Ha laknak nálatok állatok, róluk, ha nem laknak, csak szereted őket, akkor azokról; minden állatság belefér ide.
(Az idézőjelet nem fogadta el a topic címébe, de természetesen Kaláka.)
Az egyik kismókust is szétszedte valami kutya, mégsem jut eszünkbe, hogy a tragédiákat elkerülendő ivartalanítsuk a fánkon élő mókust. Miért kellene beavatkoznunk a természet rendjébe? Szerintem túl sok jelentőséget tulajdonít magának az ember, a macska önálló lény, nem hiszem, hogy nekünk kellene eldönteni, hogy szaporodhat-e. Meg aztán errefelé még sosem láttam olyan borzadályokat, amiket leírsz, csak jóltáplált, boldogan viháncoló macskákat. A kóbormacskáknak is van annyi eszük, hogy valahol minden nap kunyiznak maguknak kaját.
"Normálisan a nőstény gazdáit boldogítják a kicsik,"
Így van. Mi a nőstényeinket is ivartalanítottuk, éppen emiatt, noha a nőstények ivartalanítása jóval bonyolultabb, és költségesebb. Az rendben van, hogy a nálatok született piciket nem hagyjátok a sorsukra, de azt tudod ellenőrizni, hogy a kandúrotok hány nőstényt csinált fel? Nyilván nem fogja mindegyiket hazavinni, pláne, mert ez aligha tudatos magatartás.
Ha pedig ne adj' isten, kóbor macskának születnek kölykei az olyan kandúroktól, akiknek a gazdái úgy gondolják, hogy törődjön a kicsikkel a lánymacska gazdája, nos azok egyrészt elpusztulnak különböző betegségekben - nemritkán, ha elpusztul az anyjuk, a tehetetlen, párnapos piciket eleven falják fel a férgek - láttam ilyet, leírhatatlanul rettenetes látvány volt a szemüregben, és a végbélnyílás tájékán hemzsegő dagadt nyűvek látványa az iszonyú kínok között rángatózó kismacskákon - másrészt a kóbor macskák számát szaporítják, akik szintén elég gyorsan elpusztulnak valami betegségtől, vagy balesetben, mérgezésben, stb, de előtte szintén életet adnak jónéhány utódnak, fertőzéseket terjesztenek, írtják a védett kisállatokat is.
Persze, lehet úgy venni, hogy ez természetes, hiszen minden állat szaporodik, és küzd a fennmaradásért, de én úgy gondolom, hogy mivel a macska az emberhez kötődik, minden macskatartónak felelőssége elkerülni, hogy ezek az állatok korlátlanul, és ellenőrizhetetlenül szaporodjanak bele a világba.
Miattunk ugyan egyetlen kismacska sem pusztul el. Nem terveztük, hogy ennyi macseszunk lesz, de ha már vannak, nem fogjuk kiebrudalni őket. Jut nekik is bőven whiskas. Ha sikerül kicsit megszelídíteni őket, még gazdikat is tudunk szerezni nekik. Amúgy meg ritka, hogy egy kandúr hazahozza a családját. Normálisan a nőstény gazdáit boldogítják a kicsik, akik meg ha nem akarnak kiscicákkal bajlódni, általában gondoskodnak a cicalány sterilizálásáról.
Nézd, ez náluk nem úgy megy, mint az embereknél. Gondolsz azokra a kismacskákra, akik az ilyen felelőtlen hozzáállás miatt születnek meg feleslegesen, és zömük nyomorultúu pusztul el pici korában?
Azt hittük, ha csak kandúrjaink vannak, többé nem lesz gondunk kismacskákkal. Erre nem hazahozza az egyik a nőjét három kismacskával együtt?! Ráadásul megfogni nem hagyják magukat, csak kaját kérnek. Már megint hat macskánk van. Úgy tűnik, ez a sorsunk.
Nekünk is új lakónk van, bár Apjukom erősen neheztelt, hogy miért engedtem efféle élőlényt a kunyhónkba. A jövevény neve Gombi és a képen nem látszik, de a bundája csikos. Itt épp a kötelező fürdési rituálén vesz részt.
Sokan vannak, főleg faluhelyen, akik nem imádnivaló kiskedvencnek tartanak kutyát, hanem kimondottan házőrzésre. Direkt arra tanítják, hogy ugasson és legyen aggresszív, ha idegent lát.
Én imádom a kutyákat, komolyan, nekem is van - azaz volt, mert már szétváltunk, de vannak olyan borzalmas jószágok, hogy komolyan idegbajt kapni tőlük. Folyton ugatnak, vonítanak, lehetetlen őket rendre bírni, és ha az ember hátatfordít nekik, egyből a lábába marnak.
Nem értem, nekem soha sem okozott problémát egy kutyát megnevelni, ha valaki képtelen a legkisebb fegyelemre rábírni, miért tart?
Egy kutya óriási felelősség, rengeteget kell vele foglalkozni, gondozni, nevelgetni, vele lenni, hogy érezze, hogy egymáshoz tartozunk. Sokan meg úgy vannak vele, hogy "Kertes házban lakunk, kutya az kell, mert csak' - aztán egymás idegeire mennek.
Éppen ma gondolkodtam, hogy berakom ezt a képet Ez is Korfun készült, a strandon, ott is, mint mindenütt, rengeteg macska volt; szelídek, és nagyon barátságosak. Ez a kis fekete is folyton körülöttem lófrált, volt egy tarka, az a legnagyobb lelki nyugalommal mellém feküdt, amikor napoztam, de láttam olyat, hogy vagy 8 macsek feküdt szanaszét az utón, és az odaérkező autósnak ki kellett szálnia, és elpakolnia néhányat, hogy tovább tudjon menni! :-)
Meg valószínűleg az is nagy szerepet játszik, hogy nincs a kertünk rendesen körülkerítve, a kaput csak éjszakára csukjuk be, és mivel nem ér le a földig, még olyankor is befér alatta bármilyen állat. Na jó, egy elefánt azért nem.
Ő is kankutyus, egészen biztosan nem hozzá jönnek. Ráadásul ő most itthon sincs, épp csavarog valahol. A mostani valami kivert kutyus lehet, mert alig mer kijönni a kutyaházból, épp csak kikúszik, ha hívogatjuk, és már hanyatt fekve meg is adja magát. Majd kerítünk neki gazdit, addig meg ellesz itt.
A kertünk csak egy sövénnyel van elválasztva a közterülettől, és a környékünkön rengeteg a kóbor kutya. Ill. nem kóborok igazán, csak úgy kicsapják őket.
Pár éve pakoltam be az autómba, és ott hagytam nyitot hátsó ajtóval.
Pár perc múlva megyek vissza, és valami nagyon furcsa volt; mintha valami massza hömpölygöt volna a kocsi belsejében.
Közelebb mentem, és megdöbbenve láttam, hogy az utastérben hemzsegnek a kutyák!
Nagynehezen kiráncigáltam, szétkergettem, és elzavartam őket; volt vagy 6-7 kutya benn, legalul meg egy szegény, remegő németjuhász lány, aki bemenekült, utána a sok kan, aztán persze pánikba estek a kocsi belsejében - hát mit mondjak, nem semmi volt.