Barom idegesítő félórás képernyőelsötéttülések. Minden cselekmény mint lassított felvétel. Emberi érzéssel rendelkező számítógép, amire a korabeli novellák 90%-a alapul. A látvány a 12 évvel későbbi Csillagok háborújával volt egyszinten, de gondolom nem ez a lényeg. Mitől volt ez akkora durranás?
még egy gondolat az érthetőséghez, a jelentések olvashatóságához:
Az ikonikus jelenet, mikor a levegőbe repülő csont képe átúszik az űrhajóéba, számomra ugyancsak nem (nem úgy) volt értelmezhető, ahogy azt az általános olvasat mondja: ahogy írtam, a csont mint az erőszak megjelenésének eszköze eleve nem volt egyértelmű, de ugyanúgy nincs ilyen asszociációm az (űr)technológiával kapcsolatban: az űrhajók világa számomra a technikai fejlettség, az információátadás (műholdak), a felfedezések világa - a háborús asszociációk a lövöldözős filmekből ismerősek persze, de nem ez az első asszociációm (a csillagháború terve a hidegháborús időszakban szerencsére nem vált valósággá).
Ha valahol megjelenik az erőszak vagy a konfliktus gondolata, az a filmben megjelenő kapcsolatok, emberi viszonylatok hiánya, az erőszak öncélúsága és értelmetlensége (mikor HAL az űrhajósok életére tör): ezek az eszközök is a film egésze követésének, befogadhatóságának nehézségét jelentik.
A filmmel kapcsolatban pár hozzáférhető cikket elolvastam, ismerősökkel beszélgettem, és nagyon érdekes eredményekre jutottam: miután a film egy nagyon határozott világlátást, egy erős szimbólumvilágot közvetít, ezért a befogadása is az ehhez való viszonytól függ, aminek egyenes következménye, hogy a fentebb említett beszélgetések rendre nem sikerültek, nem voltak beszélgetésnek minősíthetőek: „van aki megérti, van aki nem”, „ezt nem érteni: érezni kell” – stb stb. Ami (nem is olyan) burkoltan azt jelenti, hogy „hülye vagy - ha nem értetted, úgysem fogod” :-) , illetve hogy „én ugyan nagyra értékelem, de nincs kedvem róla beszélgetni”.
Ezt én speciel sajnálom, mert a beszélgetést, az eszmecserét önmagában értéknek tartom, illetve sajnálatosnak tartom ha a kultúra egy darabja nem a gazdagodás, a lehetséges eszmecsere, a vita esélye lesz, hanem a másik minősítéséé, egyfaja „kulturális hierarchia” detektálásáé.
Ezzel együtt a cikkekből, kisfilmekből sokminden kiderült (ami számomra [magamtól] nem vált világossá, ezeket a felismeréseket érdekesnek tartottam, de messze nem érzem egyértelműnek az olvashatóságát – a képi világ bennem egész más asszociációkat keltett, amelyek nem álltak össze semmilyen értelmezéssé. Ezek némelyike, csak ötletszerűen:
„a monolit megjelenésével az értelem jelenik meg, az eszközhasználat, ami egyúttal az erőszak megjelenését is hozza – az addig ugyan vetélkedve, de mégis békében élő törzsek vetélkedése most gyilkosságba torkollik (korábban csarkodva ugyan, de átadják egymásnak a helyet, később jön a gyilkosság).”
A fenti olvasat többedszeri nézésre ugyan érthetőnek mondható, de első nézésre számomra egyáltalán nem derült ki: két eleve indulatosnak, agresszívnek tűnő törzset láttam, akik (számomra úgy tűnt) a kihalt tájon az egyetlen értékért: a vízhez való hozzáférésért küzdöttek. A kamera mozgása,a folyton változó nézőpont miatt nem érzékeltem hogy a két törzs helyet cserél – a gyilkosság jelenet előtt is az erőszakot, a másik kizárásának vágyát láttam (ráadásul az éleltet jelentő vizért való térnyerési küzdelemben).
„csillaggyermek” a film végén:
Mondják, a könyv nélkül ez nehezen érthető: így van, azaz nekem egyáltalán nem. A „gyermek” hatalmas szemei miatt (és mivel sci-firől van szó), számomra ez egyértelműen egy földönkívülit jelenített meg: ez a szokásos filmbéli ábrázolása. Mivel a könyvet még nem olvastam, így ez továbbra is (igen-igen) homályos pont, a film teljes zárójelenetével egyetemben.
A sor folytatható (lenne, ha volna időm); a lényeg számomra az hogy (a filmbe és annak értelmezésébe vetett) valamiféle erős hit szükséges ahhoz hogy azt egésznek és olvashatónak érezzük, ezért osztja meg a nézőket úgy, ahogy – és ezért van hogy sokak (a „beavatottak”?) számára a munka egyfajta „intellektuális küszöb”: a másik, a beszélgetőtárs megítélésének eszköze lesz – mint azt a saját bőrömön éreztem is. :-) És ami sajnálatos – nem az én személyes szempontomból, hanem mert a diskurzust (annak lényegi elmaradásával) nem a tárgyra, hanem a másik emberre, a másik feletti ítélkezésre viszi át (a topik címe is ezt feszegeti: a "kultfilm" státusz nemigen tesz lehetővé diskurzusokat, kétkedést, vitát - legalábbis megnehezíti).
*
Hasonló élményem volt a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz című filmmel: a film közös megnézése után nagyon nagy csendek voltak, a közben felmerülő, meglehetősen nyugtalanító kérdésekre is ez a csönd volt a válasz – a közben lassacskán kibomló köz-olvasat helyett (nyugalom, a természet csendje, befogadása, a tanulás folyamata, az évszakok ritmusa) a film számomra egész másról (fájdalmasan másról): türelmetlenségről, éretlenségről, eszközök és gesztusok hiányáról, érzéketlenségről szólt… arról a véleményem részletesen itt.
Azt gondolom hogy egy film önmagában kell hogy értelmezhető legyen - a méltatások sem a könyvvel együtt értelmezik, a könyvhöz képest vagy a könyv segítségével.
"De biztosíték persze nincs rá"- ezt hogy érted? Hogy a film szerinted sem követhető, hogy nem is igen lehet követni (ahogy az előző hozzászóló is utalt)? Vagy másra?
*
Mindazonáltal a kérdéseimet valóban konkrét kérdésnek szántam, tényleg érdekelnek azok az összefüggések, amiket nem találtam meg, amik nálam foghíjasak. Ti hogy viszonyultok hozzá, kinek hogy állt össze a kép?
Én is felnőtt fejjel néztem meg nemrég, "rákészülve" arra, hogy ez egy nehezen emészthető film.
Vannak benne zseniális részek; pl. amikor az első előember rájön az eszközhasználatra; majd a feldobott csont űrhajóvá változik, de egyébként rettenetesen vontatott, és élvezhetetlen.
O.K. nem kell látványos lézerharc, 3D, IMAX, de legyen már azért érthető a sztori!!
(közben olvasgatok hátrafelé is - látom hogy a végén a "csillaggyermeket" kellett volna látni. Én egy embriót-csecsemőt láttam, akinek szembefordulva hatalmasak voltak a szemei - egy ilyen űrfilmben nem tudtam másra asszociálni mint a (mindig ilyen hatalmas szemekkel ábrázolt) földönkívüliekre. Most már tudom hogy csillaggyermek, csak azt nem, hogy 1.) az mi, 2.) mi köze az film egészéhez?...)
Sok év(tized) után ma meg tegnap néztem meg ezt a filmet, eddig részleteket láttam illetve a hírét ismertem. Elaludtam rajta háromszor (nem ágyból kellett volna nézni - persze mindig visszatekertem és onnan folytattam), most lett vége és egyszerűen nem értem mi történt a képernyőn. Utánaolvastam itt-ott, de mintha nem ugyanazt a filmet láttuk volna (az első kett egy cikkből, a többi idézet a wikipédiából).
- „a monolit, annak megérintése segíti a majmot az eszközhasználathoz” – ez eszembe sem jutott. Egymás után történtek, igaz, de a majmok nem egyének-egyéniségek, tömegként jöttek-mentek, valamelyik(ek?) megéritette(-ték) a monolitot, utána valamelyik eszközként használt egy csontdarabot.
- „a csont és az űrhajó: mindkettő eszköz, a háború és pusztítás eszközei” – ez sem jutott eszembe: a csonttal az egyik törzs megvédte magát a másiktól, az űrhajó az űrben repült A-ból B-be, szó nem volt a filmben háborúról.
- „1999-ben amerikai tudósok idegen civilizáció nyomára bukkannak a Holdon” – no, ennek utána kellett olvasnom, a film ugyanis nem segít: a Claviusról beszélnek, ami (most tudtam meg) a Hold egy krátere.
- Itt megtalálják a monolitot, megérintik, és…? És micsoda? A következő kép új helyzet, új űrhajó, új emberek. ???....
- A HAL számítógép (ismeretlen okból) fellázad, és megöli a legénység majd minden tagját – miért? Miért lehet ez ( egy gép meghibásodása) egy film központi eleme? Hogy lehet egy ilyen súlytalan semmire építeni egy két és fél órás filmet?...
- „Bowman végül egyedül érkezik meg a Iapetushoz, ahol a Holdon található monolittal megegyező méretarányú, de annál nagyobb monolittal találkozik. Ez beszippantja” – ez honnan derül ki? Egy űrutazást látunk, a végén felgyorsuló sebességgel és pszichedelikus képekkel. Illetve a végén a szobával, amit végképp nem tudtam hova tenni.
- „Rájön, hogy ez csak egy szimuláció” – én nem jöttem rá. Sem arra hogy szimuláció lenne, sem arra, hoyg ő rájött volna bármire – honnan tudjuk ezt?
- „az idegenek az ő kedvéért hoztak létre.” - ????....
- „Ezután megöregszik, meghal, majd újjászületik a lét egy magasabb fokán.” – itt már minden korábban meglévő fonal teljesen elveszett. A lét egy magasabb fojkán? Hogy, miért? És mi köze van mindennek a film egészéhez? (Majom, monolit, űrutazás, jupiter, számítógép?...)
Bocsánat, nem méltatlankodni akarok, a fentieket valódi kérdéseknek szánom, tényleg nem értem, tényleg érdekel.
Másrészről meg abból indul ki, hogy egy mesterséges értelem megbízhatóbb az emberinél.
Ebben az értelemben csak extrapolálja azt a tapasztalatot, hogy valamilyen egyszerű munkafázist egy gép alapvetően hatékonyabban lát el, mint az ember.
Nyilván létezhetnek bizonyos közös pontok Clarke Űr illetve Időodüsszeia sorozatának eseményhorizontjaiban, de arra már nem vennék mérget, hogy a mester eleve egységes rendszerbe is képzelte el ezt a két sorozatot.
A hasáb(ok) illetve a szem(ek) gazdái akár lehettek ugyanazok is, de mintha merőben más módszereik lettek volna az értelem gondozására....
Az időodüsszei sorozat szvsz már nem fogható a nagy elődhöz, s vélhetőleg nemcsak azért mert kényszerű okokból itt már a társszerző is komoly szerepet játszik.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmet, ami tetszett, bár az a rész amikor Dave átmegy a nagy monoliton az elszomorított. A könyvben az utazás arról szól hogy eljut egy központi állomásra, majd onnan egy ikercsillaghoz, ami egy vörös óriásból és egy fehéren izzó neutroncsillagból áll. Így láthat napfelkeltét egy csillagon. Ez után alakul át Csillaggyermekké.
Leírom a saját véleményemet erről a történet világáról, ha valaki nem ért vele egyet, jelezze.
Valamint innentől a történet elemei is szerepelnek!
A 2010-ben HAL is ilyen lénnyé változik a Jupiter berobbanása után, és a 2061-ben az akkor már idős Heywood Floyd is csatlakozik hozzá.
A kétezres évek folyamán írta meg Arthur C. Clarke együttműködve Steven Baxterrel az időodisszea sorozatot, amelyben (szerintem) ugyan ezek a lények szerepelnek, akiket Elsőszülötteknek hívnak.
Ők akkor fejlődtek ki amikor még az univerzum első instabil hatalmas csillagai létrejöttek, így nagyon nehéz sorsuk volt. Később űrhajókat építettek, aztán a saját tudatukat is ilyen gépekbe helyezték, hogy halhatatlanok legyenek (ők maguk voltak az űrhajók, szerintem HAL-is ilyen szerepet tölt be), majd rájöttek hogyan tárolják a tudatukat a tér szövetében.
A monolit maga egy sokoldalú gép, mint egy svájci bicska, vagy egy okostelefon. Igazából egy darab létezik, de sok kivetülése van a háromdimenziós térben. Lehet használni csillagközi utazásra, vagy az intelligencia serkentésére, stb...
Az Elsőszülöttek rájöttek arra, hogy a sötét energia egyre távolabb sodorja egymástól a galaxisokat, csillagokat, atomokat, míg végül az összes csillag kihuny, így tehát az idejük véges.
Szintén rájöttek arra is, hogy az értelmes élet a legritkább kincs az univerzumban, így támogatják hogy tudjon fejlődni, de ha kell, elpusztítani.
A 2001-ben miután a Csillaggyermek visszatér a földre, a hidegháborús helyet miatt úgy gondolják hogy az ellenséges ország fenyegetése, ezért küldik rá az atombombát, ami természetesen semmi kárt nem tud tenni benne.
HAL meghibásodása pedig onnan ered, hogy egymásnak ellentmondó parancsokat kapott, és ő neki az volt az elsődleges feladata, hogy az információt egyértelműen, torzítás nélkül közölje, így végül is a hazudás olyan volt neki, mint egy trauma. Miután hallotta hogy a két űrhajós arról beszél, hogy le kell kapcsolni, és ez veszélyeztetné a küldetés sikerét, ezért úgy ítéli meg hogy (sajnos) ki kell iktatnia őket.
A 2010 pont arra világít rá, hogy akkor tudunk fejlődni, ha a hatalomra törekvés miatti kicsinyes titkolózásunk háttérbe szorul. Ha nincs titkolózás a monolit ügyében, nincs baleset sem.
"A szoba a film vegen; Az idegenek elcsiptek egy foldi TV adast, es abbol masoltak ki a szoba berendezeset (mint mi ahogy fadarabokat, szalmat rakunk a horcsog ketrecebe, hogy ismeros helyen jol erezze magat a szerencsetlen para). Pl. (ahogy a konyvbol kiderul) a telefonkonyv lapja uresek - mert ezt persze egy filmbol nem tudtak reprodukalni."
Igen, pont erről írtam. Mikor kutatjuk a végtelen univerzumot és keressük a földönkivűli értelmet, nem tudjuk mi vár ránk. Nincs támpontunk, nincs kiindulási lehetőség semmilyen irányban. A felfoghatatlan, nem materializálható.
Van egy másik könyv és egy másik film, Carl Sagan : Kapcsolat -a, ami hasonló eszközöket használ. Ott sem tudunk meg sok mindent, mert az elképzelhetetlen el nem mondható, de egy magasabb rendű értelem megtalál minket és mi felismerjük. Ez utóbbiban van a lényeg, Clarke és Sagan esetében is. Ők optimisták voltak a tekintetben, hogy az emberiség képes lesz előbb-utóbb felismerni a jelet és ezáltal új szintre léphet. Einstein, vagy ma Hawking írásai ugyanezzel a fajta optimizmussal vannak tele. Ezért nincs veszve semmi, mert bár 68 és sok minden elbukott, Clarke és Sagan már hosszú évek óta az égi pályáikról figyelnek, de szellemüket, mint ahogy 68 szellemét is sokan mások tovább viszik, bennünk élnek.
A szoba egy tükör, amiben David Bowman leginkább csak saját magát láthatja meg. Mint ahogy Ellie Arroway sem találhat mást a végtelenen túl, csak apját, azaz saját magunkat, hisz mást mi egyenlőre nem tudunk feldolgozni, fel érni ésszel. Minél messzebbre jutunk, annál jobban megismerhetjük saját magunkat is és talán egyszer eljön az az idő is, amikor rácsodálkozhatunk valami másra is....
trglodita: Nem kell "tanacstalannak" lenni :) - szerintem teljesen termeszetes, hogy az ember izlese idovel valtozik; bizonyos filmek kiesnek a cukroskosarbol es masok johetnek a helyukbe (nalam pl. a kelet-europai filmek). Mint ahogy (az o-gorogok szerint) ketszer nem lehet ugyanabba folyoba leni, ketszer sem lehet ugyanazt a filmet megnezni. (Ugyanis valtozik az ido, a korulmeny - es hat persze eloszorre csak egyszer lehet e filmet megnezni; igy az ismetelt nezessel vagy ujabb ertekek jonnek elo, vagy ellenkezoleg, lehull a lepel, hogy egy szemfenyvesztes aldozatai lettunk.) Es hat mi van akkor, ha az emlitett "cinizmusod", "kiegettseged" egyszeruen az idovel kialakult ugymond bolcsesseg mellektermeke? - hiszen mi is valtozunk. A mai vilagban - mar ami a gondolkodo embert [ezt a kihaloban levo fajt] illeti -, ez nekem termeszetesnek tunik...
1968: Nem hiszem, hogy az akkori diak/hippilazadasok bukasaert [csak] ok voltak e feleloseg, hanem az oket gunyolodo, meg nem erto, vagy nyiltan ellensegeskedo "felnottek". Ugyanugy, mint ma, a satras teret foglalo tiltakozokat ma lenezik vagy egyenesen gyuloik - ahelyett, hogy akkor is ma is mellejuk altak volna/allnak. De akkor is, ma is magukra maradtak ill. maradnak, mert a "jol szitulalt" tobbseg nem erti meg, hogy ezek a jelensegek nem masok, mint ronda kiutesek az arcon; gusztustalan, persze, de nem ez a lenyeg, hanem az, hogy ez a laztol jott elo, amit pedig egy komoly betegseg okozott. Szoval a jonep - mi - undorodik/undorodunk ezektol a "deviansoktol", s azutan a "bukasukon", a birkanyajba valo visszaepulesukon jot rohogunk --- pedig nem ok buktak/buknak meg, hanem mi. Igy persze marad minden a regiben, es a vilag tovabb megy le a sullyesztobe... (mert a betegseget senki nem kuralja, mert mi - a brikak - el vagyunk foglalva azzal, hogy irtozzunk a porsenesektol).
2001: A film eredetileg komoly mondanivalot hordozott - sajnos, ez a vagoasztal padlojan kotott ki. Ugyanis az eredeti filmben az emberiseg eppen az atomhaborura keszul; az elso urhajok, amik a vasznon megjelennek, valojaban katonai (atomtoltettel ellatott) urjarmuvek. A hires vagas az elozo masodpercben levegobe felrepulo csonttal egy keseru igazsagra utal, hogy az ido valtozhat akar millio evet, de az ember szethuzasa/haboruskodo hajlama pontiosan ugyanaz marad (=a csont is, az urhajo is ugyanugy a masik olesere hasznalt fegyver).
Az erzelmek teren is a film tudatosan sivar - vagyis, hogy a technologia elemberteleniti az embert. Ebbol a szempontbol [is] a film profetikus - gondoljunk csak az onmagukba fordult, a kulvilagtol az MP3-as fuldugaszaival magukat kirekeszto (joreszt fiatal) emberkekre, vagy az olyan gyerekekre, akik olvasni meg nem tudnak (es talan soha nem is fognak soha), de a videojatekon a masik ember fejet szetloccsantani mar profi modon tudjak muvelni. Meg udvarisakodunk egymassal, de igazabol nem sok kozunk vagy egymashoz. (Neha a boltban, amikor megkerdezik, hogy vagyok, az valaszolom, hogy "nagyon rossszul" - amire jon a sablon "az jo" valasz, mivel oda sem figyelnek a masikra, es ugyebar ezer megkerdezxettbol ezer azt szajkozza, hogy "koszonom jol").
A szoba a film vegen; Az idegenek elcsiptek egy foldi TV adast, es abbol masoltak ki a szoba berendezeset (mint mi ahogy fadarabokat, szalmat rakunk a horcsog ketrecebe, hogy ismeros helyen jol erezze magat a szerencsetlen para). Pl. (ahogy a konyvbol kiderul) a telefonkonyv lapja uresek - mert ezt persze egy filmbol nem tudtak reprodukalni.
Már Lovecraft vagy Edgar Allan Poe legfélelmetesebb és egyben legnagyszerűbb regényei is azok voltak, amelyek nem írták le részletesen a rettegett idegen mibenlétét. Ha valaminek konkrét körvonalakat, matériát adunk akkor az már valamilyen szinten megfogható és távolról sem annyira izgalmas és transzcendens.
Clarke hihetetlen írói nagysága abban is megnyilvánult, hogy felismerte, nem akkor éri el a legnagyobb hatást, ha konkrétan és részletesen leír egy az embertől idegen fajt.
A film képi megjelenítési módja pedig tökéletesen megjeleníti és visszaadja azt a tényt, hogy az emberiség jelenleg nincs felékszülve arra, hogy el tudjon képzelni egy számára merőben idegen létformát, miután egyet sem ismer.
A másik, hogy Clarke polihisztor volt. Talán a legtöbbet a tengerkutatással, meg az űrkutatással foglalkozott, de behatóan érdekelték a múlt rejtelmei is. India különösen közel állhatott a szívéhez, hisz tudjuk Ceylon szigetén élte le élete javarészét. Nos az indiai szubkontinens írott és iratlan történelme is bőven nyújt múniciót egy Clarke-hoz hasonló érdeklödő elme számára. Az egyik "legenda" ugye arról szól, hogy már az árják érkezése előtt igen fejlett civilizáció jött létre a térségben.
Nos nem állítom, hogy biztosan a hatezer évvel ezelőtt Indus-völgyi civilzáció fürdőszobáira utal a film vége, de Clarke és Kubrick számára, talán ez is beleférhetett.....
Ellenkezőleg, cseppet sem vagyok boldog a 'ma' orbitális nagy felületességében, de azért nem állom meg azt sem mosolygás nélkül, valahányszor felidéződik valahol a 60-as évek valamelyik nagy lózungja ;-) "Építsünk barikádot, csak a barikádépítés kedvéért", és "minden hatalmas a koedukált kollégiumoknak". Amúgy meg szégyelljék magukat közösen, hogy ennyit tudtak elérni, hogy az ő gyermekeik/unokáik még hülyébbek lettek, mint voltak ők...
Igen, roppant felületes vagy talán pont az ellenkezője, a kákán is csomót kereső.
Lehet röhögni nagyokat azon, hogy a hatvanas évek filművészete, zenéje vagy akár a társadalma, diákmozgalmai, lázadása, szexuális és pszichedelikus forradalma nulla volt és nem ért semmit.
Csakhogy ez egyáltalán nem igaz.
Ha neked a mai filmek, zenék, társdadalmi mozgalmak többet tesznek az emberiség boldogulásáért, mint a hatvanas évek végén tettek, akkor kár megpróbálni neked elmagyarázni bármit is.
Nem úgy tűnik, de remélem azért boldog vagy, hogy a jelenben élhetsz és nem akkor.
Mondjuk alapból nem sok illúzióm volt/van az amcsikkal kapcsolatban, ellenben Kuroszava bármikor képes most is elvarázsolni. Neki talán az a titka, hogy nem az értelmiségi lét álkérdéseit boncolgatja örökké, hanem sokkal mélyebben és alaposabban néz bele az emberekbe?
Tényleg OFF, mert tök általánosságban pofázok, de még egy utolsót:
Annyira szupermeggyőző szöveget írtál, hogy kezdem szégyellni magamat, de tényleg ;-))))
A tudatosság/ösztönösség kérdését is remekül körüljártad és persze ebben is igazad van, nem lehet (csak) ez a mérce. Bár azt továbbra is fenntartom, hogy a rendező hozzáállása a dolgokhoz nem kell kikiabáljon a film szövetéből, mert akkor annyi annak a filmnek. A szobrászos példánál maradva: persze, szobrászkodjon kedvére a szobrász, de miközben farag, ne minden pillanatban az egyetemes szobrászművészet megváltásán fáradozzon, hanem azon, hogy amit éppen farag (lovas szobor vagy amorf márványszilánkok, tök mindegy), az legyen valamilyen. A '60-as évek bizonyos filmjeit ellenben nem lehet úgy megnézni, hogy végig ne azon eszeljen az ember, hogy milyen tolakodón nyomja a képünkbe a mester(?) az ő filozofikus mélységű (vagy legalábbis annak képzelt) gondolatait...
Ami viszont nem hagy nyugodni: megboldogult kamasz koromban zabáltam a korai Fellinit, Tarkovszkijt és társaikat, manapság meg valóban nem tudom őket végigülni. Persze, azóta sok idő eltelt, minden bizonnyal túlságosan cinikus és kiégett lettem, meg túl vagyok már párszáz óra kocsmafilozofáláson, de akkor is... Fáj, hogy amit annak idején annyira szerettem, az most ilyen kis nevetséges butaságokká váltak a szememben. A rendező, aki a nyolcadik filmje után alkotói válságba került és nem tudta megcsinálni a kilencediket. Hát istenem, ne csinálja, főleg ne forgasson róla egy feledik filmet. A kiégett újságíró, aki tulajdonképpen semmit nem csinál, próbál hedonizálni, de már azt sem élvezi igazán. Az ilyen menjen földet túrni, vagy Fiat futóművet szerelni az autógyárba, vagy nősüljön meg és csináljon gyerekeket, nevelgesse őket. A magányos űrhajós öntudatra ébredt számítógéppel/űrhajóval/kisbolygóval találkozik, hosszasan néz maga elé, közben pedig örökké mélységes szimbolikájú dolgok történnek a környéken. Szűkebb és takarékosabb űrhajókat kéne építeni, ahol nem téved el az ember, nincsenek titokzatosan felderítetlen sikátorok és folyosók, a számítógép pedig hasznos dolgokkal foglalja el magát, nem kekeckedéssel. Satöbbi.
Szóval eléggé tanácstalan vagyok, mert jelen pillanatban még kultúrtörténeti kuriózumként sem igazán tudok ezekre a filmekre nézni, nemhogy őszinte rajongóként. Azt még hozzá kell tennem, hogy elsősorban az európai filmekhez fűződő viszonyom hever romokban. Mondjuk alapból nem volt sok illúzióm volt/van az amcsikkal kapcsolatban, ellenben Kuroszava bármikor képes most is elvarázsolni. Neki talán az a titka, nem az értelmiségi lét álkérdéseit boncolgatja örökké, hanem sokkal mélyebben és alaposabban néz bele az emberekbe? Valószínűleg ez lehet a válasz... De lehetséges-e az, hogy ami 68-ban fontos volt és izgalmas, az mára nevetségessé váljon? (Cohn-Benditre tekintve persze egyértelmű IGEN a válasz, de talán nem kéne ennyire felületesnek lennem ,-) )
Komolyan mondom, jo szoveget irtal (aminek a tartalmaval meg - igy, onmagaban! - nem is vitatkoznek) - csakhogy az egvilagon semmi koze sincs a temahoz (= 1968 filmtermese, ill. 2001). Igy, ez a (hogy ugy mondjam, "vegtelen" tulzasoktol es abszurditastol sem mentes :) szoveg pontosan azt a modoros, oncelu es didaktikus szemlelet illusztralja, amit az ostorozott filmekben latni velsz. (Ugyanis kisebb-nagyobb dozisban gyakorlatilag barmely film tartalamazza mindazt, amit hianyolni velsz - pl. a humor, kikacsintas nem csak pl. a Majmok bolygojaban tobzodik [gondoljunk csak arra, amikor a targyalason az egyik ugyesz majom a szemet, a masik a fulet, a harmadik pedig a szajat takarja el], hanem meg a 2001-ben is talalunk ilyeneket [pl. amikor Dr. Floyd a sulytalansagban hasznalando WC hosszu utasitasat olvassa]. Na persze, a humor, kikacsintas csupan egy osszetevo - nem ezektol lesze egy film "jo", vagy ezek hianyatol "rossz".)
Ami mellett lathatolag elsikkadsz, hogy a filmmuveszetnet ugyanugy sok arca van, mint barmely mas muveszeti agnak (pl. meg a Picasso festmenyek is tokeletesen kulonbozoek lehetnek, nem beszelve kulonfele korszakok festoirol). Mar reg rossz, ha valaki leszukiti a[z ugynevezett] "jo" rendezoket nehany kivalasztottra; ugyanis lehet, hogy bizonyos szempontbol Milos Forman csinalt "jo" filmet, de mas szempontbol meg Szergej Bondarcsuk, Franco Zeffirelli vagy Varkony Zoltan csinalt "jo" filmet. (Teszem azt Kubrick nyilvan sokkal jobb tudomanyos fantasztikus filmet csinalt, mint Forman).
Pl. Kubrick es Tarkovszkij tuz es viz, megis mindketto a maga filmjevel (2001 ill. Solaris) ugyanolyan magaslatra emelte a sci-fi filmmuveszetet. Tok mindegy, hogy elobb talaljak ki a mondanivalot (mint Kubrick-nal) vagy az magatol alakul ki (mint Tarkovszkijnal) - a vegeredmeny a lenyeg. Vagy ezek szerint meg kell kerdojelezni egy szobor erteket, ha a szobrasz nem elobb kezdte kalapalni a kovet, mint ahogy kigondolta volna, hogy mit is akar kihamozni belole?! Es elobb utana kellene neznunk, hogyan pontosan hogyan is szuletett egy festmeny, vers, zenemu, hogy ez alapjan ki tudjuk alakitani a velenyunk rola?! Mi ez, ha nem oncelu modorossag?!
A magasztos, nagyszabasu, szinte tokeletesen megcsinalt (de az emberi erzelmek teren sivar) 2001 a maga helyen pontosan olyan magaslaton van a filmmuveszetben, mint a gyokeresen mas ("kisszabasu" de nagyon is emocionalis) Biciklitolvajok. Kubrick fimje az emberiseg egeszet vizsgalja "felulrol" - mig Vittori Sica egyetlen emberen (csaladon) keresztul mutatja be a tarsadalom visszassagait "alulrol" --- de mindketto pontosan ugyanolyan ertekkel bir. A legnagyobb hiba az, ha valaki az egyik film mercejevel meri a masikat - igy, ezzel az eltorzult szemlelettel, barmely (amugy kivalo) film lehet "bukas" az illeto szemeben.
De most komolyra fordítva a szót: egész egyszerűen nem lehet a 60-as évek ún. művészfilmjeit kínos röhögés nélkül megnézni. Szerintem. Annyira kilóg szinte mindből az ideológiai-bölcseleti mondanivaló, hogy az már a filmművészet halálát jelenti. Valahogy úgy készülhettek ezek a filmek, hogy a végtelenül modoros, végtelenül pozőr, végtelenül szemüveges és végtelenül magas nyakú pulóveres rendező és forgatókönyvíró minden önkontroll nélkül valami nagyot és egyetemeset akart mondani az emberiségről. És hogyan tették mindezt? A lehető legszemérmetlenebb módon, először kitalálták a mondanivalót, ahhoz hozzácsaptak egy valamilyen történetet, majd mindezt lehetőleg valami technikai-vizuális újítással jól nyakon öntötték. Az egészet avval súlyosbítva, hogy a művi úton így összeállított kotyvalékot még némi erősen konyhabölcseleti színes-szagos csillámporral is jól befútták, hogy komolyabbnak tűnjék az alkotás.... Igen, így készül laboratóriumi körülmények között azóta is az újabb nevén fesztiválfilmnek nevezett zsáner, ami nem más, mint kínosan csöpögő modorosságok végtelen sora, egy előre kijelölt, aztán dogmatikusan végigjárt úton. Mi az, ami hiányzik ezekből a filmekből? A humor, az irónia és önirónia, nézőtérre való időnkénti kikacsintás. A spontán filmcsinálás öröme. A kreativitás, ötletesség tobzódása. Továbbá az, hogy a filmes végre egyenrangú félként tekintsen nézőjére, nem csak tanítani, okosítani való kis szerves molekulák áldatlan halmazára…
Na de mondok egy nevet, aki az imént felsoroltak mellett és ellenére is (hiába, na, a korszak mégiscsak ez, a vitázó diákkörök korszaka) képes volt elsősorban kíváncsi emberként, nem fárasztón bölcsködő tanítóként állni a kamera mögé: Forman. Igen, nála is ott van a mondanivaló, az ideológiává csupaszítható váz, az ő korai filmjei mégis élnek és éltetnek, mert a dogmatikus mondanivaló mögül mindig elő- előbukkan az igazi filmes. Aki tudja, hogy az ő erőlködése és sokszor kínos akarása mellett/ellenére a kamera előtt olyan csodák történnek, amikre érdemes odafigyelni, sőt, elég csak a helyzetet megteremteni és a kamerát elindítani, a csodálatra méltó és érdekes, élettel teli jelenetek, a jelenetekből pedig maga a film, éppen ettől fognak, mintegy maguktól megszületni. Fogcsikorgó nagyot akarás nélkül.
Ilyen ez a fórum. IP cím egyezés esetén törölnek mindent oda-vissza, kapcsolódó hozzászólásokkal együtt. Nekem sincs kedvem újra beírni mindent, de azt hiszem, a közlésem lényeget mindenki látja már a mondandóm megjelenése nélkül is.
hehe, az a nagy baj 68-al, hogy a Nagyítás már két éve megvolt akkor, pedig igazából az tenné fel a koronát a modoros nagyot akarás eme fertelmes korszakára ,-)
Irtam egy reszletes valaszt, de eltunt, es sajnos nincsen idom szorol szora meg egyszer leirni. A lenyege az volt, hogy 'a hiba az On keszulekeben van' - ugyanis 1968 talan a legjobb ev volt a filmmuveszetben. Olyanokat talalunk a listan, mint a paratlanul grandiozus szovjet Haboru es beke, a kivalo amerikai Majmok bolygoja (ami fenyevekkel jobb az uj valtozatnal - vagy barmely mai SF kontosbe bujtatott hollywoodi-jellegu szemetnel), az olasz Volt egyszer egy Vadnyugat (minden idok legjobb Westernje, Morricone felejthetetlen zenejevel) es Romeo es Julia (itt is kivalo - Nino Rota szerzette - zenevel) - vagy akar a magyaroktol a zsenialis Varkony Zoltan (a maga nemeben nagyaszabasu) Egri csillagok ... es, a magyaroknal maradva, meg a Bors is egy kellemes TV sorozat (megha muveszi erteke minimalis is --- de legalabb nem tocsogunk a verben, es nem hallunk felpercenkent egy szaftos karomkodast - ami ma csak a figyelmet tereli el attol, hogy a mai filmekben [tisztelet a - nagyon keves - kivetelnek - semmi mas nincsen, es ha van, annak eredetijet pontosan a 40-80 evvel ezelott filmekben talaljuk meg).
Es persze a korszakalkoto (vagy inkabb: lezaro) 2001 - amit lehet nem szeretni (en sem szeretem, hanem [nagyra] becsulom a filmet) vagy nem erteni (ami ugyszinten rendben van, hiszen 2001 olyan, mint a relativitas-elmelet: magyarazni lehet, de [igazabol] erteni nem) --- de csak olyan ember ir (akar a 2001-rol es annak rendezojerol, akar '68 kiemelkedo filmtermeserol) gyalazkodoan, akinek amugy halvany goze sincsen arrol, hogy mi a filmmuveszet...
de tényleg nem a múltbéli viccses jövő-látványt kérem rajta számon, a sztártrek-szabvány tökkiemelős melegítőkkel, hanem az eredetiséget, mélységet. ott az a kő (az idétlen majmokkal), meg az űrutazás, meg az öntudatra ébredt számítógép, meg az a nagyon idétlen barokkosan berendezett hülye padlójú szoba, sakkor mi van?
akkor biztos bennem van a hiba, mert én a nézése közben csak azon gondolkodtam, hogy milyen borzasztóan közhelyes és modoros ez a film, annak ellenére, hogy amúgy érdekes és talán jobb sorsra érdemes lenne a témája ;-)))
Én cseppet sem kedvelem a számítógép generált effekteteket, meg a bombasztikus látványt az értelem elébe helyező hozzáállást, de szerintem is csak a gyalázatosan rossz nagyot mondani akarás minősített esete ez a film. Ahogy a gépnarancs, meg a tágranyílt/zárt szemek is. Szerintem Kubrick csak egy rossz kis szélhámos volt egész életében, bár holtakról ugyebár nem illik ilyeneket mondani...
Azonkivül, hogy a kedvenc műfajom és nem a lövöldözésen a hangsúly, hanem a gondolaton, meg az emberiségen stb...azonkivül itt egy kolosszális rendező nyúl a témához, akinek egyébként a többi filme is zseniális.
De itt összeállt ugye Arthur C. Clarke - akinek nagyságát és jelentőségét talán bemutatni sem kell a sci-fi és a tudomány rajongóinak -, egy fantasztikus rendezővel, s ráadásul egy valag pénz is a rendelkezésükre állt, nem is lehetett más a végeredmény.
Persze ehhez az egész témához kell bizonyos érettség és nyitottság. Én láttam vagy egy tucatszor moziban és soha nem tudtam úgy végignézni, hogy ne vonuljanak ki látványosan páran a vetítés során.
Pedig aki rászánja az időt és elgondolkodik kicsit a filmen, netán a könyvet is olvasta, annak örök és felejthetetlen élmény lesz ez a lenyűgöző alkotás.
Effektek terén még egy mai scifivel is versenyre tudna kelni!!
Sot, meg tul is tesz rajtuk - a mai (egy kaptafara meno, mesterkelt is rideg) kompjuteres effektusok meg nem tudtak tulszarnyalni a jol kivitelezett makettes trukkoket.
A történet viszont néha unalmas...
Tulajdonkeppen nem unalmas - csak nehol (latszolag!) esemenytelen, ami nem ugyanaz...
