Vannak olyanok, akik szándékosan bántanak meg másokat? Szerencsére ilyennel még nem találkoztam.
Köszönöm a javítást, ugyan én nem érzem bődületes nagy hibának, de megígérem: legközelebb odefigyelek :)
Szerinted az joindulatu hozzaallas volt, amit te ott es akkor tanusitottal? Esetleg mondhattad volna, hogy faradt vagy, nem? Egy kis odafigyeles.
"Paraszt"-nak lenni nem nehez. Ha fajdalmat akarsz okozni, az meg meg konnyebb, csak tapasztalni kell hozza es kicsit ismerni a masikat.
Ahaha úgyérzem érdemtelenül defenzívába szorulok, ígyhát kénytelen vagyok mégeccer körüljárni az eseménysort. Éppen azon csodálkoztam, hogy nem voltam jóindulatú egy cseppetsem és ennek ellenére nem sértődött meg a lány, sőt, ellenkezőleg.
Az életkorom firtatása meg ismételten nem a topik témája, de hogy ne kelljen a "Hányéves vajon ez a hentesfiju" topikban keresgélnetek, 24 vagyok.
16-18 évesen nem jött volna létre ez a topik, mert akkoriban még megvolt bennem a kellő kitartás, hogy érdeklődő arccal végigcsináljak egy ilyesfajta verbális előjátékot.
Van legalább mégegy típus: aki azért magabiztos, mert tisztában van magával, nem okoz neki gondot az, hogy felismerje, direkt akarják megbántani, így az lepereg róla, mint kacsárol a víz. :)
Ui.: Ha megengedsz egy kis korrekciót: fiúbaN. Nekem nagyon bántja a szemem. (Bár az előbb én is kihagytam egy vesszőt :) Ám ha csak elgépelted, nem szóltam...
Ez is embertípus függvénye. Én inkább fiúba láttam ilyet (de nyilván, mert "lány" vagyok :).
Én úgy gondolom, hogy ez azért lehetett, mert a lány -ahogy egy kedves ismerősöm mondaná- nem sokügyű :)
A sérthetetlenség másik formája, amivel én találkoztam, az a halál magabitos szupercsávó, aki meg van győzödve arról, hogy odavagyok érte, csak futom a köreimet. Nekik nem elég a szép szó.
Hat, tekintetbe veve a topicnyitobol kovetkeztetheto eletkort, es azt, hogy a lany nem vette ki tudja mennyi ideig eszre, hogy untatja az urat, az effajta gondolkozasra a lany reszerol szinte 0 :)
Lehet, hogy a lány okosabb mint gondoltad és a kérdésével, pont ez volt a célja , a tanácstalanságod és az, hogy szembesültél saját bunkóságoddal :o)
Persze erre kevés az esély.
"Tehát a kérdés: miért van az, hogy ha jóindulatúan állunk a dolgokhoz, sokszor akaratlanul is vérig sértünk embereket (lányokat ezesetben), ha pedig direkt paraszt akar valaki lenni, akkor bizony nagyon nehéz dolga van, mire besértődik valaki?"
Szerinted az joindulatu hozzaallas volt, amit te ott es akkor tanusitottal? Esetleg mondhattad volna, hogy faradt vagy, nem? Egy kis odafigyeles.
"Paraszt"-nak lenni nem nehez. Ha fajdalmat akarsz okozni, az meg meg konnyebb, csak tapasztalni kell hozza es kicsit ismerni a masikat.
dehát hazuttam neki és ez nem sértette meg hanem még ráadásul magában kereste a hibát - én ezelőtt állok tanácstalanul, fennakatt szemöldökkel, felvont vállal, arcomora fagyott bamba, értetlen grimasszal.
Bár ez csak egy afféle szójáték, mégis kénytelen vagyok megkérdezni, mégpedig némi önéletrajzi ihletésű kis szösszenet kapcsán:
történt, hogy aminap voltunk egy helyen, aholis a körülmények furcsa összejátszása folytán beszélgetni kezdtem egy lánnyal. Egy darabig nagyon érdekes volt a diskurzus, de aztán némileg más dolgokra kezdtem el figyelni, meg amúgyis fáradt voltam, továbbá átlagos körülmények között sem vagyok az a kifejezett közösségi ember, ezért aztán alighanem eléggé udvariatlan módon csak így félgőzzel vettem részt kicsiny metakommunikációs duettünkben. Természetesen most így utólag rendkívül szégyellem magam emiatt, de akkor és ott kifejezetten unatkoztam, untatott, hogy a lány hosszadalmas tirádákat zeng olyan emberekről, akiket életemben nem láttam, és ha ismerném is őket, akkorsem érdekelne az, ami történt velük, főleg nem ennyire vérszegény előadásmódban ehehe. Ígyhát egy darabig még bólogottam meg szörnyülködtem a megfelelő helyeken, de aztán ez is túlságosan megerőltetővé vált, így valami "pisilnikell minyájövök" vagy hasonló felkiáltással otthagytam újdonsült ismerősömet és hazamentem. Ez eddig talán egy szociopata kórképének megrajzolása inkább, mint a topik címéhez kapcsolódó esszé, de most jön a CSATTANÓ. (Na jó, azért túlságosan nagy dologra ne számítson senki :D)
Valahogy úgyesett, hogy néhány nap múlva is ugyanabba a szórakoztatóipari egységbe vezetett utunk, és én ismét csak szembetaláltam magam ugyanazzal a lánnyal. És ekkor megkérdezte tőlem, hogy UGYAN MIVEL BÁNTOTT MEG A MÚLTKOR?!?+!??!
Tehát a kérdés: miért van az, hogy ha jóindulatúan állunk a dolgokhoz, sokszor akaratlanul is vérig sértünk embereket (lányokat ezesetben), ha pedig direkt paraszt akar valaki lenni, akkor bizony nagyon nehéz dolga van, mire besértődik valaki?
Én nem értem ezt. Igaz, a kérdést sem igazán, dehát vannak itt nálam okosabbak is eheh.
