Ez tenyleg igy van :(
Csakhat en nem tudok olyan elvarasnak megfelelni, amit ertelmetlennek tartok. S nem is akarok. Ahhoz elobb meg kell gyozni az ertelmessegerol.
Mert azonnal kialakulna egy származékos probléma: hogy kinek mi az értelmes és kinek mi az értelmetlen ?
Ezt szinte lehetetlen közös nevezőre hozni. Persze, már megint magamból indulok ki, én hülye, pedig biztos, hogy számos - ennél normálisabb - hozzáállás is létezhet.
Jut eszembe, kicsit elkanyarodtunk ... szóval, attól, hogy lehetünk-e boldogok egész héten ?
Az én szeszélyes, hangulatember egóm esetében ez elképzelhetetlen :(
De erősen remélem, hogy kiegyensúlyozottabb embertársaim nem így vannak ezzel.
Na, most aztán bogarat ültettél a fülembe :) Egyszer már mondta nekem valaki, hogy én nem a majomtól, hanem a medvétől vagy a sünitől származom, mert kapásból végig tudnám aludni a telet. Ez igaz.
Ugyanakkor nem a konfliktuskerülés végett nem akarok egyelőre újabb párkapcsolatba bonyolódni. Egyszerűen csak két pasi között legalább egy év szünetre van szükségem ahhoz, hogy normálisan tudjak viszonyulni a következőhöz, és, hogy ne rajta verjem le az előzővel kapcsolatos rossz emlékeimet - meg, hogy a jókra se asszociáljak.
De olyan közel van az egy év letelte (május vége), hogy attól tartok, az egy év mégis kevés lesz ...
Mármint inkább egyedül maradsz, csak ne legyenek konfliktusaid embertársaiddal? Végülis te tudod. És azt az idézetet ismered, hogy
"életem téli álom volt, mert féltem a hidegtöl?"
Mindkettőtöknek igaza van. Ha ellen tudnánk állni annak a baromságnak, amit a társadalmi élet plántált belénk, nevezetesen, hogy elvárásaink legyenek partnerünkkel szemben, akkor jóval kevesebb súrlódás lenne a párkapcsolatokban.
Ugyanakkor, ha nincsenek elvárások, nincsenek visszajelzések sem, így mindkét fél azt enged meg magának a másikkal szemben, amit csak akar. Szóval, szerintem nincs megoldás. Ill. számomra az egyedüllét az, de ezt kevesen merik vagy szeretnék vállalni.
Hülye hasonlattal tudnám jellemezni a helyzetet, de nekem tetszik: a legjobb fogamzásgátlás a nemdugás :)))
No igen, de itt most nem arrol van szo, hogy F elmehet-e sorozni, vagy nem. Mert siman elmehet, ez tisztazva van, es semmi baj nincs belole.
"Nyilván ha egy nő arra vágyik, hogy a párja éreztesse bármilyen módon az iránta érzett szerelmét és ezt nem kapja meg, előbb-utóbb reagálni fog mások bókjaira, szvsz!"
Igen, s amirol en beszeltem, az pont az, hogy barmilyen modon, s nem feltetlenul egy elvart viselkedesformanak valo megfelelessel.
Ha a férfi az elvárások miatt teszi meg azt, amit egyébként nem tenne, ill. ha a nő is csak emiatt ad néha zöld jelzést a férfi haverokkal való időtöltésének, akkor azt az egész kapcsolatot megette a fene!
Nyilván ha egy nő arra vágyik, hogy a párja éreztesse bármilyen módon az iránta érzett szerelmét és ezt nem kapja meg, előbb-utóbb reagálni fog mások bókjaira, szvsz!
A pasik pedig általában szeretnék megőrizni a függetlenségüknek ezt a parányi kis látszatát, hogy néha elmennek a haverokkal sörözni. Nincs ebben semmi rossz, sőt! Ha azonban mindezt úgy teszi meg, hogy otthon ebből majd balhé lesz, akkor nem tud kikapcsolódni, és annak meg mi értelme van?!
"Egyébként pedig egy nô nem feltétlenül attól boldog, hogy ott van mellette a párja a nap 24 órájában, hanem attól, hogy ha érzi, hogy szeretik és "szükség van rá, kell valakinek""
Ezzel termeszetesen egyetertek. Csakhat az, hogy erzi-e, hogy szeretik es szukseg van ra az olykor elterhet az objektiv valosagtol. Sok not be lehet csapni a kis figyelmes aprosagokkal, anelkul, hogy tenyleg igazan szeretnek oket. Ezert en azon a velemenyen vagyok, hogy igenis elsosorban a lenyeg, vagyis az utobbi szamit. Persze az is fontos, hogy ez hogyan nyilvanul meg, hisz eppen a kis aprosagokon keresztul erzik a nok, hogy szeretik oket.
De pont egy bizonyos fajta figyelmesseg elvarasat (legyen mondjuk ez az sms) nem tartom tul bolcs dolognak. Mert mi van, ha F nem akar sms-eket kuldozgetni, sot telefonalni sem, foleg akkor nem, ha ezt valaki elvarja tole. Mert mondjuk F nem figyelmetlen, vagy bunko, csak egyszeruen nem folyton masok elvarasainak akar megfelelni (foleg ilyen aprosagokban), o akkor sms-ezik, meg akkor telefonal, amikor azt o maga akarja ("inkabb engedelmeskedj annak, aki ker, semmint annak, aki kovetel").
Persze biztos van olyan F, akinel ez a ketto (vagyis amikor o is szivesen sms-ezne/telefonalna, s amikor N szeretne ezt tole) pont egybeesik, ilyenkor orulni kell. De mi van, ha nem?
Igazad van, ez fjorditva is elkepzelheto. Megis en ugy erzem, hogy ebben a felallasban gyakrabban fordul elo, persze lehet, hogy csak a sajat tapasztalataim mondatjak ezt velem.
2. Nem az a lényeg, hogy megvan-e, hanem hogy ebből N-ben mi csapódik le.
Ez pontosan így van.
Egyébként pedig egy nô nem feltétlenül attól boldog, hogy ott van mellette a párja a nap 24 órájában, hanem attól, hogy ha érzi, hogy szeretik és "szükség van rá, kell valakinek"
Ehhez az érzéshez pedig elég tud lenni pl, egy sms is, amit akkor küld a férfi, amikor a haverjaival van.
Megjegyzem, saját tapasztalatom, hogy a férfiak ugyanigy tudják ezt értékelni az ilyen gesztust. Én rendszeresen alkalmazom és úgy vettem észre, hogy erôsíti az összetartozás érzését.
Persze az emberek különbözek, így aztán biztos receptet nem lehet ajánlani.
Azt se felejtsd el, hogy itt F és N szerepe felcserélhető. Magyarán gyakran előfordul az is, hogy a nő "maszek programja" vált ki oktalan sértődést/dühöt a férfiból.
Spec asszonykám szereti, ha 2-3 nappal előre tudja, hogy szerveztem valami szóló programot magamnak, mert akkor ő se ücsörög otthon egyedül.
De generálisan az nem túl jó jel, ha F és N között homályban maradnak az okok, amikor az egyik haragszik a másikra.
F ilyenkor otthon maradhat és vehet virágot. :) Vagy intéz valami kettesben-programot N engesztelésére.
Szvsz a nőnek nem kéne ezért bevágni a durcát (egy kis önállóságot mindig kell hagyni a másiknak), csak akkor, ha kezd rendszer lenni belőle. De F részére az a tanácsom, hogy próbálja a dolgot úgy intézni, hogy N érezze, hogy ő a legfontosabb F-nek. Ha N-nek szüksége van ott akkor F-re, akkor legyen ott neki. Ha ez megvan, akkor bele kell, hogy férjen néha-néha egy kis maszek program.
Van egy F (Férfi) és N (Nő). F és N közösen éldegélnek egy fedél alatt, ahogy kell, s próbálják együtt eltölteni idejüket (már ami a munkaidő letöltése után még marad). Ez van amikor egész jól sikerül, van amikor kevésbé. Röviden ennyit a szereplőkről.
Az egyszerűség kedvéért történetünk kezdődjön hétfőn. Hétfőn valami kisebb csoda folytán minden a lehető legjobban alakul F és N között, a felhők elvonulnak, a nap kisüt, a madarak kedvesen trilláznak stb. Nem látják túlzottan rózsaszínben a világot, de ma remekül megértik egymást, sokat nevetnek és persze "abban" sincs hiány. Talán a csillagok fura együttállása miatt, de kedden ez megismétlődik, nem pont ugyanúgy, de ugyanolyan csodásan. Szerdán F valami dolga miatt később jön haza. Nem sokkal ezután F elmondja, hogy a csütörtök estét a barátaival szeretné tölteni.
Aztán valami apróság miatt (F nem értékeli eléggé N valamelyik tettét, F-nek nem tetszik az ami N-nek nagyon is stb.), ami máskor legrosszabb esetben is csak vicces csipkelődéshez vezetne, most kiborul a bili. N láthatóan valamiért dühös F-re, de a pontos ok a homályban marad. F és N értetlenül néznek egymásra, sehogy sem találnak közös nevezőre. Látván, hogy a helyzet nemhogy javulna, hanem inkább csak romlik, egy idő után felhagynak a sikertelen próbálkozásokkal, kissé eltávolodnak egymástól, nem nevetnek olyan sokat, s nem annyira felszabadultan, es abban reménykednek, hogy majdcsak megint eljön a hétfő...
Amiért ez a történetet különösen érdekesnek találom, hogy tapasztalataim szerint reprodukálható (legalábbis egy adott F és N esetén biztosan). Meghát jó lenne tudni, hogy ez minden N-nél így zajlik-e, vagy csak bizonyos F-N kombináció esetén fordul elő. No meg persze azt is, hogy mit tehet ilyenkor F (már azon kívül, hogy berúg a haverokkal csütörtökön)? Persze a mi F-ünknek is vannak elképzelései, meg teóriái, de ezzel egyelőre nem akarnám befolyásolni a nagyérdeműt.