az hogy köztünk mi van letojom viszont a gyerek issza meg a levét ha elhúzódik a dolog
jó ügyvédem van aki elsimitja családjogot oktatott is
az exem és köztem jelenleg vita nincs ő döntött hogy borít csak olyan mint aki túl sok filmet nézet vagy sorozatot és most nem tudom milyen alajs gyerekrablónak gondol
tudom vannak ennél sokkal súlyosabb esetek is de még azon vagyok hogy békésen a gyerek minél kisseb sérülése nélkül rendeződjön ha már elment ez a hajó
bírósággal nem megyek sokra mert a volt páromra /fura még szerdán megvolt/ a 3 dolog közül egyik se illik se nem drogos,piás,k..va tehát 98 % hogy nem nekem itélnek és akkor a láthatás is másképp alakul mint a közös megegyezésnél
vitatkozzatok ha valamit rosszul látok kicsit padlóra vitt a dolog de megpróbálom reálisan látni
Ha beszélő viszonyban vagytok, az jó. Ha lehet, egyezzetek meg korrekt módon, az a legjobb mindenkinek. Mondjuk eleve az, hogy a gyerekkel zsarol, nálam kizárná a békés megoldást, ha viszont háborúzni kezdesz, az sok idő, sok pénz és sok idegbaj. De ha nincs más mód a korrekt viszonyok kialakítására, akkor ez marad...
a párom pozitivan áll a dologhoz csa amig nem papirozunk nem láthatom a kicsit
ma megy a saját ügyvédjéhez aztán felhivnak nem akarok a kicsinek véletlen se rosszat vannak tények megmásíthatatlan dolgok csak ez az elintézési mód dühit hogy elvitte a gyereket azóta csak telon tudtam beszélni vele khm 2,5 éves tehát
Figyelj, azért kérdezd meg a helyi gyámügyest, hogy szándékozna-e valamit tenni ilyen helyzetben? Kicsi az esélye, de elképzelhető. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy élettársi kapcsolatban mi a gyerek jogállása? Tettél teljes jogú apai elismerő nyilatkozatot anno? Mert ha igen, akkor szerintem van felügyeleti jogod is. Ha nem, akkor passz, még az is lehet, hogy a jog szerint semmi közöd a gyerekhez, amíg meg nem állapítják az apaságodat, ami egy másik per.
Tipikus helyzet. Az egyik fél visszaél azzal, hogy a másik nem akarja rángatni a gyereket, ezért gyakorlatilag bármit megtehet. A hatóságok meg csak néznek bambán...
nálunk pont ez van azóta nem tudok a gyerekről max annyit amit az exemmel beszélek de nem tudom hol van milyen körülmények közt illetve csütörtökön lesz egy hete hogy nem láttam
ami miatt nem jelentem fel félek attól hogy addig mig mi rendezzük addig a gyerek a Gyivibe kerül ezt nem szeretném
Azért ha bejelented, hogy az élettársad a gyerekeddel ismeretlen helyre távozott és te nem tudod gyakorolni a felügyeleti jogodat, azért csak történik valami. Nem hiszem, hogy megvonják a vállukat, hogy jól van, menj isten hírivel.:) Ha más nem, köröztetni kezded, mint eltűnt személyt. Ha őt nem lehet, akkor a gyereket...
Be lehet mindent jelenti a rendőrségen, de nincs sok értelme. (tekintettel arra, ha a közös a felügyeleti jog akkor a rendőrség semmit sem csinál.) ( A bejelentést leírják egy papírra, de ugyanolyan súllyal bír, mintha bemegyek a rendőrségre és azt mondom, hogy az UFO leszálltak a kertemben...) A rendőrség csak abban az esetben ér bármit is, ha ténylegesen bcs gyanúja áll fenn...
Ha valaki akadályozza a kapacsolattartást, az tényleg megvalósíthatja a kiskorú veszélyeztetését, de! Csak akkor ha gyámhivatal korábban a szülőt már a kapcsolattartás betartására felszólította, pénzbírságot szabott ki, és még ezután sem történt semmi. ( a rendőrség a bejelentésed/feljelentésed után egyből kikéri a gyámhivataltól a papírokat ,és ha nincsenek meg ezek a feltételek egyből megszünteti az eljárást)
Pont a pedofilkodás, ivás stb., miatti vádaskodás miatt rendelik ki a szakértőket...és ezzel elhúzzák az eljárást. . (és a legtöbbször a szakértő semmi olyat nem állapít meg amelynek ténylegesen súlya lenne az ítéletnél)
A bántalmazás, pedofília és társaival való hazudozás pedig pont visszafelé sülhet el. ( rágalmazás, vagy akár még hamis vád ! miatt is megütheti a bokáját az illető)
Mondjuk a szülői felügyeleti jog akadályozása alapján. Csak hogy maradjon nyoma, ha a másik esetleg le akarná tagadni később...
Nyilván amíg közös ez a jog, addig mindenki oda viszi a gyreket, ahova akarja. Persze amennyire én tudom, azért a bíróságok nem szokták díjazni ha ezt_nyomós_ok nélkül a másik rovására teszi...
Az, hogy mi számít nyomós oknak, na az a sírás tárgya. Ha nem lett volna világos, nem szó szerinti sírdogálásra gondoltam.:))
Ilyenkor szoktak előkerülni a legcifrább hazugságok a bántalmazástól kezdve a pedofíliáig. Persze ez nem mindig kamu, de sajnos egyre többször az.
Ezzel a felek csak azt érik el, hogy még jobban elmérgesedjen köztük a viszony.... és ebből lesz a végeláthatatlan gyermekelhelyezési per....
Azzal sem értek egyet, hogy aki jobban sír, az kapja a gyereket. (egyébként sok esetben , ha szülők nem tudnak normálisan megegyezni, csak egymásra mutogatnak, még pszichológust is kirendelnek, és nem túl jó, ha kiderül , hogy a sírós szülő valójában idegileg labilis)
Valóban van egy kialakult gyakorlat, de az sincs kőbe vésve.
Továbbá a szülők is egyezséget köthetnek, amely ugye ettől teljesen el is térhet.
Ha házasságban éltek, nyugodtan elviheti, mivel közös szülői felügyelet van-még. Persze te a bíróságon elővezetheted, hogy korlátozta a kapcsolatodat a gyerekeddel, aztán aki jobban tud sírni, annak ítélnek.:) Ehhez nem árt egy rendőrségi feljelentés.
Itthon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás és az sem mindig a törvény betűje szerint.
Ha jobban tetszik, szokásjog van, azon belül pedig pofára megy a bíráskodás...
kérdés ha a gyerek az én lakásomba van bejelentve és aaz ismereretlen helyre vitte ha feljelentem vesztek vele ???? mert mo n általában az anyának itélnek
Ez alapvetően szakértői kérdés, gyermek elhelyezés iránt és szülői felügyelet körében kell pert indítani, esetleg a gyámhatóságon is lehet érdeklődni. Sok tényezőtőtl függ: a gyermek életkora, a két (tehát mindkét) szülő nevelési képessége ÉS a gyermek érdekEI.
Keresgéltem számomra a megfelelö topikot de nem találtam ezért is gondoltam irok ide!Akit zavar a kérdésem elöre is elnézést kérek!
Szóval van egy ismerös házaspár,a feleségnek gyakran elgorul a gyogyszere és akkor örjöng!Nem bántott senkit sem!Csak kiabált!Most nyáron elváltak ugymond minden simán ment!De egy találkozás nem úgy sült el ahogy kellett volna!A feleség kiabált mart,pofonokat osztogatott a férjnek!A férj nem nyúlt hozzá!Ennek a balhénak is köszönhetö hogy a feleség a férj rokonaitól eltíltotta a gyereket!Nem láthatja senki se nagyszülö sem nagybácsik-nénik!A napokban a feleség öngyilkos lett de sikerült megmenteni életét szerencsére!Az lenne a kérdésem hogy lenne e eséj rá hogy a férj vagy a nagyszülök neveljék a gyereket tovább?
Tisztelt bzsola! Lányom és a férje szintén elváltak. A gyereket a lányom neveli. Nem írta, hány éves a gyerek, az én unokám tizennégy. Nemrégiben Londonba utazott egyedül, az apja kint él. Felmerült bennünk is a kérdés, fognak-e a repülőtéren apai hozzájárulást kérni, de senki nem kért semmit. A fiam szintén nem él együtt a gyerekeivel, de minden évben viszi őket külföldre nyaralni. Soha papírt nem kértek, simán átengedik a határon. Azt gondolom, az Ön esetében sincs szükség semmire. Véletlenül tévedtem erre az oldalra, remélem tudtam segíteni. Kellemes nyaralást kívánok. Mária
Egy egyszerű kérdéssel fordulok hozzátok. Én vagyok az apa, a gyerek nem nálam van elhelyezve, a kapcsolattartás "zökkenőmentes", általában meg tudunk egyezni mindenben. A gyermekemmel szeretnék 1 hetet külföldön eltölteni, nyaralás céljából. Az exem szóban hozzájárult az útlevél elkészítéséhez. Útlevél megvan, 2 hét múlva utaznánk.
A kérdésem az, hogy kiskorú gyermek külföldre utazásához kell-e meghatalmazás, vagy írásos hozzájárulás (azon kívül, hogy szóban megegyeztünk) az exemtől, hogy kislányom velem utazhat? - Mi ennek a módja? Közjegyző? Vagy elég egy kettőnk közti zsebszerződés és két tanú? - A kint tartózkodás alatt, nálam kell-e hogy legyen a papír?
A lányom a nevemet viseli. A határnál szerintem senki nem tudja, hogy én elvált vagyok-e vagy sem. Józan parasztésszel szerintem a papír csak védekezés miatt kell, ha a kint tartozkodásom alatt az exem mégis feljelentene...
Nem tartok attól, hogy az exem feljelent. Inkább azt szeretném elkerülni, hogy a reptéren azt kérdik, hol a papír? Volt már valaki hasonló szituációban?
Csak szeretnék elébe menni a dolgoknak. Köszönöm a segítséget!
elég vádló vagy anélkül, hogy tudnád, milyen volt az élet a betegségét eltitkoló mániás depressziós ember mellett. hogy miért, hogyan született meg a 2 gyerek, annak a körülményeit sem ismered... ne vádolj, amíg nem ismered a hátteret. tudod, a bíróság 14 év feletti gyerek elhelyzéséről csak a gyermek megkérdezése után dönthet, de ezt a bíróság kérés ellenére is elutasította, de írásban nyilatkoztak a gyerekeim pszichiáter előtt arról, hogy nekik mi lenne a jobb. ezt beadtuk a bíróságon, de figyelmen kívül haygták,ami akkor lehetséges, ha bizonyított. hogy a gyermek által kért elhelyzés számukra veszélyes lehet . ez sem történt meg, az elmeszakértők kjelentették hogy én pszichésen teljesen rendben vagyok. hozzáteszem, Győrről van szó és az elmúlt években több családirtás is történt errefelé, amit pszichiáterek által kezelt depressziós apák követtek el. Te mit éreznél ilyen esetben, ha tudnád, hogy a gyerekeid élete van veszélyben?????
A húgom gyerekét szinte születésétől mi (anyukám és én) neveltük. A testvérem a gyerek 1 éves korában visszament Olaszországba, mondván, keres pénzt, összeszedi magát anyagilag. Majd eltelt további 5 év, ami alatt összesen 4 alkalommal volt itthon, de volt egyhuamban 2 olyan év, amikor nem jött haza.
A kapcsolattartása kimerült abban, hogy mi hívtuk, ha azt akartuk, hogy beszéljen a gyerekkel.
A repülőjegyeket is mi vettük meg, hogy a gyerek láthassa az anyját, ennek ellenére nem egyszer előfordult, hogy a megvett jegyet hagyta veszni, mert nem volt kedve hazajönni.
Hozzá kell tennem, hogy a hugom sosem volt épeszű, 8 általános után 3 felé kapkodott és minden igyekezetünk ellenére sem sikerült egyik iskolában sem az első osztálynál tovább jutni, mindig csak a bulizás járt az eszében. Nem 18 éves tiniről beszélünk, 25 évesen született a fia, tehát nem a bohó ifjúsága rovására mondható, hogy azt sem tudja, ki a gyereke apja.
Ha itthon is volt, köszönet nem sok volt benne, nézhettük, hogy fél napokon át berúgva feküdt, miután este 8-kor eltűnve reggel 6-8 körül hazatántorgott.
Eljött aztán az az idő, amikor kihívta anyámat látogatóba a gyerekkel, hogy az láthassa, hol él az anyja.
Mikor az én nyugdíjas anyám kiért Olaszországba, az épp aktuális pasijával nem sokkal később ki is vágták az utcára, mondván, kihozta a gyereket, takarodjon el, mielőtt rendőrt hívnak. Nem értettük ezt az egész "köszönetet" mindazok után, hogy 5 éven át becsületesen neveltük a gyereket, elláttuk, megvolt mindene (bár nem vagyunk gazdagok, csak becsületesen dolgozunk, így amire szükség van, meg tudjuk venni). A testvérem, pasija előtt akart jó fényben feltűnni (másra nem tudunk gondolni, csak hogy az olaszok becsülik az anyákat? vagy hogy a pasija rettenetesen féltékeny és így a négy fal közt tudta tartani az én részegeskedő húgomat) vagy az is lehet, hogy az ellátások miatt volt szüksége a gyerekre. Mindenesetre a gyerek kint van lassan egy éve, annak ellenére, hogy a gyerek rettenetesen sírt, mikor nem engedte haza az anyja (akit mellesleg szinte nem is ismert).
Telefonon egy hónapban maximum egyszer tudunk vele beszélni, bár inkább nem is vele, mert a telefon ki van hangosítva és ha kérdezzük pl hogy jól van-e, rögtön rávágja a tesóm, hogy jól van, miért, hogy lenne, de bármi más kérdésre sem engedi válaszolni.
Ma viszont elszakadt nála a cérna, lehet, hogy nem volt elég kannásbor otthon, de üvöltözött a telefonban, hogy soha többet nem láthatjuk a gyereket, mert a gyerek néz kint tévét (de jó neki) és már tudja, hogy az olaszok milyen jó emberek (tapasztalatszerzés tévéből) és tudja, hogy mi milyen szemetek vagyunk (ezt a gyerek valószínű tudhatja is?) és hogy azonnal fizessük ki az apai részt.
Van egynegyed házrésze, miután meghalt az apám, örökölt, nade hogy raknánk már ki az anyámat a házából, amiért egész életében dolgozott, csak azért, mert a hugom kannásbort inna? Kifizetni nem tudjuk, a házon hitel van, a hitelt nyögjük. MI. Ő nem. Ő sosem tett semmit azért, hogy a ház álljon, hogy gyarapodjunk, vagy ő saját maga gyarapodjon, neki elég volt, ha a hétvégi bulihoz van elég pia, vagy füvescigi. Ha vett egy jó magassarkú cipőt, már akkora arca volt, hogy nehéz volt elviselni. Pl idejött nekem üvöltözni legutolsó hazalátogatásakor, hogy mit képzelek magamról, és én mit értem el az életben. Akkor költöztem saját, új lakásomba, munkahelyemen sikeres vagyok, 18 éves korom óta folyamatosan dolgozom, munka mellett tanultam tovább... ezzel szemben ő 1 hónapnyit dolgozott hivatalosan, Olaszországban nem tudjuk, mit csinálhatott, bár tippünk van azóta, amióta könyékig érő kesztyűt láttunk a bőröndjéből elővillanni. Azt sem tudjuk, hogy most miből él, és ha dolgozik, addig ki van a gyerekkel (mert már kidobta a pasija azóta) ...
Az anyám ki van teljesen borulva, nagyon féltjük a gyereket, aki egy betegeskedő, vasággyal 20 kilós kiskölök, a testvérem pedig egy felelőtlen nemismondommi.
Hogyan induljunk el, hol és hogyan tudjuk elérni, hogy az anyám láthassa a gyereket?
Úgy olvastam valahol, hogy létezik nagyszülői láthatás. És ilyenkor mi a helyzet,, ha külföldön élnek? Mondjuk nem legálisan, ugyanis a gyereknek NINCS érvényes személyi igazolványa, az útlevele 2 héttel az után járt le, hogy anyámmal kimentek, testvéremnek nincs, nem volt legális munkahelye, sem pedig bejelentett lakcíme.
Kinek van tippje, ki tud ajánlani olyan ügyvédet, aki ilyen ügyet vállalna?
nagyon nehéz kérdést tettél fel, amit "gordiuszi-csomó" módjára lehet megoldani.
A fiaid 16 éves koruktól választhatnak, hogy melyik szülővel akarnak élni. Van egy, illetve két éved erre. Ezt az időt pedig kötöszködéssel, pereskedéssel töltsd ki ha még több ideget akarsz nyelni. Én nem fordítanám a gyerekeket az apjuk ellen, hanem keresnék egy mediátort, és az előtt próbálnék megegyezésre jutni az apjukkal.
Azért áruld el, ha az apa ennyire zizzent, akkor minek szültél neki két gyereket egymás után? Fél világ mániás depresszióban szenved, ez nem ok az apai jogok csorbítására, inkább te vagy túl erőszakos, nem?
Nem tudok más megszólítást írni, mert olyan felháborító bírói döntés született 2 kk fiam elhelyezése ügyében, amit senki nem tud megérteni!!
Röviden: 3, 5 év ocsmány pereskedés után, ahol a bizonyítottan mániás depressziós apának, aki engem és a családomat rágalmazva, saját privát fizetett pszichiáterét a perbe bevonva, aki „nem betegnek” titulálja az általa 20 éve gyógyszeresen kezelt beteget, a bíróság jogerősen odaítélte!!!! Elmeszakértői vizsgálat bizonyítja, hogy mind pszichésen, mind szervileg egészséges vagyok. Nem dohányzom, nem iszom, nem élek kicsapongó életet, a munkahely és a család teszi ki az egész életemet. Hozzáteszem, 4 gyermekem van, fiaiamon kívül már 2 felnőtt korú, egyetemista és dolgozó lányom. A bíróság többszöri kérés ellenéreNEM HALLGATTA MEG A GYEREKEKET. Egy gyermekpszichiáternél nyilatkoztak a gyerekek, hogy az anyával akarnak élni, de a döntés felelősségét nem merik felvállalni. Azt gondolom, a döntést nem is kell nekik meghozni, az a bíróság dolga. Ők kérhetik, hogy a bíróság vegye figyelembe az akaratukat. Nem kicsik, kamaszok, 14-15 évesek!!!! Tudják, mit akarnak.
Azt mondják, hogy anyától nem vesznek el gyereket, csak nagyon súlyos indokkal. Semmi nincs ellenem!!!!! HOGYAN LEHET, HOGY MÉGIS PSZICHÉS BETEG APA KAPJA A GYEREKEK ÉLETÉT MEGHATÁROZÓ FELÜGYELETI JOGOT????? Ennyire nem érdekel senkit a gyerekeim sorsa és akarata???
Azzal kapcsolatban érdeklödőm hogy mikor elváltam nem vonták meg a felügyeleti jogomat
kell-e hozzá járulás hogy a gyermek külföldre menjen , illetve hogy útlevelet váltson ( kérelemre kell-e az aláírásom, ha igen akkor okírat hamisítás történt.)
Úgyan is évekkel ezelőtt csináltatva lett útlevél neki akkor még nálam volt az állandó lakcíme egyébb tartozkódási hely nem volt meg adva.
Illetve, ha még nem is múltak el 18 évesek, de hamarosan-1-2 éven belül-azok lesznek, akkor sem könnyű a helyzet, mivel alapesetben sem túl gyors az eljárás és a másik fél simán elhúzhatja addig, amíg okafogyottá válik az egész, szerintem.
Ha már elmúltak 18 évesek, nincs gyerekelhelyezés és így nincs semmilyen további jogosítvány és követelés sem, szerintem. Illetve követelni persze minig lehet, de elég kicsi az esély a győzelemre...
""18 éves házasság után, amennyiben válóperes tárgyalásra kerül sor, kérhetem a különvagyon egy részének közös vagyonná nyilvánítását és a vagyonmegosztást?""
Nem.
"" Illetve előfordulhat az az eset, hogy a bíróság úgy dönt, mivel az apa tulajdonában van az ingatlan, a két gyereket nála helyezi el, és neki ítéli ezáltal az ingatlanhasználatot is?""
Nyilván ez is egy szempont, de azért elsősorban azt vizsgálja a bíróság, ki alkalmasabb a gyereknevelésre, aztán ez befolyásolja a lakáshasználatot.
