A Klubrádió betelefonálói masszívan Szili elnöljelöltsége ellen nyilatkoznak. Olyanok is, akik láthatólag nem hívei az SZDSZ-nek. Nem ismeri az MSZP fővárosi törzsszavazóinak egy markáns csoportját?
Az érintett közalkalmazottaknak régóta járt a béremelés - meg is kellett tenni az azonnali összeomlás elkerülése érdekében (legalábbis ami az egészségügyet illeti).
De nem kellett volna 50 %-ot adni, lesz ami lesz alapon.
Az a helyzet, hogy a béremelést kizárólag választási szempontból "gondolták végig", s előre tudni lehetett, hogy meg kell fizetni aztán az árát. Ez meg is történt és történik most is.
Kormánykörökből egyetlen normálisan megfogalmazott önkritikát sem hallottam - ha hozzáfogtak, akkor is maszatolás lett a vége.
Az ország gazdasági helyzetéről, az államháztartás állapotáról, az adósságokról a kormánynak ma sincsenek hitelt érdemlő megnyilatkozásai - ez teremt alapot a Fidesz hangulatkeltésének.
Hát marha nagy populizmus az, ha valaki folyton azt szajkózza, hogy csak azt lehet támogatni, amire van pénz a költségvetésben, hogy a siker nem magától jön, azért meg kell keményen dolgozni - merthogy Gyurcsánynál úgy tűnik, ez az ars poetica. Egy a kádári langymeleg pocsolyából 15 év alatt kinőni képtelen társadalomban - s hogy nem nőtt ki, az mindkét tábor bűne, ezt elismerem - ezzel a felfogással mindent lehet, csak valami frenetikus sikert elérni nem. Jól mutatja ezt a két fővezér közti népszerűségkülönbség is.
Az arroganciát összekeverni a határozott véleménnyilvánítással meg nem kéne. Az ellenzék egyáltalán nincs lesöpörve, legfeljebb a vezetője lett felszólítva, hogy ugyan járna be már a munkahelyére, ahonnan a fizuját kapja, vagy ha nem jár be, hát ne szóljon bele azok dolgába, akik a szekeret húzzák.
Orbán stílusát lehet, hogy bírálták a jobboldalon. Minden látható hatás nélkül, minden médiavisszhang nélkül, csendben, jól elzárt szobákban, csak hogy senki meg ne hallja. Köszi.
Ez éppenséggel nem egészen van így. Medgyessy éppen a tegnapi MN-ben nyivákol, hogy Gyurcsány megjegyzéseket tesz róla az ígérgetés meg osztogatás dolgában.
No meg azért azt se feledjük, hogy az érintett közalkalmazottaknak (pl: pedagógusok, ápolónők) elég snassz folyton a pofájukba vágni, hogy az ő fene nagy mohóságuk miatt megy szarrá az ország...
Most mit is kellene mondani? Lehet-e többet, mint hogy kissé megszaladt a kiadási oldal?
Kell-e válságról beszélni emiatt? Isten ments, ugyanis nincs válság.
Vissza kell-e fogni most egy kicsit a költekezést. Bizony, vissza kell. Vissza is fogják. 2006 végére jelentős egyensúlyi javulást prognosztizál mindenki, még a Jegybank is.
Szóval, ez nem egy akkora ügy, ami miatt meg kellene hasonulni.
A kormányzás nívója és a benne résztvevők színvonala, na, az már egy másik kérdés, ott lehetne egy kicsit köpönyegeket szaggatni.
Csak az utolsó bekezdésedhez: ennek a kormánynak még őszinte szava ez ügyben nem volt. Tény, hogy Gyurcsány próbált valamit kinyögni, de még nem sikerült egészen...
Hasonlóan látjuk a helyzetet. Két dolgot tennék hozzá, amelyek ráadásul fura kapcsoaltban vannak egymással.
Ha valakinek felmegy az adrenalinja, az esetleg hagyja magát provokálni. Ami majdnem biztosan nem jó.
Ha valakit napról-napra szembeköpnek és a becsületébe gázolnak, és az illető úgy tesz, mintha nem gázolnának a becsületébe, akkor a nézők egy idő után azt fogják gondolni, hogy tényleg nincs becsülete.
Nono! József Attila tisztességről beszél, nem erkölcsről. A kettő határfogalom, de nem azonos.
A tisztesség természetesen alapkövetelmény a politikussal szemben, olyan elvárás, amiről nem is érdemes külön beszélni. Még szép, hogy legyen tisztességes! Például ne lopjon. Ne erőszakoskodjon. Ne szegjen törvényt. Ne árulja ki befolyását. Ez természetes követelmény.
De például, hazudhat-e? Szerintem igen. Sőt, alkalmasint el is várom, hogy hazudjon, ha az ország érdeke úgy kívánja. Mondok egy egyszerű példát: megkérdezik a belügyminisztert, hogy tudja-e már, hol rejtőzik a Budapestet fenyegető terrorszervezet vezetője. Elvárom tőle, hogy azt mondja: nem tudjuk, de nyomozunk. Szép is lenne, ha azt felelné a tévében: tudjuk, Ló utca 9. de most nincs emberünk, akit kiküldjünk érte. A sarkos példa ellenére is talán érthető, hogy hazudni vagy elhallgatni beletartozik a politikai eszköztárba. Ettől még nem lehet hazugnak nevezni.
Elfogadható-e, ha nem tartják be ígéreteiket? Igen, elfogadható, feltéve, hogy érveik helytállók. A kampányok felfűtött hangulatában, az ígéretek inflációjában sajnos elhangzanak olyan vállalások, amelyek később nem teljesíthetők. Vagy csak részben. Ilyenkor tisztességesen meg kell mondani: elnézést, nem megy. Csak később megy. Vagy csak részben megy. A 100 napos programot például csak ütemezve és részeiben lett volna szabad teljesíteni, mert kockára tették vele az egész kormányzást, a normális növekedést és a következő győzelmet is. Attól lett Medgyessy talán erkölcsös, hogy teljesítette? Nem. Ez felmentette ügynök-múltjának erkölcstelensége alól? Nem.
Ez egy buta történet, nem következik belőle semmi. Lehet, hogy a lány hozzászokott a baloldali közlekedéshez...
Le merem fogadni vakon, hogy Angliában nem kisebb az egységnyi autóra jutó balesetek száma, mint nálunk. Valahogy így sejtem, de ennek utána kellene nézni, és most lusta vagyok ehhez.
Olaszországban például valami iszonyat a közúti közlekedés, mégsem mondjuk azt, hogy ott ez a demokráciát fenyegető végveszély jele lenne.
Az, hogy kupi van, az kétségtelen. Szerintem az a csoda, hogy nincs nagyobb, mert ha a mi politikai elitünk lenne a meghatározó modell, akkor itt egymás torkát vagdosnák az emberek percenként a közértben.
Én nem látok ilyen rettenetes veszedelmeket, a józan emberek elég normálisan viselkednek, élnek, dolgoznak, szórakoznak. Nem növekednek az erőszakos bűncselekmények, ez például nagy dolog. Kevesebbet kell egységnyi áruért dolgozni, ez is jó. Majd kialakul.
Ha lenne egy minőségi politikai osztály, akkor nagyon fellendülhetne minden, de az 1998-2005 közti társulatok rettentő károkat okoztak.
Kedves MOS! Val veleje a mondanivalódnak! Csak szerintem, nem ott, ahol Te gondolod! Egyrészt nem ismertünk a jobboldalon olyan politikusokat, akik bármi kivetni valót találtak volna a Vezér stílusában. Másrészt ez az arrogancia ott kezdődik (hozzátéve nekem sem szimpatikus a maszop ifjú titánja), hogy valaki (itt OVI) semmiben veszi a demokratikus intézményeket, és olyan intézményrendszer (mint a személyi kultusz) kiépítését erőlteti, melyben a demokrácia halvány nyomai sem látszanak!
Ebben nincs teljesen igazad! A jobboldalon is sokan vitatták Orbán stílusát, kormányzási módszereit, hatalomgyakorlását. Sokan - legalább részben - igazat adtak a baloldali értelmiségnek, s kontraproduktívnak tartották. De lám kiderül, hogy Orbánnal az volt a fő baj, hogy nem a baloldal képviseletében járt el. Megcsináltatok mára egy anti-Orbánt, vagy pontosabban inkább egy Orbán-klónt, hasonló arroganciával, populizmussal, s az ellenzék lesöprésével, s ennek már tapsoltok. OK, legyen így, kiderült legalább, hogy minden akkori kritika az erkölcsi fölény pózában tetszelegve jórészt csak pártpolitikai taktika volt.
Az Isten áldjon meg, barátom, a jobboldal a maga teljesen elfogadhatatlan stílusával, ellenségképzésével, acsarkodásával, gyalázkodásával, a demokratikus rendszer permanens rombolásával és személyre szabott uszításával 49 százalékon áll és minden esélye megvan a 2006-os győzelemre. Miféle praktikumról beszélsz akkor? 1998 óta sikerült ezt a népet vagy legalábbis a nagyobbik részét teljesen elhülyíteni, elfogadtatni vele elfogadhatatlan viselkedést és szóhasználatot. Ha 2002-ben egy hónappal később van a választás vagy a két forduló között 2 helyett 3 hét telik el, ma Orbán Viktornak hívnák a kormányfőt. A sok seggfej politológus és "elemző" meg azt szajkózza, hogy a nép elutasította 2002-ben az említett stílust. Dehogyis utasította el, milliók élvezik és helyeslik.
Lehet, hogy definiálnunk kéne, mit is értünk morál alatt.
A kiskapuk meg annak következtében jöhetnek létre, hogy a szabályok nem világosak. Vagy ha világosak, akkor jön a bíróság és kimondja, hogy a nyelvtan szerint teljesen egyértelmű "hetente" szó azonos a "3 hetente" kifejezéssel.
Amíg ilyen ítéletek születhetnek, addig reménytelen dolog bizonyosságokra vágyni ebben az országban.
És hát sajnos az általános filozofálgatás helyett, amit a ballib oldal médiaemberei annyira szeretnek, hogy elkenjék a problémák valódi és konkrét okait, ki kéne mondani már egyszer végre: az, hogy az ország működődképessége valóban oda jutott, ahogyan írod, nem a ballib oldal felelőssége, hanem a jobboldalé, ami bevezette a politikába az engesztelhetetlenséget, szalonképessé tette a minősíthetetlen gyűlölködést, gyengeségnek titulálta az értelmes megegyezést. Az eredendő bűnt 1998-ban követték el, mikor a Fidesz kijelentette, hogy győzelme kevesebb, mint rendszerváltás, több, mint kormányváltás. Ezek után az ellenfélnek nincs más esélye, mint felvenni a kesztyűt és csatába menni.
Tehát tessék különbséget tenni, mert volt támadó és volt megtámadott, aminek pár év múltán az lett az eredménye, amit írtál. Miért várja el bárki, hogy akit naponta lehazaárulóznak, lekomcsiznak, a nemzet ellenségének neveznek, bicskanyitogató stílusú sajtótermékekben gyaláznak, fenyegetnek és sértegetnek, az ezt szó nélkül tűrje a végtelenségig.
Csak a saját példámon tudom lemérni a hatást: a magam pártköreiben abszolút galambként voltam elkönyvelve legalább 2000-ig. De ha egy galambot légpuskával állandóan seggbelődöznek, előbb-utóbb megunja a dolgot és felmegy az adrenalinszintje. Nagyban is ez történt, csak ezt tudomásul kéne venni, nem pedig - elkerülve a mélyebb elemzést - az "ilyenek ezek a politikusok" kényelmes és népszerű semmimondása mögé bújni.
Egyszerűen a meghirdetett játékszabályok betartásáról van szó. Azokat, akik pillanatnyi érdekeik vagy éppen hangulatuk szerint hol betartják a szabályokat, hol nem, mindig meg fogják buktatni.
Bizonyos morál megőrzése nem széplelkűsködés, hanem a működőképesség elemi föltétele. Szerintem nem túlzom el a dolgokat, ha azt állítom: a magyar politika immorális volta az ország működőképességét veszélyezteti.
A morálról nem szavalni kell, különösen nem a politikusoknak, hanem az elemi normákat kell betartaniuk. Nálunk minden oldalon minden nap, minden percben azon törik a fejüket, hogy lehetne kiskapukat találni, világos szabályokat úgy értelmezni, ahogy éppen tetszik, eljátszani, hogy nem értünk magyarul...
Nem igaz, hogy a morális alapon politizálókat nálunk megbuktatták: az ellenkezője az igaz. (Morális politikával csak rövid ideig kísérleteztek, már akik.) Fodor Gáborral értek egyet, aki szerint nálunk minden eddigi kormánybukás morális ellehetetlenülés következménye volt.
Részemről egyetértek. Ha van a mostani szoci garnitúrából valaki, akiben mélyen csalódtam, az pont Szili Katalin. Csalódásom oka alapvetően az, hogy amikor dörgött és villámlott, akkor gyengének bizonyult, saját csapattársait támadta hátba és gyáván megfutott, amikor a sarkára kellett volna állnia.
Arról már nem is beszélek, hogy egy kommunikációs katasztrófa. Beszédei unalmasak és semmitmondóak, az általa felvett jóságos köztársasági elnök imázsról pedig előző hozzászólásomban írtam.
Minthogy a Fidesznek jó esélyei vannak 2006-ban egy győzelemre és most, hogy Kövér Laca expressis verbis kimondta, mire számíthat a magyar demokrácia a győzelmük esetén, én csak olyan KE-t támogatnék, akiben van erő, hogy keresztbefeküdjön a Fidesz eme szándékainak. Sziliben nincs ilyen. Képlékeny és puha, akire ha hangosan rámordulnak, megijed.
Szvsz a KE pozíció messze túl van a kompetenciamaximumán.
Azt pedig, hogy a HírTV-ben mószerolta a saját pártjának egyes prominenseit, nem fogom neki megbocsátani. Valami minimális kemény gerinc és csapatszellem minden közösségben kell, légyen az politikai párt, vagy ultiklub.
Én már attól kezdek kiütéseket kapni, amikor politikusok rendre morálról beszélnek. Ez szimpla néphülyítés. Aki azt hiszi, hogy a politikában a morál bármiféle jelentős szerepet játszik, annak ajánlom, hogy kezdje a görög és római történetírók munkáit olvasgatni, utána térjen rá a közép- és újkorra és remélhetőleg olvasmányai végére kiveszi a politikai szótárából a "morál" szót.
Morál alatt az istenadta nép azt érti, hogy egy politikus mindig könnyfakasztó dumákat enged meg, természetesen zsákvászon öltözékben járkál és fizetését az árváknak/özvegyeknek ajánlja fel. Aztán ugyanez a közvélemény - Magyarországon élünk, uraim! - laza fodulattal élhetetlen hülyének tartja az ilyet.
Szvsz egy politikus politizáljon, ne keverje a politikai kérdéseket a morálisakkal, mert a tapasztalat szerint ebből egy nyámnyila, tehetetlen, dönteni nem merő sikertelenség születik, nem pedig hatékonyság és eredményesség. Nem kéne azt hinni, hogy akinek nem minden második szava a morál, az szükségképpen amorális fehérjehalmaz. Lehet, hogy csak reálisan gondolkozó, jó emberismerettel rendelkező politikus.
Igaza van F. of P.-nek, hogy akik politikusként állandóan a morált emlegették, azok jól pofáraestek. Minden ellenkező hiedelem ellenére a köznép inkább szavaz bizalmat egy erőt és határozottságot sugalló embernek, mint egy langymeleg moralistának.
Egyik ismert közéleti személyiségünk mesélte, hogy lánya, aki Angliában él, kétségbeesve mondta: Magyarországon nem mer autót vezetni. Angliában megszokta, hogy mindenki betartja a szabályokat. Olaszországban hozzászokott, hogy senki sem tartja be a szabályokat. Magyarországon azonban egyik betartja, másik nem, és sosem lehet tudni, kivel találkozik...
Szerintem elég közel vagyunk ahhoz, hogy minden fölboruljon. Ahol a nyelvnek nincs értelme, vagy mindenki a maga szája íze szerint értelmezi (ld. Esterházy írását a legutóbbi ÉS-ben), ott bizonyára lehet éppen élni, de nem nagyon érdemes.
Visszaadni a nyelv értelmét, tisztességesen értelmezni a szabályokat - ma nálunk ez talán a legfontosabb teendő .
A szoci törzsszavazók mindenesetre nem mennek el Orbán gyűléseire visítozni, meg szétfütyülni a szónokot. Szidják inkább helyette a saját emberüket, a szociknál ugyanis emberek vannak, nem félistenek.
Ellenben a talpig entellektuel jobbos törzsszavazók mindennek ellenkezőjét teszik. Kulturáltan fütyülnek és hazaárulóznak, közben istenítve Szeretett Vezérüket.
Tudod mit? Akkor már inkább a balos törzsszavazók.
Na, ebből ered a zavar és a felrebeszélés, mert senkiben nincs annyi mersz, hogy kimondja: Uraim, ez egy marhaság.
Asszem ezt a megállapítást ki is terjeszthetnénk. 15 évvel a rendszerváltás után ideje lenne áttekinteni az egész politikai-jogi szisztémát és amire vonatkozóan az idő bebizonyította, hogy marhaság, arról ki is mondani és kigyomlálni a rencerből azonnal. Sárközy talán mond is ilyeneket, de a sok politikai csócsálásban ezek aztán elsikkadnak.
Ha eddig egyet tudtunk érteni, akkor láthatjuk, hogy a probléma inkább az, hogy a magyar szocialisták nem voltak képesek 15 év alatt előállítani egy 40-60 év közti, sokdiplomás, nyelvet tudó, jól kommunikáló, jó megjelenésű, művelt, megnyerő, és haladó szellemű személyt, aki egyben brutális és rendíthetetlen baloldali, és aki minden teketória nélkül képes a feladat átvételére, és adott esetben két ciklus betöltésére (10 év).
Az a nagy baj, hogy a kérdés oda szűkült le: Szili vagy Szili? Ebből jön itt minden feszültség.
Tökéletes látlelet. Gratula.
Szeretett pártom megint eltökölte a helyzetet, ahogy azt rendesen szokta.
Amíg az értelmi hagyatékosok verik itt magukat marhaságokon, noxtalgilyázottam! Figyi!
Idézet: "Jé megen egy 0-ás...vau...vau"
- aminek ez az előzménye: "Banya jéééééééééééééé" (legalábbis azt sejtem...) És ezt a 3. oldaladon meg is tan'áltam! (Jó lassan, mert a Fórum ugyanolyan, mint akkor...)
Mondjál nekem egyetlen, az ellenzék felé tette gesztust - tette azt akár Medgyessy, Szili, Gyurcsány, vagy bárki - aminek bármilyen értelme/haszna volt. Értelme lett volna, ha van fogadókészség, de tudható volt, hogy nincs.
Olyanok ezek a szoci "gesztustevők", mint a folyton az üvegnek repülő légy. A légy nem látja az üveget, ezért újra, meg újra nekirepül és közben azt mondja magában: érthetetlen, hiszen itt át tudok menni, mégis mindig koppanok egy nagyot.
Morális politikát majd akkor lehet igazán folytatni, ha kiépülnek és megszilárdulnak ennek jogi és intézményi feltételei.
Ezek hiányában a moralista politikusok rendre arcra esnek és letesznek ennek a stílusnak az erőltetéséről.
Az amerikai Alkotmányt is jó sokszor át kellett buherálni ahhoz, hogy mára eljussanak odáig, hogy a Kongresszusban már nem baltával és Colttal mászkálnak a képviselők, hanem csak rugós késsel.
Nem mondom, nekem is jobban tetszenének olyan fogalmak a politikában, mint szavahihetőség, számonkérhetőség, hűség az ígéretekhez és a választókhoz, de tapasztalataim szerint önmagát teszi hidegre az a politikus, aki erre komoly reményeket épít. Egyelőre.
És mindehhez add még hozzá a környezet végtelenül silány állapotát, elsősorban a sajtót és a közigazgatás intézményeit, és akkor beláthatod, hogy nem várható el reményteli politikusoktól, hogy moralista alapon feláldozzák magukat.
