Azért nyitom ezt a rovatot, mert az Ismeritek a szarmatákat? topikban tilos pl. azokat az antik szerzőket idézni, akik a szarmaták méd származásáról adnak hírt. Itt viszont a szarmatákra vonatkozóan minden forrás közlése megengedett. Vágjunk a közepébe!
Tacitus I. Parszmán ibér király szarmata segédcsapatairól: "Artabanus ... fiát, Orodest készíti fel bosszulásra, ad vele parthus csapatokat, és embereket küld, hogy segédcsapatokat toborozzanak. Vele szemben Pharasmanes albaniaiakat bír csatlakozásra, szarmatákat hív segítségül, kiknek jogarviselő főemberei mindkét oldalról ajándékokat fogadván el, ottani szokás szerint egymással szemben foglalnak állást. De a hiberek, a terep urai, a Kaspi úton rohanvást lezúdítják a szarmatákat az armeniaiak ellen ... miután mindkét részről elrendezték a sereget, a parthus vezér Kelet uralmáról, az Arsacidák hírességéről s ezzel szemben a zsoldosokat toborzó hiberek nemtelenségéről beszélt, Pharasmanes pedig arról, hogy ők maguk érintetlenek a parthusok uralkodásától ... egyszersmind a maguk fegyvertől meredező hadsorát, az aranydíszes méd csapatokat mutatta, innen a férfiakat, onnan a zsákmányt. A szarmatáknál azonban nem egyetlen hang a vezéré, ki-ki önmagát ösztökéli" (Annales VI, 33–35).
"Dacia központja Szármiszegetúza ... Miért a szarmatákról van elnevezve?"
Kuzsinszky Bálint: "Sarmizegetusa: a római foglalás előtt a dacus királyok székhelye (Ptol. 3, 8, 4: ZarmizegeJousa basileion), azután Dacia provincia fővárosa. Dio (68, 9) csak egyszer említi névleg, midőn arról értesít, hogy Trajanus, miután Decebalusszal békét kötött, en ZermizegeJoush helyőrséget helyezett el. A többi helyeken (67, 10. 68, 8. 14) egyszerűen királyi székhelyről (ta basileia) van szó. A 68, 14 szerint Decebalus a királyi székhelye mellett elfolyó Sargetia (Sztrigy) fenekén rejtette el kincseit. Neve a latin feliratokban leggyakrabban Sarmizegetusaalakban fordul elő; az eltérések lényegtelenek, CIL III 7742 Sarmis., u. o. 973 Zarmis., u. o. 8011 Zermi(z)egetusa, továbbá t helyett th-val u. o. 753 és 7429, hasonlókép Ptolemaeusnál az idézett helyeken s Digesta de cens. 1,. 9 is Sarmizegethusa, Diónál az idézett helyen szintén ZermizegeJoush, ellenben CIL III 3236 Zermiegete,a tabula Peutingerianán Sarmategte s a ravennai geographusnál Sarmazege."
Valószínű, hogy a Sarmategte név egy IV. és XIII. század közötti elírás (z helyett t).
The Orlat plaques are a series of bone plaques that were discovered in the mid-1980s in Uzbekistan. They were found during excavations led by Galina Pugachenkova at the cemetery of Orlat, by the bank of the Saganak River (a tributary of the Zeravshan), immediately north of Samarkand. Pugachenkova published her finds in 1989.
The plaques are thought to have been decorative belt buckles. They are decorated with battle scenes between soldiers wearing cataphracts, and one hunting scene. The date and attribution of the plaques are disputed, although the consensus tends to suggest a 1st century CE date.
Pugachenkova believes the plaques were made by the inhabitants of Kangju, thought to have been closely related to the Kushans and Tocharians. The soldiers would be either Sogdians or Sakas, much less probably Yuezhis or Parthians.
On the other hand, the Western Hunnish sword type definitely differs from the type depicted on the Orlat plaque. This is quite evident from the mobile Sino-Sarmatian sword guard found in Orlat kurgan 2 (similar to the type visible on the plaque) but never to meet with the Hunnish context mentioned.38 What does that mean? In our opinion, the Orlat chapes and guards belong to an armament of transition from the latest "Sarmatian" types to the classic types of the age of Attila. Therefore, I am inclined to see the armament complex of Orlat as belonging to the third century or to the first half of the fourth century AD.
As you read in that Persian book, it talks about Kurz near Saklab, a people named Kurzi or Kurzian have been also mentioned in the Persian books, they could be the same Curonians: http://en.wikipedia.org/wiki/Curonians as you read it says they were called Kurs and their land Kurzeme, anyway the book says that in the east of it are the Rus and Volga Bulgaria, that seems to be true about modern Latvia. The book also says about Saklab: " اين ناحيتي است بزرگ و اندر وي درختان سخت بسيار است " it means "that is a large region and there is deep forests", "و ايشان اندر ميان درختان نشسته اند" "and people of this region live among the trees", I have asked some questions in another thread: When the author of the book says the title of the kings of Saklab is "Svit", does he mean "Sviat" like in Sviatoslav? "Svit" is similar to "Swede", could it be related to Swedes? Is it also true that their daily diet was "milk" (طعام ملوک ايشان شير است)? Their palaces were underground in the winter (همه بزمستانها اندر کازه ها و زيرزمينها باشند)? There were a large number of forts and citadels (ايشان را قلعه ها و حصارهاي بسيار است)? People wore mostly linen clothes (جامه ايشان بيشتر کتان است)? (The Persian word for linen is Katan, similar to cotton),
They were all fire-worshippers (همه آتش پرستند)? ....
Van itt zűrzavar bőven. Attól függ, hogy ki miből indul ki.
"Ez a város SARMISTEGESTE néven volt ismert, és úgy a SARMISE, mint a SARMISTE szavak a sarmaták népnevét tüntetik fel: a "GETHUSA" és "GTE" szavak pedig helyet jelentenek.
SARMISEGETHUSA = SZARMA THELY. A névből azt is megtudjuk, hogy mikor lakott az Alföld keleti részén a sarrnaták egy csoportja."
Badinytól idézve
Ki hogy gondolja heyesen a nevet és hogy hogyan tagolja.
A SARMISE lehetne akár SZÁRMAZ is.
A GTE-HUSA pedig EGY-HÁZA.
SARMIS-EG-ET-HUSA=SZÁRMAZ-ÉG-EGY-HÁZA
SZÁRMAZ-EGY-HÁZA vagy SZÁR-MAGYAR-EGY-HÁZA
Ezek részemről alaptalan találgatások, mint a Szármagyarszeg...de nagyon csábítóan magyar akár honnan nézem.
Szem előtt tartanám, hogy ez a hely egy napvárta egy naptemplom. A mai magyar neve a helységnek Várhely!
Ezen kívül ősi magyar élettérben van. Kézenfekvő, hogy a magyarból kell kiindulni.
A ZAR-MYA, ZER-MI gher-mi eszembe juttatja Varga Csabát a HAR gyökével, ami kimagaslót és mélybe nyúlót egyaránt jelent.
Ez képileg kitűnően társítható a SZÁR jelentéséhez is, ami magasba tör és király jelentésű is. Eredendően a világfával a világ tengelyével azonos.
Ezért gyöke pl. a származásnak is és pl. a Hargitának.
Véleményem szerint a szarmata összetett szó első szótagja, törzsszava a SZÁR. Ezt az egyet le merném fogadni.
Several hypotheses have been advanced to explain the origin of the name Sarmizegetusa. The most important are the following:
‘The citadel built of the palisades on mountain peak’ from ZERMI (*gher-mi, mountain peak, top cf. *gher ‘stone’, ‘high’) and ZEGE-T (*geg(h)t)[2]
‘City of warm river’ from ZARMI ‘warm’ (derived from Sanskrit gharma ‘warm’) and ZEGET ‘flow’ (derived from Sanskrit sarj, bactrien harez; sarjana, harezâna ‘flow’), the city being named after the nearby river Sargetia[3]
‘The palace that illuminates the world of life’ from "ZARMYA" ‘palace’ (Sanskrit harmya ‘palace’), ZEGETH ‘world of life’ (Sanskrit jagat, jigat ‘go’, ‘mobility / world of life’) and "USA" ‘illuminaing’ (‘enlightening’, ‘burning’)[4]
"a Kr. u. I. század első harmadától számolnunk kell ugyan jazig jelenléttel a Közép-Duna előterében, azonban a leletek hiánya a korai magyar történelem »kalandozásaira« emlékeztető mozgalmakra utal. Ezek szerint a Kárpát-medencét meghatározó politikai erők szövetséges zsoldosaiként fellépő jazigokról lehet szó adott esetben ... egzakt módon az I. század legvégénél korábbra datálni az ún. jazyges metanastae sírjait nem lehet ... a rómaiak a békéért cserében pénzelték a szarmatákat. Nem véletlen, hogy az alföldi szarmatáknál – ha nem is túlságosan nagy mennyiségben – előfordulnak I. századi római érmek, s néhány kincslelet kezdő veretei is I. századiak ...
A dák háborúkban a szarmaták kettős szerepet játszottak. Míg a roxolánok a dákok oldalán léptek hadba, addig a jazigok – remélve, hogy új szövetségeseiktől visszakaphatják győzelem esetén a Decebal által tőlük eltulajdonított területet – a rómaiak mellett törtek lándzsát. A jazigok tehát korábbi ellenfeleik, a betöréseikkel több ízben nyugtalanított rómaiak mellé álltak. A háborúk lezáródása után kialakultak az új politikai erővonalak. Ettől kezdve a rómaiaknak már fontos tényezőként kellett számolnia a szomszédságukban élő szarmatákkal, akiket eleve sértett, hogy a visszakövetelt részeket nem kapták meg, s így várható volt, hogy ismét a rómaiak ellen fordulnak. A Birodalomnak ki kellett alakítania új védelmi szisztémáját, ugyanakkor az új Dacia provincia kiépítése további kérdéseket vetett fel: szükséges volt a Barbarikumon keresztülvezető Pannoniával összekötő út biztosítása (a Maros völgyében) ... a Bánság nyugati fele nem tartozott Dacia provinciához. Erre a tényre nemcsak a római erődök hiánya utal (a Maros-völgyi ellenőrző állomások kivételével), hanem a nagy mennyiségű bánsági szarmata leletanyag, melynek módszeres közlése a jövő feladata. Ez a kontaktzóna fontos szerepet tölthetett be a szarmaták gazdaságában. Bizonyíték erre a tibiscumi gyöngyműhely, mely egyértelműen barbár exportra termelt. Feltételezhető a vasexport is.
... Traianus ... igényt tarthatott a legyőzött ellenség, Decebal egész országára: ennek nyugati határa pedig a Tisza volt. Hadrianus kompromisszumként adhatta át a barbároknak e terület egy részét, nevezetesen a Tiszántúlt. Ez a feltételezés további kutatásokat igényel. Tény, hogy a szarmata régészeti leletanyag a Duna–Tisza közéről az I. század első fele után fokozatosan átterjedt a Tiszától keletre fekvő területekre. Annak megállapítása azonban, hogy ez Traianus vagy Hadrianus alatt következett-e be, legalábbis egyelőre, nem lehetséges. Annyi bizonyos, hogy a megszaporodó mennyiségű lelet és lelőhely alapján újabb bevándorlókkal kell számolnunk. Az új beköltözőkben a legelső roxolán csoportokat kell látnunk, akik kikényszeríthették az átvonulást az Al-Duna mentén.
... Mezőkövesden és Veresegyházán dák tárgyak ... tűnnek fel a szarmata temetkezésekben. A legkorábbi telepanyagokban (ezek nem korábbiak, mint a dák háborúk időszaka) dák és kelta jellegű leleteket lehet elkülöníteni. Mind nagyobb mennyiségben találjuk a római tárgyakat szarmata földön. A temetkezési rítusról röviden annyit mondhatunk el, hogy gyakorlatilag ebben az időszakban már kimutatható csaknem minden olyan vonása, amely a következő három és fél évszázadban mindvégig jellemző maradt a szarmatáknál.
Jelentős változások színtere volt a Kárpát-medence a II. század második felében. A gót vándorlás hatására megmozdult az egész Barbarikum, mely az ún markomann–szarmata háborúkban érte el csúcspontját. Lángba borultak a dunai provinciák. Marcus Aurelius szándékában állt – Augustus eredeti elképzelésének megfelelően – a teljes Kárpát-medence birtokba vétele: két új provinciát szándékozott szervezni (Marcomannia és Sarmatia). A római tárgyak tömeges megjelenése talán a provincializálás előkészítésére (is) utal. Bár e terv nem valósult meg, a szarmaták történetében gyökeres változások következtek be. Újabb hullámban érkeztek a Kárpát-medencébe, s ezúttal meg tudjuk határozni azt a régiót is, ahonnan átvándoroltak hazánk területére. Az ún. szarmata csatos lelethorizont előzményét az Alsó-Donnál találjuk. Feltehetőleg nem ez volt azonban az egyetlen terület, ahonnan nyugatra nyomultak. Leleteink egy részének jó párhuzamait találjuk a késő szkíta együttesekben, és – ahogyan más időszakokban is – ez arra utal, hogy a Krím történetét és leletanyagát egész korszakunkban különös odafigyeléssel kell kezelnünk.
Ettől az időszaktól kezdve a megszaporodó régészeti leletegyüttesek már tágabb teret engednek a sztyeppei történet párhuzamba állításához. A Kr.u. III. században a sztyeppe ismét gyökeres változások színterévé vált. A gótok elérték a Fekete-tenger partvidékét. Mint fent már említettük, ennek régészeti vetülete a Csernyahov-, majd a Marosszentanna-kultúra kialakulása. Számunkra érthetetlen, hogy az erdőlakó gyalogos harcosok hogyan győzhették le a sztyeppei lovasokat a nomád világ közepén. Arra gondolunk, hogy a hunok vándorlása befolyásolhatta az események menetét. Figyelembe kell vennünk az események tárgyalásánál a további ázsiai változásokat is. A III. század a Szaszanida Birodalom kialkulásának időpontja is. A változások/mozgások tehát valóban nem lokálisak.
A Kárpát-medencében a III. század első fele a viszonylagos jólét ideje, Pannonia fénykora. De hogy ez csak a »vihar előtti csend« volt, azt jól igazolja, hogy a század második felében a rómaiak számára tarthatatlanná vált Dacia provincia. A tartomány feladásával az alföldi szarmaták ismét új helyzetbe kerültek. Ettől kezdve már aligha lehettek a rómaiak számára olyan jelentős külpolitikai tényező, mint korábban. Elmondható ez annak ellenére, hogy a tetrarchia időszakában hét nagy császári expedíciót kellett indítani ellenük. Mindemellett azonban a mi vidékünkön a főszerepet a mind nagyobb számban megjelenő germánok vették át a római külpolitikában. A IV. század első felében lezajló, a rómaiaknak az eseményekben csendőr szerepet biztosító szarmaták belháborúja már csak tovább erősítette ezt a helyzetet.
A korszak szarmata leletanyagában megcsappan a római tárgyak mennyisége. A telepek prosperálnak, és ugyanakkor megfigyelhető egyfajta uniformizálódás. Változás csak a IV. század közepén következett be. A leletanyag mennyisége ekkor hirtelen mértéktelenül megnőtt. A jelenséget csakis egy »demográfiai bummal« magyarázhatjuk, ami egyértelműen bevándorlást jelent. Az új típusú leletanyag is ezt igazolja. A hunok elől megindult a menekülők áradata nyugat felé. A Birodalom betelepítésekkel, illetve a védelmi rendszer további erődítésével igyekezett a feszültséget levezetni. A provinciák előterében feltorlódó, valamint a betelepített barbár csoportok etnikai meghatározása a hazai régészet legizgalmasabb fejezetei közé tartozik. A szarmata szállásterületen a Tápé-malajdoki temető és köre, valamint a Tiszadob csoport és köre erőteljes germán hatás alatt álló szarmatákat sejtet a IV. század legvégén–V. század elején. Ugyanakkor az V. század elejétől keltezhető Csongrád és vele némileg rokon Ártánd csoport népességében a szarmaták által erősen befolyásolt germánokat sejthetünk. Elhelyezkedésük alapján ez esetben az ártándiak a legkorábbi gepidák hazánk területén. Sajátos módon a centrális Barbarikum intenzívebben kutatott területén, valamint a Duna–Tisza közén hasonló csoportok elkülönítésére még nem került sor. Alighanem ebben jelenthet komoly előrelépést a kulcsfontosságú madarasi temető publikációja vagy egy kicsit északabbi régió esetében a tiszaföldvári sírok közlése. A korábban publikált, kevéssé jól megfigyelt és dokumentált temetőket alighanem ezek alapján lehet majd a jövőben rendszerezni."
Márk László: "Természettudományos eszközökkel bizonyítottam a szarmata népesség körében alkalmazott különleges temetkezési szokás meglétét. Korábbi antropológiai megfigyelések alapján a Madaras-Halmok lelőhelyen feltárt több mint 600 síros hun kori szarmata temető csontanyaga erősen rossz állapotú, a csontokon ismeretlen eredetű szerves anyag figyelhető meg. Komplex kémiai elemzéseim eredményeként sikerült megállapítanom egy különleges temetkezési szokás meglétét a szarmata lakosság körében. Analitikai vizsgálatok segítségével bizonyítottam a bőrbe temetkezés rítusát a késői szarmatáknál."
A csontkémiai vizsgálatok jelentősége és alkalmazása a történeti és igazságügyi antropológiában
PhD-értekezés tézisei, PTE Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet, Pécs, 2006, 4.
"A vizsgálatok eredményeiből megállapítható, hogy a lelőhelyen megfigyelt erős csontkorróziót a csontokon megfigyelt anyag okozta, amely a leletek szervetlen karbonát-vegyületeit lebontotta ... Mint tudjuk, a madaras-halmoki temető 80-90 százalékát a korabeli sírrablók szisztematikusan feldúlták ... Ennek eredményeként felvetődött két lehetséges megoldás. Az egyik, hogy a napvilágra kerülő csontokat könnyen érhette valamilyen gombafertőzés. A fertőzés ezután, szétterjedve a csontokon, nagy pusztításokat okozhatott a leletanyagban ... a csontok rossz állapotához, illetve a csontokban és azok felületén megtalálható anyag kialakulásához nagyban hozzájárult az, hogy az elhunytakat cserzett bőrökbe tekerve helyezték örök nyugalomra. Ennek a temetkezési szokásnak a megléte ismert a szarmatáknál".
A szlovák nemzetébresztők a kérdést megoldották a XIX. században. Kitalálták, hogy a szarmaták szlovákok voltak, amit bizonyít az, hogy mor ho, mor ho kiáltásal rohantak a császárra ami azt jelenti gyilkold, gyilkold. Hogy hol lopták a csizmát arról nem szólnak, lévén ők bocskorosok. Erről Samo Chalúpka írt is egy verset olyasmiképen, hogy a szabadságszerető szlovákok a Tátra alól levonultak a Dunához az akkori Szlovákia határára és ott ezzel a kiáltásal rontottak rá a római cárra. Szó szerint így. És így is tanítják ezt az iskolákban a szerencsétlen gyerekeknek akik ezt és a többi hasonló baromságot beveszik. Ettől az agymosástól aztán olyan büszkék kitalált múltjukra, és meg vannak győződve igazukról. Így is lehet történelmet csinálni. Igaz nincsenek egyedül, a dákorománok is ugyan azok pepitában.
Mende Balázs Gusztáv írja a magyar őstörténettel, a magyarság antropológiájával kapcsolatosan: "A Kárpát-medencében ... legendásan rossz megtartásúak a szarmata kori népességek csontmaradványai, ezért keveset tudunk a morfológiai karakterükről. Lehet, hogy a molekuláris genetikai profiljukat sem sikerül annyira megismerni, hogy az hozzájárulhasson népességtörténeti kérdések megválaszolásához."
---Apor települést 1290-től említik az írott források "Wpur, Upor" alakban. A helyi nemes Upori család ősi fészke, akik már a 15. századbanbirtokosai voltak a falunak. 1557-ben a Perényiek, kásőbb a Dobók, Rákócziak lettek a birtokosai.
----Aparhant községet 1940-ben hozták létre két település, Apar és Hant egyesítésével. Apar elődjének, Apornak az első okleveles említése 1314-ből származik, ekkor három nemest tiltottak el a birtok és az itt található Szűz Mária-kolostor használatától. A név későbbApaar, Apor, Apoor, Apour, Apowr, Apur, Opor, Opoor, Opour, Opur, Opowr alakváltozatban is előfordult. Innen származott Garázda Péter, Janus Pannonius költőtársa.
The name Dnieper is derived from Iranic Sarmatian Dānu apara "the river on the far side".
The name Dniester derives from Iranic Sarmatian Dānu nazdya "the close river".
(J. P. Mallory–V. H. Mair: The Tarim Mummies: Ancient China and the Mystery of the Earliest Peoples from the West; Thames and Hudson, London, 2000, 106.)
Sarmats Synopsis - TurkicWorlds155239215.onlinehome.us/...Sarmats... - Tárolt változat-Oldal lefordítása11 Nov 2011 – Late Sarmat Paleoanthropology (L.T. Yablonsky et.al.) ... Etymology of the name Sarmat is disputed, the old Eurocentric ideas receding and ...
Bonfini írja, hogy "...jó Mátyásunk a szarmata kereskedőktől értesült a keleti magyarok létéről, s ..." megpróblta azokat a KM-be behívni a népesség. etc.etc....
Ezt Bakay Kornél közli. Hogyan léteztek szarmata emberek Mátyás és Bonfini korában ?
Ja: a másik kérdés: hol léteztek keleten magyar népeségek Mátys korában ?
Tóth Tibor antropológus szerint a magyarság etnogenezise a Kr. e. I. évezredben a Mugodzsár_hegység és a Volga folyó alsó szakasza között kezdődött el. A történeti (pl. kínai) adatokkal összefüggésben felhívja a figyelmet az érintett szarmata népesség hagyatékának közép-ázsiai (pl. a Kofarnihon folyó völgyéből származó) párhuzamaira:
Az ősmagyarok genezisének szarmatakori etapjáról
In: MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályainak Közleményei, XIX. évf. (1969), 91.
Ki tud valamit a thissamatae nevű iráni nevű népről? Mely szerepel az i. e. II. század elejére datálható a Protogenés tiszteletére állított feliratban (elogium), amelyben több Olbiát fenyegető népet sorolnak fel.
Nézd, én elfogadom a Te általad felvázolt teóriát is. Viszont: meglátásom szerint semmi nem mond ellen annak, hogy dühükben a szarmaták, valóban meg akarták lincselni a császárt.
Szerintem ez, nézőpont és értelmezés kérdése, lehet így is és úgy is.:-))
Nincs adat szarmatákra, egy hipotetikus etimológiával bizonyítás az körkörös érvelés.
Továbbá ha tényleg megölés a szándék, akkor nem levetkőznek, hanem éppen ellenkezőleg, "felkötik a gatyát", ahogy a szólás is mondja. Ezért életszerűtlen.
Az életszerű, hogy a kivetni szándékozott adóról szóló császári indoklás feldühítette a népet, ezért mindenfélét a szónok felé hajigáltak, és félreérthetetlen szidalmakat kiabáltak, például lemarházták.
Erőltetett, körkörös bizonyítás, életszerűtlen is.
----------------------------------
Ha megtennéd nekem és nemcsak holmi kijelentésekkel hanem alátámasztásokkal is igazolnád kétséged okát, az talán meggyőző lenne! De addik csak lufi! pukkk!
