilag nincs mód; ezzel szemben a billegős órákat, ha nagy türelemmel és sok idő alatt is, de a járáspontosságuknak a beszabályozás közbeni kontrolljával is, de nagyon jól(!!) be lehet pontosra állítani.
A kvarcóráknál még az is további ok lehet a panaszra, hogy sok esetben a kínai tömegtermékek esetében a folyadékkristályos kijelzőjük egy idő után egyre jobban elhalványul, majd legvégül "meghal", és új belevaló kijelzőt igencsak nehézkes beléjük keríteni, és ha kerül is, gyakran annyi a csereköltségük, akárcsak a vadonatúj óráknak. Nem mind, de sok közülük ilyen.
Hümm-hümm. Van példa mindenre, meg mindennek az ellenkezőjére is.
Az orosz óraipar jórészt tényleg licencvásárlásokra alapozva épült fel, volt azért szerintem lopkodás is (hol nem, amúgy, a nagynevű svájci-francia-brit cégek is még egymástól is lopkodtak...). A minőség az 50-es évekre rendeződött - de azért az első korai Kirovi szerkezetek, amelyek ugyebár USA Hampden licencre alapultak, bizony az eredetihez képest riasztóan silány minőségűek, durvák voltak.
Az 50-es évekre beállt jól a tömegtermelés, és az orosz szerkezetek normális, "közepes minőségű" kategóriába simán besorolhatók voltak. Volt szórás, ki lehetett fogni jobbat-rosszabbat, de általában nem volt velük baj. Valójában a tokokkal sem, az aranyozott-krómozott orosz réztokok szerintem nem voltak rosszabbak a hasonló, olcsóbb kategóriájú (de nem silány, mondjuk Doxa, Cornavin) svájci tokoknál, amúgy készültek ugyebár arany tokok is nagy számban, amik viszont kifejezetten jók voltak, szerintem egyenesen jobbak az átlagos svájci tokoknál, lévén nem sajnálták belőlük az anyagot.
Nagyon nagy számban készültek, és sokszor dotált árakon, tényleg az átlagembernek elérhető árakon kínálták őket - aminek okán általában nem is törődtek nagyon velük, nem tartották őket karban, nem kímélték őket - ezért van rengeteg teljesen lepusztult ruszki óra a piacokon még most is - és én is úgy gondolom, hogy ez inkább dicséri a minőségüket, mintsem negatívan minősítené. Szörnyű elhanyagoltságot és bánásmódot is sokáig kibírtak - nem örökké, ezért sokszor úgy is néznek már ki, ahogy...
Mindenképpen hálás dolognak tartom a gyűjtésüket, mert nem túl nagy pénzekért lehet valós használati értékhez és sokszor esztétikailag is elismerendő tárgyakhoz jutni. Viszont karbantartásra-szervizre szegényenek azért változatlanul szükségük lenne, és itt lép be a korábbi beszélgetésnél előkerült probléma - megváltozott a világ, megváltozott az órás-szakma is, de teljesen, és ami valamikor hétköznapi rutin volt, és gazdaságosan elvállalható - az ma sokszor már "nem fér bele".
Ehhez annyit tennék még hozzá, hogy az óraiparban főleg a világhírnevű óramárkák árát kérik meg nagyon-nagyon drágán (pl. a svájci órákét és azok között is a legelső élvonalban lévőkét), miközben köztudott dolog az is, hogy az orosz (volt Szovjetunió-beli) órák (Pobeda, Molnija, stb. ... ..) is azért voltak a maguk korában a jobb minőségűek közé sorolhatóak, mert a gyártásuk megkezdése előtt a Szovjetunió megvásárolta a svájci órák gyártási licenceit, és így aztán gyakorlatilag teljesen legálisan másolta le a kiváló svájci óraminőséget. Persze aztán az általuk gyártott órákat belföldön az orosz emberek pénztárcájához igazított olcsóbb árakon árusították, amit azáltal tettek lehetővé, hogy a nedvesség korrodáló hatását teljesen kiküszöbölő óratokanyagokként nem a méregdrága aranyat, hanem az olcsóbb ezüstöt és szerszámbronzot használták fel, amelyek szintén nem vagy csak alig érzékenyek az oxidációra (a bronz egyáltalán nem, az ezüst elhanyagolhatóan csekély mértékben oxidációérzékeny anyag [a levegő kéndioxid-tartalma hatására nagyon-nagyon lassan bekövetkező nagyon vékony rétegben ráképződő megszürkülés, megfeketedés]).
Így aztán az orosz órákat belföldön a Szovjetunióban is, és külföldön a szovjetbarát volt szocialista tábor országaiban is közepes árkategóriában, mai magyar árra átszámítva 30-40 ezer forintért értékesítették. (Egy mai kort megért használt Molnija mai használt óra ára is még mindig megvan 20-25 ezer forint, (ha jó állapotban van, jó órásmester által lelkiismeretesen át van szervizelve, ki van tisztítva, és újra van olajozva).
Így aztán a szocialista tábor országai az orosz óraiparnak köszönhetően olyan órákhoz juthattak hozzá viszonylag kissé "szerényebb" árakon, amelyek relatíve mért "olcsóbbságuk" ellenére is elfogadható mértékben közelítették meg a járáspontosság terén a licencük alapjául szolgáló svájci minőséget. (Mint írtam, az én egyik három működő Molnija órám is eléri a havi +-6-8 sec/hó járáspontosságot, kvarcórákhoz és a laptopom internetes idő szerint is rendszeresen visszaellenőrzött kvarcórájához viszonyítva is. [A negyedik Molnija órám az, amelyikbe a már korábban megemlített billegőt vagy billegőtengelyt keresem, csaptörése miatt.])
Igen, ez az, amit mindig az elején tisztázni kell. Ami javítási-felújítási költséget egy Rolex/Patek értéke elbír, azt sokszor már egy "egyszerű Omega" is csak nehezen, de átlagos Doxa már nem, egy Pobeda/Molnia szintnél meg nem is opció. Miközben az elvégzendő munka és annak költségei gyakorlatilag azonosak.
A 0.1-es tűrés éppen egy 24 állásos amerikai izzógyártó körasztalnál volt, tehát pár tonnával több egy mondjuk toronyóránál. Mondjuk egy amerikai gépet lekoppintani mm-esre, azt érdemes tarvágás után csinálni. Mert ami van az úgyis kihull. Mérnöknőknél fel is tűnik.
Másrészt érdemes belegondolni, hogy írtál itt például +- 0.1mm tűrésről - nos, már egy kicsit kisebb-finomabb zsebóra szerkezetben nagyságrendileg ekkora a billegőcsapok átmérője - és ezeknek kell bőven századokon belüli tűréssel futnia, mert vagy szorul, vagy kotyog (és ez utóbbi esetén oda a pontosság, bár legalább működik - az első esetén sokszor már vagy be sem megy a csapba, vagy bemegy, de nem jár a túl szoros illesztés miatt).
Nem véletlenül az igazán precíz óráknál egyszerűen összecsiszolták-csiszolják az alkatrészeket, a picit szoruló tengely összejáratják a csapágyával - míg "össze nem kopnak".
A gyakorlatban a pótlásnál meg folyamatosan próbálgatunk, simítunk egyet a csapon (mikroszkóp alatt, sokszor már-már remegő kézzel, annyira stresszes ez a része), odapróbáljuk, újra - míg jó nem lesz. Persze, tudjuk, a profilkésekkel dolgozó célgép és köszörű csak úgy köpi ezeket az alkatrészeket fillérekért a tömeggyártásban - de amint ez a lehetőség kiesik, marad a több órás, félnapos pepecselés egyetlen hangyányi alkatrésszel. Vagy amikor egy fogaskereket kell pótolni - bizony az osztótárcsán-fogmarók szépen foganként le kell marni.
Egy kicsit a tűrésezésről, mint fejlesztőmérnök. Ott tűrésezek rajzon, ahol kell. Olyan tűréssel, ami a működéshez kell. Aztán egyeztetek a gyártóval És előfordul, hogy egy másik gyártónál más kialakítás, más mérettel-tűréssel készül, mert ő olcsóbban gyárt, de durvábbak a megmunkálási lehetőségei. És egy másik eset. Nézem a német, amerikai rajzot. Tűrésezik doszt mindent is. Egyeztetek. Kérem, ha a külső méret nem 41+-0.1, hanem 39, az lehet e? az nem megy sehova, tökmindegy méret, külső-befoglaló. Lehet gyártani 40-es tengelyből. Hát! Tényleg! És akkor minek tűrni, nem elég az általános tűrés, ami a méretre vonatkozik? De. Hát jó, akkor legyen olyan.
Az óraipar története gyakorlatilag a finommechanika története.. És mindennek megvan az oka természetesen. A billegőcsap egyszerű cserélhetősége csak viszonylag nagyobb méretű billegőnél oldható meg egyszerűen - a hajókronométerekben kb: karóra méretű maga a billegő.. A csavarmenetes megoldásod problémája, hogy ha nem köszörülik körbe utána a menetpalástot, akkor nem lesz sem hengeres, sem sima a felület (nézz meg egy metszett menetet közelről mikroszkóp alatt...), ráadásul. pont ez az éles-sorjás-egyenetlen felület nagyon hamar kikopik, egyfajta csavarszivattyúként eltünteti az olajat a csapágyból, és a menetélek lekopásából az olajba kerülő sorja pedig csiszolóanyagként hamar nagy kárt is tesz. Van oka, hogy így csinálják... Millió dolgot-ötletet próbált már ki az óraipar, egyébként az ilyen megoldást is, nagyobb csapot is, csúcságyat is (azt olcsó szerkezeteknél máig használják), golyóscsapágyazott megoldást is ismerünk - de mindennek van előnye is, hátránya is. Ha robusztusabb a csap, mindenféleképpen nagyobb a súrlódás, és így romlik a pontosság.
Nem mozgó (fali-álló-kandalló óráknál) a billegőcsapoknál alkalmazott, nagyon jól bevált megoldás a rugón függesztett billegő, ahol a tengely helyett egy kifeszített acél szál van, a billegő tengelye egy cső, a két végén egy-egy lyukaskővel (azon megy át a feszített szál), és nincsenek fedőkövek, helyettük a hengeres hajszálrugón gyakorlatilag lóg a billegő. A Junghans olyan megoldást is alkalmazott, ahol alul egy mágnes van, a billegő alsó csapján pedig egy másik - azonos polaritással a lentivel szembe fordított, és így a mágneses párnán lebeg a billegő. Viszont ezek meg zavarérzékenyek, nem szabad őket mozgatni...
Az Incabloc és a többi ütésbiztosítás egyébként jól bevált, így is előfordul törés, de csak nagyon nagy és szerencsétlen ütéseknél - ez a legjobb, amit tudunk...
"Igen ám, de egészen más valamit tömeggyártani - meg egészen más utólag EGYETLEN PÉLDÁNYBAN elkészíteni, pláne információk hiányában minta alapján. Egyébként egy "méretezés" sem elég, egy gépelem precíz elkészítéséhez nem csak pontos méretek, de tűrések, a felületmegmunkálás-minőség mikéntje, az anyag minősége, adott esetben hőkezelésének-edzésének módja-előírása is szükséges, és például a régi óraalkatrészek esetében 100%-ig garantálható, hogy ezek nem állnak, és nem is fognak rendelkezésre állni...
Próbáld ki, fúrj egy acélba egy precíz-köszörült 2mm-es ujjmaróval (ne fúróval) egy lyukat, majd próbálj meg bedugni egy tényleg precízen 2mm-es csapot. Nem fog belemenni, szorulni fog... Tűrések, megmunkálás..."
Igen, ezeket én is mindet tudom. A tömeggyártásban az óráseszterega is CNC-vezérelt, akárcsak az autótemgelyeket készítő nagy CNC-eszetergapadok: mindent a CNC vezérel bennük, a gyártási méretadatok előzetes bebillentyűzése után, így a gép mindig teljesen egyformára készíti az azonos alkatrészeket, mert azonos a késbeállítás, a fordulatszám, az előtolás, a rádiuszon mért és beállított fogásmélység (mekkora legyen az elkészülő átmérő), és a gépmesternek ezenfelül "csak" a késkopásra kell figyelnie hogy időben cseréljen kést, meg arra hogy mindig azonos anyagból készítse el az azonos alkatrészeket (tengelyek, fogaskerekek, stb. ...), és ettől lesz minden ugyanolyan alkatrész pontosan megegyezően méretpontos a tömeggyártásban.
Míg a kézi gyártásnál minta és műszaki rajz, a tűrésezés, és a szerkezetbe való belepróbálás is szóba jönnek, ami lassítja, és nehezíti a munkát.
A tűrésezést is tudom hogy miért fontos: a 0,300-as tengely nem fog belemenni a 0,300-a furatba, mert tűrés híján beleszorul; csak mondjuk a 0,320-asban megy bele, vagyis aminél már megvan az átmérőben a furat javára pluszos (+)0,020-as átmérőkülönbség. Nagyobb alkatrészeknél is pl. a "húzós illesztés" a (+)0,03 - (+)0,04 mm-es illesztést jelenti. Aztán ott van még a felületi finomság: csiszolt, polírozott, leppolt, tükrösített, amit az esztergályosok felületfinomsági számokkal jelölnek meg: olyan gyökjel alakú pipát rajzolnak a felületre a rajzon, majd e jelhez megírnak egy jelzőszámot, pl. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, stb. ..., amiknél a kisebb szám jelöli a nagyobb finomságot, ill. a nagyobb szám a kisebbet (pl. 1: polírozott felület; 8: durvára esztergált, nagyolókéssel "reszelési durvaságúra" előnagyolt felület; stb. ...).
"Nagy pontosságú, precíz óránál az eredeti gyári pontosságot kizárólag eredeti gyári alkatrészekkel lehet garantálni - nem véletlen, hogy a hajókronométerekhez a billegőtengely szerelhető volt (egy csavar rögzíti a billegőtalpba, és kivehető), és a cserekészlet a hozzá illesztett lyukasköveket is tartalmazta, azokat is vele együtt kellett cserélni. Ezt kézi munkával utólag elkészíteni maga a Jóisten sem tudja eredeti minőségben, ez egyszerűen megvalósíthatatlan."
Na, ezt a jó ötletet, hogy a billegőtengely csavarosan cserélhető, ezt igazán alkalmazhatták volna a többi billegőkerekes óráknál is!!! A központcsavaros csere ui. teljesen kiküszöböli a tengelykiütés és a tengelyszegecselés miatti koszorútorzulásokat, és az órás dolga is csak annyi lenne, hogy leveszi róla a hajszálrugót, kicsavarja a sérült tengelyt, szépen becsavarja az újat, beleteszi a hajszálrugó tengely felőli végét, és utána már csak beolajozás utáni összeszerelés, majd pedig beszabályozás marad hátra. Aztán ha lenne elég db ILYEN KÖZPONTCSAVAROS RÖGZÍTÉSŰ csere-billegőtengely minden órához, akkor a billegőhibákat is sokkal könnyebben lehetne javítani. :)
_____________________________________
Egy elméleti kérdés: nem tudom, hogy ez működne-e ha feltalálnák, ezért !csak elméleti síkon! kérdezem meg ezt: A legtöbb óra a billegőcsap-törésnek esik áldozatul. Ez azért van, mert egy erősebb ütés okozta törést sokszor még az inkablock-rugó sem(!) tudja kivédeni.
Ennek oka, hogy a legtöbb billegőcsap csak mintegy átm. 0,1 mm-es méretű, azért, hogy a kőben minél kisebb felületű hengerpalást súrlódjék, minél kisebb súrlódási együtthatóval, hogy ne fékezze érdemben a billegő járását, DE ami így viszont nagyon-nagyon törékeny, olyan sérülékeny, "minta a légy lába".
Mi lenne egy olyan csapkonstrukciónál, ahol a billegőcsap egy átm. M1-es ÉLESMENETŰ csavarmenet lenne, egy átm. 1,02-es furatú kőbe ágyazva: a csavar CSAK AZ ÉLESMENET MENETTETŐI ÉLSZALAGJÁN SÚRLÓDNÉK a kő furatával, DE ezáltal a tengelycsap az átm. 1,00-ás mérete miatt egy erősebb ütődéses balesetet is "túlélne", és a furat-átm. (+)0,02-es illesztése miatt a tengely sem kotyogna, tehát a billegőkoszorú is pontosan járhatna még. -- Kivihető lenne egy ilyen találmány mint a billegőcsap ÉLETTARTAMÁT MEGNÖVELŐ gyári újítás, avagy nem?? Nem rontaná-e egy ilyen újítás az óra járáspontosságát??
Még annyival egészíteném ki, hogy a precíz kis-közepes szériák gyártásának eszköze ugye a CNC - amivel egyébként (megfelelő géppel) tényleg jól le lehet gyártani egy ilyen billegőtengelyt is. Viszont ehhez teljes pontossággal vissza kell tervezni az eredeti tengelyt, elkészíteni hozzá a terveket és vezérfájlokat, felszerszámozni a gépet, majd egy-két mintadarab elkészítése után derül ki, hogy tényleg jó lett-e - és utána le lehet gyártani egy kisebb szériát. Nagyobb szériákhoz (már pár ezer darabtól) a CNC már nem annyira gazdaságos, az már a célgépeknek fekszik jobban.
Ám egy CNC egyszeri nekifutásra több százezres, akár milliós költség (tervezési munka, felszerszámozás, stb...), a célgépek meg tízmilliós tételektől indulnak.
Magyarán az egyedi alkatrész-készítés egy hatalmas lyuk ebben a rendszerben - ha te valóban "garantáltan gyári minőségben" akarnál elkészíttetni egyetlene egy Molnia billegőtengelyt így utólag, "nulláról", hogy csak a mintadarab áll rendelkezésre - nos, az lehetséges ugyan, a megfelelő CNC technológiával és némi fejlesztéssel elkészülne - de mindenféleképpen milliós költség lenne. Az az egy darab billegőtengely....
Vagy kézzel készítve pár tízezerért gyártani tudunk egy olyat, amivel az óra jól fog működni, a pontossága is megfelelő lesz - sőt, ha igen jól sikerült, akár az eredetivel teljesen összemérhető pontosságot is elérhetünk, de ez nem garantálható. A tartóssága-kopásállósága is jó szokott lenni, de kb: fogalmunk sincs, hogy fog viszonyulni az eredetihez, mert fogalmunk sincs, az milyen acélból készült, milyen hőkezeléssel, stb...
Betettem két képet gyorsan - ez egy LeCoultre ütős zsebóra billegője volt, mindkét végén csaptörött, jól megnyúzott tengellyel, láthatod, hogy hogy nézett ki az eredeti tengely - és milyen lett az utángyártott, amivel egyébként remekül fut az óra. No, nagyjából ezt lehet produkálni utólag....
Olyan kérdéseket feszegetsz, amiket végül is nem árt "tisztába tenni", ez elvileg egy szakmai fórum volna...
No szóval, a hétköznapi laikus manapság csak azt látja, hogy mindenféle kis alkatrészeket tömeggyártani fillérekbe kerül, egy fogaskerék-billegőtengely ezerszám jön le óránként egy célgépről petákokért, tehát nyilván egy új tengely sem kerülhet sokba...
Igen ám, de egészen más valamit tömeggyártani - meg egészen más utólag EGYETLEN PÉLDÁNYBAN elkészíteni, pláne információk hiányában minta alapján. Egyébként egy "méretezés" sem elég, egy gépelem precíz elkészítéséhez nem csak pontos méretek, de tűrések, a felületmegmunkálás-minőség mikéntje, az anyag minősége, adott esetben hőkezelésének-edzésének módja-előírása is szükséges, és például a régi óraalkatrészek esetében 100%-ig garantálható, hogy ezek nem állnak, és nem is fognak rendelkezésre állni...
Próbáld ki, fúrj egy acélba egy precíz-köszörült 2mm-es ujjmaróval (ne fúróval) egy lyukat, majd próbálj meg bedugni egy tényleg precízen 2mm-es csapot. Nem fog belemenni, szorulni fog... Tűrések, megmunkálás...
Az órás esztergán merőben elméleti a méretezés - mert kézzel dolgozunk. Persze, van szupport (az a keresztszán ugyebár), de próbáljon csak meg bárki szupportról kiesztergálni egy billegőtengely végén egy kb: 0.1mm-es átmérőjű csapot - gyakorlatilag lehetetlen, képtelenség. Ott elbukik, hogy az extrém finoman köszörült esztergakésnek teljesen pontosan középpontra kellene zárnia, ami gyakorlatilag beállíthatatlan. Még magasságban finombeállítható szerszámtartóval sem nagyon megy, de a normál szupportoknál, ahol a kést alátétezzük - egyszerűen képtelenség, pár tized mm-ig tudom ezt "kitárálni", és ezért a szupportot a "durva megmunkálásra", illetőleg nagyobb alkatrészeknél használjuk (azért van ilyen feladat is bőven).
Amikor az ember egy új tengelyt esztergál, és kézi késsel "simogatja", akkor a munkamenet az, hogy húzunk párat a tengelyen-csapon - aztán odapróbáljuk a csapágyhoz, a billegőkoszorú furatához - amíg jó nem lesz. Nagyon sokszor könnyű hibázni, aki csinált már ilyet, pontosan tudja, hogy milyen a "még nem jó, még nem jó - már nem jó"... Az eredeti gyári méretek is olyanok, hogy aztán egy öreg órában vagy azok a csapágyak vannak még, amiknek kell lenniük, vagy nem. Amikor kiütjük a billegőkoszorúból a régi tengelyt - annak a zsugorkötéses illeszkedése mindig feltágul, már picit más méretű új tengelyt kell készíteni.
A szerkezetbe is menet közben folyamatosan próbálgatni kell a csapokat, mikor lesz az új tengely billegőcsapja megfelelő átmérőjű - és utána ellenőrizni a magasságát is. Felütés után mindig újra ki kell egyengetni a billegő egyenesfutását, majd ki kell egyensúlyozni - ez nem ritkán tovább tart, mint magának a tengelynek az elkészítése... Eközben a szerkezetet és a szétszedett, fedőkőtől megszabadított billegőhidat - az eszterga mellett dolgozva az ember úgy összefogdossa, hogy magától értetődik, hogy újra ki kell tisztítani. Legalább tízszer fogom kicsit olajos kézbe fogni - a számlapot-mutatókat eleve leszedi az ember, meg ne sérüljön, de minden más is veszélyben van, tehát a normális metódus a szerkezetet inkább teljesen szétszedni, és a tök csupasz alapcsapágy-lemezzel és billegőhíddal próbálkozni.
Azzal pedig eleve számolni kell, hogy egy ilyen pótlást "garantáltan gyári minőségben" kézi munkával egyszerűen nem lehet elkészíteni. A billegőkoszorú elkerülhetetlenül és garantáltan torzul picit a tengely kiütésénél - normális esetben olyan kicsit, ami nem nagyon számít, de akkor is. Nagy pontosságú, precíz óránál az eredeti gyári pontosságot kizárólag eredeti gyári alkatrészekkel lehet garantálni - nem véletlen, hogy a hajókronométerekhez a billegőtengely szerelhető volt (egy csavar rögzíti a billegőtalpba, és kivehető), és a cserekészlet a hozzá illesztett lyukasköveket is tartalmazta, azokat is vele együtt kellett cserélni. Ezt kézi munkával utólag elkészíteni maga a Jóisten sem tudja eredeti minőségben, ez egyszerűen megvalósíthatatlan. Jól működő állapotot lehet elérni, és az átlagos óráknak a pontossága is megfelelő lesz - de ha egy valamikoron kronométer-minősített karórába nem lehet új tengelyt (pontosabban új komplettet, szerelt billegőt) kapni - akkor már egy billegőtengely-csere után sem garantálható újra a kronométer pontosság, még akkor sem, ha egyébként gyári új tengely került bele!
Azt hiszem hogy csak a vékonytokosnak rövidebb a billegőtengelye, de ebben nem vagyok biztos.
Ami nekem van, az a 3602-es vastagtokos, ebbe való billegőhíd az, ami nekem kellene. Ilyen a fényképe (ez az épen működő párja, a másik a törött billegőjű, de mivel 2-3 éve mind volt már tisztíttatva, így tudom hogy ennek a kettőnek minden alkatrésze teljesen pontosan megegyezik.: >>
<< 1./ Molnija 3602 -- inkablock NÉLKÜLI, vastagtokos óramű (ebbe tettem bele szabályozásmérő minivonalzót, ez az amelyiket már egy évvel ezelőtt +-8 sec/hét pontosságúra beszabályoztam)
<< 2./ Molnija 3602 -- inkablock NÉLKÜLI, vastagtokos óramű (ugyanaz minta fenti "1./"-es képsoron lévőé; ilyenbe keresek új billegőt híddal együtt!!)
<< 3./ Molnija 3602 -- inkablock NÉLKÜLI, vékonytokos konstrukciójú (lehet, hogy ebbe kell a rövidebb billegőtengely a vékonyabb tokozás miatt? (???) )
Én is próbálkoztam már hasonlóval, de mivel a minden óraműnek egyformán a billegőtengely-csapja az achilles-sarka, ezért sajnos jófogáson talált MINDEN hibás Molnijának a billegőtengely-törés volt a baja.
Így pedig a "kutyaharapást szőrével" gyógyítani módszer -- (a hibás billegőjű donor miatt) -- sajnos nem működött... .. .
Egy esetben működött eddig az, hogy az órának más baja volt (kilincsmű, rugóház), és éppen a billegője maradt meg sértetlenül. Ez eseteben a jó billegőt a hídjával együtt kompletten egyszerűen betettem a a sérült billegőt tartalmazó híd helyére, majd utána magam beszabályoztam az órát. Össz. 4 Molnijám van, 3 db hibátlanul jár, 1 db számára keresek másik billegőt, hogy az is újra jó legyen. A beszabályozásuk nagyon jól sikerült, és az egyiket olyan pontosra sikerült beszabályoznom (ennek tettem egy 0,2 mm-es oszású mini vonalzót ami fénymásolóval lett ilyenre miniatürizálva, majd belaminálás és méretre vágás után a billegőhíd szabályozó-csápjával szemben lévő részére rátapasztottam), hogy a heti járáseltérése nem több mint +-8 sec/hét, és ez nem nő vagy csökken hétről hétre, hanem hónapok óta ezt a pontosságot tudja tartani a laptopom kvarcórájának másodpercmutatójával összevetve, aminek pontosságáról a "time.windows.com"-on már régóta meggyőződtem, hogy az is 3-4 sec pontossággal tartja a járási pontosságát.
"[...]a szerkezet ilyenkor szükségszerű leszervizelésével együtt, hiszen az új tengely teszteléséhez, próbálgatásához úgyis nagy mértékben le kell bontani a szerkezetet[...]"
És az új tengely teszteléséhez akkor is teljesen szét kell szerelni a TELJES szerkezetet (tehát nem csak a billegőhidat), ha az óramű 2 éven belül volt tisztítva és újraolajozva? Mert ezen órák esetében ez a helyzet, jól működtek, és csak egy leejtéses baleset miatt törtek el a billegőcsapjaik? Ha belül tiszta az órawerk, akkor elég lenne a billegőhíd kiszerelése is? Vagy pedig arról van szó, hogy az óramű két billegőköve közötti távolság lemérése miatt kell szétszedni, az eredeti pontos tengelyméretek hiánya miatt?
Ha egy másik órásnak megvannak e tengelyek méretei, és én beszkennelve feltenném ide azokat, akkor vajon mennyivel lenne egyszerűbb a pontos méretre esztergálásuk?
A képeket - ahogy általában szoktam, ha csak lehetséges - a saját szerszámaimról tettem be eleve. És végül is egy billegőtengelyt esztergálni tulajdonképpen "rutinmunka", természetesen mindenképpen megoldható.
Viszont ez - minta után, hiszen eredeti tervek, tűrések és hasonlók természetesen semmilyen régi (és új..) óráról sem elérhetők - annyira azért nem kis munka, és egy Molnia, pláne Agat stopper esetében nem igazán gazdaságos. Egy ilyen munkát - a szerkezet ilyenkor szükségszerű leszervizelésével együtt, hiszen az új tengely teszteléséhez, próbálgatásához úgyis nagy mértékben le kell bontani a szerkezetet - azért 30-40eFt alatt elvállalni ma már nagyon baráti alapon sem lehet (nem is fogja senki, és kertelés nélkül - én sem).
Akkor feltenném Neked a kérdést: Neked is van-e órásesztergád, és tudsz-e Molnija 3602-es vastag tokos zsebórához és 2 gombos AGAT stopper zsebórához az eredetivel teljesen megegyező hibátlan új billegőtengelyt az órásesztergádon készíteni??
Ill. ha elküldeném Neked az órákat egyben, vagy akár csak a billegőhíddal együtt szerelt billegőjüket kompletten -- ((törött csapvégű SÉRÜLT billegőtengely [benne a rubin vezetőkővel], hajszálrugó, billegőkoszorú, szabályozókulcs, rugótőke, billegőkoszorú egyben és NEM SZÉTSZERELTEN)) -- , akkor az utángyártott 2 db új billegőtengelyt bele tudnád-e rakni az említett órák billegőkoszorújába az egész billegőhidat kompletten hajszálrugóval is újra egybe szerelve?? Ha elvállalnád ezt, akkor a 2 db új billegőtengely elkészítése és kompletten beszerelése a 2 db billegőbe mennyibe kerülne, amiért ezt a javítást el tudnád vállalni??
