Lehetne eladni, mert most túltermelés van, de nálunk is mindig az asztalon van a dió csipegetni, no meg szokásom, hogy rászoruló ismerősöknek viszek ajándékba bejlibe :) Így jut is marad is. Egyébként engem meglep a dió ára, hogy meg sem moccan, most is FB-on látol 2800-3000-ért, ugyanakkor persze van 4500 is no meg a veszprémi horror drága piacon az egyik bódé 6500-ért árulja. Valaki azt is megveszi?
Én süteménybe mindig csak szépeket teszek, nehogy egy rosszízű elrontsa az egészet. Aszottat se rakok bele. Ami aszott vagy ronda, azt pucolás közben rögtön megeszem.
Diólevelet szoktátok komposztálni? Eddig szülőktől ment zöldhulladékkal, de most mondtam nekik, hogy több cikk alapján is amit olvastam, ha pihen egy évet, akkor lehet simán komposztnak használni. Errefelé van ezzel tapasztalat?
Évek óta vacakol a dió, ugye a külső fekete burok... Idén is lett vagy két nagy zsáknyi három fa alól, jórészt hasonló tünetekkel. De míg eddig a fekete burkosoknak nagyrészt rohadt volt a bele is, most az egyik fáról olyan termés is jött le, aminek a belén a hártya is fekete, maga a bél viszont gyönyörű és ránézésre egészséges. Ízre sem rossz, picit talán keményebb mint kellene lennie, de mást nem észlelek. Most van folyamatban a pucolás, nagyságrendileg az összmennyiség 20%-át teszi ki az ilyen. Fogyasztható biztonságosan ez így, ebben a formában? Vagy a fekete hártyát le kellene kapirgálni róla? Kárba mondjuk nem veszne, évek óta etetjük a cinkéket :)
Hajrá! Ha rendesen ki van száradva, sosem penészedik be nálunk! A tavalyit mi a nyáron pucoltuk, semmi baja nem volt. Idén kénytelenek leszünk előbb nekiállni, mert van kb. saccra 55-60 kiló. Pedig a fa harmada le lett metszve. Most a levél eltakarításon a sor, abból szerencsére érezhetően kevesebb van a metszés miatt. Még nem hullott le mind, úgy 20% fönt van még.
A rovarászok előtt ismeretes egy olyan jelenség, hogy amikor egy rovar túlszaporodik, akkor egyik évről a másikra összeomlik a populáció és egyre kevesebb rovar jelentkezik. Ez történt egy jó 15 évvel ezelőtt a gyapjas lepkével is amelyik válogatás nélkül minden fán megjelent. Egyszer csak eltűnt. Reméljük, hogy ezek a dióburok-fúrólegyek is egyszer csak eltűnnek.
Volt idén valami a legyekkel, ismerős mondja, hogy erdőben lévő - nyilván nem kezelt - fáknál is nagy a szórás, van amelyiken szinte mind jó, van amelyiknél a fele fekete.
Szülőknél eddig úgy fest a kihozatal, hogy kb. 6 rekesznyi potyogott le, ebből kb. fél rekesznyi a megfeketedett (részben vagy teljesen), szóval olyan 10% körül vannak a rosszak.
Apám azt mondja, hogy szerinte kevesebb van rajta mint szokott, de legalább csak elvétve van fekete. Szerintem a kihozatal meglesz annyi, mint tavaly amikor a mosás után úgy a negyede, harmada ment a kukába. Most meg ránézésre legalább a 90%-ánál gyönyörű zöld a burok, a diók meg aranyszínűek benne.
Egyre több a kártevő! Egyik haverom már zölden szedi le a diót, mert a mókustól a harkálytól kezdve ... rettentően pusztul már zöld állapotban a diótermése. Én örülök az idei szép termésünknek, potyog rendesen már.
Pontosan ez a probléma, hogy a kontrol kezeletlen fákon is alig van fekete. Azaz idén nem állapítható meg a permetezés hatása. Így jártunk, viszont a termés szép!
Szüleimnél volt 2x artis pro kezelés a fa alatt illetve jún 25-től ment 10 naponta a csali + mospilan (amikor tetőzött a rajzás, akkor egy dupla adag), szept. 5 volt az utolsó löket. Elvétve van csak fekete, pár % talán (majd ha lepotyogott, pontosabban fogom tudni), a többi gyönyörű zöld, már repednek a burkok. Anyám teljesen odavan, hogy nem kell majd napokig sikálnia a fekete diókat mint tavaly. Azt mondják ami feketét találtak abban se nagyon éltek a lárvák, mint ahogy tavaly jellemző volt. Szóval úgy tűnik fényes siker. Az tompít csak rajta, hogy a környékbeli kezeletlen fákon sem feketedett úgy mint tavaly, szóval nem lehet biztosan tudni, hogy a kezelés vagy valami más (időjárás?) hozta az eredményt.
Nálunk hatszori csali+mospilan permetezés után: Saccra 20% ami hibás, a többi szép nagy, rég volt ilyen szép termésünk. Tavaly az arány fordított volt.
