Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Nagy baromságokat beszélsz, de nem baj. Most végre olyan világot élünk, amikor ezt is szabad, és minden egyéb tekintetben is mindenki maga dönthet az életéről. Semmi baj sincs ezzel.
Sajnos ez a kurva nagy liberalizmus miatt is van.Mit várunk egy olyan generációtól,akibe belenevelik,hogy majd nagykorában eldöntheti,fiú akar lenni vagy lány!!!????Aki meg úgy nyilatkozik egy gyerekről,hogy idegesít a kis geci,meg rühellem a gyerekeket,annak egy darab csontot kötnék a nyakába,hogy csak a kutya játszon vele.Annak ne is legyen gyereke.
Értelek. Szerintem ez inkább lelki alkat kérdése, vannak született pesszimisták, mint pl. én. Meg hát lehet ez a korral járó bölcsesség és megnyugvás is, ezzel most nem akarok más korára célozni természetesen, csak úgy általánosságban.
Az persze igaz, hogy a mai plurális társadalomban szinglik és nagycsaládosok, gyermektelenek és sokgyerekekesek egyaránt megférnek. Elvileg. Gyakorlatilag azért a sztereotípiák elléggé működnek, meg az ellenségeskedés is jelen van.
Dehogynem lenne kar... es jo optimistanak is lenni. Egyszeru dolgokbol is jok jonnek elo - nem kell tulkomplikalni azt ami nem az. Gyereket nevelnek mar par eve az emberek, nem? :)) Par dolgot lehet tisztazni - sajat tapasztalat, mi volt jo mi em volt jo, ha valaki nem bizik magaba, megnezni a rokonokat, szomszedokat, baratokat... es ami jo azt kovetni, ami nem azt meg nem.
Van par alapelv amit erdemes szem elott tartani, es a mai vilagban nem nehez inforaciohoz jutni, jo informaciohoz.
Mindenesetre "Lehetsz kreativ, ha tudod, hogy hogyan kezeled a festeket es ecsetet, es ismered a festesi technikakat." ebből egyértelműen következik, hogy józan ész és alapismeretek hiányában a gyereknevelésből nem sok jó fog kisülni.
Én még emlékszem a gyerekkoromra (nem volt még annyira régen) és ezért nincs olyan nagy távolság köztem és köztük, de mégis úgy érzem, ha a gyerekek egy része nem született volna meg, hát olyan sokat nem vesztett volna a világ...
Olyan mint a kreativitas. Lehetsz kreativ, ha tudod, hogy hogyan kezeled a festeket es ecsetet, es ismered a festesi technikakat. Ez a felkeszules. Aztan jon egy otlet - es probalsz valami ujat...
A spontan kempingeles ( este eszedbe jut) is azon mulik, van-e felszerelesed, tudod kezelni... akkor lehet nagy tervezes nelkul osszekapni magad, es egy hetvegere elmenni valahova.
Ha a ferjem hazajon ma este azzal - hogy itt van ket jegy az operaba - es nincs ruham, a spontaneitasanak annyi :))! Tudnia kell, hogy megengedheti-e az utolso perces otletet vagy nem... mert ha ruham meg van, de a hajam nincs rendben, vagy a kormom... ugye erted? :))
Mert ugye ha nincs - abbol legtobbszor semmi jo nem lesz...
A spontaneitas... arra is elore fel kell keszulni. Tudod ugy mint egy jol felszerelt eleskamra, amiben sokfele etel van - akarmit is lehet fozni, amit eppen megkivan az ember. Minel kevesebb van otthon, annal kisebb az eselye, hogy lehet tobbfelelbol valasztani.
Igy megy ez a spontaneitassal is. Persze neki lehet ugrani ugy is, hogy semmi alapja nincs annak, hogy valami jo suljon ki belole. Okos ember nem teszi, legalabbis nem fontos dolgokkal.
Valszeg az attitűdünk különbözik--én nem nagyon szeretem a kockázatokat, sokszor irritál a spontaneitás, szeretem ha minden szervezetten megy, a terv szerint:) az élet, a család, a gyerek pedig nem ilyen
Számomra könnyű elképzelni amit írsz, akkor is ha én más vagyok. Mindenképpen jó lehet úgy élni, ahogy szeretsz, ami a teljesség érzetét adja neked.
Ez a szepsege az eletnek - mindenki nevelhet gyereket, akkor is ha fogalma sincs hozza, vagy rosszul tudja. Es ez addig jo, ha nem pedagogusokrol beszelunk :)).
Elni is kockazatos. A neveles meg persze, hogy nem bizots kimenetelu dolog - hiszen ott van benne a gyerek, mint az ismeretlen :)).
Nekem vannak fiaim, orulok hogy vannak, nem tudnam az eletemet elkepzelni gyerek nelkul. Igy vagyok teljes. Igaz, hazassag nelkul sem tudom elkepzelni magam, nem vagyok egyegulallo tipus, kell az, hogy ott legyenek velem. Ha egyedul kellene elnem... nem vesznek el - de nem valasztom. A gyerekek nem nyugdijkiegeszitesnek kellenek - probalom ugy elni az eletemet, hogy magam tudjak magamrol gondoskodni. Orommel adok a gyerekeimnek akkor is ha nem kernek - akkor is ha nem kell nekik. Ez vagyok en.
Viszont megertem azt aki nem igy el, nem igy erez. Tudom erezni, hogy az az ami nekik azt a teljesseg erzest adja, amit nekem a gyerkek, csalad.
az lenne a nagy baj, ha a felelotlenseg lenne/lesz tobbsegben."
ettől félek én:)
Gyerekneveles... jo lenne ha aki teszi tudna mit es hogyan."
na igen. itt is több dolog jut eszembe (bár nekem nincs, nem is lesz gyerekem)
egyfelől ugye baj, hogy gyereket bárki nevelhet, semmilyen tanfolyam sincs megkövetelve, sok olyannak lesz így gyereke, aki a legalapvetőbb dolgokkal sincs tisztában.
másfelől hogy nevel az olyan, aki példát sem tud mutatni, mert nemhogy a gyerekneveléshez nem ért, ő maga is neveletlen.
harmadrészt meg nevelés ide-vagy oda, kockázatos, mert vagy olyan lesz a gyerek amilyennek nevelni próbálják, vagy nem...
Mindenkinek van hulyesege. Jo ha latod a magadet is. Ne keseredj - sokat nem tudsz tenni , legalabbis nem aktivan. A peldaadas az egy lehetoseg. Vannak emberek, akik kovetik amit a legtobbje csinal, es az lenne a nagy baj, ha a felelotlenseg lenne/lesz tobbsegben.
Gyerekneveles... jo lenne ha aki teszi tudna mit es hogyan.
Abbol a korbol jon, amikor ferjehez kellett menni "idoben" mert egyedul nem lehetett elni egy nonek"
na igen, néha azt gondolom, nekem, férfiként mennyire előnyös lenne egy ilyen világban élnem, másrészt viszont nem értek vele egyet elvben, szóval itt ütközik az érdek és az ésszerűség:)
Nem vesszuk elegge szamba azt, hogy mit dontottunk jol. Persze ezt az egyenleg keszitest is lehet ugy csinalni, hogy ne jol jojjon ki. Az is becsapas."
ez így van. Most én is rosszul aludtam, igazából nem tudnék józan paraszti ésszel értékelni, ha magamnak kellene ilyen leltárt csinálnom a múltbeli döntéseimről....
MIndenki kovetett el hibat az elete soran. Sokan ugy javitjak a statisztikat, hogy a hibak nem hibak hanem erenyek, kuriozumok, egyediseg - ami nem mindenkinek van meg (bebebebe....). Attol meg hiba marad, csak felrevezeti sajat magat elsosorban.
Nem vesszuk elegge szamba azt, hogy mit dontottunk jol. Persze ezt az egyenleg keszitest is lehet ugy csinalni, hogy ne jol jojjon ki. Az is becsapas. Kell egy jo adag paraszti esz ilyenkor :)).
Itt ervenyes a fogalom: kollektiv felelosseg. Abbol a korbol jon, amikor ferjehez kellett menni "idoben" mert egyedul nem lehetett elni egy nonek. Es egyre korabban adtak el a leanyokat - hogy le ne kessenek! :))
Az "oreglanyok" kategoria... hat az nem volt vonzo soha."
valóban érdekes, a 30 feletti egyedülálló nőktől jobban idegenkedünk mint a férfiaktól...én is így vagyok vele, pedig semmilyen okom nincs rá, nem tudnám megindokolni, zsigeri reakció csak. Nem szeretem, de nem is én vagyok érte a felelős
Feltetel... nem a papir, hanem a komoly kotodes egymashoz. Alapfeltetel, hogy tudjak miert is kotik ossze az eletuket - nincs mentseg az osszekoltozesnel sem! Az is kozosseg, csak papirtalan!
Ha nem dolgoznak a kapcsolataikon - a hazassagukon sem fognak. Ha nem kotnek hazassagot, csak "viragrol-viragra" szallnak, csinalhatnak kart ott is, mert egy egyutteles nem sokban kulonbozik egy hazassagtol, csak a papir hianyzik.
Tudod, mi tortenik amikor az emberek tizeneves korban el kezdenek fejlodni... fizikailag. Ott az igeny, a kepesseg, de erkolcsileg nem fejlodnek abban a korban, az kesobb jon, igy aztan csinaljak a hulyesegeket.
Ez tortent a tarsadalommal is. Lehetoseg van arra, hogy egyedul is eljenek, egyutt is hazassag nelkul - es erkolcsileg is erni kell hozza... mert az nincs kesz.
Csak azert mert lehet, nem bizotos hogy kell.
A hagyomanyos csaladmodell... apa, anya, gyerek(ek). Hat azert itt is volt masmilyen - akarattal vagy akarat nelkul a gyerekek elmaradtak - nehezebben akarattal. Egyedulallok kevesbe - ha igen akkor azok "megrogzott agglegenyek" voltak, eloszor kicsi csodalattal vegyes irigyseggel, kesobb kicsit szanakozva. Az "oreglanyok" kategoria... hat az nem volt vonzo soha.
Az okok meg... lehetnek a csaladmodellben is, nem szerepelt az anya, mama gyerek(ek) felallas, es az apa, papa gyerek(ek) felallas sem... ez is lehetett egy ok.
Nemregiben lattam par regi, telepesek korabeli filmet, ahol a partnerkapcsolat eletet jelentett - egyedul maradt no vagy ferfi meg vasarolni is kepes volt partnert, mert kellett. Formalisan osszehazasodni - mert maskepp nem lehetett volna!
No de a 21. szazadban elunk, nem? :))
"Bár az is lehet, hogy a hagyományos családmodell nem igazán való az embernek, elvégre az emberiség történelmének nagyobb részében nem is létezett..." Minden kornal megvan a sajatja... es allandoan alakul, de a mostani valami fura szerzet. Nem vagyok a formalitas, papir hive - igazibol teszek arra, hogy valaki hazas vagy sem. Lehet ott is egyegul elni. Lehet nelkule is osszetartozni. Lehet kozosen is gyereket nevelni... csak nem mindenki kepes ra. Nem tudja megitelni, rossz alapokrol idulva dont, es kart okoz. Maganak is, csaladjanak is, kornyezetenek is.
Amit a korral megertettem, tapasztaltan... (rosszul aludtam, a mai korom erosen a nyolcvanas evek vege fele mutat) hogy az idosebbek voltak fiatalok, a fiatalok remelik, lesznek - mondjuk ez nem nagy dolog, igaz? De... amit megert az idosebb korban az ember a fiatalsagrol, felnotte valasrol... az adja a tudast, tapasztalatot. Van akinek jot, van akinek kevesbe jot. Az ember akkor erezheti jol magat, ha minel kevesebbre gondol vissza ugy, hibat kovetett el. Vannak apro hibak, mindenkinek lesznek - de nagyok ha nincsenek akkor jol erezhetjuk magunkat.
Nomarmost...ha a topikra gondolunk. Jo ha valaki ugy gondol vissza, jol dontott.
ennek ellenére viszont nem gondolom, hogy azonnal házasságot kellene kötni, manapság főleg nem."
erre gondoltam.
az összeköltözéshez valóban nem kell sok, de mondjuk azért némi ismeretség nem árt, legalábbis én nem szeretnék egy este után összeköltözni...
az meg külön vicces (vagy szomorú) mikor házasságok nagyon rövid idő alatt bomlanak fel. az azt jelenti, hogy teljesen megalapozatlanul kötötték. Nem feltétlenül ezt, de nagy valószínűséggel.
