A mai Postástelep, Riminyák és a Vincellér ház között több érdi gazda embernek voltak földjei az uradalmi földek között, így többek között Patyi Vilmos érdi közép birtokosnak is (Jovicza Ignác és Kerékgyártó Imre és az Ő nevéhez fűződik a Funduclia völgyi ősember lelet megtalálása).
A 30-as években földművelés közben a mai Tárnoki úti temető körül középkori romokat, épületmaradványokat talált a birtokán. Több egyházi jellegű tárgy került akkor elő, az egyik domb alól. Ők ezt a dombot „kultúrdombnak” nevezték el egymás között.
Majd a területet feltüntettették az Országos Régészeti Topográfián (MTA).
Patyi Vilmos gyűjteménye halálával ismeretlen helyre-helyekre került.
Birtokát a II. Világháború után államosították, a 70-es években felparcellázták, jelenleg már semmi sem található az állítólagos védett területből.
Beépült. A régi temetőben lehetne még középkori sírokat találni.
Az 1960-as években – akkor még a terület nem volt még ennyire beépítve – a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága több más régészeti és természeti értékkel együtt védetté nyilvánította a területet. Nem ismervén, nem is akarván megismerni a középkori települések neveit szinte „hasraütés” szerűen pusztafalunak nevezték el.
Mint tudjuk Érd öt (Berki-Horka-Eben-Kőkert-Deszka) középkori –a török hódoltság alatt elpusztult – település felett épült, nyerte el mai formáját. Valószínű, hogy ezen a területen állhatott Berki falu. Ezekről már előzőleg írtunk.
Pusztafalu község igen takaros, számunkra irigylésre méltó rendezettségű település Borsod megyében.
A török hódoltság előtt a mai Érd „új város” részeinek ( pl. Riminyák) helyén öt középkori település volt. Ezek a települések, a hódoltság alatt elpusztultak, kihaltak.
A mai kis központok nagy része mutatja a helyeket. A török után Érdet és a hozzá tartozó területet (Sárkány család leszármazottjaiként) az Illésházy család kapta meg.
Az Ő általuk felhozott illyr/rác telepesek ezeknek a részeknek új nevet adtak. Így a régi Kőkert és Berki falvak között elterülő tiszta vizű patakokkal, halas tavakkal borított területet, ahol az uradalom állattenyésztésre rendezkedett be, Riminyáknak nevezték el (Ribnyák/halas, amit a magyar nyelv riminyákra lágyított).
Az Attila vártól az Eötvös kápolnáig (Ercsi) fölfelé, Tárnok, Sóskút (Holtak- völgye) Antal bánya, Funduclia –völgy, Szidónia hegy, György liget, területek az ősi szkíta népek szakrális helyei voltak.
Nagyon szépen utal erre Arany János Keveháza című verse. Ezen területek nagy részét sikerült természetvédelmi területekké nyilvánítani. (Natura 2000, régészeti, természetvédelmi területek stb.)
Sajnos a Riminyáki források és a strand területének védetté nyilvánítását a helyi politika nem támogatta, nem kezdeményezte.
Batthyányi Fülöp főherceg érdi uradalmában kiemelt helyet kapott a merinói juh tenyésztése, és ezen a területen történt az állatok fürdetése, a gyapjú begyűjtése és feldolgozása.
Csinos kis telep alakult ki az 1880-as évek végére, Riminyák néven. Szorosan tartozott ehhez az Erlakovác majorság - a mai Spar helyén - ezt a nevet magyarul birkamosónak nevezték (innen szakították ki a mai Postás telepet).
Itt voltak az uradalom tehén és ló istállói is.
Felfele a gimnázium felé építették, az uradalmi épületeket, kovács műhely, kocsi és szíj gyártó, valamint a gazdatiszti lakásokat. Egy-kettő még a mai napig is áll.
Visszatérve Riminyákhoz az 1800-as években Wimpfenék ezt a területet kiránduló helynek, nyaraló helynek kezdték használni. Itt húzódott Törökbálint-Diósd határáig az Érdi-, más néven a Hamzabégi erdő is. (Ekkorra a birka tenyésztés országosan jelentősen visszaesett.)
Ekkor adtak ki különböző „víz jogokat”, és létesültek ezek mentén a különböző kertészetek.
Például itt szerzett magának telket több arisztokratával együtt Eszterházy herceg, Széchenyi-, Teleki grófok, a hely szakrális jellege és a terület gyógyító ereje miatt.
1910-ben veszi meg az érdi birtokot a Károlyi család és megkezdődik a parcellázás. Ekkor épül fel a Riminyáki strand, melynek szépségét kis pagoda tetejű öltözőit viszont láthatjuk (kb. 2 perc) a Kalotaszegi Madonna című filmben. Ekkor éli fénykorár a híres Riminyáki csárda, ide járnak a Vincellér ház lakói, munkásai, valamint a strandolók és a környékbeliek.
A Vincellér ház képét a körülötte lévő hatalmas szőlő telepítésekkel a Néprajzi Múzeum gyűjteményében meg lehet találni.
A Vincellér Ház a 60-as évek végén tűnt el teljesen a város történetéből. A strand, a II. Világháború alatt bombatalálatot kapott. Romos, mocsaras állapotban élte meg a rendszerváltást.
Számunkra romantikus szép kiránduló hely volt a Riminyáki csárdával-kocsmával.
A terület az önkormányzat tulajdona lett, II. Béla regnálása alatt a vagyon garázdálkodás, pénzügyi bizottság, egyszóval az Ófalusiak eladták. Így épülhetett meg a Fesztál. ÁA
Az Erlakovác majorság központja a Diósdi út és a Riminyáki út találkozásánál, a mai Spar helyén volt. a Spar-al szemben gesztenyefák között áll egy kőkereszt, melyet az Illésházy család állíttatott az 1700-as évek elején. Ezen a helyen tartottak időszakonként tábori miséket a majorságban dolgozóknak és ottlakóknak. Ezt a keresztet több más emlékkel együtt Mógor Béla tanácselnöksége alatt összetörték, majd pár évvel ezelőtt újra állított keresztet ismét megrongálták. Itt kezdődött a Hamzsabégi erdő, mely felhúzódott Törökbálint határáig. Az erdőt szinte kettévágta a Riminyák. A régi Érdiek még emlékeznek arra, hogy a Spar helyén lóistállók ló-tehénistállók álltak, felette az Ágoston utcában szoba-konyhás béreslakások voltak. Itt volt egy nagyon szép kis nyaraló épület mely a II. világháború alatt elpusztult. Később a 30-as években Burger család vásárolta meg, fa és építőanyagkereskedés céljára. Az épületek háta mögött homokbányát nyitottak. ( lakópark környékén)
A Riminyáki-Tárnokisarok. Nos ott kutak voltak. Nem kevés. Ezek át lettek vezetve a domboldalon a strandhoz. Ez volt a legnagyobb "forrása". Annak idején innét hordtuk az ivóvizet. Szerettem itt gombát gyüjteni. Gyerekként játszani. A strand mellett nagy focizások zajlottak bár a gödrök a fák gödrei, a lépcsös strand amely körbevette kicsit zavaró volt.
A Festál helyén volt maga a strand. Ezt hordták szét. Gyerekkoromban itt fürödtünk addig ameddig az alsózsilipet szét nem verték. (nevet nem akarok irni)
A Riminyáki strand mellett volt a nyári vendéglő, de ezt a Kvárikék (tulaj) megszüntette, lévén nem volt forgalom. A téli kocsma ma is üzemel.
Most nem írom de a "tököm" teli van Érd tehetségtelen, felfuvalkodott vezetőivel amikor átneveznek egy területet holott halvány gőzük sincs mit miért tesznek! Postástelep. Ha tudná a sok féleszü (bocs) az Isten ad hatalmat ( ideig-óráig), de észt nem.
És ez az Erlakovác majorság a Riminyáki-Tárnoki sarkán lévő Spar vagy a Riminyáki-Diósdi sarkán lévő Spar volt?
Úgy tudom, a Riminyáki-Tárnoki sarkán lévő Spar helyén régebben strand volt. Én már csak az üres telek idején láttam. De láttam ott kis gömbakácokat, amik akár a strand díszfái is lehettek. És hatalmas nyárfák is voltak ott, meg egy forrás.
NB nagyon hiányzik a már említett zöld. Szörnyű, hogy Érdet milyen felelőtlenül építették be.
Az utolsó zöldek egyike a Bara-Sulák patak mocsara a Néra és Sárd utcáknál. De már erre is megvan a gittegylet terve.
A Riminyák, vesszőparipám! Ha a Cseresznyést tudod, akkor a Riminyákot is! Ma a Festál és környéke!
Postástelep az a néhány utca amely a falu fele a Riminyáktól lefelé az első megálló, jobbra!
Nos jönnek-mennek az idióta városvezetők, nevezgetnek pedig csak "gyütt-mentek" ahogy az Alföldön neveznék őket.
Keresztelnek. Igy lett Riminyákból Postástelep.
Én Lágymányosi születésű vagyok 1950-től érdi.
A ma hatalmasi, a szintén akarnok és buta vezetők, mint sokszor, elkezték a nevezgetést a hidat önkényesen Rákóczi hídra, névszavaztás ide névszavazás oda!
A jog a kuss, nekem így tetszik....osztannyi!
Ilyen ez. A sok falusi káderkölyök akit Kádár vakart ki a semmiből kicombosodva, jóérzékkel lett az ország megrontója! Gonodolataik a kommunizmus és a félfasízmus között kavarog, egy régi hübéres szolga világról...egy nagy Magyarországról...
Keresztelnek, alakitgatnak....forradalmárok az istenadták....
Ha szerencséd van hallod valaki szuttyog az építkezésen. Lehet lesz majd belőle valami. A főgond a nyugat nem ruház be, kivár!
Másik gond ha bemész a Festalba láthatod hogy milyen a panoráma. Régen látni lehetett a várost a faluig (tőlünk is) de minden beépült, vagy így járt...
Jellemző a Riminyáki strand pusztulása. Akár a Kutyavár ....az Ófalusi kastély.
A strand szét lett hordva, úgy mint a a kutyákvára... nem sorolom.
A nagy buli is érdre jellemző, a fillérekért megszerzett telkek, gondolom a megváltott segítség, oszt a kotya-vetye.
1950.-től láttam mi folyik. Ismerem a szereplők jórészét. Valaki irta a bomba támadást, ami nagy baromság. A gödrök a kitermelt hatalmas fák helyei voltak! Volt 3 telkünk a Riminyákon. ( most Postástelep a hülyék okán). Nos azon is ott voltak a fák gödrei.
Rombolás, a mutyi a szerzés magyar-nemzeti stb. handa-bandás szlogenü lenyúlásai. Szép hagyományok, büszke bünözők, a büntetlenség biztosítása a mindenkori gazembereknek!
Azért a romos, mocsaras rendszerváltás-állapothoz hozzá kell tenni, hogy gyerekként még mindig jobb volt "lemenni a Rimire" és vadont látni, mint aztán a Tó Sörözőt. Zöld nélkül maradtuk, minthogy a Riminyáki-Tárnoki sarkán is felépült a volt strand helyén a Spar. Ugyan "csúnya" üres telek volt, de tövisszúró gébics által csipkebokorra szegezett csibét azóta se láttam sehol... Jól emlékszem, amint azt a Riminyáki-tó-vadont felégették. A bővizű forrásokat láttam, még ittam is a Dénes utca felőliből. Én még láttam a strand lépcsőit. A többit úgyis tudjátok. Előbb Tó Söröző, billiárdszalon, aztán Festal.
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom Érd történelmének egy-egy szeletét bemutató hozzászólásaitokat. Nem is szívesen szakítom meg sorozatotokat, de a mostani cikketekben érintettetek aktuális kérdéseket is.
Pontosítani szeretném a gát kaszálását. Láttam, hogy az óvárosi topikban általam említett szakember gárda kaszálta a zsilipház utáni átjáró (a volt strandnál) oldalainak egy részét.
Őrült iramban igyekeztek még az árvíz kezdete előtt befejezni, sikerült is két hét alatt vagy száz négyzetmétert lekaszálni. Az igazsághoz hozzátartozik, más összetételű csoport ez idő alatt lekaszálta a Bara árok oldalait, valamint a gátőrház udvarát és környékét. Aztán, - talán a katasztrófa turistákra gondolva- hirtelen géppel lekaszálták a gát város felőli oldalát az illetékesek.
A társadalmi szervezet gépkocsija mellett a lezárt gáton láttam parkolni a HUJ betűkkel kezdődő forgalmi rendszámú gépkocsit is. Ez a kocsi korábban, az átjáró, mentőcsónak tároló melletti oldalán, ejtőző társasághoz tartozik. Telephelyüket, az árvíz miatt, most áttették a lefűrészelt korlátú hídnál kialakított szemét lerakathoz. Ott ugyanis kényelmesebben lehet üldögélni. Fárasztó is az egésznapi semmittevés.
A szakelőadóknak valóban oda kellene figyelniük a gát kaszáltatására, de talán arra is, hogy mire fordítják az adófizetők sarcát. A rejtett erőforrásból soha nem lesz munkaerő, ha már dzsemboriért is pénzt kap.
Érd Mezővárosát tönkretevő 1838-as dunai árvízről, melynek 175. évfordulója volt, valamint az új városrész, Fülöp város alapításáról szűkebb körben (itt a topikon is ) megemlékeztünk.
A városban lakó és itt dolgozó „ egy-két honatya” szerint:”… a mai megyei jogú város erről az eseményről minek emlékezzen meg, hisz ez csak , az Aujfalusiak, valamint az Aófalusiak ünnepe, emlékezzenek meg Ők”.
Ennek megfelelően Május 1-én lezajlódott a Megyei Jogú Város Ünnepe, annak az épületnek a tőszomszédságában, amelyet a város példaképének választott Batthyány Fülöp főherceg emeltetett, a róla elnevezett Fülöp város határán.
Az árvízről, a herceg nagylelkűségéről (neve napján) egyetlen szó sem esett.
Egy hónappal később fél Európát veszélyeztette a jelenlegi dunai áradás .
Az 1876-os dunai árvíz, melynek magassága az akkori Fehér Macskához címzett fogadó falán látható, már nem sok kárt okozott, mivel az árterületen már csak a mezővárosi Elöljárósági épület, a posta megálló, és az ispotály állt.
Ezekben az épületekben az ár nem tett kárt.
A Batta hely nevezetű sziget ezen árvíz után szűnt meg folyamatosan, illetőleg a Duna medrét az uradalom betöltötte, sokáig a volt téglagyár és a mai Termál között úgynevezett kis Duna létezett kb 1971-ig.
Az 1930-as években vásárolta meg a szigetet jelenlegi névadója a Beliczay család (nevét többféleképpen írják).
Ekkor építette árterületre azt a nyaraló házát, mely az egyetlen ház Érden, amit minden dunai áradás elönt. A ház építése során ennek megfelelően járt el a tervező és a tulajdonos.
A következő nagyobb árvíz 1941-42.
Ekkor már egy kisebb nyúlgát rendszer létezett. Az artézi kút kifolyója, valamint a Gyormáról lejövő víz a mai gát helyén kanyarogva folyt a Dunába.
Ennél az árvíznél, a már megerősített nyúlgát rendszeren keresztül tört be a Duna egészen az Alsó vasúti tunelekig. Az ezekről készült korabeli felvételek a város könyvtárban megtekinthetők.
Az 1942.ben fejeződött be a jelenlegi gát alapjainak lerakása. Az itt működő Sport Repülőtér, valamint a Károlyi féle parcellázás érdekei miatt a Duna legerősebb gátját építették meg a trianoni Magyarország határain belül.
A gát építésnél – annak tervezésénél – nagy szerepet játszott Dr. Halla Aurél Iparügyi államtitkár, Jovicza Ignác, és nem utolsó sorban Horthy Miklós személye.
A gát építésénél dolgozott a KALOT Népfőiskola Érden tanuló „paraszti fiai”, köztük Dobi István is. A gát építését támogatta és szervező munkájával segítette a Népfőiskola vezetése.
A következő árvíz az 50-es években (kb, 55-56 ?) veszélyeztette Érdet. Az ár itt is jégtáblákkal jött, nagy erőfeszítésekbe került a védekezés.
Itt már a Kertészeti Kutatóintézet Tangazdaságát, az úgynevezett Micsurint kellett védeni.
Az árvíz levonulta után megmagasították a gátat, felépítették a gátőrházat, szabályozták a Sulák patakot, felújították az átemelő szivattyúházat.
Ma mai Termál szállótól a valamikori Nagytétényi Hizlaldáig húzódó gát kedvenc sétáló helye volt az Érdieknek. 50 méterenként közvilágítás, gondozott (három hetente kaszált) gátoldalban, valamint karbantartott, tiszta ártéri őserdő, őrzött strand fürdő, és még működő hajó állomás fogadta az idelátogatókat.
A napokban tetőzött árvíz sok látogatót vonzott, akik lefényképezték nagy sajnálkozások közepette az úgynevezett Beliczay házat. Mivel a gát építésekor a Beliczay család nem járult hozzá, hogy a gát a birtokuk területén épüljön, így a város csak városi területen épülhetett meg.
Köszönettel tartozunk azoknak, az önkénteseknek, akik a gát Tétény felőli szakaszán őrizték a buzgárokat, és elvégezték a homokzsákolást.
Külön köszönet a 2030 Egyesületnek, a Vöröskeresztnek , Környezetvédőknek, akik munkafelajánlásaikkal segítették Érd térségében (Százhalombatta, Ercsi, Budapest stb.) az árvízvédelmi munkálatokat.
Köszönet a Polgárőrségnek, hogy őrizte a gátat, és kellő türelmet tanúsított „ katasztrófa turisták” viselkedése iránt.
A beszámolónk nem teljes várjuk az esetleges kiegészítéseket, ha Johan Straus élne, sajnos a koszos Duna keringőt írná, meg a KÉK helyett.
Tanulság továbbá az is, hogy Érd Megyei Jogú Városának különösen a szak előadóknak oda kellene figyelniük arra, hogy a gát legalább 3 hetenként kaszálva legyen (bírsággal kötelezve a tulajdonost a karban tartásra, tapasztalat szerzésre ajánljuk a Duna füredi gát megtekintését ).
Szomorú látvány, mikor egy volt városi társadalmi szervezet vezetője az elzárt gátra felhajt, megkülönbözetett jelzést viselő társadalmi szervezet kocsijával és villám látogatást tesz felsősége és hatalma fitogtatásával a szivattyúháznál.
Eltűrvén a vakondtúrás látványát gazt és dudvát, és mint aki jól végezte dolgát, tán még meg is dicséri a barátját, mondván, hogy a „Száva mégsem Érden ömlik a Dunába”.
Buda visszafoglalása utáni első német nyelvű újságban jelenik meg Szapáry Péter rabságának története.
Valószínűleg ez az alapja Szapáry Péter mondájának, melyet legelőször Birch Pfeiffer Karolina dolgozott fel színdarabként német nyelven ezt magyarra fordította Komlóssy Ferencz és az 1800-as évektől a vándor színész társulatok adták elő főleg a Dunántúli városokban. 1820-ban mutatták be a Győri püspöki udvarban, majd 1828-ban Battyhány Fülöp körmendi várszínházában.
A vándor színész társulat története, ezen belül a Szapáry darab története feldolgozást nyert a Magyar Színháztörténet 1790-1873 kötetében.
A reform korban ez a romantikus darab a nemzeti öntudatra ébresdést segítette elő.
Nagyban közre játszott abban, hogy a török utáni betelepítések során az idekerült népcsoportoknak egészséges gyökerük és hazaszeretetük kialakulhasson.
Majd három nemzedéken keresztül Szapáry Péter mondáján tanulva ismerték meg a gyerekek a betűvetést, hiszen 1910-ig az elemi iskolák „irkáin” ez a monda volt található (lsd. Szabó Lőrinc verse).
Mivel a Szapáry család igen jelentős szerepet játszott országunk történetében és mint Ercsi földbirtokos családja.
A két város lakossága (Ercsi_Érd ) igen szoros származási/rokoni kapcsolatban volt egymással. Az ercsi Nagyboldogasszony templom építéséig, az érdi Szent Mihály templom ferences rendi szerzetesei látták el az ottani lelkeket is.
A Szapáry család a török után többször zálogban bírta az Illésházyak érdi birtokát, majd később szoros barátságot ápoltak Batthyány családdal is így az egész Szapáry monda a két városhoz kötődik.
Maga a színdarab fénykorát élte mindaddig, míg meg nem születtek a nagy nemzeti művek: Bánk bán, Hunyadi László, stb.
Szépsége abban rejlett, hogy majd minden magyar városnak lett egy külön Szapáry története az 1870-es évek végéig, ahogy a vándor színészek járták az országot, mindig a fellépésük város lett a Szapáry történet-monda helyszíne.
Május 1. szerda, Szent József a munkás napja, egyben Fülöp névnap is.
Ezen a napon az érdiek nemcsak Szent József napját ünnepelték, hanem Batthyány Fülöp főherceg neve napját is.
A főherceg 1828. június 5-én vásárolta meg Illésházy István gróf Érdi Uradalmát, melyhez Érd mezővárosa, Tárnok és Diósd birtokok tartoztak.
Ettől az évtől folyamatosan emlékeztek meg május elsején a Fülöp névnapról is. Különös tekintettel az 1838-as árvíz után a Szent Mihály templom előtti téren szent mise után kezdődött a névnapi ünnepség, majd ünnepségekkel kezdődött az egész napot betöltő Majális.
1842-ben befejeződött Fülöp város telkeinek kiosztása, az árvíz károsultak jó részének a háza már állt, így 1843 május elsejét a következőkkel ünnepelték meg, Hegedűs József plébános úr leírása szerint:
„…De nem maradhata a hála szent érzelme, csak a szív rejtekében elzárva, tettben nyilvános tettben nyilatkoza az különösen 1843-diki május 1-én, mint Herceg földesurunk magas név ünnepén, ugyanis az eddig évenként e napon tartani szokott Isteni szolgálat nagyob pompával s fénnyel viteték véghez.
Jelen volt az érdemes nagy Tiszti kar, az iskolai ifjúság, s számosan a jobbágyok közül (ámbátor hétköznap volt). Lelkesedéssel zengék gyermekeink ajkai a szent mise részeiben alkalmazott magyar éneket, künn pedig a templom előtt felállított 12 Urkoporsó őrjeinek üdvlövései, s ezeket követő hangászok zenéje emelé ez ünnepnek fényét, melyet a helybéli Tisztartó Úr által adott barátságos ebéd zára bé.
Hercegünk névünnepe emlékére a rá következő vasárnap a helybeli plébános a kutyavári lőpályán víg estélyt adott, melyben palack durrogások közt örömpoharak üríttettek kegyes földesurunk hosszú s boldog életéért.”
Száműzött társaimmal dudvaként tengetem életem a magyar ugaron. A Biblia után kirepül egy három kötetes könyv a Kúria ablakon.
Selejtez a meráni teremőr – gondolom - s a könyvet forgatom. Magyarország, Erdély eredeti képekben rajzolta Rohbock Lajos történelmi és helyirati szöveggel írta Hunfalvy János: 1856.
A könyv kinyílik a 194. oldalon.
A kis muharnak tanulságként olvasom:
Érd, vagy Hamzsabég
Mindjárt Tétény alatt Pest-Pilis v. megye határja van s Fehér megye kezdődik. Ott az országút szétágazik; egyik ága délnyugatra forduls s Székesfehérvárra visz, a másik ága pedig a Duna partján délnek megy Földvárra s odébb Eszékig.
Ha az utóbbi utat követjük, Érd, vagy Hamzsabég mvárosba jutunk, melyben több mint 3000, nagyobb részt kath. Ember lakik. Török nevezetét Hamzsátul kapta, ki azt egykor mint székesfehérvári szandsák bírta.
Ennek utódja volt azon Hamzsabég, ki kevéssel Budának felszabadulása előtt a török fogságba esett Szapáry Pétert az eke elé fogatta, s vele más különben is méltatlankodott.
Buda kivívásakor a keresztények kezére került s az időközben megszabadult Szapáry hatalmába adatott. Gonoszságai megtorlását rettegvén mérget vőn, de Szapáry nemeslelkűségén annyira megindult, hogy halála előtt a keresztséget vevé föl. II. Lajos midőn szorult szívvel a török ellen indult, mohácsi vérmezőre, Érden az első éjszakát tölté. Lotharingiai Károly 1684 júl. 23-dikán Érd körül a Szulejman pasa által vezényelt törökségen nagy győzelmet vett.
A török uralomra emlékeztetnek egy faragott kőből épített minarett maradványai és salékrom gödrök. Régi római útnak is láthatók némi maradványai. A Duna mellett emelkedő magaslatokon túl kezdve lefele Battáig az ugynevezett száz halomok vonulnak el, hol a krónikák szerint nagy hun csata esett volna. Mondják: hogy a halmok sírdombok, de még nincsenek kellően átkutatva.
Érd mezőváros a Duna felé húzódó dombhát tövében igen kies látványt nyújt. Fő helye egy uradalomnak, melyet egykor Gróf Illésházy István aztán herceg Batthyány Fülep bírtak, most báró Szina bírja.
A teremben mélyen hallgat a meráni teremőr, majd megtépi a ruháját megvagdalja arcát és éktelenül üvölt:
- Segítség! Segítség! Ütnek-vernek, mert meráni magyar vagyok én. ÁA
Üzenet a múló napoknak…az orcátlanság világnapjára
Inkább vagyok dudva társaimmal együtt a magyar ugaron, mint sugárfertőzött agybeteg „hordalék” a hamzsabégi dombokon…. Kiollózva egy érdi anyós feljegyzéseiből a múló napok (dicső) vejéről.
