Mogadishu-t iszlám fegyveresek bevették a világi haduraktól. Egyesek egy újabb Taliban-tól tartanak. Valójában mi is történik arra? Domino-elv? Iszlám Kalifátus a leggyengébb láncszem elve alapján? Vagy semmi különös csak a szokásos leszámolás?
Nem olyan biztos, hogy tényleg szimpatikus neki. Franc se tudja, mivel büntethetik az utcára szarókat a sáríában, lehet, ha megtudná, már nem is tetszene annyira... :-)
Szerencsére sem liftben nem szoktam vizelni (a magyarok többségéhez hasonlatosan), a rágógumitól pedig úgy szabadulok meg, hogy vagy a vécébe dobom, vagy pedig papírzsebkendőbe csomagolva a szemetesbe. Ha nincs szemetes, a zsebembe.
Kína és Irán gazdasági rendszere nem tér el nagy mértékben a nyugati berendezkedésektől. Politikai rendszerükben vannak hangsúlyos különbségek. Politikai rendszereik nem nyugatiak. Irán demokráciájának sincs köze a nyugati demokráciákhoz.
Jó, de ezzel az erővel Kína vagy Irán politikai rendszere se tér el nagymértékben a nyugati berendezkedéstől. Ha így vesszük, akkor tényleg a nyugati berendezkedés biztosítja a gazdasági prosperitás maximumát, legfeljebb az a kérdés, azon belül melyik a legjobb modell.
Szingapúr gazdasági rendszere megfelel a nyugati civilizáció normáinak, míg politikai rendszere csak kismértékben tér el attól. Annak hagyományán belül képvisel egy nem liberális, nem demokrata, ám republikánus rendszert.
A dilemma megoldása egyszerű: arra tekintettel, hogy az euroatlanti liberális demokráciák gazdasági és politikai rendszere garantálja a jelenben elérhető legnagyobb prosperitást és szabadságfokot, valamint ez képes a leginkább modellezni az előrelátható eseményeket és ennek vannak egyedül forrásai segélyezésre és támogatásra, környezetvédelemre és közegészségügyre, így érdekei viszonylag a többiekénél nagyobb korrelációt mutatnak valamely természetesen igazából nem létező, csupán extrapolált közjóval és közszabadsággal, ezért érdekeinknek megfelelően kell cselekednünk, nem pedig a világ megjobbításáért, és akkor az előbbiek miatt viszonylag elfogadható valószínűséggel teszünk jót is...és ha meg nem, akkor legalább az érdekeinknek megfelelően cselekedtünk.
"menekültet csak akkora számban fogadunk be, amekkora számban nem okoz gondot."
El kell ismerni, ez sokkal jobb meglátás, mint az enyémek. Ahol valóban így tesznek, ott normális, józan emberek alakítják a menekült-ügyet.
Pl. az USA-t nem küldi padlóra 200.000 magyar 1956-ban, míg Európának a mai helyzetében más se hiányzik, mint még pár százezer vagy akár pár ezer afrikai, aki a mi vállunkon akarja kisírni a bánatát, hogy üldözik.
Meg hát a rémuralmakat - amíg rémuralmak - nagyon nehéz ám megdönteni, szerintem forradalom nem is lehetséges ilyen rendszerekben. Nem véletlen, hogy a mi 56-unk se akkor tört ki, amikor a legnagyobb volt az elnyomás (48-53 között), hanem amikor már enyhült.
Kegyetlen dolog, de menekültet csak akkora számban fogadunk be, amekkora számban nem okoz gondot. Pl. iskolázott menekülteket (akiknek hasznát vesszük) befogadunk akárhonnan, ha hasznosnak látjuk, de akivel csak a gond van, azt nem. Pl. khmerek menekültek Vietnámba, és a vietnami kormány visszaküldte őket a Vörös Khmer karjaiba. A vietnámiak pontosan tudták, mi zajlik a határ túloldalán, de úgy gondolták, ez a khmerek dolga. Aztán amikor megelégelték a dolgot (nem a menekültek, hanem Polpoték agyatlan támadásai miatt), akkor elkezdték menekülttáborokba gyűjteni a menekületeket, felfegyverezték őket, ideiglenes kormányt alakítottak, aki aztán egy "forradalom" élén be is hívta a vietnami csapatokat...
Namost az eljárás tökéletesen ésszerű volt a vietnamiak részéről, kb. így kéne nekünk is viselkednünk. Csak mi szentimentálisak vagyunk (egyébként szerintem a vietnámiak is azok, csak gondolom náluk a média nem beszélt egy szót sem a khmerek szenvedéseiről, így könnyű volt úgy csinálniuk, mintha nem tudnának semmit), ezért nehéz ezt nálunk megvalósítani.
Én egyszerűbben fogalmaznék: ha nincs külső forrásból elnyomás, akkor az ottani lakosság
a.) szenvedjen, az ő dolga;
b.) haljon ki, az ő dolga;
c.) csináljon forradalmat.
És menekülteket sem szabad ilyen helyről befogadni (kivéve származás miatt üldözöttek), mert ha hagyjuk távozni azokat, akik elégedtelenek a rendszerrel, akkor a c.) pont sose jön el. (helyette pl. Kis-Kubát csinálnak Miamiból).
Ha egy felvilágosultabb muzulmán országban a lakosság nem akarja az iszlám politikai uralmát, de az éppen hatalmon lévők rájuk akarják kényszeríteni, akkor mi a morális kötelességünk?
Semmi. Amúgy is honnan lehet azt tudni, hogy csak mert nekik nem tetszik a kormányuk, mindjárt örömmel üdvözölnének egy idegen megszálló hadsereget? Vagy hogy az iszlámizmus helyett nyugati demokráciát akarnak, és nem mondjuk világi fasizmust? Sőt honnan lehet azt egyáltalán megtudni, hogy tetszik-e nekik a kormányuk vagy sem? Szóval a kérdésed teljesen elméleti.
De még ha pontosan tudjuk, hogy a lakosság örömmel fogadna egy nyugati katonai beavatkozást (ez az, amit gyakorlati szempontból sosem lehet pontosan tudni), akkor sem lenne semmi morális kötelességünk. Például mert nem a mi dolgunk, azután meg lehetnek fontosabb érdekeink az ő megmentésüknél (például a világ olajellátásának zavartalansága, vagy pl. 56-ban az amerikaiaknak egy világháború elkerülése), sőt lehet hogy ők is hosszabb távon jobban járnak ha nem avatkozunk bele az eseményekbe.
Azt hiszem Lemnek volt egy novellája, ahol a király elégedetlen a világgal: Isten egy csomó szenvedést teremtett bele, miért nem cselekszik mindig jót stb. És hív két mérnököt, hogy teremtsenek olyan világot, ahol minden jó. Sokféle világgal kísérleteznek, és az egyik olyan, hogy ha valami rossz történik, akkor visszamennek az időben, és kijavítják. Csak az a baj, hogy az események hatása nem pozitív vagy negatív, hanem időben oszcilláló: amikor a világ egyik bétaverziójában megváltoztatják egy háborúban egy áruló döntését, akkor a civilizált ország győz a betörő barbárok fölött, viszont ennek hatására - bár a barbárok pusztítása elmarad - maguk lesznek harciassá, háborúk sorát indítják stb. Utána visszacsinálják, mégis a barbárok győznek, fokozatosan civilizálódnak a fejlettebb országban, hamarosan békés birodalmat építenek, stb. Ám újabb száz év elteltével ez a békés birodalom torkollik katasztrófába, mégiscsak a barbárok veresége a jó. Akkor megint visszacsinálják, de kiderül, hogy újabb kétszáz év eleltével meg az a rosszabb...
Szumma szummarum: ne akarjuk megváltani a világot. Egy háború bizonyosan rossz, sőt még az élelmiszersegélyek is rosszak, tehát a sok jó szándékunkból csupa rossz szokott kisülni. Inkább ne segítsünk, a rossz segítés ugyanis többnyire többet árt, mint használ.
"Úgy vélem, csak arra tarthatunk igényt, hogy a világ azon része, amely a miénk, az semmiképpen se legyen ilyen."
Ha egy felvilágosultabb muzulmán országban a lakosság nem akarja az iszlám politikai uralmát, de az éppen hatalmon lévők rájuk akarják kényszeríteni, akkor mi a morális kötelességünk? Kiszolgáltatni a lakosságot és tiszteletben tartani egy adott esetben semmit tiszteletben nem tartó, illegitim rezsim szuverenitását, vagy beavatkozni?
Az lenne a furcsa, ha egy olyan városállamban mint Szingapúr nem a politeia lenne a rendszer alapja, hanem a demokrácia. A GDP nincs öszefüggésben a demokráciával. A demokrácia nem a fejlettség jelzője, hanem egy politikai rendszer amely bizonyos társadalmi viszonyok közt, vagy történelmi szituációban jelenik meg és létezik. Egy ideig.
