Hozzávetőlegesen 10 Km. távolságban zuhanhatott a tengerbe a leszállótengelyen mérve....ha helyes, hogy erre a tengelyen érkezett a repülőgép. A kutatási költségek első körben nem lennének megfizethetetlenek, mert egy kamerával kellene felderíteni a 6-800 m. mélységben lévő roncsot. Voltam ezen a tengerszakaszon hajóval, eléggé barátságtalan és a határőrhajók állandóan ott cirkálnak. A "kamerás" hajót álcázni kellene valami helyi halászhajónak, de még így is "zabszemes" lenne a gatyája az arra bóklászónak. A Ferihegyen lévő Tupoljeven megnéztük a fekete dobozok kiszerelésének lehetőségét, hát az sem egyszerű.Roncsolt gépből meg nagyságrendekkel nehezebb. Ez már nagyon komoly pénzbe kerülne és a konspiráció még nehezebb lenne.De azért gondolatébresztőnek....
Továbbra is azt gondolom, hogy akkoriban simán lemondtak volna a kártérítési összegről, ha ezért cserébe ilyen elsőosztályú propaganda alapanyagot kapnak a gaz imperialista-cionisták elleni harcban.
Ha lett volna bármi értékelhető (akár kreált) bizonyíték-féleség, amit Izrael ellen fel lehet használni, akkor hatalmas cirkuszt rendeztek volna.
Szerintem pont azért lett eltusolva az ügy (akkor), mert ami volt, az sokkal inkább a hős palesztin elvtársakra volt terhelő.
A Malév Flight 240-est egy menetrendszerűen közlekedő amerikai PanAm járat követte a szabályok által meghatározott követőtávolságban a libanoni partok felé. Az amerikai gép kapitánya és másodpilótája tisztán hallotta a rádióján a magyar kapitány meglepett és kétségbeesett hangját, amikor angolul azt kiabálta, hogy egy hosszú fénypalást közelít az éjszakában nagy sebességgel a gépe felé. Az amerikai pilóták látták is a robbanással járó fénygömböt. A magyar gép kapitányának azonban már annyi ideje sem maradt, hogy a robbanás előtt vészjelzést küldjön ki az éterbe.
De amikor másnap délután az időközben felállt nemzetközi vizsgálóbizottság elé idézték őket, akkor a nekik lejátszott magnófelvételek ellenére érdekes módon már egyikük sem volt hajlandó megismételni azt, amit pár órával azelőtt a merénylet előtt mondtak, láttak és hallottak. Hasonlóan járt el annak az angol Hercules tehergépnek a személyzete is, amely 45 perccel az izraeli merénylet után a tengerben hullámzó roncsdarabok fölött körözött és fényszóróival túlélők után pásztázta a vizet - ők sem mondtak semmit a bizottság előtt. A nemzetközi vizsgálóbizottságba természetesen meghívták a magyarokat is, de a hamisításokkal, csúsztatásokkal és súlyos hazugságokkal teli jegyzőkönyveket a magyar delegáció nem írta alá. Nem azért, mintha a Malév és a szocialista magyar bábkormány kiküldöttei tiltakozni akartak volna a valótlanságok ellen, hanem azért, mert ott sem voltak a meghallgatásokon. Ugyanis az izraeliek szemében megbízhatatlan magyarok szobáit a szálloda folyósóján és szálloda körül zsidóhű fegyveres milícia vette körül és a magyar kiküldöttek még a szobájukat sem hagyhatták el. A villámgyors "vizsgálat" lezárása után egyenesen a reptére kísérték őket, és gyakorlatilag anélkül, hogy kitették volna a lábukat a szobájukból, visszaküldték őket Budapestre.
Egy bejrúti újság pár nap múlva pont az angolokra hivatkozva azt írta, hogy ők a robbanás után több tucat hullát láttak a víz felszínén úszni. Az MTI és a szocialista magyar sajtó akkor még azt is letagadta, hogy valaki vagy valakik láttak a vízben holttestet, vagy hogy valaha is kihalásztak volna egyetlen egy hullát is a tengerből. Égbekiáltóan hazug álláspont, amelyet a körülmények, a tanúvallomások, a környezetben működő katonai radarfelvételek egyértelműen cáfoltak" - írja a Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében Fülöp András, a Malév volt főpilótája, aki harminc évig dolgozott a Malévnál.
Fülöp András, a Malévnek a szerencsétlenség után kinevezett új igazgatójával együtt nem hivatalos látogatásra pár hónappal később Bejrútba utazott. Az irányítótorony munkatársai akkor a fehér asztal melletti beszélgetéseken elmondták nekik, hogy akkor és azóta is mindenki, aki azon az éjszakán az irányítótoronyban szolgálatban volt, meg van arról győződve, hogy a Malév gépet az izraeliek lelőtték, mechanikai problémát vagy a rakomány váratlan felrobbanását kizártnak tartják, és erre hang- videó- és radartechnikai bizonyítékaik vannak, azonban ezeket a nem merték Fülöpéknek átadni.
Egy repülésirányító ismerősöm szolgálatban volt a gép indulásakor. Négyszemközt elmondta, nyilvánosság előtt azonban nem vállalja, hogy a Malév telefonon kapott figyelmeztetést: ne küldje el a gépet a háborús térségbe. Az utastér egy részét is elfoglaló, leplombált ládák tartalmával nyilván a palesztinokat támogattuk" – mondta lapunknak Kvasz Károlyné.
Németh László nyomozódása alapján kiderült az is, hogy időközben eltűnt az utaslista, a kargo-terhelés papírja és még "millió-egy irat". Hasonlóképpen nem került elő a HA-LCI lajstromjelű TU-154-es MSZRP típusú fekete doboza sem, pedig a viszonylag sekély, part menti tengerben nem lehetett (volna) olyan nehéz felszínre hozni. A roncsok is a víz alatt maradtak, pedig ezek egy részének a felhozatalára információink szerint ajánlat is érkezett a Brit Királyi Haditengerészet részéről. Németh nyomozódása során olyan felvételekhez is hozzájutott, amelyek – állítása szerint – azt bizonyítják, hogy harminchét felismerhető – bár nehezen azonosítható – tetemet kiemeltek a tengerből. Ezeket a fotókat azután Magyarországon is bemutatta az áldozatok hozzátartozóinak. Közel három évtized hallgatás után így vált ismét aktuálissá az ügy, amellyel kapcsolatosan (2003) november elején parlamenti interpelláció is elhangzott. "Nyugodjanak békében – avagy mikor adatik meg a végtisztesség az 1975-ös bejrúti légi katasztrófa minden magyar áldozatának is?" – címmel.
Augusztus 20-án, egy nappal a prágai PFSZ iroda megnyitása után, a csehszlovák légitársaság, a CSA, Iljusin IL62 típusú utasszállítógépe 17 kilométerre Damaszkusz előtt, fedélzetén 126 emberrel lezuhant. Köztük volt Vujicsics Tihamér zeneszerző. Negyven nappal később, a budapesti PFSZ iroda megnyitása után - ugyancsak - egy nappal a Malév vadonatúj (egy éves) Tupoljev TU154A gépe Bejrút-tól 10 kilométerre zuhant a tengerbe.
Felvetődik a kérdés: nem lehet valamiféle összefüggés a kettő között?
Akkor mi most a helyzet?
Az állambiztonsági struktúrák titkai ugyanis többnyire a hatalmi vezetők/vezetés cseréje, de nem ritkán politikai elitek, rezsimek, rendszerek váltása idején válnak láthatóvá, legalábbis az új hatalom, vezetés által hasznosnak tűnő és ezért engedett mértékben.
1975 Szeptember 30 óta 35 év telt el, eddig eltusolt minden kisérletet a MA 240 ügy tisztázására az SZDSZ uralta egykori GKM. Pedig parlamenti törvény kötelezte őket a cselekvésre.
Hogy állnak ezzel a dologgal a “tiszta vizet a pohárba” új fiuk akik kormányra kerültek a nagy, mondhatni hatalmas többség bizalmábol? Netán az elkövetők nekik is leszólnak K vonalon?
Ezek a fiúk kétszer szavaztak a parlamentben az ügy tisztázása melett, és Gyurcsányék csak kis többséggel és SZDSZ teljes felvonulással menekültek meg a parlamenti kötelező utasitás elol! Szóval tudja valaki mi a nagy hallgatás oka ma 2010-ben?
Az információhiány a diktatúrákban nagyobb, demokráciákban kisebb mértékben, de mindenképpen misztikus homállyal övezi a szolgálatok tevékenységét. Az "ellenség" előli rejtőzés a "baráti" állampolgár elől is elvonja az információt, és természetesen vesztese ennek a titkolózásnak az emberi megismerés szisztematikus rendszere, Pedig szeretném az igazságot megismerni, és Ti? Mint magyar állampolgár barát vagy ellenség vagyok emiatt?
Igaz. De pl. olyan tényt, hogy mikor vonták ki a magyar rendőrség eszköztárából a fegyvernek kinéző sebességmérőt, azt a bennfentesek tudhatják. Vagy megkérdezhetik.
A téma természetéből adódóan nem lehet viszont eldönteni, hogy ezek a tudásmorzsák tények, pletykák, vagy rosszindulatú dezinformációk. A bűnözők nem vezetnek jegyzőkönyvet, a titkosszolgák nem adják oda, a messziről jött "tanú" pedig a távoli klaviatúra mögött azt ír le, amit csak akar, nemigen lehet ellenőrizni.
Kicsit belekaptam a topic korábbi részeibe. Fajsúlyos igazság-ügyi téma, annyi biztos. Emiatt a fórumos feldolgozása valóban tökéletesen lehetetlen és felesleges kísérlet. Köszönöm a türelmet.
OFF: Nem neked szólt az OFF figyelmeztetés, OFFolunk mindnyájan itt ezerrel :-) De egyszer csak valaki a modikhoz fordul, és akkor kimoderálás, netán kitiltás. Na, ezt próbáltam elkerülni. Magam konkrétumokat az ide beíró nagytudásúaktól várok, hátha megszalad a tolla valakinek :-)) ON
Elnézést kérek az offolás miatt, azt hittem hogy valamennyire ide köthető a szóban forgó eset. A "forrásomat" viszont sajnos nem tudom megkérdezni egyhamar, részemről több verzió nincs. Némi konkrétumra még mindig kíváncsi lennék, ha nem titok.
Nem miatta, de amiatt sem, akinek a látogatása után. Szerencsétlen sarki szürke egy autópálya hídon be akarta mérni a kézi sebességmérőjét, és ezt kiszúrta egy fegyveres a konvolyból.
"No és kinek a hazánkba látogatása alatt vonták ki azokat a fegyvernek kinéző radarokat? " Szabad a gazda... Alkalmas pillanatban majd megkérdezem a forrásomat, ő többet tud nálunk.
>Egy alkalommal Carlos bácsi lövöldözött a Rózsa-dombon vagy a Gellért-hegyen, ...
A tévé szerint a Dózsa György úton. Az akkor még meglévő Paprika étteremben tárgyalt, közben figyelték, felvétel is készült róla, persze hónaljból, annak részeit adta is a tévé. Mikor indult, a rendőrök követték, kiszúrta és lőni kezdett a követő autóra. Azok lemaradtak, mert persze tudták, hogy hova megy :-)
Egy alkalommal Carlos bácsi lövöldözött a Rózsa-dombon vagy a Gellért-hegyen, sajnos a helyszínre már nem emlékszem. Idegesítette hogy követik, de végül ott nem halt meg senki, mert csak figyelmeztetésnek szánta. Nem lehetett bántani, mert a nagy testvér nem engedte, így aztán inkább udvariasan megkérték, hogy húzzon odébb. Innen aztán az NDK-ba ment. A módszerváltás után az egyik tv-ben vetítették a titkos tárgyalásról készített rejtett felvételt. Ez persze itt off, de jól jellemzi a boldog 70-es éveket, amikor nem is sejtettük, micsoda fazonok mászkáltak az országban, meg kiket mire képeztek ki a szigorúan zárt magyar objektumokban...
Off Az a radarpisztoly nem állt sokáig szolgálatban, mert találtak jobb eszközt, amelyeket épp most vontak ki Pestről. De az említett esetről én nem halottam. Ha te igen, leírnád miképpen? On.
