> Én vagyok itt az, aki ezt elfogadja, és jól látja, nem az ellenzők.
Az biztos, hogy jól látod, talán csak abban tévedtél eddig, hogy lenne legnagyobb valós szám, meg legkisebb pozitív valós szám, meg hogy az ω szimbólummal jelölt számosságnak köze lenne a valós számokhoz.
Igen, nincsenek. De ettől sem nem vagyok hülye, sem nem hülyék Cantor és társai, és ettől még lehet alkotni infinitezimális dolgokat kicsiben és nagyban is.
SŐT! pont, hogy ettől lehet alkotni ilyeneket ott, hogy nincs se legnagyobb se legkisebb elem. A halmaz nyílt a végtelen felé is, és a nulla felé is. Ezért oda lehet építeni matematikai dolgokat.
Én vagyok itt az, aki ezt elfogadja, és jól látja, nem az ellenzők.
Igen, valószínűleg a számábrázolás korlátja lehet a baj. Mikor programoztam nálam is felmerült. De sikerült megoldanom. Egyszerűen nem szabad hagyni, hogy kifusson a regiszterekből az aktuális érték. Pl. nem szabad túl sok szorzást előre engedni, hogy majd kizárólag csak a végén osztunk. Meg a tizedespont kivándorlását a regiszterek szélére sem szabad megengedni, mert akkor elvesznek vagy a tizedes jegyek, vagy lecsökken az egészek tartománya. Ez nálam egy regiszterszintű kalkulációnál és saját magam kézben tartott számformátumnál volt fontos dolog. Fraktálokat számoltam egy magam írt ASM programmal és csináltam belőle szép színes megjelenítést. Valamint egy utazós 3D-s demót készítettem, és ott kellett kalkulációs trükköt használnom, hogy szép legyen a mozgás meg a vetületek kiszámolása a képernyőre. Ja és mindkettőnél maximálisan gyors is. Még egyárnyalatlépcsős zajgenerálást is használtam a színek kirajzolódó zavaró sávosodásának teljes elnyomására. Ez volt az egyik dolog, ami nagyon tetszett, mert erre kb. sehol sem figyelnek, hogy eltűntessék.
Ismerem, Hraskó is hasonlóan segédgörbézget. De felesleges. Pusztán koordinátákkal is megy, és sokkal szebb.
Azért mutattam, hogy az a Rácz könyv egy tipikus példája a túlmatematizált relativitáselméletnek. Egyébként értem töviről hegyire, még évekkel ezelőtt bogarásztam át. De sok helyen nem tetszett. És nem is a relativitáselmélet miatt vettem elő, hanem a differenciálgeometria beágyazásmentes tárgyalása miatt, és egyéb.
Ez inkább neked való. Olvasd el a 2. fejezetet! Ugyanazt mondja, amit én próbáltam magyarázni neked. Mindenféle hókuszpókusz és infinitézimálisok nélkül.
Természetesen legkisebb pozitív valós szám sincs, mint ahogy legnagyobb valós szám sincs. Azt javaslom, adjunk egy kis pihenőt ennek a témának, hátha ez is olyasmi, amit random ötleteléssel nem lehet megoldani.
Pedig ki tiltották, mert elragadtatta magát és féktelenül szidalmazott . A fő hibája akkor az volt, hogy neki állt feljebb a moderátorokkal szemben, pedig mondtam neki, hogy ne csinálja !
Aztán sokára vissza engedték, utána teljesen eltűnt a látószögből .
De bizony. A matematikai érzék minimumát is nélkülöző, elemi butaságokat írtál. Az a legmeghökkentőbb, hogy még azt se érted, miért, magyarázat után se. Sőt még azt se, miért fontos vagy lényeges ez.
Ez nem egyszerűen tudatlanság, hanem az érzék teljes hiánya.
Keresel valamit, amiben hasonló szavak vannak, és azt hiszed, ez ugyanaz, neked volt igazad. Pontosan ez az, ami miatt matematikát valamennyire is ismerő ember arra jut, hogy semmit se értesz. Tuarego szintje egy az egyben.
Azt gondolom most is, mint akkor - tisztán igazam volt, te pedig zavaros elképzeléseket variáltál.
Őszintén szólva abban a tévedésben voltam, hogy értesz valamit a matematikához, de a most előadott hozzászólásaid olyan fokú tudatlanságot tükröznek, amit nem feltételeztem. Éppen a lényeget nem érted, ösze nem illő szilánkokat értettél meg félig, amit semmi értelmes célra nem lehet használni.
A definiálatlan, zavaros fogalmakkal van a baj. Megpróbáltad definiálni, mindenféle hibás vackot írtál, ami mutatja, hogy mma nem véletlenül ódzkodik ezektől. (teve türelmesen megmutatta)
Newton korában is ez volt a baj. Maga Newton, vagy Leibniz nagy mesterek voltak, jól alkalmazták a kellően nem tisztázott eszközt. A tanítványok viszont nem feltétlenül, és látszott, hogy korrekten meg kell ezt alapozni.
Egyébként azt nem értem, hogy ha mma nem fogadja el az infinitezimálisan kicsinyeket, sőt azt állítja, hogy a matematikában olyan nincs, akkor szerintem nem fogadja el a végtelen nagyokat sem, amikről wikit linkeltem eggyel korábban. Pedig az Cantor és mások által kidolgozott, hisz ott van. Venni kell a reciprokát, és kész.
>Szuper, akkor megegyezhetünk abban, hogy a végtelen kicsi számok is valós számok, mondjuk 0 és 1/2 között? (De ha ez lélektanilag nem megfelelő, akkor legyen 0 és 1/2100 között.)
#Hát nem lenne jó így elgondolni. Inkább nem. Tegyük inkább a nulla és az abszolút értékben "legkisebb véges valós szám" közé az R' pozitív részét, és hasonlóan a nulla ellentétes felére az R' negatív részét. Lélektanilag is jobb így.
Nem jó ez az alkalmazási példa. Nem igazán értelmes.
x=2, y=4
Itt azt mondod, x és y csupán egy szám, és kész.
dy/dx=6
Itt pedig azt mondod (ami már más), hogy pl. van egy x és egy y függvény, és annak értelmezési tartományának egy helyén veszel egy rá vonatkozó infinitezimálisan kicsiny mennyiséget, amit dx és dy jelöl, és hogy ezek hányadosa 6. Rendben, lehet. Vagy csak veszel két infinitezimálisan kicsiny két mennyiséget, melyek hányadosa 6. Ez is ok, lehet.
Viszont semmi kapcsolatot nem mondtál x és dx között, valamint y és dy között. Így lehet nincs közük egymáshoz (vagy nem tudjuk, mi, mert nincs utalás rá), ezért így félrevezető az x és y azonos betűjelölés bennük.
Szuper, akkor megegyezhetünk abban, hogy a végtelen kicsi számok is valós számok, mondjuk 0 és 1/2 között? (De ha ez lélektanilag nem megfelelő, akkor legyen 0 és 1/2100 között.)
Akkor nézzük az alkalmazást: legyen adott, hogy x=2, y=4, dy/dx=6, a kérdés pedig az, hogy ebben az esetben mennyi a dy és a dx? (Esetleg segít, ha azt mondom, hogy y=x3/2?)
