És hová rakja fel a deszkát, mert nem rémlik ilyen lehetőség a kocsik alján..?
Közben eszembe jutott, egészen pontosan úgy mondta, hogy felköti. Jó a kérdés, én se tudom hova, annak idején meg elfelejtettük tőle megkérdezni. Nálunk nincs teherforgalom, mióta már az erdészet sem szállít fát, meg kell néznem néhány Netes képet.
OFF: Mivel az írásbeli kommunikáció egy fórumon nagyon sok félreértésre ad lehetőséget, így ilyen környezetben pontosan a téged untató kifejezésmódot tartom célrevezetőnek. Fizolti nick állításával ellentétben engem annyira nem zavart a "mikor szoktál le" kérdés.
De fórumon szerintem célrevezető nem túlgondolni a másik kommentjét, vagy nem azt várni, hogy a másik majd túlgondolja, és akkor célbaér az üzenet.
Persze, nyilván bele lehet magyarázni egy okfejtésbe bármit is, de nagyon sajnálom, ha a betűk mögött elveszett a lényeg...
Valahogy azt képzeli az embert, hogy az irodalom érettségi nem csak arról szólt, hogy megtanultuk a szinesztézia fogalmát pl., hanem esetleg felruház embereket egy szöveg mögöttes, másodlagos, illetve átvitt értelmű jelentésének megértésének, vagy valami kissé absztraktabb mondanivaló feldolgozásának képességével is.
Hát nem.
Kár, sokkal szórakoztatóbb a kommunikáció, ha nem síklapokkal határolt kifejezésmódban toljuk. Ha erre van igény, toljátok abban, engem untat.
(Én pár napja megtudtam tőle, hogy sörivó, kocsmába járó típus vagyok, te meg azt, hogy exdohányos. A kaller szándékosan akart megszivatni az utasokat, mert a szeret rendőrt játszani, és mindez persze nem sztereotip megközelítés.)
2011-ben volt egy valamilyen Péter nevű ember a kunszentmiklósi hugyos Bhv-s vonaton, aki rendszeresen harcolt a vonaton bagózó utasok és alja vasutasok (jellemzően PFT-sek) ellen, még a Házon kívülben is volt vele egy riport, de sajnos már nem találom. Az eredménye az lett, hogy jól megverték, és mindig belekötöttek már akkor, mikor meglátták a vonaton. Az egyik Dr. habil Vasutas meg egyszer a hátsóját mutogatta neki a peronon, az is benne volt a TV-ben.
Amúgy a legfőbb gond szerintem itt az volt, hogy a Professzor Urak a csomagjukat közben fent hagyták a vonaton, úgy már azért nehezebben enegdi el az ember a dolgot. Persze velem ilyen elő sem fordulhatna, mert ki az a hülye, aki a cucca nélkül száll le a vonatról, amir ráadásul bárki ellophat addig? Van egy olyan 99%-os tippem, hogy itt az utóbbi években elszaporodott és vonatokat uraló borsodi építőipari vendégmunkás galeri volt az érintett, nekik van már akkora málhájuk, hogy azt nem szívesen mozgatják meg egy 2 perces cigi kedvéért.
Nem jut már eszembe az elbeszélés címe, se az írója; intézeti gyerekekről szólt, a második világháború után. Volt köztük, akinek a "kormányzati futárvonat" alján sikerült utazni.
Ambrus Attila, a visztkis rabló is így szökött át Magyarországra (a saját legendája szerint). Ezt a róla szóló filmben odáig fokozták, hogy Romániából egészen a Keleti pályaudvarig utazott a derékszíjával felkötve, ami persze képtelenség.
Nem is annyira a dohányzási része releváns az egésznek, hanem egyrészt az, mennyire lehettek bemákolva, mert az tudvalevőleg fokozza a bátorságot, másrészt mekkora gyakorlatuk volt az ütközőn való utazásban, mert nem egészen lenne életszerű, hogy valaki felugrik, és odafent jön rá, már úgy 50-60 km/h körül, hogy nincs mibe kapaszkodni.
Ez onnan jutott eszembe, hogy a 90-es években, mikor sokan kezdtek átjönni Romániából, a vonaton tárgyaltuk a legfrissebb hírt, hogy valaki tehervonat alján jött át a határon olyan 20-30 km-t. Ott tartottunk, hogy elég kemény lehet ott kapaszkodni, mikor megszólalt a szakasz végéből egy mély, enyhén borízű hang:
"-Főrak egy deszkát keresztbe' ráfekszik, oszt' kész. Há' nem távolság az!"
Reggel 6ig minden nap körbemegy a főkefe a városban, takarítanak. Reggel fél hétkor a kurrensebb tömegkózlekedési megállókban már százával hevernek a csikkek.
A vasútállomasok peronja mellett, a sínek közötti rész szintén csikktemető.
Ez nem egy-egy egyedi, proli dohányos végterméke, hanem a dohányosok "kultúrájának" része. Elszívtam, vagy előbb jött a jármű, mintsem elfogyott volna, akkor eldobom.
Mindennap látni a remegőket, akik már úgy készülnek a leszállásra (a vonatról, a peronra, ahol szintén nem megengedett a dohányzás), hogy már szájban a cigi, kézben a gyújtó. Még nem éri az első lába a peront, de már kattan a gyújtó.
Az ilyen függőség, pláne a vele járo tahó, proli viselkedés számomra nem tolerálható.
A beszélgetést indító borsodi szitu polgárok egyike azért halt meg, mert a függősége kielégítése után sikerült egy baromi rossz döntést hozni. Ha nem lett volna ráfeazülve a cigikére, ma is élne.
5 évig dolgozram ásatási munkásokkal. Nagyon szarul keresett mindegyik, de az 5-6 brigádonként 8-10 ember mindegyike, kivétel nélkül cigikézett. Mert arra mindig jut, miközben nyomorog.
"Ezek, ne haragudj, kiragadott, egyéni esetek, elég sztereotip megközelítés."
Sajnos semmi extrémitás nincs benne. Amíg nem vezették be a fedélzeten történő dohányzást, egyrészt a sima bokorugrókon bagóztak kb. mindenhol, nem mentek el a dohányos kocsiig, a helyjegyes vonatokra pedig gyakran a dohányzó szakaszba maradt hely - mert a dohányos is tudja, hogy egy undorító, büdös, mocskos függősége van, ezért megvette a nemdohányzóba a helyjegyet, és átjárt cigizni annak a nyakába, akinek már csak a dohányosba jutott hely...
Nincs olyan nap, hogy valaki ne a mosdókban pöfékelne, és nincs olyan vonat, amire nem úgy száll fel valaki, hogy a csikket bepöccinti a vonat alá, a füstöt meg már a vonaton belül engedi el. Mindezt úgy, hogy a peronon sem drogozhatna már.
Nekem az ütközőre spontán felkapaszkodás sem jön össze.
Sima lépcső még csak-csak, de sok esetben a lépcső is behúzódik ajtózáráskor. Egyes kocsikon maradt egy fellépő, de azon két ember nehezen fér fel, illetve annak van kapaszkodója is. Szóval az ütköző nekem nem jön össze...
