MINDENT LEHALLGATNAK !
Már a II. világháború középsõ szakaszának idején megszületett az Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA COMINT (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943. május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben kibõvítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Újzéland háború utáni hírszerzõ ügynökségeivel. Így jött létre az 1948-ban megkötött titkos UKUSA megállapodás, illetve szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes. Az UKUSA szövetség fõ koordinátora (összefogó szervezete) az USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szövetség alapító szervezetei: az angol GCHQ (Government Communications Head Quarters), a kanadai CSE (Communications Security Establishment), az ausztrál DSD (Defense Security Directorate) és az újzélandi GCSB (General Communications Security Bureau).
A szerzõdés jóval késõbbi bõvítése során kerültek az UKUSA szövetségesek közé Németország, Japán, Norvégia, Délkorea és Törökország titkosszolgálatai.
A hidegháborús konfliktusok közepette sorra alakultak a katonai és hírszerzõ ügynökségek, amelyek alapfeladata az információ szerzés volt a kelet Európa fölé húzott „vasfüggöny túloldaláról”. Néhány hírszerzõ szolgálat azonban a hidegháborús idõk elmúltával, kicsit „eltolta” tevékenységi fókuszát, nem elveszítve ezzel anyagi és emberi erõforrásait. A legnagyobb ilyen szervezet az NSA volt, amely a Szovjetunió és a kelet európai szocializmus felbomlása dacára (amely eredetileg fõ tevékenységi területe volt!), folyamatosan, sõt exponenciálisan növelte költségvetését, emberi és anyagi erõforrásait. Az NSA foglalkoztatja ma a világon a legtöbb matematikust, a legjobb rejtjelzõ és rejtjelfejtõ szakember csoportokat. Ezek feladata a hazai (USA) és idegen elektronikus kommunikációban megjelenõ rejtjelek feltörése, továbbá az így megfejtett üzenetek több, mint 100 nyelven történõ elemzése. Az NSA feladata ugyanakkor az is, hogy olyan rejtjelzést dolgozzon ki, amely biztonságosan védi az USA kormányszervek kommunikációját. Így érthetõ az NSA vezetõ szerepe az UKUSA szövetségesek között.
Az UKUSA szövetséges szervezetei fejlesztették ki és fokozatosan, a civil emberiség számára észrevétlenül hozták létre, azt a hatalmas „figyelõ”, lehallgató hálózatot, amely az egész Földet behálózza, sõt napjainkra már a kilyukadt ózon pajzs mellett, egy földkörüli „információs pajzsot” képez. A hidegháborúnak már régen vége, mégis egyre inkább fény derül arra, hogy még mindig létezik egy igazi, mindent behálózó, mégis láthatatlan „harcvonal”, az ECHELON lehallgató rendszer.
Az ECHELON rendszer felépítése
Földi megfigyelõ bázisok, hét tengeren mûködõ kémhajók, tengeralattjárók és szigorúan titkos mûholdak tucatjai „figyelik” 30000 kilóméterrel a fejünk felett az egész Föld, az egész emberiség globális kommunikációs hálózatának forgalmát. Az ECHELON rendszer terve egyszerû és világos:
Lehallgató állomások létesítése a Földön és a világûrben, amely lehallgatja az összes mûholdas, mikrohullámú, mobil és optikai-szálas kommunikációs forgalmat és továbbítja mindezt a mérhetetlen mennyiségû információt az ECHELON számítógépes rendszerébe. Ez a rendszer a legkorszerûbb hang és optikai karakterfelismerõ (OCR) programokat tartalmazza, valamint olyan kódszavas, illetve kifejezés szótáron alapuló (ennek neve ECHELON Dictionary) szövegfelismerõ rendszert, amely kiválogatja a kívánt üzeneteket és kódolt jelzés kíséretében rögzíti azokat, további elemzés céljára. A lehallgató állomásokon mûködõ intelligens analizátorok a rögzített beszélgetést, vagy dokumentumot összevetik a kulcsszó, illetve kifejezés listával és ez alapján továbbítják (vagy nem) a megfelelõ hírszerzõ központba, ahol „illetékesek” eldöntik, hogy szükséges-e a további lehallgatás. Mindez az UKUSA szövetségesek, elsõsorban az NSA fennhatósága alatt mûködik !
Természetesen ezt az óriási feladatot (a Föld kommunikációs forgalmának lehallgatását) és így az ehhez tartozó forrásokat is felosztották az UKUSA szövetségesek között:
- Az NSA eszközei az USA-ban lefedik a teljes Amerikai földrészt.
- Az angol GCHQ Európára, Afrikára és a nyugat orosz területekre (az Ural hegységig) figyel.
- Az ausztrál DSD megfigyelési területe dél Ázsia és a Csendes óceán délnyugati, valamint az Indiai óceán keleti része.
- Az újzélandi GSCB figyeli a déli Csendes óceáni szigeteket.
- A kanadai CSE kezeli az orosz, európai és amerikai északi területek kommunikációját.
Az ECHELON hálózat gerincét képezõ lehallgató állomásokat az Intelsat és Inmarsat mûholdakról irányítják, amelyek így képesek kezelni azt az óriási mennyiségû telefon, fax, stb. kommunikációt, amely az országok és kontinensek között történik. Eredetileg mindössze két földi állomás vette az Intelsat jeleket: Morwenstow Angliában és Yakima Washington államban.
Napjainkban az erõforrások jóval kiterjedtebbek, így a lehallgatási kapacitás, a finomabb területi és erõforrás felosztás következtében sokszorosára növekedett.
- A Morwenstow állomás közvetlenül szegezi „füleit” (az Intelsat segítségével) az Atlanti és Indiai óceánra, Európára, Afrikára és Ázsia nyugati részére.
- A Yakima állomás célterülete a Csendes óceán északi féltekére esõ része, különös tekintettel a Távol-keletre.
- Az NSA egy másik részlege, Sugar Grove (nyugat Virginia) lefedi a teljes észak és dél amerikai forgalmat.
- Az ausztráliai DSD állomás Geraldtonban és az újzélandi Waihopai GCSB állomások célterülete Ázsia és Csendes Óceánia déli része.
- Egy újabb állomás Ascension szigetén (az Atlanti óceánon Brazília és Angola között félúton) lefedi a déli félgömb kommunikációját.
- A nem Intelsat mûholdakhoz tartozó földi állomások:
Menwith Hill (Anglia), Shoal Bay (Ausztrália), Leitrim (Kanada), Bad Aibling (Németország), Misawa (Japán). Az ezekhez tartozó mûholdak fõleg az orosz és a regionális kommunikációt figyelik.
Különös jelentõsége van a számtalan rádió-frekvenciás lehallgató állomásnak, mivel napjaink katonai és civil kommunikációjának jelentõs része rádió frekvencián történik. Az ECHELON hálózat fontosabb rádió-frekvenciás lehallgató állomásai:
Tangimoana (Újzéland), Bamaga (Ausztrália) és a közös NSA-GCHQ állomás az Indiai óceán közepén levõ Diego Garcia szigetén.
A napjainkban is üzemelõ USA kémmûholdak funkcióját és fõbb paramétereit mutatja az alábbi táblázat:
Mûhold száma Pálya Gyártó Funkció
Advanced KH-11 3 320 km Lockheed 13 centiméteres
Martin felbontású fotózás
LaCrosse Radar 2 320-640 km Lockheed 2.8-9.1 méteres
Imaging Martin felbontású fotózás
Orion/Vortex 3 35000 km TRW telecom lehallgatás
Trumpet 2 320-35000 km Boeing mobil telefon
lehallgatás
Parsae 3 960 km TRW óceán lehallgatás
Mûholdas adatgyûjtõ 2 320-35000 km Hughes adat közvetítés
Védelem támogató 4 35000 km TRW/ rakéta jelzés
program Aerojet
Meteorológiai véde- 2 800 km Lockheed meteorológiai és
lem támogató progr. Martin nukleáris robbanás
érzékelés
Menwith Hill
Menwith Hill az angliai észak Yorkshireban, Harrogate közelében található. Ma ez a Föld legnagyobb kém-bázisa. Közel 25 mûholdvevõ állomással, 1400 amerikai és 350 angol munkatárs dolgozik a bázison.
Menwith Hill kiépítése 1951-ig nyúlik vissza, amikor az USA légierõk és a British War Office bérleti szerzõdést kötött a földterületre, amely a Brit kormány tulajdonát képezte. Az NSA 1966-tól kezdte telepíteni a berendezéseket. Már az 1960-as évek elején az elsõk között itt üzemeltették az egyik IBM nagykapacitású számítógépet.
Az elsõ mûholdvevõ állomást 1974-ben telepítették Menwith Hillre, alapvetõen hírszerzési célokra. Késõbb nyolc óriási antenna csoportot építettek, amelyekhez nyolc mûholdas kommunikáció figyelõ rendszer tartozott: STEEPLEBUSH I-II, RUNWAY, PUSHER, MOONPENNY, KNOBSTICKS I-II, GT-6, SILKWORTH
Késõbb további rendszerek kerültek telepítésre (TROUTMAN, ULTRAPURE, TOTALISER, SILVERWEED, RUCKUS, stb.), amelyek révén Menwith Hill már rendelkezett a teljes mûholdas megfigyelõ arzenállal. Így képes közvetlenül a saját mûholdjaira támaszkodva a földi elektronikus és rádió kommunikáció minden percét lehallgatni.
Az NSA és az UKUSA szövetségesek tehát sikeresen megvalósították azt az „információs pajzsot” Földünk körül, amelyen pillanatnyilag (az ózon pajzzsal ellentétben) egyetlen pici lyukat sem lehet találni.
ECHELON Dictionaries
Az ECHELON rendszer elképesztõ, gigantikus célja (ma már!) a Föld szinte teljes kommunikációs forgalmának lehallgatása. Óriási erõforrásait arra használják fel, hogy megfejtsék, megszûrjék, felülvizsgálják és kategorizálják az üzeneteket, majd ezen elõfeldolgozások után a megjelölt üzeneteket továbbítják a megfelelõ UKUSA ügynökségeknek további elemzés céljából.
Az elõfeldolgozott üzenetek tömege elektronikus úton kerül az óriási számítógépes rendszerbe (mint például a Menwith Hill-i SILKWORTH), ahol a legmodernebb hang és optikai karakterfelismerõk, valamint tartalomelemzõ rendszerek „veszik kezelésbe” a rendezetlen információ halmazt. Ezek a programok és számítógép rendszerek sok szempontból már a jövõbe vezetnek. A SILKWORTH szuperszámítógép rendszer részeként mûködik például a MAGISTRAND alrendszer, amely vezérli a kulcsszó keresõ programokat, vagy a PATHFINDER, amely tartalomelemzéssel válogatja szét az üzeneteket és rendezi egy óriási szöveges adatbázisba, amelybõl már a dokumentumok (üzenetek) kulcsszavak alapján könnyen hozzáférhetõk. Szinte SCIFI-be illõ alrendszer a VOICECAST, amely hangfelismerõ programok segítségével konvertálja a beszélgetéseket szöveges üzenetekké és képes egyéni hangminták alapján a beszélõt azonosítani és tárolni jövõbeli elemzés céljára.
Az ECHELON rendszer napi 24 órában üzemel, a hét minden napján, óránként millió és millió üzenetet feldolgozva.
Fontos tudni azonban, hogy az elképzelhetetlen mennyiségû információnak csak kis töredéke kerül tárolásra az elemzések után. Ez az óriási informatikai erõ, melyet az ECHELON rendszer képez, mindössze arra szolgál, hogy kiszûrje azokat az üzeneteket, információkat a kommunikációs áradatból, amelyek fontosak a hírszerzõ ügynökségek, illetve megbízóik számára. Hogy mi a fontos ?
Az éppen az aktuális kulcsszó listától függ, amely minden lehallgató állomás rendszerében megtalálható (ez az úgynevezett „szótár”). A szótár karbantartásával, aktualizálásával külön munkatársak foglalkoznak, az erre a célra szolgáló programok segítségével (COWBOY, FLINTLOCK, stb.), amelyek VAX mini-computerek hálózatán mûködnek, speciális célú egységekkel kiegészítve.
Minden üzenethez (szó, kifejezés, szövegrész), amely a szótárba kerül, egy 4 számjegyû azonosítót rendelnek, amivel beazonosítható az üzenet forrása és tárgya (például: 5535= japán diplomácia, 8182= kommunikáció a rejtjelzõ technikákról).
Továbbá minden tárolt adathoz hozzárendelik a dátumot, idõt és az állomás kódját, valamint egy kódnevet, amely az ügynökséget azonosítja: ALPHA-ALPHA (GCHQ), ECHO-ECHO (DSD), INDIA-INDIA (GCSB), UNIFORM-UNIFORM (CSE), OSCAR-OSCAR (NSA).
Az így feldolgozott üzenetek továbbításra kerülnek az UKUSA állomások információs idegközpontjába a PLATFORM számítógépes rendszerbe.
Minden nap áttekintések készülnek a napi tevékenységrõl különbözõ formákban:
- Jelentés, amely közvetlen, teljes fordítása a lehallgatott üzenetnek,
- Tömörítvény, amely az üzenetben található alapvetõ információkat emeli ki és sorolja megadott kategóriákba. Ilyen kategória azonosítók például:
MORAY (titkos), SPOKE (titkosabb, mint a MORAY), UMBRA (szigorúan titkos), GAMMA (orosz lehallgatás), DRUID (információ továbbítás nem UKUSA partnerekhez).
- Összefoglaló, amely az elõzõ két forma keveréke.
Az ECHELON felhasználása
Az eddigiekbõl is kiderült, hogy ma már az UKUSA szövetség éltetõ, összetartó eleme az ECHELON rendszer. Igaz ugyan, hogy az elmúlt negyven év alatt, a hidegháborús idõk eredeti rendeltetéséhez képest, az ECHELON alkalmazása többszöri csavart szenvedett. Így napjainkban már a terrorizmus és államellenes tevékenység elleni védelem, mint deklarált cél mellett, egészen új, a civil társadalmat és a politikát érintõ felhasználás felé is eltért.
Az EU állampolgárok széleskörû lehallgatása az ECHELON rendszer segitségével, már 1981 óta ismert volt bizonyos európai újságírók elõtt. Az elsõ komoly tanulmány azonban csak 1998 januárjában került nyilvánosságra, amelyet az Európa Parlament megbízásából független szakértõk készítettek az USA kémhálózatának rutin telefon, fax, email lehallgatási tevékenységérõl, melyet Földünk összes állampolgárára (beleértve az EU-t és Japánt is) alkalmaz. A tanulmány címe „A politikai kontroll technológiájának értékelése”, amely az Európa Parlament STOA bizottsága (Scientific and Technological Options Assessment) gondozásában jelent meg [7]. A STOA tanulmány rámutatott az ECHELON rendszer használatának sok kényes pontjára, amelyek az USA és az EU kapcsolatát és fõleg állampolgáraikat igen érzékenyen érintik.
Az egyik legnagyobb vihart kavart esemény az 1990-es évek elején került napvilágra, amikor néhány GCHQ hivatalnok kapcsolatba került a szabadságjogokért küzdõ csoportokkal és 1992-ben nyilatkozatot adtak a London Observernek, miszerint az ECHELON Dictionary-ben szerepelnek a következõ kifejezések: Amnesty International, Greenpeace, Christian ministries.
A hírszerzõ ügynökségek és így az UKUSA szövetség civil irányban eltorzult tevékenységének igazolására különös „megoldást” találtak, amelynek lényege, hogy újradefiniálták a nemzetbiztonság fogalmát, amelybe már beletartoztak a gazdasági, kereskedelmi és részvénytársaságok is. Sokszor a gazdasági kémkedés haszonélvezõi azok a társaságok (cégek), amelyek segítették az ECHELON rendszer fejlesztését, a hálózat megerõsítését. Így tulajdonképpen „hatalmi vérfertõzés” útján kerülhetnek különös „készpénzes” kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló politikai pártok és a kormányhoz közelálló üzleti vállalkozások.
Az ECHELON rendszer felhasználásának igazi problematikája tehát kettõs:
- Egyfelõl az ECHELON rendszer eredeti katonai, nemzetbiztonsági rendeltetésének teljes kiszélesítése, az üzleti, sõt a civil szférára,
- másrészrõl ennek a globalizációs mértékkel mérve is elképzelhetetlenül nagy eszköz és emberi kapacitásnak, néhány kiválasztott (UKUSA szövetségesek) által való birtoklása, amely óriási információ vagyon felhasználásáról végsõ fokon egyetlen „csúcsszerv” szempontjai döntenek, ez az NSA.
Nem csoda tehát, hogy ekkora hatalom birtokában nem sikerül ellenállni a kisértésnek, hogy az információkat politikai és üzleti célokra is felhasználják azok, akiknek azt rendelkezésére bocsátják.
Végül néhány megtörtént esetet mutatunk be illusztrációként és gondolatébresztõként, a számtalan ismert és soha meg nem ismerhetõ eset közül.
- Mike Frost (korábban kanadai kém) beszámol arról, hogy a volt Brit miniszterelnök asszony Margaret Thatcher 1983 februárjában utasítást adott két miniszterének folyamatos lehallgatására, mivel megingott megbízhatóságukba vetett bizalma. A megfigyelés az angol (GCHQ) és kanadai (CSE) lehallgató rendszer felhasználásával három hétig történt, majd jelentés készült róla. Maga Mike Frost és szerzõtársa Michel Graton 1995-ben megjelent cikkükben (lásd [3]) így írnak errõl:
„A Thatcher epizód megmutatja, hogy a GCHQ, akárcsak az NSA, utat talált magának a törvények fölött és nem tétováznak ezt felhasználni speciális politikai helyzetekben, ha érdekeik úgy kívánják.”
Az „információs pajzs” által keltett bizonytalanság nem kíméli a magán embereket sem:
„Mrs Smith telefonon elmesélte barátnõjének, hogy kisfia bombát készített játszótársaival a játszótéren. Mrs Smith sosem gondolta volna, hogy a gyermekjáték nem telefontéma. A brit elhárítás számítógépe (összekötve egy telefonvonalakat ellenõrzõ mûholddal), az ECHELON Dictionary alapján felfigyelt a bomba szóra. Beindult az automatikus gépezet és a beszélgetést rögzítette, majd szöveges formára konvertálta és megjelenítette a GCHQ elemzõtisztjének képernyõjén. A tiszt mivel nem volt biztos abban, hogy a hölgyek nem terrorcselekményt készítenek-e elõ virágnyelven beszélgetve, felvette Mrs Smith nevét és telefonszámát a hírszerzés adatbázisába. Az asszony neve mellé ez a megjelölés került: lehetséges terrorista.”
Az ECHELON felhasználása „idegen cégek” titkainak kifürkészésére régen ismert volt, ám az 1990-es években ezt „mûvészi” fokra emelték (lásd pl. [5],[8]):
- 1990-ben az NSA elfogott egy üzenetet, amely a NEC Corp. 200 millió dolláros mûhold gyártásra vonatkozó, küszöbön álló szerzõdésérõl szólt. Miután ez megfelelõ kormányzati csatornák útján az amerikai gyártók tudomására jutott, a NEC és AT&T közötti szerzõdés meghiúsult.
- 1993-ban az amerikai Elnök megbízta a CIA-t, az alacsony károsanyag kibocsátású autók tervezésével foglalkozó japán cégek „megfigyelésével”. A lehallgatások eredményeként szerzett információkat továbbították a három nagy amerikai autógyárnak, a Fordnak, a General Motorsnak és a Chryslernek.
- 1994-ben az NSA elfogott egy telefon beszélgetést, amelyet egy brazil hivatalnok folytatott a francia Thomson céggel egy radar rendszer megvásárlásáról. A feldolgozott információ, szintén a „megfelelõ csatornákon” keresztül azonnal az amerikai Raytheon céghez került.
Az Európa Parlament elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi az ECHELON ? Hogyan lehet rendeltetésszerûen használni ? és vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen rendszerrel ?
De talán nyitott kapukat döngetnek, hiszen Frank Church szenátor már huszonöt évvel ezelõtt figyelmeztette az amerikai népet [9]:
„Ugyanakkor, amikor az amerikai emberek lehetõségei gyökeresen megváltozhatnak és minden amerikai teljes magánéletet élhet, ugyanezek az eszközök teszik lehetõvé, hogy minden megfigyelhetõ legyen (telefon beszélgetés, távirat, fax, email, stb.) Nem lesz egyetlen rejtett hely sem az emberek számára. Ha a kormányzat valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor kezébe kerül ez az ország, ez a technológiai kapacitás, amelyet a hírszerzés biztosit a kormánynak, tökéletes eszközt ad a kezébe egy totális uralomhoz, amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az „információs pajzs” tökéletes védelmet biztosit a kormánynak....
Én nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen a „hídon”, mert ez a „híd” olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan nincs visszaút.”
Kérdések:
- Valóban teljesen kiszolgáltatottak vagyunk az ECHELON mindent behálózó „információs pajzsának” ?
- Az „információs pajzs” megóvja, vagy kiszolgáltatja a civil társadalmat ?
- Az e-társadalom szükséges velejárója az E-CHELON ?
- Védekezhetünk-e és ha igen, akkor hogyan, a totális információs kiszolgáltatottság ellen?
Hivatkozásjegyzék
[1] Desmond Ball, Jeffrey Richelson: The Ties That Bind: Intelligence Cooperation
Between the UKUSA Countries
Allen&Unwin, Boston, 1985.
[2] James Bamford: The Puzzle Palace: Inside the NSA, America’s Most Secret
Intelligence Organization
Penguin Books, New York, 1983.
[3] Mike Frost, Michel Graton: Spyworld: How C.S.E. Spies on Canadians
and the World
McClelland-Bantam, Toronto, 1995.
[4] Morton Halperin, Jerry Berman, et.al.: The Lawless State
Penguin Books, New York, 1976.
[5] John Merrit: GCHQ Spies on Charities and Companies
Observer (London), June 18. 1992.
[6] Hugh O’Shaughnessy: Thatcher Ordered Lonrho Phone-Tap Over Harrods Affairs
Observer (London), June 28. 1992.
[7] Steve Wright: An Appraisal of Technologies of Political Control
European Parliament: Scientific and Technologies Options Assessment
Luxembourg, January 1998.
[8] U.S. Spy Agency Helped U.S. Companies Win Business Overseas
Nikkei English News, September 21. 1998.
[9] Meet the Press
National Broadcasting Company, August 17. 1975.
