Keresés

Részletes keresés

godiva2000 Creative Commons License 2008.12.09 0 0 58
 

Szia !

 

Szívesen megosztom Veled tapasztalataimat, nekem  most 2 gyerekem jár oda, a harmadik éppen szeptemberben ment a Rogersből a Radnóti 6 osztályos gimnáziumba.

A gyerekek élvezik a sulit, nincs szorongásuk és nem kell versenyhelyzetbe kerülniük 7-10 évesen. Sok a közösségi a program, ami azt jelenti, hogy a kicsik és nagyok együtt dolgoznak, készülnek az ünnepekre. A fő jelszó: a bizalom, hitelesség és elfogadás. Persze 7 évesen ez még nem érthető, de az én nagy fiam már tökéletesen él ezekkel a fogalmakkal.

Az olyan jó érzés, hogy nem kell szégyenkezniük, ha ők pl matekból lassabban haladnak, hiszen biztos van olyan terület, amiben viszont ők a jók és ezt támogatják a pedagógusok is. Hihetetlen odafigyeléssel, türelemmel vannak a gyerekek iránt.

 

Nem szeretnélek traktálni sok információval, ha kiváncsi vagy bármire szívesen írok.

 

Anita

Törölt nick Creative Commons License 2008.11.06 0 0 57
Hahó, van itt valaki?:)
Iskolát keresek a gyerkőnek, a Rogers is felkerült a listánkra, ha valakinek van 1 éven belüli infója róla, nagyon szívesen venném akár priviben, akár itt.
Köszi előre is,
A
Mimoza_virag Creative Commons License 2006.05.31 0 0 56
„Hét lépés az együttműködő iskoláért” Nyitó konferencia az iskolakultúra humanizálásáért, az átélhető partnerségért. HOGY AZ ISKOLA VALÓBAN MINDANNYIUNKÉ LEGYEN! Szakmai és szülői szervezetek, a téma iránt nyitott szülők, óvodapedagógusok, pedagógusok, intézményvezetők, társadalmi, önkormányzati és kormányzati partnerek részvételével.

Hotel Mercure Buda (I. ker. Krisztina krt. 41-43)

Budapest, 2006. június 8-9. 10 órától 17 óráig. 

Részletes program: www.gordoniskola.hu

szomorce Creative Commons License 2006.05.25 0 0 55
Vekerdy Tamás: Haszontalan dolgok

 

http://www.tofk.elte.hu/nevtud/tofk4/3eloadaseok.doc

szomorce Creative Commons License 2006.04.10 0 0 54
holist Creative Commons License 2003.11.02 0 0 53
Kedves show1!

Sajnálom, hogy úgy érzed, gusztustalannak neveztelek, bár elismerem, nekem is volt némi részem abban, hogy így esett (:-)). De nem téged neveztelek gusztustalannak, hanem egy mondatodat: tulajdonképpen gusztustalannak érzem még mindig, mint ahogyan társadalmunknak azokat a tulajdonságait is, amelyek, úgy érzem, ebbe a defenzív és hamis alapállásba bekényszeríthettek. Nyilván vannak gyerekek és szülők, akik jól érzik magukat az iskolátokban - te azt írtad, hogy ez a hozzászólásokból kitűnik, holott nem tűnik ki. De szem előtt kell tartanunk, hogy attól, hogy valaki jól érzi magát valahol, nem biztos, hogy jó ott neki, sőt, azt is, hogy abban is lehet tévedni, hogy valaki jól érzi-e magát.

Szerintem a nyugati civilizációban, talán egyes különleges és igencsak átmeneti helyzetektől eltekintve, soha nem volt olyan "itt és most", ahol az elvárások ne lettek volna nagyon mások a rogersi gondolatokhoz képest. És ennek az oka az, hogy a nyugati civilizáció beteg, élet- és emberellenes rendszer. Elég jól látom, és most, hogy egy kicsit én is tanítok egy ilyen iskolában, érzem is, hogy nagyon nehéz ezt a munkát úgy csinálni, hogy az ember ezt a belátást egyrészt ne fedje el maga elől, másrészt, hogy ne alakuljon ki benne beteges mártír- és szektás tudat. Viszont muszáj így csinálni. Az optimális és a szociális kontextus által eltűrt mértékig személyközpontú iskola közötti lavírozás nyilván nehéz és terhes feladat, és az is biztos, hogy az ember nyilván rendszeresen a fenébe kívánja az egészet, hiszen ha a sok hátráltató tényező (az idióta, eredménycentrikus, gyerekeiket szépen, folyamatosan gyilkoló szülők, az általános népbutításra igencsak fogékony, már alaposan tönkretett és folyamatosan hülyített gyerekek) nem lennének, a tanítás még akkor is nemes és nehéz művészet lenne: ha viszont egy iskola a dolognak ezt a részét feladja, talán ne nevezze magát tovább "Rogers" vagy "személyközpontú" iskolának.

Azt is gondolom, hogy vannak dolgok, amikben nem lehet kompromisszumot kötni. Azt lehet mondani, hogy van olyan gyerek, akinek épp most jobb, ha nem ebbe az iskolába jár. Azt nem lehet mondani, hogy van olyan gyerek, akinek az tesz jót, ha kontrollálják (azaz kívülről irányítják, elvárásrendszerrel szembesítik, jutalmazzák és büntetik). És nem csak azért nem lehet ezt mondani, mert ez nem igaz, hanem azért sem, mert roppant kártékony nézet, és egyike azoknak a kártékony nézeteknek, amelyeket állandóan az orrunk alá dörgölnek, és amik miatt újra és újra hülyének néznek. (Ide tartozik még "az élet úgysem ilyen, ott nem ez van", stb.) Ha én szülő lennék, ráadásul elkötelezett, és a Rogerset nem "komplikált gyerekek gyűjtőhelyeként" hanem idális iskolatípusként felfogó szülő (ilyen vagyok, egyébként, és ilyen egyébként nálunk is kevés van), elég súlyos csapásként érne, ha valamelyik tanártól hallanám, hogy egyes gyerekeknek "mégiscsak kell a kontroll". Egyébként hallok is ilyesmit, és eleinte el is vette nagyon a kedvem az egésztől, és kétségbe estem, hogy hiába költöztünk el egy olyan városba, ahol korábban még csak nem is jártunk - de most már ott tartok, hogy ez az én iskolám is, és ha nem olyan, amit szeretnék, megpróbálok tenni érte, hogy olyan legyen.

Ami meg a jelentkezők elutasítását illeti: remélem, nem gondolod komolyan, hogy akit te elutasítasz, az majd máshol megtalálja a "neki való helyet". (Legfeljebb igencsak cinikus értelemben.) Elég jól el tudom képzelni milyen gyerekre gondolsz: diszfunkcionális család, korábbi "iskolai problémák", abszolút hamis motiváció a szülők részéről (hátha itt majd nem lesz gond a gyerekkel), apátia vagy agresszió, ellenségesség, kétszínűség, opportunizmus a gyerek részéről. Talán szerencsésebb lehet az ebben a helyzetben meghozott, bizonyára nagyon nehéz elutasító döntést úgy értelmezni, hogy "ezt az iskola nem bírja el".

Üdv,
holist

Előzmény: show1 (52)
show1 Creative Commons License 2003.11.02 0 0 52
Kedves Holist és Többiek!
Nem Pr dumának szántam, amit írtam. Én ezeket valóban így gondolom az iskoláról. Ha bárkit felvételiztetek, ezeket mondom el, és így igyekszem dolgozni is – bár én sem vagyok tévedhetetlen.
Vannak tapasztalataim arról, hogy van olyan család, aki igenis szereti ezt az iskolát, még úgy is, hogy lát benne hibákat. Gondolok most arra a gyerekemre, akinek az anyukája két hete mondta nekem, hogy a gyermeke inkább legyen itt magántanuló, mint hogy máshova vigye; gondolok arra a családra, aki az előző évben hatodikban azért vitte el a gyerekét, mert az osztály megszűnni látszott, és azt mondta: megpróbáljuk, és ha nem jön össze, visszahozom! Persze, mindketten tudtuk, hogy nem fogja visszahozni, de azért jól esett! Gondolok olyan, eredetileg nem Budapesten élő családra, akik azért élnek itt, mert a gyermekeiknek ez az iskola annyira bevált. Én is látok hibákat az iskolában, de még mindig ez az a hely, ahol én szívesen tanítok, ahol úgy foglakozhatok a gyerekekkel, ahogy én ezt legjobb érzésem, tudásom, tapasztalatom alapján tudom csinálni, és nevezhetsz gusztustalannak és ellenszenvesnek, akkor is vannak itt olyan családok, akik ide szeretnék járatni a gyerekeiket, és elégedettek velünk. Azért, mert ők éppen nincsenek a rendszeres Fórum-olvasók között, és nem válaszolnak, még léteznek. (Eddig én sem voltam nagy fórumos, erre a topicra is az egyik Rogerses gyerek hívta fel a figyelmemet.)
Nem simulékonyságból írtam,hogy ez az iskola nem való mindenkinek. Tényleg nem való. Idén én több gyermeket nem vettem fel azért, mert úgy láttam, hogy ez a hely nem való neki, és az ő érdeke, hogy máshol a neki való helyet megtalálják. Pedig most lehetne már egy nagyobb osztálylétszámú csapatom; mennyivel könnyebb lenne az élet. Csak éppen azok a gyerekek mennének rá. Öszintén szólva azt gondolom, hoyg az iskola egyik nagy hibája, hogy mindenféle együttérzésből sokszor felveszünk olyan gyereket, akinél sejtjük, hogy nem fog a rendszerünk müködni. Valahogy mégse tudjuk elutasítani. Sőt, sokszor nem is a gyerek gyerekségéből adódóan nem jó neki ez a rednszer, hanem azért, mert otthon nem ezt élik. Lehet, hogy ha ebben keményebbek lennénk, máshogy alakulnának a dolgok, több olyan szülő lenne, aki megbántódik azon, hogy nem vesszük fel a gyerekét, és kevesebb olyan, aki egy vagy több átdolgozott év után viszi el csemetéjét, mindenféle rossz érzéssel együtt.
Ami pedig a rogersi elvek elárulását illeti: az iskola elindult valaha a klasszikus rogersi elvekkel. Aztán a tapasztalatok alapján alakult, formálódott. Igen, van olyan rogersi gondolat, amiről azt gondoljuk, hogy itt és most Magyarországon nem feltétlenül működik. Itt és most nagyon mások az elvárások a rogersi gondolatokhoz képest. Nehéz is az iskolában dolgozóknak az, hogy hol minek kell megfelelni: a rogersi elveknek? az elvárásoknak? a saját hitelességünknek? Tiszta szívvel fel tudom ezt vállalni, és azt is, hogy keményen dolgozunk ezeken a gondolatokon és azok megvalósításán.
A tanulmányi eredményről írtakhoz: nem volt célunk, hogy egy ilyen megmérettetésen a gyerekeink így szerepeljenek. Sőt, nem örültünk neki, hogy egy ilyen vizsgálat része az iskola. Az eredménnyel is mindössze azt akartam jelezni, hogy ahogyan vannak „rossztanulóink”, ugyanígy vannak „jótanulóink” is. Már a jelenlegi hagyományos iskolai mércéhez képest. De nekünk ettől függetlenül az a célunk, hoyg a gyerekink magukhoz és a lehetőségekhez képest a lehető legjobban fejlődjenek. Akinek ez egy ilyen OKÉV eredményt eredményez, hát ennek is hadd örüljünk már!
Sajnálom, ha ezt bárki kiosztásnak éli meg. Szerintem jó dolog, ha Ti is elgondolkozot a saját szerepeteken a történtekben –ezt nem rosszindulatból írom-, és akár hiszitek, akár nem, mi is az iskolában mindig újragondoljuk, hogy mi mit hibáztunk akkor, amikor egy ilyen helyzet előállt.
nextdoor Creative Commons License 2003.11.02 0 0 51
Nagyon örülök annak, hogy írtál, annak is amit. Nagyon fájdalmas emlékeink vannak, eljövetelünk előtt és amikor eljöttünk a Rogersből rendre kb. show1 és Don Vittorió stílusában és hozzászólásuk tartalmával megegyező "kiosztást" kaptunk, hosszú ideig még én gondolkodtam azon, mit rontottunk mi el, éreztük magunkat hibásnak, amiért nem sikerült beilleszkedni -- biztos érted, bűntudatunk volt (igen, többes számban, mert én is azon gondolkodtam, vajon az van, hogy itthoni szemléletet (ami egyébként valóban rogersiánus) nem tudjuk integrálni, vajon tényleg a mi értékerenünkkel van-e baj stb.)
Amikor az első konfliktusokat éltük meg, kértünk segítséget (gondoltam arra a beszélgetésre, amelyen részt vennének a szereplők, és az iskola supervizora), de nem kaptuk meg a lehetőséget, eltelt még hat hónap, generálódtak újabb problémák -- és én még mindig azt hittem, segítenek abban, hogy közösen megoldjuk, megszüntessük...
Tényleg kategorikusan nyilatkozom olykor (nem csak a Rogerssel kapcs.) és hevült állapotban állapotban is írok: mert ilyen állapotot okozott az élmény. A tálalástól függetlenül, amit írtam, megtörtént, ha nem lett volna akkora baj, ha nem fájt volna, ha nem kerül a gyerekem lehetetlen helyzetbe, stb. akkor nem is írtam volna semmit sem.
Előzmény: holist (50)
holist Creative Commons License 2003.11.01 0 0 50
Meg kell, hogy mondjam, kedves show1 és Don Vittorio, hogy hozzászólásaitok roppant ellenszenvesek és erősen növelték a bennem a pesti Rogers-szel kapcsolatban már korábban is élő kételyeket. Bár lehet, hogy ez titeket egy cseppet sem érdekel (bár azért annyit megjegyeznék, hogy ez egy fórum, ami a Rogers iskoláról, a résztvevők azzal kapcsolatos élményeiről szól, tehát aki idejön, arról feltételezhető, hogy azért jön, mert az ilyesmi érdekli), azért elmondom, hogy miért.

show1: azzal nyitsz, hogy:

"Ahogy az eddigi hozzászólásokból kiderült, van, aki nagyon szereti az iskolánkat, és van, aki nagyon nem."

Na most ez kamu: ráadásul átlátszó kamu, aki végigolvas 35 hozzászólást, meggyőződhet róla, hogy nem igaz. Senki nem írt olyant, hogy nagyon szereti az iskolát, egy valaki, akinek gyereke nem jár oda, és ismereteit az iskola által nyújtott valamiféle "kirakatból" szerezte (és ezt most nem muszáj pejoratívan értelmezni, de tény), azt írta, hogy szimpatikus volt, amit látott. Azok, akiknek jár gyereke oda, a problémákat hangsúlyozták, elmondásukból azok elég súlyosnak tűntek.

Továbbá ezt is írod: "a Rogers Iskola sem való minden gyereknek! Van, akinek több kontrol kell, szűkebb határok, több tekintély, több vezetés – Nextdoor, ebben egyetértünk! "

Hát szép dolog a kompromisszumkészség, de ez, hogy őszinte legyek, gusztustalan. Nem tudom, mi szükség erre az alamuszi simulékonyságra egy olyan szülővel szemben, aki már úgyis elhozta a gyerekét és semmi esély rá, hogy visszaviszi, és nem tudom, mi értelme lenne bárki mással szemben: ezekkel a mondatokkal Carl Rogers legalapvetőbb meggyőződését, pedagógiájának lényegét, középppontját árulod el (hogy nincs az a gyerek, akinek "több kontroll, szűkebb határok, több tekintély, több vezetés" kéne). Ha ezzel nem vagy tisztában, akkor alkalmatlan vagy arra, hogy Rogers iskolában taníts, ha meg tisztában vagy vele, akkor szégyelld magad. És tulajdonképpen akkor is alkalmatlan vagy.

Egyébként az igaz, hogy vannak szülők, akik igen erősen meg vannak győződve arról, hogy az ő gyereküknek nem való a Rogers iskola, és tévednek, és vannak iskolák, amelyek igen erősen meg vannak győződve arról, hogy személyiségközpontúak (van ilyen Waldorf is, meg nyilván más is, nem csak Rogers) és tévednek. Ott van továbbá azoknak a gyerekeknek a szomorú esete, akiknek a személyiségtorzult szüleik értékrendje és a személyiségközpontú iskola értékrendje közötti akut kognitív feszültség olyan nagyságrendű szenvedést okoz, hogy talán tényleg jobb (bár távolról sem JÓ) nekik, ha nem járnak személyközpontú iskolába. De ez mind más lapra tartozik.

A tanulmányi eredmények szervilis átlagokra hivatkozó igazolgatása már csak hab a tortán: talán el lehetett volna mondani, hogy a személyközpontú tanításnak nem célja az, hogy a diákok az egyes tantárgyakból országos átlagban X tanulónál teljesítsenek jobban, Y-nál rosszabbul, és X lehetőleg legyen sokkal nagyobb, mint Y, hanem az, hogy a lehetőségekhez mérten optimális személyiségfejlődést követően döntésképes, szuverén, kreatív emberekké váljanak, akik megtalálják a hivatásukat és végzik azt.

Don Vittorio: Ez a fajta nyilvánvalóan többé-kevésbé elsajátított pszichotechnikákon alapuló manipulatív és hazug ad hominem támadás, amit Te itt bemutattál, sokkalta ellenszenvesebb és aljasabb, mint bármi, amit nextdoor hevületében az kategórikusság és az általánosítás mezején elkövetett. Csak annyit mondok, van még rá mód, hogy módosíts a mondókádon. Egyelőre az általad, úgy tűnik, nagyrabecsült iskola sírját ásod.

Persze kényelmes lenne, ha minden szülő, aki szembesül az iskola gondosan rejtegetett hiányosságaival, szépen elintézné azzal, hogy "nekünk nem jött be", és elhúzna a búsba. De ahogyan a hálózatok egyre jobban átszövik a társadalmunkat, megsúgom, nem csak tisztességesebb, de hosszú távon kifizetődőbb stratégia is lesz az őszinteség és a nyíltság.

Ha van "némi információd" a Rogersről (tényleg, mi lenne, ha nyílt lapokkal játszanál, mint itt mindenki más, és megírnád, hogy mennyi, és honnan?), akkor talán arról is hallottál, hogy Rogers a másik érzéseinek, lelkiállapotának interpretálását és különösen a morális kategóriákban való megítélését (nem idézek, tudod, mire gondolok) nem tartotta célravezetőnek az emberi kommunikációban. Úgyhogy kérlek, ezt ne csináld tovább nextdoorral, és ha lehet, velem se. Persze ha muszáj, feel free: tulajdonképpen kíváncsi is vagyok, hogy találsz fogást egy olyan szülőn, akinek négy gyereke jár Rogers iskolába, és nagyon elégedett vele.

Üdv,
holist

nextdoor Creative Commons License 2003.10.31 0 0 49
Szia Szasenyka:))),jól vagytok? Régen írtunk már...
Nyilván nem az én egyedüli:)) és szubjektív véleményem alapján döntenek szülők arról, hogy milyen iskolába iratják a gyereküket:)) Talán nem fog a Rogers tönkremenni abban, hogy léteznek fórumok, ahol az emberek megírják amit gondolnak. Én nem mondtam, hogy nekem igazam van, azt sem mondtam, hogy más oda ne vigye a gyerekét, azt sem mondtam, hogy minden gyerek tönkremegy ott stb. Minket nagyon megviselt, még jó, hogy elfogult vagyok, hiszen velünk történt... nehéz is feldolgozni azt az időt is, éppen most fejezett be egy terápiát a gyerek.
Régen, máshol azt is írtam, hogy a rogersiánus szemlélet áll a legközelebb hozzám, az már egy más kérdés hogy annak alkalmazásához, használatához fel kell nőnie a társadalomnak is.
Előzmény: Törölt nick (48)
Don Vittorio Creative Commons License 2003.10.30 0 0 47
Ládde! Mondom én, hogy csúsztatási kényszered van. Ami ciki (pl. a dadogás másra kenése), arról nem beszélsz, de háborogsz olyanon, amin józan ember nem háborogna. (Pl. miért kellene engem érdekelnie a gyerekednek? A Te gyereked, érdekeljen Téged, Téged sem érdekel az enyém. Jut eszembe! Micsoda egy alak vagy, hogy meg sem kérdezted, hogy jól van-e a gyerekem... Hát ez Téged minősít... Borzalom... Ugye milyen vicces ez a - bocs - hülye, kifordult ál-logika? Pedig Te produkáltad. Ébresztő!)

Egyébként nem élem ki magam abban, hogy beolvasok - ez ismét a projektálás magasiskolája, hiszen itt eddig te olvastál be -, csak nem veszed észre, hogy miközben egy ujjal rám mutatsz, három éppen feléd irányul... Egyszerűen feltűnt, hogy tárgyszerűen, tényszerűen nem korrekt amit írsz, és alapvetően "sértett személy" aspektusból közölsz ellentmondást nem tűrően dolgokat. Ennyi. Én nem minősítettelek úgy, mint Te a Rogerses tanárokat, csak felhívtam a figyelmedet, hogy véleményem szerint ez a viselkedés sem nem helyes, sem nem korrekt. Ennyi.
Ha gondolod, írhatok Rólad a Te stílusodban, és akkor legalább lesz okod megsértődni. (A saját szavaidtól. Vicces.)
Én maximálisan jószándékból írtam, hogy célszerű lenne átfogalmazni a mondókádat, hiszen az tök hihető, hogy Neked/Nektek nem jött be az az iskola, de mi abban a jó, hogy úgy írsz róla, mintha az másnak sem jöhetne be, meg úgy, hogy azzal másokat elijessz? (Anti-reklám. Ha azt éreznéd, hogy Te/Ti meg az iskola nem passzoltatok, nem éreznéd kötelességednek az utólagos mószert. Az, hogy ezt teszed, azt mutatja, hogy sértettnek, károsultnak érzed magad, azaz a saját hibáidat csökkented, és a Rogersre kened, kennéd a szart, miközben az egész ügyet nem engeded el.)
Csak ismételni tudom magam, korrektebb lenne, ha átfogalmaznád korábbi állításaidat. Természetesen nem muszáj. Csak úgy mondtam. Shalom. :-)

Előzmény: nextdoor (46)
nextdoor Creative Commons License 2003.10.30 0 0 46
Természetesen szerintem és az én véleményem szerint stb.: mégis, ki más szerint, ki más véleménye szerint? Hiszen _én_ írtam...
Nézd, ahogyan számodra nem volt vonzó amiként írtam, éppúgy számomra nem volt vonzó és kritikusan szemléltem, ahogyan a dolgok történtek a Rogersben.
Az pedig Téged minősít, hogy egyébként nem érdekellek és a gyerekem sem, de kiéled magad abban, hogy idejössz és jól beolvasol, amiért nem annyira cizelláltan foglamaztam élményeimet, véleményemet, mint ahogyan a TE értékrendet, ízlésed, mittudoménmid bevette volna. Inkorrektséget tulajdonítani pedig kissé felelőtlen, hiszen nem tudhatod, hogy ugyanezeket a dolgokat azoknak is elmondtam, akikről gondolom, valamint egy olyan fórumon teszem közzé, amely kifejezetten e célra nyílt: vélemények közreadására. További jó szórakozást, ha már a lényeget nem sikerült venned
Előzmény: Don Vittorio (45)
Don Vittorio Creative Commons License 2003.10.30 0 0 45
Idézetek Nextdoortól (csak épphogy, de még folytatható):
"Mondjuk, a gyerek ott kezdett el dadogni(!), elbagatellizálták, szemben azzal, hogy ígéretük szerint logopédus, pszichológus áll rendelkezésre."
"Matektanár megengedheti magának, hogy nyíltan utáljon valakit és ignorálja azt a gyereket, míg a töritanár kezét tördelve fordul a szülőkhöz segítségért, mert nem tudja az óráján a figyelmet magára vonni."
"Túlpszichologizált, a személyközi kapcsolatok túldimenzionálása a jellemző, azzal, hogy a csoportok irányítását hektikusan teszik az osztályfőnökök, nincsenek megfogalmazott határok és kompetenciák."
"A tanerők álmatag hippiszerű benyomást keltenek, tűnődő, nehezen döntő, halogató embrek többségében."

No, ezekből a mondatokból nem az derül ki, hogy szerinted, a véleményed szerint vagy esetleg vannak úgy a dolgok, ahogy állítod. Ezek a mondatok általánosítanak, és kijelentenek. (Erre írtam, hogy ex catedra és en bloc.) Ez tisztán látszik. (És kézen fexik. :-) )
Első idézett mondatodban pl. nem azt írod, hogy egyéb okokból éppen akkor kezdett el dadogni a gyermek, és nem segítettek, hanem - a zárójeles felkiáltójel alapján - felháborodásodnak adsz hangot, hogy ott, azaz miattuk kezdett el - skandallum! - dadogni az a szegény gyerek. No comment. (Ez minimum csúsztatás.)

Ps.: Durvát mondok: SEM a gyereked, SEM a Rogers Iskola hírneve nem érdekel - ti. egyikhez sincs semmi közöm. Egyszerűen feltűnt, hogy és ahogy tálalod a dolgokat. Bevallom, nem tetszett, mert némi információval (a Rogersről) és tapasztalattal (a pedagógusi és szülői létről) rendelkezve inkorrektnek tartom, amit és ahogy írsz. (Értsd: attól, hogy lendületből és kijelentő módban írsz, még nem lesz igazad.) Olvasóként úgy tűnik, hogy sértett vagy, és törleszteni próbálsz, azaz nem zártad le magadban az ügyet.

WoD (Wings of Desire) Creative Commons License 2003.10.30 0 0 44
Kedves Szilva,

bocsi, de az én lyányom hatodikosan is küzd még az olvasással, van egy enyhe diszlexiája, ami miatt (még az enyhe miatt is!!)külön logopédus foglalkozik vele a suliban (a suli kezdeményezésére, ahová 3. osztályban hoztam át).

Én is dühöngtem meg jártam a tanerő nyakára előtte, hogy a gyerek miért ennyire hullámzó teljesítményű (szóbeli jegyek kitűnő, írásbeli egyes-kettes). Nem is gondoltak semmire (ugyebár szűrések vannak oviban is, de ott nem derült ki semmi), illetv enem gondolták át - az új suliban mindkét tantónéni javasolta, és szóltak előre, hogy évekig fog tartani, míg utoléri kortársait...

CSak ennyi, a véleményalkotáshoz további szempontokat adandó..

WoD

Előzmény: Szilva2 (37)
nextdoor Creative Commons License 2003.10.30 0 0 43
Az egyik ház lehet, de egy másik egy tanáré, és az én gyerekem osztálya abban volt (a többiek máshol) A 800 nem sok, de nekem sok az összefonódás, nem tetszik, hogy egy tanár vesz egy házat, majd bérbeadja a saját iskolája tanulóinak...
Előzmény: Don Vittorio (40)
nextdoor Creative Commons License 2003.10.30 0 0 42
Nem jelentettem ki egyikről sem, hogy "milyen", azt írtam le, amilyennek én látom néhányukat. Ha végigolvastál (így), akkor talán nem kerülte el a figyelmedet, hogy nem állítottam, hogy csakis és kizárólag azért alakult úgy a gyerek ahogyan, de azt igen, hogy a folyamatban igen nagy szerepe volt az aktuális személyeknek, akik "foglalkoztak" vele, és ha nem pont a Rogersben történt volna, akkor is ezt mondanám, hiszen – mint tudjuk – a gyerek hatások által formálódik.
Ha hárításnak veszed azt a _tényt_ hogy a gyerek ott kezdett el dadogni és nem olvasod tovább, hogy a dadogás tünet volt és nem mondtam, hogy csakis kizárólag a Rogers miatt kezdett el dadogni, hanem azt panaszoltam, hogy nem kaptunk segítséget az ok megtalálára, akkor tényleg nem tudom miről beszélünk.
Ja, ha érdekel a gyerek is, és nem csak a Rogers féltve óvott presztizse, akkor mondom, hogy jól van, jól tanul, szeretik az iskolájában (tök hagyományos, jó isi a 12. kerülteben), nem dadog, jókedvű, barátai vannak, akik itt ücsörögnek velünk délutánonként...
Előzmény: Don Vittorio (41)
Don Vittorio Creative Commons License 2003.10.29 0 0 41
Vettem a fáradságot: végig olvastalak. Szerintem rendesen projektálsz, és persze hárítasz is, ahogy lehet, ahogy kell (pl. a Te gyereked ott kezdett el dadogni, ill. van néhány érdekes ex catedra kijelentésed a pedagógusok képzettségéről és alkalmasságáról/alkalmatlanságáról - szerényen - en bloc). No, száz szónak is egy a vége, szerintem még van módod cizellálni a véleményedet a "Nekünk nem jött be" irányába... :-)
Előzmény: nextdoor (39)
Don Vittorio Creative Commons License 2003.10.29 0 0 40
"Erdei isi tanerő házában(!) 800Ft/nap+kajáért"

Ez azért durva csúsztatás. A ház egy gyermeküdültetési alapítvány tulajdona, amely alapítvány egyik tagja az iskola egyik tanára. (Nem is beszélve arról, hogy a 800 Ft/éjszaka szerintem baromi olcsó.)

Előzmény: nextdoor (39)
nextdoor Creative Commons License 2003.10.29 0 0 39
PR-duma, ezt nyomtátok akkor is, amikor beiratkoztunk.

(Az évvégi tábor nem ingyenes, sőt: a júniust egész hónapra ki kell fizetni, a tábort külön. A tankönyvekért 8-10e Ft-ot fizettem rendre. Erdei isi tanerő házában(!) 800Ft/nap+kajáért, egyebekért külön kellett fizetni. Gyalogtúra 6 nap (két éj kemping 4 vadon, vonat) 15e. Ez csak az anyagi része.)

Előzmény: show1 (36)
Gabiiiiii Creative Commons License 2003.10.29 0 0 38
Ez a tegezodes engem is elegge zavart,hiszen azt tanitottam a gyereknek,hogy "jo napot kivanokkal",kicsi koraban esetleg csokolommal koszonjon a felnotteknek,ott pedig olyan tanarokat is tegezhetett,akik szinte a nagyszuleivel egyidosek /kis tulzassal/
Eltartott egy ideig,mig megszokta.Azt gondolom,hogy foleg a kisebb gyerekek nehezen szokjak meg a tegezodve,de tisztelettel stilust,hiszen tegezodni a pajtasaikkal szoktak.
Meg velunk,de azt mar megszoktak.
Előzmény: Szilva2 (37)
Szilva2 Creative Commons License 2003.10.29 0 0 37
"Eszerint matematikából a budapesti iskolák átlageredménye 525 volt, a mi iskolánké 594. Ez azt jelenti, hogy Budapesten mindösszesen 17 iskola diákjai teljesítettek jobban, és 312 iskola diákjai rosszabbul. Magyarból a budapesti iskolák átlageredmény 525, a mi iskolánké 566, tehát Budapesten 64 iskola teljesített jobban, és 267 iskola rosszabbul."

Előre is elnézést kérek, de tapasztalataim alapján nehezen tudom elhinni. Asszem meg fogsz sértődni, de hát messziről jött ember, akármit is mondhat, tehát tényleg előre is bocs.

Épp most az őszi szünetben találkoztam egy diákotokkal, akivel volt szerencsém kb. fél órát együtt tölteni. Olvasgatott a számítógépemről, és ekor döbbentem meg, mert b o r z a l m a s a n l a ss a n olvasott, ráadásul több betűt nem ismer fel, illetve összekeveri azokat.
Nagy döbbenésem közepette megkérdeztem, hogy hány éves? Szeretném szó szerint idézni:
"7 múltam, valami hónapokkal. Asszem. Otthon így mondják."
Tehát, a gyerek kb. 7,5 éves, olvasni nem tud, azt, hogy hány éves pontosan nem tudja, a hónapokat nem ismeri, és kizárólag az otthon hallottakba kapaszkodik, tehát nincs önálló gondolata, holott már másodikos. Ez persze sarkítva van, de ezt szűrtem le.

Kétlem, hogy az a gyerek, aki csak ennyi képességgel van megáldva, később olyan dolgozatokat írjon, hogy csodájára járjanak. Persze mint ahogy írtad, gyerek és gyerek között sok különbség van - ezt alá is írom. De nekem ez a kisfiú volt az első személyes tapasztalatom ezzel az iskolával kapcsolatban.
Aztán lehet ám, hogy én vagyok túl "teljesítménycentrikus", mert az én gyerekeim már óvodában maguktól megtanultak olvasni, és elsős korukra már folyékonyan olvastak, nem tudom, de ez a kisfiú tényleg ledöbbentett a tudatlanságával. Ugyanakkor határozottan magabiztos volt, és mindenkit azonnal letegezett, és még csak hírből sem ismerte a tiszteletből való magázódást.

További sikereikhez minden jót kívánok!
Szilva2

Előzmény: show1 (36)
show1 Creative Commons License 2003.10.28 0 0 36
Sziasztok Anyuk, Apuk!

Titkon reméltem, hogy egyszer lesz egy Rogers Iskola topic…. Olvasgatom egy ideje, mostanra megérett bennem a megszólalhatnék. Én vagyok a budapesti Rogers Iskola jelenlegi 7. osztályának osztályfőnöke. Hetedik éve vagyok az iskolában, ezzel az osztállyal kezdtem elsőben. Ahogy az eddigi hozzászólásokból kiderült, van, aki nagyon szereti az iskolánkat, és van, aki nagyon nem. Ha jól körbenézünk, ezzel minden alternatív iskola így van…
Néhány felvetett kérdésre válaszolnék.
Honlapunkat sajnos ebben a tanévben még nem tudtuk frissíteni, amit ott találtok, egyelőre a tavalyi adat.
Jelenleg 110 körüli az iskolában a gyereklétszám. Valóban az előző évhez képest csökkent. Valóban kislétszám osztályokkal dolgozunk, de a most gyakran előforduló 12-es létszám szerintünk is kevés, 17-18 fő körüli létszámot szeretnénk az általános iskolai korosztálynak.
Sajnos az alapítványi támogatás valóban nagyon sok. Nincs benne az ebéd és a tankönyvek, de a táborok egy része igen. A tanév végén együtt megyünk egy közös táborba, ez benne van. Év közben még van erdei iskola és esetleg oszt. kirándulások, ezekért külön kell fizetni. A tankönyvek egy részét a könyvtárunk számára vesszük, és mi adjuk a gyerekeknek. Így a szülőknek nem kell a könyvek teljes árát kifizetni. Csak azokat a munkafüzeteket kell saját részre megvenni, amibe a gyerekek bele is írnak.
Valóban nem könnyű műfaj nálunk – sem – a felső tagozat. Van, aki pánikszerűen viszi el a gyerekét, de van, aki nem. Az alsóban a többség hatodikig gondolkozik bennünk, és hetediktől olyan gyerekek keresnek minket, akik addig hagyományosba jártak, és valamiért nem működött nekik a dolog.
Az előző tanévben, vagyis hatodikban az osztályomba 17-en jártak. Elsőben 16-an indultunk, 2-3 gyerek jött, ment. Az egyik tendencia nálunk, hogy akik elsőtől ide járnak, hatodik után elmennek. Ennek sok oka van. Számomra az egyik legjelentősebb, hogy egy jól működő rogerses osztályban hatodikra már mindenki mindenkit nagyon ismer, minden kipróbálható kapcsolatot kipróbáltak már, kialakulnak komoly barátságok, és mindaz, amire kamaszként nagyon vágynak – csomó gyerek, párhuzamos osztályok, új ismerősök, fiúk, lányok, átudvarolni a másik osztályba – ez itt már nem tud működni. Az osztályom egy fantasztikus kis csapat volt. Ami hat évig az előnye volt, az lett most a szomorúságunk. Hat évig nagyon együtt voltak, és utána együtt mentek el. Volt, aki csak azért, mert mennek a többiek is, volt, akiről már elsőben tudni lehetett, hogy hatodik után elmegy. Így most, hetedikben – tavaly még nem! – négyen lettünk. Egyelőre nem gyarapodunk gyorsan. Ennek az is az oka, amit itt a kedves szülők már emlegettek: a Rogers Iskola sem való minden gyereknek! Van, akinek több kontrol kell, szűkebb határok, több tekintély, több vezetés – Nextdoor, ebben egyetértünk! Így aztán törekszünk arra, hogy akkor vegyünk fel valakit, ha látjuk benne, hogy képes ilyen körülmények között fejlődni. Ez nem csak a gyerekekre igaz. Fontos, hogy a szülők is tudják, mit várhatnak tőlünk, mire hozzák ide a gyereküket, és mi az, amit mi biztosan nem tudunk nyújtani – hogy aztán ne rossz érzésekkel távozzanak.
A tapasztalatunk az, hogy a tőlünk elmenő gyerek szépen és jól megállják a helyüket máshol. Ki más alternatívban, ki a hagyományosban. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy hozzánk bejönni nehéz. Sőt: minél később jön egy gyerek, annál nehezebb. Egy, a hagyományos iskolában tanult attitűdön növekvő gyereknek valóban nagyon nehéz az itteni – igenis létező – korlátokat meglátni és használni.
A tananyag elsajátításáról. A 2001-2002-es tanévben az OKÉV készített egy országos felmérést. Az ország minden 5. és 9. osztályában egy adott feladatsort kellett a gyerekeknek kitölteni, érettségiszerű szervezéssel, egy adott napon, pontban x órakor elkezdve, hivatalos javítókulccsal, jegyzőkönyvvel. Ezeket a dolgozatokat kiértékelték, és minden iskolának visszaküldték „Diákjaik eredményeinek bemutatása a többi iskola eredményeivel összehasonlítva” címmel. Eszerint matematikából a budapesti iskolák átlageredménye 525 volt, a mi iskolánké 594. Ez azt jelenti, hogy Budapesten mindösszesen 17 iskola diákjai teljesítettek jobban, és 312 iskola diákjai rosszabbul. Magyarból a budapesti iskolák átlageredmény 525, a mi iskolánké 566, tehát Budapesten 64 iskola teljesített jobban, és 267 iskola rosszabbul. Ilyen osztály is van nálunk. Minden osztály nagyon más!
November 11-én tartunk egy nyílt napot, gyertek el! Ott szívesen válaszolunk még a felmerülő kérdésekre!

Gabiiiiii Creative Commons License 2003.10.13 0 0 35
De,lehet,hogy valahol igazad van,de nem hiszem,hogy manapsag egy erettsegi olyan fene nagy teljesitmeny lenne.
A lanyom igazan jo eszu,mar bebizonyitotta parszor,viszont alapvetoen rettenetesen lusta.
O olyan fajta,hogy vagy ra kell szoritani a tanulasra,vagy annyira felkelteni az erdeklodeset,hogy magatol megcsinalja.
A Rogersben egyik modszert sem alkalmaztak.
Tehat a pedagogiai modszereik is megkerdojelezhetok.
Egy 14-15 eves kamaszlanyt kulon tudomany megfogni.
Az onallosagrol...Nem csak az ember munkahelyen vannak szabalyok,ha mar azzal peldalozunk,hanem pl. a csaladon belul is.
Hogy is tudna mukodni egy akkora csalad /mi 6-an vagyunk/ ,ha mindenki menne a sajat feje utan.
Igenis vannak jatekszabalyok es ettol mukodik a dolog.Mindenkinek megvan a feladata,a kotelessege es persze a jogai is,de igenis vannak szabalyok.
A fene nagy ontorvenyusegnek meg megannyi peldajat latjuk:(
Előzmény: holist (33)
nextdoor Creative Commons License 2003.10.12 0 0 34
A legerősebb kritikám a rogersi elvek érvényesítését illetően azzal pedagógus karral szemben, akivel mi találkoztunk, hogy épp az általad megfogalmazottakkal ellentétes: "mérlegelésre és döntésre nem a "mer a szabál az szabál" alapon normakövető, hierarchia-igényes és önállótlan személyiség a legalkalmasabb (amilyent az állami iskolák túlnyomó része nevel), hanem az autonóm, szabad és önérvényesítésre hajlamos és képes személyiség, amilyent (persze ideális esetben) a személyközpontú iskolák igyekeznek (elég erős ellenszélben, persze) nevelni."
Ugyanis az az anomália lépett fel, hogy annak tagadása megengedett, ami "kint" van, a helyi viszonyokat illetően azonban sziklaszilárd az ügy (ld. osztályzás) és a büntetés felelősségrevonás elvei is mások. Alapelev és alapelv között nem szabad különbséget tenni, vannak rogersiánus alapelvek, azok sokban ellentétesek a kinti világéval. Vannak azonban olyan gyerekek, akik számára kinti világ működései közül jónéhány (még akkor is ha rogersiánus szemlélet nem ért azzal egyet) szükséges. Vannak gyerekek, akiknek kellenek határok, kell kontroll, kell vezetés, kell tekintély: ha ezeket megkapja, tud fejlődni.
Lévén, hogy a rogersben is emberek vannak, akik nem ebben a szellemben nevelkedtek, sok esetben komoly saját problémákkal küzdenek, vannak akik, gyakorlatban nem is próbálták még e módszereket, ők is útkeresők. Hibázhatnak. Azonban alapvetés, hogy hiúsági kérdést nem lehet csinálni bizonyos dolgokból, nem lehet bányalószerűen járni egy úton, adódhatnak alternatívák, lehetne igyekezni azon, hogybeiileszthető legyen. Ők is szabályok szerint működnek -- miközben a szabályosságot ítélik el, tagadják meg. Mitől érezheti magát kompetensnek egy rogersi nevelő egy gyerek megítélésében: megengedték maguknak, hogy megharagudjanak a gyerekre, amiért szétesett, amiért az ő tekintélyüket nem tudta elismerni, amiért azt is elmondta, hogy miért történt mindez: mert a neki tett ígéreteket nem tartották be. Időről időre újabb megállapodások szerződések születtek, próbálkozás volt, és nem ellenőrizték annak betartását, a gyerek dolgozott és nem kapott sem megerősítést, sem figyelmeztést, ha letért. A történelem tanár megállapította a gyerekről, hogy szivacsagya van, hihetetlenül sokat tud. Amiért azonban Miklós kelletlen volt és nem igazán érdeklődő, előttem és a gyerek előtt kifejezte abbéli nagy megbántottságát, amiért a gyerek őt nem fogadja el. Meg is buktatta. (ja szeptember 5-én értesültünk erről, amikor már beirattam -- a vége jó lett, közöltem, hogy a közoktatási törvény rájuk is vonatkozik, azonban hasznos lenne a gyerek számára egy osztályozó vizsga, Apáczais tanár barátomat kértem meg a felkészítésre, aki a második találkozáskor azt mondta, hogy panaszt tenne, ugyanis a gyerek mindent tud, azt is ami nem tankönyvi, olyan összefüggéseket lát, amit nem taníthattak neki.) Az osztályozó vizsga sikerült, egy hónap múlva kivettem a gyereket, ugyanis nem hivatalosan eltanácsolták, magatartási problémák miatt -- ezt a közoktatásban is remekül meg lehet élni
A személyközpontúság is éppoly személyfüggő, az a sajnálatos, hogy berkeken belül dől el, kit tartanak alkalmasnak az iskolában közreműködni, holott bizotsabb lenne, ha jó hosszú és tartalmas tréninget követően független, igazi szakértők által kerülne mérésre a jelöltek alkalmassága. (megengedhetetlennak tartottam, hogy az informatikát pl. egy még tanári diplomával sem rendelkező, egzisztenciális problémákkal küzdő és ezért rendszergazdai állást betöltő szülő tanította, aki nyíltan utálkozott, káromkodott, majd kitiltotta az informatika fogl.-ról a gyereket.
Hogy arra is válaszoljak, amit nekem szántál: azért mert függetlenül dolgozom, nem jelenti azt, hogy megengedhetem magamnak, hogy autonóm, szabad és önérvényesítéső lehessek, ugyanis nekem kell megnyernem a munkát, nekem kell megtartanom, nekem kell megfelelnem, mert ha kiutálok mindenkit aki potenciális munkaadó, akkor majd mehetek fene önállóan kukázni
Előzmény: holist (31)
holist Creative Commons License 2003.10.12 0 0 33
Durvát kérdezek, bocs.

Gabiiiiii, nem lehet, hogy a Te gyereked nem is akar érettségizni? Hogy csak Te akarod nagyon, hogy érettségizzen? Az biztos, hogy egy jól működő Rogers iskolában senkit nem fognak semmi olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, csak azért, mert a szülei meg akarják - és én ezzel teljesen egyetértek, sőt, elvárom, hogy ez így legyen. Nem lehet, hogy ennyire egyszerű a dolog? Van valami természeti törvény, ami előírja, hogy értelmiségi szülők gyermekének az értelmiségi pályát kell választani, vagy lehet, hogy csak egy rakás túlzott, irreális elvárásoktól szenvedő és végül megnyomorodó gyerek van?

Akinek nem inge, ne vegye magára.

Üdv,
holist

Előzmény: Gabiiiiii (27)
holist Creative Commons License 2003.10.12 0 0 32
Megmondom az őszintémet, piszok jól.

holist

Előzmény: oroszb (30)
holist Creative Commons License 2003.10.12 0 0 31
Ezt én teljesen meg tudom érteni, én is ellentmondásos híreket hallok az Aga utcai Rogersről. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a mi iskolánkról is nyilván ellentmondásos híreket lehet hallani, innen is vittek el gyerekeket, egyszer egyszerre sokat is (mert a szülők ki akarták erőszakolni az osztályzást, ám a tanári kar nem ment bele - szerintem hála istennek - az akkor teátrálisan elvonultak közül már jópár visszajött - szó nélkül visszavették őket). És ismerek olyan, testileg fogyatékos gyereket is, aki az Aga utcába jár, és elégedett. Lehet, hogy még osztályszinten is eltérések vannak, sőt, még egy adott tanár is bejöhet egyeseknek, míg másoknak nem. Saját tapasztalatból nem tudom, hogy Pesten mi van, de itt többször, amikor elég reménytelennek éreztük a helyzetet pusztán azért, mert úgy éreztük, olyan problémánk van, amire az iskolában biztos nem lesznek fogadóképesek, kiderült, hogy igenis, lehet róla beszélni, mindenről lehet beszélni, és változtatni is lehet.

Kedves nextdoor: nem értem ezt az ellenérvet (ha jól látom, annak szántad): "Én azt mondom, hogy ugyan főnönköm nekem sincs, de piaci viszonyok vannak, megrendelők és én mint megbízott, véleményem is van más, mint nekik..." - hát épp ez az, ha te is független vagy, akkor tudod, hogy az érdekeidet és az elveidet rendszeresen mérlegelned kell, és döntened kell arról, pl., hogy kivel akarsz és kivel nem akarsz együttműködni, hogy kiben bízol és kiben nem. Márpedig az ilyen jellegű mérlegelésre és döntésre nem a "mer a szabál az szabál" alapon normakövető, hierarchia-igényes és önállótlan személyiség a legalkalmasabb (amilyent az állami iskolák túlnyomó része nevel), hanem az autonóm, szabad és önérvényesítésre hajlamos és képes személyiség, amilyent (persze ideális esetben) a személyközpontú iskolák igyekeznek (elég erős ellenszélben, persze) nevelni.

Üdv,
holist

Előzmény: nextdoor (29)
oroszb Creative Commons License 2003.10.11 0 0 30
" Egy másik illető dobolást. "

höhö, ez tecc, ezt a szerénységet :-))
és tessék mondani jól tanít?

oroszb

Előzmény: holist (28)
nextdoor Creative Commons License 2003.10.11 0 0 29
Én azt mondom, hogy ugyan főnönköm nekem sincs, de piaci viszonyok vannak, megrendelők és én mint megbízott, véleményem is van más, mint nekik...
A társadalmi beidegződéseket két iskola (illetve az onnan kikerülők) még nem biztos, hogy hatékonyan más irányba terelhetik.
Sommás véleményt sem karok persze nyilvánítani, az én gyerekemmel nem törődtek, hagytak egy súlyos szorongást kialakulni, sőt generálni -- majd elengedték az egész problémát, mindezt három év után, s addigra a gyerek totál kiborult, öndestruktív folyamatok indultak be. amíg ude eljutottunk (nyilván én is benne vagyok) észrevételeimet elbagetellizálták, segítséget konkrét kérésre sem nyújtottak. A rogersiánus szemlélet, a módszerek nálam zsigeriek, de szigorlati témám is volt, azonban alkalmazása igen erősen személyfüggő (mi nem az?). Mi nem azokkal az emberekkel találkoztunk, akik az elvekkel azonosulni voltak képesek, más motivációkat helyeztek fölé.
Előzmény: holist (28)
holist Creative Commons License 2003.10.11 0 0 28
Sziasztok!

Én csak annyit szeretnék mondani, hogy van Magyarországon egy másik Rogers iskola is, Tatán. Mi ezért az iskoláért költöztünk ide tavaly augusztusban, és nagyon nem bántuk meg, úgy is mondhatnám, fényesen bevált. Négy gyerekünk jár ide, most egy hatodikos, egy másodikos, egy elsős (öt és fél évesen gond nélkül felvették, miután megtárgyaltuk a dolgot, Misi nagyszerűen érzi magát, miután több, mint egy évig megtagadta az óvodába járást, alapvetően azzal, hogy unalmas). A legkisebb meg óvodába jár(ogat) - mert itt óvodától gimnáziumig minden van. A tandíj tavaly 10,000 volt, idén, mivel tornatermet és uszodát akarnak építeni, nagy elnézéskérések közepette felemelték 12-re. Reggeli-ebéd-uzsonnával együtt fizetünk havi 60-at, ami sok, de nekünk tökéletesen megéri.

Ide is kb. 150 gyerek jár, nagy a fluktuáció. Sok olyan gyereket hoznak ide, aki normális iskolában kezelhetetlennek bizonyult, ezek közül csak azok maradhatnak, akik 1-2 hónap alatt itt kezelhetőnek bizonyultak, de ez elég sok. A kimondottan a szülők Rogersiánus elkötelezettsége miatt érkező gyerek kevés. Ennek ellenére nagyon baráti és közvetlen a légkör. Amikor először voltunk itt, tulajdonképpen két dolog ragadott meg. Az egyik, amit oroszb is írt, hogy a gyerekek odajöttek, kezdeményeztek, érdeklődtek. A másik, hogy a legkülönbözőbb korcsoportok játszottak együtt, értelmes játékokat (foci, saját kiötlésű bonyolult fogócskák, köteles-ugrálós, stb.). Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én élményem egy normál iskolai szünetről az, hogy a lányok vihogva piszkálják egymást, a fiúk meg üres tekintettel, karatét imitáló mozdulatokkal elszántan rugdossák jobb esetben a levegőt, rosszabb esetben egymást.

Ami a legfontosabb: a gyerekeink nagyszerűen érzik magukat az iskolában, a legritkább esetben betegek és akkor is be akarnak menni. A tanításnak fél háromkor vége, de ha ötig értük megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy találnak maguknak elfoglaltságot. Nagy kosárlabdaélet, atlétika is van, mindenféle szakkörök, az egyik zenetanár tanít zongorát is. Egy másik illető dobolást.

Véleményem szerint a tanári kollektíva kicsit kevésbé nyitott és személyközpontú, mint amilyennek mutatja magát, neurózis és rejtett konfliktusok itt is vannak, de hát hol nincsenek - itt legalább foglalkoznak vele. Én is elkezdtem a személyközpontú terapeuta képzést (amit az iskola vezetője tart, három éves, évente egyszer 8 nap és három hosszú hétvége elmenős), és elég hasznosnak találom (plusz színtiszta hedonizmus - mindig szép helyekre megyünk, és jókat beszélgetünk viszonylag normális emberekkel - hát négy gyerek mellett ez ritkán jön össze).

Azoknak, akik az "életben" található szabályokkal, rendekkel és "kőkemény szankciókkal" példálóznak: ezt én is rendre megkapom. Két dolgot szoktam rá mondani: az egyik, hogy tudományos, hosszú nyomonkövetéses vizsgálatok bizonyítják (erről a Vekerdy szokott hosszan áradozni) hogy minél tovább van elfogadó, barátságos, személyközpontú, támogató környezetben a gyerek, annál JOBBAN fog tudni alkalmazkodni később a világban általános ellenséges, rideg, hierarchikus, igazságtalan társadalmi rendszerekhez - bár nem feltétlenül úgy, hogy betagozódik. A másik dolog meg ez: ami engem illet, nagyon remélem, hogy az én gyerekeimnek NEM LESZ főnöke, mint ahogyan nekem sincs, hanem független, önálló és szabad személyiségként fogják megoldani a megélhetésüket és az életüket. Lehet, hogy a világ ma olyan, amilyennek ti mondjátok, de többek között azért olyan, mert egy csomó ember beletörődött abba, hogy ezen nem lehet változtatni, így van és kész.

Üdv,
holist

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!