Nemzetiségi elismerést a bunyevác népnek! Élve állampolgári jogaimmal, a vonatkozó törvények alapján ezzel a topickal indítom el, a Magyarországon élő bunyevác nép, nemzetiségkénti elismertetését a Magyar Parlamentben. Ehhez legkevesebb 100 éves magyar történelmi múlt szükségeltetik, továbbá magyar állampolgárok részéről 1000 hiteles aláírással jegyzett támogatás, az alulról induló népi kezdeményezés megerősítésére. Muity Mijo, Magyarország, Baja
És egy még frissebb hír: BUNYEVÁC TESTVÉREINK TÖREKVÉSÉT SIKER KORONÁZTA SZERBIÁBAN!
Az ő sikerük a mi sikerünk is, a mi majdani sikerünk az övéké is lészen!
Svetozar Čiplić miniszter pár órával ezelőtt közzétette határozatait, melyek szerint a bunyevácok méltó helyüket foglalják el a között a 16 nemzeti kisebbség között, amelyeknek sikerült a szükséges aláírásokat összegyűjteniük.
Meglepő módon a horvátoknak, a makedónoknak és a szlovéneknek csak az elektori szintig sikerült jogosultságot szerezni.
Már hallani vélem a horvátok jajveszékelő vádaskodásait.
Nagy testvéri szeretettel gratulálok hazai bunyevác barátaink nevében is a szerbiai bunyevác népnek, ismét bizonyságot nyert tagadhatatlan létünk!
Nyelvi, kulturális, történeti szempontok helyett leginkább aktuálpolitikai megfontolások alapján döntik el a kelet-európai régióban, kikből lehet nemzeti kisebbség – bizonyosodott be a magyarországi bunyevácok önállósodási törekvése kapcsán is.
Akár Zágráb és Budapest viszonyát is kiélezheti a pár ezer fős magyarországi bunyevácság mozgalma, amely néhány éve a horvátságtól független, 14. nemzeti kisebbségként próbálja elismertetni magát. A tétet jelzi, hogy egyes becslések szerint Horvátország minden ötödik lakosa bunyevác származású. Sokcsevics Dénes, a Pécsi Tudományegyetem Szlavisztikai Intézetének igazgatója – aki apai ágon szintén bunyevác – is a zágrábi állásponttal ért egyet, amely szerint a népcsoport csak a tájnyelvet beszélő horvát etnikumok egyike.
Már a rendszerváltás előtti Jugoszláviában is így tartották számon ezt a mai Bosznia és Horvátország határterületeiről északra vándorolt, katolikus vallású, a szerbhez közelálló, úgynevezett sto dialektust beszélő, a sokácokkal közeli rokonságban álló kisebbséget. Az Országos Választási Bizottsághoz fordult, nevükkel is erőszakos asszimilációt sugalló Bunyevác Túlélők Egyesületének a HVG által megkeresett vezetője, Muity Mihály szerint viszont népének önálló léte evidencia. Az ő álláspontját erősíti, hogy a Révai nagy lexikona a bunyevácokat (1912-ben) teljesen önálló délszláv „népfajnak” tekintette. Sokcsevics ezzel szemben milosevicsi ötletnek tartja az önálló bunyevácságot, s egyszerűen a nagyszerb hatalmi politika taktikázásának tudja be, hogy a Vajdaságban 2002-ben önálló kisebbségi státust adott nekik.
Akárhogyan is, hasonló etnopolitizálásra a régió történelme bőségesen nyújt példákat. Az első világháború utáni párizsi béketárgyalásokon a magyar küldöttséget vezető Apponyi Albert például vendekként igyekezett önálló – és a magyarokhoz hű – népcsoportként feltüntetni a többségükben végül Szlovéniához került Mura-vidéki (prekmurjei) szlávokat, miközben az osztrák delegáció a vend nyelvben kimutatható német hatásokról értekezett. „Jellemző az is – hoz mai példát Juhász József, az ELTE Kelet-Európa története tanszékének docense –, hogy az újonnan önállóvá vált Koszovóban a szerbektől független kisebbségként tartják számon a hozzájuk megszólalásig, sőt azon túl is hasonló gorániakat, míg Montenegróban az iszlámhívő délszlávoknak egyik fele a bosnyák, másik fele az úgynevezett muzulmán nemzetiség része.”
A nyelv olyan dialektus, amelyiknek hadserege van. Ezzel a mondással szokták kifejezni a történészek azt a jelenséget, hogy a nyelvjárások tengerében – az államhatárokhoz hasonlóan – azt is a nacionalizmusok csatája, illetve a nagyhatalmi politika dönti el, hogy mi válik önálló nyelvvé. A mai régiós térképekkel összevetve érdekes, hogy a szlavisztika atyjaként tisztelt, Balassagyarmaton született cseh filológus, Josef Dobrovsky 1822-ben tíz önálló szláv nyelvet azonosított: a csehet, a szlovákot, a horvátot, a szlovént, a szerb/illírt, az oroszt, a lengyelt, a felső, illetve az alsó szorbot, valamint az óegyházi szlavónt. Dobrovsky szemében a mára államnyelvvé vált bolgár, ukrán vagy litván még csak egy-egy dialektus volt a sok között, míg a német nyelvterületen ma is kisebbségként számon tartott szorbok a cseh tudós szerint két önálló nyelvet is beszéltek. A 20. század során hamvába holt a csehszlovák, illetve a szerbhorvát nyelv megalkotásának programja, utóbbi romjain ma is új nyelvek sarjadnak, mint a bosnyák vagy a montenegrin (HVG, 2008. március 7.).
De a megállapodott linguák nyelvjárásainak azonosítása sem problémamentes. A szlovák nyelvészek és történészek körében közhelyszámba megy, hogy nyelvük három – nyugati, közép-szlovákiai és keleti – dialektusra osztható, s ezek közül a középső az irodalmi nyelv alapja. Csakhogy ez a felosztás is meglehetősen önkényes. A dialektusok másképp is elrendezhetők, számuk szinte a végtelenségig növelhető – állítja Alexander Maxwell új-zélandi történész Miért van a szlovák nyelvnek három dialektusa? című, 2006-ban publikált tanulmányában. Az egyebek mellett a budapesti Közép-európai Egyetemen is megfordult kutató szerint a hármas tagolás a szlovák nyelvújítás atyjának, a 19. század első felében élt filozófus-költő L'udovít Stúrnak köszönhető, aki ezzel tudta megokolni, miért nem lenne helyes a standardizált szlovák – saját kifejezésével: hungaro- vagy pannonszláv – nyelvet az Anton Bernolák által kidolgozott, rivális nyelvtanra és szókincsre alapozni. Ráadásul az evangélikus Stúr sikerrel hivatkozott katolikus ellenfelével szemben arra, hogy a nyugati határ menti szlovákok csehre hajazó nyelve nemigen szolgálhat a centralizálás alapjául. A szlovák nyelvészek egyébként máig igyekeznek úgynevezett izoglossz vonalakkal elkülöníteni a különféle nyelvhasználati eltéréseket (lásd térképünket a 41. oldalon). Ha azonban valamennyi elképzelhető ilyen vonalat behúznák – mutatott rá Maxwell –, Szlovákia térképe úgy nézne ki, mint egy tál spagetti.
Mindez magyarázhatja, miért olyan nehéz megítélni, hogy önálló nemzetiséget alkotnak-e az etnikai csoportok. Természetesen felvetődik, hogy egy demokratikus államban – ahol minden állampolgár maga dönthet az identitásáról – miért nem lehet automatikusan nemzetiségnek tekinteni egy magát annak tartó, kellően népes közösséget. A magyarországi bunyevácok már 2006-ban összegyűjtötték az ezer aláírást, ami az új nemzetiség bejegyzéséhez vezető jogszabály-módosítás előfeltétele. Csakhogy erre, a nemzetiséggé minősítéssel járó (anyagi) támogatás reményében, mások is képesek: a szakértők az effajta kísérletek közt emlegetik például a Magyarországon felbukkant hun, a Csehországban megjelent sziléz vagy a romániai macedón nemzetiséget.
A kérdésről ezért a politikusok általában a tudományos akadémiák állásfoglalását kérik, miképp az 2006-ban a bunyevácügyben is történt – megalapozva az akkori szinte százszázalékosan elutasító parlamenti döntést. A HVG azonban a régiós jogszabályok és gyakorlat átvizsgálása során úgy találta, sem a szomszédos országok idevágó paragrafusai, sem a magyar törvényben megfogalmazott kritériumok (egy évszázados honosság, saját nyelv, kultúra, hagyományok, összetartozás-tudat) nem adnak elegendő támpontot ahhoz, hogy e kérdésekre ne politikai válaszok szülessenek.
„Magyarországon etnikai és nemzetiségi kisebbségről beszélünk, nem pedig történeti és regionális kisebbségekről, amilyenek a bunyevácok lehetnének” – vet fel szakmai szempontot Szarka László, a hazai kisebbségkutatás egyik doyenje, akinek 2006-ban az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatójaként nyelvészekkel és jogászokkal együtt a bunyevác-döntésben is szava volt. „Ahogyan a rendszerváltás előtt illett elfogadni a jugoszláv államot megalapozó közös délszláv identitást, 1993-ban az önállóvá vált három szomszédos államnak megfelelően külön szlovén, horvát, illetve szerb nemzeti kisebbséget ismertünk el” – említ egyéb megfontolásokat. Hasonló logikával vált nemzeti kisebbséggé Magyarországon a hagyományosan akként számon tartott ruszinok mellett az ukrán is. A HVG-nek többen megerősítették: a fő szempont az volt, hogy viszonossági alapon garantálható legyen a felbomló Szovjetunió romjain frissiben megalakult Ukrajnában élő magyarok nemzetiségi jogainak biztosítása.
Némileg esetleges a nemzetiségek meghatározása a magyar jogrendben, de a régióban másutt sem igen lehet jobbat találni – hangsúlyozza Dobos Balázs, az MTA Kisebbségkutató Intézetében dolgozó történész-politológus, aki egy, az Országgyűlés Külügyi Hivatala számára a közelmúltban írt szakértői tanulmányában a román, a szlovák és az ukrán jogi helyzetet vizsgálta meg. A nemzeti kisebbség fogalmának egyedül Ukrajnában van jogi definíciója, de az is meglehetősen tág – nem állít fel például létszámkorlátot –, így aztán a hivatalos nyilatkozatok száznál is több kisebbséget emlegetnek. Ennek ellenére a Magyarországon, Szlovákián és Románián kívül Szerbiában és Horvátországban is elfogadott kisebbségként szereplő ruszinok nem tartoznak közéjük, bár van nemzetiségi alapú társadalmi szervezetük, sőt himnuszuk és árnyékkormányuk is. „Az első világháborút lezáró békeszerződés a ruszinok számára garantálta Kárpátalja autonómiáját, csakhogy ezt nem Ukrajna, hanem Csehszlovákia részeként kapták meg” – magyarázza Tóth Mihály, az Ukrán Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa, aki ilyen minőségében tavaly a kijevi igazságügyminisztérium számára készített szakvéleményt. Ebben leírta: az állam nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy létezik-e önálló ruszin nemzetiség. Ez inkább a 2011-es népszámlálás egyik tétje lehet. A ruszinokat mindenesetre Kijev éppúgy saját regionális alnemzetiségének tartja, mint ahogyan Zágráb a sokácokat és a bunyevácokat.
Lám, időnként Strasbourg asztalára is illik tennünk valamit fogyasztásra.
A Magyar Köztársaság harmadik jelentése az Európai Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményének végrehajtásáról:ACFC/SR/III(2009)007
"A beszámolási időszakban több közösség elismerésével kapcsolatban indult népi
kezdeményezés, így az orosz, a bunyevác, a hun és a zsidó kisebbség elismerésére történtek kezdeményezések.
A bunyevácok önálló kisebbségként való elismerése érdekében 2006 folyamán magánszemélyek indítványára népi kezdeményezés indult, melyet az Országos Választási Bizottság hitelesített. Miután az OVB a benyújtott Aláírásgyűjtő ívet hitelesítette, a kezdeményezők összegyűjtötték a szükséges számú aláírást. A kérdésben az OBV kérésére a Magyar Tudományos Akadémia elnöke állásfoglalást adott ki, mely szerint a magyarországi bunyevácok a horvát közösség részét képezik, az önálló kisebbségi státusz megadása nem indokolt. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének állásfoglalását az OVB megküldte az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága számára. A Kormány az Akadémia véleményével egyező álláspontot fogadott el. Az Országgyűlés a 2006. december 18-án megtartott ülésén hozott 60/2006. (XII. 20.) OGY határozattal a kezdeményezést 334:18 szavazati többséggel elutasította."
Idézek a Keretegyezményből is:
"3. cikk
1. Minden, valamely kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy kisebbségiként kezeljék-e vagy sem, és ebből a választásából vagy e választásával összefüggő jogainak gyakorlásából semmiféle hátránya ne származzék.
2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a jelen Keretegyezményben foglalt elvekből származó jogaikat és szabadságaikat egyénileg valamint másokkal közösségben gyakorolhatják."
Lám, időnként Strasbourg asztalára is illik tennünk valamit fogyasztásra.
A Magyar Köztársaság harmadik jelentése az Európai Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményének végrehajtásáról:ACFC/SR/III(2009)007
"A beszámolási időszakban több közösség elismerésével kapcsolatban indult népi
kezdeményezés, így az orosz, a bunyevác, a hun és a zsidó kisebbség elismerésére történtek kezdeményezések.
___________________________
Nos, kérem, egyfajta interpretáció az, amit az állam etet be az Európai Tanáccsal, és másfajta az, amit mi bunyevácok tudnánk eléjük tenni elismertetésre törekvő folyamatunkkal kapcsolatban.
A miénk lényege: keretegyezmény ide, keretegyezmény oda, ma még mindig lábbal tiporják egyes nemzeti kisebbségek jogait a Magyar Köztársaság területén.
A horvátok most nagyon elbaltázták azzal, hogy megtámadták törekvésünket, ami - idézem önmagamat egy beadványomból - számomra olyan, mintha a tolvaj emelne kifogást meglopottjával szemben, mert az csökönyös módon szeretné visszakapni elorzott javait.
Elbaltázták, mert ha eddig lokálpatrióta mivoltunkat bizonyítandó nem akartuk kiteregetni Magyarország szennyesét az EU és a világ előtt, akkor most attól függetlenül, hogy miként fog a folyó kezdeményezés befejeződni, meg fogjuk tenni az elmúlt évekre kiterjedő módon is.
Ezt köszönje Magyarország annak a Hepp Mihály által elnökölt Országos Horvát Önkormányzatnak, mely mohóságában képtelen visszafogottságot tanúsítani.
Mivel a szememben a valós horvát nép nem lehet kollektív bűnök hordozója, ezért innen javaslom azoknak, akik értelmi szintjüknek köszönhetően rendelkeznek objektív történelmi ismeretekkel, hogy még a hátralévő rövid időre se hagyják posztján a kialakult helyzet felelőseit, akármekkora üzlet is horvátnak lenni Magyarországon!
Remélem nem fognak alaptalannak bizonyulni az MTI-vel kapcsolatos bulvárhírek, egy olyan közszolgálati intézmény esetében, mely az országgyűlés, azaz mindannyiunk emlőjén élősködve nem hajlandó vállalni sajtó helyreigazítási kötelezettségét, hamis hírközlése esetén.
Azzal, hogy ők egy hírközpont, még durvább az önteltségtől magabiztos viselkedésük, hiszen számtalan partnerük adja tovább azt a keményen valótlan állítást, ami személyemre nézve igencsak dehonesztáló.
Helyíreigazításra nem hajlandók, viszont az általuk felajánlott riport anyagát, a még aktív sajtós időmet felidéző kézi vezérléssel kívánták végleges formájába önteni.
Ebből viszont, köszönettel inkább nem kértem.
Éppen ideje már, hogy eltűnjenek ebből a cafatokra cincált országból a még mindig regnáló kommunista őskövületek.
Akad-e olyan ép ésszel rendelkező lénye a világnak, ki társaival karöltve olyan ügyben szeretne bárminő célt is elérni, hogy ne lenne tudatában annak megalapozottságával?
Továbbá, ha tényekkel mit sem törődő, jól behatárolható befolyásos erők erről a törekvésről pofonokkal kívánják eltántorítani, vajon elindul-e bölcs ember ugyanazon az úton ismét, jól feltételezvén, hogy újabb pofonokkal fog szembesülni?
Képes a tények birtokosa, igaza tudatában célja megszállottjává válni?
Úgy vélem, képes!
Az igazságtudat és a dac együttese képes olyan ellenreakciókat kiváltani, hogy súlyos napi nehézségek mellett is áldoz a cél megszállottja úgy időt, pénzt és energiát, hogy szinte egyikből sincs már annyi, hogy fickándozásra lenne oka.
Akadnak, akik erre bazíroznak, de jelentem, tévednek, lévén napról napra nő azoknak a tábora, akik számára méltatlan az a helyzet, amibe a bunyevácok vannak kényszerítve. Egyre nagyobbra duzzad azoknak a tábora, akik nem kívánják kollektív bűnökhöz adni saját tiszta nevüket.
Na, akik egy olyan népi kezdeményezést támadnak meg, mint a miénk, mely célja egy jogtalanul el nem ismert néppel szembeni diszkrimináció megszüntetése, egy állítólagosan civilizált Európa ölében, az ahogyan mondani szokták, minden egyéb aljasságra is képesek.
Ez előszeretettel különösen olyan esetekben fordulhat elő, mint a mi specifikus demokráciánk, melyben úgy ad ilyesmire lehetőséget, hogy a megtámadó személy kiléte anonim marad. Névtelen ordas senkiknek nagyobb joguk van ebben az országban, mint azoknak, akiket kétségtelen jogsérelem ér több, mint másfél évtizede.
Előbbi hozzászólásom rögzítését gyorsan követve le kell szögeznem: én hosszú évek óta foglalkozom kisebbségi kérdésekkel, de ilyen szép gondolatokkal eddig még nem találkoztam magyar-bunyevác kapcsolatokra vonatkoztatva.
Ezekkel a gondolatokkal kellett volna szembesíteni a magyar országgyűlést 2006-ban akkor, amikor bunyevác ügyünk került napirendre.
Fáj-e a gyermeknek, ha más kölyök komiszsága miatt kapja igazságtalanul a pofonokat?
Fáj-e az embernek, ha alaptalanul bántják, ok nélkül tiporják, galád módon forgatják ki javaiból?
Fáj-e a bunyevácoknak, ha a létüket kérdőjelezik meg, ha gyökereiket tagadják le, ha többszáz éves történelmi múltjukat hamisítják meg, ha folyamatosan igyekeznek etnikai olvasztótégelybe kényszeríteni őket?
Természetesen a válasz: fáj!
Na de, kérem, miért is kéne, hogy tetszen azoknak a bunyevácoknak mindez, akikre egykor, alig valamivel több, mint fél évszázada, a magyarság testvérként tekintett, amire meg is volt minden oka, de hát ugye, akkor még volt kurázsi a regnáló országirányításban.
Mert miféle indítékok vezérelhetik azokat, akik a józan eszük diktálta ismereteik dacára is inkább hittek, de legalábbis úgy tettek, mintha hinnének négy esztendővel ezelőtt egy horvát befolyás alatt lévő MTA elnöknek, és tették maguk számára is követendővé egy nemzet tagadását, légyen az kormánytag, légyen az jobb- vagy baloldali ideológia híve, légyen kisebbségkutató intézmény jelessége, légyen szakbizottság tagja, légyen a magyar országgyűlés nagytekintélyű képviselője?
Ugyan, nézzük már meg, miként vallott a bunyevácokról a magyar országgyűlés az 1942-es esztendőben!
"Itt azután bizonyos gondot kell fordítanunk arra, hogy a föld megoszlása igazságos alapon történjék, ahhoz az elsősorban rászorult magyar családok és az arra érdemes magyar embereik jussanak, nehogy érvényesülési tér nyíljék az összeköttetés és spekulatív elemek számára, hogy a törvény és a magyar kormány őszinte és becsületes infencióiít kijátszva, a földet egyesek egyéni anyagi érdekeik kielégítésére használják ki. Tisztelettel kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a Délvidéken rendelkezésre álló földeket elsősorban a Délvidék arra érdemes magyar és a magyar állameszméhez a megszállás idején is híven ragaszkodó, a nemzeti gondolat mellett kitartott, magyar habitust magukon viselő egyéneknek juttassa, akik erre magaviseletük, tetteik és érdemeik által rászolgáltak. (Helyeslés a jobboldalon. - Bodor Márton: Még nincs végrehajtva a földbirtokrendezés ott sem!)
A magyarságmellett itt elsősorban meg kell említenem a délvidéki bunyevácság szerepét, amelynek legnagyobb resze hűen kitartott a magyar állameszme és a szentistváni gondolat mellett, vállvetve küzdött a megszállás sokszor nehéz napjaiban a magyar testvérrel, mert a szerb belgrádi hegemónia csápjait elsősorban a bunyevácság felé nyújtotta ki. Eltökélt szándéka és politikai hitvallása volt a bunyevácság elszerbesítése, szüksége lévén bizonyos nemzetközi fórumok előtt majoritásának igazolására az úgynevezett Vajdaság területén.
A bunyevácság közismerten értelmes, józan, rendszerető, a hagyományokhoz ragaszkodó, törvénytisztelő, konzervatív elem. Hiteles történelmi adatok alapján 1686-87-ben mintegy 150.000-en jöttek a Délvidékre, Bácskába ferencrendi szerzetesek, mint lelki vezetőik irányítása mellett. Azóta azt a déli vidéket, ahol letelepedtek, szorgalmukkal, igyekezetükkel, a magyar nemzet iránti ragaszkodásukkal és szeretetükkel, hazafias viselkedésükkel - különösen a török időkben lefolyt harcokban a magyarsággal vállvetve küzdve - védték és megóvták a déli határokat a török félhold, valamint Bizánc idegen szelleme ellen.
Hogy mennyire teljesítették ezek a Délvidékre költözött bunyevácok hazafias kötelezettségüket, azt Lamberg írásaiból tudjuk. Lamberg 1701-ben említést tesz a bunyevácokról, kiemeli a török háborúban tett rendkívül nagy szolgálataikat, majd hangoztatja a Szeged és a Duna közti területek felszabadítása, a rabságtól való megmentése terén szerzett érdemeiket, 1702-ben pedig a következőket jelenti (olvassa): >>Azok a szabadkaiak és zomboriak hagyassanak meg a nekik járadékul jutott birtokukban, mint végzett szolgálataik elismerése és érdeme fejében, amit ezen területek elfoglalása körül szereztek.<< A bunyevácság így tulajdonképpen Lamberg jelentésében említett birtokokat vitézi tetteinek elismeréseül, katonai szolgálatainak jutalmául kapta, ami ténylegesen igazolja a bunyevácoknak a magyar állameszméhez való hű ragaszkodását.
A bunyevácság tehát kivette a részét a török elleni küzdelemből mindjárt a hazában való letelepülés után. Különösen bizonyítékát adta a magyar államhoz való hűségének 1848-ban, amikor a felkelő szerb sereg a Vajdaság megalakítását célzó törekvéseiben felhívta a bunyevácságot, küzdje ki vele karöltve a Vajdaság felállítását. A bunyevácság nem hallgatott a felkelő szerbek hívó szavára, hanem csatlakozott az 1848/49-ben a hazáért hősiesen küzdő magyar honvédhadsereghez. Magából Zomborból 800 fiatal bunyeváe férfi Zsuelics ügyvéd vezetése alatt átment Szabadkára és csatlakozott az ottani honvédhadsereghez, (Éljenzés a jobboldalon.) hogy ezzel is kifejezésre juttassa odaadó ragaszkodását és hűségét. A magyar testvér mellé állt, ezzel fejezte ki háláját a magyar testvérrel szemben, mert hazát adott neki, megbecsülte, testvérévé, legőszintébb, legbensőbb és legodaadóbb barátjává fogadta, (vitéz Lipesey Márton: Meg van oldva a nemzetiségi kérdés!)
Amikor a Bácska szerb impérium alá került, leginkább a bunyevácság érezte annak nyomasztó hatását, mert hiszen a bunyevácság már 602-ben, tehát 13 századdal ezelőtt felvette a keresztény vallást, úgyhogy a nyugati kultúra részese volt, éppen ezért idegen volt neki mindaz, amit a szerb megszállás idején erkölcsben, tisztességben, szellemben és az életről alkotott felfogásban látott. Semmikép sem tudott megbarátkozni az ottani felfogással, bizánci mentalitással, lényegesen más volt a lelki alkata és a szellemi felvevő képessége. Minél tovább élt ott, annál nagyobb lett a közte és a Belgrád közötti ellentét és annál inkább érezte azt az ürt, amely onnan eszmeileg és lelkileg elválasztotta.
A közel három évszázados közös élet és múlt, lelkileg és érzelmileg annyira egybeforrasztotta az ugyanazon a területen élő magyarsággal, - szokásaik azonos jellegűek, az életről alkotott véleményük teljesen egyező, ugyanolyan lelkivilágban éltek - hogy szinte nem lehetett határvonalat húzni, hol végződik a magyarság és hol kezdődik a bunyevácság, ami viszont bizonysága annak, hogy a mindkét nép lelkében gyökerező kapcsolatok soha és senki által ki nem törölhetők, sőt azok az idők folyamán mélyülni és erősödni fognak, mert a sorsközösség azonossága és az egymásrautaltság ténye életszükségletté vált, amelynek ápolása a szentistváni gondolat jegyében és szellemében mindnyájunknak nemzeti és hazafias kötelessége."
Nem tudom, Gál Zoli bátyám jár-e még e klubfórumom tájékán, de egy bakijára a tárgyszerűeség kedvéért fel kell hívnom a figyelmét.
Az ominózus Petőfi Népe által publikált írásából idézek, mellyel kapcsolatban nem is értem, hogy nem akadt senki a munkatársak között, aki a bunyevác nyelvet beszélők közül felfigyelve korrigálta volna a tévedést. Erre gondolom az lenne a válasz, hogy a szerző nem kérte ki a véleményüket.
"Az első veliko prelo-t, tehát nagyprélót 1879. február 2-án tartották a „bunyevácok fővárosában”, Szabadkán. Helyszíne a Putyko, azaz Kacsa Kaszinó volt."
Viccesen erre mondhatjuk, hogy ez csak kacsa!
A "putyko", azaz a pućka helyes kiejtése szerint putyka jelentéseként még akkor sem volna helyes a kacsa kifejezés (ez bunyevácul: patka), ha a kaszinó neve valóban állatfajtát jelentene, tekintve, hogy pućka esetében pulykáról beszélünk.
Nem így, ha a szó: pučka!
Ami a pučanin, azaz polgár kifejezésből mutat ekként: Pučka Kasina, ami nem más, mint Polgári Kaszinó.
Vajon mi lehet az oka annak, hogy négy évvel ezelőtt még képes volt a Petőfi Népe a bunyevácokkal kapcsolatos korrekt anyagok közlésére, mint például Gál Zoltán, Járják a kólót, szól a tambura című írása, mely klubfórumomban rögvest köszönő szóra ösztönzött?
Idézek az írásból: "A nagy alkalomra egy gyönyörű dalt írt Nikola Kujundzsity kalocsai kispap növendék. (A zeneszerző Sztipan Mukity.) A dallamot, mely így kezdődik: Kolo igra, tamburica szvira (Járják a kólót, szól a tambura), a „bunyevácok himnuszának” nevezik."
Hadd elevenítsem fel ezt az ominózus dallamot, egy vizi e szilveszter és egykori csatlósai szerint "nem létező nép" csodálatos nemzeti himnuszát: Kolo igra, tamburica svira.
És ha már itt tartunk, bemutatom a bunyevácok nemzeti szimbólumat is: Nacionalni simboli.
Csak nézek ki a fejemből, mintha a BAON és a Petőfi Népe legalábbis nem ugyanannak az Axel Springer-Magyarország Kft-nek lenne a gyermeke.
Leközöl egy hírt a BAON az alábbi módon január 11-én (lásd: Önálló kisebbség lenne a bunyevácság), amit két nappal később már átköltve publikál a Petőfi Népe nyomtatott verziója.
Na most, ha a lap archivált példányait meg lehetne találni az internetes keresőben, akkor azt is belinkelném, de mivel nem boldogulok vele, így csak beidézem az általam fejcsóválva fogadott részt.
Petőfi Népe
2010. január 13. szerda
Idézek belőle:
"A horvátokat hosszú évek óta érintő asszimilációs politikát mélyen elítélő Muity Mihály, a bunyevácok képviselőjeként azért fordult ismét az OVB-hez, mert Pálinkás József, az MTA jelenlegi elnöke levélben arról tájékoztatta, hogy megváltozott az akadémia álláspontja."
Ugyanerről a BAON két nappal előtte korrekt módon így írt:
"A horvátok hosszú évek óta tartó asszimilációs politikáját mélyen elítélő Muity Mihály, a bunyevácok képviselőjeként azért fordult ismét az OVB-hez, mert Pálinkás József, az MTA jelenlegi elnöke levélben arról tájékoztatta, hogy megváltozott az akadémia álláspontja."
Leszakad az arcom: hogy a fenébe ne lenne éritettje valaminek az, aki azt nevezetesen éppen gyakorolja ...
Nem!
Ez nem figyelmetlenség!
Így nem lehet "véletlenül", "tévedésből", "félreértésből" fogalmazni, az ilyen tartalomnak igenis megvan a maga célja. Ugye nem kell kimondanom?
Ne feledjük: a sajtó hatalom!
És ez a hatalmasság, ahogyan képes felemelni, úgy képes lehúzni is. Legyen csak egyetlen akárki is, akinek megvan a lehetősége arra, hogy bedobjon egy icipici kavicsot egy finommechanikás gépezetbe, máris megvan a következménye az olvasói, a hallgatói, a nézői előtt.
Ugyan, mi bunyevácok nem vagyunk indiánok, de egy biztos: MI SEM FELEJTÜNK!
Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfői ülésén hitelesítette azt a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő ívet, amelynek célja, hogy önálló kisebbségként ismerjék el a bunyevác népcsoportot.
A kérdés nem először szerepel az OVB előtt: 2006-ban már hitelesített az OVB egy ugyanilyen tartalmú aláírásgyűjtő ívet, és a kezdeményező összegyűjtötte a szükséges ezer aláírást. Az OVB akkor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökéhez fordult a kérdésben, az akadémia akkori elnöke pedig arról tájékoztatta a választási bizottságot, hogy szakértői vélemények szerint bunyevác kisebbség, népcsoport "Magyarországon nem megállapítható"; így nem tartja indokoltnak önálló kisebbségi közösségként való elismerését.
A horvátok hosszú évek óta tartó asszimilációs politikáját mélyen elítélő Muity Mihály, a bunyevácok képviselőjeként azért fordult ismét az OVB-hez, mert Pálinkás József, az MTA jelenlegi elnöke levélben arról tájékoztatta, hogy megváltozott az akadémia álláspontja.
Az OVB ezt követően hétfői ülésén egyhangúlag hitelesítette a népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét. A kezdeményezőnek két hónapja van a szükséges ezer aláírás összegyűjtésére."
Döbbenetemre a Magyar Távirati Iroda (megjelent: 2010. január 11. 19:55), a következő formában publikálta az Országos Választási Bizottság bunyevác ügyünkkel kapcsolatos határozatát, miként azt az Index vette át másodközlésre.
(Megtekinteni az MTI honlapján csak a regisztrált előfizetők tudják!)
Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfői ülésén hitelesítette azt a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő ívet, amelynek célja, hogy önálló kisebbségként ismerjék el a bunyevác népcsoportot.
A kérdés nem először szerepel az OVB előtt: 2006-ban már hitelesített az OVB egy ugyanilyen tartalmú aláírásgyűjtő ívet, és a kezdeményező összegyűjtötte a szükséges ezer aláírást. Az OVB akkor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökéhez fordult a kérdésben, az akadémia akkori elnöke pedig arról tájékoztatta a választási bizottságot, hogy szakértői vélemények szerint bunyevác kisebbség, népcsoport "Magyarországon nem megállapítható"; így nem tartja indokoltnak önálló kisebbségi közösségként való elismerését.
A horvát nemzetiséghez kötődő bunyevácok képviselője azért fordult ismét az OVB-hez, mert Pálinkás József, az MTA jelenlegi elnöke levélben arról tájékoztatta, hogy megváltozott az akadémia álláspontja.
Az OVB ezt követően hétfői ülésén egyhangúlag hitelesítette a népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét. A kezdeményezőnek két hónapja van a szükséges ezer aláírás összegyűjtésére."
Haladéktalanul levelet írtam Acsády Péter úrnak, az MTI szerkesztőségvezetőjének sajtó-helyreigazítást kérve tőle, miszerint szíveskedjen a következő módosított verziót megjelentetni.
"Önálló kisebbség lenne a bunyevácság
Az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfői ülésén hitelesítette azt a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő ívet, amelynek célja, hogy önálló kisebbségként ismerjék el a bunyevác népcsoportot.
A kérdés nem először szerepel az OVB előtt: 2006-ban már hitelesített az OVB egy ugyanilyen tartalmú aláírásgyűjtő ívet, és a kezdeményező összegyűjtötte a szükséges ezer aláírást. Az OVB akkor a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökéhez fordult a kérdésben, az akadémia akkori elnöke pedig arról tájékoztatta a választási bizottságot, hogy szakértői vélemények szerint bunyevác kisebbség, népcsoport "Magyarországon nem megállapítható"; így nem tartja indokoltnak önálló kisebbségi közösségként való elismerését.
A horvátok hosszú évek óta tartó asszimilációs politikáját mélyen elítélő Muity Mihály, a bunyevácok képviselőjeként azért fordult ismét az OVB-hez, mert Pálinkás József, az MTA jelenlegi elnöke levélben arról tájékoztatta, hogy megváltozott az akadémia álláspontja.
Az OVB ezt követően hétfői ülésén egyhangúlag hitelesítette a népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívét. A kezdeményezőnek két hónapja van a szükséges ezer aláírás összegyűjtésére."
A helyreigazítási kérelem elmulasztása esetén, kénytelen leszek megtenni az ilyen esetekben szokásos jogi lépéseket.
3/2010. OVB határozat - a M. M. által benyújtott országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában
Az Országos Választási Bizottság 3/2010. határozata
Az Országos Választási Bizottság – 2010. január 11-én megtartott ülésén – a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nek. tv.) 61. § (2) bekezdése által alkalmazni rendelt, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-ában, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 131/A. § b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva a M. M. által benyújtott országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesíti.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Nádor u. 2.; levélcím: 1903 Budapest, Pf. 314.; fax: 06-1-441-1729).
Indokolás
I.
A beadványozó 2010. január 11-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő szerepel:
„A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény - a továbbiakban: kisebbségi törvény - 61. § 2. bekezdésének értelmében alulírott magyar állampolgárok kijelentjük, hogy a magyarországi bunyevác kisebbséghez tartozunk és a kisebbségi törvényben foglalt feltételeknek megfelelünk. Kérjük a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kisebbségi törvény alapján a bunyevác népcsoportot ismerjék el nemzeti kisebbségként, és a hivatkozott törvény 61. § 1. bekezdésében a „Magyarországon honos népcsoportok” felsorolását, a bunyevác kisebbségi népcsoporttal egészítse ki.”
A Nek. tv. rendelkezései szerint abban az esetben, ha a törvényben felsorolt kisebbségeken kívül további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a Nek tv.-ben foglalt feltételeknek, népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő ívet kell benyújtania az Országos Választási Bizottság elnökének. A kezdeményezés elbírálása során az országos népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népi kezdeményezésre feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért a hitelesítésének akadálya nincs.
II.
A határozat a Nek. tv. 61. § (2) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án, a Ve. 117. § (1) bekezdésén, a 131/A. § b) pontján, a jogorvoslatról való tájékoztatás a Ve. 130. § (1) bekezdésén alapul.
"Aki történeti, etnikai, vagy nyelvi alapon kívánja támadni a bunyevácok nemzeti különállóságát, az mindenekelőtt a magyarországi horvátok gondosan takargatott múltjáról rántja le a leplet; miután gyorsan kiderülhet, hogy történeti, etnikai vagy nyelvi alapon ők is mind bosnyákok, bunyevácok, és szlovénok!"
Mivel ismét élesedik a helyzet bunyevác ügyünk terén, vissza-visszanézek az elmúlt évekre mi hogyan történt, miben láttuk már akkor is helyesen a dolgok állását, illetve mi az, amiben tévedtünk, amiben rossz feltételezésekbe bocsátkoztunk.
Lám, alább velem együtt Deák és Szegő úr két dologban is tévedett!
Jómagam is elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne jöjjön össze számukra a szükséges aláírás, aztán a sors mégis csalódást okozott.
Velük szemben viszont nekünk a szükségesnél jóval több jött össze, és mégis mi történt a parlamentben: az aláírások száma, csak egy végrehajtott dolognak bizonyult, viszont az MTA állásfoglalás olyan súllyal képezte mérlegelés tárgyát, amilyent a legrosszabb álmunkban sem hittünk volna.
Foglalkozott az MTA azóta letűnt elnöke azzal, hogy a bunyevác nép történelmét hamisító, kétségbe vonó förmedvénye megpecsételi a sorsunkat? Nem! Pökheni magabiztossággal nem érdekelték a következmények, népünk tagadása nem kevésbé szörnyű, mint a zsidó néppel kapcsolatos holokauszt tagadás. Csak éppen előbbiért haja szála sem görbült (ami késik, az nem múlik), utóbbiért akár még börtönbe is kerülhetne, de legkevesebb leírná magát a művelt világ entellektüeljeinek sorából.
Igen! Egy hamis MTA állásfoglalás képes volt befolyásolni mindenekelőtt a kormányt, majd a pártok delegáltjait a parlament kisebbségi bizottságában, és a jólismert frakciófegyelem hatására a parlamenti képviselők többségét is.
A mi dokumentáltan bebyújtott, illetve kimondott érveinket nagy ívben leszarták olyanok is, akik számára evidens az elmúlt évszázadok történelmének az ismerete.
Mindez megtörtént, de mindez nem történhet meg ismét!
Még akkor sem, ha megszokott a politikai szférában, hogy az abban mozgók időnként szembeköpik önmagukat.
Ami döntő érv 2006-ban, az bizony még eltérő tartalom mellett is legyen döntő 2010-ben is!
Némi keresgélés után felszínre kerülnek olyan szempontok, melyek a magyarországi bunyevácok hátrányos megkülönböztetettségére tekintettel eléggé morbidul hatnak. Ezek tanulmányozásakor merülhet fel bennünk a kérdés: vajon a helyzetünkért felelősök véletlenszerűen, vagy szándékosan bizonyítják időnként alultájékozottságukat?
"Egyes vélemények szerint azonban az Európa Tanács keretében megszületett
két kisebbségvédelmi tárgyú egyezmény közül az 1995-ben aláírásra
megnyitott, és 1998-ban hatályba lépett Nemzeti Kisebbségek Védelmének
Európai Keretegyezménye a jelentõsebb alkotás. Ha ez így vitatható is, az
természetesen egyértelmû, hogy a keretegyezmény átfogóbb, hiszen nem
szûkíti le a védendõ jogok körét a nyelvhasználatra. A 12 szükséges ratifikációs
okmány letétbe helyezése után 1998. 02. 01-jén lépett hatályba a
keretegyezmény, melyet ma már 39 tagállam és két nem tagállam írt alá,
valamint 32 tagállam és két nem tagállam már ratifikált is.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 97/10. sz. határozatával elfogadta
azokat az eljárási szabályokat és mechanizmusokat, amelyek a keretegyezmény
mûködõképességének biztosítását szolgálják. A keretegyezmény
mindjárt az elején, az 1. cikkben megteremti az összefüggést
a kisebbségvédelem és az emberi jogok védelme között, amennyiben
úgy fogalmaz, hogy a nemzeti kisebbségek és az e kisebbségekhez tartozó
személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok
nemzetközi védelmének szerves részét képezik, és ilyen értelemben a
nemzetközi együttmûködés egyik formáját jelentik. A II. rész pedig arra
kötelezi a szerzõdõ feleket, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai számára
biztosítsák a gyülekezési, az egyesülési, a véleménynyilvánítási és a vallásszabadságot (7., 8. és 9. cikk). A szerzõdõ államoknak tartózkodniuk
kell minden olyan cselekménytõl, amely asszimilációval járna, de az
egyezmény számukra pozitív kötelezettséget is tartalmaz, amennyiben
elõírja, hogy lehetõvé kell tenniük a kisebbségek tagjai számára kultúrájuk
ápolását és fejlesztését, valamint identitásuk lényeges elemeinek
megõrzését (5. cikk). A kisebbségi nyelvek használatát a magán- és a
közéletben (10. cikk), valamint ezek elsajátításának jogát (14. cikk) éppúgy
garantálja a szerzõdés, mint a kisebbségi eredetû családi- és utónevek
alkalmazását (11. cikk). A 12. cikk a kisebbségi vonatkozású képzés
és kutatás támogatását, a 15. cikk pedig a kisebbségekhez tartozó személyeknek
biztosítja a jogot a közügyekben, valamint a kulturális, társadalmi
és gazdasági életben való részvételre. A tolerancia szándékát, valamint
az egyes kultúrák közti együttmûködés ígéretét közvetíti a 6. és a
2. cikk, valamint a preambulum 8. bekezdése.
A nemzeti kisebbségek definíciójának rögzítésére azonban a keretegyezmény
sem vállalkozik, ez maguknak a szerzõdõ államoknak a feladata
marad, és a felek nem kötelezték el magukat a kollektív jogok
elismerésére sem. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága felügyeli a
keretegyezmény végrehajtását, amelyet egy ún. reporting system keretében
tesz meg: az országok jelentéseit egy erre a célra felállított ún.
Advisory Committee ellenõrzi.
Az Európa Tanács szerepvállalásának köszönhetõen a kisebbségvédelem
Európában megvalósuló szintje magasabb, a biztosított jogok
köre szélesebb, és – minden hiányossága ellenére – a védelmi mechanizmusa
is hatékonyabb, mint az univerzális szintû védelemé. Néhány európai
állam ugyan még nem tekinthetõ ezen európai kisebbségvédelmi
standard feltétlen résztvevõjének – leginkább Franciaországra és Törökországra
lehet gondolni. A legtöbb olyan európai állam azonban,
amelynek területén kisebbségek élnek, a fentiekben taglalt szerzõdéseket
ratifikálták. Sõt az európai államok egyre inkább hajlani fognak a kisebbségek
mint csoport speciális védelmének biztosítására is. Az Európa
Tanács további tevékenységi formái körében is találunk olyanokat,
amelyeket bár nem helyeztek szerzõdéses alapokra, nem rögzítették
õket jogilag kötelezõ formában, bizonyos kérdésekben mégis igen nagy hatással vannak az európai közvéleményre: ilyen a Joggal a Demokráciáért
Európai Bizottság, más néven az ún. Velencei Bizottság, melynek
a kelet-közép-európai változások után kiemelkedõ szerepe volt az érintett
országok alkotmányos rendje helyreállításában és többek között a
Ez egyébként is magánalapítvány! - vágta a szemembe a munkája fölé görnyedő GYEA elnök.
Nagy arc és magabiztosság szükségeltetik egy ekkora intézmény elnökének, bárkit is leszarni a potenciális adományozók közül, lám, eszerint Király elnök a szó szoros értelmében is birodalma királyának képzeli magát.
Kevesebbért is buktak már meg "uralkodók", amit talán nem ártana a pökhendi vezetőnek szem előtt tartania.
A mai magyar diktatúrában ez úgy történik, ha rágalmazást azzal követ el egy magánvádló, hogy alaptalanul vádol meg valakit rágalmazással, akkor annak ellenére, hogy a magánvád megdől, mégis elítéli a bíróság az alaptalanul megvádoltat.
Minekutána a hamis váddal machinálók még büszkén döngetik is a mellkasukat.
"... az Európai Unió szemszögéből a kisebbségekre egyforma jogok vonatkoznak függetlenül lélekszámuktól."
A másik:
"A lap idézi a magyarellenességéről hírhedt Jovan Pejin történészt, aki szerint a trianoni szerződés önrendelkezést biztosított minden nemzetnek a szétesett Monarchiában, s akkoriban közel háromszázezer szerb és bunyevác élt Magyarországon, s ők egyaránt a szerb nemzethez tartoztak. A kétéves önrendelkezési határidő lejártával alig hatvanezer szerb maradt Magyarországon, s ez a szám nyolc évtized alatt tizedére csökkent - mondja Pejin, aki szerint a második világháborúig durva asszimiláción estek át a magyarországi szerbek, s még saját nyelvüket sem használhatták, és magyar keresztneveket adtak nekik."
__________________________
Vajon a magyar parlament képes lenne-e kiköszörülni azt a csorbát, amit megtévesztetettsége miatt három évvel ezelőtt követett el a magyarországi bunyevácokkal szemben?
Az első bemutatkozás eddig Baján volt megtekinthető, a BKKM-i Nemzetiségi Központban, mely kiállítás alkotásait szándékunk szerint be kívánjuk mutatni azokon a Baja környéki településeken is (második helyszínként Bácsbokodon), ahol évszázadok óta él bunyevác lakosság, és ahol szívesen fogadják törekvésünket.
Ennek a maga nemében egyedülálló körútnak az alkotói a következők:
- Pavle Blesić, Zomborban élő katymári származású festőművész http://www.pavleblesic.com
- Ivan Šarčević, Szabadkán élő festőművész
- Ana Kopilović, szalmaképkészítő - Anica Vitman, szalmaképkészítő - Anka Prekiškić, szalmaképkészítő - Bosiljka Bekić, szalmaképkészítő - Edita Nadj, szalmaképkészítő - Gabrijela Mijović, szalmaképkészítő - Ilonka Bogišić, szalmaképkészítő - Irena Vuković, szalmaképkészítő - Ksenija Vuković, szalmaképkészítő - Ljiljana Šokšić, szalmaképkészítő - Marija Horvat, szalmaképkészítő - Marija Salma, szalmaképkészítő - Marija Sarić, szalmaképkészítő - Marija Vladisavljev, szalmaképkészítő - Stipan Budimčević, szalmaképkészítő - Vesna Stević, szalmaképkészítő - Zora Cvetićanin, szalmaképkészítő
Helyszín: Bácsbokod, Meizl Ferenc Művelődési Ház
A rendezvény védnöke: Bácsbokod Művelődéséért Közalapítvány
Megtekinthető: 2009. március 5-19-ig, munkanapokon 9-17 óráig (kedd szünnap).
A rendezvény fő célja: bemutatni annak a bunyevác népnek a létét és alkotói nagyszerűségét, mely nép Magyarországon felháborító módon még nem tartozik az államilag elismert nemzeti kisebbségek sorába.
Döbbenetes otrombasággal voltam kénytelen szembesülni a minap.
Bunyevác ügyünk támogatására a következő tartalmú körlevelet küldtem szét barátaimnak, ismerőseimnek szánva.
Amire rövidesen többektől is választ kaptam, közöttük az alábbi tartalmút, ami hideg zuhanyként ért úgy engem, mint az összes címzettemet, lévén a feladó jólkiszámított módszerességgel nem csak engem "tisztelt meg" reagálásával.
Keresni kezdtem a címzettjeim között azt az email-címet, ahonnan ez a drabálisság érkezett, de sehol sem találtam.
Megtaláltam viszont közöttük azt az email-címet, melyhez ugyanaz a név kapcsolódott, mint amelytől az inkriminált lakónikus vélemény érkezett.
Ami ismerősnek tűnt, de biztos ami biztos rákerestem a Google-ban, és újabb döbbenet töltött el, ugyanis a következő eredmény született: "Mindenki ebédel"!
Nos, kérem, hogy egy olyan önmagát folyamatosan rangosnak feltüntető nagyhírű formáció, mint a Gyermekétkeztetési Alapítvány kuratóriumának az elnöke ilyesmire ragadtassa magát, az számtalan címzettemből váltott ki felhördülést.
Mi a dolog magyarázata?
Nem más, mint egy fatális tévedés.
Lévén egy régi kedves jó barátom hasonlóan kedves gyermeke neve megegyezik e lényével (ő egyébként tagja e klubfórumnak), és a levelezőrendszerem automatikájának köszönhetően véletlenül a számomra abszolúte nem kedves teremtmény email-címe került a többi közé.
Most csak az jár a fejemben, vajon miként fog vélekedni minderről, a nemesnek szánt segélyszervezet alapója, Dr. Fekete Eszter ügyvéd asszony?
Valamint mindazok az eddigi olyan támogatók, melyek az alapítvány honlapján szerepeltetve vannak, és akikkel ezt az esetet meg kívánom osztani.
Máris jelzem, hogy amennyiben egy ki tudja honnan érkező "jótékony beavatkozásnak" köszönhetően ez a hozzászólás eltűnne, nem fogok kétségbe esni, mert az elmentett anyagként még inkább el fogja gondolkodtatni az illetékeseket annak kapcsán, hogy miféle időket is élünk ma.
Nem mellesleg meg szeretném osztani a Gyermekétkeztetési Alapítvány kuratóriumának nemtelen elnökével, hogy rövid időn belül számíthat egy nyakába zúduló peres eljárásra, ugyanis mint egy, a bunyevác nép sorsával törődő személynek kutya kötelességem lesz egy ilyen lépést megtenni vele szemben.
Az elnök azon is elgondolkodhad, hogy vajon hányan akadtak az elmúlt évek során olyanok, akik az általa leszart bunyevác nép köréből járultak adományaikkal működésük segítéséhez, és vajon, ha ezek megtudják (igyekezni fogok, hogy mind többen legyenek ilyenek), miként vélekednek róluk, mennyiben lesznek a jövőben az általa fémjelzett alapítvány partnerei.
Tartok tőle, hogy nem a bunyevác etnikum képviselői lesznek egyedül olyanok, akik utálattal fognak innentől erre a tisztsége betöltésére méltatlan lényre tekinteni.
Bízom benne, hogy ezt a tiszséget már csak ideig-óráig fogja gyakorolni.
Nagy hálával vennénk, amennyiben általános működésünket lehetőségetek mértékében anyagi segítséggel támogatnátok, amit a következő bankszámlaszámon áll módunkban fogadni.
14100505-12833449-01000007
Számunkra a gesztusértékű donáció is hatalmas segítséget jelenthet!
A két évvel ezelőtti kudarcba nem nyugodtunk bele, minden követ megmozgatunk annak érdekében, hogy a bunyevác nép a politikai presszió ellenére is méltó módon elismert nemzeti kisebbsége legyen ennek az országnak.
Lévén ez nem csak 13 elismert kisebbség privilégiuma. A parlament elutasítása súlyos diszkrimináció volt, amit egy EU kebelén belül nem fognak az arra illetékesek sem tétlenül helybenhagyni.
Minden szíves felajánlást köszönünk: Muity Mijo elnök még Bunyevác Túlélők Egyesülete, Baja (névváltozás alatt)
