Valaki
Meghalt.
Gondolom
Te is hallottad!
Amikor poharabetelt
Halotti díszben üldögélt,
Békésen várta gyóntató papját,
Mosolyogni látta halott anyját, apját.
Izmaitaz élet összehajtogatta
Szépen maga mellé rakta
Később utolsót zökkent
A megbékélt elme
Végre pihenhet
Megtépett
lelke
Erre az egy hozzászólásra felélesztem valahavolt nickemet, mert így vitáztam oly sokszor Veled kedves Rinpoce, és bizony sokszor nem értettünk egyet.
De volt egy pont, ahol megállt a vita köztünk, és ahol csak Neked volt igazad, és az az igazi béke, az a számomra elképzelhetetlen nyugalom, az a mérhetetlen bölcsesség volt, ami belőled áradt, és nem szűkölködtél vele még arra nem méltók számára sem.
mit mutat a sorsod? azt hogy milyen vedtelenek vagyunk. azt hogy milyen esetleges minden. es jo hogy a neved is itt van. ez igy melto hozzad es hozzank.
jo lett volna boldog karacsonyt mondani, igy mondom a tobbieknek!
Rinnek
Elmentél de itt maradtál.
Lehetett volna gombolyagodnak
hosszabb a szála,
de elvitt a soha vissza nem térő szálló idő.
Hamis halálba vetetted magad.
Be és ki folyton,
alagutunk kettős.
Röpülsz fönt a fényben, majd lelked visszahull,
Hisz míg egyik világból a másikba megyünk,
fent a tarka élet játszik el velünk,
mégis az öröklét az igazi hazánk.
Most evilági léted feledés folyóba merül.
Honnan jössz, merre mész,
ki tudja, milyen az a másik univerzumod,
formád legújabb otthona,
A szamszara körforgást könnyen megtalálhatjuk az európai gondolkodásban is, mint az anyag-megmaradás elvét akár. Az ember meghal, eltemetik, a földben elporlad, kis lények megeszik, a lényeket egy madár, a madarat akár egy ragadozó, az elhullott állatok tárgyázzák a földet, növény születik, s azt megeszi utána egy ember. Testünkben azok az atomok újra otthonra találnak. Akár ültess fát szeretted sírjához, s az Őbelőle is fog élni.....tudom, talán kevés vígasz, de ennyi, amit kézzel is megfoghatsz utána Őbelőle. A biológiai körforgás állandó !!
A lélek kérdése már sokkal nehezebb. A hittudomány kettős tétele, hogy elválasztja a testet a lélektől. A lélek visszatér az Úrhoz, a test a földbe és elporlad.Talán a reinkarnációt tanító vallások az egyetlenek, ahol "logikusan" végigviszik a lélek halhatatlanságát. A kereszténység hisz az utolsó ítéletben, a feltámadásban, a testnek a feltámadásában is. A teológusoknak sok gondot okoz a test feltámadása.
Milyen formában fog feltámadni? S a másvilágon mihez kezd a test? Hogyan él tovább? Ezernyi kérdés. A lélekvándorlás tana nem ismeri ezeket a gondokat. A lélek új testbe költözik. A kereszténységben nem tudjuk, hol volt a lélek a születés előtt.
A buddhista tan kimondja, hogy a lélek mindig is volt, olyan testben, amilyent a karmája révén kiérdemelt. Egyedül a lélek van, minden más csak káprázat. Nem kevesebbet jelent ez, minthogy az általunk tapasztalt világ csak a képzeletünkben létezik. Nehéz elfogadni.
Vágy a vágytalanság után. Itt a földi kínoktól való megszabadulást jelenti, ezt reméli.
A Tibeti halottas könyv eredeti címe valami olyat jelent, hogy A köztes létből hallás útján való szabadulás..... Az átmeneti állapot a hangsúlyos itt. Egyik életből átmenet a másik életbe. Ebben segíti a haldoklót már az utolsó órákban is valaki, aki mindezt a fülébe súgja, majd ezt folytatja a halott mellett negyed-fél napig, aztán a halottat elviszik, de a segítő folytatja a szöveg biztató kántálását összesen 49 napig, abban a meggyőződésben, hogy a lélek hallja a szavait, s talán elfogadja tanácsait.
Én erről csak most olvasgatok, itt viszont sokan nálam jóval közelebbről ismerik a témakört. Kérem, aki tud, segítsen, hogy Rin ne egyedül legyen ebben a 49 napban.
Ha senki nem segít, próbálom itt és könyv alapján......más lehetőségem nincs.
De nem akarom magára hagyni. S próbálok az Ő hite alapján segíteni - ha lehetéges.
Remélem senkit nem bánt az én belső búcsúm. Nem akartam ezeket ide írni mert ez aztán tényleg kizárólag belül zajló folyamat, de - némi szelíd belső nyomásra, amit feltétlenül tisztelnem kell - mégis ideteszem. A legmélyebb elnézést ha valakit esetleg fájdalmában sért, és elmondhatatlan öröm ha valakinek vigasz, azt hiszem ezért az utóbbiért került végül mégis ide ez a beírás...
"Kicsi Rin, drága virág!
Tisztelet, Szeretet, Béke.
Nyugodj meg és ne félj.
Látod, ilyen. Fogadd el. Tudom, tudom, nem könnyű ez sem "odaát", sem "ideát".
Béke, Béke, Béke.
Mi szeretünk és segítünk mind ahogyan képességünkből futja. De ezt már tudod úgyis. Maradunk is veled amíg kell. De ne ragaszkodj hozzánk. Itt megtettél mindent amit tudtál. Csak így lehetett. A többi fikció.
Mert a mi formánk szeretete gyenge szélfuvallat. Brahman , a szeretet, maga a minden. Szeret téged minden ősöd, gyermeked és jövőbeni leszármazottad formájában, minden barátod és nem barátod formájában, mindenféle vallás alakjainak formájában, és forma nélkül meg egyenesen annyira hogy nem is különböztök. Lásd meg! Éld meg!
Bocsáss hát meg mindenkinek, és magadnak is. Ne vigyél magaddal terhet.
Szeress mindenkit és magadat is. Igen pont ilyen tisztán. Ez az eredeti természeted.
De minden szeretete már maga a nem ragaszkodás ezért hát lásd meg , éld meg és engedd el!
Azán engedd hogy átöleljen a napfény, és elvigyen a tiszta földekre. Ha akarod, Tara Shakti ott majd biztosan maga áll modellt a Thankáidhoz.:)
Vigyázni fognak rád, ne félj.Eddig sem voltál egyedül,akkor sem ha úgy érezted, és ezután sem leszel.Soha.
Kedves Rin!
Már nem sírok, mint mikor olvastam a hírt. Csak ülök a számítógéppel szemben, ahogy Te is ültél sok-sok órán keresztül, s írtad nekünk a gondolataid. Sokoldalúságoddal, nyitottságoddal, közvetlen stílusoddal folyton kerested az élet, a halál, az értelem, a gondolkodás titkát.
Utolsó előtti e-mailedben ezt írtad:
„Bár sok nyavalyám van, mégis belül teljesen békés és nyugodt vagyok. Legyen bármi, megemésztettem végre a sorsomat. És ez nagyon jó dolog.”
Remélem, hogy meg tudtad őrizni ezt a szemléleted a kórházi ágyban is, abban a kegyetlen fehérségben.
Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy darabja. Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod. Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.
(John Donne)
Utolsó leveledben még tudtál mosolyogni. Rin, vajon most honnan mosolyogsz ránk?
...én másképp látom az életet és másképp az elmúlást... az igazság ellentmondásos tud lenni... nem itt, hanem máshol, s mikor időm engedi szívesen elbeszélgetek erről veled is, mint ahogy elvitáztunk alkalmanként rp-vel is... de most menni kell...
...vitáztunk, ellenkeztünk, de nem bántottuk egymást... most könnyek úsznak a szememben, mert kedves volt az a számomra ismeretlen ember, akinek egy részét egy nick jelenített meg nekem, s fájdalmas emlékekkel társul a hír, ami most jutott el hozzám... ezek a szavak már nem Hozzád, hanem az emlékedhez szólnak... ahhoz, ami éleve marad addig, amíg ének, akik emlékeznek Rád... furcsa maradás ez, de maradás... úgy mondjuk élve, mert a gondolataink tovább élnek, élhetnek... akár itt, a fórumokon is...
Így írtam: nem "Hozzád", mert ember vagyok... nem buddhista, nem hívő, csak ember... egyszerű ember, akinek fájnak a fájdalmak ÉS akinek örömöt ad a szeretet... szólunk emlékeinkhez, mert személysebb gondolainkat valakihez indítani, mint maganunkban tartani... így írom hát: kívánom Neked, kedves rp, hogy a Rólad szóló szép emlékek, szereteted segítsék szeretteidet az elmúlásod okozta fájdalmukban...
Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy darabja. Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod. Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.
(John Donne)
