Van egy általános elv, amely köré a tesztkitöltő sumákolási hajlama szerveződik.
Az ember a teszt elején hajlamos szépítgetni, a vége felé pedig túlságosan kritikussá válni önmagával szemben, ezért a középső rész az, ami igazán mérvadó. Persze ez főleg nagyobb tesztekre érvényes, nem az 5-10 kérdésből állókra.
Egyszer kitöltöttem egy nagyobb lélegzetvételű személyiségtesztet valami szcientológus(?) szekta jóvoltából. A rejtett cél persze az volt, aminek látszik - beszervezés, reklám. De maga a teszt teljesen reális volt, a kiértékeléssel együtt. A rejtett tulajdonságaim is napvilágra kerültek, nagyrészt valós képet festettek rólam, a kellemetlenebb dolgokat is beleértve. Kíváncsi lettem volna, hogyan működik a kiértékelés, mert a kérdések nem vonatkoztak konkrétan egyik (főleg negatív) tulajdonságomra se, mégsem tudtam egyiket sem elsumákolni.
Állandó hangot én is sokáig hallottam, és azt hittem, megőrülök tőle. Nem fülzúgás volt, mert helyhez kötött volt.
A tévé sípolását én is hallom - ez egyszerűen hiperérzékenység, a magas frekvenciájú hangok érzékelésének képessége, semmi ördöngösség nincs benne. Apám hallása még az enyémnél is hatékonyabb, ő sokszor hallja az átlag fül számára rejtett denevérhangokat, bizonyos magasfrekvenciájú hangoktól pedig nem tud aludni.
Nyilván nem szinesztézia, ha a fogalom konkrétan a más-más (agyi) területek "abnormális" összekapcsolódását jelenti.
De hogy mintaillesztés lenne? Mi itt aminta? Ismert zeneművek, vagy a klasszikus zene általában? Ugyanis ismeretlen dallamokat és futamokat vélek hallani.
Nem direkt manipulációra, hanem a helyzet "szépítésére" gondoltam. Ha ismered a buktatókat, akkor picit lehet módosítani a képen, ami ahhoz elég adott esetben, hogy ezmegaz jobb színben tünjön fel. Elolvastam az Index címoldalán levő cikket ma. Érdekes, hogy a tesztet publikálók is ezt a gyermekelhelyezést adták meg fő indokként, amit említetettem tegnap, hogy tudomásom van ilyenről. Talán nem véletlen. Olyan esetben, mikor épp egymás befeketítése folyik - persze csak hallottunk nagyon távolról ilyenekről, és persze milyen csúnya dolog is ez -, akkor egy-egy apró szépítésnek is jelentősége van. (Arról nem is szólva, hogy egy-egy ilyen vizsgálati eredmény hosszú időre, ha nem örökre elkíséri a vizsgáltat, még Amerikában is, nemhogy nálunk!)
Pl. egy családi ebéd lerajzolása. Érdekesek többek között az arányok, a személyek elhelyezkedése, a mozdulatok(ba merevedett pillanat).
Az elefántból nem sok. Csak szeretem őket :)
Ezt régen is csinálták, pl. gyermekelhelyezésnél. Egy-egy ember kölcsönkért egy ilyet valamelyik pszichi ismerősétől vagy elmagyaráztatta, és akkor nagyon ügyesen tudott "megfelelni". Az se sokkal jobb, mikor különböző festményeket mutatnak, aztán mikor ráböksz az egyikre, akkor kiderül, hogy neked egy tudathasadásos ember által festett kép tetszett leginkább a tíz közül, amit láttál. Egyébként meg semmit. Rajzoltatni kellene a felnőtteket is, mint a gyerekeket. Én pl. irtó aranyos elefántokat tudok :)
nekem ilyen volt a zizegés a képben ha pl vmi fehéret nézek koncentrálva akkor kis fénypöttyök mint a tévé mákháború idején csak nagyobb felbontásban... asszem ez a szemműködés miatt van, de gyerekkoromban azt hittem, hogy olyan király vagyok, hogy látom a fotonokat/atomokat a levegőben :)
Én ha kimegyek a lakótelepről, akkor már nem hallom a zúgást. És biztos, hogy külső hang, a lakótelep alapzaja. Neked viszont, úgy látszik, a fejedé. :-)
Bocs, hogy megin' belekötök, de a fehérzaj, az nem ez.
Én meg a lakótelepen hallok mindig, mikor csend van (pl. éjjel) egyfajta alig hallható, monoton zúgást kb. az egyvonalas D magasságában. Már vagy huszonkét éve folyamatosan. Mások, akárkit kérdezek meg, nem hallják.
Ugyanez van a tévék magas sípolásával. nagyon kevés embert találtam eddig, aki hallja. Én akkor is hallom, ha a tévé olyan messze van, hogy a normál hangját már nem hallom (pl. ha egy csukott ablak előtt állok kívülről, az utcáról).
én úgy hallottam, hogy pl meditáció során is van ilyen meg persze ha vki totál beszív,
mindenesetre kétlem, hogy ez sérülés lenne, bár én pl lökött vagyok, de számomra ezek teljesen normális dolgok.. egyébként meg a művészet tele van vele, hová lennének akkor a költői képek? szerintem ez csak egy kis érzékenység lehet
ahol régen olvastam erről, azt is ide sorolták, ha tárgyaknak, alakoknak személyiséget tulajdonít valaki, pedig szerintem az se kunszt, hogy ha pszichésen elemzem az ajtófélfát, hiszen csomó tulajdonsága van, reppedeizik, színes, görbe...
persze fokozatok is vannak, hogy valaki csak "érzi" vagy ténylegesen látja-hallja is ezeket, utóbbi azért sokkal ritkább(erről szól a cikk lent), és az lehet, hogy már gáz
Nekem éjszaka fordul elő néha, hogy ismeretlen szimfónikus zenét hallok. Volt, hogy kimentem a házba körülnézni, mert azt hittem, hogy valaki zenét hallgat a családban. De sehol semmi, a fülemben meg tovább szólt a zene. Halkan, mintha távolról jött volna.
Nem feltétlenül szinesztézia, de többször előfordult már velem, hogy zajokat zenének hallottam. A vonatzakatolásba is képes vagyok zenét belehallani, ráadásul nem tuctuc-stílusút, ami elsőként beugrana az embernek, hanem klasszikust... Volt olyan, hogy azt hittem, valaki walkmannel zenét hallgat, és én azt hallom, pedig nem...
Az, hogy itt valaki boldog nőnapot kíván, számomra inkább ötlet, mint magától értetődő dolog. Az ötleteket pedig, ha egyszer lelőtték őket, ismételni fantáziátlanság.
Nem mindegy, hogy mit. A köszönés egészen más, mint egy nőnapi üdvözlet. Azt, hogy szia, nem lehet "lelőni", de egy nőnapi köszöntést nagyon is le lehet. És ha már valaki lelőtte, akkor szerintem felesleges még egyszer... Olyan ez, mint egy poén.
De a dolog túl jelentéktelen ahhoz, hogy ennyit beszéljünk róla.
