Sohasem probaltam a Canterbury zenekarokat rangsorolni. A Matching Mole egy olyan pillanatnyi zsenialitas volt, amit ugysem lehetett volna hosszu tavon fenntartani. Az angolban van erre egy szo: "chemistry". A Soft Machine-ben is vegul is jo volt, hogy cserelodtek a tagok, mert igy nem laposodott el... nagyjabol a "Seven"-ig minden lemez egyeni (es jo). Nekem meg pont bejon ez a dontoen instrumentalis zene. Nem lehet ezt megmagyarazni...
Jó. Engem érdekel -és furcsállom is-, hogy miért tetszik valakinek pont a Matching Mole, hogy mi tetszik bennük. Ez ugye egyrészt elég nagy ritkaság (hogy az tetsszen), másrészt meg A MM az egyik legelvontabb Canterbury együttes. Én egyébként a MM-t valahogy nem érzem eléggé kiforrott együttesnek. Egyfajta ellenreakció volt a Soft Machine-hoz képest (ugye, ott a többiek már nem akartak éneklős zenéket), de Wyatt az igazi zenei énjét, saját hangját a szólólemezeiben tudta megvalósítani. Azt hiszem, a MM akkor is csak másodvonalbeli Canterbury maradt volna, ha nem szűnik meg olyan hamar. Egy "kényszermegoldás", "réskitöltés" a SM, és a tényleg zseniális Wyatt szólólemezek között. Persze elismerem: "másodvonalbeli" Canterburynek lenni sem piskóta. A Gilgamesh-el, a Quiet Sun-al, a Hatfield & the North-al, a Khan-al, az Egg-el egy platformon. Nem rossz társaság.
Meg fogsz dobbenni, nem ismerem oket annyira. A Ruth es a Rock Bottom lemezeket hallottam, de 15 eve, nem emlekszem. Akkor nem fogott meg nagyon. Azota csak a Drury Lane 1974-es koncertet, ami szinten egy klasszikus, nagyon jo. Nekem Wyatt-tol mindenkepp a Matching Mole tetszik legjobban.
Ha rendelkezel veluk, akkor tudod, hogy az elso lemez felvetelei kozben tavozott Davis Sinclair es McRae jatszik a szamok nagyobb reszeben, a masodik oldalon. Csak az elso egy-ket szam van a Sinclair-fele vokalisabb felallasbol. A McRae-Miller orulet viszont mar nem jellemzo annyira a Little Red Record-ra, ami szerintem egy eleg elfuseralt lemez. Ezert a koncertek tobbe kevesbe az elso lemez masodik oldalara hasonlitanak. Az egyiknek az a cime, hogy Smoke Signals, a masik meg valamifele March, nem emlekszem pontosan, a harmadik egy nagyon regen nem kaphato (de szinten nagyon jo) BBC-s felvetel, valami kis kiadotol.
Hmmm... Komolyan, nem tudom, mit valaszoljak nektek. En sem vagyok fanatikus koncertfelvetel-gyujto, tehat nem jellemzo ram, hogy "mindenkitol mindent". A Soft Machine klasszikusnak szamito, kb. 1970 nyaratol 1971 nyaraig (Robert Wyatt kivalasaig) tarto korszakat peldaul en nem kedvelem annyira. A "Fourth" sem tetszik tulzottan. A "Fifth"-et sokkal jobban szeretem. Na, tehat kanyarodjunk vissza 1969 vegeig, amikor a "Vol. Two" utan a Soft Machine kibovult szeptette, Lyn Dobson, Marc Charig es meg valaki fuvos kozremukodesevel. Ettol a zenekartol csak a BBC felvetelek leteznek, olyan rovid eletu volt. Lyn Dobson viszont meg maradt egy par honapot, es ettol az 5-ostol osszesen ket felvetelt ismerek, a "Noisette"-et es a "Breda Reactor"-t. Nem tudom, mitol olyan jo ez a felallas, de nekem sokkal jobb, mint az elotte ill. utana jovok. Egyebkent azt hiszem, a "Third" elso szama is ettol a csapattol van, es az is koncert! Ha valaki ismerkedni akarna ezzel a korszakkal, a Noisette-et javasolnam elobbre. Jobb minosegu. A Breda Reactor dupla, valamivel gyengebben szol, de nem zavaroan, valamivel korabbi is, viszont nagyon nagy zene.
A Matching Mole megint egy olyan vilag, amitol igazan csak egy fel nagylemeznyi anyag van, meg ezek a (3 db, azt hiszem) koncertek. Tehat ha valakinek annal a 25 percnel tobb kell, akkor mashova nem igen fordulhat.
Kösz az ajánlást, bár én nem vagyok oda a "10. rókabőr" típusú lemezekért (valamilyen defektus miatt leginkább csak a stúdiólemezeket komálom).
Külön SM topic meg természetesen nincs. A progrock kedvelők nagy többsége nem is ismeri (nemhogy szeretné) a Canterbury bandákat. Mindegy, legalább több marad belőlük nekünk. ;-))))
Nem tudom van-e Soft Machine topic... ha van, akkor bocs.
Mindenkinek javaslom meghallgatasra a Matching Mole koncertlemezeit. Nemreg jelent meg nehany. A Soft Machine-tol meg a Breda Reactor-t. Fantasztikus. Ez a zene mindent ut. (Csak zarojelben... gyanitom mindenki ismerti a Noisette-et. Az alapmu.)
Ez is jó kép, de az én képem jobb. ;-)) Abban van valami költőiség is. A füves domboldal a sárga virágokkal... hátul meg mintha (ezt én képzelem oda) valami elgazosodott öreg temető lenne, a romos kapujával. És az zöld, a fű zöldje... Ha emlékeztek még Michelangelo Antonioni Nagyítására, ott volt ilyen mély-sötétzöld a park... Szóval vannak sikerült képek.
Nekem, ha azt vesszük mikor szállt ki Wyatt a SM-ből, akkor a hangzásvilága a Rock Bottomnak hasonlít, és a későbbi lemezei pedig lírikusabbak, inkább az énekre épülnek. Ez az amitől odson kiborul. :)) Nem bírja Wyatt hangját.
Egyébként kell valami Wyatt? Tudod, öt cd-ig jó vagy nálam!
Mindenkivel tárgyalok, akinek vannak érdekes, és önálló gondolatai, meglátásai. A saját gondolataim nem szórakoztatnak, azokat már unalomig ismerem, csak azért közlöm őket, hogy másokat ezáltal válaszra ingereljek, és megismerjek más szempontokat is. (Persze utána elvetem őket. ;-))))
Wyatt külön kis kozmosz, szokni kell, nem kezdőknek való a zenéje. Szerintem még mindig a Rock Bottom a legjobb lemeze, de a többi rendes sorlemeze is nagyon ott van.
nem nagyon akarom belekeverni ebbe a politikát. nyilván része a művészetének az ő kommunizmusa is, ill. hat a zenéjére, de még nem ismerem, ezért nem mondok róla semmit.
párszor olvasgattam róla itt-ott, és azokból - függetlenül a politikai nézeteitől - értelmes, őszinte embernek tűnik.
pár napja belehallgattam a cuneiform records oldalán 1 wyatt kiadványba (vmi 72-74es bbc felvételek, asszem).
az eléggé tetszett, fel is lelkesedtem tőle.
ha hozzájutok normális net-csatlakozáshoz, vagy lesz a mostaninálpicit több pénzem, mindenképpen szeretnék így-úgy beszerezni néhány albumot tőle, mert amellett, hogy tényleg zseniális kis zenéje van, emberileg is szimpatikus nekem.
