A Pevek – korábban Hírtelevízió, majd Kavkaz – nevű, történelem iránt érdeklődő júzernek nyitom ezt a szaktopicot, azzal a céllal, hogy kellő teret kaphasson az 50. szélességi körtől északra vegetáló kis népecskék (nyenyecek, manysik, hantik stb.) elmélyült tanulmányozására.
Ogur Töre véleménye olvastalanul a manysi topikról (Hunok c. rovat, 760.):
"Aki a 'manysi topic' akármelyik bejegyzését olvassa, az költözzön ki a tundrára az Ob alsó folyásánál, és mondjon le a MAGYAR állampolgárságáról, mert KIVETTETIK E NEMZETBŐL !!"
Szia! Ugyanilyen következtetésekre jutottam én is, egyszerü mükedvelö létemre. Mindezek elég igéretesek, mert ideje lenne, hogy kibéküljünk szomszéd rokonnépeinkkel. Természetesen nem olyan feltételekkel, hogy lemondunk ösi müveltségünkröl, hagyomànyainkrol, nyelvünkröl és làthatatlannà vàlunk...
Tóth antropológiai értékelését nem kell etnogenetikai értelmezés irányába tágítani, ez méltatlan Tóthtal szemben is, mivel így olyan felület nyílik, amelyen át hamis érveléssel támadható. Egyébként, ha jól emlékszem, Tóth csak azt állította, hogy a honfoglalók csontleleteire legjobban hasonlító kelet-európai népesség a szarmata, és alapozta ezt az állítást az ottani temetőkben található leletek antropológiai-kraniometriai vizsgálatára. A mai magyarság legközelebbi genetikai rokonai a mai germán és szláv népek közt vannak, és viszonylag közeli rokonság áll fenn a mediterráni-balkáni népekkel. Erre kétféle magyarázat létezik, némelyek a középkori betelepítésekkel, mások a honfoglaláskor helyben élő népesség továbbélésével érvelnek.
A jó hír az, hogy a legutóbbi időben már a kérdés felvetése a hivatalos és illetékes tudományág által megtörtént, erre kb. 3-4 hónapja volt citátum a Polidili/Miért nem jó a fu rokonság topikban. A lényegi cselekvési terv az, hogy a középkorból is meg fog történni egy vagy több, akkor időszerű genetikai keresztmetszet felvétele.
(Csak magánvéleményként azt is remélem, hogy a honfoglalás korának vizsgálatát is szélesítik. Kicsit egyoldalúnak látszik egy etnikumra figyelni, és átsiklani a százezres őslakosi csontmaradvány felett.)
Mindezek után tisztulni fog a kép. Szerintem 1-2 éven belül többet tudunk már.
Persian loan words in 18th century Yeniseic and the problem of linguistic areas in Siberia
In: Anna Krasnowolska–Kinga Maciuszak–Barbara Mękarska szerk.: In the Orient Where the Gracious Light...; Księgarnia Akademicka, Krakkó, 2006, 179–184.
Röviden kitér a finnek életmódjára s szokásaira is Germania c. művének utolsó, 46. fejezetében Tacitus, a nagy római történetíró. Közvetlenül a szarmaták említését követően – akikról pedig tudnunk kell, hogy legközelebbi etnogenetikai rokonaink Tóth Tiborék szerint – lakonikus tömörséggel írja:
„A fennusok szörnyen vadak, gyalázatosan szegények: nincs fegyverük, nincs lovuk, nincs otthonuk; élelmük fű, ruhájuk állati bőr, fekvőhelyük a föld. Csak a nyílban bízhatnak, melyet vas híján csontheggyel látnak el, s a férfiak csakúgy vadászatból tengődnek, mint a nők. Mert mindenhová elkísérik a férfiakat s részt kérnek a zsákmányból. A vadállatok s viharok elől még a gyermekeknek is az az egyetlen menedék, hogy holmi vesszőfonadék alá húzódnak: ide térnek meg az ifjak, ez fogadja be az öregeket. De ezt különb boldogságnak tartják, mintha a földeken nyögnének, házakkal vesződnének, a maguk s mások vagyonát remény s félelem közepette forgatnák: biztonságban az emberektől, biztonságban az istenektől, a legnehezebb dolgot érték el, azt, hogy még vágyakozásra sincs szükségük.”
Az előzményekről még annyit, hogy egy korábbi filmünk (Horgászbottal az őshazában), melynek operatőre Kátai Róbert volt, bekerült a National Geographic műsorába. Az amerikai társaság munkatársai biztattak bennünket további munkákra, így kerestünk újabb, mások által főleg horgászati szempontból még be nem mutatott helyszíneket. Nincsenek véletlenek, állítom már régóta, hiszen volt abban valami sorsszerű, hogy pár éve megismerkedtünk Bokor Csabával, a MOL kutatási és termelési igazgatójával. Az sem lehet véletlen, hogy Csaba akkor éppen itthon volt számos arab országbeli útja után, és egy közös pecázás alkalmával mesélt nekünk a Szibériában folyó kőolajfeltárásról. Megtudtuk, hogy a MOL Rt. Hanti-Manszijszkban 1999. november 20-án az NK Jukosz nevu orosz céggel kötött együttműködési szerződést a Zapadno-Malobalik olajmező közös hasznosítására. A megközelítőleg 24 millió tonna kőolajkészletű lelőhely Nyugat-Szibériában, a Hanti-Manszijszk Autonóm Körzetben, Nyeftyejuganszk város térségében helyezkedik el. Csaba többször járt a területen, és olyan szenvedéllyel és szeretettel mesélt a halban gazdag vad vidékről meg az ott élő emberekről, hogy azonnal eldöntöttük, ide el kell mennünk filmet készíteni. A társak, Oláh Béla és Menyhárt József nemrég jöttek haza norvégiai és svédországi horgásztúrájukról, és egy percet sem gondolkodtak. Amiben nyilván az is szerepet játszott, hogy a tengerben tenyérnyi laposhalakat, néhány csőrös csukát meg egy-két méretes tőkehalat fogtak, de azok az uszonyát sem vihették volna a kazahsztáni Ili folyón fogott harcsáinknak. Összeáll tehát a régi csapat, kiegészülve Csabával, s most már a készülődés a fő feladat
Ennyit az előzményekről. Most ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről a vidékkel. Nagyképűen vidékről beszélek, pedig Nyugat-Szibéria 524 ezer négyzet-kilométernyi területéről van szó, ami, ha jól számolom, hatszor nagyobb, mint Magyarország, és olyan folyók szabdalják keresztül-kasul, mint az Ob, az Irtis vagy a Jenyiszej. A tartományt pont megfelezi a 61. szélességi kör, ami azt jelenti, hogy néhány száz kilométerre van az északi sarkkör. Az olajkitermelés nagy változásokat hozott, számos új város született a semmiből, köztük Nyeftyejuganszk is, ahol a MOL szakemberei dolgoznak. Az a több mint egymillió ember, aki ott él, többnyire az olajkitermelésben érdekelt. Különleges és embert próbáló az éghajlat, télen mínusz 45-50 Celsius-fokot mérnek. Volt olyan eset, hogy Csabáék moszkvai gépe egy órát volt kénytelen körözni a szurguti repülőtér leszállópályája felett, mert az előző napi plusz 5 fokhoz képest másnap mínusz 15 fok lett, és a leszállópálya a legkényesebb gyorskorcsolyázói igényeket is maximálisan kielégítette. Előbb ért le a gép szárnya, mint a kereke, mesélte, de az ilyen apróságokra az edzett pilóták és a még edzettebb utasok már rá sem hederítenek. A nyár elég rövid ideig tart, a kánikulában plusz 30 fokig is felkúszik a hőmérő higanyszála. Ilyenkor a tundrán alig lehet közlekedni, a végeláthatatlan mocsár tele van moszkitókkal. Az őslakosság halászattal, vadászattal és rénszarvastenyésztéssel foglalkozik. A tundrán többezres csordákat legeltetnek, vagy az erdőben tartják a rénszarvasokat, s egy-egy család többször is változtatja a lakóhelyét. A tartomány kormányzója Filipenkó úr, aki a Finnugor Szövetség elnöke, tagja a felsőháznak, és Putyin elnök tanácsadó körében is dolgozik. Ő már az olaj utáni időkre is gondol. A kormányzó egyetemet épít, iskoláztatja az odakerült olajmunkások és az őslakosok gyermekeit, s keresi azokat a megoldásokat, amelyek a különleges adottságú tartományt az idegenforgalom számára is vonzóvá teszi. Ezért fogadja örömmel a nemzetközi elismerést szerzett magyar horgászfilmes stábot, hogy megmutassuk a világnak az ottani horgász-, esetleg vadászati lehetőségeket.
A Sporthorgász c. magazin 2003. decemberi számában (XII. évf., 12. szám) olvastam a manysik kitűnő horgászvizeiről. A remek fotókkal kísért cikk beszámolt róla, hogy a manysik nem értik egymás nyelvjárásait...
Csukafogó szenvedélyem már sokfelé vitt a világban. Nagyon szeretek utazni, de hogy életemben egyszer Hanti- és Manysiföldön fogok csukák után kajtatni, arra álmomban sem gondoltam. Mindez persze csak akkor, ha az idén szeptemberre tervezett utazás megvalósul. A kedves olvasó jól sejti, ez bizony a feltételezett őshaza, ahol nyelvrokonaink élnek. Közeli nyelvrokonságunk az obi-ugorokkal, akik az Ob és mellékfolyói partján élnek, régóta ismert. Két nép is él erre: a vogulok, akik magukat manysinak hívják - ez a népnév azonos eredetű a "magy" szótőével. A másik nép, az osztják pedig hantinak nevezi magát, ez a szó a had megfelelője. Régi nyelvünkben a had szó nagycsaládot, nemzetséget jelentett.
Most pedig a szó Bokor Csabáé, aki már horgászott az Ob és a Jugon folyó mellékágain. - Mekkora vizek ezek hazai szemmel nézve? - Hogy némi képünk legyen: az Obon van egy híd a számos közül, amelyiken én is jártam, Szurgut városánál két kilométer hosszan ível át a folyó felett. A mellékfolyók Duna nagyságúak, a kisebbek pedig a Rábához hasonlók. Rengeteg a morotvató, számos leszakadt holtág van, és meg sem tudom mondani, menynyi lehet a tocsogók száma. Ezek kisebbek, de van tíz négyzet-kilométeres is. A tajga többnyire mocsaras, ahol csersavas a víz. Leginkább a hazai tőzegtavakra emlékeztetnek. Mintha Pötrétén pecáznál százezerszer nagyobb méretben. - Horgásszunk egy kicsit! - Egyik szibériai utazásom alkalmával maradt egy szabadnapom. Kollégáimmal elmentünk egy szárnyashajóval az Ob és a Jugan folyó egyik mellékágára csukázni. Az út oda-vissza tizenkét óráig tartott. Hihetetlen volt a táj, a folyók harapják a fákat, órákon át mentünk olyan őszi színpompában, amilyent csak a francia impresszionisták képein lehet látni. A kormányzóság közbenjárására elkísért bennünket a tartomány két halászati felügyelője, akikkel bemehettünk a nemzeti parkba, és megismerkedhettünk egy hanti halásszal és családjával. A felügyelők és az öreg halász is mesélt az ottani csukákról: amelyik nem üti meg az egy métert, azt nem is nevezik csukának. Az itt élők nagyon sok halat esznek, állítólag egy hanti évi negyven kiló halat fogyaszt el. A halat sokféleképpen készítik el. Szárítják, füstölik, párolják, marinírozzák vagy éppen nyersen, egy kis hagymával meg vodkával fogyasztják. Az erdőkben rengeteg a gomba. Én sokfelé megfordulok a világban, de még nem találkoztam olyan gombaválasztékkal, mint amit az ottani erdők adnak. A gomba a szabadban élők fontos élelmiszere, elkészítése is megérne egy hosszabb beszélgetést.
- Térjünk vissza a csukákhoz! - A Jugan egyik mellékágában állt meg velünk a hajó, ahol két óránk maradt a pergetésre. Twisterrel és gumihalakkal dobáltam először, később körforgókkal, támolygókkal is. Nem túlzok, ha azt mondom, harminc dobásból harminc csukát fogtam. - Ennyire ügyes voltál, vagy a halaknak volt újdonság a mucsali? - El tudod képzelni, milyen gyakran találkozik egy hanti csuka ezekkel a mucsalikkal? Csak az Ob vízgyüjtő területe 2 millió 425 ezer négyzetkilométer! Szerencsétlen jószágnak hány évig kellene élni és folyamatosan úszkálni, hogy találkozzon egy Blue Foxszal! Ezek a vizek érintetlenek. Errefelé csak a madarak és a rénszarvasok járnak, meg az a néhány hanti halász, aki még őrzi és űzi az ősi mesterséget a maga kezdetleges szerszámaival. Láttam néhány dévért a szákokban. Ezek mérete nem átírná a hazai rekordlistát, hanem leradírozná. Nem nagy kunszt az eredményes horgászat, annál nagyobb varázsa van a tájnak. El tudsz képzelni egy ezerhektáros erdőt, amelyik térdig áll a vízben? Még az itteniek törékeny ladikjával is alig férsz el a fák között. Európai szemmel nem mérhetők a távolságok. Az is megrázó volt, hogy milyen egyszerűen élnek itt emberek. Van valami ősi hangulata annak, ahogy a halász háza előtt száradnak a halak. - Érdekes, amit mondasz. Amikor készültem erre a beszélgetésre, megnéztem Jankó János "Utazás az osztjákföldre" című könyvében a képeket. 1898-ban járta végig a vidéket, de az akkori és az általad készített képek között csak technikai különbség van. A lábon álló házak, az egyszeru lélekvesztő, a kések, amivel a halat hasítják, a módszer, ahogy füstölnek, ahogy a gerendán szárítják a halat. Hihetetlen, de ott tényleg megállt az idő! S mit csináltatok a halakkal? - Egy részét visszaengedtük, a maradékot odaadtuk a halásznak, aki főzött egy finom hallevest. Nemcsak csukából, mert rengeteg arrafelé a dévér, a lénai tok, a mukszom meg a sügérféle. Egy kicsit más a halászlé, mint nálunk. A levesbe a halak mellé főztek sárgarépát, káposztát és más gyökereket is. Ennek ellenére ízletes volt. Persze nem vetekszik a mi halászlevünkkel. Én Kaliforniától Kínáig gyűjtöttem a különféle halételrecepteket, s bizton állítom, hogy a magyar halászlével egy nemzet hallevese sem kelhet versenyre. És ezt nem az önérzetes magyar mondatja velem, hanem az ínyenc, aki végigkóstolhatta számtalan ország halas főztjeit.
- Na, rendesen megvédtük a mundér meg a magyar halászlé becsületét, de térjünk vissza a hantikhoz. Milyenek az ott élők? - Az őslakosság száma csekély, a legutóbbi felmérések szerint a vogulok száma nyolcezer, az osztjákoké meg huszonkétezer. Persze megfordul itt mindenféle náció, hiszen az olajbányászat munkát és tisztességes megélhetést biztosít. Azt mondhatom, hogy az orosz ember lelke más, mint a miénk. Még a legínségesebb időkben sem fordulhatott elő, hogy ha valakinek vendége jött, ne látták volna el mindennel. Az orosz ember soha nem rak fel az asztalra megkezdett üveg bort vagy vodkát. De amit felrak, azt meg is kell inni! Savanyú uborkák, céklás varázslatok tesznek jót a meggyötört gyomornak, nagy kultusza van annak, hogyan lehet a rengeteg vodkával a gyomor tűrőképességét a végletekig fokozni. Jószívűek és melegszívűek. De ez nem is lehet másképp, hiszen a tajga olyan, mint a sivatag. Egy idő után mindenki mindenkinek a testvére, mert rászorul. - Volt időd kipróbálni a helyi szaunát? - Az itteniek a szaunát bányának hívják. Néhány fokkal hűvösebb, mint a finn szauna, de sokkal nagyobb a páratartalma. Azt már tudom, hogy augusztus közepén kell elkezdeni vágni a nyírfaágakat, hajtásokat, hogy szellős, száraz helyen megszárítsák. A használat előtt egy nappal sörben áztatják. A köveket is sörrel locsolják, ettől kellemes pörköltmaláta-illat lesz a bányában. De előbb szertartásosan illóanyagokat tesznek a kőre. Borsmenta, eukaliptusz, fenyő és nyírfa illata határozza meg először a belső ellazulást, amit követ a test ellazulása, végül a teljes feloldódás. Aztán jönnek az igazi szibirnyákok! 120 kilósak, kétméteresek, a fejükön nemezsüveg, a derekukon földig érő vászonkendő. Először csak simogatnak a nyírfaágakkal, aztán egyre ütemesebben csapkodnak vele. Közben a nyírfaágakat ráteszik a kövekre, belógatják a sörbe, amitől a virgács nagyon forró lesz. Ezután úgy elvernek, mint szódás a lovát. - Térjünk vissza a beszélgetés végén a kutatásokra. Nem érheti vád a MOL Rt.-t, hogy az általuk kiaknázott területen élnek a fennmaradásért küszködő nyelvrokonaink? - A Jukosszal kiválasztott területen nincs őslakos-szállásterület, így a tervezett mezőfejlesztés egy családot sem háborgat. A MOL eddig is arra törekedett, bárhol kutatott a világban, hogy az ember és a természet harmonikus kapcsolata megmaradhasson. Itt annyiban is más a helyzet, hogy rendkívül szívélyes a kapcsolat a tartomány vezetésével, és a MOL erejéhez képest részt vesz a terület gondjainak megoldásában. A MOL partnere, a Jukosz a legelfogadottabb és legjobban működő vállalat nemcsak a kutatásban, de a kereskedésben is. Filipenkó úr többször járt Magyarországon, tavaly a zalaegerszegi skanzenban nyitotta meg az EKO-parkot, benne hanti épületekkel. Göncz Árpád szintén volt Hanti-Manszijszkban. A kormányzóságnak is jó, ha minél több szereplője van az olajiparnak, másrészt nem gondoljuk befejezni ezt a munkát egy mezővel, hanem megpróbálunk más mezőket is bevonni a munkába. Láttam egy filmet, amit magyar néprajzosok készítettek odakinn. Van abban egy jelenet, amelyben egy öreg hanti sámán így szól az övéihez: "Itt a földön, az ég alatt összetartozunk. Az erdőben élő hanti csak akkor lehet boldog, ha az orosz ember is az. De az oroszok sem lehetnek boldogok, ha mi, hantik miattuk szenvedünk." Ezért dolgozunk mi is az orosz barátainkkal, hogy az ott élők, a nehéz körülmények ellenére, megőrizhessék önállóságukat, identitásukat, szabadságukat.
Sólyom László köztársasági elnök szombaton ellátogatott a Torum – a Földet és az embert teremtő főisten – földje (Torum Maa) nevű szabadtéri néprajzi múzeumba az oroszországi Hanti-Manszijszkban.
A skanzent Juvan Sesztalov és Jeremej Ajpin obi-ugor írók kezdeményezésére alapították 1987-ben. A két rokon csoport, a hanti és a manysi nép tárgyi kultúráját, hagyományos életvitelét három részből álló kiállítás mutatja be: "Az Agana folyó menti hantik nyári szállása", "Északi manysik téli települése" és "Obi-ugor szent hely". Utóbbin Torum isten hét fiát jelképező hét bálványoszlop látható, az őslakosság hite szerint a város hét dombja is a hét fiút jelképezi.
A múzeum nemcsak turistalátványosság, hanem a hanti és manysi nép hagyományainak megőrzésében is szerepet játszik, szemináriumoknak, konferenciáknak, nemzetiségi ünnepeknek és lakodalmaknak is otthont szokott adni. A hantik és manysik a nyugat-szibériai tagja őshonos népei. Vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel, rénszarvastenyésztéssel, a délebbre eső területeken pedig újabban ló-, tehén-, kecske- és birkatenyésztéssel foglalkoznak.
Nyáron a folyók mellett éltek és halásztak, a hideg beálltával pedig átköltöztek a téli szállásokra, és vadászattal szereztek élelmet.
Hanti-manysiföld gyors ütemű iparosodásával és urbanizációjával az őslakosok száma folyamatosan csökken. Legnagyobb részük összeolvadt a betelepülő lakossággal, és már nem őrzi az egykori hagyományokat. Ezt a tendenciát tovább erősítik kedvezőtlen szociális tényezők (alkoholizmus, rossz egészségügyi ellátás, alacsony iskolázottság). A hantik létszáma a 2002-es népszámlálási adatok szerint 29 ezer, a manysiké pedig 12 ezer fő volt.
Önazonosságomat soha nem tagadtam. Felesleges n-edszer is ezzek a "kilóg a lóláb" megjegyzéssel jönni, hiszen mondtam már, hogy a sok nicknév használata egyrészt az állandó letiltások miatt vált szükségessé (ha nem tudnátok, én is üldözött vagyok :) ), másfelől pedig a kasszita uralkodólista így könnyebben a fejekbe szivárog.
Györffy György: „Maga a magyar név is ugor–iráni eredetű; a déli, lovas hagyományokat őrző ugor manysik neve egyeredetű az iráni manus ’ember’ szóval,azzal, amelyik a németben Mensch alakot vett fel, és az oroszban muzs ’férfi’-t jelent.”
(A Szent István-kori társadalom helye Európában; in: Honismeret XXVIII, 2006/6)
--------------
A sumerban a MU, MUS, MIS,MES szavak azt jelentik, hogy ember, férfi, úr.
Ez kimutatható a finnben is MIES, MIS alakkal ugyanazzal a jelentéssel és a vogulban is orrhangú változatban: MANSI.
Megvan a németben is mint jövevnyszó sumerből: MIES, MES, MENS-MENSCH. Szintén orrhangú változat vagyis a mansi nem a magyar szóval egyezik hanem a német MENS, MENSCH szóval.
Megvan a szláv nyelvekben is. Sumer MUUS vagy MIS- szláv MUZ, MOZ- férfi, ember, férj.
Természetesen a szláv és a német nyelvekbe "magyar" közvetítéssel került.
Ezt kellett letagadni a vogul- magyar egyeztetéssel.
rendkívül érdekes topic, miért nem folytattátok? Persze nem úgy, mint a soknevűként emlegetett inkább író-mint olvtárs, aki rengeteg néven önmagát támogatta. Ügyes, csak hamar kilóg a lóláb
"Nekünk Belső-, Közép-Ázsiához, Iránhoz, Észak-Indiához és főként Elő-Ázsiához van közünk, a magyarságot alkotó komponensek gondolkodásmódja (hitvilág, mesevilág, képzőművészeti motívumkincs pl.) teljesen afelé mutat, nem pedig a tajgára vagy a tundrára..."
Mondjuk nehéz vitatni. A tajgán élő kis törzsek mégis valahogy a nyelvrokonainkká váltak. Hogyan?
Györffy György: „Maga a magyar név is ugor–iráni eredetű; a déli, lovas hagyományokat őrző ugor manysik neve egyeredetű az iráni manus ’ember’ szóval,azzal, amelyik a németben Mensch alakot vett fel, és az oroszban muzs ’férfi’-t jelent.”
(A Szent István-kori társadalom helye Európában; in: Honismeret XXVIII, 2006/6)
Györffy feltehetően jó nyomon jár, már amennyiben az ugoron a történeti forrásoknak megfelelően sztyeppei etnikumot ért. Az ugor ugyanis egyik változata lehez az avar, parthus stb. elnevezésnek, így a manysik neve csakugyan lehet iráni eredetű...
Ha a csendes-óceáni szigetek bennszülöttei ilyen erőfeszítésekre voltak képesek a repülők 1:1 arányú megépítésekor, akkor cseppet sem meglepő az a csökönyös kitartás, amellyel a szibériai erdőlakók a lemészárolandó néhány gebét messze földön több-kevesebb rendszerességgel megvásárolják...
----------------------------
Manysi sámánének
Hát isten hegyeiben lévő isten, Ősz fejű öregecske! Tavi tündérrózsa fülű férfi, Obi tündérrózsa-levél fülű férfi, félénk fekete kacsa fülű férfi, mint félénk fekete kacsáé oly hangfigyelő füled konyítsd lefelé! Ob szemű férfi vagy, mint Ob, oly nagyságú szemed ragyogjon lefelé!
A vagyonos ember lovas udvara közepéből választott vasas szájú állatot te veres fenyő-csemetéd tövéhez vezettem ím. Hét isten között az isteni tér legkisebb fia! Ezen vörösfenyő-csemetéből álló szép istengyertya hosszába szökkenj alá!
Vajon kik lehettek ezek a "vagyonos emberek". Valószínűleg nem manysik, mert azok örülnek, ha a fejük fölé jut fedél. Meg aztán lovat se igen tartanak arrafelé...
Hadobás Sándor szerk.
Tórem isten népe – Osztják népmesék
Derera Mihály
Sólyom László manysiföldön
Sólyom László köztársasági elnök szombaton ellátogatott a Torum – a Földet és az embert teremtő főisten – földje (Torum Maa) nevű szabadtéri néprajzi múzeumba az oroszországi Hanti-Manszijszkban.
Nagy Ákos