Keresés

Simlis nekrológ? Te szegény hülye.

 

Csak annyit akartam mondani, hogy az általad idézett simlis "nekrológot" az 5. sz. beírásoddal tovább színezted.

Szevasz

Sontag (nyugodjék) egyike volt azoknak a személyeknek, akik képesek voltak árnyaltan gondolkodni - ezzel persze áthidalhatatlan értelmezési nehézségek elé állítva az ÖSSZES  fekete-fehérben gondolkodót. De szerintem ez legyen az ő bajuk....

 

ÜdV

Látom, nem tudsz a tőmondatoknál bonyolultabb összefüggések világába belépni.

Azt írtam - függetlenül az idézettől, mert az az amerikai jobboldalról szól -, hogy idehaza a magyar szélsőjobb (Lovas) felhasználta Sontagot a WTC elleni támadás igazolására.

Ha így  sem érted, gyere vissza és kérdezz tovább.

 

 

A jobboldal legutoljára a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után nyilvánította Amerika-ellenesnek, amikor volt mersze bátornak mondani az öngyilkos merénylőket. Szerinte Amerika is tehetett a történtekről, mert a világ egyetlen szuperhatalmává nyilvánította önmagát, és rossz szövetségeket kötött. Sontag megengedte magának, hogy egy díjátadáskor Jeruzsálemben kritizálja az izraeli politikát. Soha, senkitől és semmitől nem félt. Legjobban olvasni szeretett. Mint egy régebbi interjúja során mondta, "az olvasásra méltó könyv tanítja a szívet".

 

Legalább olvasd amit idézel, akkor hitelesebb lenne az ájtatoskodásod.

Susan utolsó interjúja a SPIEGEL-ben, néhány nappal az usák Shock & Awe terror elõtt,
2003. március 3.-án

"Sei patriotisch und denk nicht!"

=========================================================
Sontag, 70, többszörösen kitüntetett irónõ és kritikus, a Time szerint "Amerika nyilvános lelkiismerete". Most jelent meg Amerikában a "Regarding the Pain of Others" [Mások fájdalmát figyelve] címû könyve, német fordításban összel jelenik meg a Hanser Kiadónál.


"Légy hazafias és ne gondolkozz!"


Susan Sontag az amerikaiak egyeduralmi hadjáratáról a Közel-Keleten, a Nyugat megosztottságáról és az Iszlám fanatikus katonáiról.

[AP foto - Tüntetés Bagdadban: "Saddam egy szekuláris szörnyeteg"]

SPIEGEL: Bush elnök nyilvánvalóan bõszen elszánt a Saddam Hussein elleni háborúra. Bízik Ön még abban, hogy nem fajul el ennyire minden?

Sontag: Nem hiszem, hogy a háború megakadályozható. Még akkor sem, ha Saddamot leváltják, meggyilkolják vagy emigrációba küldik. Az amerikaiak elhatározták Irak meghódítását - a Közel Kelet újjászervezését.

SPIEGEL: Európában konok ellenállás tapasztalható a hábhorú ellen. Az amerikaiak hozzállása is egyre inkább vegyes - ha hihetünk a közvéleménykutóknak.

Sontag: Ennek a kormánynak csak a retorikájára kell figyelni: a "mi" szócska Bush és a többiek szájából királyi "MI", nem az alkotmány szerinti "mi, a nép". Ha Önök George W. Bushnak és tanácsadóinak bebizonyítanák, hogy az amerikaiak többsége a háborút elitéli, ezt válaszolnák: "A MI feladatunk az irányítás". A külpolitikájukat kivonták a demokratikus ellenõrzésbõl. Veszélyes politikát követnek.

SPIEGEL: Gondolja, hogy a szeptember 11.-i merénylet csupán ürügyként szolgál arra, amit Bush mindig is tervezett - mégpedig az iraki inváziót?

Sontag: Bob Woodward újságíró a "Bush at War" [Bush háborúja] c. könyvében utal arra, hogy Rumsfeld már 2001. szeptember 12.-én elõször Irakot - majd csak azután akarta Afganisztánt megtámadni. Úgy hiszem, szeptember 11. volt a döntõ gól. A Bush-adminisztráció számára megnyílt a lehetõség a katonai expanziót önvédelemnek álcázni.

SPIEGEL: Európa szeptember 11.-ét követõ kezdeti szolidaritásából nem sok maradt meg: az USA háborús logikáját egyre kritikusabban itélik meg. Növekszik a szakadék az USA és Európa között?

Sontag: Igen, a szakadék egyre csak nagyobb lesz. Az USA egyre inkább eltávolodik Nyugateurópa társadalmaitól. Persze közben Európa is fejlõdött. A háborús vita csupán a jéghegy csúcsa. A politikai és morális kultúra Európában következetesen eltér az amerikaitól. Elõször is a halálbüntetés - az amerikaiak még csak meg sem értik az európaiak kifogásait: ha az európaiak kijelentik: "mi megbüntetjük a gonosztevõket, de nem nem öljük meg õket", akkor az amerikaiak ezt mellébeszélésnek tartják. Másodszor az európaiak elfogadják a nemzeti szuverinitás feláldozását bizonyos esetekben...

SPIEGEL: ... mint például a közös fizetõeszköz.

Sontag: Igen, viszont az amerikaiak a nemzeti szuverinitás átruházását egy felsõbb szervnek - mint pl. az EU - egyszerûen elfogadhatatlannak tartják. Harmadszor pedig Európa szekuláris, ennek ez országnak [USA] túlnyomó többsége pedig istenhívõ. Az USA sok szempontból anarchikus. Ez az oka, hogy Bush polarizáló beszéde hatásos. A kulturális szakadék Európa és Amerika között olyan mély, mint a Grand Canyon.

SPIEGEL: A szuverinitás feladása elleni álláspont az USA unilaterális beállítottságának következménye, mint például a Kyoto-egyezmény és a Nemzetközi Bíróság elutasítása is?

Sontag: Természetesen, a Bush-Junta logikusan viselkedik. Miért is írna alá bármilyen egyezményt, ha egy napon az megakadályozná, hogy az érdekeit a saját kénye-kedve szerint képviselje? Elvileg semmiféle szerzödésssel sem akarja elkötelezni magát.

SPIEGEL: Mindenesetre az USA elment az ENSz-be [UNO], hogy az Irak elleni háborúhoz támogatást kapjon.

Sontag: Azért ment az ENSz-be, mert március elõtt amúgy sem kezdhette volna el a háborút. Ez volt a lehetõség az idõhúzásra: néhány hónapig tartó elõkészités szükséges a katonák és harci eszközök a helyszinre szallításához, az invázió elõkészítéséhez. De ENSz rezolúció nélkül is cselekedni fognak: ha nem lesz újabb rezolúció, akkor - Bush szavai szerint - az ENsz "irreleváns".

SPIEGEL: Mi az Ön véleménye a háborúról? Ön pacifista?

Sontag: Néhány nappal ezelõtt New Yorkban tüntettem a háború ellen, sok ismerõsömmel együtt. De nem vagyok pacifista, nem ellenzek minden egyes háborút.

SPIEGEL: Például a Milosevic elleni háború Boszniában és Kosovóban indokolt volt?

Sontag: Igen, a szörnyû gyilkosságok elleni Nato-Intervenció indokolt volt. Boszniában elég volt a minimális erõszakos beavatkozás a háború befejezésére - ez már két évvel korábban is lehetséges lett volna. Amikor végülis a bombák hullottak, úgy hiszem, már nem volt számottevõ áldozat. Koszovóban szerencsétlen módon sokkal több embert pusztítottak el.

SPIEGEL: De mivel alapozza meg az iraki háború elleni kifogásait?

Sontag: Elõször is be kell vallanom, hogy a háborúellenes beállítotság igencsak komplex. Alapvetõen meg kell állpítanunk, hogy Saddam gátlástalan gonoszsággal uralkodó diktátor, számtalan ember halálát okozta. Az inváziót, amit mi elitélünk, az irakiak többsége örömmel fogadja. Ezt nem szabad elfelejtenünk. És ezáltal nem lesz egyszerûbb az ellenzékünk.

SPIEGEL: Akkor miért ellenzi ezt a háborút?

Sontag: Mert más lehetõségek is vannak, mint a városok bombázása. Különbözõ okokból nem Pjönjangra nyit a kormány tüzet - és ezt ne tegye Bagdaddal sem. A Fehér Ház azért indít háborút, hogy Irakot meghódítsa.

SPIEGEL: Amerikát Vietnam óta üldözte az igazságtalan háború kisértete. Mibõl fakad, hogy ez a rémálom már nem hatékony?

Sontag: Mert már nincs két párt. Már csak a Republikánus Párt létezik, annak egyik nyúlványát hívják Demokrata Pártnak. Komolyanvehetõ ellenzék nincs ebben az országban. A lakosság soraiban létezik ugyan ellenzékiség minden mennyiségben, ennek azonban a politikai folyamatokban nincs képviselete. A hatvanas és hetvenes években még volt politikai ellenzék és az országban nyilt politikai viták folytak. Ma már ez hiányzik.

SPIEGEL: Rögtön a szeptember 11.-e után írt kommentárjára dühöngõ kritikákat és halálos fenyégetéseket kapott. "Osama Bin Sontag"-nak nevezték Önt.

Sontag: Szeptember 11.-e után a motto "United We Stand" [kb. egységben az erõ] volt. Ami engem illet, ez azt jelenti, hogy "Légy hazafias és ne gondolkozz. Tedd azt, amit parancsolnak."

SPIEGEL: Azon a bizonyos szeptember 11.-én Berlinben tartózkodott, nem New Yorkban. Volt ennek is szerepe?

Sontag: Igen, valószínûleg. Amikor a kommentárt írtam, csak TV-képekre és az amerikai fennsõbbséget és sebezhetetlenséget hirdetõ ideológiára reagáltam - amivel a merényletekrõl beszámoltak.

SPIEGEL: Mi a véleménye ma a konfliktusról, ami szeptember 11.-e óta keletkezett - ez a kultúrák összeütközése?

Sontag: Nem, de ez minden bizonnyal az értékek konfliktusa, a modern idõk terméke. Mindenesetre tagja vagyok egy csoportnak, amelyik a emberiség felét magába foglalja - mégpedig a nõket. A radikális Iszlám, finoman fogalmazva, rossz a nõknek. Én egy olyan kultúrkörben élek, amelyben a nõknek a férfiakhoz hasonló esélyük van az életben - a radikális Iszlám megtiltja a nõknek ezeket a lehetõségeket. Ezért etikai okokból ellenzõje vagyok a vallási értelmezéseknek. De hozzáteszem, barmilyen funamentalizmus rossz a nõknek.

Azt is látom, hogy az Iszlámon belül létezik egy radikális irányzat, amely egyre több olyan embert kerít hatalmába, akik vegyes érzelmekkel állnak a modernnel szemben. Szerte a Földön férfiakat mobilizálnak olyasmi ellen, amit azok jogtalanságnak, politikai tehetetlenségnek és korrupciónak tartanak az országukban - ezekbõl aztán fanatikus katonák lesznek egy vallási háborúban, amelyet elsõsorban a nõk ellen viselnek.

SPIEGEL: Hasonlóan érvel a Fehér Ház is és arra a következtetésre jut, hogy szükséges a Közelkelet újraszervezése.

Sontag: Csakhogy így demokratikusabb lesz? Nyomós érv a háború ellen ugyanis, hogy az a jelenlegi állapotokat csak tovább rontja. Csaknem elkerülhetetlen következmény, hogy még több terrorizmus lesz, még több erõszak, még több szétziláltság. Azonkívül a régió szekuláris erõit még inkább gyengítik ...

SPIEGEL: ... amit bizonyos mértékben Irak képvisel.

Sontag: Saddam valóban az a szörnyeteg, aminek tartják, és boldog lennék, ha megszabadulnánk tõle. Az egyetlen jó benne viszont, hogy Saddam egy szekuláris szörnyeteg. De az eltávolítása hosszú távon egy fundamentalista rezsim hatalomrajutását eredményezné. A radikális Iszlám sokfelé a világon talál követõket. Az Amerikai Egyesült Államokat ugyan nem képes legyõzni. De sok-sok halottat képes produkálni.

SPIEGEL: Aszonnyom, köszönjük a beszélgetést.

--------------------------------------------------------------------------------

Az interjút Carolin Emcke és Gerhard Spörl SPIEGEL-szerkesztõ vezette.

Dajcsból magyarította: Makuláta

Sontag - érdekes módon - gyakran az európai konzervatív és szélsőjobb számára volt érdekes, mert adalékként használták fel saját agresszióik igazolásához.

 

A magyar szélsőjobbon is használták, a WTC-ügy fedezésére. "Lám, még Sontag is azt mondja, hogy..." kezdettel.

 

 

off

Schlesinger (amúgy tényleg "gentile cousin") nem lett konzervatív, hanem csak annak látszik mint a hagyományos liberalizmus utolsó (de mindenesetre legnagyobb) mohikánja a kritikai elmélettel szemben.

on

Én is olvastam a Népszabóban a cikket, azonnal kedvet kaptam Sontag tüzetesebb megismeréséhez. Ki tud olyan művet ajánlani tőle, amely mintegy esszenciáját adja működésének?

Letter THE CASE OF MIKLOS DURAY

This is an open letter addressed to the prime minister of Hungary. It concerns the trial of a Hungarian minority leader in Czechoslovakia. We would like to bring it to the attention of readers of The New York Review of Books and urge them to send telegrams to Prime Minister Lazar about this case....

 

....The Hungarian government was not afraid to intervene in Czechoslovakia's internal affairs in August 1968. It should not be afraid to raise its voice now on behalf of democratic rights guaranteed by an international agreement.

 

Irving Howe

Susan Sontag

Kurt Vonnegut

New York City

 

Ez is az életéhez tartozott. Egyébként sohasem írt olyat, hogy a kommunizmus emberarcúbb, mint a fasiszmus. Azt írta, hogy sikeresebb, -micsoda különbség.

 

 

dear Probatbicol,

http://www.pbs.org/arguing/nyintellectuals_geneology.html

Ha ezt a listát megnézed láthatod, volt aki sokkal de sokkal messzebbre került
mint Sontag, sőt, valójában Sontag volt az aki megmaradt a New York-i zsidó értelmiségi
kör tipikus képviselőjének. Saul Bellow konzervatív lett, Schlesinger is, Kristol is, Podhoretz is. Mondjuk nem akármilyen lehetett egy ilyen buli a hatvanas évek elején.

Tudtommal a nyolcvanas évek elején ő is itt volt amikor Demszkyék alternatív európai kulturális forumot rendeztek, én akkor nagyon fiatal voltam. Sontagék baloldalisága csak
az amerikai elitértelmiségi környezetben értelmezhető, Amerikában őt nem nagyon ismerhette egy átlagos értelmiségi jellegű polgár az akadémiai életen kivül. Ha erősen baloldali aktivista Susanra kérdezel rá, akkor Susan Sarandont fogják megemlíteni (talán) ő színésznő tehát ismert.

Nagyon derék hölgy volt, aki iránt mélységes szimpátiát érzek.

Susan Sontag búcsúja Népszabadság • Horváth Gábor  • 2004. december 29.

Susan Sontag elvesztette élete utolsó csatáját. A harcias írónõ, akit Amerika egyik legbefolyásosabb értelmiségijeként tartottak számon, tegnap elhunyt egy New York-i kórházban. Halálát egy öt évvel korábbi sugárkezelés nyomán kialakult leukémia okozta. Hetvenegy éves volt, ebbõl az utolsó huszonnyolcat rákos betegen töltötte.

<!-- var ord=Math.round(Math.random()*100000000); document.write(''); //-->

Sok mindenről írt szenvedélyesen. Pornográfiáról és fotográfiáról, a tudomány vagy éppen a fasizmus esztétikájáról, bábszínházról és balettről, más írókról és gondolkodókról. Mint a Los Angeles Times internetes honlapján megjelent legelső nekrológ hangsúlyozta, erősen hitt a művészet örömszerző, informáló és átalakító képességében.

Már hároméves korában olvasott, tizenhat évesen egyetemista volt, tizenhét évesen feleség, tizenkilenc évesen anya. (Fia, David Rieff ismert író.) Házassága nem tartott soká, 1959-ben elvált, és többé nem ment férjhez. Huszonhat évesen költözött New Yorkba, ahol a Columbia Egyetemen vallásfilozófiát kezdett tanítani. Ekkor jelentek meg első esszéi a Partisan Reviewban. Bármiről írt, mindig a morált kereste, nem választotta el élesen az érzést és a gondolkodást. Tizenhét könyve harminckét nyelven jelent meg. Már első, 1964-es tanulmánya figyelmet keltett, s tekintélye azóta annak ellenére is csak nőtt, hogy sosem félt szembemenni a társadalmi konvenciókkal, sőt saját táborának meggyőződésével sem.

Művészeti munkái is nagy port vertek fel, de ez semmi sem volt a politikai állásfoglalásai által kiváltott reakciókhoz képest. Egyik első nyilvános bírálója volt a vietnami háborúnak. 1967-ben azt írta, hogy Amerikát a népirtásra alapozták, arra a megkérdőjelezhetetlen feltételezésre, hogy a fehér európaiaknak joguk volt az őslakosok kipusztításával meghódítani a kontinenst. Egy évre rá Hanoiba ment, hogy megértse, miért harcolnak a vietnamiak. Kubába is ellátogatott, és szimpátiát, megértést sürgetett Fidel Castro rendszere iránt - amelyet nem sokkal rá hevesen megbírált, amiért börtönbe zárta az ellenzéki értelmiségieket. 1982-ben a Szolidaritás lengyelországi betiltását követően a kommunizmust emberarcú fasizmusként határozta meg, amivel magára haragította sok baloldali barátját. Később azért érvelt, hogy Amerika avatkozzon be, és vessen véget a Balkánon folyó népirtásnak.

A jobboldal legutoljára a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után nyilvánította Amerika-ellenesnek, amikor volt mersze bátornak mondani az öngyilkos merénylőket. Szerinte Amerika is tehetett a történtekről, mert a világ egyetlen szuperhatalmává nyilvánította önmagát, és rossz szövetségeket kötött. Sontag megengedte magának, hogy egy díjátadáskor Jeruzsálemben kritizálja az izraeli politikát. Soha, senkitől és semmitől nem félt. Legjobban olvasni szeretett. Mint egy régebbi interjúja során mondta, "az olvasásra méltó könyv tanítja a szívet".