Éppen a minap gondolkodtam el afelett, vajon vezethet-e recesszió sújtotta világunk odáig, hogy ne adj sors, végső elkeseredésükben itt is felbukkanjanak afféle kamikazés szerepkörben tetszelgő öngyilkos merénylők?
És erre lám, miféle döbbenetes mondatra bukkanok egyik megyei hírportálunkon található könyvajánlatban, mely címe: Az alvilág zsoldjában.
Íme:
"- Miért írod le mindezeket?
- Mert nem akarom magammal vinni a sírba .... nézd, nyilván megkeresnek majd, de jöjjenek ... mit tudnak velem kezdeni?
- Megölnek ...
- Na és? A rák hamarabb végez velem ..."
Ugyan e könyv szerzője más kategóriát képisel, mint a mindennapok szürke embere, de következményekkel nem törődő dac, az bárkiben felszínre kerülhet.
Igen, a saját és szerettei sorsa miatt végsőkig elkeseredett ember másként gondolkodik, ha a megpróbáltatások kegyetlen végkifejleteként még halálos betegségével is szembe kell néznie. Pláne, ha kerek-perec közlik vele: jóember, az ön napjai meg vannak számlálva, ön a legkörültekintőbb kezelés mellett is legfeljebb még három hónapig élhet.
Vajon miféle gondolatok császkálhatnak egy ilyen ember fejében, vajon miként tekint azokra a sérelmekre, melyek élete során érték méltatlanul?
Huhhh, az eredmény ijesztő, összesen 28700 találatot dobott ki a rendszer.
Persze, hogy ez nem mind különálló eset, de ne feledjük, ez csupán magyar nyelven mutatja a történéseket.
Ötletszerűen bele-beleválogattam a találati linkekbe, hát kérem, ugyan ez a műfaj zömében vallási fanatikusok sajátossága, de akad itt végsőkig elszánt ember az élet minden szférájából.
A legjellemzőbbek talán az iraki, afgán, orosz, csecsen, tamil, palesztin esetek, de akad kínai, amerikai, mitöbb belga is közöttük.
Fasiszta időknek is voltak vérgőzösen fanatikus, és a lehetőségekhez képest relatíve józanabbul gondolkodó résztevői, így van ez a békés idők mindenkori pártpolitizálásában is: sok-sok fanatikus pártkatona, és kevesebb számban olyan objektíven gondolkodók, kik minden időkben emberek kívánnak maradni.
Utóbbiakat szokták sötét lelkű fanatikusok árulóknak kikiáltani.
Gazsó Ferenc tökéletes cinizmusnak nevezte a nyilvánosságra került Gyurcsány-beszéd azon mondatát, miszerint "Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek."
"Kikerült egy hangfelvétel, nem tudom, hogyan és nem tudom miért, de nem bánom. És nem is szégyellem. Szenvedélyes beszédet mondtam május végén Balatonőszödön a frakcióülésen. Szenvedélyeset és szabad szájút, olyat, amilyet az ember a sajátjainak, barátainak, kollégáinak időnként mond" - magyarázza olvasóinak a miniszterelnök blogjában.
Közzétette blogjában a miniszterelnök azt a május végi felszólalását, amely vasárnap került nyilvánosságra. "Nos, úgy döntöttem, hogy azt a szöveget, ami nekem rendelkezésemre áll, szó szerint, változatás nélkül közzéteszem. Tudom, hogy vannak benne olyan mondatok, amelyek jó sok muníciót adnak az ellenzéknek. Tudom, hogy ki is fogják ezt használni. Lelkük rajta. Nekem az országra kell tekintettel lennem. Nemhogy nem hátrálok, de ezek után még határozottabban képviselem azt a politikát, amiben hiszek. Szenvedélyesen, mint eddig. Jöjjön a szöveg, úgy, ahogy az eredeti, a frakcióülésen készült hivatalos hangfelvétel alapján rendelkezésre áll."
"Az amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen.
Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Hogy a maga biztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.
Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körül ülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel, meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van gyerekek.
Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmai politikai egységet, mint soha ebben az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen. Igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe.
Mikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert hát az Alkotmánybíróság vissza küldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött – mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebben a fázisban még – öt-hat-hét ember. Reggeltől éjszakáig. A szó legszorosabb értelmében. Hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p….ba ezzel. Gyerünk előre.
Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.
Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal, mert még miniszteri problémák – ismeritek.
Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk.
Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani.
Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.
Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.
Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja? Úgy én is tudok konzisztens lenni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.
Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírná ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.
Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform, vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.
És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt.
Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat.
Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. E helyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz.
Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy ő, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén fölülemelkedni és megkötni új ……ket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy á, francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort…
Nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a százkilencven ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem. Először csinálják. Máskor meg azt, ….. engedje el, hogy hadd csinálhassák. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam.
Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel. Nálunk, akik nálunk ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, a Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek kell, mindnek el kell hinni. Egyedül, külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegynéhányan az asztal körül, és el kell fogadni.
Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben, a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodom. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egy valami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni a …. Dehogy.
Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennünk. Nem diktálom. Nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát neki. Ezt tartom a dolgomnak. És ha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy Á-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van Á-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen.
Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztón nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikötök mondta, az mégis csak – talán az Arató Gergő – azért mégis csak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány.
Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Mert politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.
De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni.
Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.
Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.
Lakat T. Karcsika nem először vonultat fel toprongyokat, most egyből halomnyit, mely bandérium kalákában adta elő a lenyúlós Sass karmesterkedése alatt, a Válogatottan Büdös Görények Hahotáját.
Sajnálatos dolog, hogy egykori bajaiak hazatérvén miként látják a mai Baját (lásd: baja.hu).
Egy régi Bajai a mostaniaknak.
"Megint eltöltöttem egy hetet a szülövarosamba, lehet hogy ez az utolso lessz. Nem a korom miatt, hanem azert mert nem szeretek mergelödni Szerencse hogy vannak meg segitö emberek akiknek ezuttal is köszönetet mondok. Baja allitolag a vizek es izek varosa.En ugy latom,sok semmittevö allasbeli ember nem ert ahhoz ami a mukaja lenne. Itt nemcsak a föterre gondolok ami majdnem a szenes utca minöseget eleri.Peldaul, ha mint en megint kis motorcsonakkal akartam a dunat 30 ev utan megint mint Eber Sanyibacsival bajarni, ez lahetetnen. Elsö problema, vizre tenni a hajot, utana tiszteletkörök a kispandur körül akkor is ha senki sem fürdik. A dunan szinten, venduna stb. rendörsegi tulbuzgalom jelei. Hogy mire jo ez azt senki sem tudja. A szigeten ottmaradt apolt felesleges homokgat. Agaticsek idejeben nem artott az arviz,es ha valakioda epitett annak a vedese nem közfeladat...A "setalo utca" meg azo a köveken buckdacol az ember ahol en meg a buszunkat vezettem...Ugy latom hogy a regi közmondasokban sok igazsag rejtözik az elsö talan: sok szakacs elrontja az etelt, a masik, fejetöl büzlik a hal ne vegyetek roszneven de igy sohasem lessz idegenforgalom a varosban. Ezzel zarom is soraimat jol tudva hogy nem hasznal, valamikori bajai Blücher Lajos"
"A banki felmérés azt is kimutatta, hogy a ledolgozott órákért átlagban mennyit kapnak a világ különböző részein az emberek: az amerikaiak óránként 12 eurót, a nyugat-európaiak 11-et. A világátlag egy kicsivel több mint 6,5. A kelet-európai országokban élők 2 eurót keresnek."
Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy mi, mivel az EU tagállama vagyunk, nem a kelet-európai bérnívó jellemez bennünket, be kell látnunk tévedésünket.
És mivel itt átlagról szól az írás, ez bizony azt jelenti, hogy Magyarországon rengetegen élnek olyanok, akik 1 eurót, vagy még annál is kevesebbet keresnek ledolgozott óránként. Nem egy esetben feketén, nem egy esetben kemény fizikai munkát végezve!
Tehát egy meglehetősen henye francia átlagmunkás tizenegyszer többet ér, mint egy a belét kidolgozó derék magyar ember.
Summa summarum: dögöljön meg mindeki, aki nekünk ezt a sorsot hozta a nyakunkra. De ne akárhogy. Dögöljön éhen!
Ma reggel a királyi csatornán rendőrségi akciókról tudósított a TV.
Nincs elég baja ennek a baromsorba került népnek, muszáj még zrikálni is: na vajon mi csillog a jegyzőkönyvet töltő rendőr csuklóján (nem, nem az, bármennyire is kézenfekvő), mint egy jó vastag, szerény becsléssel is kétszázezret érő arany karkötő. Tévedés, nem volt roma a csávó!
Bú és bá, micsoda szégyen, hova az eddigi emelt fő, most aztán semmivel sem lesz ez a fociduett szalonképesebb nemzetközi megítélésében (mert együtt nevetünk, és együtt sírunk), mint a lehúzott olasz, lengyel, vagy más feketepontos galádok.
Magyarország hosszú évek óta egy nászágyon heverve enyeleg Horvátországgal, és most a számtalanadik izzadt kör után akar hirtelen rádöbbenni arra, hogy a milyen büdös a partner lehellete.
Adva a bazárit, mintha mi különbek lennénk, holott nagyon is egymásra talált e páros, nincs itt penetranciában különbség egy deka sem, egyiknek a szája büdös, másiknak lábszaga van. Egy-jedan! Jedan-egy! Zsák és az ő foltja ...
Albánia arra készül, hogy négyzetméterenként egy euróért kínáljon külföldi befektetőknek állami földeket. A várhatóan idén szeptemberben beterjesztendő akciótervet Sali Berisha miniszterelnök jelentette be azzal a céllal, hogy külföldi befektetésekkel kihúzza az országot a szegénységből, és közelebb vigye Európához. A tervnek része lesz a befektetőbarát adózás- és gazdaságpolitika bevezetése is.
Nem szabad, hogy illúzióink legyenek – idézi az EUbusiness a kormányfőt –, egyetlen más országnak sincs annyira szüksége külföldi befektetésekre, mint Albániának. A balkáni állam Európa egyik legszegényebb országa. Egy ENSZ-jelentés szerint hárommillió lakosának több mint egynegyede él a szegénységi küszöb alatt. Ellenben már felfedezhetők a javulás jelei. Külföldi szakértők szerint az ország GDP-je az utóbbi hét évben folyamatosan 6 százalék körüli mértékben nőtt, az inflációs ráta pedig 3–5 százalék között ingadozott. A külkereskedelem viszont súlyos hiánnyal küzd, az import értéke négyszeresen meghaladja az exportét.
Tirana júniusban stabilizációs és társulási egyezményt kötött az EU-val. Az albán kormány a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc fokozásával kívánja szorosabbra fűzni kapcsolatát az EU-val – közölte Berisha a Financial Timesnak adott interjújában. A hatóságoknak már eddig is több, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szervezett bűnözői csoportot sikerült leleplezniük.
VG"
_______________________
Egy másik aspektus:
Hogy is van ez?
Albánia 10000 EUR/hektár áron kívánja földjét értékesíteni (kb. 2700000 Ft/Ha)?
Magyarországon meg szaré-húgyé juthat bódog és bódogtalan hozzá?
Zsíros Bácska földje már ennek ötödéért, hatodáért idegen kézbe juthat?
Mivel egy-egy ilyen fotózás általában közönséget is szokott vonzani, kutya kötelességemnek tekintem szóvá tenni (akár a terület önkormányzati képviselője helyett is - nem tudom, ki az) a nép kommentárjait.
Nos, én ezt most szitokszavak nélkül letömörítem.
A külterületen sem állatok, hanem emberek élnek, még ha őket huszadrangú polgárainak is tekinti a város, az állam.
És ezeknek az emebereknek is vannak gyerekeik, kik óvodába, iskolába járnak.
Szép dolog a lemurvázott "fűutca" (köszik szépen), de a leágazó dűlőutak állaga változatlanul olyan, hogy a kis lurkók nyakig sárosan érnek úticéljukhoz, amennyiben olyan az időjárás, "természetesen" kitéve magukat társaik kíméletlenül gúnyolódó megjegyzéseinek: "büdös mocskos tanyasiak", és így tovább sokkal durvább előadóstílusban.
Ezeknek az embereknek, ha zúzottkőre nem telik, már az is hatalmas segítséget jelentene, ha egy tolólapos traktor időnként elegyengetné a lakott dűlőutak felületét, legalább a nyakig érő gödröket eltűntetendő.
Olyan szép is lenne az, ha Baja város polgármestere (és más illetékesek), nem csak olvasnák az ilyen sorokat, hanem valamiként reagálnának is rájuk, még inkább, ha valamit kézzelfogható módon tennének is.
Lám-lám, városunk igyekszik szorgosságra szoktatni lakosságát, a Négyker pógárai is örömmel használják a kihelyezett szemétgyűjtő konténereket, hiszen önmaguk körül adatik meg az igényesebb környezet látványa.
Azaz adatna meg, ha nem fogadna bennünket az alábbi látvány!
Felületes szemlélőben szinte következésszerűen merülhet fel, hogy fene a piszok galádjait, ott az a kurva konténer, mégis szanaszét dobálják le szemetüket a lusta lajhárai.
Csakhogy, kérem szépen, ez így nem igaz!
Ugyanis a következő eseménysornak voltam szemtanúja a múlt hét végén.
Áll a konténer, dugig tele tartalmával, de ami rajta tornyosul, az is szépen be van zsákolva, látható, hogy éppen iedeje lenne már elszállítani (naná, hogy nem volt nálam fotómasina).
Mi történik röviddel később?
Szállítójárművel megjelennek a cég emberei, a konténeren lévő zsákokat ledobálják, a konténert szokásos kampózással/billentéssel kiürítik, vissza a helyére, és a szétdobált zsákok maradnak mellette, később azt a látszatot teremtve, mintha a nép lenne dög az edényt célszerűen használni.
Jó-jó, tudom én, hogy nem a Szegedi Tudományegyetem Élelmiszeripari Karán szereztek diplomát ezek az emberek, de legalább a gépjárművezetőben lenne annyi kurázsi, hogy sűrű seggberugdosások közepette járműve tárolóterébe dobáltatná kísérőivel a bezsákolt szemetet.
Íme a Négyker választási útja, a helyiek nemes egyszerűséggel csak Cucilista ródnak híják (tavasszal választási fogásként kapott olyan amilyen burkolatot, ez az egyébként tengelytörő kátyukkal teli szakasz).
Lám, néha mit nem képes eredményezni egy feltűnő fényképezgetés.
A minap még az alábbi látvány akadályozta a kilátást a bajai kórház és szociális otthon között Rókus utcára hajtók számára, de lám, árgus tekintetek meglátván ügyködésemet, éles logikával kikövetkeztették a fotózás okát, és rövid időn belül illő és okszerű virággondozást végeztek a hajladozó dzsumbujon.
Kétség kívül szép látványt Baján a Rókus utcában a zöldellő gesztenyék, a dúsan virágzó liliomok.
Bármennyire is szép esztétikailag valami, az viszont gond, ha óhatatlanul is balesetforrássá válik. Felvételemen a stoptáblánál megálló gépjárművezető számára ilyen kilátás nyílt balra pár nappal ezelőttig.
Közel sem vagyok biztos abban, hogy egy ilyen dúsan virágzó növényt közvetlenül az útszegély mellé kellett volna ültetni, különösen nem olyan helyen, ahol olyan tér adott, mint a szociális otthon előtt.
Én még egy ilyen szájbarettyintett hülye várost nem láttam életemben, amilyen Baja!
Nem elég, hogy a főközlekedési utakon általában a legzsúfoltabb órákban végeznek "útkarbantartási" munkákat, most ismét demonstráljuk sajátságos "logikánkat".
Sem előbb, sem később, az ünnepekre készülődés legforgalmasabb napjaira időzítették az 51-es számú főút, és a Pázmány Péter utca kereszteződésében kiépített közlekedési lámpa üzembehelyezését.
Hadd kínlódjon a sok barom, hadd csuszkáljanak össze-vissza a közlekedők, részint a hol síkos úttest, hol a követhetetlen útburkolati felfestések (átfestések, felületes átvakarások) káotikussága miatt. Még nappal sem lehet kivenni rendesen, miként variálták át a sávokat, de estefelé kész tragédia mindez, pláne, ha netán még a hó is belepi, na akkor aztán tesz majd a rendről a megszokottan ösztönös közlekedés.
Volt nekünk egy kifejezetten baromkodásra nyitott topicunk, viccekkel, karikatúrákkal, tömény hülyeséggel, de valamilyen oknál fogva csupán amiatt, mivel a közismert magyar rajzfilm apropójából "nyóckeres" cím alá vettem a figurát, érzékeny lelkű sötétházi sasolók töröltették :(.
Ezek pl. most itt alább viccek:
"Igazgató kérdezi a szőke tanítónőjét: - És mondja, megvan elégedve a helyzetével itt az iskolánkban? - Igen, igazgató úr, csak a hamutartó nyomja a vállam."
"Szőke tanítónő elmegy az iskolaorvoshoz. - Doktor úr, nekem kevés a férjem. - Hölgyem, akkor tartson szeretőt! - Az is van, de az is kevés. - Akkor tartson többet! - De doktor úr, az is megvan, de úgy is kevés! - Hölgyem, akkor azt kell hogy mondjam, maga beteg. - Legyen szíves ezt írásba is adni, mert mindenki azt mondja a tantestületből, hogy kurva vagyok.""Szőke tanítónő bemegy az iskolaorvoshoz: - Doktor úr, én Bruce Willistől akarok gyereket! - Sajnálom hölgyem, de ebben nem tudok segíteni. Eltelik 5 perc, bemegy egy másik tanítónő, ugyanezzel a problémával. Az orvos neki is ugyanazt mondja. Telnek-múlnak a napok, a héten már a harmincadik nő megy be a rendelőbe ugyanazzal a kívánsággal: - Doktor úr, én Bruce Willistől szeretnék gyereket! Erre a doki felvágja az asztalra, kigombolja a nadrágját és nekiáll... - De... doktor úr!! Én a Bruce... - Nyugodjon meg, hölgyem! Tele van a tököm Bruce Willis-szel!"
Az élet oly sokszínû-sorozatunk legújabb darabjában Naiv Ügyfél magától megy tanúskodni a rendõrségre, de a kapitányság elõtt kerékbilincset kap, majd elhûl azon, hogy csak készpénz fejében hagyják futni, lepicsáz egy telefonos ügyintézõt, és a végén majdnem megüti a guta. A. vajon a saját pechjének a kovácsa vagy ártatlan áldozata egy hülye rendszernek? Az egész a sors igazságos büntetése amiatt, hogy valaki saját jószántából megy egyenruhások közé? Ön mit tett volna A. helyében? Sztori alant.
Az alábbi velem megesett kissé terjedelmes de nagyon tanulságos történetet gondoltam közzétenni a köz épülése érdekében!
Elõzmények: Még októberben szemtanúja voltam egy autórongálásnak és a közbizonságot szívügyének tekintõ felelõs állampolgárként úgy gondoltam, hogy önként felajánlom tanúskodásomat a sértett félnek, aki ezt köszönettel el is fogadta. Ennek folyományaként a napokban felhívtak a XIII. kerületi Rendõrkapitányságtól, hogy meg kellene jelennem náluk tanúvallomást tenni az ügyben és meg is állapodtunk a következõ nap de. 11 órában. A folyomány: Mint amolyan dolgozó ember éppen egy tárgyalásom volt aznap reggel a XXII. kerületben és gondoltam, hogy autóval visszafelé menet hamar letudom a dolgot, mivel az eljáró rendõrtiszt is azt mondta, hogy kb. 15 perc alatt végzünk. Aki nem ismerné, a helyszín a XIII. kerület Szabolcs u. és Aba. u. sarok. Amirõl azt kell tudni, hogy a Szabolcs u. végig parkoló de folyamatosan dugig van. Ott parkolót kifogni nagyobb szerencsét igényel, mint jegyet kapni a legújabb Harry Potter filmre. Az Aba utca pedig végig megállni tilos. Mivel munkaidõben lévén nem szerettem volna hosszú percekig bolyongani a környéken a parkoló miatt, beálltam az egyetlen kézenfekvõ helyre ami adta magát, a kapitányság elõtti parkolóba, amelyben több üres hely is volt. Ki volt ugyan téve a "behajtani tilos-kivéve rendõrség" tábla, de optimistán úgy gondoltam, hogy csak nem cseszegetnek egy becsületes (= naiv) állampogárt, aki épp az õ idézésükre jelent meg, hogy eleget tegyen állampolgári kötelességének a közjó szolgálata érdekében. A kapus poszt ugyan figyelmeztetett, hogy gond lehet belõle, de nem is igazán értettem, hogy ki és miért bírságolna ott meg? Végül is hivatalos ügyben járok vagy mifene? Aztán a mintegy félórás kihallgatást követõen világossá vált elõttem a helyzet! Ugyanis az autómhoz visszatérve, döbbentem tapasztaltam, hogy kerékbilincs van rajta és még mintegy 3 sortársam jármûvén is! A gondosan elhelyezett matrica szerint az igen szorgalmas Közterület Felügyelet helyezte el a bilincset melyet nagyon szívesen eltávolítanak 15 000 Ft ellenében!!! Nem akartam hinni a szememnek!!! Magamból kikelve hívtam a megadott számot az eljárás tisztességtelen voltát sérelmezve, ahol is egy kimért nõi hang közölte, hogy tömegközlekedéssel kellett volna mennem! Mikor erõteljesebb hangon azt firtattam, hogy ugyan mire fel osztja õ be azt, hogy én a munkaidõmbõl mennyit szánjak egy hivatalos kötelezettség intézésére, illetve, hogy honnan kellett volna tudnom, hogy egy közintézmény elõtt nem lehet autóval megállni csak unottan annyit kérdezett, hogy akkor le akarom-e szedetni a bilincset vagy nem? Erre már végképp lemállott rólam a civilizációs máz és finoman azt mondtam, "hogy mégis mi a p....csát gondol, talán hagyjam ott az autót?! Erre szó nélkül letette! Várakozás közben volt idõm tanulmányozni a kihelyezett matricát és feltûnt, hogy a felirat szerint a bilincset csak akkor veszik le, ha a helyszínen kifizetem az összeget!! Mivel több nyelvet is értõ ember vagyok ezért feltûnt, hogy az angol és német nyelvû felirat nem tartalmaz ilyen, a Felügyelet cashflow-ját kedvezõen befolyásoló passzust, ezért úgy gondoltam, hogy az ügyes próbálkozások kategóriájába tartozó trükkrõl van szó, hiszen milyen idióta szabály írhatja azt elõ, hogy ennyi készpénzt kell magunknál tartani arra az esetre, ha meg találnának büntetni? A Felügyelet kb. félóra múlva helyszínre érkezõ embere azonban rádöbbentett a rideg valóságra. Ha nem fizetek a helyszínen, marad a bilincs! Teljesen kész voltam!!! Mikor neki is feltettem az adekvát kérdést, hogy mégis mi ez a gusztustalan lenyúlás és mi az, hogy nem tud csekket adni, akkor szenvtelenül közölte, hogy csekk pedig nincs és miért nem álltam meg a Kikánál (kb. 600 m) és különben is a Rendõrkapitányság külön kérésére járnak el!! Erre már nem is tudtam mit mondani!!! Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, de egy jól kitervelt helyzet csapdájában érzeztem magam. Mivel nem volt nálam ennyi kápé egy újabb órás várakozás következett, amíg egy kollégám megérkezett a "váltságdíjjal" és újra kijött a bilincses kocsi. Ezt az idõt azon túl, hogy a megpróbáltam a vérnyomásomat a bizonságos határértékre leszorítani, felhasználtam arra, hogy a kihallgató nyomozótól kérjek egy igazolást arról, hogy hivatalos ügyben jártam el és egy füst alatt bejelentkeztem a kerületi Fõkapitány december eleji fogadóórájára. Ja és közben megállapítottam , hogy minden kétséget kizáróan az egy négyzetméterre esõ közterület felügyelõk aránya itt a világon a legmagasabb, mivel kb. félóránként megjelentek és végigbírságolták azokat a szerencsétlen balekokat akik az Aba utca padkájára álltak fel. A dolgok innen kezdve jól olajozottan mentek. Bilincses ember jön, pénz és bilincs megy, kp-s számla (korrekt nem???) kézbe és mindenki balra el. Az egész buli nem tartott tovább mint 2 óra! Tanulság? Mindenki vonja le magának! Bennem kettõ merült fel. Egy: Milyen rendõrség az amelyik ismerve a helyzetet, elnézi sõt elõsegíti ennek az áldatlan állapotnak a fennmaradását és arra nem képes, hogy akár a saját alkalmazottak parkolóinak rovására felszabadítson kb. 10 helyet annak érdekében az általuk munkaidõben beidézett és véletlenül autóval közlekedõ szerencsétlen polgár ne legyen kitéve ilyen gusztustalan kicseszésnek. Nem nagy dolog lenne, de a gesztus!!!! Kettõ: Ki vagy kik azok a szemét barmok, akik úgy gondolják, hogy joguk van olyan rendeletet hozni, ami kötelez minket arra, hogy készpénzben váltsuk meg a büntetésünket és ha éppen nincs nálunk ekkora összeg, vessünk magunkra! Hajrá Magyarország, vigyázz Európa, itt vagyunk!!! A.
A mellékelt "érdekes" fotó kering emilben régiónkban, célja számomra ismeretlen, de az is lehet, hogy új népszokásként kívánják a fővárosiak ajánlani számunkra vidékieknek. Hogy a környezeti megjelölés igaz-e, azt leginkább azok képesek megítélni, kik otthoniasan mozognak honunk ilyen szegleteiben.
Alábbi rögtönzött 'szociográfiámat' látván egyik barátom felhívott, és egy aranyos kis történetet mesélt.
Nővérével együtt andalogtak egyik Baja környéki település temetőjében családi sírjukhoz tartva, és haladtukban egyik nem éppen szegénységet gyaníttató kriptánál, egy idős asszonyt láttak kovácsoltvas padon ülve, ki magányában keservesen sirdogált.
Még köszönéssel sem akarták megzavarni gyászában, így tapintatosan kis kerülőt téve, diszkrét csendben folytatták útjukat.
Kérdi barátom a nővérét: mi történt a Julis nénivel, ki halt meg a családjából, hogy így el van keseredve?
Mire a nővér: dehogy halt meg valaki is, csak arról van szó, hogy a szép kriptát jó előre megépítették, és a Julis néninek - akinek férje is él, a fia is - az a mániája, hogy ha majd ő meg fog halni, biztos senki sem fogja a családból megsiratni, így míg él, ő maga jár ki időnként saját leendő halálát ekként gyászolni.
Az időnként szakadéknyi társadalmi különbségek, megtalálhatók halálunk után is.
Ebből a szempontból most Baján, a Bokodi úti temető egy kiragadott szegmensét mutatom be.
A temető legkevésbé gondozott, időjárás marta, sok városunkban "sanghajként" emlegetett szegénynegyedre emlékeztető, perifériára szorult része. Itt a sírok keresztjein sok esetben csupán egy név szerepel, se a születés, se a távozás dátumával. Pedig itt is emberek nyugszanak, méltóságukban tiport emberek.
A középosztály blokkházai. Kis helyen, kevés kiadással, megadva a végtisztelet módját, a kötelező illem szabályi szerint.
Egyedien dizájnos, méregdrága építőanyagok felhasználásával készült kriptaköltemények, afféle élet utáni lakópark az anyagi javakban dúskáló felső tízezer számára. Számtalan olyan is taláható közöttük, mely még senki által sincs "belakva", cizelláltan fel vannak róva a nevek és a születés időpontja, de az elhalálozás ideje vagy ki van hagyva, vagy csak így szerepel: 20. A 21-es számmal kezdődő sor, túlzott optimizmusra vallana.
Mondanom sem kell, a tisztaság, a rend, az ilyen negyedekben példaértékű. Itt telik rá ...
(Aki techikáját kellő hangerőre állítja, az a hozzászóló első pár mondata közben hallhat egy suttogva beszúrt kritikát. Na, körülbelül ez jellemzi cakk-pakk, ami az ügy során történt. Ezért néz ki ez a város úgy, ahogy ...)
Kétség kívül szép látványt Baján a Rókus utcában a zöldellő gesztenyék, a dúsan virágzó liliomok.
Bármennyire is szép esztétikailag valami, az viszont gond, ha óhatatlanul is balesetforrássá válik. Felvételemen a stoptáblánál megálló gépjárművezető számára ilyen kilátás nyílt balra pár nappal ezelőttig. 
A mellékelt "érdekes" fotó kering emilben régiónkban, célja számomra ismeretlen, de az is lehet, hogy új népszokásként kívánják a fővárosiak ajánlani számunkra vidékieknek. Hogy a környezeti megjelölés igaz-e, azt leginkább azok képesek megítélni, kik otthoniasan mozognak honunk ilyen szegleteiben.
A temető legkevésbé gondozott, időjárás marta, sok városunkban "sanghajként" emlegetett szegénynegyedre emlékeztető, perifériára szorult része. Itt a sírok keresztjein sok esetben csupán egy név szerepel, se a születés, se a távozás dátumával. Pedig itt is emberek nyugszanak, méltóságukban tiport emberek.
A középosztály blokkházai. Kis helyen, kevés kiadással, megadva a végtisztelet módját, a kötelező illem szabályi szerint.
Egyedien dizájnos, méregdrága építőanyagok felhasználásával készült kriptaköltemények, afféle élet utáni lakópark az anyagi javakban dúskáló felső tízezer számára. Számtalan olyan is taláható közöttük, mely még senki által sincs "belakva", cizelláltan fel vannak róva a nevek és a születés időpontja, de az elhalálozás ideje vagy ki van hagyva, vagy csak így szerepel: 20. A 21-es számmal kezdődő sor, túlzott optimizmusra vallana.