Helyesírásilag nem lóg ki az átlag sajtótermékek közül (ez most jó vagy nem, ha-ha...) Bár én, iskolázatlanként az ilyesmi mondatokon azért csiszoltam volna: "A Tudományos Diákkör intézményi működtetésének outputjai össztársadalmi globális oktatás stratégiai célokat is támogatnak" De nyilván itten többről van szó :-))
Ha szabadna megkérdeznem, Ön szerint ki követte el a "sunyi hitelrontást"? A főnöke, aki kinevezte az illetőt? Aki a doktori címét adta? Aki a diplomáját adta? Aki az érettségi bizonyítványát adta? Vagy.....? Én?
Talán van itt egy szakember, aki meg tudná állapítani, hogy az alábbi link mögötti szöveg, melyet egy főiskolai tanár követet el, hány durva helyesírási hibát tartalmaz.
Az eltelt napokban és az eltelt órában - most vasárnap 20 óra 24 perc van - nagyon sokszor hallottam a "helység" és a "helyiség" szót. A legtöbbször a "helyiség" helyett "helység" hangzik el.
Kérem, hogy ezt a bejegyzést ne tekintsék kákán csomót keresésnek. Azt nehezményezem, hogy azok vétenek sorozatosan a magyar nyelv ellen, akiket hivatásuk arra kötelezne, hogy tudjanak magyarul.
Az előbbi bejegyzésben a "röhög" szavunk ritkább használatára buzdítottam, most a "kirúg" szót, illetve szinte kizárólagos használatát ellenzem. Indokolt esetben természetesen nem kifogásolom, de mivel a tényleges rúgáshoz kötődik, javaslom, hogy helyette alkalmanként az "elbocsát", "felmond" stb. ismét polgárjogot nyerjen.
Javaslatommal nem valami finomkodó beszédstílus mellett, inkább a mindinkább elburjánzó nyelvi durvaság ellen emelek szót.
- Hogy nem röhög...? -kérdezi a népszerű riporternő a magánnyomozótól. Arról volt szó, hogy miként bírta ki nevetés nélkül, amikor leleplezte a félrelépő férjeket. A magánnyomozó kulturáltan válaszolgatott.
A szinoníma szótár a "röhej"-t vulgárisnak határozza meg, a "röhög"-öt bizalmasnak. Javasolnék a "röhög" helyett az említett szótár után más rokonértelmű szavakat. Nevet, kacag, gurul, betegre. halálra neveti magát, hahotázik, nyerít, vihog, derül.
A "röhög"-öt durvának érzem, ezért soha nem használtam. Nem éllítom, hogy mindenki így érzi, mégis javasolom, hogy országos jellegű közrádiókban, televíziókban kerüljék el a "röhög" ige használatát.
Sokat hallgatom a rádiót, és gyakran mosolygok a riporter igyekezetén, hogy a beszélgetést életszerűvé tegye. Van, amikor túlzottan is jól sikerül. Mint például, amikor imígyen szólította a betelefonálót, hogy becsülje meg körülbelüli értékkel a mennyiséget. Saccperkábé! A magvas beszélgetés hasonló fordulatokkal folytatódott. Ami leginkább bántotta a fülemet, az -nak, - nek száműzése volt. Valószínű, hogy a "szolgáltató felé, az ügyfelek felé" választékosabbnak tűnik. Talán ez is elmúlik, mint például elmúlt a "valahol". Ha valaki felül akarta múlni az emberiség legnagyobb gondokodóit, a "valahol"-t hívta segítségül. Valahol úgy éreztem - mondta, és a tévében az égnek fordította a szemét.
Hogy még egy örvendetes nyelvi jelenséget említsek: múlófélben van a "celebezés".
Egy másik témában (magyarul topicban) dícsértem a Bajai Fiatalok Színházának remek Hippolyt, a lakáj előadását. Már az írás kezdetén elakadtam. Hogyan írjuk a jeles lakáj nevét? Hippolyt vagy Hyppolit. Elég nehezen derítettem ki a tényeket, amit most megosztok levelezőtársaimmal. (Persze mondhatjuk, ha nincs más bajom, mint egy "y" helye, akkor nekem úgy kell.)
Az 1930-ban készült nevezetes film címe Hyppolit, a lakáj volt. (Ezt a filmet, éppen filmtörténeti jelentősége révén, valamennyien ismerjük.) Az eltelt 80 esztendő során az "Y" helye gyakran változott, most általában a Hippolyt alakkal találkozunk. A mai szabályok szerint Hippolüt-nak kellene írni. Hogy miért?
Hippolütosz a görög mitológiában Thészeusz-nak és egy királynőnek a gyermeke. Szerencsétlenségére felkeltette Aphrodité haragját, aki Phaidrában szerelmet ébresztett az ifjú iránt. Hippolütosz a szerelmet visszautasította, ezért Phaidra megölte, betöltve a gyilkossággal Aphrodité bosszúját. A történetet Euripidész drámája tette halhatatlanná.
Volt még egy pápa, Hippolytusnak is írva. Ebbe nem mennék bele, mivel meglehetősen hosszú a történet.
Javasolom, fogadjuk el a halhatatlan lakáj nevét akár Hyppolit, akár Hippoyt, és később talán Hippolüt alakban írva is!
Éppen megosztják velem az információt. Nem lenne ellene kifogásom, ha egyetlen hírben nem többször is így említenék. Az információ latin eredetű szó. Magyarul is kifejezhető a tartalma: hír, tájékoztatás, felvilágosítás. Mondhatjuk, hogy értesülés, adat, hogy csak néhány rokon értelmű szót említsek. (A rokon vagy hasonló értelmű szót is lehet szinonímának nevezni.) A gyakran hallható informatív helyett is megfelel a tájékoztató (jellegű).
Távol áll tőlem, hogy ki akarnám gyomlálni a magyarból az idegen eredetű szavakat. De túlzott, és sokszor felesleges hazsználatuk az érthetőség rovására megy.
Az iskolában tanultuk a szabályt: hol kérdésre -ban, -ben, hova kérdésre -ba, -be. A mai tankönyvek is így tanítják. Sokan vitatják a szabály érvényességét. Javasolom továbbra is követni.
Nehézséget okoz az elseje leírása, ha számjeggyel kezdjük. Hajdan így írtuk: 1-én. Most nagyon egyszerű a helyesen írása, ha az egyes számjegy helyébe azt képzeljük, hogy "else". Így tehát: 1-jén, 1-jével, 1-jétől.
Érdeklődéssel olvasom a cikk címét: ...összetűzés margójára. Találkoztam már vízilabda-mérkőzés, lakáshitelek, vita, verekedés, közgyűlés margójával is.
A "margóval" kapcsolatos gyakori téves szóhasználatot képzavarnak nevezzük. Klasszikus példájaként említhetem az idősebbek által ismert mondást: Az ellenség keze betette közénk a lábát.
A "margó" jelentése: lapszél. (Írógéppel kapcsolatban van más jelentése is.) Sok mindennek nincsen lapszéle. Például az összetűzésnek sincs.
Ma tízszer hallottam a Kossuth Rádióban egyetlen riport keretében az autóbusz vezetőket "sofőr"-nek nevezni. Nem tetszett.
A következő riportban a "bum" olyan benyomást keltett bennem, mint a szűnőben levő "őrület".
A "kolega" két "l"-lel ejtendő. (Rendőr "kolegákról" volt szó. (Vajon a rendőr tábornoknak a rendőr tizedes az életben is " kolegája", vagy csak a médiában.) A "média" tekintetében nem foglalok állást. A latinban a "médium" egyesszámban van, a "média" a többesszámban..
A "millió"-ban, "milliárd"-ban gyakran hangsúlyozzűk a hosszú "l'-t. A helyes ejtés: "milió", "miliárd".
Tisztelettel: Gál Zoltán
2mádia a többes.
A "milliárd"-ban, "millió"-ban szokás hangsúlyozni a hosszú "l" hangot. Nem kellene! A helyes ejtés: "miliárd", "milió".
Tartok tőle, hogy űgy tűnhet, mintha valamilyen purifikátori dühvel vetném magamat a kiejtési hibákra. Csak elszomorít, hogy akiknek tulajdonképpen ez a foglalkozásuk, és ezrek hallgatják, látják őket, mennyire képzetlenek a nyelvhelyesség terén. Nem vádként mondom, nem tehetnek róla, nyilván nem tanulták. (Egyébként jómagam húsz évig dolgoztam a Magyar Rádió tudósítójaként. Annak idején szigorú vizsgát kellett tenni, hogy megkaphassam az ún. mikrofon-engedélyt.)
A "helység" és a "helyiség" két különböző fogalom.
A "kóperál" szó, így ejtve, nem létezik. A "kooperál" ige, melynek ejtése "kooperál", magyar változatban helyettesíthető az "együttműködik" igével. Ennek egy hibája van, hogy érthetőbb.
A többi idegen eredetű szó is, mely "o"-val kezdődik, (pl. kooptál, koordináció, koordináta) a "ko"-val (jelentése: együtt-, mellé-, össze-) hasonlóképpen ejtendő, mint a "kooperál". (Tehát a "koprodukció" nem tartozik ide.)
A rádiók, tévék és a nyomtatott sajtó egyaránt sokat foglalkozik a kulturális főváros megnyitó ünnepségével. A nyomtatott sajtó általában helyesen írja, a hangzó hírközlők beszélői hol hosszan, hol röviden ejtik a "kulturális" szó második "u" hangzóját.
A "kultúr-" összetétel előtagjaként hosszú. Pl. kultúrház, kultúrest, kultúrműsor stb.
A "kultúra" szintén. Pl. zenekultúra, lakáskultúra, étkezési kultúra stb.
A "kulturális", "kulturált" viszont rövid. Így a jövőben bizonyára sokszor hallható "kulturális főváros" is.
Amikor tegnap azt jósoltam, hogy nálunk minden ostobaságra akad vevő, titokban azt reméltem, hogy tévedek, borúlátó próféciám nem válik valóra. Sajnos igen. Ma is kaptam üdvözlőlapot. Hazánk egyik városában adták fel. Egy meglehetősen csúnya, pikkelyszerű mozaikokból álló karácsonyfa-dísz csillag alatt a következő felirat szerepel:
Kellemes ÜnnepeketT Season's Greetings!
A címzésre szolgáló oldalon pedig: származási hely: Magyarország és a gyártó fővárosi kft. neve, pontos címe. (Irányítószám, utca, házszám. Két vonalas telefon száma.) A címet azért nem írtam ide, mert nem akarok a cégnek reklámot csinálni. Szerintem nincs különösebb meggondolás az üdvözlő lap ilyetén felirattal való ellátásában. Ami kissé furcsa, hogy idegen nyelven csak angolul szerepel az üdvözlés
Szintén ma olvastam róla, így értem, hogy a lap előállítója tulajdonképpen azt az amerikai kezdeményezést utánozza, mely a karácsonnyal kapcsolatos vonatkozásokat szeretné kiirtani. Ennek egyik módja a Merry Christmas! helyett alkalmazott Season's greetings! (Szezonális üdvözlet.) Megjegyzem, hasonló okból keletkezett a Mikulás helyett bevezetett Télapó elnevezés.
Most az Amerikai Egyesült Államok néhány városa elrendelte, hogy a közterületeken felállított karácsonyfákat holiday tree-nek, tehát ünnepi fának kell nevezni.
Összefoglalva: fenntartom az előző bejegyzésben kifejtett véleményemet. Maradjunk meg az elődeink által használt "karácsony" szó mellett, melyhez képzetünkben bensőséges hangulat, a család, a békesség és sokunknak a hit fogalma is járul. Kívánjunk " Kellemes karácsonyi ünnepeket", vagy aki úgy érzi, kívánjon "Áldott karácsonyt" embertársának. Én mindkettőt örömmel fogadom. A "Szezonális üdvözlet"-nek viszont nem tudtam igazán örülni.
Karácsonyi üdvözletet hozott a postás Ausztráliából. Aki írta, németül küldte köszöntését, tekintve, hogy Ausztriából származik. Viszont megdöbbentett, sőt megrettentett a képeslapra nyomtatott angol nyelvű felirat. Csak a második tagmondatot idézem:
...that a wonderful holiday season can bring!
Vagyis a karácsonyból holiday season, azaz pihenő vagy ünnepi időszak vagy évszak (szezon) lett, a hagyományos Merry Christmas! helyett. Nem tenném szóvá, ha nem tartanék attól, hogy ez a minden hagyományt elvető, megcsúfoló jókívánság forma nálunk is talajra talál. Az a szomorú tapasztalatom, hogy nem lehet olyan kapitális ostobaságot, ízléstelenséget, lelket romboló szabadosságot kitalálni tőlünk nyugatabbra, mely ne találna követőket nálunk.
Javasolom, hogy maradjunk meg a Boldog karácsonyt! mellett. Így mondták ezt eleink is, és így szól a jókívánság magyarul.
Kezdeményeztem már, de azt hiszem feledésbe merült, hogy a Bajai régióban használjuk csak az illendőség szerinti társadalmi érintkezésre alkalmas magyar kifejezéseket. Másutt is találkozom már olyan kéréssel, hogy a trágárságokat és az anyagcserével kapcsolatos kifejezéseket kerüljék a hozzászólók. (Természetesen az utóbbiakat helyén valónak tartom orvosi vagy egészségvédő cikkekben, előbbieket viszont sehol sem. A magyar nyelv, édes anyanyelvünk ezek mellőzésével is kiválóan alkalmas gondolataink kifejezésére.)
Gondoljunk arra, hogy az internetet gyermekek is olvassák. A nevelésnek pedig egyik legfőbb eleme a példamutatás. Mutassunk jó példát a fiatal korosztálynak a nyelvhasználat terén is!
Gyakran találkozom az "esély" szavunk helytelen használatával. Amit most olvasok, az valósággal megdöbbentett.
Tanult kollegám arról cikkezik, hogy egyre nagyobb az esélye. hogy a négy fiatal magyar hegymászó odaveszett. Fiatal, és minden bizonnyal nagyszerű emberek esetleges halála - összeszorul a szívem, és fohászkodom, hogy szerencsésen hazakerüljenek - mindig megrendít bennünket.
Az "esélye", "veszélye" megkülönböztetése bizonyára nyelvérzék kérdése. Akinek nem adatott meg, média-kommunikációs tanulmányai során pedig nem sikerült elsajátítani, legalább tudatosan törekedjen arra, hogy az esélyt inkább kedvező, szerencsés, várhatóan pozitív kimenetelű eseménynél használja.
Előre viheti a dolgot, ha nem csak ír, néha olvas is.
Ha van olyan törekvés, hogy anyanyelvünk használata közben legalább mérsékeljük a trágárságot, akkor ebben nagy szerepe lehet a médiumoknak.
Örömmel tapasztalom, hogy az Index mai címlapjáról lejjebb helyezték a szalonképesnek aligha nevezhető címet. Javasolom, hogy a szerkesztő részesítse jutalomban azt az újságírót, aki képes értékes gondolatait obszcén, trágár, hányingert keltő, nemi élettel, ürülékkel stb. kapcsolatos kifejezések nélkül megosztani az olvasókkal.
Anyanyelvünk minden bizonnyal az egyik leggazdagabb nyelv a világban. Kköszönhető ez nyelvművelő elődeinknek, a nyelvújításnak is.
Hozzáértők véleményére támaszkodva állítom, hogy magyarul mindent ki lehet fejezni , trágár szavak, elsősorban az anyagcserével és a nemi élettel kapcsolatos durva kifejezések nélkül. Érdekes egyébként, hogy gyakran találkozom azzal a nézettel, mint büszkeségünk egyik forrásával, hogy magyarul lehet a legjobban káromkodni. (Jómagam ennek igazságtartalmát nem tudom megítélni, nem tudok minden nyelven.)
Csak találomra megnéztem az Akadémiai Kiadó által kiadott Magyar Szinonima Szótárt. A "ront" címszó alatt a következők szerepelnek: rongál, csökkent, súlyosbít, megbont, támad, összecsap, tör. (A szótár megadja az egyes szavak különböző helyzetekre történő használatát.)
Javasolom, hogy legalább a Bajai régióban mellőzzük a trágár kifejezések használatát. Nem csak anyanyelvünk védelmében javasolom ezt, hanem a példaadásnak, mint legjobb pedagógiai eszköznek alkalmazására is. Az internet egyre szélesebb körben terjed. Az ifjúság formálásban mind nagyobb szerepe lesz. Nem mindegy tehát, hogy mi szerepel rajta!
A vonatkerti, Szegedi út melletti gyalogátkelőnél várakoztam a zöld fényre. Egy körülbelül 12 éves, jól öltözött fiatalember, kezében gördeszkával szintén ott várakozott. Közben odérkezett két kisfiú, hátitáskával. Az idő délután 4 óra felé lehetett, nyilván a napköziből jöttek. Témaként szóba került a gördeszka. A nagyobbik olyan stílusban tájékoztatta a kicsinyeket, hogy nem állhattam szó nélkül. A nagyobbik - egyébként udvariasan - így válaszolt: - Hozzá vannak azok szokva. (Mármint a kicsinyek az undorítóan ocsmány szavakhoz.)
Ha ez így van, nyilván sok összetevője lehet. A szülöi háttér, - más alkalommal azt a választ kaptam, hogy igen, otthon is így beszélnek -, a televízió, a mozi, az internet stb.
A gyermekeket a mindenben a versenyre való ösztönzés, a pénz korlátlan hatalma agresszióra, egymás iránti durvaságra, gyakran kegyetlenségre ösztönzi. Azt látják, hogy előbbre jutni, érvényesülni csak egymás letaposásával lehet. Ezzel együtt jár a közbeszédet elöntő obszcén kifejezésmód.
Talán valamit tehetünk a jobbításért, Édes anyanyelvünkért, ha legalább az internet bejegyzésekben és a mindennapok beszédfordulataiban kerüljük a trágár kifejezéseket. "Beszélni" már nem igen szoktunk, (esetleg arra is vissza lehetne térni), de ha kommunikálunk, akkor is jó lenne mellőzni az anyagcserére vagy a nemi életre utaló trágár kifejezéseket.
Azt tapasztalom, hogy az anyanyelvi kultúránkon van mit javítani. Gondolok az írott nyelv elszürkülésére, a beszélt nyelv hadaró, rosszul hangsúlyozott voltára. Amiért Kazinczy Ferenc küzdött, - 250. éve született a nagy nyelvújító -, csak részben érett be, hozott termést.
Nagyon bántó az a beszédstílus, mely lassan már példának tűnik, ha valaki egy társaságban az összetartozást, a barátságot akarja kifejezni. Bármerre járunk-kelünk, ocsmány kifejezések, trágárság, káromkodás vesz körül bennünket. Mondhatni, hogy korra, nemre való különbség nélkül ömlik a nyelvi szennyáradat. Nehéz megszokni, hogy a tizenéves iskolások - tisztelet a kivételnek - már trágárul beszélnek. Azt azonban végképp nem lehet, amit tegnap a játszótéren tapasztaltam. Az ott állomásozó galeri, - fiúk, lányok egyaránt - ordították a legobszcénabb kifejezéseket, de ami még szomorúbb, ugyanezt tették a 9-10 éves kicsinyek is. A 2-3 éves csöppségek, ha hallották is, szerencsére még nem értették.
Szeretnék valami javaslatot tenni a jobbításra. A legfontosabbnak - e téren is - a személyes pédamutatást tartom. Sokat segíthetne a média. Kíséreljük meg olyan közhangulatot kialakítani, hogy a trágárság ne dicsőség, hanem kerülendő rossz szokás legyen!
Nálam is kicsapja a biztosítékot, hogy ma már vagy tízszer hallottam, hogy valami "kicsapta a biztosítékot". Elszürkíti a nyelvünket egy-egy ilyen felkapott fordulat. Nem tartom helytelennek, csak a gyakoriságát nehezményezem.
