"Ui: Kedves Mesterem javasolta a Hypo-próbát ezeknek az embereknek. Ha valaki azt állitja hogy már olyan magas szinten van hogy ezek a káros anyagok nem tudnak nekik ártani, akkor probáljunk ki egy pohár hypot. Ha azt is átalakitják akkor oké... "
Ne hülyéskedj, Adept! Ez frankón létezik? Mint a Dűnében? Ott is mérget kellett átalakítani. Télleg van ilyen?
Ez az állapot nagyon gyakori...
Ezért érdemes olyan utat választani ahol a morális fejlődésre és az erények gyakorlására van helyezve a hangsuly.
"Egy lépés a szellemiekben, három lépés a moralitásban."
Ha a morális fejlődés megelőzi a szellemi magasbajutást, akkor nem fognak kialakulni ezek a tüntetek...
Üdv
Adept
Ui: Kedves Mesterem javasolta a Hypo-próbát ezeknek az embereknek. Ha valaki azt állitja hogy már olyan magas szinten van hogy ezek a káros anyagok nem tudnak nekik ártani, akkor probáljunk ki egy pohár hypot. Ha azt is átalakitják akkor oké...
Az pedig aki azt mondja hogy csak a testemnek kell, az egyszerűen nem tud uralkodi magán. Ha ő nem a teste akkor vágja le a kezét. Ha megrebben a szeme, hazudott...
Kedves Big4!
Abban egyetértek Veled, hogy eléggé általános jelenség; abban is, hogy ez nem feltétlenül a fejlődés hiányát jelenti, hiszen kinek nincsenek apró gyarlóságai?...Az viszont nagyon zavar, ha mindezen gyengeségek mellett az illetők megvilágosodottat játszanak.
Szerintem nem offtopik kérdés, a jelenség mindenütt létezik és elterjedt. A "bort iszik vizet prédikál" -szindróma. :)
Tipikus emberi gyarlóság. Magam is gyakorlom... :)
(sőt szerintem szinte mindenki többé-kevésbé)
Nincs vele semmi baj. Korántsem jelenti azt, hogy az illető egyáltalán nem fejlődik...
Sziasztok!
Az eredeti témafelvetés, megvallom, mód felett tetszik. Szövegelni ui. elég könnyű mindenféle magasztos témákról, de _tenni_ valamit, hogy előrébb jussunk, már sokkal nehezebb, avagy inkább kényelmetlenebb. Szép, hangzatos eszméket mindenki gyárthat, nem valami nehéz dolog, na de ezek szerint élni...
A bizonyításról: azt hiszem, hogy aki csak azt képes elfogadni, amire egzakt, tárgyi bizonyítékot mutatnak neki, az elég hamar esik súlyos depresszióba. Nem éri meg...Én sem vagyok az a gondosan átmosott agyú hitgyülis fajta, de a tapasztalat szerint igen célszerű tud lenni, ha az ember bizakodik.
Egy kissé offtopik kérdésem is volna. Mit gondoltok azokról, akik állításaik szerint szellemifejlődnek ugyan nagyon, viszont az ezzel együtt járó "felülkerekedés" egyes illúziókon nem igazán látható náluk? Gondolok itt arra, hogy egy-két "szellemileg fejlett" emberpéldány masszívan dohányzik, iszik, és él kicsapongó nemi életet- s mindezekre igencsak jól hangzó ideológiai magyarázatokat agyalnak ki. "A testemnek kell, én meg nem vagyok azonos a testemmel" és ehhez hasonlóakat lehet tőlük hallani. Magam részéről ezzel úgy vagyok: persze, én sem vagyok szent, nekem is megvannak a magam gyengeségei- de ezeket inkább vállalom tökéletlen mivoltom jelzőiként, mintsem, hogy kimagyarázzam őket...Mi a véleményetek?
Nem, nem...
A szellemtudomány szerint az embernek a durvábbtól a finomabb testek felé haladva négy testéről beszélhetünk:
1. fizikai test
2. éterikus test
3. asztrális test és
4. Én.
A fizikai test adja az embernek az anyagi világban való megjelenés lehetőségét. A halál után a fizikai test feloszlik. Ami a feloszlás ellen dolgozik, amíg az ember él, az az éterikus test. Az étertest adja a fizikai test formáját, és hordozza az életerőt. Minden, ami élő, étertesttel rendelkezik. Az asztrális test adja a lelkiséget. Asztráltest nélkül nincs tudat és tudatosság. Az asztráltest három fő megnyilvánulása az akarat, az érzelem és a gondolkodás.
Az ember jelenlegi legmagasabb része az Én. Ez az emberben lévő szellem, ami isteni eredetű és halhatatlan. Az Én révén van az embernek öntudata.
A fizikai test (anyagi test) kulcsszava: lét,
az étertesté (élettesté) az élet,
az asztráltesté (léleké) a tudat és az
Én-é (szellemé) az öntudat.
Az ember a jelenlegi testei mellé magasabb testeket fog a jövőben kialakítani. A magasabb testek azáltal alakulnak ki, hogy az Én (szellem) megdolgozza a három alacsonyabb (fizikai, éter- és asztrál-) testet. Ha az Én megdolgozza az asztráltestet, abból kialakul a szellem-én (más néven manasz). Az Én által megdolgozott étertest életszellemmé (buddhivá) alakul át. A fizikai test Én általi megdolgozásából pedig kifejlődik a szellemember (átman). A magasabb testek által ugyanakkor magasabb tudatállapotok jelennek meg az embernél!
A magasabb tudatállapotok révén az ember mintegy "belenő" az érzékfeletti világba, aminek a megismerése és átélése éppen ezen magasabb tudatállapotok által lehetséges. Három fő szintet különböztetünk meg:
1. imagináció: más néven szellemi látás-az érzékfeletti világ képekben való megismerése.
2. inspiráció: ezen a szinten a szellemi képekhez hangélmények kapcsolódnak-az ember ekkor képes kommunikálni a magasabb lényekkel.
3. intuíció: ezt a szintet hívhatnánk szellemi egyesülésnek is. Az ember az első két szinten mintegy "kívülről" látja és hallja a szellemi lényeket, itt a harmadik szinten viszont megszűnik a távolság: a megismerő szellem az éntudat megtartása mellett egyesül, eggyé válik a megismerés tárgyával.
asztrális test -> manasz -> imagináció (szellemi látás)
éteri test ->buddhi -> inspiráció (szellemi hallás)
fizikai test -> átman -> intuíció (szellemi lényélmény).
Felhasznált irodalom: Váradi Tibor, Rudolf Steiner.
Blavatsky necces. Steiner, Lievegoed, Boss, Bistey Zsuzsa, Szőke Lajos és Váradi Tibor. Őket tudnám nyugodt szivvel ajánlani.
Meg ha már hoc-hoc koma felemlitette a gőgöt, akkor szeretettel meghivlak egy előadássorozatra aminek "SZT alapjai" a cime. Szerénységem az előadó:)))). Most lesz a 2.rész...
Áprilisban minden szerdán 18.00 az Édesvíz könyvklub (Bródy Sándor u.).
Figyelj leírom, hogy kiktől olvastam ilyesmit: Annie Besant, H.P.Blavatsky, C.W.Leadbeater
Ismered őket ugye? Ezeket beveszi a gyomrom, bár asszem Leadbeater a leglájtosabb, és pont ő a kedvencem hármójuk közül.
Van valami alapkönyv, valami egyszerű, amit megértek? Vagy valami itt a neten?
Hát elég nehézkes, mivel nem tudom hogy te mihez vonzódsz? Hiába ajánlanám a SZT-t ha nem veszi be a gyomrod, bár tény és való hogy itt vannak ezek legjobban feldolgozva...
A megtapasztalást jobban értem. De hogy a lelki életben mi lehet a tapasztalat - azt nem egészen.
Mert a mindennapi életben világos, hogy mit jelent önerőből elérni valamit. Esetleg ha tudnál valami példát hozni.
Szerinted honnan tudjam én azt, hogy amiben most, ebben az életemben hiszek, azt nem tapasztaltam-e meg egy korábbiban, vagy két élet között valahol? A kérdés hogy emlékszel-e rá? Ha nem akkor csak tudatalatt hat rád egyfajta késztetésként, csendes hangként. Amikor az ember emlékszik az összes előző életeire, az már olyan szint ahol nincs jelentősége a hitnek.
Mert, most hitnek gondolom, de, ha megtapasztaltam, akkor már nem hit. És akkor hit nem is létezik. Az angyalok meg amúgy is segítenek, ha bírnak.
Nem értem az egész hit dolgot, egyáltalán nem látom értelmét ennek a szónak!
Meg tudnád magyarázni? A tudatosság számit. Hit létezik és egy nagyon fontos lépcső az ember fejlődésében. Sokan még előtte vannak, még nem jutottak hitre. Ha már a hited megingathatatlan kőszikla, akkor már jöhet a személyes megtapasztalás. Innen már nem kell a hit. Tekints rá ugy mint egyfajta energiára, amit ha fel tudsz venni magaba akkor kifejleszti a szellemi szemeidet. Nem véletlenül emlegeti Krisztus annyiszor a hitet az evangélumokban.
És azt se értem, hogy mért olyan különböző a "tapasztalat" és a "megtapasztalás". Ha valamit megismerek, átélek, akkor tudom, hogy mi az, és az már más kérdés, hogy ki segített abban, hogy megismerjem ezt a dolgot. Mért fontos ez? És mitől lesz kevésbé értékes az amit magamtól ismerek meg, mint az, amit egy angyal mutat meg?
Szerintem pont az hagy mélyebb nyomot, amit a saját bőrömön tapasztalok.
Figyelj, én nemtom, mi az a szellemtudomány, amit emlegetsz, de amiket most kérdeztem, az tényleg érdekel. Itt nem az értékéről van szó, hanem inkább az odáig vezető utról. MIndkettő célhoz visz. Talán a megtapasztalás azért más mert ott felsőbb segitséget kapsz a te erőfeszitésed mellé. Olyan mintha több oldalról is látnád ugyanazt a dolgot, amire egyedül nem lennél képes.
Egyébként mindkettőt saját bőrödön tapasztalod, azonban tény és való hogy a saját erőfeszitésből elért dolgok értékesebbnek számitanak mint a megkapott dolgok...
"A hit a nem látott dolgokban való bizonyosság a teologiában. Igy amikor az embernek megtapasztalása van akkor már feleslegessé válik a hit, hiszen bizonyossága lett. Addig kell hinni amig nincs bizonyosság."
Szerinted honnan tudjam én azt, hogy amiben most, ebben az életemben hiszek, azt nem tapasztaltam-e meg egy korábbiban, vagy két élet között valahol?
Mert, most hitnek gondolom, de, ha megtapasztaltam, akkor már nem hit. És akkor hit nem is létezik.
Az angyalok meg amúgy is segítenek, ha bírnak.
Nem értem az egész hit dolgot, egyáltalán nem látom értelmét ennek a szónak!
Meg tudnád magyarázni?
És azt se értem, hogy mért olyan különböző a "tapasztalat" és a "megtapasztalás". Ha valamit megismerek, átélek, akkor tudom, hogy mi az, és az már más kérdés, hogy ki segített abban, hogy megismerjem ezt a dolgot. Mért fontos ez? És mitől lesz kevésbé értékes az amit magamtól ismerek meg, mint az, amit egy angyal mutat meg?
Szerintem pont az hagy mélyebb nyomot, amit a saját bőrömön tapasztalok.
Figyelj, én nemtom, mi az a szellemtudomány, amit emlegetsz, de amiket most kérdeztem, az tényleg érdekel.
