A Pizzarelli meg itteni viszonylatban volt nagyon olcsó. (3000 körül, ha jól emlékszem...az iszonyú jó). Jó, persze klubkoncert volt, de abban is éltem már meg durvább jegyárat, nem is egyszer.
Wrembel azért pont tud írni is, a Midnight in Paris eléggé rendben van. Meg azért Lulu Reinhardt, meg egy csomóan írtak jó számokat. Ez a Hey Joe meg ACDC most valami kattanás, talán majd elmúlik. Mert akkordmenetileg mindent el lehet játszani manuche-ban, de nem minden lesz jó, mert nem árt, ha a dallam is jó. És ami dallam elég rockban, nem elég swingben.
Ezt néztem én is. Az a break a leg hülyeségnek hallatszik, de hát ki tudja. :)
Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Valaki posztolt egy francia kritikát, ami állítólag jó. De nem olvastam el, mert már unom a kritikákat, a filmet akarom látni.
Djangora simán illika snájdig. Nézd csak meg, az összes képén (kivéve azt a páárat, amit orvul csináltak, és kompromittáló), egy jóképű, jólfésűlt stb. embert látni. Más a tekintete, tartása, arckifejezése, de ez semmi, az arcformája is. Arról nem is beszélve, hogy szegény meg sem érte, hogy ilyen ráncos legyen.
Én elég kényes vagyok a színészi alakításra, de ha egyszer életrajzi film, akkor a hitelességre is. Nagyon szerettem a Bix filmet pl. emiatt is, mert nagyon törekedtek arra, hogy minden a legjobban stimmeljen. De ellenpélda is van sajnos szépszámmal: nem tudom, láttad-e a Bobby Darin filmet, ahol a 44 éves Kevin Spacey eljátszotta Darint, aki 37 évesen halt meg. És hiába küzdött Spacey, meg a maszkosok, nagyon durva volt a 44 éves ember 20 éves fiúként. Nekem ez hazavágta az egész filmet, mert bármekkora művész is Spacey, azt a röpke 25 év minuszt nem bírta velem elhitetni. Még szerencse, hogy a gyerekkori szerepet valóban egy gyerekre bízták.
Én mindenesetre azért örülök, hogy legalább van Django film. Ennyit még anno a Woody Allen film körül sem foglalkoztak Djangóval, mint most, és ez jó. A 100 születésnapja körül sem volt ekkora felhajtás.
1. mondat: "McMurphy fantáziafigura, Churchill meg könnyebben elvonatkoztatható, mert ugyan egy arcot köt hozzá az ember, de csak az öregkori arcát." Itt jöhet képbe Lithgow.
2. mondat: "Itt egy színpadi művészről van szó, egy egészen jellegzetes, sokak által ismert arcberendezéssel. Rááadásul egy "snájdig" emberről beszélünk." Ez Django.
3. mondat: "Ehhez képest a szerepet megkapta egy egészen más arcberendezésű, meglehetősen rosszarcú figura. Persze, biztosan az is benne van, hogy nem bírom, de sajnos ez van." Ez Kateb.
