Jó hogy kivetítetted... Nekem jó, minél jobban megismerem magam, minél tisztábba jövök saját magammal. Nem látom jónak a szemetet a szönyeg alá seperni...
Ezért köszönöm neked az íge tolmácsolását, mert nekem sokat segített - a magam átértelmezésében...
A düh és a harag ott van mindannyiunk életében....
Ismered ezt az érzést te is.... haragra gerjedsz...., de nem találsz nyugalmat....., bár benned megszólal a lelkiismeret, ami a józan ítélőképességből fakadhat...., egy két pillanat kell ahhoz, hogy felismerd a veszélyét magatartásodnak..., ám a körülmények...és mások ingerlései hatására hétszerte rosszabb állapotba hoznak.... és ha a tolerancia, az önuralom küszöbértékei alacsonyak..., akkor végzetes lehet egy meggondolatlan cselekedetsorozat...., hisz ekkor már elborult elmével rosszabb állapotba jutsz, mint voltál.... Bocs, hogy reád vetítettem ki azt, ami az emberiségre is jellemző, bármelyik pillanatban kitörhet.....
Az igének ez a magyarázata tetszik - jó és érthetö. A megoldásig. A megoldást én már nem így látom. Dühös vagyok, keresem a nyugtom, és ennek eredménye hogy még dühösebb leszek - sokkal jobban mint elötte. És erre megoldás volna az, hogy belátom - a düh az bün, és hogy ne bünözzek - hogy utána ne bünhödjek - nyugalomra eröltetem magam?
Én ezt nem látom megoldásnak. A megoldást máshol kell keresni. A dühömnek kell hogy legyen valami kiváltó oka. Ok nélkül nem dühös az ember. Ezt az okot kell elöször megtalálnom - aztán már kereshetem a megoldást is.
Vegyünk egy jellegzetes példát. Különféle okokból sok kapcsolat müködik úgy - a kettö közül az egyik a ló, a másik a lovas. Az egyik az igavonó, a másik az igahajtó. Ez minden kapcsolatban elöfordulhat - férfi-nö, gyerek-szülö, barát, testvér, munkatárs - de Isten és ember között is (ez utóbbi persze, csak szerintem).
És akkor kérdezzük meg - a kettö közül melyik az, amelyik dühössé válik? Nyílván amelyik az igát húzza... És akkor még nem elég a szerencsétlennek az igahúzás, hanem még büntudata is legyen hogy zúgolódni mer? - Erre csak egyetlen megoldása van a lónak - levetni lovasát a hátáról, elszakítani az igavonó kötelet, és szabaddá tenni magát! Senki nem tartozik senkinek semmivel és semmiért! Nincs visszafizetés! - mondja Nietzsche.
Meg kellene vizsgálni a hellenizmus kultórmissziójából kialakult hiedelmeket, vallásfelfogást és a népi hagyományfelfogást....
Mit tudtak és mi az amit nem..... A szavak etimológiáját sem ártana megismeni, hisz nem egy keresztények által kedvelt szót a keresztény értelmezésból fakad....
Jézus általában képi, parabolikus , költői megfogalmazásokban intézte beszédeit tanítványainak és az egyszerű népnek, hallgatóságának!
Jézus tudott valamit...., a nép meg nem mindent...., akkor hogyan is tudta megértetni magát? Ha olyan módon festette le a szavait, ami " helyettesítette " a bonyolult ismreteket..., így elkerülhetővé váltak a vég nélküli kérdezősködések, ami azért , ha kisebb mértékben is, de végik kísérte a tanítványokat...., ők sem értették sokszor Jézust!
A démon igazi megjelenése Platonál a Szókratészi dialógusokban szerepelt előszőr...., de a bőlcsnél a jó lelkismeretet jelentett, egy belső
hangot, írányérzetett! Érdemes elolvasni ezeket a dialógusokat!
A lényeg az, hogy a démon nem egy különálló szellemi lény, hanem a minden emberben lévő alkotó, avagy romboló szellemiség....
pl. Jézus fogalmazásában : "" Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: ""....., de valójában így is mondhatta volna, hogy " amikor amikor a harag, gyülölet, felgerjedés kitőr az emberből és nyugalom nélküli helyeken jár, nyugalmat keresve, de nem talál...., akkor magába száll...., visszatér egy pillanatra a józan megítéléshez, a tiszta gondolatokhoz...., de nem bír magával és újra haragra lobban , hétszerte erősebben dúl-fúl benne az érzés...., ennek az embernek sokkal rosszabb az állapota, mint előtte volt!.... Mondhatnánk azt is, hogy pszihológiai esetből akár pszihiátriai esetté válhat!
Tehát a démonok nem szellemi lények, sem nem személységek, de szörnyetegekké válhat az emberben, magapusztítóvá!
Éedekes elképzelés....., de mi értelme egy " lélaknek test nélkül élnie, avagy más testébe furakodnia..., mintha az ember csak egy gatdatest lenne..., hisz, ha csak a bibliát veszem alapnak, akkor Isten mint embert teremtett és nincs szó rról, hogy a lélek, mint személy + keletkezett, ami nem más volt az írás szerint, mint lehellet.... A görög-hellén vallás/filozófia ennyire hatott volna az újszövetségre? IGEN ennyire! :))
Én ezt a légkört kellemesnek tartom a vitához, úgyhogy folytassuk. Pár dologra reagálnék, és feltennék pár kérdést is. Egyik kérdésemet se vedd támadásnak, mindössze jobban meg szeretném érteni, te hogyan érted.
1. Bukott angyalalok
Tételezzük fel, hogy igazad van. Voltak egykor angyalok, akik fellázadtak, fejedelmük volt a Sátán, aki először a kígyó formájában kísértette meg az emberpárt. Számomra kérdés felmerül ezzel a felfogással kapcsolatban.
1a. A Bibliában sehol sem áll, hogy a Sátán, a bukott angyal belement volna a kígyóba és Sátánként beszélgetett Ádámmal és Évával. A csak annyit állít, a kígyót Isten a föld porából teremtette. (1Móz.1:24-25)
1b. Hogyan létezhet lázadás, háború a mennyben? A Jel. 12.6-10 versei nyilvánvalóan nem az ősidőkbéli lázadásról írnak, hiszen János a számára jövőbéli próféciát feji ki a fiúgyermekről, Krisztusról és asszonyról, aki az Egyház. Jézus ezt mondta a tanítványainak a sikeres ördögűzésük után: "Lk. 10.18 Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből." Tehát ez a lázadás nem az ősidőkben, hanem Jézus idejében történt, János így folytatja: "Ezután háború támadt a mennyben". Nem az édenkerti eseményekről van itt szó. De lehet-e szó szerint érteni ezt a kifejezést? Ha a mennyben történhetne Isten akaratával ellentmondó esemény, Isten mindenhatósága csorbulna:
Mt. 6.10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
Zsolt. 5.5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
Jób. 41.3 Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt.Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
2. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. Job 2,4-7
Ezt hogyan magyarazod?
Ezt hívom én igeháborúnak :-) Mivel az Úr adta a Sátán kezébe Jóbot, az ő döntése alapján történt. "Felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem", mondja az Úr később. Tehát szó sincs arról, hogy a Sátán partizánakciókat végez, csak azt teheti, amit az Úr akar. Ha viszont azt teszi, hogyan lehet lázadó?
3. " de azt igen, hogy nem minden betegseg az Urtol van, nem minden betegseg az o keresere kovetkezik be, max. az o hallgatolagos beleegyezesevel. "
Ha belegondolsz ebbe, nem létezik olyan, hogy Isten hallgatólagos beleegyezése. Történhet-e bármi Isten tudta, akarata nélkül?
Jer. 32.17 Ó, Uram, URam! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen.
1Móz. 18.14 Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
Zsid. 4.13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.
Tehát van-e olyan betegség, ami egy Isten fennhatóságán kívülre került lény műve lenne az Úrtól függetlenül? Vagy talán Isten fél a Sátántól, hogy "hallgatólagosan beleegyezik" valamibe?
3. "A foldi gyogyszerek nyilvan nem a szellemi lenyekre hatnak, hanem az emberre! Ne kerdezd a hatasmechanizmusat, de kb. olyan lehet, mint amikor te (gonosz demon) beulsz a kocsimba (testem), en meg vizet ontok a benzinhez (gyogyszer), te pedig nem fogod normalisan hasznalni a kocsimat (megbetegiteni a testemet). "
Ha ez így lenne, akkor az azt jelentené, hogy ahogyan a tudomány fejlődik, a démonok egyre jobban kiszorulnak az emberekből, ha így túl lehet járni az eszükön. (Pénzért vehetjük meg a békességünket?) Akkor Jézus miért nem az orvostudományt éltette, és miért mondta azt, hogy "Mt. 15.18 Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert." A démonok egyébként tisztátalan lelkeknek is nevezik.
4. Tegyük fel, hogy lehet keresztyén emberben démon. Ha jól értettem, te úgy gondolod, hogy egy bukott angyal, egy démon (vagy több) költözik az emberbe. Az Írásban azonban van egy ilyen ige:
1Kor. 10.13b Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
Ha egy emberből már démont kell űzni, akkor az mégis azt jelenti, hogy erején felül lett kísértve, mert önerejéből nem tudott változtatni, külső segítség kellett hozzá. Ha viszont a keresztény ember saját maga is el tudja űzni a démonait, akkor nem tetted volna fel ezt a kérdést és nem lenne szükség démonűzésre.
5. Hogyan értelmezed Jakab szavait:
Jak. 1.13 Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14 Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Jakab szerint Isten nem kísért senkit a gonosszal. Jakab nem azt mondja, hogy egy bukott, lázadó lény azonban néha mégis megkísért benneteket, mert Isten hagyja ezt, hanem azt mondja, mindenki a saját kívánságától esik a kísértésbe, párhuzamosan Jézus szavaival a Mk. 7.20-ben.
6. "Ki lehet az a gonosz (amely himnemben szerepel, tehat biztosan nem egy dolog), akire Jezus azt mondja, ne alljatok neki ellen?
Ez a gonosz biztosan nem az ördögöt jelenti, mert Jakab ezt mondja egy másik igében: "Jak. 4.7
Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." Szerintem itt "a gonosz" a korabeli hatalmakra utal, katonákra, bírókra, királyokra. Ahogyan Jézus sem állt ellen a zsidóknak, sem a rómaiaknak.
7. Ez is a Bibliaban van? Mert en sehol nem talaltam a satan szot ilyen ertelemben. - Nem arról van szó, hogy Isten Sátánná vált volna, arról, hogy ő hozza létre, mint pl. ugyanezt a szót használja: "1Kir. 11.14 Azután ellenfelet (Satan) támasztott az ÚR Salamonnak, az edómi Hadadot, aki királyi ivadék volt Edómban." vagy "1Kir. 11.23 Támasztott Isten másik ellenfelet (Satan) is, Rezónt, Eljádá fiát, aki urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el.
Ez nem jelenti azt, hogy Isten már x db Sátánt hozott volna létre. Így Péter is lehet "ellenfél", aki valójában sajnálatból kérdezte, amit kérdezett. De ez emberi gondolkozás, ugyanolyan emberi, mint amikor letagadta Jézust, vagy a zsidók királlyá akarták tenni Jézust. Nem blamálhatjuk a tetteinkért a Sátánt, Péter is keserves sírásra fakadt, amikor később Jézus szembesítette jóslatával. Miért van az, hogy Pál sokkal több figyelmet szentel az óemberre, mint a Sátánra? Ő az igazi ellenség, de megdöbbentő módon ezek is mi vagyunk: "gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva" (1Móz. 8.21)
8. Jezus megkisertesenel ki ez az ordog, hiszen nem volt ott senki ember Jezussal? - Te mennyiben hiszed szó szerint ez a történtetet? Valóban elvitte volna a Sátán Jézust egy magas hegyre? Nincs is olyan magas hegy, ahonnan a föld összes országát lehetne látni, de még egész Izraelt sem. Nyilván szó szerint sem állt a Templom tetején.
Gondolkozz csak el! Miért idézgetne Jézus az Írásokból a Sátánnak? A Sátánt el lehetne űzni egy Bibliával? Sokkal valószínűbb, hogy Jézus magának mondja a verseket, hogy ne engedjen a kísértésnek, mely saját belsejéből tört elő. Pál ezt mondja: Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Talán Jézus erre az igére is emlékezett, amikor ellenállt a kísértéseknek: "Zsolt. 119.11 Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."
A Mt. 4.1 azt mondja "Mt. 4.1 "Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög." Miféle Lélek volt ez? Nem a Sátáné, az biztos.
Még egy kérdés: Ha ez valóban a Sátán lett volna, miért szenvedett volna annyira Jézus? Ha látta volna, hogy egy külső hang mondja, esetleg ott ül egy lángoló ördög előtte, akkor tudta volna, hogy a Sátánra nem szabad hallgatni! Éppen azért szenvedett, mert önmagával került konfliktusba, hogy hatalmát saját céljára használja. Pál mondta, bár nem vétkezett, de hozzánk hasonlóan lett kísértve. Megtehette volna, hogy hagyja királlyá koronáztatni magát, légiónyi angyalt hívhatott volna segítségül. De Isten Fiának biuzonyult, ezt is Pál írja róla.
9. A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével Mt 12,24
Betegsegeknek is van fejedelmuk? Ki ez a Belzebub? - Itt céloztam arra, hogy talán nem elég figyelmesen olvastál. 2Kir.1:2-es vers világosan kijelenti, hogy Belzebub a Filiszteusok egy hamis istene volt. Jézus nem azt válaszolta, hogy ‘Nézd Belzebub egy hamis isten volt, így a te vádolásod nem állja meg a helyét’ Az egész logika tarthatatlanságára mutat rá.
Az emberbe visszatért a Szellem ha találkozott Jézussal: felébredt benne a szellem. És ekkor kezdődik a személyes kereszt(y)én(y)-krisztusi élet kialakulása "a lélek megmenekülésén" keresztül, ami a hit célja - Péter első levele szerint. És egy más helyen azt mondja: tartsuk meg a reménység vallását. - és : testben ugyan távol az Úrtól, de szellemben együtt vele. És mert megvan tehát az alapunk a láthatatlanban, a Jézus Krisztusba vetett hit által: a Szellem megszentel és magához vesz. Újuljatok meg a gondolkodásmódotokban, hogy így új életben éljétek ebben a testben a hátralévő időt, míg Jézus magához nem vesz és örökre elválaszthatatlanul Vele élünk majd. Mert üdvösségünk reménységre szól!
Tehát szerintem nem az a kérdés hogy lehet-e démon a keresztényben, hanem az én imám az Úrhoz: "meddig még Uram??" - és abból a meggyőződésből imádkozom, hogy Ő megszabadít. Azt pedig hogy teher távozott tőlem, észreveszem. Persze volt olyan is, hogy 'egészen pontosan tudtam' milyen szellemmel van bajom, meg olyan is: szinte semmiféle tudatosságom nem kapcsolódott egy változáshoz, ami elért. És az is biztos: ahol az Úr Szelleme: ott a szabadság, hasonlóak leszünk mint Ő, megdicsőülve. Hiszem hogy mindenestül átváltozik az, akiben megvan a reménység hogy Jézust színről-színre meglátja!
Keressük Őt! Nincs messze, és ahogy veszem a híreket: ettől a világtól sem járhat már messzire...
Hogy miként megy az emberbe egy- vagy akár hét lélek is? - Nekem van erröl egy elképzelésem, de ezt az idézetet a bibliából vettem, és megmondom öszintén - még nem egészen értem ennek jelentöségét, nem értem, hogy mit akar ezzel a biblia mondani. Mert az én elméletem és a biblia elmélete erröl nem egy- és ugyanaz.
Az én elméletem az, hogy mi, lények lelkek vagyunk. Akkor, amikor leszületünk a fizikai világba, a lelkünk köré a megtermékenyítés pillanatától kezdve felépül a fizikai testünk.
De a biblia ezzel az idézettel valami egész másról beszél - te jobban ismered a bibliát, talán éppen te tudod jobban megfejteni - mit jelent az említett idézet?
Orulok annak, hogy sok hasznos dolgot megtudhatok toled. Sokszor bamulom az igen kimerito es lelkiismeretes irasaidat. Mindezek ellenere sem ertek veled mindenben egyet, de remelem, ez nem fog viszonyunkon alapvetoen valtoztatni.
Az "ellentetes ertelmu" igekkel az volt a celom, hogy bemutassam, amellett, amit irtal (es azzal semmi gond), van meg valami. Hogy az ordog, ill. satan (en csereszabatosan hasznalom ezt a 2 szot, de lehet, hogy rosszul teszem) szavak, nem csak jelzok (bar sok esetben azok, mint ahogy megtudhattuk irasaidbol), hanem magat Isten ellensegeit, a satant, a bukott angyal(oka)t is.
Ezert kopiztam be olyan igeket, amelyek a satan/ordog szavakat ilyen ertelemben hasznaljak. Mondom, nem vitatom el azt, amikor ezek a szavak jelzokent vannak hasznalva. Annal is inkabb hasznosnak tartom irasaid, mert noha tudom, hogy a satan szo vadlot (is) jelent, en elsosorban az ordogre, a bukott angyalra hasznalom.
En ilyen iranyban latom kettonk velemenyenek szinteziset.
Bár Kiringet kérdezted, belekotyogok. Komoly irodalma van a megszállottságnak. Egy Edith Fiore nevű olasz pszchológusnő könyvét olvastam Hányan vagy? címmel, nagyon ajánlom, tanulságos.
Ő nagyon érdekesen fogalmazza meg a felismerhetőséget. Hirtelen, és gyökeres hangulatváltozások, valamint az, hogy az illető Edith Fiore könyvét képtelen-nem hajlandó végigolvasni.
Leírja, hogy a "megszállás" speciális körülmények között következik be, kórházakban műtétek kapcsán, temetőben temetéskor, amikor sok lelkileg legyengült ember van együtt, egyéb lelki válságok idején, sőt a kocsma mellett részegen fetrengőbe is beköltözhet egy szellemtestben elő alkoholista, aki így a másik testét használva tud inni.
Régebben, amikor a Kék Fényben megszóltattak gyilkosokat, (nem volt még személyiségi jog, meg adatvédelmi biztos) nem egy esetben mondták el (számomra hitelesen) a megszállottság tüneteit.
Makk István bácsi Az örök fejlődés kozmikus útja c. könyvében igen részletesen, és ábrákkal magyarázva fejti ki, hogyan költözhet egy szellem időlegesen egy másik szellem által használt testbe.
Létezik tehát erőszakkal megszállott gyenge szellem, és vannak olyanok, médiumok, próféták, akiknek speciális képessége van rá, hogy mások szellemét a testükbe engedjék.
Ha nagyon megnézzük Jézus is volt "megszállott", amikor azt mondta: Az Úr lelke van rajtam, felkent engem... csak őt az Úr lelke/szelleme szállta meg, nem más teremtmény szelleme.
készülök neked egy szokásos, indexes mondatról mondtatra való válasszal. De ez előtt szeretnék neked mást is elmondani. Én téged egy őszinte kereszténynek tartalak, és gyakran olvasom hozzászólásaidat. Arra gondoltam, szakíthatnánk a hagyományokkal, és elgondolkozhatnánk egymás mondanivalóján. Nálam ez nem kérdéses: én felvetek témákat, de én elfogadhatónak tartom a te válaszaidat is bizonyos szempontból. Engem érdekelnek a más megközelítések. Csak ennyire kérlek, öt perce tedd félre azt, amit eddig halottál erről a témáról és tedd fel magadnak a kérdéseket. Ne játszuk a "idézzünk ellentétes értelmű igéket" játékot. Keressük a szintézist. Az Írás nem tartalmaz ellentmondó igéket, a felettes igazságot kell megtalálnunk. Mit tudunk összetenni? Hogy tudjuk megtalálni a közös hangot? Volt-e olyan, ami elgondolkoztatott? Mit tudunk a másiknak javasolni? Elismerünk-e valamit a másik igazából? Szeretném, ha őszintén felelnél.
Ilyen megfogalmazás után így is lehetne feltenni a kérdést: Lehet keresztyén emberben Istentöl független lélek? Vagy a keresztyény ember lelke lehet Istentöl független?
A válasz - persze, ha csak szinleli a keresztyénséget.
"Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberböl....; 45.Akkor elmegy, és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ö magánál...."
Az angyalok szellemi lények és nem lelkek, a démonok viszont - lelkek. A biblia szerint is.
Az angyalok Istentöl függöek, a lelkek az Istentöl függetlenek, ezért kaptak a bibliában ilyen jelzöket - tisztátalan, gonosz, démon. Nem is tudom, hogy a démon magyar eredetü szó-e?
És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?
Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. Job 2,4-7
Ezt hogyan magyarazod?
Másutt pedig szintén a Bibliával vitatkozol, hogy minek a következménye lehet az elmebaj:
Naaaa, en veled vitazok. Nem azt mondom, hogy az Ur nem verheti meg az embert mindenfele betegseggel, de azt igen, hogy nem minden betegseg az Urtol van, nem minden betegseg az o keresere kovetkezik be, max. az o hallgatolagos beleegyezesevel.
Ki mondta, hogy nem létezik ördög? Csak az a kérdés, hogy személy-e
Az?
Hallottál szerotonin és dopaminrendszerről?
meselj roluk
hogyan hathatnak földi gyógyszerek szellemi lényekre, akár enyhítőleg, akár véglegesen.
A foldi gyogyszerek nyilvan nem a szellemi lenyekre hatnak, hanem az emberre! Ne kerdezd a hatasmechanizmusat, de kb. olyan lehet, mint amikor te (gonosz demon) beulsz a kocsimba (testem), en meg vizet ontok a benzinhez (gyogyszer), te pedig nem fogod normalisan hasznalni a kocsimat (megbetegiteni a testemet).
Mk 7,21: nem azt mondja, hogy *csak* belulrol is johetnek. Eleg gonosz az ember onmagaban, de a satan nem tehet ra egy lapattal, ha kell?
Még egy kis olvasnivaló, ha még bírod :-)
Persze. Honnan kopiztad ki?
lehetetlenné teszi azt az állítást, hogy az ördög és sátán szavak, amint a Bibliában vannak használva, mégis, önmagukban is, egy rajtunk kivülálló, mélységesen bűnös személyre vagy lényre utalnak.
Ki lehet az a gonosz (amely himnemben szerepel, tehat biztosan nem egy dolog), akire Jezus azt mondja, ne alljatok neki ellen?
Távozz tőlem sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint". Péter, mint sátán volt megszólítva. A leírás kristály tiszta afelől, hogy Krisztus nem egy angyalhoz beszélt, vagy egy szörnyhöz, amikor ezeket a szavakat kimondta: Péterrel beszélt.
Hallottam egy masfele magyarazatot is, mely szerint ezt "nem Peter" mondta, hanem a satan, es a megfordulas arra volt jo, hogy ne Peter legyen a satannal szemben, hanem Jezus maga. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a helyes ertelmezes, de arra jo, hogy kisse megingassa a te "kristalytiszta" leirasod :-)
Maga Isten is lehet egy sátán számunkra abban az értelemben, hogy próbákat hoz az életünkbe, vagy egy rossz cselekvés folyamatának az útjába áll, amelynek nekikezdenénk.
Ez is a Bibliaban van? Mert en sehol nem talaltam a satan szot ilyen ertelemben. Kisse eroltetettnek tartom azt, hogy Job 30,21-be ezt magyarazod bele.
Mindezekből világossá kell, hogy váljék számunkra, hogy az ‘ördög’, vagy ‘sátán’ szavak nem egy bukott angyalra utalnak, vagy egy rajtunk kivül álló bűnös lényre.
Nekem csak annyi vilagos, hogy a satan szo vadlot (is) jelent, amely jelzo valoban alkalmazhato az emberre is, azonban a bunbeeses torteneteben szereplo kigyo az a szemelyes sotet szellemi leny, akire szinten a satan megnevezest hasznaljuk.
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. Mt 4,1
Jezus megkisertesenel ki ez az ordog, hiszen nem volt ott senki ember Jezussal?
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Mt 4,10
Ki ez a satan?
A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével Mt 12,24
Betegsegeknek is van fejedelmuk? Ki ez a Belzebub?
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. Jel 12,9
Ezek szerint a bunbeesesbeli kigyo az, akitordognek is neveznek, meg satannak, es o nem egyedul van, hanem vannak neki angyaltarsai.
Jel 20,1: És megfogá a sárkányt, azt * a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre. Ezt is egy angyal teszi az ordoggel (=satan).
A ‘sátán’ ill. ‘ördög’ szavak szimbólikusan vannak alkalmazva a bennünk levő természetes, bűnös tendenciák kifejezésére
De nem *csak*!
és ezért úgy is lehet beszélni róluk, mint az ‘ördögről’ - az ellenségünkről, az igazság rágalmazójáról. Ilyen a természetes ‘emberünk’ - maga az ördög.
Ki a bunbeeseskor szereplo kigyo? Meg van emlitve Adam, Eva es meg egy 3. szemely (aki ezert nem lehet az o termeszetes, bunos tendenciajuk).
Úgy érzem, nagyon felületesen olvastad el, mert a fele kérdésedre ott van a válasz. Cinikusba hajló felületes válaszaid nem válnak előnyödre...
Jób. 2.3 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem.
Másutt pedig szintén a Bibliával vitatkozol, hogy minek a következménye lehet az elmebaj:
5Móz. 28.15 De ha nem hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged:
...Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn.
...Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az ÚR minden vállalkozásodban
...Megver az ÚR sorvadással, lázzal és gyulladással, forrósággal és szárazsággal, aszállyal és gabonarozsdával.
... Megver az ÚR egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.
...Megver az ÚR tébolyodással, vaksággal és elmezavarral. ...Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban
... Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell.
... Megver az ÚR tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel térdeden és a combodon
... akkor az ÚR csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket.
Hallottál szerotonin és dopaminrendszerről?
A holdkórt viszont gyógyítják, tehát nem válaszoltál arra, hogyan hathatnak földi gyógyszerek szellemi lényekre, akár enyhítőleg, akár véglegesen.
Ki mondta, hogy nem létezik ördög? Csak az a kérdés, hogy személy-e.
Mk. 7.21 Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, 22 házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség. 23
Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.”
Szó nincs démonokról.
Még egy kis olvasnivaló, ha még bírod :-)
Az Ördög és a Sátán
Olykor a Biblia szövegének az eredeti szavai lefordítatlanul maradnak ("Mammon", a pénz istene a Mt. 6:24-es versben egy arámi példa erre). Mint szó, a ‘sátán’ egy nem lefordított héber szó, amely ‘ellenszegülőt’ jelent, míg az ördög a görög szöveg ‘diabolosz’ szavának a fordítása, jelentései: rágalmazó, pletykás vagy hamis vádló. Ha hisszük, hogy a sátán és az ördög egy rajtunk kívülálló lény, aki a bűnökért felelős, akkor bármikor, amikor ezekkel a szavakkal találkozunk a Bibliában, minden esetben erre a gonosz személyre kell vonatkoztatnunk. Azonban e szavak bibliai használata azt mutatja, hogy ezek alkalmazhatóak, mint mindennapos melléknevek átlagos emberek leírására. Ez a tény lehetetlenné teszi azt az állítást, hogy az ördög és sátán szavak, amint a Bibliában vannak használva, mégis, önmagukban is, egy rajtunk kivülálló, mélységesen bűnös személyre vagy lényre utalnak.
A ‘Sátán’ szó a Bibliában
Az 1Kir.11:14-es versben ezt olvashatjuk: "Azután ellenfelet (ugyanaz a zsidó szó szerepel itt, amely máshol ‘sátánnak’ van fordítva) támasztott az Úr Salamonnak, az edómi Hadadot". És "támasztott Isten másik ellenfelet (egy újabb ‘sátánt’) is, Rezónt... ellenfele (‘sátána’) volt Izráelnek (1Kir.11:23-25). Ez nem azt jelenti, hogy Isten támasztott volna egy természetfeletti személyt vagy angyalt, hogy az sátána/ellenfele legyen Salamonnak: mindennapi embereket támasztott. Mt.16:22,23-as versek újabb példával szolgálnak. Péter próbálta figyelmeztetni Jézust, hogy ne menjen Jeruzsálembe, hogy ne haljon meg a kereszten. Jézus megfordulva így szólt Péterhez: "Távozz tőlem sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint". Péter, mint sátán volt megszólítva. A leírás kristály tiszta afelől, hogy Krisztus nem egy angyalhoz beszélt, vagy egy szörnyhöz, amikor ezeket a szavakat kimondta: Péterrel beszélt.
Mivel a szó, hogy sátán közvetlenül ellenszegülőt jelent, ezért egy jó személy, akár maga Isten is nevezhető sátánnak. E szó önmagában nem asszociálható szükségszerűleg bűnös tendenciákkal. A bűnösséggel kapcsolatos másodlagos jelentést a sátán szó részben annak a ténynek köszönheti, hogy a mi bűnre hajló természetünk, a saját magunk legnagyobb sátána vagy ellenfele, részben pedig annak, hogy a világi beszédben egy olyan valamire utal, melyet a bűnnel asszociáltak. Maga Isten is lehet egy sátán számunkra abban az értelemben, hogy próbákat hoz az életünkbe, vagy egy rossz cselekvés folyamatának az útjába áll, amelynek nekikezdenénk. Azonban az, hogy Isten sátánnak nevezhető nem jelenti azt, hogy ő bűnös volna.
Sámuel és Krónikák könyvei párhuzamos beszámolókat tartalmaznak ugyanazokról az eseményekről, miként a négy Evangélium is ugyanazokat az eseményeket örökíti meg, azonban különböző beszédmódokat alkalmazva. 2Sám.24:1-es vers feljegyzi: "Az Úr... felingerelte ellenük (Izráel ellen) Dávidot" azért, hogy rávegye arra, hogy tartson Izráelben népszámlálást. A párhuzamos beszámoló az 1Krón.21:1-es versben azt mondja , hogy "A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt". Egyik versben ezt Isten provokálta, a másikban már Sátán. Az egyetlen következtetés, hogy Isten úgy cselekedett, mint egy ‘sátán’ vagy ellenfele Dávidnak. Jóbbal ugyanezt tette, amikor próbákat hozott az életébe, Jób ekkor ezt mondta Istenről: "Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem" (Jób30:21), ‘Úgy cselekszel, mint egy sátán ellenem’, volt az, amit Jób alapjában véve állított.
Az ‘Ördög’ szó a Bibliában
Az ‘ördög’ szó esetében ugyanez a helyzet. Jézus azt mondta, "Nem én választottalak titeket (a 12 tanítványt), és egyikőtök ördög? Júdás Iskatóriesről beszélt... ", aki egy közönséges, halandó ember volt. Nem egy személyes lényről szólt szarvakkal a fején, sem nem egy un. ‘lelki/szellemi lényről’. Az ‘ördög’ szó itt egyszerűen egy bűnös emberre utal. 1Tim.3:11-es vers egy újabb példát nyújt. Int, hogy a diakónusok feleségei ne legyenek rágalmazók: az eredeti görög szó itt ‘diabolos’, ugyanaz a szó, mint amely máshol ‘ördögnek’ van fordítva. Pál figyelmezteti Titust, hogy az idős asszonyok az eklézsiában ne legyenek "rágalmazók" azaz ‘ördögök’ (Tit. 2:3). Hasonlómódon azt mondja Timóteusnak (2Tim.3:1,3), hogy "az utolsó napokban... az emberek... lesznek... rágalmazók (ördögök)". Ez nem azt jelenti, hogy az emberek természetfeletti lényekké lesznek, hanem fokozottan bűnösök lesznek. Mindezekből világossá kell, hogy váljék számunkra, hogy az ‘ördög’, vagy ‘sátán’ szavak nem egy bukott angyalra utalnak, vagy egy rajtunk kivül álló bűnös lényre.
BŰN, SÁTÁN ÉS ÖRDÖG
A ‘sátán’ ill. ‘ördög’ szavak szimbólikusan vannak alkalmazva a bennünk levő természetes, bűnös tendenciák kifejezésére, ezt a 6.1-es Tanulmányban már kifejtettük. Ezek a fő ‘sátánjaink’ vagy ellenségeink. Meg vannak személyesítve is, és ezért úgy is lehet beszélni róluk, mint az ‘ördögről’ - az ellenségünkről, az igazság rágalmazójáról. Ilyen a természetes ‘emberünk’ - maga az ördög. Az összefüggésről az ördög és a mi gonosz kívánságaink között - azaz a bennünk levő bűn között - számos vers világosan ír: "Mivel pedig a gyermekek (mi magunk) test és vér részesei, ő (Jézus) is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy (az ő) halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt" (Zsid.2:14). Az ördögről itt úgy van beszélve, mint aki felelős a halálért. Azonban a halál a "bűn zsoldja" (Róm.6:23). Tehát bizonyos, hogy bűn és ördög párhuzamosak. Jak.1:14-es vers ehhez hasonlóan azt állítja, hogy saját kívánságaink kísértenek minket, arra vezetnek, hogy bűnt kövessünk el, és így végül a halálhoz vezetnek: azonban a Zsid.2:14-es vers kijelenti, hogy az ördög hoz halált. Ugyanaz a vers pedig kijelenti, hogy Jézus a mi természetünkkel bírt azért, hogy megsemmisítse az ördögöt. Ez összehasonlítva a Róm.8:3-mas verssel: "Isten... tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában (emberi természetünket értve ezalatt), és kárhozatra ítélte a bűnt a testben". Tehát az ördög és a bűnös hajlamok, amelyek természetszerűleg vannak bennünk, emberi lényekben ugyanazt jelentik. Alapvetően fontos megérteni, hogy Jézus ugyanúgy kísértetett meg, mint mi. Az ördöggel kapcsolatos tanok félreértéséből adódóan nem leszünk képesek Jézus természetét tisztán látni, és munkáját igazi értékében felbecsülni sem. Reménységünk az üdvösségre csak azáltal lehetséges, ha Jézus a mi emberi természetünkkel bírt - az ‘ördöggel’ saját természe-tében/önmagában - (Zsid.2:14-18; 4:15). Jézus azáltal volt képes megsemmisíteni az ördögöt a kereszten, hogy legyőzte a saját természetében levő kívánságokat, a bibliai ördögöt (Zsid.2:14). Amennyiben az ördög egy személyes lény, akkor tovább már nem is létezhetne. A Zsid.9:26-os vers azt mondja, hogy Krisztus megjelent azért, hogy "... eltörölje a bűnt ..." kereszthalála által. A Zsid.2:14-es vers ezzel összhangban kijelenti, hogy Jézus halála által meg-semmisítette az ördögöt önmagában. Jézus halála által reménységet adott, „...hogy megsemmisüljőn a bűn hatalmában álló test" (Róm.6:6), az emberi természetet, a bűn olyan formában van kinyilatkoztatva, mint amely magát a testünket jelenti.
"Aki a bűnt cselekszi az ördögtől van ..." (1Jn.3:8), mivel a bűn annak az eredménye, hogy utat engedünk saját, természetes bűnös kívánságainknak (Jak.1:14-15), amelyet a Biblia ‘ördögnek’ nevez. "... Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa" (1Jn.3:8). Ha nem tévedünk, amikor azt mondjuk, hogy az ördög saját bűnös kívánságainkat jelenti, akkor gonosz kívánságaink munkája ill. eredménye a mi bűneink. Ezt megerősíti az 1Jn.3:5-ös vers: "Ő (Jézus) azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket". Tehát a "bűneink" és az "ördög munkája" megegyeznek egymással. Az ApCsel.5:3-ös vers egy újabb példa az ördög és a bűneink között levő kapcsolatra. Péter azt kérdezte Ananiástól: "... miért szállta meg a Sátán a szivedet? ..." Majd a 4-es versben így szólt: "... Mi indította szivedet ilyen cselekedetre? ..." Kigondolni egy rossz dolgot a szivünkben ugyanannyi, mint amikor sátán ‘megszállja’ azt. Amikor kigondolunk magunkban valamit, például egy bűnös tervet, akkor az belőlünk indul ki. Ha egy asszony gyermeket fogan, az nem rajta kívül létezik, benne keletkezik. A Jak.1:14-15-ös versek ugyanezt a módszert használják annak a leírására, hogy a bűnös kívánságok miként fogannak meg bennünk, és szülnek bűnt, amely a halál okozója. A Zsolt.109:6-os vers párhuzamba hoz egy bűnös embert egy ‘vádlóval’, azaz egy ‘sátánnal’: "Állíts szembe vele egy bűnös embert, és vádló álljon jobbja felől", azaz hatalomban álljon felette (vö. Zsolt.110:1).
A megszemélyesítés
Azonban indokoltan mondható: ‘De igenis, hogy a Biblia úgy beszél az ördögről, mintha az személy volna!’ Ez helyes, a Zsid.2:14-es vers így ír róla: "azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt". Még egy kevés Biblia olvasás után is észlelhetjük, hogy a Biblia gyakran alkalmaz megszemélyesítéseket - egy elvont ötletről úgy beszél, mintha az egy személy volna. A Péld.9:1-es vers egy asszonyról beszél, akit ‘Bölcsességnek’ hívnak, és aki házat épített magának, a Róm.6:23-as vers pedig a bűn zsoldjának megfizetőjét megnevezi, mint a "halált". Ez a jellegzetesség mélyrehatóbban van az 5.Hozzáfűzésben kifejtve. A mi ördögünk, a ‘diabolos’, gyakran fejezi ki bűnös kívánságainkat. Azonban nekünk nem lehetnek elvont rágalmazóink, az ember szivében levő gonosz vágyak nem létezhetnek az embertől elkülönülten, ezért az ‘ördög’ meg van/lett személyesítve. A bűn gyakran, mint úr van megszemélyesítve (pl. Róm.5:21; 6:6,17, 7:3). Ez érthető, mivel az ördög szintén meg van személyesítve, hiszen az ‘ördög’ is a bűnre utal. Ehhez hasonlóan Pál úgy beszél az emberről, mint akinek két lénye van, mintha az egyik a testünkön belül létezne (Róm.7:15-21): a testi ember, az ‘ördög’, aki harcol a lelki emberrel. Azonban bizonyos, hogy nem két szó szerinti, személyes lény küzd bennünk egymással. Természetünknek ez a bűnös része úgy van megszemélyesítve, mint a ‘gonosz’ rész (Mt.6:13) - ez a bibliai ördög. Ugyanaz a görög kifejezés van itt ‘gonosznak’ fordítva, mint amely ‘gonosz személynek’ van fordítva az 1Kor.5:13-ban, kifejezvén, hogy amikor az ember utat enged a bűnnek, akkor az ő ‘gonoszsága’ - sajátmaga - egy ‘gonosszá’ vagy egy ‘ördöggé’ válik.
Az ‘Ördög’ és ‘Sátán’ a világgal kapcsolatos szőveg- összefüggésben
Az ‘ördög’ és ‘sátán’ szavak a bűnös, gonosz világrend kifejezésére is alkalmazva vannak, amelyben élünk. Az ‘ördög’ kifejezéssel beszélhetünk az emberiség hierarchiájáról a társadalomban, politikában, pszeudo-vallásokban. Az Újszövetségben az ördög és sátán szavak gyakran utalnak a zsidó és római társadalom politikai vagy szociális hatalmaira. Olvashatunk ördögről, aki börtönbe vetett hívőket (Jel.2:10), utalván a római fennhatóságokra, amely bebörtönözte a hívőket. Ugyanebben a szövegösszfüggésben olvashatunk a pergamomi gyülekezetről, mely helyileg ott volt, ahol a sátán trónusa - a római koloniák kormányzóságának volt a helye Pergamomban, ahol a híveknek egy csoportja is megtalálható volt. Nem mondhatjuk, hogy a Sátánnak személyesen - amennyiben létezik - saját trónusa volt Pergamomban.
A személyes bűn úgy van meghatározva, mint Isten törvényének a megszegése (1Jn.3:4). Azonban a bűn kollektív értelemben is kifejezésre van juttatva a politikai, társadalmi erőkben, melyek szembehelyezkednek Istennel, ezek olyan erők, melyek sokkal hatalmasabbak az egyénieknél: ez a kollektív erő az, amely néha úgy van megszemélyesítve, mint egy hatalommal rendelkező lény, akit ördögnek neveznek. Ebben az értelemben az iráni és más iszlám erők az Egyesült Államokat "a hatalmas sátánnak "- politikai és vallási ügyeik hatalmas ellenségének nevezték. A ‘sátán’ és ‘ördög’ szavak ennélfogva vannak gyakran alkalmazva a Bibliában.
Belejezésül a valóságnak megfelelően kijelenthetjük, hogy ebben a témában még inkább, mint bármelyik másikban, alapvető, hogy a megértésünket a teljes Írás kiegyensúlyozott áttekintésére alapozzuk, ahelyett, hogy megdönthetetlen tanokat állítsunk fel néhány vers alapján, amelyek népszerű frázisokat tartalmaznak, és amelyekről úgy tűnik, hogy az ördögre vonatkozó általános hiedelemet támasszák alá. A 6.1-es Tanulmánynak és ennek a fejezetnek a gondos és imádságos újra-olvasása bizonyosan nem fog eredmény nélkül maradni. Állíthatjuk, hogy az ezzel a tantétellel kapcsolatos állásfoglalásunk, melyet itt körvonalazunk, az egyetlen mód, amely által képesek lehetünk minden olyan vers következetes és elfogadható megértésére, amelyek az ördögre és a sátánra utalnak. Ezek a szavak, mint közönséges melléknevek is alkalmazhatóak, ill. néhány helyen a bűnre utalnak, amely saját emberi természetünkben rejlik. A legáltalánosabban félreértett kijelentések közül néhányat, melyekre az elterjedt hiedelmek alátámasztásaként szoktak hivatkozni, a Hozzáfűzésekben fogunk mérlegelni, amelyek e tanulmányt kísérik.
Azoknak, akiknek problémájuk van következtetéseink elfogadásával szükséges feltenni önmaguknak a kérdést:
A bűn meg van személyesítve? Világos, hogy igen.
Igaz, hogy a sátán szót lehet csupán úgy használni, mint egy jelzőt? Igen. Akkor mi lehet a probléma annak az elfogadásával, hogy a bűn úgy van megszemélyesítve, mint a mi ellenségünk/sátánunk? A világ gyakran meg van személyesítve János Evangéliumában és leveleiben, milyen jobb elnevezése lehetne ennek a megszemélyesítésnek ‘a sátánnál’ vagy ‘az ördögnél’?
Talan mert testi problemakat is okoztak a demonok. Ha a betegseguk csak sima betegseg lett volna, akkor miert mondta nekik Jezus, hogy menj ki belole?
Ha a démonok léteznének és annyira veszélyesek lennének, minden újszövetségi levélben találnunk kellene róluk kiemelten.
Az USZ-i levelek szerinted ezert irodtak? Nem inkabb valamifele tevtanitasok ellen? Azt te se gondolod, komolyan, hogy minden level egy komplett teologiai tanitast tartalmaz...
3. A démonok gyakran ószövetségi hamis istenekre vonatkoznak. Ezekre Pál is hivatkozik.
Aha, szoval nem mindig errol van szo.
Isten minden erő forrása és, hogy Ő felelős mind a jó és mind a rossz dolgokért az életünkben.
Minden rossz dolognak o a forrasa? Omiatta estunk bunbe? O verte meg Jobot is?
Az idezetek (Ezs, Mik, Am) mind Izrael bunei miatti iteletrol szolnak. En azonban nem errol beszeltem, hanem arrol, hanem egy hivo, istenfelo emberrol.
"És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig. " Job 2,7
Az mas dolog, hogy mindezt a satan (es hordaja) Isten tudtaval, hallgatolagos beleegyezesevel teszi. Tehat a vita nem azon van, hogy vajon mindennek Isten-e a vegso forrasa, o az.
Egyebkent a Jobot ert csapasok azert nem egeszen ugyanazok, mint amikor valakit megszall az ordog.
Ez az amiért nem hihetjük el, hogy léteznek démonok vagy egy ördög ugyanúgy, ahogyan létezik az igaz Isten is.
Ha nem letezik az ordog, akkor miert mondta Jezus, hogy az o munkajat lerontani jott?
Ha a demon=balvany, ez nem zarja ki azt, hogy a demonok ne leteznenek.
Amennyiben (Isten) nincs jelen a démonokban, akkor a démonoknak nincs erejük, mivel nincs más erőforrás a világegyetemben - tehát ezek nem léteznek.
Ha Isten nincs meg az automban, akkor az automnak nincsen ereje? Ervelesed imho hibas.
Az elmezavarrol. Ne mondja mar senki, hogy egy hazi balvanytol (ami puszta fa, fem, ko) elmezavara lesz barkinek. Azt mar annal inkabb el tudom hinni, hogy egy demon altal megszallt ember elmezavart kapjon.
Istent mennyire bosszantja, amikor népe démonokban kezd el hinni: Izráel
Ha nem leteznek a demonok, nincs ordog sem, akkor hogyan magyarazod azt, hogy Isten nem engedte meg Balamnak, hogy megatkozza Izraelt? Mi baj lehetett volna abbol, ha Balam megatkozza Izraelt, elvegre akkor az max. egy jo kiados karomkodas hatasaval lett volna egyenlo. Az meg kinek art? Foleg ha nem is hallja...
Az újszövetségi időkben a gonosz lélektől, vagy démontól való megszállottság kifejezése, azokra kezdett vonatkozni, akik szellemi betegségekben szenvedtek.
Es az nem lehet, hogy valakinek pont azert van szellemi betegsege, mert demoni megszallottsag alatt van?
Az emberek azt gondolták, hogy ördögnek kell lennie Jézusban, mert őrjöng
Nem! Ordog van benne, mert parancsolni tud a demonoknak. Nem ugyanaz...
Az elmezavarban szenvedőkre, mivel erre a betegségre nehéz volt magyarázatot találni az orvostudomány akkori szintjével,
Mit mond ma az orvostudomany?
az "ördögtől/ démonoktól való megszállottság" egy másik kifejezési módja volt annak, ha valaki szellemileg nem volt egészséges, azaz nem volt ép elméjű.
Ha valaki a tisztatalan szellemvilag befolyasa alatt van, akkor az valoban nem egeszseges. De ha nincs is ilyen vilag, akkor ... ?
"még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre"- tehát az ördögök és betegségek újból egyenlővé vannak téve
En nem igy ertem ezeket a reszeket.
a kor szójárása volt valakiről úgy beszélni, hogy az ördögtől van megszállva, ha elmebaja volt, vagy olyan betegsége, melyre az emberek akkor még nem találtak magyarázatot.
Ezt nem vitatom, de mindenre ezt rahuzni tulzasnak velem. Egyebkent hogy ertelmezed ezeket?
Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög. Jn 6,70
Egyikuk valoban beteg lett volna?
Felele a sokaság és monda: Ördög van * benned. Ki akar téged megölni? Jn 7,20
Jezus beteg lett volna? Sehol sincs erre utalas sem.
Ti az ördög * atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott + meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Jn 8,44
Egy betegseg 'hazugsag atyja' lenne?
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van * benned? Jn 8,48
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, Jn 13,2
Egy betegseg miatt arulta volna el Judas Jezust? Ketlem.
Nem ertek egyet azzal sem, hogy a Szentiras egymassal csereszabatos fogalomkent hasznalna a betegseg es a demon szavakat, pl. a verfolyasos asszony eseteben sehol nincs szo demonokrol, Mt 9,20-22.
Néhány olyan betegséget, amelyeket Jézus meg- gyógyított, és amelyekről azt olvashatjuk, hogy démonok munkáinak voltak eredményei, mára már azonosítottak, mint pl. merevgörcs, epilepszia - mindkettő enyhíthető gyógyszerek által.
Egy aprosag: Jezus nem "enyhitette" ezeket, hanem meggyogyitotta.
1. Természetesen olvasunk ilyenről. Jézus a kor nyelvét használja, de az űzések után mindig ott áll: meggyógyultak. A kor így nevezte az akkor még ismeretlen betegségeket. Jézusnak nem volt feladata, hogy szembeszálljon a kor hiedelmeivel, ő egyszerűen gyógyított.
2. Jézus világos szavai szerint a bűn, a gonoszság az ember belsejéből, szívéből erednek. Ha a démonok léteznének és annyira veszélyesek lennének, minden újszövetségi levélben találnunk kellene róluk kiemelten. Ehelyett Pál és Jakab is a bennünk lévő vágyat és kívánságokat okolja.
3. A démonok gyakran ószövetségi hamis istenekre vonatkoznak. Ezekre Pál is hivatkozik.
Valójában démonokban hinni ugyanolyan istenkáromlás, mint a régi izraeliták több, hamis istenben való hite.
Olvassátok el a következőt és bibliai érvekkel próbáljátok megcáfolni:
Sok emberről úgy tűnik azt gondolja, hogy Isten ad számunkra minden jó dolgot az életben, az ördög és démonai pedig a rossz dolgokat adják, és elveszik a jókat, amelyeket Istentől kaptunk.
A Biblia világos tanítása, hogy Isten minden erő forrása és, hogy Ő felelős mind a jó és mind a rossz dolgokért az életünkben.
"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az Úr cselekszem mindezt." Ézs.45:7;
"Milyen veszedelem jött az Úrtól Jeruzsálem kapujára!" Mik.1:12;
"Ha megfújják a kürtöt a városban, nem rémül-e meg a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt?" Ám.3:6;
Tehát amikor megpróbáltatások között vagyunk el kell fogadnunk, hogy azok Istentől származnak, nem az ördögöt vagy a démonokat kell hibáztatnunk miattuk. Jób elvesztette sok jó dolgát, mellyel Isten megáldotta őt, azonban ő nem azt mondta: "Ezek a démonok elvették tőlem mindazt, amit Isten adott nekem." Nem, hallgassuk meg mit mondott:
"Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!" Jób1:21;
"Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." Jób2:10;
Amikor megértjük, hogy minden dolog Istentől származik, akkor amikor problémáink lesznek az életben imádkozhatunk Istenhez, hogy vegye el azokat, és ha ezt nem teszi meg, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten ezeket jellemünk megtisztítása/fejlődése érdekében adta nekünk, hosszútávon a javunkat szolgálják.
"És elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek, mint fiaknak szól: ‘Fiam ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr (nem a démonok), azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.’ Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok nem pedig fiak" (Zsid.12:5-8).
ISTEN: MINDEN ERŐ FORRÁSA
Isten minden erőnek a forrása:
"Én vagyok az Úr, nincs más, nincs Isten (a héber szó, amely ‘Istennek’ van fordítva ‘erőt’ jelent) rajtam kívül!" Ézs.45:5;
"Van-e Isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!", Isten mondja Ézs.44:8;
"Az Úr az Isten, és nincs más rajta kívül" 5Móz.4:35.
Az ilyen jellegű kijelentések újra és újra előfordulnak végig a Bibliában. Mivel Isten minden erő forrása, és Ő az egyetlen Isten, ennélfogva Ő egy féltékeny Isten, amint erre gyakran emlékeztet is minket. (pl. 2Móz.20:5; 5Móz.4:24).
Isten féltékennyé lesz, amikor népe elkezd hinni más istenekben, amikor azt mondják neki, ‘Te hatalmas Isten vagy, erőteljes Isten, de valójában azt hiszem, hogy van még néhány más isten is rajtad kívül, még akkor is, ha azok nem annyira erősek mint Te vagy’. Ez az amiért nem hihetjük el, hogy léteznek démonok vagy egy ördög ugyanúgy, ahogyan létezik az igaz Isten is. Ez pontosan az a hiba volt, amelyet Izráel is elkövetett. Az Ószövetség jelentős része foglalkozik azzal a témával, hogy az Izráeliták mennyire ingerelték Istent, amikor más istenekben hittek ugyanúgy, mint Őbenne. A Bibliából meg fogjuk látni, hogy a démonok, amelyekben az emberek ma hisznek, megegyeznek azokkal a hamis istenekkel, amelyekben Izráel hitt.
A démonok bálványok
Az első Korinthusiakhoz írt levélben Pál kifejti, hogy a hívőknek miért nem lehet semmi közük a bálványok tiszteletéhez, vagy miért nem hihetnek az efajta dolgokban. A bibliai időkben az emberek a démonokat kis isteneknek hitték, akiknek a tisztelése megállíthatja az emberek életébe jövő problémákat. Ezért elkészítették a különböző démonok modeljeit, amelyek megegyeztek a bálványokkal, és imádták/ tisztelték őket. Ez a magyarázata annak, amiért Pál a levelében az ‘ördög’ és ‘bálvány’ szavakat, mint váltófogalmakat használja:
"...amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben... De ha valaki azt mondja nektek: ‘Ez bálványáldozati hús’, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett... " (1Kor.10:20,28). Tehát a bálványok és démonok ugyanazt jelentik. Figyelemreméltó, amint Pál azt mondja, hogy démonoknak (bálványoknak) áldoznak és nem Istennek - a démonok nem voltak istenek, és mivel csak egyetlen Isten van, abból az következik, hogy a démonoknak egyáltalán nincs valóságos erejük, nem istenek. Ez a pont a leghatározottabban az 1Kor.8:4-es versben van kijelentve:
"Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány (amely megegyezik a démonnal) a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy". Bálványok vagy démonok egyáltalán nem léteznek. Csak egyetlen igaz Isten és erő létezik a világban. Majd Pál folytatja az 5. és 6. versben:
"Mert ha vannak is úgynevezett istenek... mint ahogyan sok isten és sok úr van (ahogyan ma az emberek a démonok többfajta típusában hisznek - egy bizonyos démon az okozója annak, hogy valaki elveszíti a munkáját, egy másik miatt a feleség elhagyja a férjét, stb.) nekünk (az igazi hívőknek) mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség" (mind jó és rossz dolgok, mint ahogyan ezt a korábbi idézetekben is láthattuk).
További bizonyítékot találhatunk az ApCsel.17:16-18-ban arról, hogy az emberek az Újszövetségi időkben a démonokat bálványoknak vagy ‘isteneknek’ hitték, leírja ahogyan Pál Athénban prédikált, abban a városban, amely "tele volt bálványokkal", sok különböző bálványt imádtak ott. Miután az emberek hallották Pált hirdetni az Evangéliumot, azt mondták: "Úgylátszik, hogy idegen (vagyis új) istenség hirdetője, mivel Jézust és a feltámadást hirdette". Tehát az emberek azt gondolták, hogy ‘Jézus’ és a ‘feltámadás’ új démonok vagy bálványok voltak. Ha elolvassuk a fejezet további részét látni fogjuk, hogy Pál hogyan folytatta a tanítást az igazságról ezeknek az embereknek, a 22. versben azt mondta: "minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket" (szó szerint: ragaszkodóaknak a démonimádáshoz), majd arról beszélt, hogy Isten nincs jelen a démonaikban vagy bálványaikban. Emlékezzünk arra, hogy Isten az egyetlen erőforrás. Amennyiben nincs jelen a démonokban, akkor a démonoknak nincs erejük, mivel nincs más erőforrás a világegyetemben - tehát ezek nem léteznek.
Az ószövetségi ‘démonok’ bálványok voltak
Az Ószövetségbe visszatekintve több bizonyítékát találhatjuk annak, hogy a démonok megegyeznek a bálványokkal. Az 5Móz.28:28 és 59-61-es versek előre kijelentik, hogy az elmezavar egyike lesz azoknak a büntetéseknek, amelyek a bálvány/démonimádás következményei lehetnek. Ez magyarázatul szolgál a démonok és szellemi betegségek közötti asszociációra az Újszövetségben. Azonban vegyük figyelembe, hogy a démon kifejezés a betegséggel van asszociálva és nem a bűnnel. Nem olvassuk azt Krisztusról, hogy kiűzi az irigység, gyilkosság stb. démonait. Az is figyelemreméltó, hogy a Biblia úgy beszél az emberekről, mint akik démonokkal/ betegségekkel bírnak, mintsem azt mondaná, hogy a démonok okozták a betegségeiket. Jelentőséggel bír, hogy az Ószövetség görög fordítása (Septuaginta) a ‘daimonion’ szót használja a bálvány jelölésére az 5Móz.32:17-es és Zsolt.106:37-es versekben, ez a szó van az Újszövetségben démonnak fordítva. A Zsolt.106:36-39-es szakasz Izráel bűneiről ír, és a kánaáni bálványokat a démonokhoz hasonlítja:
"(Az Izráeliták) Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket. Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek. Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak... Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel."
Teljesen egyértelmű, hogy a démon csupán egy másik elnevezése a bálványnak. Démontiszteletük Isten által úgy van meghatározva, mint akik saját cselekedeteiket, tetteiket tisztelték, mivel a démonokban való hitük az emberi képzeleterő eredménye volt, a bálványokat, melyeket ők maguk teremtettek/alkottak "saját cselekedeteik" voltak. Tehát azok, akik ma hisznek a démonokban, olyan dolgokban hisznek, melyek az emberek által vannak elképzelve, az emberek alkotásaiban hisznek, mint sem abban, amit Isten tanított nekünk.
5Móz.32:15-24-es szakasz leírja, hogy Istent mennyire bosszantja, amikor népe démonokban kezd el hinni: Izráel "... elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották. Szellemeknek áldoztak nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek. Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted: elfeledted Istent, aki világra hozott! Látta az Úr, és megutálta bosszúságában fiait s leányait, és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen. Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket. Mert tűz lobban fel haragomtól, ég a Se’ól fenekéig, megemészti a földet s gyümölcsét, felgyújtja a hegyek alapjait. Veszedelmet halmozok rájuk, nyilaim mind rájuk szórom, éhség gyötri, láz emészti őket és a keserű halál: vérengző vadakat küldök rájuk és porban csúszó mérges kígyókat".
Tehát Isten úgy jellemzi a démonokat, mint amelyek megegyeznek a bálványokkal, utálatosságokkal és hiábavalóságokkal - olyan dolgokkal, melyekben felesleges hinni, amelyek nem léteznek. A démonokban való hit az Istenben való teljes hit hiányát mutatja. Nem könnyű elhinni, hogy Istentől származik minden, mind a jó, mind a rossz dolgok az életben. Könnyebb azt gondolni, hogy a rossz dolgok valaki mástól erednek, mivel ha elfogadnánk, hogy azok valóban Istentől származnak, akkor szükségszerűen abban is kell tudnunk hinni, hogy Isten meg fog szabadítani ezektől, vagy, hogy ezek végső soron a javunkat szolgálják.
Újszövetségi démonok
Azonban feltehető a kérdés, "Mi a helyzet azokkal az újszövetségi versekkel, amelyek világosan a démonokról beszélnek?"
Egy dologgal tisztában kell lennünk: A Biblia nem mond ellent önmagának, az a Mindenható Isten Igéje/ Szava. Ha Isten világosan kinyilatkoztatta számunkra, hogy tőle származnak a problémáink, és Ő minden erő forrása, akkor a Biblia nem mondhatja nekünk egyben azt is, hogy a démonok - Istennel szembenálló kis istenek - hozzák ezeket a dolgokat ránk. Lényeges, hogy a ‘démon’ szó csupán négyszer fordul elő az Ószövetségben, és mindig a bálványimádással kapcsolatban, azonban számos esetben előfordul az evangé- liumokban. Erre magyarázatul szolgálhat az, hogy abban az időben, amikor az Újszövetség íródott, ez volt a jellemző szójárás, bármilyen betegségre, amelyre nem találtak magyarázatot, azt mondták, hogy a démonok munkájából származik. Amennyiben a démonok valóban léteznek, és felelősek a problémáinkért és betegségeinkért, akkor többet olvashatnánk róluk az Ószövetségben. Azonban ott ilyen szövegösszefüggésben egyáltalán nem olvashatunk róluk.
Démonok az Újszövetségben
Azt mondani, hogy démonok jöttek ki valakiből, egyenlő azzal, ha azt állítjuk, hogy valaki elmebajból gyógyult meg, vagy egy olyan betegségből, amelyre abban az időben még nem találtak magyarázatot. Az első században élt emberek hajlamosak voltak minden miatt, amit nem értettek, elképzelt lényeket hibáztatni, melyeket démonoknak neveztek. Az elmezavarban szenvedőkre, mivel erre a betegségre nehéz volt magyarázatot találni az orvostudomány akkori szintjével, azt mondták, hogy "démonok által vannak megszállva". Az ószövetségi időkben a gonosz vagy tisztátalan lélek zavaros elmebeli állapotra vonatkozott (Bír.9:23; 1Sám.16:14; 18:10). Az újszövetségi időkben a gonosz lélektől, vagy démontól való megszállottság kifejezése, azokra kezdett vonatkozni, akik szellemi betegségekben szenvedtek. A démonok és betegségek közötti asszociációt mutatja be a következő idézet: "Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá (Jézushoz), ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjenek az Ézsaias próféta által mondottak (az Ószövetségben): ‘Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta’" (Mt.8:16,17). Tehát az emberi erőtlenségek és betegségek megfelelnek a démonoktól vagy gonosz lelkektől való megszállottságnak. Az emberek azt gondolták, hogy ördögnek kell lennie Jézusban, mert őrjöng (őrült) - "Ördög van benne és őrjöng" (Jn.10:20; 7:19,20; 8:52). Tehát azt hitték, hogy démonok okozzák az őrültséget.
A betegek meggyógyítása
Az olyan emberekről, akik "démonoktól való megszállottságból" gyógyultak meg, azt mondták, hogy "ép elmére" jutottak - Mk.5:15; Luk.8:35. Ez magában foglalja, hogy az "ördögtől/ démonoktól való megszállottság" egy másik kifejezési módja volt annak, ha valaki szellemileg nem volt egészséges, azaz nem volt ép elméjű. Az un. "démonoktól megszálltakról" úgy beszéltek, hogy "meggyógyultak" - Mt.4:24; 12:22; 17:18 -, amely magában foglalja, hogy a démonoktól való megszállottság a betegségnek volt egy másik kifejezési formája.
A Lk.10:9-es versben Jézus azt mondta 70 tanítványának, hogy menjenek és gyógyítsák a betegeket, amit meg is tettek. Visszatérve ezt mondták, (17.vers): "még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre"- tehát az ördögök és betegségek újból egyenlővé vannak téve. Az apostolok néha meggyógyítottak betegeket Jézus nevében, az előbbi idézet erre volt egy példa (Ld. még ApCsel.3:6; 9:34).
A kor szavajárása
Láttuk, hogy az Újszövetség idején a kor szójárása volt valakiről úgy beszélni, hogy az ördögtől van megszállva, ha elmebaja volt, vagy olyan betegsége, melyre az emberek akkor még nem találtak magyarázatot. Az ezzel egyidejű római és görög kultúrában az volt a hiedelem, hogy ha valaki a démonok hatalmába került, akkor abból elmebaj keletkezett. Azok a ‘keresztények’, akik hisznek a démonok létezésében, ténylegesen azt állítják, hogy az akkori pogány, ezekre a területekre jellemző hiedelmek tökéletesen igazak voltak. A Biblia olyan nyelvezettel van megírva, melyet az emberek megérthetnek. Az, hogy az akkori kor kifejezésmódját használja, nem azt jelenti, hogy Jézus vagy az Izráeliták valóban hittek volna a démonok létezésében. Ehhez hasonlóan, ha ma azt mondjuk, hogy valaki holdkóros, azzal kifejezzük, hogy valaki szellemileg beteg. Évekkel ezelőtt az emberek azt hitték, hogy ha valaki kimegy este sétálni, amikor tiszta a Hold, akkor a Hold megigézheti és szellemileg beteggé válhat. Ma azt a szót, hogy ‘holdkóros’, akkor használjuk, ha valakiről ki akarjuk fejezni, hogy őrült, azonban ezzel nem az abban való hitünket fejezzük ki, hogy ezt a betegséget a Hold okozza.
Hasonlóképpen bizonyos öröklődő rendellenességeket például "Szt. Vitus Táncának" nevezünk, melyeket sem nem Szt. Vitus, sem nem a tánc okozott, azonban mégis a mai szóhasználattal élve Szt. Vitus Táncának nevezzük. Bizonyos, hogy Jézus Krisztus nem December 25.-én született: mégis a ‘Karácsony’ (az eredeti angol szó Christmas) kifejezést használjuk általában ezzel a dátummal kapcsolatban, noha sokan nem hisszük, hogy meg kell ünnepelnünk ezt a napot, mint Jézus születésnapját. A hét napjainak nevei pogány, bálvány istentiszteletekre vannak alapozva - pl. ‘vasárnap’ (angol: Sunday) azt jelenti, hogy ‘a nap, amely arra van szentelve, hogy imádjuk a Napot’, ‘szombat’ (angol: Saturday) napján a Szaturnusz bolygót tisztelték, hétfőn a Holdat stb. E nevek használata nem jelenti azt részünkről, hogy osztozunk azoknak a pogányoknak a hitében, akik eredetileg ezeket a szavakat megalkották. ’Influenza’ hasonlóan egy általánosan használt kifejezés ma, pontos jelentése: ‘démonoktól befolyásolt’. Dániel Baltazárnak lett átkeresztelve, egy olyan nevet kapott, amely egy pogány istent takar, és az ihletett feljegyzés a Dán.4:19-es versben mégis Baltazárnak nevezi Dánielt anélkül, hogy felhívná a figyelmünket ennek a névnek a negatív viselőjére. Beszélhetünk a ‘Pápáról’, mintha azzal valóban azonosítanánk valakit, mégis tisztában lehetünk vele, hogy helytelen hinni benne, hogy az a személy valóban egy ‘pápa’ vagy Atya volna (Mt.23:9).
Ezékiel idejében létezett egy monda, miszerint Izráel földje felelős volt bizonyos szerencsétlenségekért, melyek a rajta lakó emberekkel estek meg. Ez nem volt igaz, Isten Izráelhez mégis az akkor népszerű elképzelést alkalmazva szólt, "Így szól az én Uram, az Úr: Bár azt mondják, hogy emberevő föld vagy, mert elszoktad pusztítani a rajtad élő népeket, nem eszel embert, és nem pusztítod el a rajtad élő népeket - így szól az én Uram, az Úr" (Ezék.36:13,14). Létezett egy általános pogány elképzelés, miszerint a tenger egy hatalmas szörny, s az a vágya, hogy elnyelje a földet. Míg ez bizonyosan nem igaz, a Biblia gyakran alkalmazza ezt a képet azért, hogy segítsen a kezdő Bibliaolvasóknak megragadni azt az eszmét, amelyet bemutat: Ld. Jób 7:12); Ám.9:3; Jer.5:22; Zsolt.89:9; Hab.3:10; Mt.14:24; Mk.4:30. Az asszír mitológia ezt a lázadó tengeri szörnyet ‘Ráhábnak’ nevezi, és ez az a név, amelyet az egyiptomi tengeri szörnynek adtak az Ézs.51:9-es versben.
Mivel a Biblia Isten által ihletett, lehetetlen, hogy pusztán visszatükrözze a pogány befolyásokat, melyek jellemzőek voltak abban az időben, amelyben íródott. Bizonyos, hogy Isten tudatosan hivatkozott az akkor időszerű hiedelmekre azért, hogy rámutasson arra, hogy Ő minden erő végső forrása: Ő az egyetlen, aki ellenőrizheti a tengeri ‘szörnyet’, olyannyira, hogy az meg is teszi az Ő akaratát. Isten helyreigazította az emberek hitében levő alapvető tévedést, amely abban állt, hogy léteznek működésben levő erők a világban, melyek nincsenek alávetve Isten ellenőrzésének, és ennélfogva gonoszak. A Biblia azonban ebben az esetben nem terjed ki e hiedelmek becsmérlésére, miszerint egy erőteljes szörny bujkál a tengerben, ill., hogy a tenger egy szörny.
Egy másik példát találhatunk erre a villámlásról és a viharról, mint "menekülő kígyóról" (Jób 26:13; Ézs 27:1) szóló leírásban. Ez bizonyosan az akkori kor pogány elképzeléséről tesz említést, miszerint a villámló és félelmetes felhőképződmények valójában egy óriási kígyó valóságos láthatóságai voltak. Ezek a versek nem világítanak rá az ilyen elképzelések valótlanságaira ill. nem kísérelnek meg tudományos magyarázatokat nyújtani. Ehelyett arra helyezik a hangsúlyt, hogy mindezek Isten ellenőrzése alá tartoznak. Krisztus viszonyulása a démonokban való hit uralkodó helyzetéhez ugyanilyen jellegű ebből a szempontból: csodái világosan bizonyították, hogy Isten ereje teljes és tökéletes, korlátlan az emberiség un. démonokkal kapcsolatos babonáival szemben. Akik úgy gondolják, hogy az Újszövetség démonokkal kapcsolatos feljegyzései igazolják, hogy ilyen lények valóban léteznek, azoknak szükségszerűen el kell fogadniuk azokat az elképzeléseket is, hogy a tenger valóban egy szörny, a villámlás pedig tényleg egy hatalmas kígyó. Bizonyosan lényeges pont annak a felismerése, hogy a Biblia annak a kornak a nyelvezetét használja, amelyben íródott, anélkül, hogy szükségszerűen alátámasztaná a hiedelmeket, amelyek nyelvezete alapjait képezik. Láthattuk, hogy korunk kifejezéseinek alkalmazása hasonló ehhez. A Biblia azért teszi ezt, hogy megerősítse az olyan alapvető igazságokat, amelyeket a 6.1 és 6.2-es Tanulmányokban már kifejtettünk -, hogy Isten Mindenható, Ő felelős megpróbáltatásainkért, a bűn belőlünk származik - mindezek akkor nyerik el értelmüket számunkra, amikor tisztán látjuk, és méltányoljuk Isten üdvözítő hatalmának nagyságát. Az un. ‘magasabb kritika’ folytonosan kiássa az összefüggő láncszemeket a Szentírás nyelvezete és a keletkezésének idején létezett szomszédos kultúrák hiedelmei és elképzelései között. Mindezek a hasonlóságok érthetőekké válnak számunkra, amikor tisztán látjuk, hogy a Biblia a helyi hiedelmekre való kifejezéseket használhat, azonban ezt azért teszi, hogy leszögezze a pontot, miszerint Jahve, az egyetlen igaz Isten, sokkal hatalmasabb az emberiség kicsinyes elképzeléseinél, amelyek ismeretesek lehetnek azok számára, akik elsőként olvassák az ihletett kinyilatkoztatást, újonnan a próféták szájából.
Számos alkalommal alkalmazza az Újszövetség az akkori kor kifejezéseit mindennemű helyesbítés nélkül. Íme néhány példa erre:
- Egy farizeus megvádolta Jézust azzal, hogy egy Belzebub nevezetű hamis isten által viszi véghez csodáit. Jézus így válaszolt, "És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki?" (Mt.12:27). 2Kir.1:2-es vers világosan kijelenti, hogy Belzebub a Filiszteusok egy hamis istene volt. Jézus nem azt válaszolta, hogy ‘Nézd Belzebub egy hamis isten volt, így a te vádolásod nem állja meg a helyét’. Úgy beszélt, mintha Belzebub valóban létezne, mivel abban volt érdekelt, hogy átadja üzenetét az embereknek, akiknek prédikált. Jézus hasonló módon beszélt a démonok kiűzésével kapcsolatban is - nem azt mondogatta, hogy ‘azok valójában nem is léteznek’, csupán annak a kornak a szójárását alkalmazva hirdette az Evangéliumot.
- Az ApCsel.16:16-18-as szakasz Lukács ihletett szavait tartalmazza: "...egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt ...". Amint a Diaglott fordítás lábjegyzetében is szerepel, a jövendőmondás ill. az eredeti szövegben "Python" a jövendelés istene / démonja volt, akiben az első században hittek, lehetséges, hogy ez megegyezett Apollo istennel. Tehát Python bizonyosan nem létezett, azonban Lukács mégsem mondja azt, hogy ‘a lány, aki Python szellem hatalmában volt, amely szellem mellesleg egy hamis isten, aki egyébként nem is létezik...‘. Hasonlómódon az evangé- liumok sem beszélnek úgy, hogy ‘Jézus kiűzött démonokat, akik mellesleg nem is léteznek, ez csupán a Jézus korára jellemző szójárás a betegségekkel kapcsolatban’.
- A Lk.5.32-es vers feljegyzi Jézus bűnös farizeusokhoz és az írástudókhoz intézett szavait: "Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam ...". Azaz nem azért jött, hogy azokat hívja, akik azt hiszik önmagukról, hogy igazak. Jézus hozzájuk saját kifejezéseiket alkalmazva szólt annak ellenére, hogy ténylegesen olyan szót használt, amely nem fedte a valóságot. A Lk.19:20-23-as szakasz bemutatja Jézust, amint a tálentumokról szóló példázatban az egy minát kapott szolga valótlanságot állító szavait használja, amikor megfeddi a gonosz szolgát, anélkül, hogy helyesbítené annak szavait.
- A Biblia sokszor használja azt a kifejezést, hogy le- ill. felmegy a Nap, ez csak az emberek által alkalmazott kifejezési forma, tudományosan helytelen. Hasonlómódon a betegségekről is a szó szoros értelmében helytelen ‘démon’ kifejezéssel beszél. Az ApCsel.5:3-as versben azt olvassuk, hogy Anániás hazudott a Szentléleknek. Ilyet tenni bizonyosan nem lehetséges, továbbá arról is, amit Anániás kigondolt magában, hogy megtesz, mint tényről beszél, noha nem volt az.
- Számos bibliai példa van az olyan kifejezések alkalmazására, amelyek érthetőek voltak abban az időben, amikor leírták őket, azonban ma már szokatlanok számunkra, például "bőrért bőrt" (Jób 2:4), a bőr kereskedelem ősi gyakorlatára vonatkozik. Az eredeti héber Ószövetség a férfi prostituáltat "kutyának" nevezi az 5Móz.23:18-as versben. A démon kifejezés egy ehhez hasonló példa.
- A Krisztus idejében élt zsidók azt gondolták önmagukról, hogy "igazak", mivel Ábrahám leszármazottai voltak. Jézus ennélfogva úgy is szólt hozzájuk, mint igazakhoz (Mt.9:12,13), ezt mondta: "Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok" (Jn.8:37). Azonban nem hitte róluk azt, hogy ők valóban igazak volnának, amint ezt oly gyakran tisztázta is, és ahogyan ezt nyíltan ki is fejtette a Jn.8:39-44-es szakaszban szereplő megnyilvánulásában, arról hogy ők nem voltak Ábrahám utódai. Tehát Jézus az emberek elképzelései felől látszólagosan nem foglalt állást, nem mondott ellent azoknak azonnal, azonban e helyett bizonyságot tett az igazságról nekik. Láthattuk, hogy ez volt Isten megközelítése is abban, ahogyan kezelte a pogány hiedelmeket, melyek az ószövetségi időkben voltak elterjedtek. Krisztus viszonyulása a démonokhoz az Újszövetség idején megegyezett ezzel, Isten által támogatott csodái világossá tették, hogy a betegségek Istentől származnak, nem pedig bármilyen más erőtől, hiszen Isten volt az, aki rendelkezett azzal a hatalmas erővel, amely meggyógyította őket.
- Pál híres görög költőktől idézett, olyanoktól, akik a Bibliától idegen eszméktől voltak áthatva, abból a célból tette ezt, hogy zavarba hozza vele azokat, akik hittek e költők tanításaiban (Tit.1:12; ApCsel.17:28). Amit mi is kifejtünk most, az össze van foglalva Pál válasza által, mikor egy olyan oltárt talált, amely az "ismeretlen isten" számára volt szentelve, amely bármely pogány istenség számára lehetett volna felállítva, de aki felett az athéniek szemet hunytak. Ahelyett, hogy magyarázatot tartott volna nekik hitük helytelenségéről, abból a hitbeli állapotból kiindulva, amelyben akkor voltak, vezette el őket az arról az egyetlen igaz Istenről szóló tanítás megértéséig, akit ők nem ismertek (ApCsel.17:22,23).
- Az Ef.2:2-es vers "...a levegő birodalmának fejedelméről ..." beszél. Itt egyértelműen Zoroaszter hitregebeli fogalmára van hivatkozva - olyan dologra, amelyben Pál olvasói egykor hittek. Pál azt mondja, hogy ők valamikor a "levegő birodalmának fejedelme" alatt éltek. Ugyanezen a versen belül ezt meg is határozza, mint azt a lelket, amely az engedetlenség fiaiban működik, azaz a természetes emberekben. Korábban egy mennyei szellemi / lelki fejedelem pogány fogalmában hittek, Pál ezúttal leszögezi, hogy valójában az az erő, amelynek formailag egykor alá voltak vetve, a saját gonosz mivoltjuk volt. Tehát miközben a pogány elképzelésre hivatkozik, és arról mindennemű helyreigazítás nélkül beszél, rámutat az igazságra a bűnt illetőleg.
- Az ApCsel.28:3-6-os szakaszban arról olvashatunk, hogy egy vipera megmarta Pált, majd a kezén csüngött. Az emberek akik ezt látták azt gondolták róla, hogy gyilkos, akit "az isteni bosszúállás" nem hagy élni. Ez a feltételezésük teljesen helytelen volt. Azonban Pál nem kezdett el hosszas magyarázatokba bocsátkozni e dolog felől, ehelyett mutatott egy csodát - lerázta magáról a kígyót anélkül, hogy bármi baja esett volna.
Jézus csodái leleplezték a működési területein létező elképzelések valótlanságait, a démonokat illetően, anélkül, hogy ezeket szavak által igazította volna helyre. A Lk.5:21-es versben a zsidók két téves állítást tettek Jézusról: az egyik az volt, hogy Jézus istenkáromló, a másik pedig, hogy egyedül Isten képes megbocsátani a bűnöket. Jézus szavak által nem kezdte el őket helyreigazítani, ehelyett tett egy csodát, mely bizonyságát adta állításaik hamisságának.
- Jézus kétségtelenül abban hitt, hogy a cselekedetek, és nem a szavak tesznek bizonyságot az emberről. Ritkán leplezett le közvetlen módon téves eszméket, nem tett arról sem közvetlen kijelentést, hogy a Mózesi Törvények nem képesek számunkra az üdvösségünket előidézni, azonban bizonyságot tett cselekedetei által, hogy mi az igazság felőle, pl. a szombat napi gyógyításai révén. Amikor Jézusról helytelenül azt feltételezték, hogy samáriai, nem kezdte el ezt tagadni (Jn.8:48,49 vö. 4:7-9) annak ellenére sem, hogy zsidó származása, Ábrahámtól való leszármazottsága fontos tényezője volt Isten üdvösség tervének (Jn.4:22).
Jézus még azt sem, amikor a zsidók levonták a téves következtetést (szándékosan), hogy ő "egyenlővé tette magát Istennel" (Jn.5:18), kezdte el határozottan tagadni, ehelyett nyomatékosan kijelentette, hogy az általa véghezvitt csodák bizonyságot tesznek arról, hogy ő valóban Isten nevében munkálkodik / cselekszik, és ennélfogva ő NEM egyenlő az Atyával. Jézus csodái hasonlóan mutattak rá a démonokban való hit helytelenségére is. Krisztus azon csodája, amikor meggyógyított egy beteget a Bethesda tavánál, arra szolgált, hogy felfedje a zsidó mitosz valótlanságát, miszerint egy angyal időnként leszáll a Bethesda tóra, felkavarja a vizét, és aki először lép bele ebbe a vízbe meggyógyul. Ez a monda anélkül lett feljegyezve, hogy állást foglalnának az igazsága felől, azonban a feljegyzés Krisztus csodájáról önmagában leplezi le ezt a képtelenséget (Jn.5:4).
-A 2Pt.2:4-es vers azt mondja a bűnös emberekről, hogy "az alvilág sötét mélységébe " (az erdedeti görög szó: Tartarean) mennek (ez több változatban is pokolnak van fordítva). Tartarean egy misztikus hely volt az alvilágban, azonban Péter nem helyesbíti ezt az elképzelést, hanem inkább mint a teljes megsemmisülés és büntetés szimbólumát alkalmazza, amely a bűnre következik. Krisztus szóhasználata a Gyehenna kifejezést illetően egy ehhez hasonló példa (Ld. 4.9-es Tanulmány).
Valóban okoznak a démonok betegségeket?
Mindenkinek, aki hisz a démonok létezésében fel kell tennie a kérdést önmagának: "Amikor beteg vagyok, akkor azt a démonok okozzák?" Amennyiben az Újszövetség démonokra történő utalásairól azt gondoljuk, hogy azok valóban kis istenkékre vonatkoznak, akik körbe járnak, hogy bajt okozhassanak, akkor igennel kell válaszolnunk. Ebben az esetben milyen magyarázatot tudunk adni arra a tényre, hogy ma már sok olyan betegséget, amelyek miatt a démonokat hibáztatták / hibáztatják, meg lehet gyógyszerek által gyógyítani ill. fékezni? A malária a klasszikus példája ennek. Az afrikai emberek többsége úgy hitte egészen mostanáig, hogy a maláriát a démonok okozzák, azonban tudjuk, hogy ez a betegség gyógyítható kinin ill. más gyógyszerek segítségével. Elképzelhető-e, hogy amikor a démonok meglátják a kis sárga tablettákat lecsúszni az ember torkán, akkor megrémülnek és elrepülnek? Néhány olyan betegséget, amelyeket Jézus meg- gyógyított, és amelyekről azt olvashatjuk, hogy démonok munkáinak voltak eredményei, mára már azonosítottak, mint pl. merevgörcs, epilepszia - mindkettő enyhíthető gyógyszerek által.
Egy barátom Ugandából egy Kampala melletti faluból származik. Elmesélte, hogy az emberek ott valamikor azt hitték, hogy a maláriát a démonok okozzák, azonban amikor egyszer szemtanui lehettek annak, hogy a gyógyszerek milyen könnyen meg tudják ezt a betegséget fékezni, akkor felhagytak azzal, hogy miatta a démonokat okozzák. Azonban, amikor egyiküknek az agyát támadta meg a malária (súlyos szellemi betegséget okozva), akkor azt még mindig a démonoknak tulajdonították. Történt egyszer, hogy egy doktor látogatott hozzájuk egy közeli városból, és erős anti-malária gyógyszert ajánlott fel nekik gyógyulásuk érdekében, azonban ezt elutasították azzal az indokkal, hogy nekik olyan valamire van szükségük, melynek segítségével küzdhetnek a démonok ellen, s nem a malária ellen. Az orvos később visszatérve ezt mondta, "Van egy gyógyszerem amely el fogja űzni a démonokat", a beteg ekkor mohón bevette a gyógyszert, és jobban lett. Ez a másodszorra ajánlott tabletta ugyanaz volt, mint az elsőként felajánlott. Ez az orvos nem hitt a démonokban, azonban ezeknek az embereknek a szóhasználatát alkalmazva kapcsolatot volt képes létesíteni velük - éppúgy, ahogyan ezt a hatalmas "Gyógyító", az Úr Jézus is tette 2000 évvel ezelőtt.
Jézus űzött démonokat, sőt parancsolt is nekik, elnémította őket, hogy ne kiabáljanak. Egy másik esetben a démonok kérésére megengedte, hogy a démonizáltból a disznónyájba mehessenek.
Ezek az újszövetségi esetek - és hozzáteszem: a mai tapasztalatok is - azt mutatják, hogy vannak démonok. Még a XXI. században is. Ezek személyiségjegyekkel bíró szellemi lények.
Jézus így tanított a démonokról:
"Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:
44. Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
45. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.
"
Valoban csak ez a 2 lehetoseg van az ember szamara: menny v. pokol ebben a foldi eletben? Mi a helyzet azokkal, akikre Jezus azt mondta: nem vagy messze a mennyek orszagatol?
En ugy tudom, hogy hivo ember is lehet mar a foldi eletben a mennyorszag polgara. De mi van addig? Addig a pokol polgara?
Azt sem hiszem, hogy egy demon ne tudna azt, hogy o eppen egy embernel van. Azt sem hiszem, hogy "A mai időben az Úr elzárta a megszállás ilyen lehetőségeit." mert a demoni megszallottsag utolso fokra a "gazdatest" [stargate rulez :-)] beleegyezesevel lehet eljutni, amikor valaki onkent es tudatosan szolgalja az ordogot. Hany olyan ember van manapsag is, akik kivancsisagbol belekostolnak az okkult dolgokba (=belepo az ordongosseghez)? Ok a legveszelyeztetettebbek az ordongosseg tekinteteben.
Swendenborgrol. Kisse szkeptikus vagyok a nagy gurukkal, akik isteni parancsot kaptak, lehet hogy ezert nem jott be az extranal levo site-ja, csak 404-es hibaval :-))))??
Az ember lelkét tekintve összeköttetésben áll a mennyel, vagy a pokollal, aszerint, hogy melyiket választja. Onnan kapja a leki táplálékát, azonn nevekedik, végül olyanná lesz mint azok közül egy, oda megy haza, mert csak ott érzi otthon magát az övéi között (Pl: Áron takaríttatott az övéihez). Az Úr közvetlenül nem vezet senkit, az Ige tanúsága szerint is „az Úr csak egyszer vagy kétszer szól”. Nem is tudnánk elviselni az Ő közvetlen jelenlétét (megközelithetetlen világosságban lakozik).
Ha mégis megjelenik valakinek , egy fedettséget vesz fel, annak szellemi állapotának megfelelőt, ennek a fedettségnek a neve felhő.
Az ember tehát, lelkét tekintve a menny, vagy a pokol valamely országában van, míg testében e földön él. Ha a pokolban van, úgy gondolkodik, és él, ahogyan az ott lévőktől az befolyik, de a saját akaratából. Ahogyan az ördögök nem tudják, hogy az embernél laknak, ugyan úgy az ember sem, mert az Úr ezt így rendezte. Azt gondolja mindenki, hogy a saját gondolatainak az ura, és nem tudja, hogy a befolyásból gondolkozik. A pokollal való kapcsolat megfeleléseként van az emberen sok betegség, de nem mindegyik múlik el a bűn elhagyásával automatikusan, mert eszközül is szolgálnak az ember jobbátételére az Úr belátása szerint (Pl: a meggyógyított vak, vagy Pál tövise).
Ha egy gonosz lélek tudná, hogy az embernél van, akkor rögtön meg is szállná, úgy, hogy a megszállott egész testét birtokba venné, úgy mint a Gadarénus esetében.
Ilyenkor az ember nem saját akaratából van közösségben az őt megszállóval. Ezt nevezzük démoni megszállásnak. A mai időben az Úr elzárta a megszállás ilyen lehetőségeit.
A jelen ördögűzés a bűnöktől, és a hamis tanoktól való erőszakos elszakadás. Igy lehet csak, és csak itt a földön a Pokoltól végleg elszakadni, vagy a Mennybe feljebb sorolni.
Ha erről bővebben szeretnél tudni, úgy figyelmedbe ajánlom Swedenborg Emánuel munkáit, akinek az Úr ezeket megmutatta, és megparancsolta, hogy hozza nyilvánosságra ltt a földön. (www.extra.hu/swedenborg)
Koszi minden hozzaszolast. A lenti cikkben, amire hivatkozom, a szerzoje azt allitja, hogy ok, hogy bennem el Krisztus, de _hol_ bennem? Hat a szellememben. De maradt meg az embernek lelkem es teste is. A cikk szerint (olvassatok el!) a testi betegsegeket, pl. rak, demonok okozzak.
Valoszinunek latszik ez az allitas, hiszen a satan igyekszik a kezet az ember lelkere ratenni, hiszen a lelek iranyitja az embert, a szellem es a test kb. olyanok neki, mint az erzekszervek, kapcsolatot tart veluk a lathato es a lathatatlan vilaggal.
Az ujjaszuletett ember eseteben a szellem felol mar nem tudja befolyasolni az embert (egyebkent ebbol az iranybol nehezebb neki ez a dolog), igy marad a test felol, alulrol.
En a cikk szerzojevel ellentetben nem hiszem, hogy minden betegseg mogott demonokat kell keresni, de nem vitatom, hogy a satan vagy a demonok okozhatnak testi tuneteket is, gondoljatok Jezus vagy az apostolok ordoguzeseire.
Testi betegseg, ha demon, akkor lehet kereszteny emberben is.
Azonban akik olyasmiket allitanak, hogy irigyseg, hazugsag, kepmutatas, paraznasag, harag stb. demonok, azok igencsak meghamisitjak a Bibliat.
Ki van zárva.
Keresztény emberben Krisztus él, Krisztussal van közösségben. Hogyan élhet valakiben Krisztus és az ördög is egyszerre? Pál töviséről nem derül ki, hogy démon volt, lehetett betegség, vágy, hajlam, akármi más.
Én keresztény vagyok, azzá lettem jópár éve. Viszont misztikus érdeklődésemnek köszönhetően alkalmam nyílt a két szememmel látni, hogy az én testemet is lakja démon/ördög/gonosz entitás. Gyötör is a mocsok azóta is.
A kettő nem zárja ki egymást, hiszen ha jól emlékszem akkor Pál volt az, akire az Isten gyötrő démont küldött, és hiába imátkozott 3-szor hogy vigye le róla, nem tette. Pedig ha valaki, akkor Pál keresztény volt.
Vagyis: Ha keresztény embert démon gyötör, akkor azt szerintem valószínüleg az Isten küldte.
Mi haszna a démonnak az embert gyötörni? Szerintem kísért, és ha bűnbe tud ejteni, annak a hasznát fölözi le. Mint egy gonosz magvető: veti a magot. Ha kihajt, nyert. Ha nem, "újra dobhat".
