Hat ittt, es most, csak annyit, kedves Soncsi, hogy volt egy rebetiko zenesz, ifjontan jo focista, de kesobb megvakult.... Szolunk majd rola is, a dalai lkapcsan. Okovivas, vagy loverseny, tuizvesz, vagy arviz, mindenrol enekelnek. Most epp egy jarvanyokrol szolo rebetiko tanulmanyt vesszuk 'gorcso" ala. Nem eppen szivderito, de a rebetikotol semmi sem idegen, ami jo, vagy rossz , enekke szeliditi.
K. Róbert, német orvos, született Clausthalban 1843 dec. 11. Orvosi tanulmányait Göttingában végezte 1862-66., majd tanársegéd lett a hamburgi kórházban, 1866. mint gyakorló orvos letelepedett Langenhagenben Hannover mellett, nemsokára Posen tartomány Rackwitz községében, majd 1872. mint fizikus Wollsteinban. Itt főként bakteriologiai tanulmányoknak szentelte idejét, tanulmányozta a sebfertőzést, szeptikémiát, lépfenét; kutatási eredményét Zur Aetiologie des Milzbrandes (1876), és Untersuchangen über die Aetiologie der Wundinfectionskrankheiten (Lipcse 1878) címü nagybecsü dolgozataiban tette közzé, mire a Reichsgesundheitsamt rendes tagjává lőn meghívta Berlinbe. A mikroszkópiai technikát sok hasznos újítással gazdagította, a górcsövi preparatumok több új festési módját találta fel, mely utóbbiak segítségével sikerült neki 1880. a gümőkór bacillusát is felfedeznie, mely bacillust az állati szervezeten kivül is sikerült tenyésztenie és vele állatokon kisérletileg gümőkórt előidéznie. 1883. titkos kormánytanácsossá nevezték ki s mint a német koleraexpedició vezetőjét Egyiptomba és Indiába küldték, mely kiküldetése alkalmával fedezte fel a kolera kórokozóját, a kommabacillust. Felfedezéseért a német birodalom 100,00 márka tiszteletdíjban részesítette és 1885. Berlinben nyilvános rendes egyetemi tanárrá és a közegészségi intézet igazgatójává nevezték ki. Nagyszámu dolgozatai közül felemlítjük még: Über die Milzbrandimpfung (Berlin és Cassel 1882); Beitrag zur Aetiologie der Tuberkulose (Berliner klin. Wochenschr. 1882). Nagy számban jelentek meg ezenkivül dolgozatai a Mitteilungen aus dem kaiserlichen Gesundheitsamt-ban. V. ö. Vasárnapi Ujság (1890 757. és 1884 485. old.).
Koch R. a tudovesz bakteriumot 1882-ben talalta meg. Azonban a rebetiko a betegsegrol sokkal kesobb szol. Emliti ugyan , de nem beszel okarol. Mikor valaki megbetegszik, az "sorsszeru", vagy buntetes. Ezzzel ellentetben , a betegseg tuneteit nagyon erzekletesn leirjak, a kohogest, a verkopest, a fokozatos elgyengulest, a kornyezetet, ahol jatszodik a drama, vegkifejletevel, a biztos halallal.
ΣΥΝΑΥΛΙΑ ΤΟΥ ΤΜΗΜΑΤΟΣ ΜΟΥΣΙΚΩΝ ΣΠΟΥΔΩΝ Από τα πολλά που μου 'χεις καμωμένα (Σμυρνέικο Ανώνυμου). bullet. Η Λιλή η σκανδαλιάρα (Σμυρνέικο). bullet. Κακούργα Πεθερά (Σμυρνέικο) ... multimedia.biol.uoa.gr/170%20XR%20PANEPISTHMIO.htm
A tuberkulózis (TBC) egy olyan fertőző betegség, melyet a Mycobacterium tuberculosis baktérium okoz, és leginkább a tüdőt támadja meg (pulmonáris tbc), de megtámadhatja a központi idegrendszert (meningitisz), a nyirokrendszert és a keringési rendszert (miliáris tbc), az ivarszerveket/húgyutakat, csontokat és ízületeket is. A beteg tüdejében rögök keletkeznek, innen a betegség magyar neve: gümőkór.
A tuberkulózis a történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt, ma már gyógyítható, de még mindig több mint kétmilliárd ember fertőzött a bacilussal. (WHO TB.) A kevésbé fejlett országokban évente kilencmillió új fertőzést és kétmillió halálesetet jelentenek. A fejlettebb országokban főként az immunrendszer csökkent védekezőképessége (amit pl. a HIV-vírus, nem kielégítő táplálkozás, életkörülmények - a tbc a „nyomor betegsége” - okozhat) teszi lehetővé a tbc-s megbetegedést.
A baktériummal fertőzöttek kb. 90%-a tünetmentes, látens tbc-fertőzöttséggel él (LTBI), 10% az esélye annak, hogy kifejlődik benne a betegség, amely, ha nem kezelik, 50%-os eséllyel vezet halálhoz. A tbc a világ három legveszélyesebb fertőző betegségének egyike, kétszer annyi áldozatot szed évente, mint a malária.
A tuberkulózist okozó Mycobacterium tuberculosis (MTB) egy lassan szaporodó aerob baktérium, ami 16-20 óránként osztódik. Ez más baktériumokhoz képest lassúnak számít (azok osztódási ideje többnyire percekben mérhető – az Escherichia coli egy fajtája például húszpercenként osztódik), de nem a leglassúbb (a Mycobacterium leprae húsz naponként). A MTB se nem Gram-pozitív, se nem Gram-negatív, mert egyiknek a kémiai jellemzői sem igazak rá. Gram-festés esetén nagyon gyengén vagy egyáltalán nem Gram-pozitívnak mutatja. A MTB kicsi, pálcika alakú bacilus, ami ellenáll a gyengébb fertőtlenítőknek és hetekig tűri a szárazságot, de magától csak gazdaszervezeten belül képes osztódni (in vitro tenyészetet csak hosszú idő alatt sikerült létrehozni, manapság azonban már rutinműveletnek számít).
A MTB mikroszkóp alatt festési jellegzetességei alapján azonosítható; savas oldattal való kezelés után megtartja színezetét, ezért saválló bacillusként (AFB) tartják nyilván. A leggyakoribb festési eljárás, a Ziehl-Neelsen festés során, az AFB-t élénkpirosra festik meg, ami kitűnően elválik a kék háttértől. A saválló baktériumok fluoreszkáló mikroszkóppal is jól megfigyelhetők.
Az M. tuberculosis komplex három további mycobacteriumot is magába foglal, amelyek okozhatják a tuberkulózist: M. bovis, M. africanum, és M. microti. Az első kettő csak nagyon ritkán, míg az utolsó soha nem okoz fertőzést emberekben.
Nontuberculous mycobacteria (NTM) további mycobaktériumok (a M. leprae mellett, amely leprát okoz), amelyek a tbc-hez, egyes bőrbetegségekhez vagy fertőző betegségekhez hasonló légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak. Ezek közé tartozik a Mycobacterium avium, M. kansasii, és mások.
A tbc cseppfertőzéssel terjed, azaz úgy, hogy tbc-ben szenvedő emberek tüdejéből kerül ki, amikor köhögnek, tüsszentenek, beszélnek vagy köpnek. Minden 5 µm átmérőjű csepp 1-3 bacilust tartalmaz. Akik a leggyakrabban kapcsolatba kerülnek a beteggel, kb. 22% az esélyük a megfertőződésre. Egy tbc-ben szenvedő, kezeletlen személy évente kb. 20 embert fertőzhet meg. Csak azok fertőznek, akiken már kitört a betegség, a látensek nem.
A Mycobacterium tuberculosis baktérium a tuberkulózis megbetegedés kórokozója.[1] Elsőként Robert Koch írta le 1882. március 24-én, aki 1905-ben ezért a felfedezéséért kapott orvosi Nobel-díjat. A bacit Koch-bacillus néven is ismerik. A M. tuberculosis genomját 1998-ban szekvenálták.[2][3]
(phtisis, népiesen hektika), a tuberkulózis legfontosabb alakja (kóroktanára nézve l. Tuberkulózis). A T.-re öröklött hajlammal biróknál gyakran találkozunk az u. n. habitus phthisicussal; finom, halvány bőr, melyen keresztül a vénák áttünnek, hosszu nyak, mély álló vállak, elálló lapockák, hosszu, lapos mellkas, besüppedt kulcstájak és bordaközök, kifejezetten megfeszült nyakizmok, általában gyengén fejlett izomzat, a sziv és edényrendszer szokatlan izgékonysága (könnyü elpirulás, elsápadás) stb. A T. kifejlődését hajlamos egyéneknél igen sok a szervezetet gyengítő körülmény, a légutakat érő bántalom stb. segítheti elő. A betegség kezdete többnyire homályos tünetekben jelentkezik: étvágytalanság, könnyü elfáradás, gyöngülés érzete, soványodás, vérszegénység, amelyeket esetleg nem lehet mint a T. első jeleit felismerni és csak nyilvánvaló hajlam mellett nyernek biztosabb jelentőséget. Később száraz, látszólag alig aggasztó köhögés lép fel. Sokszor ebben a stádiumban vérköpés, mellhártyagyuladás, szabálytalan hőemelkedések vezetnek a betegség helyes felismerésére. Később a T. jellemző tünetei mind jobban kifejeződnek. A tüdőcsúcsok fölött először többnyire a bal oldalon katarrhus jelei észlelhetők, amelyekhez előbb-utóbb a légtartalom kisebbedése, zsugorodás és szétesés tünetei járulnak (érdes sejtes lélekzés, hangos, megnyult kilélekzéssel, szakadozott, később határozatlan, sőt hörgő lélekzés, eleinte kevéssé kifejezett, később határozott tompulat, esetleg dobos kopogtatási hang stb.). A lágyulási, szétesési folyamat kezdetét a köpetben megjelenő Koch-féle bacillusok jelezik, amelyek a szétesett gümőkből jutnak a hörgökbe és ezek váladékával a szabadba. Később a szörcszörejek, majd a kavernák kifejezett jelei a szétesés fokozódását, egészen nagy, néha ökölnyi üregek képződéséig teszik felismerhetőkké. E közben naponta ismétlődő lázak lépnek fel, amelyeket mély hőleesések választanak el egymástól és sokszor igen kínzó éjjeli izzadás fejez be. A lázak, a köhögés, az éjjeli izzadások által elkínzott betegek étvágya, ereje napról napra fogy. A lesoványodás folyton fokozódik. A hörgök útján kiszabaduló bacillusok a gégénél fennakadva, gégetuberkulózist, a lenyelt köpettel a bélbe jutók béltuberkulózist okoznak, amely azután az általa okozott hasmenés folytán a gyászos véget gyorsítja. A szétesés a hörgöket a mellhártyaüreggel hozhatja közlekedésbe, amikor légmell (pneumothorax) képződik, edények megszakadása által bőséges vérzésekhez, vérköpéshez vezethet. végtére a szervezet teljes kimerülése által létrehozott rendkivül kínos állapot a betegeket megváltó halálhoz vezet. Nem minden megbetegedés fut végig a leirt stádiumokon. A széteső tuberkulumok elmeszesedhetnek, körülöttük a kötőszövet szaporodása heget hozhat létre, amely a megbetegedés helyét a szervezettől elzárja. Ilyenkor valóságos gyógyulás következhetik be, vagy évekre terjedő szünet a betegség kifejlődésében, amelynek a heg belsejében tovább élő bacillusoknak valami körülmény által okozott kiszabadulása vethet véget. A T. tanulmányozásának egyik legfontosabb gyakorlati eredményét annak felismerése teszi, hogy az gyógyulhat. Ennek tudata volt a T. gyógytanának alapja, ugy amint ez máig kifejlődött. Minden, ami a beteg szervezetének ellenállását emeli, növeli a kilátást arra, hogy a bacillusokkal vívott küzdelmében fölülkerekedik. Ebből a szempontból különös fontossággal bir a tüneti kezelés, amely az étvágy fokozása, emésztési zavarok, a hasmenés megszüntetése, a köhögés, a láz, az izzadás csillapítása által már sokat tehet. De ennél is fontosabb a beteg egész életmódjának szabályozása, amelynek célja egészséges viszonyok közt, jó, szabad levegőben, a beteget közbejövő más megbetegedésektől megóva, a mellett edzve, jól táplálni. Legcélszerübben ezek a feltételek külön tüdővészesek számára berendezett intézetekben valósíthatók meg, amelyek kedvező klimaviszonyaikkal támogathatják az általános dietás eljárás sikereit. Ilyen intézetek külföldön nagy számban vannak, nálunk Tátra-Füred, Marillavölgy stb. rendelkeznek célszerüen berendezett intézetekkel. Az intézeti kezelés mellett könnyü, vagy javuló betegeknél kitünő hatása lehet az egyszerü égalji kezelésnek (hegyi klima, télen Riviera, Dél-Tirol, Egyiptom stb.). Ezek mellett a tuberkulózis ellen mint specifikus szerek ajánlatba hozott orvosságok csak alárendelt szerepet játszanak. Közülök legjobban a kreozot és készítményei váltak be. Remélhető, hogy idővel a bakteriologiai kutatás ez irányban sem lesz meddő. Kapcsolódás:
A tudovesz akkoriban futotuzkent terjed Gorogorszagban. A szegenysorsuak sanyaru elete, penztelesege, a betegseg javara, noveli a halandosagot. Mint elojaroban mondottuk, a nyomor a korsag melegagya, tobbek kozt errol is szol a rebetiko, a baljos vegrol, a ragalyrol, elvesznek csaladtagok, baratok, a munkaban egyutt levok.
"Η φυνατίωση την εποχή αυτή γνωρίζει μεγάλη έξαρση στην Ελλάδα. Οι κακές συνθήκες διαβίωσης χαμηλών εισοδηματικών στρωμάτων ευνοούν την αυξημένη θνησιμότητα από τη νόσο. 5-9 Αποτέλεζμα αυτής της διαπίστωσης είναι στα αναφερόμενα στην προηγούμενη παράγραφο χαμηλά εισοδηματικά στρώματα με τις κακές συνθήκες διαβίωσης, που ασχολούνται με το ρεμπέτικο τραγουδι, να υπάρχει αυχημένη επίπτωση, κακή πρόγνωση κα αυξιμένη θνησιμότητα από τη νόσο. Η απώλεια από τη φθματίωση συγγενών, φίλων, συνεργατών, είναι μείζον πρόβλημα και η νόσος αποτελεί, όπως και τα αλλα προβλήματα, υλικό για τα ρεμπέτικα τραγούδια."
"Η φυνατίωση την εποχή αυτή γνωρίζει μεγάλη έξαρση στην Ελλάδα. Οι κακές συνθήκες διαβίωσης χαμηλών εισοδηματικών στρωμάτων ευνοούν την αυξημένη θνησιμότητα από τη νόσο. 5-9 Αποτέλεζμα αυτής της διαπίστωσης είναι στα αναφερόμενα στην προηγούμενη παράγραφο χαμηλά εισοδηματικά στρώματα με τις κακές συνθήκες διαβίωσης, που ασχολούνται με το ρεμπέτικο τραγουδι, να υπάρχει αυχημένη επίπτωση, κακή πρόγνωση κα αυξιμένη θνησιμότητα από τη νόσο. Η απώλεια από τη φθματίωση συγγενών, φίλων, συνεργατών, είναι μείζον πρόβλημα και η νόσος αποτελεί, όπως και τα αλλα προβλήματα, υλικό για τα ρεμπέτικα τραγούδια."
A genocidium, a szervezet népirtás olyan erkölcsi katasztrófája a történelemnek, amely a világ különböző helyein újra és újra visszatért, de századunkban vált rendszeres fenyegetéssé, s amióta a genocidiumok színterévé vált maga is Európa – legalábbis időről időre – már érzékeli a veszélyt. Egy ilyen népirtás a kisázsiai katasztrófa meg jelenítésére vállalkozott Nikosz Kundurosz, 1922 című filmjében. A görög kultúra egyik fészke, a kisázsia Szmirna utolsó európai stílusú napjait éli, amikor is a görög hadsereg kivonul a városból, sorsára hagyva az ott maradt lakosságot. Ami ezután következik: a végeláthatatlan és embertelen szenvedések sora, a kegyetlenkedések és a tömegmészárlás. Egy népcsoport szenvedéstörténete – megrázó téma, amelynek filmes kibontása kivételesen nehéz feladat; s úgy tűnik, ez meg is haladja Kundurosz lelki vagy szellemi erejét. Mintha egy nagyszabású történelmi drámatrilógia végjátékát és apokalipszisét látnánk, ámde a drámatrilógia nélkül. Hiányzik belőle – vagy előle – a dráma, a történelmi és emberi határhelyzetnek a tudatban legalább szükségképpen felvetődő alternatívái: a beletörődés és a szembeszállás, a fizikai vagy lelki szökés, evázió és a félelembe való belerögződés valódi vagy illuzórikus válaszútjai. Alig jelennek meg benne a lelki történés hullámzásai, a személyközi kapcsolatok változékony mozzanatai. Ezek kiiktatása még lehetne művészi döntés: ám akkor ennek következményeit is vállalni kellene, következetesen megoldva a filmnyelv metaforizálását.
Éppen itt ragadható meg a film egyik legfőbb, meghatározó hibája: a törökök kegyetlenkedésének naturális és a görögök szenvedésének stilizált szintje közötti filmnyelvi szakadék. Ez olyan skizofrén filmérzékelést hív elő, mintha a tragikus folyamat alanyai és tárgyai külön térben és idősen tennék, illetve szenvednék el a történeteket, mintha nem is érintkeznének egymással. Ezt a filmnyelv szakadékot Kundurosz néhány indokolatlan, művészkedő gesztussal, valamint a szenvedés-stációk közhelyeinek előhívásával próbálja áthidalni – természetesen eredménytelenül Ezzel – a szó lelki értelmében – tragikus kudarcot vall: a néző részvétele szenvedő népcsoport iráni merőben filmen kívüli, ténytudati marad, a művészi katarzis híján képtelen e részvét lelkivé nemesedni.
Egyik – nem meghatározó – oka lehet ennek egy sajátos probléma is: a film színességének (és azon belül sem meggyőző színvilágának) a kérdése. Elméleti dilemma, van-e vizuális hitele annak, ha színesben látunk viszont egy olyan kort, amelyről – fotóban, filmben – fekete-fehér emlékképekkel rendelkezhetünk csak. A figuratív történelmi és portréfestészet korszakának lezárultáig – nagyjából a századvégig –, a tényleges képi dokumentálhatóság megjelenéséig ez a kérdés még nem vetődik fel: ezért természetesek színesben a történelmi kalandfilmek. S ugyanezért a szónak nem közvetlen, hanem művészi értelmében dokumentum-igényű 1922 színvilága tudatilag zavaróan hat, s a szerzői szándékkal ellentétben minduntalan a jelenbeli beavatkozásra, a filmi manipulációra irányítja a figyelmet.
Másfajta – tendenciózus – manipulációra vall a rendező – emberileg érthető, művészileg azonban káros – elfogultságának megnyilatkozása, főként a szereplők küllemének alakításában. Míg a görög férfiak, mint megannyi enervált, kifinomult polgár, általában fehér öltönyben, kalapban – sokuk szemüvegjel –, a nők finom ruhákban, napernyővel jelennek meg, addig a törökök riasztóan elmaszkírozva, csapzottan, durva, szakadt posztóruhákban, mintegy elállatiasodva tűnnek föl. Az elfogultság objektiválására tett elég naiv kísérlet tovább rontja a film művészi hitelét.
A legsúlyosabban mégiscsak a történelmi emlékezetkiesés árt: arról a tíz évről van szó, amely az első balkáni háborútól 1922-ig eltelik. Megfelezett lelkiismeretre vall ez, ami a szembenézést is féloldalassá teszi. Természetesen szuverén művészi döntés a vég kifejlet szenvedés-történetére való koncentrálás, és nem is kérhető rajta számon ennek az évtizednek az ábrázolása; annál inkább el várható, hogy a művész szemlélet elvontságában viszont jelen legyen a történeti tanulság és a görög felelősség kérdése. Tény ugyanis, hogy a több éve tartó háborúzás nyomán az 1919-es sèvres-i békével Görögország már elérte méltányos célját: ez a szerződés a kisázsiai görög területeket, majdnem Konstantinápolyig, visszajuttatta neki. Á görög államvezetés azonban óriási politikai felelőtlenséggel – arra számítván, hogy a török birodalom teljességgel összeomlik – a „nagygörög eszme” jegyében színtiszta török területek elfoglalását határozta el, és a hadsereg csaknem Ankaráig jutott. S a források szerint nem kevesebb kegyetlenséggel, mint amit később a görögöknek kellett elszenvedniük.
Ezek az előzmények természetesen mit sem enyhítenek a török vérengzés történelmi bűnén; annál kevésbé, mert a megkínzott ember szenvedése pillanataiban előtörténetre, nemre, nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül univerzális „nembeli” kínt, a Megfeszített magára hagyatottságát éli át. Éppen ezért a magára hagyatott kisázsiai görögség sorsának megjelenítése nem kevésbé, hanem sokkal inkább megrázóvá ált volna Kundurosz filmében, ha teljesebben és árnyaltabban tárult volna fel a menekülésre és kiirtásra telt népcsoport tragédiája.
A cikk közvetlen elérhetőségei: offline: Filmvilág folyóirat 1985/01 54. old. online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6226
Görög szemmel Trianonról írta Szidiropulosz Archimédesz
A magyar társadalom Trianon-képe az ezredfordulón (Trianon-konferencia - Károli Gáspár Református Egyetem, 2003. május 6-7.)
Bevezetés
"Többen is feltették nekem a kérdést, miért foglalkozom épp ezzel a témával. Megkérdezték az itt élo görög honfitársaim is, van-e értelme ennek, hiszen ok sem foglalkoznak az elvesztett területeikkel, melyekrol az 1919-1922-es kis-ázsiai katasztrófa idején uzték el oket. Természetesen, párhuzamot lehet vonni különbözo események között, így pl. a Nagy-Görögország eszméjét eltemeto görög-török háború és Magyarország elso világháborús konfliktusai között, vagy éppen az 1923. júliusi lausane-i megállapodás és a trianoni békediktátum között. Az egyik valóban megállapodás volt, a másik, tudjuk, hogy nem volt békeszerzodés. A leglényegesebb különbség azonban az, hogy miközben Trianon kiagyalói nem törodtek azzal, hogy mi lesz a kisebbségi sorba taszított embermilliókkal, foként a magyarokkal, addig a török-görög konfliktust végül lakosságcserével oldották meg. Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy a görög trianon következtében Görögországba áttelepített másfélmilliós görög kisebbség, valamint a közel félmilliós muzulmán népesség Törökországba történo átirányítása humánus lépés, vagy netán örömteli akció volt. Az említett tragédiáknak nem etikai vonatkozásairól beszélek, csupán magát a tényt (hogy ti. a lakosságot kicserélték, és nem maradt jelentos kisebbség egyik állam területén sem), állítom szembe azzal, hogy Trianon 3,3 millió magyart hagyott a sorsára. És ehhez a muvelt és demokratikus Európa több mint nyolc évtizede statisztál. Miközben hallhatták, hallhatják a magyar és más kisebbségek segélykéro hangját ellehetetlenült helyzetük miatt."
"...a 20. század legnagyobb görög tragédiája éppen a Venizelos-ellenes politikai tábor kormányzásának idejére esett. A görög hadsereg 1922-ben Kisázsiában elszenvedett veresége, valamint az ott élõ görögöknek már az elsõ világháború idején elkezdõdött, de most tetõzõ menekülése véget vetett a görögség több évezredes kisázsiai jelenlétének, s végleg eltemette a görög irredentizmust. A nemzetállam kialakulásának konfliktusai azonban nem szûntek meg, csupán az országhatáron belülre tevõdtek (lásd 1. térkép). Paradox módon Makedóniában az õshonos idegen etnikumok, szláv parasztok és thesszaloniki zsidók, kerültek szembe az itt most letelepülõ, idegenbõl jött, de Görögországban mégiscsak otthon lévõ kisázsiai görögökkel. A kisázsiai katasztrófa, másfél millió menekült letelepülése egy ötmilliós országban a társadalmi lét minden szintjén – a kultúra, a nemzettudat, a nemzetállam, a politika és a gazdaság területén – meghatározó jelentõségûnek bizonyult. Minket mindebbõl itt csupán annyi érdekel, hogy a liberálisok fanatikus hívéül szegõdõ kisázsiai menekültek saját sérelmeikkel maguk is tovább mélyítették a Nemzeti Kettészakadásból örökölt szembenállást. Példának elég talán csak annyi, hogy a görög hadsereg kisázsiai összeroppanása után puccsal hatalomra került venizelosi tábor jórészt az õ nyomásukra végezte ki a Néppárt csaknem teljes vezérkarát, Gunaris pártalapító miniszterelnököt és minisztertársait. Az újabb vér és újabb mártírok pedig egy újabb évtizedre tették lehetetlenné a szembenálló politikai táborok közti megbékélést. Másfelõl, “az ellenségem ellensége a barátom” alapon, a Venizelos-ellenes tábor a menekültekkel Makedóniában vetélkedõ etnikai kisebbségek politikai képviseletét vállalta fel. Mindez az önmagában nem túl jelentõs konfliktust a Nemzeti Kettészakadásból eredõ túlfûtött érzelmek teljes skálájával terhelte meg. A Venizelos-ellenes erõk még a kisázsiai menekültek görögségét is kétségbe vonták. Igen gyakran “törökfattyaknak” vagy, szerintük vitatható kereszténységükre utalva, “joghurttal keresztelteknek” nevezték õket. Ez a fanatizmus és indulat egy Régi-Görögország-beli képviselõt egyenesen arra vitt, hogy 1934-ben a parlamentben adjon hangot azon meggyõzõdésének, miszerint a thesszaloniki zsidók görögebbek lennének a kisázsiai menekülteknél. 8 Mivel a kisázsiai menekültek túlnyomórészt Makedóniában települtek le, ez tovább erõsítette a Régi-Görögország és az Új-Vidék politikai elkötelezettségének, mint láttuk, korábban is létezett különbségét. Ezzel vált e regionális ellentét olyan tartóssá, hogy a két országrész közti régi határvonal még az 1936-os parlamenti választásokon, sõt az 1946-os népszavazáson is világosan felismerhetõ maradt. Az egykori 1912-es országhatár tehát politikaszociológiai választóvonalként még évtizedekkel késõbb is meghatározó jelentõségûnek bizonyult."
:)
Robert Koch
A Mycobacterium tuberculosis baktérium a tuberkulózis megbetegedés kórokozója.[1] Elsőként Robert Koch írta le 1882. március 24-én, aki 1905-ben ezért a felfedezéséért kapott orvosi Nobel-díjat. A bacit Koch-bacillus néven is ismerik. A M. tuberculosis genomját 1998-ban szekvenálták.[2][3]
hu.wikipedia.org/wiki/Anat%C3%B3lia
