"Nem is mondom, hogy a túlnyomó többség nem kollektív. De szerintem jóval több az induviduális ember, mint gondolnánk.
Például miért van az, hogy ha egy átlagemberrel (kiválasztunk egyet, bárkit a tömegből) elbeszélgetünk, akkor nagyonis induviduális egyéniségnek tűnik. Azonban ha visszalép a tömegbe, gyakran máris "visszavedlik" kollektív emberré?
Nem lehet, hogy az emberi psziché összetettebb kicsit...?"
azon gondolkodom, hogy a tömegnek létezik-e valamiféle "tömegtudata"...
bár szvsz nincs. a tömegbe került, addig individuális de erőtlen ember hirtelen megérzi a tömeg erejét, a fejébe száll, és már rabjává is vált, sodródik vele, ahová az félig-meddig öntudatlanul csapódik.
"Szerintem nem elsősorban és csak, attól lesz egy ember induviduális, hogy van- ill. jó az önismerete.
Sőt a legtöbbjüknek nem jó - szerintem - és éppen fejlesztik, dolgoznak rajta. Talán pont ez az egyik ismérvük, hogy belátják magukról, hogy van mit javítaniuk ezen a téren. Nem?"
őszintén szólva az önismeretről nem tartok sokat. erről majd később.
nagyjából már megtetted helyettem, annyival egészíteném ki, hogy a barátaim 'fejlesztése' érdekel, a többieket meg rühellem:)
meg iszonyodom a kollektivizmustól
sok van ott, nem tudom, melyik hozzászólásodra gondolsz.
de asszem én kevébe magasztos szemszögekből szeretném megvizsgálni a témát, derék individualistához méltó módon.
vagyis az egyéni szinten, nem az emberiségén, evolúciós (teremtéselméleti?!) szinten.
be kell, hogy valljam, én nem születtem Megváltónak. már egész kis koromban elhatároztam, hogy nem fogom megváltani a világot. úgy éreztem, nekem valahogy muszáj nem-megváltanom azt a fránya világot. eddig egész jól haladok.
nem tudom, mi a helyes, mi a helytelen az emberiség számára. nem is érzem magam arra feljogosítva, hogy előírjam az embereknek, hogy mit kell tenniük, hogy kell élniük, gondolkodniuk, érezniük.
én csak azt tudom, hogy én hogy akarok élni.
a saját terveimmel akarok foglalkozni, nem mások fölött bébiszitterkedni. lehet, hogy ez utóbbi a nemes cselekedet, dehát én nem vagyok nemes.
én jól akarom érezni magam, nem pedig végigkeseregni az életemet.
még az ilyen vészterhes időszakokban is, mint a mai. szarok magasról az USÁ-ra, Irakra, Észak-Koreára, szvsz tehetnek egy szívességet.
nem tudom, mi a helyes, mi a helytelen a hétköznapi ember számára. nem akarok semmilyen receptet adni a boldogulásukhoz, mert nem is tudok. csinálja mindenki,ahogy tudja.
nem mondom, hogy szeretniük kell egymást, nem mondom, hogy erkölcsösnek kell lenniük, nem mondok semmit.
amúgy is minden ember legelemibb joga, hogy seggfej legyen. miért akarjam én megváltoztatni őket?! nem érzem magam felelősnek az ő lelki fejlődésükért; ami azt illeti, nem is hiszek a fejlődésben. aki hülye, az is marad. joguk van hozzá. nekem meg jogom van leszarni őket.
Na. Nekem egy kedvenc témám ez.
Nem vallási téma, viszont jó sokat lehet filózni róla.
Én személy szerint az individualizmus mellett rakom le voksomat. Ki-ki söprögessen a maga háza táján.
