Bocs, hogy nem tudok sok konkrétumra visza emlékezni. Műtét után nagyon gyorsan hazajöttem. Itthon a lakásban "edzettem" a megengedett szintekig (terhelés nélkül stb. teljes terhelésig), majd a lépcsőházban fel-le, stb. Ha olyan idő volt sokat járkáltam. Az esetem azért nem típusos, mert előtte ugyanezen a lábamon volt egy komplett, nyílt lábszártörésem -amiről akkor megvigasztaltak, hogy - 30% esélye, hogy nem marad meg a lábam, szerencsére fertőzés nem lépett fel, így aztán megmaradt, de abban is volt szeg (egy évig úgy jártam dolgozni), nyilván nem volt azért teljesen jó állapotban. Mozogj sokat, de a lábadat csak annyira terheld, ahogy az orvosok javasolják. Helyre fog jönni ! Majd, ha javasolják járj úszni, ha nem, kérj a családorvostól beutalót a rheumatolóiára: ott biztosan javasolják. Persze, ha olyan foglalkozásod van, hogy nemigen engedhetsz meg ennyi időkiesést, tudom, hogy ezekkel nem nyugtattalak meg. De nem éri meg átlépni a határokat, mert az ember csak rosszabbul járhat. Ezt a korábbi törésemből tanultam meg. Együttérzéssel jó gyógyulást és türelmet kívánok.
ja, és még egy eszembejutott. az apu azt mondta, hogy amikor kiment a telekre (télen hóban, képzelheted) és föl le kellett mászkálni a hegyre, akkor azt érezte, hogy elfáradt ugyan, de attól nagyon sokat javult meg erősödött a lába. én is olvastam, hogy a kalcium beépüléséhez mindenképpen kell a mozgás. anélkül nem megy. úgyhogy szerintem amennyire az állapotod engedi tornásszál, meg amikor lehet, akkor gyalogolj. persze ha lehet, ne egyedül. ha van valami dombféle, akkor majd azon is. ezt mindig mondta, hogy érzi hogy jó. még jó, hogy ahol én lakom (tőlük mondjuk 8 percre) ott van egy domb, és azon szoktam a kutyát sétáltatni, az apu meg mindig jött velem. az is egyfajta torna volt.
még szép hogy szimpatikus az apukám :))) a világ legklasszabb embere. én egész életemben hálás vagyok, hogy ilyen családban nőttem fel.
te nem szedsz kalciumot? én itattam az apuval a calcium sandozt, a d vitaminost, meg a simát felváltva, mert állítólag az a legjobban felszívódó kalcium. ártani nem árthat.
Még szimpatikusabb az apukád. Tök ilyen vagyok én is, nagyon megértem.De lehet, hogy ez kell is a gyógyuláshoz, mármint a nagy akaraterő.Várom majd a további híreket! Üdv!
az apuhoz is a kórházban minden nap jött gyógytornász, és megtanította egy gyakorlatsorra, amit otthon is rendszeresen csinál.
a mankó egy alkartámaszos mankó volt, és azért az, mert megkérdezték, hogy azt akar, vagy járókeretet, és ő ezt választotta. mert ez kisebb, mint a keret.
az egy hét kórház után minden nap sétált, én mindig mentem vele, ami nem volt könnyű, mert gyakorlatilag sétának nevezte azt, hogy mindent úgy csinált, úgy jött-ment, mintha kutyabaja se lenne. a mamám az nem bírt vele. én már a szomszédokat meg az utcában akik ismerik, azokat is elláttam a telefonszámommal, hogy azonnal hívjanak, ha egyedül kint látják. kurvanehéz volt, mert ő egy örökmozgó, én meg folyton rohangáltam utána. ha meg dolgoztam, akkor telefonon könyörögtem, hogy várjon a mászkálással amíg odaérek.
a jövő héten lesz egy kontrollröntgen, majd elmesélem hogy mit mutatott a csontosodási folyamatról.
Tetszett, amit írtál, hasonlítok az apukádra abban, hohy én is mindent akarok úgy csinálni, mintha semmi nem történt volna.A fiaim állandóan dorgálnak,hogy bátor vagyok.De nagyon jó döntés volt, hogy rendszeresen jön egy gyógytornász.Én mankóval nem jártam, kerettel kezdzem, majd bot, és tegnap már a járást tanította a gyógytornász, ő volt a segédeszköz.Már látok perspektívát.Apukádnak további gyógyulást kívánok!
apámnak tavaly július 1-én volt combnyak és spirális combcsonttörése egy balasetből. azonnali műtét, és két nap műlva lábraállították mankóval. egy hétig volt kórházban. ahogy hazajött, már az utcán kaptam el, amint a kocsironcsot piszkálgatta.
véralvadásgátló injekciót kellett magának adnia egy hónapig, és calcium pezsgőtablettát ivott naponta. már bot nélkül jár, és már csak néha sántít. ráadásul neki a combnyak nem forrt eleinte jó ütemben össze, mert a nagy spiráltörés kezdett először újracsontosodni.
ma már csak azt mondja kicsit erőtlenebb a törött lába. de más baj nincs. a doki szerint a teljes csontosodás ideje két év.
ja, a papám 70 éves.
nagyanyámnak nyolcvan felett volt combnyaktörése, még a régi fektetős módszerrel és ő is szaladt utána. és jó sokáig élt.
Nem igazán tudok válaszolni, mert ez egy sok átmenetes folyamat volt. Meg attól is függ, hogy milyen típusú volt a törés és a műtét. Az orvosaidat és a gyógytornászodat kérdezd inkább, Ők látjátk jobban a dolgokat. További javulást (és türelmet).
Jaj, bocs, olyan nagy csend volt itt, hogy mostanában ide se néztem.
Tegnap voltam"5 hetes", és egész jól érzem magam. Fogadtam egy gyógytornászt, ő nagyon jól irányít. A csont csak hadd
forrjon, én közben előkészítem az izmaimat a nagy eseményre: a segédeszköz nélküli járásra.Úgy néz ki, jól haladok. Vissza tudsz emlékezni, hogy Te mikor tudtad elhagyni a botozást?
Szoktál még érezni valamilyen rendellenességet?
Köszi, ha továbbra is a beszélgetőtársam maradsz! Üdv!
Sajnos, nekem is az van már két éve. Tisztességesen megszögezték, de azért nem lehetett vele azonnal rohangálni. Fokozatos terhelés: hallgass az orvosra és a gyógytornászra. De amit Ők javasolnak azt fogcsikoratva is meg kell csinálni. Már régen önállóan járok, de elég sok volt benne a kínlódás. Öröljönk, hogy ma már ilyen jó műtéti technikák vannak. Azelőtt - az állandó fekvés miatt - az idősebbek számára ez elég nagy százalékban tüdőgyulladással és halállal végződött. Némi calcium, komplex vitaminkészítmények azért elősegítik a gyógyulást. Minél előbbi gyógyulást kívánok neked. (Mellesleg én kb öt évvel vagyok idősebb nálad, mégis gyógyult - bár még a szögek bent vannak - semmi sem reménytelen.) De türelem azért kell hozzá. Üdvözlettel jó gyógyulást és és további jó egészséget.
Elösször is részvétem a baleset miatt. Nem akarok sértő és tiszteletlen lenni, de az 57 év már nem egy ifjonci szám, a gyógyulási kedv mindenesetre nagyon pozitív, aki bízik a gyógyulásában és meg akar gyógyulni az hamarabb is gyógyul, legalábbis jópár esetben, emellett kálcium tartalmú készítmények fogyasztása gyorsítja a csontképződést, és az esetleges csontritkulásos problémákat is enyhíti, mindemellett én pihentetném azt a lábat, ugyanis "öregkorban" a szervezet regenerálódási képessége csökken és könnyebben felmerül a veszélye, hogy a csont összeforrás közben vmi gigszer adódik, a rosszul összenőtt dolgokat pedig ha komoly a gond újra el szokták törni... gyógytornász szerintem mindenféleképpen kell, és segít is. Emellett más tanáccsal nem tok segíteni, nekem szerencsére, még nem volt ilyen problémám, és remélem nem is lesz. Mindezek mellett gyors és teljes gyógyulást kívánok önnek. És azt tanácsolnám ne keseredjen el, ha pár nap mulva nem tud még lábra állni, a fontos az, hogy meggyógyuljon, nem baj az ha egy héttel tovább tart.
3 hete combnyaktörést szenvedtem, de szeretnék viszonylag gyorsan meggyógyulni.Olvastam arról, hogy bizonyos műtéti eljárás után napokon belül lábra
lehet állni. Reménykedem, hogy ez igaz. Biztos kell hozzá egy jó gyógytornász,meg az is előny talán, hogy 57 éves vagyok, tele gyógyulási vággyal. Tud valaki ilyenről?
