Hát erről én nem tudok, az interneten nyomát se látom. Viszont azt tudom, hogy pár éve Münchenben vallást alapított Kawwana néven. Pár száz márkát ha befizetsz, küldenek szép színes prospektusokat róla.
Egyébként elismert pszichologus, ugyhogy valamit mégiscsak tudhat.. Te tüzzel vassal irtod az olyan dolgokat, amikre nincs 100 szlék fizikai magyarázat, igy elég nehéz öt megérteni..
Én tényleg úgy ültem le Dethlefsent olvasni, hogy na most szeretném megtalálni ebben az értékes részt és a bölcs, pozitív mondanivalót. Hát sajnos ilyen nem volt benne.
Rendben van, rosszul fogalmaztam.. Elöitéletesen olvasol..
Tudod, gondolkoztam már azon, hogy mi vonz ide a valfilire, mert eléggé karakán, és meggyözödésen alapulo világképed van. Ennek ellenére már máskor is észrevettem, hogy nagyon is tájékozott vagy olyan kérdésekröl is, ami ebbe a világképpe egyáltalán nem fér bele, és abszolut negativ véleményed van rola..
A buddhista szemmel ez nem igy van.. Hogy szavaiddal éljek: az ego örökéletü, és egyes életeik személysége eszköz arra, hogy ezt az ego felismerje mindenféle életeken keresztül önmagát..
Ezért számukra teljesen világos, hogy a koldusbol királyfi, a királyfibol koldus lesz..
szerintem meg nem teremt senki semmit semmi által. csak a hatalmasra duzzadt egó miatt hiszik egyesek azt, hogy tudnak gondolatokkal, érzésekkel teremteni.
Hát igen. Azt hiszem, ez az amikor valaki az almáról úgy beszél, hogy "szép, illatos, piros, fényes gyümölcs", és megfeledkezik a arról a mi belül van: a húsáról, a magjáról, a LÉNYEGRŐL.
Nem gondolom, hogy biztos úgy vannak a dolgok, ahogy Dethlefsen állítja (honnan is tudhatnám biztosan?), de hogy amit te írsz róla, az arról árulkodik számomra, hogy vagy csak beleolvastál a könyvbe egy bekezdést, vagy nem érted, vagy nem akarod érteni, amit közölni próbál, szegény, jobb sorsra érdemes Thorwi bácsi...
Ezt az ezoterikusokkal sohasem fogod megérteni. Az egyik nagy "istenük", Thorwald Dethlefsen azt írta a hülye könyvében, hogy ha egy gyereket elgázol egy autó és meghal, akkor ez azért történt, mert a gyerek érett volt erre az eseményre. Tehát megérdemelte. Meg egyébként is az egész meg van írva a csillagokban.
"A gondolat/érzés által teremtünk. Ha a gondolat és a hozzá párosuló érzés között harmónia van, akkor, akkor az a gondolat "életre kel", megteremtődik-attól függetlenül, hogy az jó vagy rossz, kívánjuk-e vagy sem."
Ha a gondolat és az érzés között harmónia van... akkor mégiscsak kívánjuk azt a dolgot, nem?
Vaprósz: szórak dva. Valami ijesmit mormogot az onokám (aki tanút és okos ember) egyik barátya aki Kalinyinba végezte az iskolát. De az is lehet hogy csak roszul halotam.
Van ebben némi igazság, ha már felnőtt emberi sorsról beszélünk. Ha megszületsz egy helyzetbe, azt nem te döntöd el, nem te teremted, hogy hova. Persze, ha hiszel a reinkarnációban, akkor esetleg igen, de ez nem derült ki.
Senki sem azt kapja meg, amit megérdemel. És nincs olyan elmélet, amely igazolhatná, tisztára moshatná, azt pl. amikor egy gyermeket mondjuk megerőszakolnak, vagy egy nőt agyonvernek, vagy vkinek kiírtják a családját. A LÉT IGAZSÁGTALAN.
Ezt még a buddhisták és nagy ezoterikusok számára is egyértelművé tudom tenni.
Előző élet, stb. erre nem lehet indok, hiszen nem ugyanaz az ember bünhődik, aki x élettel azelőtt hibázott. Mert a szellem ,ami testet ölt, nem szenved - csak az ego. Viszont egy új életben , egy új ego szenved, azaz semmit sem fog tanulni az éppen átkínlódott esetből,mert nem emlékszik az előző egoira, hiszen az olyan lenne neki, mint egy vadidegen - csak azt érzi, hogy ok nélkül ge*i vele a sors.
Nincs sem büntetés, sem jutalom.Senki sem rángat madzagon bennünket egy másik dimenzióból. A törvény, ami hat, az az: akció-reakció, hatás-ellenhatás, vonzás-taszítás.Ez a törvény az egész kozmoszban azonos. Az élet célja a folyamatos fejlődés, szabadság, boldogság.
- és ezt a gondlatrendszerünkkel, a hozzá párosuló érzéssel teremtsük meg.Egyedül vagyunk felelősek önmagunkért. A teremtő erő bennünk van, azt teszünk vele, amit akarunk.A gondolat/érzés által teremtünk. Ha a gondolat és a hozzá párosuló érzés között harmónia van, akkor, akkor az a gondolat "életre kel", megteremtődik-attól függetlenül, hogy az jó vagy rossz, kívánjuk-e vagy sem.Azzal teremtünk magunknak, hogy mit hogyan élünk meg.Ha félelem van valakiben a betegségtől, akkor megteremti azt.Ha a pénzhiányt éli meg, akkor hiányt teremt.
Amit megeszel, azzá válsz (a test a táplálékból épül fel), amit gondolsz/érzel, azzá leszel, az történik. Igaz, ez óriáasi felelősség, s ezt nem nagyon szeretik az emberek. Könyebb másra, külső tényezőkre, szellemi dimenziókra, stb. fogni a dolgokat.
Egyrészt mert ahhoz, hogy az egy bizonyos ember számára adott körülményeket (hova születik, milyen anyagi-szociális-egészségügyi feltételek közé stb., stb.) valamiféle 'érdemnek' vagy 'büntetésnek' minősítsük, értelemszerűen előbb fel kell tételeznünk valamiféle előzetes értékelőrendszert, amely alapján ezek a körülmények ilyen minőséget kap(hat)nak.
Ilyen értékelőrendszer léte viszont nem bizonyított.
Másrészt mert olyasmi ez, mintha 1000 darab teljesen egyforma golyót rászórnánk egy olyan falapra, amin csak 14 db golyóméretű lyuk található - semmi csodálnivaló nem lesz abban, hogy a falap mélyedéseiben végül 14 db egyedi golyó állapodik meg az ezerből.
E golyóknak nem "különleges érdemükre való tekintettel" jutnak a mélyedések, nem azért, mert az valamiféle "jutalom", mert azt "megérdemlik" - egyszerűen csak törvényszerű, hogy a golyók közül előbb-utóbb pontosan 14 darab megállapodik a lyukakban. - És hogy miért pont azok a golyók, az csupán egyedi esetlegességek jókora halmazának függvénye. (Pont ezek voltak megfelelő pozícióban a kigurításkor, vagy a legalkalmasabb távolságban, pont megfelelő ütemben ütköztek más golyókkal stb., stb.)
Ugyanígy: nem kérdés, hogy "megérdemeljük-e" vagy sem azt, ahogy élünk. Azért élünk így, mert ilyen körülmények közé születtünk ugyanakkor, mikor az emberiség más csoportjai máshová születtek a világban.
Az nem volt szükséges, hogy pont mi szülessünk ide, de az nagyon is, hogy bizonyos számú ember mindenképpen ideszülessen.