Azzal, hogy többször is figyelmeztetve lettek a mélyen tisztelt topiklakók, hogy törtenelem fórumban a vallásfilozófiai eszmecserétől felfüggesztés, és más egyéb finom büntetések terhe mellett tartózkodjanak. Templi jó megérdemelt pihenőjén nyugszik éppen emiatt. Ha becses személyed ilyesféle vitába keveredik pl. templivel, akkor maga is könnyen nyugovóra térhet rövidebb időre. Csak gondoltam, figyelmeztetlek erre, mert tényleg kár lenne, ha te is moderálódnál.
Kifejezetten neked címeztem. Puszta jóindulatból, nehogy te is eless a moderáció véres csatamezején. Egyébként pedig Quedrák úr irányába személyes ismertségünk okán megengedhető részemről némi ilyesfajta kitérő is:)
Ön egy kedves vita- és eszmecserepartner ezen a fórumon. Kérem, ne menjen bele vallfil fejtegetésbe a történelem részlegen, mert a moderatúra hamar megunhatja. kár lenne Önért.
"Nem hiszem hogy bármely egyházi hierarchiának joga lenne a magánéletbe beavatkozni." - Abban az időben máshogy gondolták, alkalmasint hibásan. De még mindig könnyebb így gondolni, mint előre kitalálni a későbbi szekularizált századok ítéletét. Akkoriban igen erős volt a vallásos jelleg még olyan területeken is, amik ma a polgári jogba tartoznak. Végelemzésben ez Konstantin öröksége volt, sőt még korábbi századoké, ahol az egyházfegyelem szigorúbban működött.
"Ha ilyen jellegű problémák adódnak akkor inkább a tanításokat kellene ezekhez szabni." - Elhiheted, hogy ez is megtörtént. A népegyházi modell azonban megkívánt bizonyos fokú kényszerítést is azok esetében, akik csak névleg voltak egyháztagok. Kálvinék szűkebbre szabták az egyház határait, mint a pápai törvénykönyv alapján álló egyházjogászok, és el is hagytak bizonyos szabályokat, de arányaiban több rendelkezést tudtak ténylegesen megtartatni.
Szeretném jelezni, hogy az olvtársak olvasták az alábbi moderátori felhívást, azaz a Vallás-Filozófia témakörébe tartozó dolgokat, (melyik egyház bibliai, melyik nem), nem a Történelem fórumon kell kitárgyalni.
A továbbiakban a teológiai jellegű vitára való felhívásokat figyemeztetés nélkül törölni fogom.
Azt gondolom, katolikus-protestáns unióról, mint gyakorlati javaslatról a jelenben szó sem lehet, de mint óhajról és eszményről mégis lehet, sőt kell róla beszélni. Igen sok élesre fent csatabárdot kellene elásni és ami még nehezebb: igen sok fájó emléket kellene eltemetni, igen sok sajgó keserűségre fátylat borítani.
Te pedig nem is örülsz, hogy Kálvin barátotok ennyire előrelátó volt csoki-ügyben? :)Egyébként nem véletlenül írtam úgy, hogy csokoládé-félék...
"Voltak más rendszabályok is, pl. azzal kapcsolatban, hogy hány fogásos ebédet adhat egy polgár, egy nemes stb. A luxuscikkeket azért üldözték, mert nem akarták, hogy a városiak egymás gazdagságára rálicitálva túlköltekezzenek. Ez a puritán erkölcs ésszerű tiltó rendelkezése volt."
Nem hiszem hogy bármely egyházi hierarchiának joga lenne a magánéletbe beavatkozni. Ha ilyen jellegű problémák adódnak akkor inkább a tanításokat kellene ezekhez szabni. Ez így csak Savonarola 2. max lightos kiadásban.
Az Index csodálatos szoftvere a laptörést nem viselte el, és kinyírta a folytatást. Ebben utaltam Philip Schaff Egyháztörténetére (angolul), és megadtam egy címet:
Az egyházi rendszabályok során meg kell emlékeznünk a genfi fényűzési rendeletekről. (1)
Ezek a törvények két csoportba tartoznak, az egyik vonatkozik a ruházatra, a másik az ünnepies lakomákra (de nopces et autres banquets).
Arany, ezüst hímzést, paszomántot Genfben viselni éppen úgy tilos, mint aranyláncokat, karkötőket, öveket, drágaköveket, gyöngyöket, gránátokat. Ha ez a rendelet a gazdagokra vonatkozik,
Voltak más rendszabályok is, pl. azzal kapcsolatban, hogy hány fogásos ebédet adhat egy polgár, egy nemes stb. A luxuscikkeket azért üldözték, mert nem akarták, hogy a városiak egymás gazdagságára rálicitálva túlköltekezzenek. Ez a puritán erkölcs ésszerű tiltó rendelkezése volt.
Rosszul emlékszel:) A csokoládé frissítő italként való fogyasztása forrón, habosítva a 16. század második felében terjed el Európában a spanyoloknak köszönhetően. Egyébkén a kakaóbab termesztése sacc 600 körül kezdődött Közép-Amerikában, az azték korra a csokoládéivás már széles körben dívott, tőlük vették(vitték) a spanyolok.
Maradéktalanul egyetértek templi2-vel. A reformáció idején Kálvin barátotok "csapata" sorra járta a házakat, és akiknél találtak parfümöt, csokoládé-félét, elkobozták. Ennyi élvezet kell az embernek, igaz templi? ;)
