A Feuer könyvben az olvasásnál a Pitti képtárnál tartok, a kijegyzetelésnél a Badianál. Múzeumokat nem szoktam kijegyzetelni.
A nagy templomok is kimaradtak, majd később.
Az olasz nyelvű wiki oldalon azt olvastam, hogy Dudley katolizált amikor Firenzébe ment.
Az apja egyébként gyerekkori barátja és bizalmasa volt Erzsébetnek, akkor is támogatta, amikor nehéz helyzetben volt, amikor a katolikus nővére bármikor megölethette vagy kivégeztethette volna. Erzsébet és Dudley kapcsolata nem csak egy viszony volt. De sajnos mire Erzsébet királynő lett, Dudley már megnősült. A feleség rejtélyes körülmények között lezuhant a lépcsőn és nyakát törte. Dudleynak alibije volt, de akkora volt a botrány, hogy nem mertek összeházasodni.
Képzeld, én meg tegnap este olvasgattam a Feuer könyvet. A Palazzo Davanzattit kerestem (bár már olvastam, de nem unom meg). A könyv legvégén van egy olyan fejezet, hogy képes séta Firenzében. Azt lapozgatva megakadt a szemem a Palazzo Dudley képén. Tudom, hogy Neked, és még sokaknak másoknak is meg van a könyv, de nem mindenkinek, így ide másolom az ott írtakat:
"A Via Tornabuoni luxusboltokkal teli sétálóutcájában nagyjából félúton áll Dudley admirális hajóorrszerűen kiképzett háza. Házasságon kívül született, ezért Dudley főúri származását apja, Leicester grófja nem ismerte el (bár vagyonát ráhagyta (ezt már én jegyzem meg újabb zárójelben, hogy a nevét is, ami azt hiszem akkoriban nagyon fontos lehetett!). Ekkor költözött Firenzébe. I. Ferdinando nagyfejedelem bízta meg a livornói kikötő védelmi rendszerének kiépítésével. Emellett mérnökként, navigátorként és hajóépítőként dolgozott, és ő készítette el Itália első nyomtatott tengerészeti térképét. 1649-ben halt meg, a San Pancrazio-templomban temették el."
Szóval nem valami gazdag széltoló volt, aki eldorbézolta a papája vagyonát :-) Ezt csak azért mondom, mert amúgy könnyedségével eléggé frivolnak tűnik az épület, de legalább a hajóorr magyarázatot ad a formára, és tudjuk, hogy eredetileg nem volt rajta az a kis terasz, meg az egyéb díszítő elemek. Mondhatnánk azt is, hogy nemhogy könnyed, hanem elég ormótlan volt a képek szerint.
Amúgy nagyjából mindez a Wikipédián is olvasható, nem is értem, miért nem néztem korábban utána. (Valószínűleg utána néztem, csak elfelejtettem. Egyre gyakrabban vagyok kénytelen használni ezt a szót.)
Ha már így belejöttem, jönnie kell a folytatásnak, hiszen 2011-ben újabb 4 napot sikerült Firenzében töltenünk..., illetve csak hármat, mert 1 nap Fiesole is volt benne. De ahogyan a pár száz képemet elnézem, nem fogok unatkozni a az ünnepek után! Igaz, sorban nem az az utazás következett, de most Firenze mámorban úszok!
Még csak 2008-nál tartok, annyi montázst kell még csinálnom..., ha már utazni nem tudok, legalább ebben örömömet lelhetem! Jó dolog válogatni, összehozni..., de a legjobb emlékezni. És olyan jó, hogy van mire emlékezni! El sem tudom képzelni, mi lenne a szívemben akkor, ha azt a sok szépséget nem élem meg. Persze mindenki akkor lehet csak boldog, ha meg tudja találni azt, ami boldoggá teszi. Kinek ez a fontos, kinek meg az.
Én inkább nem sajdítom a szívem, hanem akárhogyan is, de megmutatom, ha már olyan jó helyzetben lehetek, hogy a minimálisnál többet is mutathatok! :-) Bár ismerem a mondást, hogy a kevesebb sokszor több..., de nem feltétlenül értek egyet vele.
Nekem pont a montázsok tetszenek. Nagyon jó, ahogy ugyanannak az épületnek vagy helyszínnek több oldalát, több nézőpontból sőt különböző nagyításban mutatod. Pedig pl. a képeslapoknál én sem szeretem a montázsokat.
Ha már így rákérdeztél: én nem szeretem a montázsokat. Sokkal szívesebben nézek szóló képeket. Viszont van egy mennyiség, amit ha meg akarsz mutatni, kompromisszumot kell kötni. Nekem is mindig az a legnehezebb, hogy azt a pár képet kiválasszam, amit végül használok. Az összes többiért sajog a szívem.
Az általam talált info szerint a ház 1613-ban épült, az apa 1588-ban halt meg. Az apa korában a katolikus- protestáns gyűlölködés olyan erős volt, hogy az apát, Erzsébet közismerten közeli barátját katolikus területen megölték, kivégezték volna vagy valamilyen formában zsarolták volna vele a királynőt. A pápa, a császár, a spanyol király egyaránt a legfőbb céljuknak tartották Erzsébet megsemmisítését. Az apa Dudley ezzel pontosan tisztában volt.-
Köszönöm, nagyon igyekeztem..., az első fényképezőgépem volt, amit nagyon szerettem, és a lányaim elvesztettek. Elvben a másik, amit vettek helyette, jobb volt, de mindig azt sirattam vissza.
Ha jól értelmezem, akkor abban nem tévedtem, hogy Robert Dudley volt a kegyelt, de ez a fiának volt a háza..., bár attól, hogy ő lakott benne, lehetett akár az apjáé is. Az évszámokat kellene összevetni, mikor épült a ház, mikor élt apa és fia...
Már tegnap gondoltam rá, hogy belinkelem ide is, de elkapott végre a lakásdíszítési láz :-) Igaz, gyakorlati tanács nem sok van benne, de kedvcsinálónak jó lehet.
Köszönöm az észrevételeket, ebből igazán látszik, hogy elolvastátok :-) Akkor nem szabadott fényképezni a Bargellóban (bár a "házigazdám" fényképezett, de magamat ismerve, ha szabadott volna, nem hagytam volna ki), de majd megjegyzem, hogy most már szabad.:-)
Véleményen felbuzdulva: a Bargelloban már lehet fotózni. A Pontormo festmények a bejárattól jobbra vannak a Santa Felícitaban. (Nem mintha nem lenne mindegy, de olyan részletesen írsz, gondoltam ne legyen benne hiba. Én pont ezért nem aprózom el, ki tudja mire emlékszem jól, mire rosszul :))))
Palazzo Dudley. Nem Erzsébet kegyeltje, hanem a fia lakott ott. Onnan tudom, hogy most a Firenze könyveket olvasva feltűnt a név és utána néztem. Törvénytelen gyermek volt, elég zűrös életet élt.
Én arra gondolok, hogy talán ezentúl nem csak azok látogathatják, akik megnézik az egész épületet, hanem maga a kert a másik utcából (Via de Ginoriról) bárki számára látogatható lesz..., vagy esetleg mégis fizetni kell, de nem annyit, mintha magát a palotát is megnéznék. A képek alapján úgy tűnik, volt benne némi restauráció is a közelmúltban..., legalábbis ahhoz képest, ahogyan 2007-ben láttam.
