Helló itt is !
Egy kis bemutató.
"A világvége egyszerű tévéadás lesz"
- Che Guevara
"Egyszer tényleg volt Oroszországban egy gondtalan ifjú nemzedék, a nyár, a tenger, a nap szerelmesei, és ez a nemzedék a Pepsit választotta" indítja útjára különleges könyvét az orosz "posztmodern" új fenegyereke, Viktor Pelevin, majd hozzáteszi: tulajdonképpen választásuk sem volt, és a hetvenes évek gyermekei úgy választották a Pepsit, ahogy szüleik Brezsnyevet.
Viktor Pelevin regénye több szempontból különleges mű a magyar olvasók számára. Egyrészt a káeurópai rögvalóság számunkra nosztalgikussá fakult átkosbeli hangulatát, illetve az elmúlt rendszer után maradt, veszélyes hulladéknak is beillő maradványait ötvözi a fogyasztói társadalom legmodernebb PR és reklámvilágával. Részint a William Gibson fémjelezte cyberpunk jövőt villantja fel (holott semmi köze a _brand-name_-mé lett cyber és punk analógiához, sőt, Gibsont is inkább posztmodern íróként illene kezelni), részint a Sztrugackij-fivérek legkeményebb hatalom-rendszer-politika-társadalom eszmefuttatásainak örököse.
A történet hőse Babilen Tatarszkij (a rendszerben romantikusan hívő apja a "Bámulva Akszomovot és BIrtokolva a LENinizmust!" rövidítéséről nevezte el fiát), aki költőnek és fordítónak készül, majd a szovjet rendszer hirtelen összeomlásakor rá kell jönnie, hogy ebből a jelenből eltűnt az örökkévalóság és semmit sem tud az őt körülvevő világról. Trafikos lesz, majd belekerül az orosz reklámiparba, ahol - orosz termelés nem lévén - a külföldi termékekhez (brand-ek) kell megtalálnia a megfelelő szlogent, kitalálnia egy reklámfilmet. Pelevin bizarr posztkommunista világában Tatarszkij valóságba vetett hite újra meg újra megrendül, miközben fogást igyekszik találni a szinte apokaliptikus körülmények között. Először kábítószerekkel próbálkozik, majd kapcsolatba lép Che Guevara, a marxista forradalmár szellemével, aki lendületes, forradalmi kiáltványban vázolja fel a modern reklámpszichológia és marketing, valamint a fogyasztói társadalom absztrakt fogalmainak lényegét. Végül a szamárlétrán egyre följebb jutva (kihalásos alapon váltogatott munkahelyei között) eljut a valóságértelmezés olyan fokára, ahol már renderben és megahertzekben mérik a hatalmat és ezt a virtuális világot irányító legfőbb hatalmasságok felé tartván minduntalan kiderül, hogy a felső vezetői réteg fölött valószínűleg mások állnak, ám helyzetük olyan felfoghatatlan, hogy már senki sem törődik vele, ki is irányítja őket. Ehhez képest a világ tőzsdei mozgása egy kugligolyó mozgásának kiszámíthatóságával rendelkezik.
Pelevin szerint: "Oroszország nagyon fontos szerepet játszik a nemzetközi munkamegosztásban - egy szenvedõ világ képét nyújtja, amelyben elengedhetetlenül fontos nagyon sok ember számára, hogy a saját üres fogyasztói életét boldogságként élhesse meg."
Pelevin posztmodern valóságának varázsereje egyrészt abban rejlik, hogy mi, itt, Magyarországon elég közel voltunk a Szovjetúnióhoz, hogy ismerősnek és kellően hitelesnek tűnjön ez az érzés (ez egyfajta nosztalgikus szolidaritást ébreszt az emberben), olyannyira, hogy nehezünkre is esne szétválogatni, hol sző fiktív elemeket az író az ő orosz valóságába. Egy gyökereitől megfosztott nemzedék útkeresése érződik a könyvből, melynek kellemes sajátossága, hogy nem csupán az orosz ifjúságról (és az író által az orosz irodalomról) elmélkedik, hanem legalábbis a Kelet-Európai országok fiatalsága is magára ismerhet benne. "Nem hiszem, hogy a számítógépek vadonatúj világot hoznak létre. Nem hoznak létre mást, csak új világmárkákat. Nem lesz 'brand new world', csak 'new world brands'" vallja az író regénye apokaliptikus tartalmáról, amely általában a cyberpunk irányzat egyik kedvelt stílusa (és ezért sokan, tévesen, Pelevint is igyekeznek ebbe a skatulyába gyömöszölni)
Emellett Pelevin úgy játszik a valósággal, mint macska a gombolyaggal: a moszkvai élet ismerősnek tűnő valósága és a kábítószeres hallucinációk, majd a valóságot mozgató erők bizarr kavalkádja folyamatosan az addig olvasottak átértékelésére, végiggondolására készteti az olvasót, egészen az utolsó két fejezetig, ahol végül teljesen az olvasóra bízza, mi maradt meg (avagy mit tart meg magának) a valóságból.
A könyv végén a regény fordítója, Bratka László kimerítő és értékes tanulmánya olvasható Pelevinről és munkásságáról.
Meg még egy cím:
http://www.hetivalasz.hu/cikk.php?id=1285
