Keresés

Részletes keresés

lxrose Creative Commons License 2004.10.25 0 0 5

Ezek olyan kérdések, ami mellett a fizikakönyvek is elmennek, és nem vizsgálják őket együtt. Szerintem ezért nincs sok hozzászólás, mert erre vonatkozóan inkább csak filozofálgatni lehet. Mindenesetre engem érdekelne, hogy az elektronok kilökődése azonos módon megy-e végbe egyetlen atom esetében, mint egy kristályrácsnál.

Egyáltalán  mit csinálna egyetlen atom két feszültség alá helyezett lemez között? Ha stabil maradna, akkor a térerősség lehet bármekorra. Ha viszont mozog, akkor a hullámzó térerősség rezegteti az atomot, és ez kristályrácsban hőmérsékletemelkedést jelent, ami arányos a kilökődő elektronok sebességével. Ehhez viszont akkor nem  kellenek fénysebességgel becsapódó fotonok, hogy megmagyarázzuk a jelenséget. A kristályrácsban egyensúlyi hőmérsékleten is különböző az egyes atomok sebessége, de ezek eloszlása egyezik a sugárzó fekete test sugárzáseloszlásával. Erről már remélem, lehet beszélgetni!

Előzmény: Törölt nick (4)
Törölt nick Creative Commons License 2004.10.22 0 0 4
Úgy látszik, mindenkinek minden világos a fénnyel kapcsolatban, vagy csak nem fedezték még fel a topikot? Nekem elsőre az a problémám, hogy a fizika könyvek kicsit elmossák a kérdést, mi is valójában a fény. Egyszer koncentrikus elektromágneses gömbhullám, amely saját magával interferál, máskor meg nyílegyenes fénysugár, aztán meg golyószerű részecske, amely elektronokat üt ki egy fémlemezből. Aztán meg ráfogják az egészet a kettős természetre. Az sem világos, hogy az elektromos és mágneses térerővektor nagysága mit is jelent, ez felelős a fény intenzitásáért? Az energiáért a frekvencia, azt tudjuk. A fény másrészt transzverzális hullám, ez kiderül a polarizációból. De mit jelent ez valójában? Mekkora a hullám térbeli kiterjedése a terjedésre merőlegesen? Mekkora rácstávolság kell a polarizációhoz? Ha növelem a térerősségek nagyságát, akkor nagyobb rácstávolság is elég lenne? Vagy valamit teljesen félreértek?
lxrose Creative Commons License 2004.10.19 0 0 3
Akkor mindegy egyes hullám egyféle intenzitást képvisel, és nem lehet őket összegezni, hogy nagyobb intenzitást kapjunk? Az intenzitás itt a hullámok száma, illetve sűrűsége? De akkor mi történik egy gyüjtőlencse esetén? A fókuszpontba befut minden irányú vektor, mégis csak erősítik egymást, nem úgy, mint mondjuk a kétréses kisérleteknél, ahol a fázishelyzettől függ az erősítés, gyengítés. Milyen szerepe van a rezgési síknak akkor?
Előzmény: NevemTeve (2)
NevemTeve Creative Commons License 2004.10.19 0 0 2
Hát, nem igazán lehet "összegezni a vektorokat", mivel bármely pontban az elektromos és mágneses erő csak egy darab vektor, ami az idő függvényében változik... tehát nem világos, hogy mit mivel kellene összeadni...
lxrose Creative Commons License 2004.10.19 0 0 1
Ha van egy pozitív és egy negatív töltésed egymástól elválasztva, akkor köztük erővonalak alakulnak ki. Az elektromos térerősség arányos a szétválasztott töltések számával és a köztük lévő távolság inverzével. A térerősségvektor egyik töltéstől a másik felé mutat. Mint minden vektor, ez is összegezhető egy adott pontban, különben nem lehetne nagyteljesítményű elektromos térre alapuló elektrongyorsítókat építeni. Kérdés, hogy a fény,mint változó elektromos és mágneses térerősségvektorok hullámzása, hogyan viselkedik, lehet-e ilyen módon összegezni a vektorokat egy pontra?
Előzmény: notwe (0)
notwe Creative Commons License 2004.10.19 0 0 0
Ennek 0 értelmét találtam. Miféle eredőről beszélsz?
Előzmény: lxrose (-)
lxrose Creative Commons License 2004.10.19 0 0 topiknyitó

Talán nem csak számomra lesz érdekes a következő probléma.

Einstein a fényeffektus magyarázatára vette elő a fényt, mint részecskét, mert csak így tudta megmagyarázni, hogy a fémek felületét fénnyel megvilágítva a kilépő elektronok sebessége a fény frekvenciájától függ, és nem függ a fény intenzitásától. Az intenzitás erőssége csak a kilépő elektronok számát határozza meg. Az is érdekes volt, hogy az elektronok kilépésére nem kell sokat várni, hanem azonnal megindulnak.

Először is mi határozza meg a fény intenzitását a hullámelmélet alapján? A hullámban elektromos és mágneses térerősségvektorok rezegnek transzverzálisan. A természetes fény nem polarizált, vagyis ezen vektorok iránya egyforma valószínűséggel fordul elő a térben. A vektorösszegzés szabályai szerint akkor pontszerű fényforrás esetén az eredő vektoroknak 0-nak kellene lennie.

Érdekes, hogy ettől függetlenül a fényhullámokat lehet interferáltatni, és gyüjtőlencse alkalmazásával kicsiny pontban igen nagy intenzitást lehet elérni.

Talán kezdésnek elég ennyi. Kíváncsi vagyok a gondolatokra ezzel kapcsolatban.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!