OFF
Kíváncsi voltam rád, és megnéztem az adataidat, csak úgy... aztán a belinkelt honlapot... aztán végigolvastam az egészet egy ültő helyemben, és közben majdnem bőgtem. Semmit nem tudok az olvasottakon kívül rólad, rólatok, de minden tiszteletem a tiéd és a férjedé, azok után, amit végigcsináltatok. Így, egyes szám első személyben olvasni egy ilyen történetet -- ez számomra teljesen új és nagyon megrendítő volt.
Ha jól vettem ki a honlapról, a kislányod holnap lesz 5 hónapos, igaz? Mondd meg neki kérlek, hogy ismeretlenül is szeretem és imádkozom érte. :-)
ON
Szerintem az egész kérdés emberségen vagy annak hiányán múlik. Aki soha életében nem beszélgetett még végig komolyan félórát egy homoszexuális férfival vagy nővel, annak van mentsége, ha hülyeségeket beszél. Aki viszont egyszer is végiggondolta, hogy itt arról van szó, hogy embereknek vagy van joguk ahhoz, hogy szeretetkapcsolatban teljes emberi életet éljenek vagy nincs -- az utána minden szavával magáról állít ki bizonyítványt.
Rendszeresen szoktam idézni azt a levelet, amelyet Pálfi Balázs, a Petőfi Rádió Önazonos c. melegtémájú műsorának szerkesztője kapott több mint nyolc éve, ha nem haragszotok, bemásolom ide is:
Pálfi Balázs úr!
A társadalomnak előbb-utóbb meg kell egyeznie ezzel a problémával. A jól felfogott saját érdekében nem dughatja a fejét a homokba.
Három évvel ezelőtt elvesztettem gyönyörű, egészséges húszéves fiamat, szép, egészséges, 38 éves feleségemet. A fiam úgy döntött születésnapján, közli velünk, ő homoszexuális Az anyja nem tolerálta, a fiam öngyilkos lett. A feleségem nem tudott megbocsátani önmagának, utána ment. Egy társadalmi megegyezés rajtam már nem tud segíteni. Szülők, leendő szülők, így nem ismerhetjük saját gyerekeinket.
Minden tiszteletem az úttörőké.
[aláírás], 1995. január 11.
Ezeket a sorokat olvasva mindenki felteheti magának a kérdést: "ha ez az édesanya találkozott volna, beszélgetett volna velem, hallotta volna az én szavaimat, gondolataimat -- vajon az elejét vehette volna-e ennek a tragédiának?" Ez is egy olyan kérdés, amire a válasz igen vagy nem.
Ami a homodivatot illeti, erre melegként azt kell mondjam: szerintem a világon semmi jelentősége, már ha tényleg van ilyen. Aki heteró, azt nem lehet "divatból" bemelegíteni. Az első szexuális élmény imprinting hatása nem több legendánál. (Ha tényleg volna jelentősége, akkor én ma heteró lennék, ugyanis én is próbáltam hazudni magamnak.) Ismert jelenség, hogy börtönökben, kollégiumokban, vagyis nőmentes helyeken fiúk-férfiak között gyakran kialakul szexuális kapcsolat. Ezek a fiúk-férfiak aztán amint tehetik, rohannak a feleségükhöz, barátnőjükhöz vagy bárkihez, akinek XX a kromoszómája, és nyom nélkül elmúlik az életük ezen epizódja. Kinsey híres felmérése szerint a 40 éven felüli férfiak 37 %-a élt át élete során legalább egyszer orgazmussal járó homoszexuális kapcsolatot. Ha jogos lenne a "megrontás-teória" vagy a "propagandától" való félelem, akkor a társadalom homoszexuálisainak arányára valamilyen irdatlan magas számnak kéne kijönnie. Ehhez képest a Kinsey-jelentés a kizárólagosan homoszexuális férfiak arányát csupán 4 %-ra teszi, az újabb vizsgálatok pedig 5-7 %-ra teszik azon férfiaknak és nőknek a számát, akik életük egészében vagy egy jelentős szakaszában kizárólag vgy túlnyomó részt homoszexuális kapcsolato(ka)t alakítottak ki. [Nota bene: hogy Györgyi környezetében állítólag nincsenek homoszexuálisok (vö. 11-es hozzászólása), az csupán azt illusztrálja, hogy hányan bíznak valójában Györgyiben, hányan mernek előtt őszintén feltárulkozni, ill. hányan félnek az előítéleteitől.]
Ami a "divatbuziság" jelenségét illeti, az két dolgot takarhat a konkrét esetben.
1.) Az illető valójában nem homoszexuális, viszont a(z elhúzódó) kamaszkori lázadását úgy éáli meg, hogy ahol lehet, polgárpukkaszt. Keresi sajátmagát, s ezen keresésnek egyik útja az összes létező bálványnak és oszlopnak a felborogatása. Tulajdonképpen ez nem különbözik attól a motivációtól, amely valószínűleg már a neandervölgyi, egyiptomi, római, középkori vagy a hatvanas évek beat-nemzedékébe tartozó kamaszokat vezérelte: csak éppen az aktuálisan ledöntögetésre kerülő oszlopok, ill. az előző generációk pukkasztásának a módja változik. Ezek a srácok majd lehiggadnak, kinövik magukat, pocakot eresztenek és konszolidált kispolgárokká válnak. Nemzenek 2-3 gyereket, és idegeskedni fognak azon, hogy a gyerekeik már megint engedély nélkül elkötöttek egy űrhajót. :-)
2.) Az illető valójában homoszexuális. Ez esetben az összes manír: a pózolás, a flitterek, a hangoskodás, az "én csak divatból csinálom!" hangoztatása nem más, mint önvédelem: ez a felvállalásnak lehet az egyik fázisa. A fiatal fiú/lány azzal áltatja magát, hogy "nem, nem is vagyok kényszerpályán, lehetnék én heteró is, de dafke nem vagyok az!". Ennek az esetnek egy B verziója, amikor sok fiatal biszexuálisnak vallja magát, mert ilyen-olyan sztereotípiák alapján azt valahogy könnyebb a társadalom előtt felvállalni. (Ó, hogyne, meg szoktam én dugni a nőmet, naná, csak hát kell egy kis változatosság.) Aztán eltelik két-három év, és az illető öndefiníciója biszexuálisról homoszexuálissá változik. Nem azért, mert "úgy maradt", mert "megrontották" -- hanem egyszerűen ennyi időbe telt, hogy eljusson abba a stádiumba, ahol saját magát szabadon vállalhatja.
* * * * * * *
Elhangzott egy ilyen kérdés, hogy én mikor mondtam el a szüleimnek és hogy fogadták. Nos, a napokban került a kezembe a hajdan titkosírással vezetett naplóm, és még abban sem mertem leírni a "homoszexuális" szót. Tehát én sokáig titkolóztam, míg végül érettségi előtt pár hónappal elmondtam anyámnak, ő pedig elmondta apámnak. Nem igazán tudtak mit kezdeni a dologgal, azzal biztattak, hogy majd elmúlik. De az ösztönös reakciójuk az volt, hogy biztosítottak arról, hogy szeretnek, hogy elfogadnak. Vigasztaltak, támogattak -- teljesen mellettem álltak, és ez nagyon sokat segített a későbbiekben. Azt hiszem, ezzel már a topic témájánál vagyunk. :-) Igen, nagyon sok múlik a szülő elfogadó vagy elutasító hozzáállásán.
Édesanyám kb. egy évre rá meghalt, és ahogy alább írtam, utána én mintegy két évig teljesen elfojtottam magamban mindenfajta szexuális késztetést. Amikor ezzel ismét szembesültem és meg kellett vele birkóznom, apám teljes mellszélességgel mellettem állt. Támogatott mindenben, és amikor a sors akaratából (khm...) négy és fél hónapot pszichiátrián feküdtem, naponta látogatott. Ennek tíz esztendeje, de az a szeretet és kitartás, amit akkor kaptam tőle, máig erőt ad. Ma is jó kapcsolatban vagyunk, végigkövette a párkapcsolati próbálkozásaimat, és a mostani kedvesemmel is ismerik egymást... Mit meséljek még...? :-)
Kedves Oncogito!
Sajnos igazad van és ezért mondom azt, hogy a többség véleményét kár korbácsolni, csúnya szó, szítani azzal, hogy teljes mellszéleséggel kiállnak a melegek és hírdetik azt, hogy ők elfogadták és felvállalják magukat. Amíg itt el nem jut a többség arra a szintre, hogy a legnagyobb ellenérzésük egy ilyen fesztivál-karnevál-vagy speciel sátor kapcsán egy félmosoly az arcukon és max közöny, akkor ez csak fa a tűzre! Persze most jogos a kérdés, hogy akkor meg hogyan fogadtassák el magukat? Sajnos nemtudom! :)
Balázs!
Őszintén gratulálok, és sajnálom, hogy ennyit kellett szenvedned. A Te, KAvi, és párom érvei nagyban megváltoztatták a véleményem. Azt hiszem ez nem volt meddő vita, és igazán erre való egy ilyen fórum, érvek - ellenérvek, és nem indulatok összecsapására!!! Amit leírtál az utcán kézenfogva sétáról, stb. talán igazad(tok) van... És igazad van Kavi, hogy nem aktusok zajlanak padon, mint ahogy a heterószexuális párok sem a parkban... (jó esetben). Bár az én erkölcsi határaimon az is túllép, mikor egy hetero pár a buszon, az utcán, vagy bmilyen nyilv.helyen csókolózik, és szemmel láthatóan majd megeszik egymást, és... Mi sosem tettük, nem azért mert prűdek vagyunk, mert nem vagyunk azok, hanem mert hiszem azt, hogy mindennek megvan a maga helye, és esetleg más nem kíváncsi rá. Én leginkább ilyen megnyilvánulásokra gondolok, de ezt én hetero pároknál sem bírom.
A másik -vesszőparipám- a homodivat. Érdekelne a véleményed, tapasztalataid e téren is Balázs. És ha tudsz leszbikus lányt, aki hasonlóan inteligensen tud hozzászolni a témához, akkor -azt hiszem mindenki nevében mondhatom- jó lenne, ha benézne.
HAlli
A fekete-fehéret inkább a tolerálással kapcsolatban írtam, azt is arra vonatkozóan, hogy hol a határ a reklámozás és elfogadás között. Persze értem, amit mondasz.
Angi
Igen szimpatikus ahogy leírod saját véleményeded és hozzáállásodat a témához. De sajnos nem vagy vele többségben.
Azonban nem gondolod, hogy ez az "elfogadás" (pl.meleg sátor) dolog nem pont arra vonatkozik, hogy a többség hozzád hasonlóan gondolkozzon?
Azon kívül igen fontos jó alaposan körbejárni ezt a témát épp itt, hiszen jobban és világosabban láthatják a szülők, hogy mi is várhat egy leendő homoszexuális gyerekre. Mert nem a környezet neveli annak, hanem azzá lesz. Tehát akinek még kicsi a gyermeke és kialakulatlan a szexuális identitása, igencsak létkérdés, hogy bebiztosítson minden lehetőséget, hogy a környezete elfogadó legyen és ő maga is a legjobbat tudja biztosítani - bármilyenné lesz is a csemetéje.
Akiknek nőies viselkedésük van, azok transzvesztiták. Azaz férfi tesben női tudat. Viszont a homoszexuális férfi férfias viselkedésü, csak nem a nőkhöz vonzódik, hanem a férfias férfiakhoz.
Angiszeged férjeként írok ebbe a topicba. Nem akartam beleszólni, mert minket ez a téma sem ismerettségi körben, se a családban nem érint, de mivel még kettőnket is megosztanak ezek a kérdések, és nekem is van saját, különbejáratú véleményem, akár Anginak, talán nem baj ha néhány rövid szösszenettel leírom mit gondolok a témáról...
Had kezdjem azzal, hogy borzasztóan elrugaszkodtatok a topic eredeti témájától! Annak ellenére, hogy néhány ember próbál vissza-vissza kapcsolódni az induló kérdéshez. Itt már esett szó a másság társadalmi elfogadottságáról, politikáról, népesség változásról sőt, romákról is. Ez nem feltétlen baj, mert a téma örökké aktuális marad ebben a folyamatos előitéletekkel küszködő országban, csak egyszerűen offtopic, de ha már idáig jutottunk, akkor legyen.
Személy szerint az a véleményem, hogy alanyi joga minden állampolgárnak felvállalni az identitását, úgy élni és létezni, hogy az egyén értékrendje még ne feszegesse a társadalmi tűréshatárokat, de kötöttségek és előítéletek nélkül tudja élni életét. Ebbe szerintem bőven bele kellene férnie azoknak a dolgoknak, melyeket Merremeddig felsorolt a 25. hozzászólás elején. Sajnos a társadalmunk visszamaradottságát az is fényesen alátámassza, hogy a (nem szeretem ezt a kifejezést, de sajnos ide illik) fejlettebb, nyugati országokban ez már régen, vagy egyre inkább, nem téma! Nem vagyok otthon ezen a téren, de biztos vannak csodálatos elmék, gyógyszerészek, orvosok, akik életeket mentenek meg nap mint nap, tudósok, fizikusok, matematikusok, stb, akik másságbukat nem, vagy felvállalva, de hasznos tagjai akármelyik ország állampolgárainak. Teszemazt életmentő szívműtétet hajtanak végre rajtad és adnak neked még egy esélyt az életre, vajon érdekell-e a műtét után, hogy a kardiológus szív specialista meleg volt? Továbbmegyek: És ha a műtét előtt megtudod?
Nekem az ég világon semmi bajom azokkal az emberekkel, akiknek életük egy szakaszában szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy ő más mint a nagy átlag és aszerint kell élnie az életét és ezt talán fel is tudja/képes vállalni, vagy nem de a lényegen nem változtat és elfogadja önnmagát. Abban egyetértek a párommal, és itt néhányótokkal, hogy ezt nem kell reklámozni és divatott csinálni belőle, lásd Tatu féle divatleszbilányok, vagy "fogadjuk el a másságot" sátor. Nem orditanám le tajtékos dühkitörésben azt a meleg srácot, aki esetleg bepróbálkozik nálam. Szépen elmagyaráznám a nemi hovatartozásom, érdeklődési köröm és békésen távoznánk. Nem gondolom azt, hogy ne lehetne marha jó fej barátom a melegek közt, akivel nagyon jól el tudnék beszélgetni, mert én nem szoktam elítélni senkit, amíg meg nem ismerem. Nagyon nem csípem ha valaki beskatujáz anélkül, hogy megismerne.
A gyermek kérdés viszon sokkal keményebb dió! Természetesen először borzasztóan csalódott lennék, ha az én gyermekem nem járhatná azt az utat, mint amit nekünk sikerült, de biztosan túl tudnám tenni rajta magam. Nem az én vagy a családom előítéleti miatt aggódnék, mert őket is elég intelligensnek tartom, hogy felfogják és helyére rakják a dolgot, hanem azokért a várható pofonok miatt félmék, amit majd másoktól fog kapni. Mindenben mellette állnék és támogatnám. Elfogadnám ezt egy olyan megváltoztathatatlan állapotnak, mintha a koraszülött gyermekemet veszíteném el. Megváltoztatni nem lehet, okolni nem lehet érte senkit, ez a sors.
Gyökeresen más a helyzet, ha valakit bele akarnak vinni ebbe a közegbe és el akarják vele fogadtatni ezt az értékrendet. Na ez viszont már tömény ellenszenvet váltana ki belőlem is, de nem kifejezetten a homoszexualitás miatt, mert a Jehovákkal is tele szaladt már ezerszer a hócipőm, mikor a szép szó ellenére is visszajönnek és csengetnek az ajtómon. (Csak, hogy kerek legyen a történet őket sem zavartam el, megpróbáltam intelligensen érvelve kommunikálni velük először, másodszor és harmadszor is, de be kellett látnom, hogy ez megkövetelne egyfajta odafigyelést a másikra és kénytelen-kelletlen negyedszerre már el kellett, hogy zavarjam őket.) Mint szülő legfőbb feladatomnak tartom, hogy a megfelelő közeget biztosítsam a gyermekem felcseperedésének és olyan értékrendet mutasak neki, amit követhet. Ha ez sikerül nagyon boldog leszek!!! Ha ennek ellenére kiderül mássága, akkor is az én gyermekem marad és szeretni fogom, mert szerelmünk gyümölcse!
Uff szóltam! :)
ui.: Bocs ha túl hosszú és unalmas voltam!
amit sosem értettem, az az általános melegellenesség.. fura, hogy azok akik sok esetben határozottan negatív véleménnyel rendelkeznek a melegekről, mindezt zéró tapasztalat, ismeret alapján szűrték le. leginkább szóbeszéd, továbbá valamilyen szintü nevelés eredménye szerintem ez a hozzáállás.. tulajdonképpen nem is tehetnek róla [viszont sajna ezt fogják tovább adni heteró gyerekeiknek :(( ]. egyszerüen nem hiszem el, hogy ennyi embert támadtak volna le az utcán harcos homoszexuálisok mint ahányan gyűlölik őket. valószinü nem is találkoztak velük [vagy nem vették észre, mert ugyanúgy néznek ki mint bárki más] vagy esetleg azzal a melegek között is kisebbségnek számitó pár emberrek futhattak maxössze, akiken ez a nőisesebb viselkedésükön kivülről is látszik..
azért hogy a tolerancia növekedjen, nem tudom mit lehetne tenni.. attól félek ehhez már egy következő generáció kell, akik még nyitottak, el tud jutni hozzájuk az üzenet, hogy a melegek nem leprások, nem kell félni tőlük
a szüleid mikor tudták meg, mennyire voltak melletted?
Angiszeged kedves: érdekes ez a kéz a kézben cucc.. nálam ez valahogy úgy csapódik le, hogy ha két ember fogja egymás kezét és úgy sétafikál az biza azt jelenti hogy sokat jelentenek egymásnak, és ezt nem szégyellik. ez valahol egy jó dolog, néha elmosolyodik ilyenkor az ember és kövezzetek meg, de én nem érzek különbséget ha heteró vagy homo pár sétál kéz a kézben.. én ezt nem érzem kérkedésnek, végülis nem kell nekem részt vennem az intim világukban
Azt, hogy a Biblia elavult volna, kétlem de nem ez a lényeg.
Ha egy kicsi, akár 5-6 éves, akár 8 játszik a nemiségével még nem jelent semmiféle hajlamot a homoszexualitásra.
Azért azt megjegyezném, hogy a szex intim dolog és ezzel nem illik és nem való dícsekedni. Már pedig ma ez van a homoszexualitással. Ha valaki művész, vagy nagy ember, akkor minimum biszexnek kell lennie. A LÁNYOK A SZÓRAKOZÓ HELYEKEN A FIÚK KEDVÉÉRT ÖSSZEBÚJVA CSOKOLOZNAK, MERT EZ TETSZIK A SRÁCOKNAK. Persze ezek a lányok nem leszbik, csak most ez a divat és el fog múlni, de nem lesz szép emlék.
Tehát az én véleményem erről annyi, hogy nem kell kérkedni vele, de ha már úgy van, akkor legyen a dolog minél kevesebb fájdalommal járó. Arról senki sem tehet, hogy a szexuális beállítottsága más, miként arról sem, hogy sánta, vagy szőke, vagy hogy több vagy kevesebb az esze, de arról igen, hogy ezt közszemlére teszi, ezzel kérkedik ( azzal sem kell kérkedni, hogy heterok vagyunk). Viszont ezért talán nem kéne le menni kutyába, s pláne nem kell embertársainkat leküldeni kutyába. Nem lepra, nem fertőz. Csak más és kész.
Nehezen fogadnám el a gyermekemről, de bizton előbb utóbb , belső harcokkal, de elfogadnám, miként a diszgráfiáját is elfogadom ( egyikről sem tehetne), de gyűlölném a gondolatát is, hogy örökbefogadjon ( mert félteném a gyermeket) S A magyar szexuál pszichológiai társaság szerint a homo kapcsolatban felnövekedett gyermekek szexuális fejlődése igenis károkat szenved, akkor is, ha nem lesz homo. A fiam homo lenne irtóznék a gondolattól, hogy ezzel dicsekedjen, felvonuljon és nem azért, mert szégyellném, hanem mert ezzel részt vesz abban, hogy olyasminek teremtsen divatot, amivel árthat másoknak, azoknak a felnövekvőknek, akik a dívat után menve kipróbálnak valamit, amihez semmi közük, mert mondjuk egyébként nem volnának homok. Azt viszont sok szexologus mondja, hogy az első szexuális élmény ( homo vagy hetero) meghatározo lehet. Más, ha yárilag az és más ha kiprovokálják.
szerintem nincs -ebben a témában sem- fekete, és fehér, szerintem vhol középen van az igazság!!!
Vannak olyan esetek, amikor az igazság nem közepén van, hanem vagy fehér vagy fekete.
Amikor olyan ember jelentkezik egy álláshirdetésre, akiről véletlenül tudod, hogy homoszexuális -- akkor nincs köztes megoldás: vagy fölveszed, vagy nem.
Amikor a 16 éves fiad odaáll eléd, és azt mondja dadogva: "Anyu... el kell mondanom valamit, mert nem bírom tovább a titkolózást... én meleg vagyok" -- akkor nincs köztes megoldás: a gyerek vagy azt érzi, hogy szereted őt és elfogadod, vagy elutasítva érzi magát és soha többé nem fog benned megbízni.
Amikor a fenti történet után a meleg fiad úgy 19 évesen megkérdezi, hogy elhozhatja-e a kedvesét egy vasárnapi ebédre -- akkor nincs köztes megoldás: vagy szívesen látod a fiad párját is, vagy eltávolítod magadtól a fiadat.
Lehetne még sorolni. Egyik barátomnak a kedvese pár hete öngyilkosságot kísérelt meg, amikor az anyja elutasította őt a homoszexualitása miatt. itt nincs középút. Történetesen túlélte, de ha meghal, akkor nemcsak a homoszexualitása hal meg, hanem az egész gyerek.
Megismétlem, ezúttal világosabban: amikor emberek életére kell igent vagy nemet mondani, ott nincs középút. Ott vagy igen van vagy nem. (Jézus szavaival: "Legyen a ti beszédetekben az igen igen, a nem nem -- ami ezen felül van, az az ördögtől való.")
Neked itt vagyok, Györgyinek nem. :-) (Két éve nagyon aljas módon kitált a fórumról, és persze most én vagyok a hülye, hogy más néven ugyan, de visszajövök.)
Azt kérdezted, hogy alakult az én sztorim. Bemásolok ide egy cikket, amely az Igen c. folyóirat 2001. februári számában jelent meg. Mivel évek óta aktívan részt veszek a magyarországi keresztény-meleg közösség szervezésében (történetesen 1993-ban én kezdtem azt megszervezni), érthető volt, hogy mikrofonvégre kaptak. A közösségről bővebb iinformációt az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért weboldalán találsz; ugyanitt százas nagyságrendben olvashatsz cikkeket, tanulmányokat, élménybeszámolókat a homoszexualitásról -- túl a kereskedelmi adók szintjén. Ajánlom figyelmedbe egyebek közt a Miért vonulnak fel a melegek? c. cikkemet, az Ott a küszöb, lépd át címen megjelent interjút, amelyben egy Zoli nevű fiú mondja el, hogyan tagadta ki a családja, de számos más érdekes olvasnivalót is találsz.
Az én sztorim az alábbi szöveggel jelent meg az Igen hasábjain:
Nem választottam...
1969-ben születtem Budapesten. Családom ateista volt, ami nem azt jelentette, hogy ateistának neveltek, csak azt, hogy nem döntötték el helyettem a világnézetemet. Nem zártak el előlem semmit. 1988-ban érettségiztem, és 1989 elején keresztelkedtem meg. Ennek semmi köze nem volt az akkori politikai helyzethez. Semmihez nem tudom történetileg kötni, senki nem térített. 1989. február 12-én délután a Mátrában felszálltam az autóbuszra, gyakorlatilag ateistaként, és Budapesten leszálltam úgy, hogy tudtam: Jézus az Út, az Igazság és az Élet. Tizenhárom éves voltam, amikor először tudatosult bennem, hogy a fiúk érdekelnek, és 22 éves elmúltam, amikor először volt kapcsolatom fiúval. A két időpont között (nem sokkal érettségi előtt) mondtam el először élő embernek egy osztálytársamnak , hogy homoszexuális vagyok. Tehát öt évig tartottam a szám. Ezt az öt évet nem kívánom senkinek. Arra, hogy meleg vagyok, kamaszként akkor döbbentem rá, amikor szexuálisan egy lányra akartam gondolni, de helyette egy fiú arca jelent meg minduntalan. Óriási pofon volt. Sok felvilágosító könyvet olvastam már korábban is: ezekben a homoszexuálist perverzió címszó alatt tárgyalták. Én pedig nem ismertem melegeket, nem volt modellem, csak azt tudtam, nem akarok buzi lenni. Egyszer leszólított egy férfi. Bár viszonylag kulturáltan tett ajánlatot, iszonyatos pánikba estem, ott hagytam, menekültem hazáig. Külön kezeltem a két dolgot: vannak egyrészt a buzik, másrészt vagyok én, aki fiúkra gondol. Gimnáziumi éveim egyetlen homoszexuális kalandja az volt, hogy egyik délután fél kettőkor bemerészkedtem az Egyetem Presszóba, a bejárat melletti pénztárnál remegő hangon kértem egy doboz gyufát, és nem nézve se jobbra, se balra, kifutottam a helyiségből. Amikor megtértem, a szexualitásom eltűnt a süllyesztőben. Semmilyen formában, még kísértésként sem jelentkezett. Szexuális lényként megszűntem létezni ezt akkor szabadulásnak neveztem. Elkezdtem katolikus közösségekbe járni, evangelizációval, teológiával foglalkozni. Pap akartam lenni. Amikor a szemináriumban a spirituális rákérdezett, magabiztosan kijelentettem, hogy a cölibátus kérdését elrendeztem magamban, ez az egyetlen pont, ahol megkísérthetetlen vagyok. Azonban másodévben a szabadulásról kiderült, hogy csak szőnyeg alá söprés volt. Szerelmes lettem; először egy heteroszexuális kispaptársamba, aki ugyan nem bántott ezért, de megijedt, s egy időre eltávolodott tőlem. Akadt viszont másvalaki, aki nem távolodott el, s ez olyan lelkifurdalást eredményezett, hogy az életem megoldhatatlan kudarcnak tűnt. Bár a kötelező cölibátust hibás egyházjogi rendelkezésnek tartom, mégis az volt a véleményem, hogy ha már egyszer valaki tisztasági fogadalomra készül, legyen képes azt be is tartani. S mivel egyértelműnek látszott, hogy ez nekem nem megy, ezért úgy tartottam helyesnek, hogy otthagyjam a szemináriumot. Eljöttem tehát, és visszatértem korábbi, katolikus karizmatikus kisközösségembe, mint utolsó menedékbe. A testvérek látták, hogy valami nagyon nyomaszt, én pedig egy idő után nem akartam nekik hazudni: elmondtam, hogy meleg vagyok. Úgy tűnt, megértéssel fogadják. A megértés addig tartott, amíg ki nem derült, hogy a homoszexualitást most már nem tekintem bűnnek, betegségnek vagy megszállottságnak, amiből meg kellene térnem, gyógyulnom vagy szabadulnom. Amikor ez világossá vált, a közösséget vezető pap kirúgott. Feltehetőleg nem gondolt bele, hogy milyen lehetett a pszichiátrián eltölteni négy és fél hónapot, kipróbálni mindent, hogy megváltozzak: imát, aszkézist, gyógyszert, pszichoterápiát és ördögűzést. Berakott a megátalkodott feliratú skatulyába, holott nekem eszem ágában sem volt homoszexuálissá lenni; épeszű ember nem kíván magának ilyen helyzetet. Nem jó érzés a buszmegállóban olyan felirattal találkozni, hogy Gázkamrába a buzikkal, vagy a meleg rádióműsorba betelefonáló, Jézusra hivatkozó néni felháborodott szavait hallani, hogy irtani kéne magukat tűzzel-vassal. Én a homoszexualitásomat nem választottam, hanem hosszas tiltakozás után elfogadtam. Nem volt más választásom: a kérdés úgy szólt, hogy az életem egészére tudok-e igent mondani vagy sem. A nemet mondást háromszor kíséreltem meg Isten valamiért mindháromszor keresztülhúzta számításomat, és igent mondott rám. Most itt vagyok.
Nos, két napot nem voltam, igencsak elszabadultak az indulatok. Ez is azt jelzi, hogy van létjogosultsága ennek a topicnak.
Ágibági
"ország-világ előtt, pl. azzal, hogy kéz a kézben járnak vagy összeköltözik egy másik fickóval."
Részben igazat adok Neked. Abban, hogy az utcán ne járjanak kéz a kézben, azzal egyetértek. Hogy összeköltöznek, becsukják lakásuk ajtaját, és szeretik egymást, az az Ő dolguk.
Merremeddig! Azt a melegeknek is el kell fogadniuk, hogy (én semiképpen nem használnám a fogytékos szót) mások, tehát biz.helyzetekben másképp kell viselkedniük, hiszen -ha olvastad a topic elejét is- írtam a homodivatról. Igenis van alapja annak, hogy kamaszkorban, befolyásolható, helyétnemtaláló fiatalok csalódnak, majd azt is megpróbálja. Én mindent elfogadok, azt nem ha úgy állítjuk be a dolgot, hogy ez teljesen rendjén van, hiszen ők is azt mondják magukra, hogy "MÁSOK"!!!
Alha
"Probalom addig tavoltartani töle a szexualis elmenyszerzest,amig agyilag es lelkileg olyan fejlett,hogy ezt fel is tudja dolgozni."
Miért??? Én feltételezem azt, hogy a gyerek -aki normális nevelést kap, megfelelő közegben nő fel- elkezdi egészen kis korban megismerni a testét, a másik testét is, olyan szinten, ahogy Ő azt, akkor felfogja, és érti. AZON A SZINTEN. Nyílván nem a szexre gondol. Illetev nem tudja, hogy mire gondol.(Gondolj csak a "Mutasd meg, hogy Neked...... ÉN is megmu....) Én hiszem azt, hogy ily módon szép lassan felfedezi testét, a kérdéseit fel meri tenni, így 15 évesen szexuálisan éretten fog állni a nagy világ előtt, leg.sokkal érettebben, mint akire ennyi idősen szakad rá a megismerés, és ezt még takargatnia kell, mert ugye ez bűn, vagy nem ildomos, vagy...
Merremeddig!
Köszönöm a statot, remélem feltételezed, hogy ezzel tisztába voltam, én azonban nem szeretném feltételezni, hogy ezért gondolod, hogy jó, ha minél több meleg emberke él köztünk, mert akkor nem kell majd a MArsra költöznünk:)
DEHát Te már úgysem vagy itt, ugye??? JHUjj, vagy mégis. Tudod, nem tartom, főleg egy ilyen topicban túl elegáns dolognak, hogy osztod az IQt, aztán a reakciók nem érdekelnek. De tudod van egy olyan érzésem, hogy te egy sokat próbált meloeg vcagy, és ha ez így van, érthetőbbek az indulataid, mert biztos sokat bántotottak már. Én elkezdtem keresni amúgy az INdexen (még nem találtam) felnőtt meleg topicot, méghozzá abból a célból, hogy egy-két emberke megoszthatná velünk, hogy hogy is indult ez nála, ygerekkorban mikor pontosan, stb... Ha esetleg mégis itt lennél még, - és a megérzésem nem csal- osztd meg velünk ezirányú tapasztalataidat, ha van kedved!
Őszinté szólva, szerintem nincs -ebben a témában sem- fekete, és fehér, szerintem vhol középen van az igazság!!!
"Persze, és toleráns lesz azokkal is, akik állatokkal csinálják, meg azokkal is, akik nyilvánosan, meg azokkal is, akik munka helyett drogoznak.... - mondd, te ezt komolyan gondolod????!!!"
Nem, amit Te írtál, azt nem gondolom komolyan, mert ez egy hülyeség. A homoszexuálisok nem aberráltak, nem perverzek és főleg nem munkakerülő bűnözők, legalábbis az én szememben.
Elsősorban az olyan emberekről beszéltem, mint Te pl, aki elvakult gyűlölete vagy tájékozatlansága révén a homoszexualitást bűnként fogja fel.
"KELL lennie erkölcsi és egyéb normáknak."[...]"legyen a tudatában annak, hogy ez egy fogyatékossága a többi emberhez képest"
Milyen erkölcsi normákat kell egy fogyatékos ember elé állítani???
Elnézést mindenkitől, de egy offal kezdeném én is Györgyi felé, mint régi ismerős. Ugyanis nekem jöhet válasz, az nem lesz pusztába kiáltott szó. Tudod, emlékeszel, velem nem lesz olyan könnyű dolgod, mint...
on
Szerintem egy óvodás koru gyermeknél még semmit nem lehet tudni. A nemi szeriveikkel pont olyan ártatlan módon játszanak, mint vásárolt játékaikkal. Sőt, a maszturbációnak sem ugyanaz a jelentősége, mint a későbbiek folyamán.
A későbbiek pedig azt hiszem a hormonok érésével kezdődnek és nem akkor, amikor azt a szülő szeretné. Szerintem egy szülőnek nem kellene semerre sem befolyásolni egy identitást. Legfeljebb olyan légkört teremteni, ahol ez a legzavartalanabbul kialakulhat. A konkrét hétköznapi életre vetítve pl. a buzizás igencsak negativ valami anélkül, hogy bármilyen szexuális felvilágosítással párosulna. Viszont a gyerek ráérez, hogy ez valami nem ok. dolog. Nomost minél jobban szereti egy gyerek a szüleit, vagy be akar illeszkedni a környezetébe, annál jobban nem akar tőle távol kerülni érzelmileg. Ez az érzelmi alapon működő tapintat viszont igen kétélü fegyver.
A szülő igencsak megkapja a leckét szerintem, ha valóban oda akar figyelni gyermekére. Merthogy egy igazi mély barátság az azonos nemüvel sem jelent önmagában semmit. És a fiukra jellemző (nekem is van egy már 26 éves) hogy kiskamasz korukig utálják a lányokat és a lányok is inkább lányokkal találják meg a témát. Hogy az első fizikai vonzalom megjelenése mennyire lesz szülő által ismert, ez az egész addigi kontaktus eredménye, ez meggyőződésem. Hogy mennyire alakult ki addig az őszinte és természetes légkör. Ha a szülő csupa jót vár el a gyerekétől kötelező módon, akkor számíthat alakoskodásra. Mert jóra nevelni és jót elvárni az meggyőződésem hogy két teljesen különböző fogalom. Az egyik elfogadó szeretete találékonyságával nevel a rosszban is, a másik elutasít ugyanabban. Tehát ha a szülőben nem az a görcsösség van, hogy a szexuális identitással mi lesz, hanem az, hogy a gyereke a gyereke bármi is lesz, akkor az sokmindenen átsegít.
Ismétlem, a szülő számára fel van adva a lecke. Mert vagy elutasítja homoszexulális gyermekét (közben a környezetet okolva) vagy olyan heterot nevel, aki saját elvárásainak, hozzáállásának megfelelően utálni fogja a másokat. (Györgyi, itt az általánosság mellett rád gondolok elsődlegesen!)
[A nem érintettektől előre is elnézést kérek a végén írott flame-ért; a címzett jobb esetben érteni fogja.]
A buzik dicsekvésével meg a magamutogatásával kapcsolatban, ill. azzal, hogy ne teregessék ki nyíltan a szexualitásukat, hadd idézze magamtól (egy másik topicból):
Ha egy heteró pár kézen fogva sétál a körúton, az szolid és visszafogott. -- Ha egy meleg pár kézen fogva sétál: kiviszik a szexualitásukat az utcára.
Ha egy fiú egy szál rózsával várja barátnőjét a pályaudvaron: milyen kedves, lovagias. -- Ha a barátját várja egy szál rózsával: a hülye köcsög, tüntet a buziságával!
Ha egy férfi kiteszi az irodában íróasztalra a menyasszonya fényképét: mindenki gratulál, milyen csinos. -- Ha egy férfi a barátja fényképét teszi ki: dicsekszik a buziságával.
Ha a "Jé, miféle gyűrű van az ujjadon?" kérdésre a válasz: "eljegyeztük egymást a barátnőmmel", a reakció mindig gratuláció. -- Ha a válasz: "a barátomtól kaptam", a reakció: "miért nem maradnak meg a hálószoba falai között?!"
Ha a "hogy hívják a kedvesedet?" kérdésre a srác válasza "Éva", mindenki ujjong. -- Ha "Ádám": akkor gusztustalanul provokálja a környezetét.
Ahhoz, hogy igaz, hogy sokan vagyunk a Földön, "de még mindig nem elegen"., a következő kommentárom lenne:
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n] A Föld nevű bolygó népességének alakulása
Végül pedig:
Kedves Györgyi!
Szerinted miben kellene jobban megmutatkozni a tolerencianak?
Pl. abban, hogy az anyák nem a saját tulajdonuknak, a kis pudlikutyájuknak tekintenéák a gyereküket, és nem írnának le ilyen ordenáré, végtelenül önző és a gyerek individualitását, önálló teremtmény-voltát semmibe vevő mondatot, hogy:
en nagyon-nagyon szomoru lennek, ha a gyerekem homoszexualis lenne
Pedig nagyon-nagyon megérdemelnéd a sorstól, ezt a legkomolyabban mondom, azaz mondatják velem a te utálatos gyűlölködésed okozta, évek óta be nem gyógyuló sebek. Aki nem érdemelné meg, hogy ilyen anyja legyen, az a te gyereked, ha történetesen homoszexuális lenne belőle. Az ilyen emberek meleg gyerekei lesznek öngyilkosok, aztán a szülő meg baromira csodálkozik. Broáááf... :-(((
Ne strapáld magad a válasszal, mert egyszer és utoljára voltam ebben a topicban.
én azt gondolom, hogy mindenképpen jobb, ha tőlünk hall erről az egészről először és nem az osztálytársaitól vagy ovis jáccópajtijaitól [valami zagyvaságot, vagy már eleve valami kirekesztőt].. persze úgy, hogy na most leülünk és beszélgetünk a szekszről az gáz szerintem, úgy biztos nem működik. talán jobb az, ha a mamájával beszélgetés közben nem kerüljük ezt a témát se, amikor pedig már annyira érdekli hogy rákérdez egy - egy részletre, akkor a megfelelő szinten válaszolunk neki. [természetesen nem belemenve azonnal az anatómiai részletekbe, inkább csak a korának megfelelő részletességgel].. vagy mit tudom én, dehát ezt úgyis az élet fogja hozni, nem hiszem hogy ezt meg lehet előre tervezni, inkább azon van a hangsúly, hogy mi van a mi fejünkben, milyen előitéletekkel indulunk neki
szamomra az a legfontosabb hogy a gyerekem boldog legyen.
Probalom addig tavoltartani töle a szexualis elmenyszerzest,amig agyilag es lelkileg olyan fejlett,hogy ezt fel is tudja dolgozni.
Nyiltan szeretnek vele a különbözö szexualis beallitottsagokrol beszelgetni,es döntsön ö mi szamara a vonzobb.Elmagyaraznam neki a tenyeket,minden elöitelet nelkül.
ha nem hetero lesz,nem csinalnek belöle gondot,ha ö akkor boldog ha egy sajatnemüvel el együtt,hat tegye.nem csinalnek lelki terrort,hogy most akkor nem lesz unokam.Az ö boldogsaga szamomra a legfontosabb akar igy,akar ugy.
Ha nyilt es öszinte vagyok hozza,ö is az lesz.Ha elböl azzal inditok,hogy aztan nehogy buzi vagy leszbi legyel,es megis az lesz,akkor sose lesz hozzam nyilt,mert fel az elöiteleteimtöl.Ugy biztosan elveszitenem.
Köszönöm a megtisztelő jelzőket, látom a melegekkel szemben toleránsak vagytok, az eltérő véleményűekkel szemben pedig nem. Most akkor hogy is van ez?
Végül is mindegy.
A kisgyermekkori ismerkedéseket én is ártalmatlannak tartom, bár ha én megtudnék ilyet az enyéimről, azt azért csak hozzátenném nekik, hogy "a fütyinket nem mutogatjuk, apa sem mutogatja, különben is, azzal pisilünk, ezért sosem tiszta egészen, szóval ne fogdossa, stb..."
Amiket leírtam, az egy "korlátozottan toleráns" anya véleménye volt arról az esetről, ha neki is ilyen fia lenne majd. Sejtem igen, (bár tudni nem TUDOM, ez valóban "magas nekem", de úgy hiszem nálam sokkal okosabb tudósoknak is) hogy a homoszexualitás vele születik az emberrel. Nem is nagyon hinnék benne, hogy ki tudja majd nőni ezt a gyerek, a hetero-házasságot pedig szinte kifejezetten ellenezném nála. (úgyis kibukik egyszer az egész, vagy nála, vagy a feleségénél be fog telni a pohár, stb..) Elmondanám neki, hogy a másságával együtt kell élnie, neki ez jutott, másnak más "baja" van. Támogatnám abban, hogy találja meg a saját útját az élet más területein, pl. a hivatásában, a művészetekben, vagy bármiben és jusson el a lelki békéjéhez.DE, nem támogatnám abban, hogy nyíltan felvállaljon egy homo-kapcsolatot ország-világ előtt, pl. azzal, hogy kéz a kézben járnak vagy összeköltözik egy másik fickóval. Ahogy az én szememben viszatetszést keltene ez (mert az ember önkéntelenül is továbbgondolja a dolgokat...) úgy másnak is szálka lenne a szemében. A szexuális együttléteket meg lehet oldani másként is, bújjon el vele, miként azt egy hetero is megteszi adott esetben. Éppen azért, mert erre nem lehet büszke, ez neki az én olvasatomban igenis egy fogyatékossága.
Ennyit erről, most már tényleg indulok. Érdekes, ha nem csupán bólogatójánosok írnak be egy topikba, hanem egy markánsabb ellenvélemény is megfogalmazódik, akkor egyből jön a lehülyézés. Alice, nekem úgy rémlik, hogy te is mindig kiálltál a magad igaza mellett, pedig a véleményed nem mindig csengett össze a topikban előtted szólókéval - téged is mindig lehülyéztek emiatt? Ha meg nem, jól esett volna, mit gondolsz? Pusztán egy másfajta nézet miatt?
Ági
(aki meglepő, de egyáltalán nem vallásos, soha nem is volt, és találkozott már számára kifejezetten szimpatikus buzi fiúkkal is. Sőt, annakidején neki is voltakgyermekkori ismerkedési "tapasztalatai". Szóval aki tényleg nem él üvegben)
meg fog várni ez a topic, nyugodtan menj el szabadságra, jó kikapcsolódást kivánok neked és családodnak
de azért addig is pár gondolat, remélem lesz kedved majd válaszolni ha visszajöttél a nyaralásból:
- nem fogalmaztam pontosan, félreérthető voltam. eszembe se jut bárki vallásos érzelmét megsérteni, a 10 parancsolat ma is egy nagyon jól működö eszköz a mai világban való boldogulásra. évszázadokon át erős támasza volt a civilizációnknak a kereszténység és remélem az is marad. minden társadalomnak az egyik tartóoszlopa a vallás akár a kereszténységről akár az iszlámról vagy a buddhizmusról van szó.. viszont sajnos vannak dolgok, amiket a vallás nem tud szabályozni: pl hogy valaki hány cm magas legyen, hogy balkezes vagy jobbkezes, milyen legyen a szeme szine, bizony a szexuális érdeklődés is ide tartozik. a tévedésekkel ellentétben nem lehet meleggé nevelni valakit illetve nem lehet egy meleget heteróvá nevelni. az egy téveszme, hogy a homoszexualitás gyógyítható. nem az. hogy valaki meleg lesz e vagy nem, egyszerüen a vallásos nevelés hatáskörén kívül esik [én ebben az értelemben gondoltam arra, hogy a biblia nem feltétlenül releváns]
viszont:
hivatkozol az erkölcsre. én úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb elv ami a 10parancsolatban de akár a buddhista elvekben is alapvetően benne van, az a ne ártsunk felebarátainknak. én úgy érzem, a mai társadalom meleg ellenes hozzáállása pont ezzel az erkölcsi alapelvvel van ellentétben, hiába tartják sokan magukat kereszténynek, pont ennek az egyik legfontosabb elvnek nem tesznek eleget a melegek iránti intoleranciájukkal. és a legszomorúbb az, hogy észre se veszik hogy intoleránsak velük szemben. egy halom beléjük nevelt tévhit alapján rengeteg téves hiedelem felől itélik meg őket.
ugyanez vonatkozik az örökbefogdásra is:
bebizonyosodott, hogy nem lesz valaki meleg attól, hogy melegek nevelik fel. ez is egy tévhit volt. az ember nemi irányúltságát egyik irányba se lehet befolyásolni. úgy gondolom, bármennyire is szetségtörően hangzik, hogy ha egy pár akár melegek akár nem, pszihikailag alkalmas gyermeknevelésére, kitöltötték a megfelelő teszteket, a szakemberek alapos vizsgálat után alkalmasnak tartják őket gyerkemnevelésre, akkor igenis sokkal jobb helyen van náluk egy kisgyerkőc mint egy lelketlen nevelőintézetben.
melegfelvonulás, tüntetés, kérkedő "lények":
lehet hogy meglepő, de én ezeket a "lényeket" is embereknek tartom, szerintem az ember szó alkalmas az ő megnevezésükre is, használjuk egészséggel :)) az pedig, hogy a sok meleg között van pár elenyészően kevés ember aki látványosan vállalja fel a másságát ne legyen már alap az összes meleg megitélésére. [bevallom, eddig még egy ilyen felvonuláson sem vettem részt, de könnyen el tudom képzelni, hogy az egészet a média fújja fel, simán lehet, hogy a tüntetők zöme teljesen úgy viselkedett, úgy nézett ki mint te vagy én vagy bárki átlagember.] sajna a heterók között is tudnék umszimpatikus embereket találni, de ez számomra nem elég érv arra, hogy cakk und pakk leszóljam az összes heterót
viszont elhangzott egy mondat tőled, amit örömmel vennék ha alaposabban kifejtenéd, nagyon kiváncsi vagyok a véleményedre. írod:
"... Ha az én családomban történne meg ilyesmi, én ebben a szellemben igyekezném nevelni a fiamat."
ha ezt részletesebben kifejtenéd, sokat lenditenél a topic alaptémáján. szerintem a topic ugyanis nem arról szól, ki miért tolerálja nem tolerálja a melegeket, hogy jók e vagy rosszak, vagy hogy fogadhassanak -e örökbe gyereket vagy nem, hisz erre számtalan melegtopic van indexszerte, ezért új topicot nyitni nem érdemes, sokkal inkább érdekes, hogy mi heteró szülők mit tehetünk ha esetleg kiderülne gyermekünkről hogy meleg hajlamai vannak. [ennek fényében teljesen offtopicnak számit hogy ki mennyire kedveli a melegfelvonulásokat]
A gyerekek szexuális érdeklődése SEMMIT NEM JELENT, ugyanis még nem ivarérettek. Semmi nincs abban, ha mondjuk 2 ovodás kisfiú egymás fütyijét vizsgálgatja. Sőt abban sincsen semmi, ha a 12-14 éves kamaszok a fiúöltözőben azzal versenyeznek, ki tud előbb sikeresen maszturbálni. Direkt nem is beszélek az afféle gyerekjátékokról, mikor kisfiúk-kislányok "orvosost" játszanak.
És a homoszexualitás nem fogyatékosság, hanem egy állopot, ami már a fogantatáskor eldőlt akár hiszed akár nem, és ez ellen nincs mit tenni. Ha neked egy 13 éves olyan fiad van, aki nem a kamaszlányok látványára izgul fel, hanem a jóképű fiatal postáséra, te aztán viheted templomba, meg beszélhestsz a lelkével annyit amennyit akarsz. Nem tagadom létezik szerzett homoszexualitás, de ez nem homoszexualitás, hanem biszex állapot, de ez neked egy kicsit magas, nem is zavarlak meg vele.
Gyerekeknél csak az dönthető el, hogy ki az aki transzexuális! Transzexuális az, aki mondjuk fiúnak születik, de egyszerűen lánynak érzi magát, ő az, aki szereti a hajét hosszúra növeszteni, aki a kishuga avagy a nővére ruháiban jobban érzi magát és még sorolhatnám.
Nekem fogalmam sincs arról, hogy mondjuk 100 fiúból vagy 100 lányból hány lesz meleg. Mindadig, míg fogyatékosságnak tartjuk ezt, soha nem is fog kiderülni. MIndenesetre jóval több mint amennyit általában elképzelnek, de jóval kevesebb annál, mint emennyire félnek tőle.
óanyám, elég előítéletesnek tűnsz. attól, hogy valaki más, és nem kérkedik vele, még észre vehetik. van akiről "lerí". és a tolerancia nemcsak a törvényekben nyilvánul meg (pl házasságkötés), hanem mondjuk, hogy felveszik-e egy állásra... mert ma mo-on minden "más" ember ilyesmikben meg van különböztetve...
Ja, a cigányokat meg romáknak, mi? Körülbelül annyi a különbség itt is - demagógia, nem más.
Az egészet a toleránsság hangsúlyozása és egyre inkább előtérbe kerülése miatt írtam. Erre is igaz ugyanis, hogy bizonyos jól körülhatárolt erkölcsi normáknak (akár a tízparancsolat, akár más, ami felér ezzel a számodra "elavult" dologgal) létezniük kell.
Oké, én elfogadom, hogy Béla "más", teszemazt nem folytom vízbe miatta, sőt, a többi tulajdonságát képes leszek ettől teljesen függetlenítve megítélni. Ugyanakkor Béla ne akarjon családalapítási és örökbefogadási jogokat, mert ez már szerintem például már túl megy azon a bizonyos erkölcsi határon. Elfogadom, hogy vannak ilyen "más" emberek, mint ahogy vannak fóbiások, nimfománok vagy nagyothallók is. De ne akarjuk ezt terjeszteni, s főként nem ilyen szellemben/közegben felnevelni az eljövendő nemzedéket.
Ha az én családomban történne meg ilyesmi, én ebben a szellemben igyekezném nevelni a fiamat.
S hogy hogy jön ide a nemi hovatartozással való kérkedés? A "jogaikért küzdő", komoly, megfontolt meleg-fesztiválok kapcsán, ahol számomra visszataszító "lények" kifejezetten a szexuális beállítódottságukat igyekeznek nyilvánosságra juttatni.
Á.
(Sajnos a vitát nem tudom folytatni, mert pár óra múlva útra kelünk és egy hétig nem is leszek gépközelben. Elnézést a Béláktól, és azoktól, akiket véletlenül megbántottam volna)
sok mindenben igazad van neked is, bár nem hiszem, hogy ide kellene keverni a drogokat, az animal pornót és egyebeket [sőt én a bibliát is módjával keverném ide, 2003at írunk, hogy jó e vagy nem azt nem tudom, de a világ sokat változott azóta, nem biztos, hogy 1 az 1ben alkalmazni kellene]
viszont nem értem, hogy jön ide az intim helyzetekkel való kérkedés? megvallom én még sose találkoztam olyannal, hogy melegek nyílt utcán szeretkeztek volna [ilyet mondjuk heterók esetén se nagyon látni], nem értem miért merült ez fel benned? nem olvastam itt senkitől se olyat, hogy buzditani kell a melegeket a nyilvános szexre
egyet értek viszont azzal, hogy nem kell kiteregetni a nemi hovatartozásunkat [de ez igaz szerintem a heterókra is], viszont nem tartom korrektnek a fogyatékos jelződet. én ezt egyszerüen másságnak nevezném
Persze, és toleráns lesz azokkal is, akik állatokkal csinálják, meg azokkal is, akik nyilvánosan, meg azokkal is, akik munka helyett drogoznak.... - mondd, te ezt komolyan gondolod????!!!
KELL lennie erkölcsi és egyéb normáknak.
Aki megváltoztathatatlanul homokos, az intim helyzetkben bújjon el, ne kérkedjen vele, legyen a tudatában annak, hogy ez egy fogyatékossága a többi emberhez képest. (megjegyzem, ilyen-olyan fogyatékossága, gyengesége mindőnknek van, tehát ezzel önmagában még egyáltalán nem szándékom ledegradálni a homoszexuálisokat) Az élet más területén lehet teljesen normális, sőt, kiemelkedő ember, akit szeretünk és tisztelünk - ezt a tulajdonságát nem kell nyíltan kiteregetnie. A szexualitás intim dolog, nem véletlenül van ez belénk oltva. Most sokan megpróbálnak szemben úszni az árral, dacolva a kitudjahányéves ösztönökkel és erkölcsökkel. Nekem erről viszont csak a bibliai Szodoma és Gomora jut az eszembe.
abban viszont teljesen egyet tudok veled érteni, hogy az ember nem szeretné ha a gyermeke nem ajándékozná meg unokákkal, és ha jót akarunk neki, azt se szeretnénk ha az egész életére kiható kirekesztésben lenne része szexuális szokása miatt
de szerintem ez a topic nem arról szól, hogy mi mit szeretnénk, hanem ha hogy mit lehet tenni, ha a mi elképzeléseink terveink ellenére kiderül gyermekünk eltérő szexusa [függetlenül attól, hogy 10 vagy 16 évesen derül ki]
"Miert, szerinted most nem tolerans a tarsadalom? Ki akadalyozza meg oket, hogy ugy eljek az eletuket, ahogy akarjak? Szerintem senki. Szerinted miben kellene jobban megmutatkozni a tolerencianak? "
És azt gondolom, hogy jóval több homoszexuális ember él köztünk, mint hinnénk.
Szerintem meg sokkal kevesebb. Nekem tobb szaz rokonom/ismerosom kozul 1 van. (akiben nem is vagyok biztos, hogy tenyleg az, vagy csak az elonyok kedveert lett az - ui. a homoszexualis kozosseg segiti, es konnyebb lett ez altal az elete) Ez meg 1%-ot sem tesz ki.
Nekem az a véleményem, hogy olyan dolog ez, mint a balkezesség. Szerintem meg egyaltalan nem olyan. Az, hogy az ember szeretne unokakat ugyanolyan normalis erzes, mint hogy vagyik gyerekre. Egyik ismerosom azt mondta, hogy nincs boldogabb erzes, mint nagymamanak lenni.
Persze, en is szabadsagot adok a gyerekeimnek, de en nagyon-nagyon szomoru lennek, ha a gyerekem homoszexualis lenne. (de ezen nem is gondolkodom, mert statisztikailag kicsi az esely ra).
Mikor a mi fiaink ebbe a korba lépnek, már valszeg jóval toleránsabb lesz a társadalom a homoszexuálisokkal szemben, szerencsere. Miert, szerinted most nem tolerans a tarsadalom? Ki akadalyozza meg oket, hogy ugy eljek az eletuket, ahogy akarjak? Szerintem senki. Szerinted miben kellene jobban megmutatkozni a tolerencianak?
Szeretném ha a kisfiúk szabadon bontogathatnák bimbódzó szexualitásuk szirmait
Te ezt halalosan komolyan irod, vagy vicc az egesz?
Hany eves a fiad?
En meg nagyon nem szeretnem, ha az en gyerekem gyerek/tini koraban bontogatna akarmilyen szexualis hajlamait is. Azert, mert a gyerekek erre sem testileg, sem szellemileg nem erettek. (ill. mar tini korban testileg igen, de szellemileg nem). A gyerek nincs tisztaban a kovetkezmenyekkel sem (terhesseg, nemi betegsegek, a masik ember felvallalasa, stb.)
de nem tudok olyan "szines" közösséget amiben nyitottak és szabadon gondolkozók lennének a tanárok Nagyon csodalkoznek, ha ilyen kozosseg letezne, mert szerintem ha ilyent engednek a tanarok, az buntetendo. Itt (USA) nagy botrany szokott abbol lenni, ha egyik ovodas/iskolas molesztal egy masikat.
