Már az Árpádházi-királyok idején létrejönnek az első magyar városok, először többségükben egyházi székhelyek, kereskedelmi csomópontok. A középkorban két fő várostípus alakult ki: a szabad királyi város és a mezőváros. Topikom az egész volt Magyar Királyság területére vonatkozik, még Erdélyre és a hódoltsági területekre is, ahol csak magyarok éltek.
Jöhet minden, Soprontól Brassóig, pallosjogtól városvédelemig.
"A tatárjárás idején már álltak hevenyészett városfalai, amelyek nagyjából a későbbi városfallal egyeztek meg, tehát területileg is rendkívül jelentős településről van szó." - írod. Ha hozzá veszed, hogy a városfal a jelenlegi Kiskörút belső telekhatárán áll, akkor az is elgondolkodtató lenne, hogy egy akkor szerinted tatárjárás előtti további városfalat is ismerünk, amit kompletten elbontottak a tatárjárásra. Pest helyzete számomra azért különös, mert ön magától fejlődhetett ki, nem egyéb feudális hierarchia segédletével. Szegedet hasonló fekvése, mint fontos átkelő pontot vettem ide, de tényleg nem a kora, hanem a késöbbi középkorra válik országunk második legnagyobb városává.
Szeged szvsz a kora középkori időben nem volt jelentős város, fontosságát elsősorban az adta meg, hogy az Erdélyben bányászott só jelentős része Szegeden keresztül ment.
Pest már más eset, a kora középkorban a tatárjárásig valóban egy nagyon jelentős város volt. :) Erről főleg Györffy György: Pest-Buda kialakulásában lehet olvasni. Pest már nagyon korai időkben létezett, egy böszörmény település volt a helyén, szemben a budai tributum fori Geisa-ként emlegetett Gézavásárával, (a későbbi Budafelhévíz). Volt egy másik település is, ettől délre. A tatárjárás idején már álltak hevenyészett városfalai, amelyek nagyjából a későbbi városfallal egyeztek meg, tehát területileg is rendkívül jelentős településről van szó. A tatárjárás, és a túlparti Óbuda, ill. Buda fejlődése azonban erőteljesen visszavetette a Pestet, jelentőségét csak a késő középkorban nyeri vissza.
A féloldalas fejlődés alatt egyébként mit értesz? :) Erre kíváncsi lennék.
Az Árpád-kori fejlődés egyébként nem minden esetben áll szinkronban a késő közpkori városfejlődéssel. Nem minden ispáni központ lesz város (Szabolcs, Borsod, Baranyavár stb.), és néhány korai privilégiumos városnak is megreked a fejlődése. (Pl.: Segesd). A korai középkorban egy-egy város fejlődésében pozitív szereppel bírt az, hogy püspökség volt a városban, de a késő középkorban a városi polgárok eléggé zokon vették, ha a király eladományozta a várost. (Ld.: Esztergom, melynek a fejlődése nem éri el végül a legjelentősebb magyar városkét a késő középkorban).
A permanens fejlődésre jó példa Sopron, amely előbb betölti a római városfalak, és az Árpád-kori ispáni vár adta kereteket, mmajd ebből kilépve egy idő után már rá kellett beszélni az embereket, hogy a falakon belül éljenek, és ne a falakon kívül. :)
Érdekes összefüggés figyelhető meg a koldulórendi kolostorok, és a késő középkori városfejlődés között. Mályusz Elemér mutatta ki (ha jól emlékszem), hogy a koldulórendi kolostorok megtelepedése zömmel fejlett városi társadalomra utal.
Köszönöm az összefoglalót a korai Árpádházi-időszakról, nem vagyok a téma szakértője, de nagyon érdekel.
Tisztában vagyok vele, hogy a mai városképek és városjellemzők nagyrészt az utóbbi 100 év alatt alakultak olyanná, amilyenné, ám ebben a korai időszakban rakódtak le azon alapok, melyek aztán hosszú ideig meghatározták a magyar városfejlődést, egészen az újkorig, az ipari forradalom magyar adaptálásáig.
Kelet-Európában mint minden fejlődés, úgy ez is elég féloldalasan, csak nehézkesen indult meg, főleg nyugati minták alapján. A korai magyar városok lakosságát betelepített németajkú népesség alkotta, zömmel iparosok és kereskedők.
Először érdemes volna felvázolni a magyar városfejlődést a kezdeti szakaszban, ami az Anjouk korában további fellendülésnek indult.
Aztán megtárgyalni vegyesházi királyok alatti és a Mátyás alatti időszakot, majd a három részre szakadt ország és a török kiűzése utáni időszakot (betelepítések).
Mindezek után sorra lehetne venni egyes városokat is, mint speciális példákat mindenféle szempontból.
Amit Qedrák írt az ispáni várak, központok népességkoncentráló hatásáról az mind igaz. E központok - a vásárhelyektől eltérően, ahol lényegében feudális központ nélkül, pusztán az áruforgalomé volt a létrehozó szerep - a nemzetségek vezetői (vezérek), majd Istvántól a király kisérete által kialakított szállásterületek, igencsak <pagus> legfeljebb <vicus> értelemben.
Ezekben a központi irányítás (ne beszéljünk még államszervezetről) tagjai, és az abban részt vevőket személyes hétköznapi feladataik ellátása során segítők, a vezetőt és kiséretét ellátni hivatottak laktak.
Funkciójukat tekintve ezek ilyen értelemben nem faluközösségek, nem az egy családhoz-nagycsaládhoz-törzshöz való tartozásuk határozta meg szálláshelyüket, hanem az egy személyhez, egy célhoz kötöttségük (adott feladat ellátása a központi/törzsi irányítás ilyen-olyan fokán) tartja (laktatja) őket egy helyütt. Kirendelés alapján.
Később a vármegyerendszer kiépülésével (innen beszéljünk államszervezetről) megteremtődött annak a lehetősége, hogy a kőböl épült (védett!) várakban megtelepült ispáni udvartartások a folyamatosan (szék)helyét (sede) változtató királyi udvartartásnak lakóhelyet adjon.
Ez - bár az udvartartás folyamatosan költözött - az infrastruktúra kiépülését kívánta meg. A várnép a várszervezet eltartására kirendelt szolga jogállású népesség volt, (a tulajdonképpeni 'váralja') a kézművesektől a katonai feladatot ellátó közrendűekig (ezek vezetői a későbbi várjobbágyság tagjai). Lényegében azonban az itt lakókat is a többi földbirtokhoz hasonlóan zömében agrárszolgáltatás terhelte. Ezek egyike sem jutott arra a szintre, amilyen szinten a korabeli európai városközösségek voltak, részben a szervezettség, részben a társadalom kiépülésének hiánya miatt. Akkor, a X. században.
A 'csak' vásárhelyekből akkor tudtak városok fejlődni, amikor szabadságot, kiváltságot kapott. Feudális függésben a városi fejlődés nem indulhatott el. De ez már a XIII. század, vagy később.
Fontos lenne tudnom, azért hogy esetleg ne offoljak. Ugyanis én igencsak jártas vagyok szociológiatörténetben (ismétlem: történet), ugyanis a városok fejlődésének története éppen idetartozik. Még ha egyesek nem is hinnék el. Mindazonáltal a kultúrtörténethez is köze van. Minden mindennel összefügg.
"Már az Árpádházi-királyok idején létrejönnek az első magyar városok, először többségükben egyházi székhelyek, kereskedelmi csomópontok."
Nincs magyar városfejlődés. Sem Istvántól, se senkitől (ki az a Már? :).
Léteztek korábbi évszázadokból városok, élők, kihaltak, melyek később újranépesülve ismét városi fejlődés képét mutatták. (Brassó, Aquincum stb. - ezek jó része momentán akkor a bejövetelünkkor lehet nem voltak lakottak, de alkalmasak voltak később a hétköznapi élet feltételeinek ismételt megteremtésére.)
És jöttek eleink, kitől teljesen idegen volt a városi életforma, mivel életmódjuk némileg különbözött attól. Betelepültek, és az itt élőkkel kik szintén csak részben használták ezen 'objektumokat' kevésbé töltve azt meg városias életmóddal, mert ők sem elsősorban városlakók voltak (a szállítóeszközök és a közlekedés fejlettségi szintjét nézve a földet művelni nem igazán lehetett városokból, csak a város környékieket - lásd későbbi idők praediumjainak kialakulását) lassan belaktuk ezeket a régi városokat. De újakat addig még nem alapítottunk.
Aztán találkoztunk az európainak mondott civilizációval, elkezdődött a kultúrák keveredése kölcsönhatásokkal, s 'megtanultuk' a városi életformát.
Aztán később már aközépkor közepén természetesen kialakulnak magyar sajátosságok a fejlődésben, településszerkezetben. Na innentől lehet beszélni a városfejlődés magyar sajátosságairól.
Nos, ennek ellenére nagyon valószínű, hogy a Csepel-sziget nem volt soha Árpád székhelye. De nem akarom elvinni őstörténeti kérdésekkel a topikot, így folytatnám:
A korai városfejlődés fontos központjai voltak az ispáni várak, és központok. Itt a hatalomkoncentráció szükségképpen népességkoncentrációt is eredményezett, itt épültek meg az első nagyobb kőtemplomok is. Ott, ahol püspökségek is alakultak, szintén megindult a városfejlődés, és a társadalom differenciálódása.
Esztergom lesz az első királyi székhely, Domanovszky Sándor még "elhagyott frank kőházakról ír", de eddig semmi ilyesmit nem találtak ott, ellenben az esztergomi ásatások már napvilágra hozták a korai XI. századi királyi lakot, amely csak méretében különbözött a már ismert ispáni lakóhelyektől. Esztergom később számtalan kisebb önálló joggal rendelkező városi egységből állt. A másik kiépülő központ Székesfehérvár volt, amely szintén több városrészből állt.
A magyar városfejlődés korai szakaszaiban olyan városok is kaptak privilégiumot, amelyek később nem léptek tovább a városfejlődés útján, ilyenek voltak pl. Segesd, vagy Vasvár.
Urbanizáció az Árpádháziak, Anjouk és vegyesházi királyok majd Habsburgok alatt.
Jöhet minden, ami csak belefér és segít többet megtudni erről az igen érdekes aspektusáról a magyar történelemnek (a horvát és erdélyi területek városai is nyugodtan).
