Keresés

Részletes keresés

halfsinger Creative Commons License 2005.08.18 0 0 44

És legvégül egy XV. Lajos korához nem kapcsolódó offtopic érdekesség:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Juan-Carlos de Borbón, a Napkirály egyenes ági leszármazottja, Spanyolország királya.

 

 

 

 

 

 

 

Henri-Pierre d'Orléans, a Napkirály öccsének egyenes ági leszármazottja, Franciaország királya, hivatalosan azonban csak Párizs grófja.

halfsinger Creative Commons License 2005.08.18 0 0 43

A Casanovától idézet történet 1750-ben történt. Itt egy portré XV. Lajosról 1748-ból:

 

Előzmény: halfsinger (31)
halfsinger Creative Commons License 2005.08.18 0 0 42

Sajnos nem ismerem.

 

Színesítsük kicsit a topicot! Remélem nem okozok senkinek kellemetlenséget, de beszúrnék sok-sok képet:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

XIII. Lajos, aki 33 évig uralkodott, de egy percig sem kormányzott. Keze féltékenyen óvja a koronát, a kard szégyenlősen elrejtve balján, hiszen katonai erényekkel nem dicsekedhetett. Személyes méltósága a római díszlettel megtámogatva előnyösebben sugárzik a képről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

XIV. Lajos, aki kevélyen pillant le a maga éteri magasságából - aminek látszatát kénytelen magas sarkú cipővel és az olykor 30 cm-t is elérő parókával is kiegészíteni. Tudatában van, hogy a világ legnagyobb országának legnagyobb uralkodója, a legnagyobb hadsereg ura, ezért büszkén hangsúlyozza pallosát oldalán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Topicunk névadója, XV. Lajos. Már nem fiatal, de még ereje teljében, hiányzik belőle az elődjének színpadiassága - ő már a színpadon született, neki ez a természetes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mária királyné, akinek rövid idő után elege lett a házaséletből, megkérte férjét, hogy éjszaka többé ne látogassa meg. Jelentéktelen, rangon aluli házasság, az abszolút semlegesség jegyében, aminek számláját ráadásul még a trónfosztott após is terheli, akinek a friss szerzeményt, Lotharingiát kell adni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Régensherceg. XIV. Lajos unokaöccse, kései gyermek, a rokonházasság kudarca utáni második házasságból született. Apja egész életében árnyék volt a Nap mellett, de sosem fordult tehetségesebb bátyja ellen, nem lett egy második Gaston d'Orléans. Ő maga kimagaslóan legtehetségesebb generációjából, de a Napkirály termékenysége megfosztotta a tróntól - de nem a kormányzástól, aminek terhét mégis nehezen viselte, kicsapongásaiba menekült, aféle barokk Sullaként. Halála jellemzi életét: szeretője karjai közt hal meg egy átmulatott éjszaka utáni aktus közben.

Előzmény: Pater Altenberg (41)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.18 0 0 41
Üdv megént. Nem tudod kapásból, Ráth Végh melyik könyvében bogarászta össze kiválóan a Napkirály és utódlásának történelmi pletykáit?
Előzmény: halfsinger (40)
halfsinger Creative Commons License 2005.08.18 0 0 40

A Napkirály halálának hírét a nép legalább annyira ünnepelte, mint annak dején a születésének hírét. Lajos, noha egy általa kialakított (a feudalizmus lerombolását célzó) mesterséges környezetben élt valahol tudta ezt. Az öt éves dédunokájától Saint-Simon szerint ezzel búcsúzott:

 

"Önből nagy király lesz, gyermekem. Ne kövessen az építkezések meg a háborúzás iránti hajlamomban; épp ellenkezőleg: igyekezzék békében élni szomszédaival. Adja meg Istennek, amivel neki tartozik, ne feledkezzék meg iránta való kötelességéről, és cselekedjék úgy, hogy alattvalói is tiszteljék az Urat. Kövesse mindig a jó tanácsokat; iparkodjék könnyíteni népének terhein, én igen nagyon fájlalom, hogy nem ezt tettem. Ne feledkezzék meg arról, hogy hálával tartozik Ventadour hercegnének. Asszonyom - fordult a hercegnéhez -, hadd ölelem meg a gyermeket." Mivel a kis herceget már elvitték volt a Király ágyától, megparancsolta, hogy vigyék vissza hozzá, ismét megölelte, s kinyújtván kezét, szemét pedig az égre emelve, még egyszer megáldotta.

Roppant megindító látvány volt. Ennek utána Ventadour hercegné sietett elvinni a dauphint, és visszavezetni lakosztályába...

 

A Régens végül nem gyilkolta meg XV. Lajost, ezért hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nem ő állt a Monseigneur és a burgundi herceg halála mögött. Pedig V. Fülöp és leszármazottai lemondtak a francia trónról, az orléans-i herceg lett volna a király. Ne feledjük, hogy a Napkirály és felesége mind apai, mind anyai ágon elsőfokú unokatestvérek voltak, a gének sem lehettek túl szerencsések.

Előzmény: luisen (18)
halfsinger Creative Commons License 2005.08.18 0 0 39
Ez a Szerb Antal féle fordítás, ami az Atlantisz kiadónál jelent meg 1998-ban. Megjelent egy második kötet is, annak a fordítójára már nem emlékszem.
Előzmény: Pater Altenberg (35)
halfsinger Creative Commons License 2005.08.18 0 0 38
Hát igen, elég lelombozó egy negyven éves kéjenc és egy 13 éves lány "románca", de a jó megjelenésű Lajos képét ez is árnyalja. Mondjuk a "Le Bien Aimé" kifejezés mindjárt új értelemet nyer :-)
Előzmény: luisen (33)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.18 0 0 37
Több verzió van, én speciel nem ezt ismerem. Az viszont szembeszökő, a két figura mennyire nem hasonlít.
Előzmény: milyennincs (36)
milyennincs Creative Commons License 2005.08.18 0 0 36

"III. Napoleon pedig egészen biztosan nem leszármazottja a nagy Napoleonnak, itt még az apa is egészen biztos."

 

Erre gondolsz?:

"Nicola M. Nicolov bolgár szárurazású amerikai történész 1990-ben közzétett kutatási eredményei szerint Nathan Mayer Rothschild - a pénzdinasztia-alapító öt fiának az egyike - volt az ifjabb Louis Napoleon természetes apja. Hortensia de Beauharnais, Bonaparte Napóleon fogadott leánya, Napóleon Louis nevű testvéréhez, Hollandia királyához ment feleségül. Mivel Hortensiának állandóan pénzügyi nehézségei voltak, ezért gyakran kért és kapott kölcsönöket Nathan Rothschildtől, aki felé igen nagy összegekkel volt eladósodva. Széles körben ismert volt, hogy Nathan hosszabb időn keresztül udvarolt Hortensiának, akinek fia III. Napóleon néven később Franciaország császára lett. Az ifjabb Louis Bonaparte azonban egyáltalán nem hasonlított sem apjára, sem a Bonaparte család más tagjára. Viszont tökéletes mása volt Nathan Mayer Rothschildnak."

http://www.alkotmany.ngo.hu/2003_marcius_drabik_kossuth_bankok.htm

 

Hát??????

Szkeptikus vagyok a bolgár származású amerikai történész önálló kutatási eredményeit illetően. Bár arról már hallottam, hogy a pénz termékenyítőleg tud hatni. :)))) 

Előzmény: Pater Altenberg (34)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.18 0 0 35
Kedves Halfsinger! Kiválóan érdekes a Casanova-idézeted! Ismered új kiadásait, és a Sade-fordító Kovács Ilona Casanova-kutatásait, írásait?
Előzmény: halfsinger (31)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.18 0 0 34

Természetesen épp ezért nem írhatott a titkokról. Saját titkos feljegyzéseket azonban róhatott volna az utókornak. (Prüdnek nem mondtam, csak nagyobb titkokról hallgatónak, joggal nagyon óvatosnak.)

Hölgyek és urak! Maradjanak a készülékeknél, mert XIV Lajos igen valószínű (nem elismert) származásáról még ma hosszan írni fogok, forrásokkal.

Addig is off-elágazás: III. Napoleon pedig egészen biztosan nem leszármazottja a nagy Napoleonnak, itt még az apa is egészen biztos.

Előzmény: luisen (32)
luisen Creative Commons License 2005.08.18 0 0 33

Jaj, de szép történet! :-))) you made my day.

 

Amúgy egyetértek, ismerve a kor szokásait (jelenlét a király és a királyné együttlétei alatt, ezek dokumnetálása, stb), pontosan a törvényes utódok bizotsítása érdekében, meglehetősen nehezen képzelhető el, hogy XIV. Lajos balkézről fognat volna.    

Előzmény: halfsinger (31)
luisen Creative Commons License 2005.08.18 0 0 32

ilyenről - mármint, hogy az uralkodó nem az uralkodóház tagja, hanem törvénytelen gyerek - nem is írhatott volna, mert azzal a király legitimitását kérdőjelezi meg. Ez egy abszolut monarchiában a rendszer alapjainak megkérdőjelezése.

 

Én amúgy Saint-Simont nem találom prűdnek, finoman ír, de sok minden nem "kanonikus" dolgot is. 

Előzmény: Pater Altenberg (28)
halfsinger Creative Commons License 2005.08.18 0 0 31

A gond ezzel az, hogy Héroard, XIII. Lajos orvosa a legkisebb részletekbe menő feljegyzéseket vezetett a király mindennapjairól. Pontosan tudjuk, hogy a király hányszor látogatta meg a királynét trónörökös biztosítása céljából, pontosan tudjuk, hogy ezeken az alkalmakon hányszor próbálkozott, mivel egy szobalány mindig jelen volt. XIII. Lajos gátlásos volt, de ez inkább lelki gátlásosság volt, nem testi. Tudjuk például, hogy féltestvérének, Katalin Henriettának és barátjának, Elbeuf hercegnek a nászéjszakáját az ágy szélén ülve nézte végig, hogy tapasztalatokat merítsen. Ezek után, illetve azok után, hogy udvari memoire-ok tömege áll rendelkezésre ebből a korból, nem tudom elképzelni, hogy ne maradt volna konkrét feljegyzés egy testi kapcsolatról Luynes-nel, Saint-Simonnal vagy Cinq-Mars-al. Én amennyire csak biztos lehetek 400 évvel ezelőtti dolgokban annyira biztos vagyok benne, hogy a Napkirály XIII. Lajos fia volt (különösen amiatt, mert az udvari orvosok feljegyzéseiből kiderül melyik éjszakán fogant XIV. Lajos és melyik éjszakán fogant Philippe d'Orléans - nem túl gyakran látogatta meg Ausztriai Annát a király).

 

A homoszexualitás legendája pedig amiatt alakult ki, mert gátlásos és bizonytalan ember lévén Lajosnak szüksége volt egy erős férfipéldaképre.

 

XV. Lajosról pedig álljon itt egy kis történet Giacomo Casanova tollából. Itt jegyezném meg, hogy törvénytelen gyerekei közül csak egy fiút ismert el.

 

„Fontainebleau-ba érkezésem másodnapján elmentem a kastélyba és láttam XV. Lajost, amint misére ment, az egész királyi család és valamennyi udvarhölgy kíséretében; az udvarhölgyek csúnyasága épp úgy meglepett, mint annakidején Torinóban az ottani udvarhölgyek szépsége. (…) Egyedül bolyongtam a belső termekben, mikor hirtelen megláttam egy tucat csúnya nőt, akik mintha nem is jártak, inkább futottak volna, oly rosszul álltak a lábukon, hogy azt vártam, mindjárt orra esnek. Állt valaki a közelemben, megkérdeztem tőle, honnan jönnek és hová mennek ilyen sietősen.

- A királynétól jönnek, aki ebédelni fog, és azért ilyen ügyetlen a járásuk, mert papucsuknak hat hüvelyk magas a sarka, kénytelenek hát behajtott térddel járni, hogy ne essenek orra.

- Miért nem hordanak alacsonyabb sarkot?

- Mert ez a divat.

- Nagyon ostoba divat!

Véletlenül betérek egy galériába, és látom, hogy arra megy éppen a király, karját egész hosszában D’Argenson vállán nyugtatva.

- Ó, szolgalelkűség! – gondolom magamban -, egyik ember ennyire beletörődhet abba, hogy az igát hordja, a másik meg annyira a többiek fölött állónak érezheti magát, hogy ilyen allűröket vesz fel!

XV. Lajos gráciával és méltósággal hordta a fejét, amelynél szebbet nemigen lehet látni. Egyetlen ügyes festő sem tudta soha visszaadni ennek a nagyszerű fejnek a hatását, amikor a király jóindulattal fordította valaki felé. Szépsége és gráciája mindenkiből rögtön szeretetet váltott ki. Amikor megláttam, azt gondoltam, hogy az eszményi fenséget látom magam előtt, nem kételkedtem abban, hogy Madame Pompadour csakugyan beleszeretett ebbe a szép arcba, amikor fondorlatosan elérte, hogy megismerkedjenek. Lehet,hogy tévedek, de XV. Lajos arca ilyen gondolatokra ihlette a szemlélőt.”

 

Casanova felfedezett egy szép 13 éves kislányt, Louison O’Morphy-t, akinek a nővére „hivatásos” volt. Mivel nem tudta kifizetni a szüzessége árát, csak rendszeresen megfürdette, nem kis pénzért. Készíttetett róla egy festményt, ami hason fekve meztelenül ábrázolta, amit viszont a festő Versailles-ban is bemutatott, a király is meglátta és megtetszett neki, találkozni kívánt a lánnyal.

 

„Az ügy lebonyolításával a fenséges úr szolgálatkész barátját, de Saint-Quentin urat bízta meg: az ilyesmi az ő feladatkörébe tartozott. A megbízott tudakozódott a festőnél, vajon a kép eredetijét el lehetne-e hozatni Versailles-ba, és mivel a festő úgy vélte, ez könnyen lehetséges, megígérte, hogy majd utánanéz.

Fel is keresett engem ezzel az ajánlattal, amelyet én pompásnak találtam, és késedelem nélkül továbbítottam az idősebbik lánynak, akinek a szíve majd kiugrott a helyéből örömében. Azonnal kimosdatta a húgát a piszokból, rendesen felöltöztette, és két-három nap múlva mindketten útnak indultak a festővel, hogy szerencsét próbáljanak. A király apróbb élvezeteivel megbízott „minisztere”, az inas, aki parancsot kapott gazdájától, hogy fogadja a két nőszemélyt, bezárta őket a park egyik pavilonjába, a festő pedig a fogadóban várta a tárgyalások eredményét. Félórával később a király megjelent egyedül a pavilonban, megkérdezte az ifjú O’Morphytól, hogy görög-e, kihúzta zsebéből a képet, jól szemügyre vette a kicsikét, majd így kiáltott fel:

- Sosem láttam még képet, amely ennyire hasonlított volna az eredetijére.

Kisvártatva leült, ölébe vette a kislányt, megcirógatta, majd miután saját királyi kezével meggyőződött arról, hogy a virágot senki nem szakította le előtte, megcsókolta.

O’Morphy figyelmesen szemlélte urát és mosolygott.

- Min nevetsz?

- Azon, hogy Maga úgy hasonlít a hatfrankoshoz, mint egyik tojás a másikhoz.

Az uralkodó harsány kacagásra fakadt a naiv kijelentés hallatán, majd megkérdezte, van-e kedve Versailles-ban maradni.

- Az nénémtől függ – felelte a kicsike.

Mire a nővére sietve kijelentette, hogy elképzelni sem tud nagyobb boldogságot. (…) A fiatal és szép O’Morphy, mert a király mindig is így hívta, naivitásával és kedvességével még jobban meghódította a királyt, mint ritka szépségével, bár hozzá foghatóan szabályos szépségre azóta sem emlékszem. A Szarvaspark egyik lakosztályában helyezte el őt a kéjvágyó uralkodó, aki egész háremet tartott ebben a parkban, ahova senki emberfiának nem volt szabad belépnie az udvarba bejáratos hölgyeken kívül. Egy év múlva a kislány fiút hozott a világra, akit nem tudni hova vittek, mint sok más gyereket, mert amíg Mária királyné élt, nem lehetett tudni, hol nevelik XV. Lajos gyermekeit.”

 

Előzmény: Pater Altenberg (28)
a_viking Creative Commons License 2005.08.17 0 0 30
Igen, erről hallottam. Arról is, hogy XIV. Lajosnak állítólag Mazarin volt az apja, amit többféleképp is bebizonyítottak. Annyi bizonyosra vehető, hogy Mazarin már XIII. Lajos életében a királyné kegyeibe férkőzött, és annak halála után házasságot is kötött Ausztriai Annával - a legnagyobb titokban.
Előzmény: Pater Altenberg (28)
Törölt nick Creative Commons License 2005.08.17 0 0 29
A mûvészeti pezsgés felidézését kezdjük a zenével... Elsônek Jean-Philippe Rameau-t emliteném, számos (és számtalan) remekmû szerzôjét... akinek még az unokaöccse is hiressé vált, hála Diderot-nak.
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.17 0 0 28
Pl. a mai történettudomány igen valószínűnek tartja, hogy XIV lajosnak nem XIII Lajos volt az apja, és szinte közismet, hogy XIII. Lajos homoszexuális volt. Minderről a maga korában is tudott dolgokról Sain-Simon egy árva mukkot nem pisszent.
Előzmény: a_viking (27)
a_viking Creative Commons License 2005.08.17 0 0 27
(Hamarosan megjelenik az Európánál az ötödik Guy Breton, Libertinusok címmel. Róla szól. Na, az egyáltalán nem illedelmes.)
Előzmény: Pater Altenberg (26)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.17 0 0 26
Saint-Simon emlékiratai e topik alapolvasmánya. (Nekem kicsit illedelmes, a leglrdekesebb dolgokat elhallgatja - de azért nagy forrás.)
Előzmény: luisen (25)
luisen Creative Commons License 2005.08.17 0 0 25

Vagy  nem is annyira számos szeretőjének, hanem rendkívül hosszú életének :-)

 

Saint-Simon herceg emlékirataiban nagyon szépen (és sokat) ír a Dauphin családjáról, ill. halálukról (ha jól emlékszem, a duc de Bourgogne esetében mérgezést is emlegettek, de ez vélhetően pletyka volt, Saint-Simon is annak kezeli).

 

A Régens tényleg Philippe d'Orléans lett, ő gyorsan változtatott az udvar XIV. Lajos uralkodásának utolsó éveiben kialakult légkörén, ha jól emlékszem, el is költözött gyorsan Versailles-ból, be, PÁrizsba.

Előzmény: a_viking (24)
a_viking Creative Commons License 2005.08.17 0 0 24
Egyesek szerint a Napkirály, khm, bőséges szerelmi élete miatt bűnhődött azzal, hogy közvetlen fiúörökösei még életében elhaláloztak. Legidősebb, fia, a "Dauphin" három fiút hagyott hátra, közte volt a trónörökös, Burgundia hercege (?) is, aki egy évvel a Dauphin halála után halt meg. Az ő elsőszülött fia, a későbbi XV. Lajos így ötévesen lett király. (Nagykorúságáig régenssé, ha jól tudom, nagybátyját, Fülöp orleans-i herceget nevezték ki mellé.)
Előzmény: Pater Altenberg (23)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.17 0 0 23
Úgy van! Ritka az ilyen közvetlen trónöröklés.
Előzmény: a_viking (21)
a_viking Creative Commons License 2005.08.17 0 0 22
Ez igaz! :)
Előzmény: luisen (9)
a_viking Creative Commons License 2005.08.17 0 0 21
Déd.
Előzmény: Törölt nick (20)
Törölt nick Creative Commons License 2005.08.17 0 0 20

"Sokan azt hiszik, hogy unokája volt a Napkirálynak, pedig..."

 

Pedig mi?

Előzmény: Pater Altenberg (19)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.16 0 0 19
Sokan azt hiszik, hogy unokája volt a Napkirálynak, pedig...
luisen Creative Commons License 2005.08.16 0 0 18
egyetértek, XV. LAjosról nem a francia nagyhatalmi helyzet jut az ember eszébe, hanem inkább a szellemi pezsgés, meg esetleg az édes élet. :-)
Előzmény: Törölt nick (17)
Törölt nick Creative Commons License 2005.08.16 0 0 17

Sziasztok!

 

A kérdőjel valóban lemaradt a mondat végéről.

 

Szántó György Tibor azt írja Anglia történetében, hogy a XVII. század Franciaország nagy százada volt, a XVIII. sz. pedig Angliáé.

 

Namost ezen lehet vitatkozni, de tény, hogy a XVIII. században a franciák jelentősen háttérbe szorultak a gyarmatokon és a világtengereken az angolokkal szemben. Igaz, hogy az európai kontinensen még mindig Franciaország volt a század legerősebb hatalma.

Habár a jól kiképzett és nagy létszámú porosz hadsereg harcértéke a hétéves háborúban fölülmúlta a franciát.

 

Nekem valóban úgy tűnik, hogy politikai és katonai téren a franciáknak nem sok jót hozott XV. Lajos uralkodása...

 

Üdv: RB

Előzmény: Törölt nick (15)
Pater Altenberg Creative Commons License 2005.08.16 0 0 16

Nem kérdőjeles, mert csekélységemet idézi!

:DDD

Előzmény: Törölt nick (15)
Törölt nick Creative Commons License 2005.08.16 0 0 15
Az elsô mondatod ugye kérdôjeles??
Előzmény: Törölt nick (14)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!