Keresés

Részletes keresés

construct Creative Commons License 2019.09.04 -1 0 1424

Mosakodásod hazugság.

Nem gagyi népszerűsítő cikkeket, hanem egyetemi tananyagokat dorongoltál le.

Például az ELTE  "Modern fizikai hallgatói labor" mérési segédletét, amit Koltai János írt,

vagy  S. P. Walborn világszerte ismert cikkét.

(Persze még az idézettnél is sokkal bunkóbb módon, amit szégyenedben utólag kitöröltél.)

 

A többi tekergésed pedig szóra sem érdemes.

Előzmény: Ménes Dénes (1423)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.09.04 -1 1 1423

Te teljesen hülye vagy.

Én a vizsgálat után egyetértésben voltam az eredeti angol "kvantumradír"os dokumentummal.

Miért nem azt idézed be, és miért azt, amit még akkor írtam, amikor még csak a "kvantumradír"t (ami hülye kifejezés..) mindenféle csodának beállító hozzá nem értő marhaságokat olvastam el.

 

Már megint c. vagy. Egy nagy C:

 

 

>Állítsd!

>De akkor bizonyítsd is!

 

#Tessék:

 

A = kvantumvákuum

B = kölcsönhatást közvetítő virtuális részecskék

 

A nem B  és hasonlóan  B nem A

 

De egyébként nem nekem kell bizonyítani, mert én azt mondom, amit egyből közöl a kvantumelmélet. Az bizonyítson, aki mást állít, vagyis azt, hogy a Casimir-féle kalkuláció ekvivalens a van der Waals-féle számítással. Tudsz ilyen bizonyítást? Mert én nem.

Előzmény: construct (1422)
construct Creative Commons License 2019.09.04 0 0 1422

"Én azt állítom, hogy semmi"

Állítsd!

De akkor bizonyítsd is!

Különben ez is csak olyan állítás lesz, mint az összes többi, amit a megértés helyett tettél.

Például a kvantumradírról:

 

"Csak pár pillantást vetettem arra a kísérletre, de szerintem sántít."

 

"Ha hibás a kísérlet, akkor persze meg lehet találni konkrétabban is az elcsúszás okát, de nem olvastam el a szöveget, ugyanis szinte nem is tudok angolul , csak annyit szűrtem ki belőle amennyi éppen ehhez a megállapításomhoz kellett.
A kvantumfizikai részéhez még annyira nincs meg a kompetenciám, de lehet megvizsgálom jobban...
Szerintem a rejtett péteres probléma is rejtőzhet benne, mert azt is meg lehet csavarni egy kísérlettel úgy, hogy ne vegyük észre annak hibás feltételezését. Ehhez már a képleteket is át kell rágni benne rendesen. . .
 A kellő tudással nem rendelkezők . . . nem veszik észre a becsapást/félrevezetést/ (mert hát ugye hiteles mérési dokumentumként van feltűntetve az egész.) Ezek lehetnek amolyan tudományos tudatmorzsoló vírusok, . . ."

 

"A wikipédiás linken én nem találtam már semmit..
Hát, megpróbálok valamit még ki okumlálni, . . .
ha megvan a válasz, kifeszítjük ezt a Walborn gyereket.
Vagy részben megdőlnek az eddigi elméletek "

Előzmény: Ménes Dénes (1421)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.09.04 0 0 1421

Miért, szerinted mi köze a nullponti rezgéseknek a kölcsönhatás közvetítéséhez? Vagy hogyan lehet a kettőt értelmesen összevonatkoztatni. Én azt állítom, hogy semmi, és sehogyan. Az elméleti fizikában én ilyen tételt nem ismerek. Ha te igen, add meg!

 

Ne csak a szemét dumádat lökd ellenem, hanem a témáról gagyogjáj! Lehetőleg értelmesen..

Előzmény: construct (1420)
construct Creative Commons License 2019.09.03 -1 0 1420

Tipikus lila gőz, szabiku módra.

Két Wiki cikk, google translate-el megfejtve, neki máris elég arra, hogy némi halandzsa közbeiktatával kijelentse:

"marhaság . . . megtévedés . . . hamis összevonatkozás"

Pár kósza próbálkozás után rögtön okosabb a világnál. Ez a szabiku-módszer "alapvetősége".

Előzmény: Ménes Dénes (1419)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.09.03 -1 1 1419

https://en.wikipedia.org/wiki/Casimir_effect

https://en.wikipedia.org/wiki/Van_der_Waals_force

 

Egyenlőre a magyar után az angolt néztem végig fordítóval (kicsit bővebb).

Ebben szépen le van írva, hogy a van der Waals-erők egy gyűjtő megnevezés, több osztályba sorolhatók, de mindegyik elektromágneses eredetű. Casimir is eredetileg valamiféle van der Waals-kölcsönhatással vacakolt, mikor (gondolom nehézségei támadtak, megunta, és akkor) végül kiszámolta az effektusát. Több helyen van utalás arra, hogy a Casimir-erő pontosabban vagy inkább egyféle van der Waals-erő.

 

"The treatment of boundary conditions in these calculations has led to some controversy. In fact, "Casimir's original goal was to compute the van der Waals force between polarizable molecules" of the conductive plates. Thus it can be interpreted without any reference to the zero-point energy (vacuum energy) of quantum fields."

 

"A határértékek kezelése ezekben a számításokban némi ellentmondáshoz vezetett. Tény, hogy a „Kázmér eredeti cél az volt, hogy kiszámolja a van der Waals-erőt a polarizálható molekulák között” a vezetőképes lemezek esetén. Így az a kvantummezők nullponti energiájára ("vákuumenergiára") való hivatkozás nélkül értelmezhető."

 

Nekem van egy olyan meglátásom, hogy valami nem stimmel a dologban, azaz abban, hogy azonosítani lehet a kettőt. Ezt úgy értem, hogy a Casimir-effektus nem létezik, valami félre van értve, és csak egy hibás összevonatkoztatás a van der Waals-féle "megfelelőjével". Ilyenek vannak néhol a fizikában, hasonlatos eredmények valódi fizikai összevonatkozás nélkül. Ezek könnyen meg tudják téveszteni az embert, különösen azt alig értett dolgokkal kapcsolatban. Ilyen a kvantumvákuum és a kvantumos kölcsönhatás (mondhatnánk kvantumkölcsönhatást is, hogy szépen passzoljanak az összerakott szavak :) ). A Casimir-effektus az elektromágneses vákuumfluktuációból, azaz az kvantumelektrodinamikai téroszcillátorok alapállapoti rezgéseiből kalkulálja ki az eredményét, makroszkopikus (azaz nem a kvantumelméletbe illő) geometriai eseteket véve. A van der Waals-erők pedig az anyagrészecskék olyan kvantumos elektrodinamikai kölcsönhatásának számításából erednek, amik már nem az atommagok és elektronjaik közöttiek, hanem az ilyen összetett és összességében semleges objektumok közöttiek. Ez a kalkuláció is tartalmaz némi olyan geometriai paramétert, ami nem egyeztethető össze a kvantumelmélettel, de már nem geometriai felületekkel kalkulál, mint a Casimir-effektus. Teljesen különálló két okról van szó, nem értem, hogyan lehet ezeket összevonatkoztatni.

 

"More interesting is the understanding that the sums over the energies of standing waves should be formally understood as sums over the eigenvalues of a Hamiltonian. This allows atomic and molecular effects, such as the van der Waals force, to be understood as a variation on the theme of the Casimir effect. Thus one considers the Hamiltonian of a system as a function of the arrangement of objects, such as atoms, in configuration space. The change in the zero-point energy as a function of changes of the configuration can be understood to result in forces acting between the objects."

 

"Érdekesebb a megértés, hogy az állóhullámok energiáinak összegeit hivatalosan úgy kell érteni, mint Hamilton-féle sajátérték összegeket. Ez lehetővé teszi az atom- és molekuláris hatásokat, például a van der Waals-erőt a Casimir-effektus témájának variációjaként. Tehát egy rendszer Hamiltoniáját tekintjük az objektumok, például atomok elrendezésének függvényében a konfigurációs térben. A nullponti-energia változása a konfiguráció változásának függvényében úgy értelmezhető, hogy az az objektumok között erő fellépését eredményezi."

 

Szerintem ez marhaság. Össze-vissza keveri a dolgokat.

 

"In fact, the description in terms of van der Waals forces is the only correct description from the fundamental microscopic perspective, while other descriptions of Casimir force are merely effective macroscopic descriptions."

 

"Valójában a van der Waals-erők szerinti leírás az egyetlen helyes leírás alapvető mikroszkopikus szempontból, míg más leírások, pl. a Casimir-erő, csupán hatékony makroszkopikus leírás."

 

Itt elismeri a van der Waals-erők eredetiségét. De szerintem a Casimir-erő nem hogy hatékony, hanem inkább egy megtévedés.

 

Akkor olyat is említ, hogy:

 

"The van der Waals force has the same origin as the Casimir effect, arising from quantum interactions with the zero point field."

 

"A van der Waals-erő ugyanolyan eredetű, mint a Casimir-effektus, mely a kvantum kölcsönhatásokból származik a nullponti mezővel."

 

Szerintem meg két külön dolog a nullponti mező, és a kölcsönhatást közvetítő virtuális részecske (ez esetben a virtuális foton). Olyan nehézség is van a dologban, hogy a Casimir- és van der Waals-effektusoknál nem elemi töltések kölcsönhatásáról van már szó, hanem összetettebb elektrodinamikai objektumok kölcsönhatásáról, tehát a Feynman-gráf nem írja le közvetlen ezeket a kölcsönhatásokat. Ez a nehézség erősen szolgálja a könnyen félreérthetőséget. Úgyhogy rendesen a dolgok mélyére kell nézni, ha látni akarjuk az igazságot ebben a kérdésben.

Előzmény: Törölt nick (1418)
Törölt nick Creative Commons License 2019.09.03 0 0 1418

Lehetne említeni még a Casimir-effektust, de olvastam olyat, hogy az nem is létezik, mert rájöttek, hogy az az erő inkább a relativisztikusan számolt Van der Waals effektus.

 

Méréstechnikai problémákról olvastan néhány éve. Az eredményeket pedig nem tartottam meggyőzőnek.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Casimir-effektus#M%C3%A9r%C3%A9si_probl%C3%A9m%C3%A1k

Előzmény: Ménes Dénes (1414)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.09.02 0 0 1417

Azt csak úgy fantáziából elgondolták szerintem. Én sem látom értelmét.

Előzmény: Törölt nick (1415)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.09.02 0 1 1416

Nem tudom, ki az a hülye, aki csak úgy állandóan mínuszol, de ebből is látszik, hogy egy sunyi f@sz, és csak bosszúból csinálja, hogy ezzel feketítsen, mert nem tetszik neki, hogy vannak itt nála sokkal okosabbak. Fingja nincs a témáról, hozzá sem tud értelmesen szólni, csak nyomja az ostoba mínuszait. Szerintem construct az, vagy valaki hasonló..

Törölt nick Creative Commons License 2019.09.02 0 0 1415

Nekem az nem világos: honnan a frászból szedték, hogy a tér pontjai között korreláció van a felrajzolt módon?

Kimérte ezt valaki?

Előzmény: Ménes Dénes (1414)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.09.02 -1 0 1414

>Szerintem ott bökte el, hogy a vákuum energiája a legkisebb.

Ki a frász mondta, hogy körülöttünk valódi vákuum van?

 

#Ki van már dolgozva a vákuum energetikájának elmélete?

 

>Például a Higgs-mező energiáját nem is vette figyelembe.

 

#A Higgs-mező az már csak egy sima részecskemező. Inkább a nemeltűnő vákuumértékű szülőjéről kell elmélkedni.

 

>Egyesek további mezőket is feltételeznek.

 

#Írják le pontosan, hogyan gondolják azokat. Nincs kizárva.

 

>A teljesen korrelált állapot azt jelentené, hogy amikor a vonal bal oldalán van egy megfelelő hullámhosszúságú virtuális részecske, akkor a jobb oldalán is. Csakhogy a vonalat önkényesen húztam. Ezek szerint a teljesen korrelált állapotban a tér minden pontjában egyszerre keletkeznének és tűnnének el a virtuális részecskék. Mértékinvariáns módon az egész térben.

Ez lenne a vákuum alapállapota? Vagy pedig pont fordítva. Az utóbbira tippelnék.

 

#Azok szerintem csak fantáziálgatások.. :)

Egyáltalán hogyan is néz ki az a kvantumvákuum?

A mező értéke nem nulla, mert alapállapotban egy "fél kvantumnyi" rezgése van mindegyik kvantumoszcillátornak. El kell dönteni, hogy mikor virtuális részecskékről beszélünk, akkor erre gondolunk, vagy a kölcsönhatást közvetítő közbenső részecskékre. A kettő nem ugyanaz. Na most amikor a vákuumfluktuációról úgy beszélnek, hogy virtuális részecskék keletkeznek és utána annihilálódnak, akkor már összekutyulják a dolgokat. Egyáltalán mi alapján állítják biztosan ezt a konkrét folyamatot? Van rá olyan kísérleti bizonyíték, ami konkrétan ezt állítja? Pl. a gerjesztett állapot spontán emissziója nem mond ilyen konkrétumot. Ahhoz elég annyi, hogy van vákuumfluktuáció, és kész. Akkor van valami elméleti ok, amiért konkrétan az említett folyamatot kell a vákuumba képzelni? Van róla valami hihető leírás? Én nem tudok. Vagy csak egyszerűen kitaláltak valami badar szemléltetést a kvantumfluktuációra, és kiötléskor eszébe jutott a kiötlőnek, hogy vannak valami virtuális részecskék is valahol az elméletben, miért ne lehetne azokat is idemagyarázni, és ez tetszett az ostoba agyának. És ezek után jönnek azok, akik már konkrét állapotokat meg korrelációkat, összefonódásokat kezdenek állítani ezekbe a fluktuációkba. Sajnos ezt nem tudják szétszerelni, mint gyerek a ketyegő vekkerórát, hogy belenézzenek, mi működteti. Kitalálnak valamit, és azt úgy adják már elő, hogy az úgy van, mert ők tudják. Ok. rendben, de akkor azt nagyon jól ki kell találni (szóval sokkal jobban..). Na szerintem ez még nem született meg. És lehet, hogy pont nem is szabad rá kitalálni semmi konkrétat, mert az éppen úgy anélkül jó. Ez túl silány, gondolják, pedig lehet, hogy így van.

Szerintem a legnagyobb elméleti és kísérleti dolog amit sikerült a vákuumra megalkotni, az a vákuumpolarizáció. Lehetne említeni még a Casimir-effektust, de olvastam olyat, hogy az nem is létezik, mert rájöttek, hogy az az erő inkább a relativisztikusan számolt Van der Waals effektus. Most ezzel kapcsolatban nem tudom, mi az álláspont.

 

>Mert leragadtál a régebbi szerzőknél és könyveknél. ;)

 

#Mert egyelőre az a biztos. ;)

 

>Tulajdonképpen a "Mai fizika" már vagy fél évszázada íródott. Az újabb kiadást "Múlt századi fizika" néven kellene megjelentetni.

 

#És akkor mi a mostani "Mai fizika"? Az össze-vissza fantáziálgatás lehetetlen féreglyukakról? :D

A vákuum nagyon érdekes, bevallom engem is nagyon izgat (de vákuumpumpát még azért nem vásároltam.. xDD ), de idáig sokat nem jutottunk előrébb azokban a kérdésekben, ami rá vonatkozik. (Egely "vákuumszakértő" pl. olyan jól csinálta, hogy meg is gazdagodott a vákuumból..) Maldacénának még mondjuk van pár éve, hogy kitaláljon valami szenzációsat, de igyekeznie kell, és gondolom ezért erőlködik annyira. Szeretne ő is egy Nobel-díjat. :) Ha holnapra sikerül kitalálnia azt, és utána olyan sokáig él, mint Higgs, akkor esetleg kap egyet, de szerintem nincs sok esélye rá. Susskindnek is fáj a foga rá, gondolom, úgyhogy segít neki. Kip Thornenak sikerült. Gondolom irigylik is páran.

Előzmény: Törölt nick (1409)
Törölt nick Creative Commons License 2019.09.01 0 0 1413

Közben az említett személyek kidolgozták a kvantum telepotrálást. Holografikus elven.

https://youtu.be/ruJgtjpSoPk?t=2764

Előzmény: Ménes Dénes (1412)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.31 0 0 1412

Ehhez majd csak este szólok hozzá, addig gondolkodom menet közben.. ;)

Előzmény: Törölt nick (1409)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.31 -1 1 1411

Igen lehet, és akkor nem lő túl a képességein az Einstein-egyenlet. Ha ezt a gyomlálást gondolatban elvégzed, rögtön látod is az illeszkedő képet: csak kinetikus jellegű az anyag, amiből következik, hogy porszerű lehet csak, melyben a szemcsék nem érintkeznek, így nem hoznak létre anyagi feszültségeket, és ekkor nincs anyagi állapotegyenlet sem. Valójában ez illeszkedik csak az Einstein-egyenletekhez. Ebben az esetben Tik kovariáns deriváltja valóban nulla, ahogyan az le is van szögezve az elméletben (ami ugye nyomásos-feszültséges esetben pont nem igaz). Azért tud csak ilyen lenni az egész, mert eleve ott van a geometriában a Bianchi-azonosság. Innen nézve ez a teljes ok, nem lehet mit tenni. A felvázolt teljesen illeszkedő anyagkép (inkoherens por) annyira szélsőséges, hogy bár az űrbéli ritka halmazokra (keringőző objektumok, galaxisok, galaxishalmazok, porfelhők, hasonlók) jól teljesít, különben szögelni kell. Máshonnan is jól látható a relativitáselmélet problémája: Az egymásnak rohanó találkozó (és így anyagi feszültségeket létrehozó) részeket nem tudja feldolgozni, ugyanis ekkor a tér egy pontjába két sebességadat kerül (ami a nyugalmi rendszerben kiüti egymást), és a relativitáselmélet egy helyen (téridőbeli pontban) szigorúan csak egy sebességadatot tud befogadni, feldolgozni. Ezt a szabályt vagy képességét sértjük már a specrelben is, ha a PONTmechanikáról áttérünk a kontinuumok mechanikájára. Ez azt is jelenti, hogy tulajdonképpen a relativitáselméletnek a szokványos anyag tekintetében (tehát nem az elektromágneses mező vagy a gravitációs mező) nincs kontinuum formája, de azért kicsit beleerőltetjük.. :)

Előzmény: Törölt nick (1407)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.31 0 1 1410

>(ennek a tagnak a teljes variációja szintén nulla, mint az elektrodinamikai esetben).

 

#De ez itt nem vonatkozó úgy, mint az elektrodinamikában, mert itt csak a gik szerint variálunk már...

Előzmény: Ménes Dénes (1405)
Törölt nick Creative Commons License 2019.08.31 0 1 1409

Lehet ez valami Susskind-féle kitalálmány

 

#Az ötlet gazdája Maldacena. Susskind csak társszerző.

 

 

Nekem nem tetszik ez a modell, ha ez egy modell, és nem csak valami fantázia. Megértem az említett problémád, szerintem keress még párat

 

#Először is ott nem stimmel, hogy energiát beviszünk és szétnyílik a tér. Ez totál ellentmond az áltrel felvetésének.

 

De ki lehet magyarázni.

Szerintem ott bökte el, hogy a vákuum energiája a legkisebb.

Ki a frász mondta, hogy körülöttünk valódi vákuum van?

Például a Higgs-mező energiáját nem is vette figyelembe. Egyesek további mezőket is feltételeznek.

 

Megközelíthetjük másfelől is.

A teljesen korrelált állapot azt jelentené, hogy amikor a vonal bal oldalán van egy megfelelő hullámhosszúságú virtuális részecske, akkor a jobb oldalán is. Csakhogy a vonalat önkényesen húztam. Ezek szerint a teljesen korrelált állapotban a tér minden pontjában egyszerre keletkeznének és tűnnének el a virtuális részecskék. Mértékinvariáns módon az egész térben.

Ez lenne a vákuum alapállapota? Vagy pedig pont fordítva. Az utóbbira tippelnék.

 

 

Semmi olyat nem látok benne (már amennyit valamennyire felfogtam), amit tudnék kapcsolni az ismereteimhez.

 

#Mert leragadtál a régebbi szerzőknél és könyveknél. ;)

Tulajdonképpen a "Mai fizika" már vagy fél évszázada íródott. Az újabb kiadást "Múlt századi fizika" néven kellene megjelentetni.

Előzmény: Ménes Dénes (1406)
Törölt nick Creative Commons License 2019.08.31 0 1 1408

A vége felé bejön a képbe az az őrült hajú fejű figura.

 

Susskind ugyanígy nézett ki fiatalabb korában. Aztán öreg korára komolyabb ábrázata lett. ;)

 

Érdemes meghallgatni a házigazda bemutatkozását. :D

https://www.youtube.com/watch?v=B2ksDczJOAs

Előzmény: Ménes Dénes (1406)
Törölt nick Creative Commons License 2019.08.31 0 1 1407

Lehetne "egyszerűsíteni" az egyenletet?

Az elhanyagolható nyomás stb. paramétereket kigyomlálni a tenzorból?

Mivé kompaktifikálódna az egyenlet?

Előzmény: Ménes Dénes (1405)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.31 0 0 1406

A vége felé bejön a képbe az az őrült hajú fejű figura. Valamit makog, de totál be van szívva.. :DD

 

...

 

Köszi az instrukciókat hozzá. Hát nem is tudom, de nekem ez eléggé ehetetlen elképzelés magáról a térről kvantumos szemmel és a kvantumgravitációról. Lehet ez valami Susskind-féle kitalálmány, nem tudom. Semmi olyat nem látok benne (már amennyit valamennyire felfogtam), amit tudnék kapcsolni az ismereteimhez. Nekem nem tetszik ez a modell, ha ez egy modell, és nem csak valami fantázia. Megértem az említett problémád, szerintem keress még párat, és akkor könnyebben elengeded ezeket az agymenéseket. Akárki is találta ki. Lehet, ha magyarul beszélne Susskind, és 10-szer végignézném, vagy 5-ször nagyon döcögve, hogy megrágjam, akkor többet tudnék mondani az elképzelés ellen. Így kb. csak ennyit. :) A nagy fizikaprofesszorok is szeretnek fantáziálni. Láttam utána beszél a féreglyukról is. Na hát én olvastam olyat, hogy valaki szerint csak egyszeresen összefüggő téridő szerkezetnek van értelme, és csak akkor egyértelmű a metrikázása. Mások meg olyat is mondanak, hogy lehet benne pl. féreglyuk. Na akkor most melyik az igaz? Szerintem az első, a többi fantázia.

Előzmény: Törölt nick (1404)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.31 0 0 1405

Szóval, ha belép az anyagba egy ilyen gravitációs hullám (ez transzverzális), akkor az anizotróp nyomást hoz létre benne, ha az szilárd. Ha folyadék akkor az hamar izotróppá válik, vagy ha gáz, akkor még hamarabb. A térszerkezet ilyen változása hatással van az anyagra, rugalmas feszültséget kényszerít rá, illetve mozgásba hozza a keltett anyagfeszültségek révén. Ámde azt még senki sem igazolta, hogy ez fordítva is így van, tehát ha az anyag rugalmasan valamilyen feszült állapotba kerül (mondjuk nyugvó gravitációs térben, tehát nincs hullámzás), és mondjuk nem indul be benne mozgás (hogy csak a feszült anyagállapotot nézzük), akkor annak másmilyen lenne a keltett gravitációs tere, mintha ezt az energiát egyszerűen csak a nyugalmi tömegének növelésére adtuk volna. Ugye máshol jelent ez értékváltozást az anyag energiaimpulzus-tenzorában, így az Einstein-egyenletek szerint másmilyen lesz a gravitációs tér is. Na én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Sajnos ezt sosem fogjuk tudni kísérlettel megvalósítani gyakorlati nehézségek miatt. Az én véleményem az, hogy a gravitációs kölcsönhatást, és így a keltett gravitációs teret csupán a tömeg és annak mozgása határozza meg, tehát az anyagfeszültségi állapotok nem, mert annak nincs köze ehhez. (Ezeket az okosságokat majd egyszer beleírom a fizikaoldalamba.. csak kérdés mikor.. :D ) Szerintem az egész tudományos társadalom elfelejtett ebbe belegondolni, mert ostoba módon folyton csak azon gyönyörködött, hogy ilyen csodálatosak meg olyan csodálatosak az Einstein-egyenletek. De nem vették elő a nagyítót és vizsgálták meg jobban a dolgokat körülötte, meg már a specReles energiaimpulzus-tenzorral kapcsolatban sem. Mohón lépkedtek tovább, és nem is látják át kellően a dolgokat. Szóval nem olyan biztos ez az egész, mint hiszik. A nagyméretű mozgások (pl. két tárgy, bolygó, fekete lyuk kering egymás körül) nyilván képesek gerjeszteni a különféle gravitációs hullámokat, amik persze kihasználják a téridő metrika matematikai szerkezetének formáit, de pusztán az anyagi feszültségállapotok nem hiszem, hogy képesek variálni a téridő-metrika szerkezetét, ezek ugyanis nem mozgás- vagy tömegvariációk (most ne az ez általi tömegmódosításra gondoljunk..). Egy példa: Legyen puskapor egy igen jól lezárt erős dobozban. Tekintsük ennek gravitációs terét. Most gyulladjon be a lőpor, de ne robbanjon szét a doboz. A nyomás nélküli sima nyugalmi energia egy része igen nagy nyomás formájába kerül, megváltozik az energiaimpulzus-tenzor. És akkor most tekintsük ennek a gravitációs terét. Szerintem ugyanannak kell maradnia. Gondoljunk el most a lőpor helyett valami speciálisabb szilárd anyagot, ami az elégés helyett pl. tartós anizotróp nyomásállapotba megy át. (Felmelegedés általi hőkisugárzással most ne foglalkozzunk, legyen hőszigetelt az egész cucc.) Ennek a gravitációs tere sem változik meg ettől szerintem. Ezek a fejtegetéseim összhangban állnak azzal, hogy az anyagállapot változást nem lehet geometrizálni, az anyag állapotegyenletét külön kell hozzávenni az elmélethez. Tehát ilyen visszirányban nem működik a dolog, legfeljebb a térszerkezet megváltozásai hatnak az anyagállapotra, de fordítva nem. Ezt az egész dolgot úgy kellene átlátni, hogy az előbb felvázolt gondolatkísérletben a dobozba zárt anyagállapottal kapcsolatos információk hogyan tükröződnek az egész téridő görbületi tenzorában. Az a gondolati meglátásom, hogy az elmélet szerint kiszámolva tartalmazzák azt, pedig nem kellene, mert az volna a helyes. Sőt, a példázott átalakulás egy tranziens, aminek fénysebességgel terjedő gravitációs mezőváltozásokat is kell az elmélet szerint gerjesztenie, ami szintén nem kellene, hogy legyen. És akkor még nem is hoztam fel, hogy a szilárd anyagban kialakuló negatív nyomást (ami inkább vonás) nem tudja befogadni a relativitáselmélet. Szóval túl sokat nézünk ki az Einsteini gravitációt megfogalmazó formalizmusból. Egyszerűen elszállt az emberek agya tőle, és nem veszik észre a problémákat.

 

Na de ettől még akár létezhet az a graviton. Kibocsájtódik, gravitációs hullámokban jön, elnyelődik (amikor elnyelődik). És létezhet akkor a virtuális graviton is.

 

Persze csak akkor, ha van mód kölcsönhatási tagra a hatásintegrálban, amit a QED-hez hasonlóan (Akjk) fel lehet használni a kölcsönhatás kvantumtérelméleti leírására. Az elektrodinamikai Akjk egy harmadik tag, de annak a két különféle variálási mód miatt van így értelme ott lennie (egyébként ennek a tagnak a teljes variációja nullát ad..). A gravitációelméletben a hatásintegrálban csak kettő tag van, és egyszerű esetben (amikor csak a Tik anyagot tekintjük a gravitáció forrásának, de magát a gravitációs energiát nem) az anyagi mező tag az előbbinek megfelelő kölcsönhatási tag is egyben: (-1/2)gikTik (a metrikus tenzor a potenciál) (ennek a tagnak a teljes variációja szintén nulla, mint az elektrodinamikai esetben). Itt csak egyféle variálási mód van, a metrikus tenzort variáljuk. Úgyhogy idáig nem látszik gond. (Még a végén megadom a kvantumgravitáció elméletét.. :DD )

 

Érdekes lehet a 2-es spinű tenzormező (a tenzorpotenciál) kanonikus kvantálása. Erre még nem láttam semmit, lehet problémás, nem tudom, kíváncsi lennék. Valamint az általános Tik -féle részecskemező. Végül is a gravitáció mindenféle részecskére hat, úgyhogy ez az általános tenzorforma OK itt. Legfeljebb lesz egy ilyen általános részecskepropagátor is, a gravitonpropagátorhoz meg Tik úgysem kell... :) 

Előzmény: Ménes Dénes (1403)
Törölt nick Creative Commons License 2019.08.31 0 0 1404

Miről beszél Susskind? Meg mit rajzolgat?

 

#Tartományokra osztja a teret.

Képzeletben két részre vágja. Aztán attól mindkét irányban egyre nagyobb tartományokat jelöl ki. A tartomány mérete arányos a távolsággal. Azt állítja, hogy a tér meghatározott tartományai között csatolás van. Az összefonódott állapotot az jelenti, hogy amikor az egyik oldalon van egy virtuális részecske, akkor a másik oldalon is. Amikor az egyikben nincs, akkor a másikban sincs. Ez a teljesen korrelált kompakt állapota a térnek. Természetesen a tartomány méretének megfelelő hullámhosszúságú részecskét kell érteni.

 

Most jön a trükk.

Felteszi a kérdést, hogyan lehet a korelációt megszüntetni. Azt feleli önmagának, hogy tetszőleges kvantumállapot létrehozható. De ehhez energia kell, mert a vákuum a legalacsonyabb energiájú.

Fogja a krétát, és a választó vonal egy szakaszára energiát ad. És azt állítja, hogy ennek hatására a koreláció csökken, a tér pontjai eltávolodnak.

És itt van a problémám. Mert az áltrel szerint az energia összehúzza a teret. Nem pedig kitágítja.

 

Mindenesetre ez egy lehetséges kvantumgravitáció modell.

Előzmény: Ménes Dénes (1402)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.30 0 0 1403

:D Fordítva van (most olvasom) A karok nyúlnak-rövidülnek viszonylag lassan (mert alacsony a mért gravitációs hullám frekvenciája), és a gyorsan végighaladó mindig ugyanolyan hullámhosszon kibocsájtott fotonok így interferenciával meg tudják mérni a karok hosszváltozásait.

Előzmény: Ménes Dénes (1402)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.30 0 0 1402

Miről beszél Susskind? Meg mit rajzolgat? Nem értem.. :)

 

Jut eszembe:

Hogy is van ez a dolog a LIGO karjaiban? A lézersugár együtt nyúlik és rövidül a térrel, amikor áthalad az egészen a gravitációs hullám, de a betonszerkezet (vagy mi merevíti ki az egész kart hosszában) a talajjal együtt nem képes ezt a nyúlás-rövidülés folyamatot követni (lehet frekvenciafüggés is) anyagszerkezeti okokból. Régen olvastam erről, akkor sem sokat, de érdekel most így az általam fejtegetett téma kapcsán, mert vonatkozó.

Előzmény: Törölt nick (1399)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.30 0 0 1401

Folytatva:

 

Bár mondjuk a gravitációs hullámokon és annak sikeres detektálásán elgondolkodva, azért lehet, hogy mégis nagyobb a vonatkozás és illesztettség, mint az imént elgondoltam. És akkor mégis lehet értelme a 2-es spinű gravitont keresni.

 

Nemrég rendeltem egy könyvet a gravitációs hullámokról. Asszem orosz nyelvű lesz, úgyhogy egy kukkot sem tudok majd belőle elolvasni, csak a képleteket tudom majd fejtegetni. :D Abban viszont jó vagyok, úgyhogy remélem hasznomra lesz.

Előzmény: Ménes Dénes (1400)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.30 -1 1 1400

Igen, ott a dolog magja, mit beidéztél, és ezt viszonylag jól megvilágította R.Antal.

 

A QED és a kvantumtérelmélet a hatásintegrálos Lagrange-sűrűségben a kölcsönhatási tagra ment rá, azt fejtegette tovább az eszközeivel, abból jönnek a Feynman-gráfok is. A gravitációs hatásintegrálban pedig nincs ilyen tag, nem lehet kvantumtérelméletezni. (Ezen agyalgattam mostanában, de nem jutottam egyelőre semmire.. úgyhogy egyelőre nincs kvantumgravitáció..)

 

>Az összefonódott állapotot állítólag nem közvetíti semmi.

 

#Az nem. Úgy egyben, ahogy van, nem lokális a kvantumelméleti koncepció. A teljes rendszer kiterjedt dolog a téridőben. Ennek ellenére ügyesen megkerüli azt, hogy fénysebességnél gyorsabban kelljen hozzá terjednie bármiféle információnak. A kvantumelmélet ilyen, és ez nagy aduásza. De ennek az a hátulütője, hogy rögzített téridőszerkezet (geometriájára gondolok) kell hozzá, sőt azon belül is az egyenes esetre tudunk matematikailag formalizálni. Próbálkoznak rögzített, valamilyen más, görbe szerkezetű téridőre is kvantumtérelméletezni, de szerintem még az sem teljesen megoldott. Az talán egy jó következő lépés lehet, bár ott vannak ebből kifolyólag fellépő akadályozó tényezők. Először az egyenes, de tetszőleges koordinátázású esetre kellene tökéletesen formalizálni, és akkor már szinte mindegy, hogy egyenes vagy görbe a téridő. A valóságban persze a természet működik, de nem biztos, hogy alkalmas rá a matematikánk, és úgy az elméleti elképzelésünk. Itt kell nagy meglátásokat tenni.

 

>Maldacena viszont azt állítja, hogy a (geomatriai) tér pontjai között is létezik csatolás.

Talán azt is közvetítetni kell?

 

#Úgy próbálják megoldani a dolgot, hogy a világot valamilyen nagyobb fizikai matematikai struktúrában akarják meglátni, és abból kifolyólag már lenne mód a tér nem szomszédos pontjai közötti csatolásra. Maldacéna ilyeneken agyal. Nem merültem bele a munkáiba, csak olvastam az elképzeléseiről egy keveset. Én nem hiszek a húrelméletben, de ahhoz is kapcsolódik a koncepciója, meg a mértéktérelmélethez, és úgy nála ez az egész már nem szorítkozik az egyenes téridőre. Mohón túl messzire mennek szerintem, nem törődve a problémákkal. Én inkább nagyítót vettem elő, és azt vizsgálgatom nagy szemmel és aggyal, ahol még alkalmas valamire a modellünk. Szerintem egy továbblépéshez előbb azt kell jól megrágnunk, amink van. Ha van feljebb tovább út, akkor azt csak így láthatjuk meg. Az is lehet, hogy nincs, és akkor ezt is be kell látni, mert ezzel is nyerünk.

 

Még egyszer megjegyzem, hogy annyira csodálkoznak az összefonódott állapoton (Alice és Bob dolgain), pedig egyszerűen a kvantumelmélet alapból nem lokális, tehát nincs mit csodálkozni ezen.

 

A másik, amin érdemes gondolkozni, hogy a gravitációs kölcsönhatás valamilyen egyszerű, mondjuk gyenge és linearizált (közelítő) esetben kvantumosítható-e, és erre valamilyen igazoló kísérletet kitalálni. Ez nagyon nagy dobás lenne, űber Nobel-díjjal jutalmaznák, ha sikerülne. Tehát hogy létezik-e a 2-es spinű graviton tenzorbozon, vagy ezt el kell vetni, mert nyomós érvek mondanak ellent neki a már működő elméletek alapján. Ha ez utóbbi a helyzet, akkor az egész kvantumgravitációt el kell vetnünk, ha létezik, akkor még mindig egyáltalán nem biztos, hogy fel tudjuk írni elég jól a görbült téridőre a már meglévő kvantumtérelméletünket. Ez a két probléma nem függ össze, különálló problémák.

 

Igen aggasztó, hogy egyszerűen sánta már az általános relativitáselmélet is, ugyanis nem lehet (teljesen) geometrizálni az anyagot és mozgását. Az energiaimpulzus-tenzor csak részben alkalmas az anyag modellezésére, többi részében (gondolok itt a 3x3-as tisztán(!!) térszerű komponens részére) jórészt alkalmatlan (legfeljebb az izotróp nyomást és a fényt képes modellezni, nem véletlen, hogy pl. még egy írást sem találtam sehol, ahol az anizotróp nyomás esetét fejtegetnék..).  Egyébként onnan is látható a probléma, hogy az energiaimpulzus-tenzornak ez a komponens része kifejezetten az anyag belső jellemzőit takarja, ami nem geometrizálható és nincs is igazán köze a gravitációs kölcsönhatáshoz. Be kell látni, hogy a téridő geometriájának matematikai formája (görbületi tenzor és kontraháltja) úgymond túlkomplikált a feladathoz, és ezért nem illeszkedik. A specReles formához persze ez nyilván illeszkedik, de már maga a specReles forma (tehát az energiaimpulzus-tenzor) túlkomplikált ahhoz, amit képvisel, az anyaghoz. De ez a legjobb és legegyszerűbb matematikai forma, nincs mit tenni, ez ilyen. Hasonló eset az elektrodinamika négyesáram-sűrűségvektora a konduktív áram tekintetében (tehát a tisztán(!!) térszerű komponenseiben)

 

Ezek a dolgok már ki is szorítják, hogy értelme legyen a 2-es spinű gravitonnak. Úgyhogy megválaszoltam a kérdést. Az egész kvantumelméletben nincs a vektorbozonnál magasabb szubatomi(!) tenzorbozon. Más matematikai szerkezetek felé bonyolódott a dolog.

Előzmény: Törölt nick (1399)
Törölt nick Creative Commons License 2019.08.30 0 1 1399

Az utóbbi hármat sikerült egységes mezőelméletbe foglalni, egyedül a gravitáció maradt ki a sorból, noha közel száz éve keresi a fizika a közös, mindent átfogó elméletet. A kudarc oka véleményem szerint az lehet, hogy a gravitációhoz nincs szükség közvetítő részecskére, hiszen ezt az erőt maga a tér hozza létre a tömegek által deformált görbült geometria által, ahogy azt Einstein általános relativitáselmélete megfogalmazza. Ezzel szemben a többi erő már ennek a geometriai térnek elkülönült pontjai között hat, amelyet valamilyen módon közvetíteni kell, és ezt a feladatot oldják meg a mezőelméletben a virtuális kölcsönhatási bozonok.

 

Maldacena viszont azt állítja, hogy a (geomatriai) tér pontjai között is létezik csatolás.

Talán azt is közvetítetni kell?

Az összefonódott állapotot állítólag nem közvetíti semmi.

https://youtu.be/WFi9QYnqiYw?t=2013

(Van azonban itt egy apró ellentmondás. A tér szétcsatolásához energia kell, de az áltrel szerint az meg sűríti a metrikát.)

 

https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=152308466&t=9074397

Istálómester?

Előzmény: Ménes Dénes (1398)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.30 0 1 1398
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.08 -1 0 1397

>És jóideje nem reagál a kérdésekre sem.

 

#Lehet forgatásra készül. (Majmok bolygója újabb epizódja.. xDDD )

Előzmény: Törölt nick (1396)
Törölt nick Creative Commons License 2019.08.08 0 0 1396

Sajnálom, de az öreg végül mégsem mondta el, hogy ennek mi köze van a gravitációs vektorpotenciálhoz. Nem jutott rá idő, mert az áltrel annyira bonyolult.

És jóideje nem reagál a kérdésekre sem.

http://susskindsblogphysicsforeveryone.blogspot.com/

Előzmény: Ménes Dénes (1395)
Ménes Dénes Creative Commons License 2019.08.08 0 0 1395

Na akkor nézzük!

 

Az általános relativitáselméletben a kovariáns deriválás egy geometriai dolog. Skalárnál (nulladrendű tenzor) Dμ azonos ∂μ sima parciális deriválással, vektornál (elsőrendű tenzor) már a konnexió miatt additív módon belép egy leképezés, amit egy Christoffel-féle Γνμξ mennyiség végez. Magasabb rendű tenzoroknál is ilyen leképezések dúsítják additív módon a kovariáns deriváló operátort. Így tetszőleges geometriai szerkezetű lehet a tér(idő), és általában görbült.

 

Ezzel szemben a kvantumelmélet térideje nem görbült, tehát nincs szükség az előbbi görbevonalú koordinátázásra (így a Christoffel-féle Γ leképezésre sem), sőt az egyáltalán nem alkalmas (nem fér össze) a kvantumelmélet matematikai struktúrájával.

 

A kvantumelméletben a mennyiségek nem csak valósak (R) hanem komplex (C) számértékűek. Tehát a skalár mennyiségek már magukban összetettek, hasonlóan egy kétdimenziós vektorhoz. Ez egy nagyon alapvető számstruktúra, és a hullámok világának leírásához éppen ez a legalkalmasabb. Ez az említett vektorhoz hasonló számösszetettség matematikailag szimmetrialehetőségeket ad, azaz szimmetriatranszformálási átalakítási lehetőségeket. Sőt, minél gazdagabb felsőbb (gondolok itt a komplexebb és már nem ábeli mennyiségszerkezetekre) belső (vagyis téridőszekezeten "kívüli", azaz mennyiségen belüli) mennyiségszerkezeteket alkalmazunk (már a részecskefizikai SM leírásánál tartunk), annál sokszínűbb szimmetriatranszformálási matematikai lehetőség merülhet fel. És a részecskefizika éppen ezeket a matematikai potenciálokat használja ki a természet mikroszintű modellezéseiben. Szerencsére sikeresen, gyümölcsözően. Az ezekből fakadó azonosságok (azonos, de mégis más alakú matematika felírások) segítenek a kölcsönhatás fizikai képének jobb megértésére.

 

Nos attól, hogy a ∂μ parciális deriválás operátorát alkalmasan megspékeljük (megtoldjuk) egy -ieAμ taggal, és ezt az egészet Dμ -vel jelöljük, még semmilyen fent említett értelmű (görbevonalú téridős) kovariáns deriválást nem jelent. Ez a fenti szempontból megtévesztő lehet. Azonban ez a Dμ operátor invariáns a mértéktranszformálásra (itt bizonyos mennyiségtranszformációk együttesére, lásd alább), azaz az ezzel felírt Lagrange-sűrűség alakja nem változik. Így nevezhetjük mértékinvariáns deriváló operátornak. A fenti értelemben még mindig zavaró, hogy deriválónak nevezzük, hiszen ez annál már több. Viszont a Lagrange-formalizmusban elvonatkozódnak a szokványos megnevezések. A koordináták általános értelmet kapnak, és már nem csak a szokványos tér(idő)koordinátákat jelenthetik, hanem valamilyen más mennyiségek is felléphetnek ebben a szerepben. Így ha mértéktranszformálással új értékekre térünk át, az általános értelemben új koordinátákra való áttérést jelent. A konnexiót, amit fentebb a Christoffel-féle leképezés valósított meg a Γνμξ mértékmezővel, itt egy alkalmas másik mértékmező teszi. Komplex szám értékű skalármező mértékinvariáns, azaz kovariáns deriválásához vektor értékű Aμ mértékmező szükséges, és a konnexiós leképezés egy egyszerű szorzás lesz képzetes faktorral és egy csatolási állandónak nevezett faktorral: -ieAμ .

 

Mivel magának a(z itt)skalár számnak (a komplex számnak) a szerkezetéről van szó, az nem hozható geometriai kapcsolatba, viszonyba a téridő (külső) szerkezettel, így ennek nincs geometriája a téridőben. A valós és imaginárius tengelyek nem viszonyulnak a téridő-tengelyekhez, azok a mennyiségen belül maradnak. Ezek merőlegessége adott (nincs ferdülés), viszont a téridőbeli valamilyen irányú infinitezimális odébb lépésre az egyenes kapcsolódásuk szakadás mentesen (tehát folytonosan) elcsavarodhat, ha ezt egy másik mennyiség kompenzálni tudja egy bizonyos eredményben (ami a Lagrange-sűrűség), és az így nem változik. (Görbülésről nincs nagyon értelme beszélni.) (A globális fázisszabadságból így lokális fázisszabadság lehet.) Ebből már látjuk is, hogy a komplex mennyiség konnexiós fázisváltozását egy folytonos valós skalármező valósíthatja meg, amit kompenzálhat egy az elektrodinamikai vektorpotenciálhoz hasonló mező mértékszabadsága, ami éppen egy hozzáadott tetszőleges valós folytonos skalármező gradiense. Ezen a módon összekapcsolható a legegyszerűbb esetben (nincsenek még bonyolultabb összetettségű nemábeli mennyiségek) egy komplex skalármező és egy valós vektormező, ami utóbbi egy mértékmező. Ha ezt a módszert sikeresen alkalmazzuk az elméleti fizika területén, akkor azzal a mikrovilág szerkezetének és működésének mély megismerésére tehetünk szert. (Higgs-mechanizmus, egyebek) Ez meg is lett, a fizikusok örülnek, szájukon a vigyor. :]

 

Olyan ez az egész, mint mikor gyerekkoromban nekiültem és szétszereltem az asztali mutatós felhúzós mechanikus órát, hogy megnézzem mi van benne, hogyan működik.

Előzmény: Ménes Dénes (1393)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!