Valóban portugálokra jellmző Europában, és mint alább olvastuk Spanyolországban is. Ezen kivül pedig Caltagirone-ban Sziciliában és majd mutatom az olasz topikodban, ha a sziciliai renaissance-hoz érünk (nem mostanában lesz).
Az viszont nem pontos, hogy csak a portugáloknál van.
Az eredeti technológia kínai találmány, amelyet a 12. században az arabok hoztak be Európába, elsősorban az Ibériai-félszigetre.
Európában először a córdobai Nagymecset díszítésére használták.
Portugálián kívül elterjedt Spanyolországban, főleg a déli és a keleti parti régiókban, valamint Latin-Amerikában is.
A portugálok pl. ma már Brazíliából is importálnak azulejokat, mondjuk az igaz, hogy Brazília portugál gyarmat volt és a mai napig jók a portugál - brazíl kapcsolatok.
Ja és akkor a Pueblo Espanyolt, vagy katalánul Poble Espanyolt se felejtsük ki, amely egy hatalmas méretű és kiterjedésű szabadtéri múzeum (skanzen) a különböző spanyolországi régiók népi építészetéről.
Bár ott sajnos még nem jártam, de a szomszédos Portugália se kuytaütő ebből a szempontból.
Lisszabon, Porto, Coimbra, Braga, Aveiro, Óbidos, Évora, Castelo da Viana, Guimaraes, Vila Nova da Gaia, Fátima, Setúbal, Sagres mind-mind megérnek egy misét és akkor még csak az ismertebbeket soroltam fel.
Egy kb. Magyarország méretű országban.
Azért remélem, hogy a nyári foci EB-n megfingatjuk őket, mert 2016-hoz hasonlóan ismét egy csoportba kerültünk. :-)
Amikor kint voltunk '94-ben és '98-ban Barcelona környékén, rádöbbentünk, hogy csak Barcelonára és a közvetlen környékére kellene legalább 2-3 hét és akkor a tengerben még alig fürdünk, mert reggeltől estig járjuk a műemlékeket. :-)
Barcelona, Girona, Lloret de Mar, Tossa de Mar, Monserrat, Valtordera vára, Blanes csodálatos, hegytetőre telepített botanikus kertje, amik nagyjából megvoltak, de azok sem teljes körűen. :-)
És akkor ez még csak egyetlen egy a tizenöt spanyol történelmi régió közül, annak is csak egy kis része.
A törökök Fehér-tengernek (Akdeniz) nevezik a Földközi-tengert. A távol-keleti eredetű színszimbolizmus szerint a nyugati égtáj a fehér, az északi a fekete, a déli a vörös míg a kelet a kék színekkel kapcsolódik. Az Oszmán Birodalom partjait ezért mosta a Fehér-, Fekete- és Vörös-tenger.
Nem a Fekete-tenger ? Azért Magyarországon át vezetett az út a német területekre, Európa szívébe, persze ha elfoglalják Itáliát és benne Rómát, akkor az egész nyugati kereszténységre mérnek halálos csapást.
Amúgy Mo-n kevesen tudják, h a szulejmáni támadások fő frontja nem a Magyar Királyság volt, hanem a Fehér-Tenger, hiszen ott gazdaságilag sokkal jelentősebb csapást mérhettek volna Europára.
Mialatt Bizánc, majd a balkáni népek a törökkel hadakoztak a kontinens délnyugati végében is zajlott egy keresztény-muszlim háború. Kasztília vezetésével közel 21 hónapon át ostromolták Algeciras kikötőjét, amelyet 1344 március 26-án szabad elvonulás fejében feladtak a védők.
1974-ben amikor a hadsereg megdöntötte a Salazar rendszert szintén volt egy brutális balos fordulat, két évig tartott amíg eldőlt hogy nem kommunista rendszer hanem liberális demokrácia lesz.
"A spanyolokban tényleg van egy erős anarchista hajlam, balos szembeszegülés az állammal, ott volt a nemzetközi anarchista mozgalom központja a 19.század végén, 20.század elején"
A portugálokban szintén.
A szélsőbalos, anarchista portugál mozgalmaknak a 19. sz. legvégén, 20 sz. első évtizedében a monarchia már nagyon a begyében volt.
Több merényletkísérletet és merényletet követtek el az uralkodócsalád tagjai ellen.
Végül 1910-ben bizonyos nemzetközi szabadkőműves páholyok aktív támogatásával sikeresen megdöntötték a közel nyolcszáz éves portugál királyságot és helyette létrehozták a köztársaságot.
A királyi család, a Braganzák Nagy-Britanniába menekültek.
A spanyolokban tényleg van egy erős anarchista hajlam, balos szembeszegülés az állammal, ott volt a nemzetközi anarchista mozgalom központja a 19.század végén, 20.század elején, a spanyol polgárháborúban is ők adták a köztársaság oldalán harcolók jelentős részét, egy ilyen országban nehezebb rávenni az embereket hogy ne menjenek ki az utcára különböző rendezvényekre, ehhez már kell a tömeges elhalálozás okozta félelem.
Nemrég olvastam az egyik legelterjedtebb spanyol napilap, az El País egyik cikkét angolul, az alapján a spanyol nép jelenleg ismét háborúban áll.
Nyilván most nem látható hús-vér ellenség, mint a hódító mórok vagy a bonapartista inváziós erők ellen, hanem a járvány ellen, de azt sajnos nem mondhatjuk el, hogy a kormányzat remekelne ebben a küzdelemben, inkább az egészségügyben dolgozók és a rendvédelmi szervek vívnak egyfajta heroikus, szinte megnyerhetetlennek tűnő háborút.
a spanyol társadalom a Franco-korszak merev "katolikus" konzervativizmusa után a 21. század elejére átesett a ló túloldalára, a nyakló nélküli liberalizmusba, ez pedig a jelen körülmények között igencsak erősen visszaüt:
"Nos, több spanyol szakértő szerint a probléma az országban régóta fennálló politikai, gazdasági és történelmi problémákban gyökeredzik, amelyek jelentősen megnehezítik a gyors és hatékony döntések meghozatalát a járvány kezelését illetően.
A spanyol közbeszéd egyik legégetőbb témája, hogy Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök a kisebbségi kormány megalakulását követően gyenge politikai talapzaton állt, és valószínűleg ezért nem szerette volna kockáztatni törékeny hatalmi helyzetét a nagy összejövetelek betiltásával. Ehelyett emberek tízezreit engedte még két hete is labdarúgó-mérkőzéseken részt venni, valamint március 8-án engedélyezett Madridban egy 120 ezer fős feminista felvonulást. De az ország más részén is voltak tüntetések."
"Azonban a spanyol helyzet megértéséhez fontos megemlíteni a spanyol életmód két fontos jellemzőjét, amelyek jelentősen megnehezítették a helyzet megfelelő kezelését. Egyfelől az országban fontos és meghatározó az éjszakai élet, az emberek jelentős része késő estig fennmarad, bárba, vagy étterembe jár esténként. Másfelől a XX. század diktatórikus berendezkedése miatt erős ellenérzés van a spanyol társadalomban az erős hatósági fellépést illetően."
