A Kanári-szigetek meghódítása megelőzte a nagy amerikai hadjáratokat, hiszen 1402-ben kezdődött és csak a század végén fejeződött be. Közben bekaptak a kasztíliaiak egy csúnya nagy vereséget, amely mészárlásba torkollott Tenerife-szigetén. Erről szól ez a cikk.
A spanyolok elleni angol hadjárat, aminek egy össznépi lerészegedés vetett véget
Ha 17. századi fegyveres konfliktusokról van szó, a legtöbb olvasónak a középiskolai történelemórák nyomán alighanem az 1618 és 1648 között zajló harmincéves háború, esetleg Buda 1686-os visszafoglalása juthat eszébe. Jelentőségüket tekintve ez nem is meglepő, de az biztos, hogy egyik sem volt annyira különös, mint az angolok 1625-ös hadjárata Spanyolország ellen, amely ugyan grandiózus tervekkel indult, de végül teljes katasztrófába torkollott. Az andalúziai Cádizt megcélzó hadjárat során minden félrement, ami csak félremehetett,
az egészet pedig az koronázta meg, hogy egy teljesen felesleges erőd elfoglalása után az angol katonák annyira lerészegedtek, hogy a rajtuk ütő spanyol hadsereg könnyedén kardélre hányta őket.
Villiers elsősorban arra húzta fel a hadjárat marketingjét, hogy I. Erzsébet angol királynő idején egyszer már sikerült kihúzni Angliát a gazdasági válságból azzal, hogy spanyol hajókat fosztogattak, ezt pedig simán meg is lehetne ismételni. A hadjárat során nemcsak az Amerikából visszatérő, kincsekkel megrakott hajókat tervezték megdézsmálni, a part menti települések, többek közt a Sir Francis Drake által feldúlt Cádiz kifosztása is napirenden volt, mellyel az ellátási láncok elvágása volt a cél.
1625 októberére egy száz hajóból és tizenötezer emberből álló hadsereget sikerült felállítani a küldetéshez, és a hollandokkal is sikerült megállapodni, akik további tizenöt csatahajót küldtek az angoloknak részben, hogy ne maradjon védtelen a szigetország, részben pedig, hogy ők is beszállhassanak a spanyol hajók kifosztásába. A flotta október 6-án indult útnak, de rögtön erős viharok állták az útját, melyek több hajót is hazakényszerítettek, és jelentősen megnehezítették az angolok haladását.
Az élelmük is hamar fogyni kezdett, és a spanyol hajóktól sem tudtak utánpótlást szerezni, ők ugyanis sikerrel kerülték el a viharokat, így pedig szükségszerűen az angol flottát is.
Cecil ebben a helyzetben az egyetlen reális lehetőséget választotta, és Cádiz felé vette az irányt, hogy az angolok által egyszer már feldúlt város elfoglalásával erősítse meg a pozícióját. Az andalúziai városban ugyanakkor tanultak a korábbi hibáikból, az 1596 óta eltelt évtizedekben jelentősen megerősítették a védvonalaikat, a kikötőben tartózkodó hajóknak pedig sikerült elhajózniuk az angol flotta döntésképtelensége és nem megfelelő felszereltsége miatt. Az egyre kétségbeesettebb Cecil így csak a kikötőt védő erődöt tudta elfoglalni, az ellenség üldözése helyett pedig arra utasította az embereit, hogy nézzenek élelem után.
Ekkor derült ki, hogy a nyugat-indiai flotta ezen a területen rengeteg bort tárol, az éhes és szomjas angol katonákat pedig nem tudták megakadályozni abban, hogy hullarészegre igyák magukat. Cecilnek néhány emberét sikerült visszahajtania a hajókra, a legtöbben azonban öntudatlanul fetrengtek a bortól, így pedig könnyű prédának bizonyultak a spanyol katonák számára, akik kardokkal tettek arról, hogy a támadók a korábbi állapottal ellentétben inkább hullák legyenek, mint részegek
Mire jó, hogy végül megadták magukat kegyelemre a végén? Egyébként a további ostrom és az elfoglalást követőn szabad rablás,égetés is elpusztított volna még ezt, azt.
Valóban portugálokra jellmző Europában, és mint alább olvastuk Spanyolországban is. Ezen kivül pedig Caltagirone-ban Sziciliában és majd mutatom az olasz topikodban, ha a sziciliai renaissance-hoz érünk (nem mostanában lesz).
Az viszont nem pontos, hogy csak a portugáloknál van.
Az eredeti technológia kínai találmány, amelyet a 12. században az arabok hoztak be Európába, elsősorban az Ibériai-félszigetre.
Európában először a córdobai Nagymecset díszítésére használták.
Portugálián kívül elterjedt Spanyolországban, főleg a déli és a keleti parti régiókban, valamint Latin-Amerikában is.
A portugálok pl. ma már Brazíliából is importálnak azulejokat, mondjuk az igaz, hogy Brazília portugál gyarmat volt és a mai napig jók a portugál - brazíl kapcsolatok.
Ja és akkor a Pueblo Espanyolt, vagy katalánul Poble Espanyolt se felejtsük ki, amely egy hatalmas méretű és kiterjedésű szabadtéri múzeum (skanzen) a különböző spanyolországi régiók népi építészetéről.
Bár ott sajnos még nem jártam, de a szomszédos Portugália se kuytaütő ebből a szempontból.
Lisszabon, Porto, Coimbra, Braga, Aveiro, Óbidos, Évora, Castelo da Viana, Guimaraes, Vila Nova da Gaia, Fátima, Setúbal, Sagres mind-mind megérnek egy misét és akkor még csak az ismertebbeket soroltam fel.
Egy kb. Magyarország méretű országban.
Azért remélem, hogy a nyári foci EB-n megfingatjuk őket, mert 2016-hoz hasonlóan ismét egy csoportba kerültünk. :-)
Amikor kint voltunk '94-ben és '98-ban Barcelona környékén, rádöbbentünk, hogy csak Barcelonára és a közvetlen környékére kellene legalább 2-3 hét és akkor a tengerben még alig fürdünk, mert reggeltől estig járjuk a műemlékeket. :-)
Barcelona, Girona, Lloret de Mar, Tossa de Mar, Monserrat, Valtordera vára, Blanes csodálatos, hegytetőre telepített botanikus kertje, amik nagyjából megvoltak, de azok sem teljes körűen. :-)
És akkor ez még csak egyetlen egy a tizenöt spanyol történelmi régió közül, annak is csak egy kis része.
A törökök Fehér-tengernek (Akdeniz) nevezik a Földközi-tengert. A távol-keleti eredetű színszimbolizmus szerint a nyugati égtáj a fehér, az északi a fekete, a déli a vörös míg a kelet a kék színekkel kapcsolódik. Az Oszmán Birodalom partjait ezért mosta a Fehér-, Fekete- és Vörös-tenger.
Nem a Fekete-tenger ? Azért Magyarországon át vezetett az út a német területekre, Európa szívébe, persze ha elfoglalják Itáliát és benne Rómát, akkor az egész nyugati kereszténységre mérnek halálos csapást.
Amúgy Mo-n kevesen tudják, h a szulejmáni támadások fő frontja nem a Magyar Királyság volt, hanem a Fehér-Tenger, hiszen ott gazdaságilag sokkal jelentősebb csapást mérhettek volna Europára.
Mialatt Bizánc, majd a balkáni népek a törökkel hadakoztak a kontinens délnyugati végében is zajlott egy keresztény-muszlim háború. Kasztília vezetésével közel 21 hónapon át ostromolták Algeciras kikötőjét, amelyet 1344 március 26-án szabad elvonulás fejében feladtak a védők.
1974-ben amikor a hadsereg megdöntötte a Salazar rendszert szintén volt egy brutális balos fordulat, két évig tartott amíg eldőlt hogy nem kommunista rendszer hanem liberális demokrácia lesz.
"A spanyolokban tényleg van egy erős anarchista hajlam, balos szembeszegülés az állammal, ott volt a nemzetközi anarchista mozgalom központja a 19.század végén, 20.század elején"
A portugálokban szintén.
A szélsőbalos, anarchista portugál mozgalmaknak a 19. sz. legvégén, 20 sz. első évtizedében a monarchia már nagyon a begyében volt.
Több merényletkísérletet és merényletet követtek el az uralkodócsalád tagjai ellen.
Végül 1910-ben bizonyos nemzetközi szabadkőműves páholyok aktív támogatásával sikeresen megdöntötték a közel nyolcszáz éves portugál királyságot és helyette létrehozták a köztársaságot.
A királyi család, a Braganzák Nagy-Britanniába menekültek.
