NEM ÉR!!! Aki bújt, aki nem....eredményt akarunk!
Aztán kezdjünk újabb fordulót. Többen szavaztak itt a topicban is, vedd figyelembe őket is.
Jelentem, hogy én szavaztam!
Jogom van felszólalni:O))))
ez komoly??? nem tudtok megírni egy emilt, vagy mi van? nem kell rá bélyeg, ingyen van... kiírjátok itt az összes betűt a sztorikban és nem tudtok egy egyszavas emilt küldeni a zsűrinek????? ne már... pedig kiváncsi lettem volna melyik sztori a legnépszerűbb.
Éljen a következeteség!
Mi is igy jártunk, amikor sok-sok évvel (kb. 20) ezelőtt Maxikánk, aki magyar vizsla fiú volt, megkóstolta a tálon felhalmozott süteményt.(Persze, mert a hülye gazdi összezárta a konyhában a kutyás és a sütit)
Volt haddelhadd, szidás, stb.
Mivel nem tudtuk, hogy meddig lehet nyálas a süti, másnap odaadtuk neki a maradékot....... Nem nézhetett minket nagyon hülyének.
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2003-02-15 19:06:36 (87)
Szia heroikus!
Gyakorlatilag Árcsi már felnőtt, igy már nem is látom már hunczutságnak, amit művel. Ő egy teljesen felnőtt, értelmes lény, aki messzemenő jóindulattal, megértéssel, empáthiával nézi elmebeteg dolgaimat:
- feltörlöm a territóriumát jelző szaganyagait, ahelyett, hogy felülbírálnám Őt... Életünk végéig felülvízelhetnénk egymás jeleit, ha normális lennék.
- felszedem kis neki rendszeresített kanállal a gyurmáit, mit végképp nem ért. Pedig ez jelzi a kutyavilágban betöltött helyét a ranglétrán. Ez olyan, mintha más szemetével hívalkodnék:-)))
- nem értem, hogy miért szereti rágcsálni a számára emészthetetlen dolgokat, s miért zavar, ha kedvenc virágjaimat gyomlálja, holott csak tudatalatt akar nyomelemekhez jutni.
De nem is sorolom tovább, hiszen az ágyamat is azért rendezi át rögtön a távozásom után, hogy távollétemben örködjön a legszeretettebb gazdi nyughelyére. Ha belépne egy betörő, rögtön ráugrana, nyaldosná a kezét, s farkcsóválva segítene neki kihordani az ellopandó értékeket. Ha elvinné a gaz lator a rózsaszínű fütyülő gumimalacot, akkor persze hazáig kisérné.
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2003-02-15 16:07:31 (83)
Az ággyal vigyázok: Az élet /Sir Archibald/ kényszerített rá... Egyik nap a szokásos látvány fogadott, amit már részben leírtam, de most még azzal tetézve a látványt, hogy az ágya zömét megette, nádtörmelék borította a szobát, Ő pedig "kukázott", mikozben megpillantottam a mobilom szétrágott tokját, félbeharapott antennáját, de nem sorolom tovább. Kutyához méltatlan állapotba kerültem, ordítoztam, Sir Archibaldhoz vágtam az ágyat, le húgyosjózsíztam, kukázó hajléktalanhoz hasonlítottam, s rávágtam a felsőházi fenekére. Ráadásul méregből!!! Elsírta magát, bevizelt, s elbújt... Késöbb odasomfordált hozzám, s nyalogatni kezdte a kezem... No szar érzés volt.
Másnap kivágtam az ágya maradékát, s vásároltam háncs nélküli ágyat, kutyahordozó dobozt, rágcsálni valókat, inyancfalatokat...
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2003-02-05 19:36:05 (78)
Kedvenc astám!
A nád okozta sérülést még megúsztuk. Az áramütést is. A növényeim ellenben pusztulóban. A fekete földet ellenben imádja - a múltkoriban, szabad napomon kiszúrtam, hogy a "disznóságait" rögtön a távozásami után csinálja, tehát nem unalomból, szeretetből. Először megágyaz ágynemümből, majd levadász néhány mauritiusi kagylót, a virágfölddel megszórja a bársonnyal behúzott kanapémat, majd, mint aki jól végezte dolgát elalszik, s kócosan, zavarodott tekintettel fogad. Közben ötletszerűen kokettál az elektromos vezetékekkel, drótokkal. Az erkélyen imád tartózkodni, lefekszik, s megugatja a bácsikat, néniket, autókat, majd szagmintákat vesz a "kitelepített" kaksikból, majd boldogan elvégzi a dolgát a szobában. A gyurmák eltávolítását csendben tűri, de a pisi eltakarítása óriási örömmel tölti el:-DDD Ilyenkor tudatzavartan rohangál, agarakat meghaladó gyorsasággal, szájában kedvenceivel, s vad lihegéssel. Katonának biztosan nem vinnék el, mert enuresisét hivatalosan igazolnám. Ráadásul az LNséget is imádná, megszagolná a végbelüket, farkcsóválva, s imádattal ugrálna az ölükbe
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2003-02-05 11:03:38 (75)
Annyit már sikerült elérnem, hogy Sir Archibald hazaérkeztemkor önálló büntibe kezd: Kint üldögél a konyhában, s ha a vétség nagy, lehorgasztja a fejét. Egyik szobrász haveromat megkérem, hogy mintázza meg a mártir szobrot Árcsiról.
Tegnapelött bepipultam rá, újból nagyokat falatozott az ágyából, s tele folt a szoba nádforgáccsal. Kiköltöztettem a konyhába. Pár óra múlva besettenkedett hozzám, s megpróbált lekenyerezni a kedvenc fültyülő gumimalacával:-)))
Reggel költözés vissza:-DDDD
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2003-01-18 16:05:12 (68)
MÁSságról még valamit.
A kisebbik fiam esküvője volt 2002 december 21-én. A nagyobbik fiú, a Bence még várakozási állásponton van. Egy polmoderátori "tali" után nála aludtam, s reggel nézegettem, hogy mit olvas a "gyerek": "Hogyan kerüljük el a nősülést?" című könyvet találtam az éjjeli szekrénynek minősíthető ágy melletti dobozán, ahol az alcím az volt, hogy "De úgy, hogy mindent megkapjunk tőlük?" Szal valami ilyesmit olvasgatott. Beleolvasva igen szellemes írás volt. Külön fejezet volt az, hogy hogyan lehetséges úgy együtt lenni a hölgyekkel, hogy nem mondjuk ki azt, hogy "Szeretlek". Az egyik módszer az volt,hogy devalváljuk a "szeretem" szót. Azt kell mondani, hogy szeretem ezt a cipőfűzőt, inget, stb. Közben bekukkangattam a szekrényekbe, ahol elegáns, intim női cuccokat látván már azon kezdtem el töprengeni, hogy csak nem a Terry Black a fiam? De az idáigi történetek nem erre utalnak:-DDD
Szal a házasság pogári, konzervatív volt, bár miattam kissé liberális, ui. majdnem felvittem Sir Archibaldot. Csak nem volt még cilindere, frakkja, s mulatságos lett volna, ha menyemről lehúzta volna a menyasszonyi ruhát schnauzeres ugrabugra közepette, s a templomban csak inyenc falatokat adagolva neki csak csámcsogást lehetett volna hallani, s falatkák között fütyülő gumicsonttal a szájában rohangált volna... Fiaim még benne lettek volna, ugyanis Gergő és Csilla képességfejlesztő házakat üzemeltetnek. Ők mondták, hogy Archibaldot jutalomorientáltan kell nevelni:-DDD Azóta Sir Archibald a falkavezér, Ő sétáltat engem, s lumpen környéken a kutyák által összevizelt sarkokon álmélkodunk órákig, máskor féceszdarabkákat csodálunk meg, s Árcsi ha rosszekedvűnek talál, akkor ahelyett, hogy aludna kedvére, rohangál hozzám játékaival, leteszi elém, s várja, hogy eldobjam, majd örömet színlelve visszahozza. Nem érti, hogy a főemlősök csúcsa, hogy csinálhat öregember lélére ilyen szamárságokat.
Szóval, hogy mégis hagyományos legyen az esküvő, de Árcsit se kelljen sokáig otthon hagyni, Kecskemétről felmentem taxival Óbudára, s a driver végigvárva a ceremóniákat, majd együtt megízlelve az étkeket még polgári időben indulás taxival haza a Szőrséghez. Ezek után mondja még valaki, hogy Mi vagyunk a falkavezér:-DDD
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2003-01-18 10:43:56 (65)
Mindenkinek Vaúúúúúúúúúú!
Sir Archibald újabb kutyálkodásai:
-Mostanában abbahagyta villanyszerelői ténykedéseit /ha van reinkarnáció, akkor Árcsi korábban villanyszerelő volt/, s egyéb elfoglaltságokat talált.
-Lakásfelújításom részben megtörtént.
-A lépcsőháztól még mindig szorong, bár a szorongás mértéke csökkent. Mióta felvette az örző-védő attitude-jeit, ha valaki elmegy a lakásunk elött, vad ugatásba kezd. Néha kiengedem, hogy szembesüljön a gaz közlekedővel, de ilyenkor végigrohanja a szomszédok lábtörlőjét, s alaposan felporszívózza a környéket. Ilyen alkalmak során még néhány lépcsőfokot is megtesz, főleg felfelé.
-Étkezéseink:
A saját élelmezése is érdekli, s változatlanul kedveli a füstölt sajtot, almát, banánt, tojást, s természetesen a jutalomfalatokat... Ugyanakkor ha én eszem, transzban van, ugrál rám, s a tálcámon lévő inyencségeket szaglássza iszonyú vehemenciával. Mostanában már állva eszem:-DDD
-Egyedül akkor hagy békén, ha internetezem. Ilyenkor tőlem néhány méternyire válogat a kutyaágyban tornyosuló játékaiból, s széthordja őket szerte-széjjel-szana, majd szakállát a lábamra helyezve elalszik. Már azon is gondolkodtam, hogy ezentúl vagy az iróasztalomnál fogok enni vagy a WC-n. Ez az a 2 hely, ahol békén hagy.
-Ágyazás.
Mikor távol vagyok Sir Archibald territoriumától, rövid gondolkodás után lehúzza az ágyról a szádát, majd beteríti a lakást a párnával, paplannal, szádával, konyharuhával, s az otthoni ruházatommal. Ha idejéből engedi, akkor 5letszerűen behozza vagy a vizeletes rongyát, máskor levadássza a még életben lévő növényeim egyikét. Ilyen esetekben, ha hazaérkezem "kócosan", zavaros tekintettel fogad, mit a psychiátriában rendezetlen homályállapotnak neveznek. Farkcsóválása is inkább csak gyenge próbálkozás, s kerüli a tekintetemet. Messziről nézi a rendcsinálásomat, s teljesen logikátlannak tartja. Helyében én is annak tartanám.
-Esetismertetés.
Egyik nap munka után elhatároztam, hogy nem pihenek, hanem a jobb időre tekintettel leviszem kutyálkodni a hóba. Ördöngős rohangálásba kezdett, gyakran teljesen eltünt a hóhalmokban, s ámultan nézte a mindenütt látható kutyaszar kupacokat vad szagolgatás kiséretében. Ez katartikus élményt jelentett számára. Mai napig sem érti, hogy ezek hogy a francba kerültek oda... Még azon is töprengett, hogy hátha én viszem le a termését éjszakánként a neki rendszeresített kanállal. A hazaút volt a valódi psychodráma. Csípőizületi "kopásom" miatt sántikálva, tüdőműtétem óta fulladozva vittem haza, s phobiája miatt egy szatyorba próbáltam berakni, hogy ne kelljen Őkutyaságát sárosan, havasan magamhoz, felöltőmhöz szorítva felvigyem. Gondolatmenetemet nem tudván követni kemény védekező-elhárító mozgásokba kezdett, ami a lakótársak szerint sintér-kutya viadalnak tűnhetett, melynek során izzadásom, fulladásom fokozódott, s kezem teljesen "kutyás" lett. Bosszúsan felhúztam pórázánál fogva egy emeletnyi lépcsősoron, miközben Árcsi herpeszállásban vinnyogott, majd kezdődött előlről a viadal. Koszosan, szutykosan egyenesen bévittem a feredőkádba, majd lélegzethez jutva lefürdettem jó kis kuttyasamponnal. Nagyon babán nézett ki, sűrű, dús szemöldöke elfedte szemrését, mitől vak és sovány kölökkutya látsztát keltette. A törölközést, fésülgetést már játékosan viselte - mostanában valamit adok a szájába, mikor kefélgetem a szőrét, de igy is dulakodni kell egy pirinyót...
-Legújabb boldogság.
Tegnapi napon kapott egy fekvő helyzetben megformált rózsaszínű, ráadásul fütyülő malacot. Kerülgette, s miután először hallotta visítani, óvatosan, gyanakodva járogatta körül, majd kb 3 óráig rohangált vele, vadul visíttatva ezt a rohadt, mégis kedves disznót. Na ekkor megajándékoztam egy másik játékkal is, egy súlyzóra emlékeztető fütyülő gumicsonttal. Psychodrámát alakított, nem tudván eldönteni, hogy mivel produkáljon nekem hangzavart.
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-12-10 10:16:42 (36)
Válaszul a tegnapi délután története:
-Bűntudattal érkeztem haza egyik ideggyagyászati rendelésemből, s vittem magammal almát, banánt az állatorvos diétetikai javaslatára.
-Sir Archibald az előszobában adott tiszteletemre fogadást, farkát vadul csóválgatva.
-Ugyanakkor a lakosztályba már nem kisért be, amit rövidesen megértettem, ui.
--A bárasztalomon elolvasásra szánt könyveimet a földön találtam, melyek közült a "Rheumatologiai fájdalmak therápiája" /valami hasonló címe lehetett/ témával foglalkozó könyvön tejfogra emlékeztető nyomokat találtam, de csupán gyógyszergyári kartonszerű prospektusokat fogyasztott el jó étvággyal... Azt gondoltam, hogy a kedvenc tollseprűjének a nyelével verhete le a könyveket, igy csupán azt mormoltam, hogy "Randa kutya", s térd-könyök helyzetben próbáltam összeszedni a papírhulladékot, mint a Rákosi évek papírgyűjtő úttörői, de nem a MÉH-be vittem az értékeket, hanem a szemétbe...
--Ezt követően SÁ hálószobájában az ágyának környékén náddarabokat találtam (újabban saját ágyát kezdte ki), mit a NG tanácsára desodorral befújtam, amit rögtön megszagolt, majd asthmásokra jellemző hangot hallatott. Ha nem hagyta volna abba, adtam volna neki Atrovent sprayt is, de ezt megérezve elkezdett normálisan lélegezni.
--A psychodráma akkor ért, amikor a SÁ kék égővel ellátott lámpáját akartam felgyújtani. A lámpa semmit nem csinált. Kerestem a konnektorba való csatlakozót, mit kb 1/2 méterre találtam meg, rajta kutyaharapás okozta folytonosságmegszakítással /8 napon túli sérülés/. Azt csináltam ezután, amit még Makarenkó is leszólt volna, ráütöttem, nagyot a fenekére:-((( Érdekes módon semmi nyivákolás nem volt, csupán jogos bűntudatot tükröző tekintet.
--Atyai jóságom nélkülözte a következetességet, ui. adtam neki néhány almaszeletet, mit elfogyasztott, de ekkor észrevettem, hogy a végbélnyílás környéki pompás, felséges ezüst szörzetét barnás gyurmadarab éktelenítí el - a sikertelen eltávolítási próbálkozás után jött a fürdetés, kutyashampon, majd törülközési kisérletek, mondhatnám vad bírkózás, majd kutyakefélés...
Miután leültem, azon ábrándoztam, hogy kb. 3 hónapja ilyenkor már vagy egy órája egy sör mellett aludtam volna el a TV készülék elött, de az vigasztalt, hogy feladataimat kezdtem rendszerbe foglalni:
---Az erkélyre helyezett, nagy jukka likvidáltatása valaki által, (SÁ gondozta még a szobában, annak minden következményével, szövődményével),
---Az erkélyen, s a konyhában lévő plafonon lévő lámpabúrák égőinek kicseréltetése /szédülök a létrán/,
---A könyveim még elérhető részeinek hely keresés, de hol?
a/ költözzek el?
b/ etessem ezentúl Arcsit könyvekkel táp helyett? De ezt még meg kell beszéljem orvosával, gyógyszerészével, s közgazdásszal is.
d/ rakjam ki a könyveimet is a téli erkélyre, s ezentúl ott olvasgassak?
Igy rövid ábrándozás után kikapcsoltam a villanyokat, ui a sötétben azt hiszi, hogy éjjel van, de én alszom el hamarább, mint Őkutyasága:-DD
Ennyi az esti kutyaokozta békés milieu-ből, s antidepresszáns hatásból /Már az ágyamban feküdtem, mikor sötétben felbontottam egy tábla csokit, s titokban elkezdtem majszolni, de rinyálásra figyeltem fel. Ott ágaskodott az ágyam szélén, s azon tanakodtam, hogy a papírra vagy a csokira fájhat-e a tejfogazata./
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-12-09 11:15:10 (29)
Kedves heroikus!
A "szöveg" az egyik kedvenc volt igazságos professzoromtól származik, ki azzal nyerte el szimpátiámat, hogy ilyen vizsgakérdései voltak, hogy "Mit mond a kismadár, ha lát egy kerek fényeset?". Az 5-ös válasz az volt, hogy "Professzor Úr, azt mondja a kismadár, hogy nini!!! Ott egy friss hulla szeme". Ha valaki a "nini" helyett csak "ni"-t mondott az csak 4-est kapott. Ma már a proffal értek egyet. A pali lyó volt nálam, igy elmentem egy alkalommal meghallgatni az előadását, ahol többnyire csak páran lézengtek, mert nagyon korán kezdte az oktatást. Már az indítás is jó volt. Megkérdezte tőlünk, eléggé teátrális hangon, hogy "MI AZ ORVOS LEGFONTOSABB KÖTELESSÉGE?!!!". A dermedt csendbe rögtön beleszólt, hogy nehogy valaki válaszoljon, mert csak a hallgatóság érdeklődését akarta felcsigázni. S ekkor mesélte a következőket: "Egyszer egy fiatal apa elhatározta, hogy segít a feleségének a 3 műszakban. Reggel felkelt, csinált tejbegrízt. Megetette a kisbabát". Mindezt lassan, halkan, mondta, majd erősebb hangon tette hozzá a következőt: "És a boncolásnál a következőt találtuk".
Mindezek után odament a palatáblához, s reszkető kézzel, krétával ráírta, hogy az "ORVOS LEGFONTOSABB KÖTELESSÉGE:" "HÍVNI KELL A RENDŐRSÉGET!!!" Ezt szavakkal is alátámasztotta, hogy valami megmaradjon emlékezetünkben.
A boncolás eredményét a professzor úr sem árulta el nyílván a fulladásos halál boncleletei lehettek, igy én sem, már csak azért sem, mert a skorpipit én sem secáltam már. A CT-n is csak az látszott, hogy skorpió, a lágyrészekből semmi...
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-12-09 10:58:04 (28)
Jajjj, elnézéseteket kérem!!!
A PC-met nem tudtam bekapcsolni, mert Archibald megrágta a vezeték egy darabját. Gondolom nem schnauzer -, hanem általános kutyatulajdonság, hogy a gazdira is lelapult helyzetből hátulról ugranak rá, a bokájánál gyakorolva a fogást, hogy imádják rágni a cipőket, papucsokat, kedvenc csennivalójuk a falkavezér ruhadarabjainak eltulajdonítása, s papirhegyekkel való irtózatos bírkózás. Sir Archibald ugyanakkor imádja a cigarettásdobozt, sörkonzervet, az öngyújtót, s rettentően érdekli a psychiatria is, ui. az elektromos vezetékeket nem a fogváltás miatt rágja, hanem kiváncsi az elektromos áram és az epilepsiás rohamok közötti összefüggésre. Legalábbis erre következtetek átszellemült tekintetéből. S az is az angol felsőházi tulajdonságát bizonyítja, hogy a füstöltsajtot, banánt, almát kedveli. Már eleve félek attól, hogy mikor tér át a lazacra...
Újabb szokása, hogy astanak igazat adva, /"Ha,ha,ha"/ időnként fontoskodó pofával kilopakodik az erkélyre, majd egy idő után vissza, s várakozási feszültséggel tekint rám. Ha kimegyek megnézni a tetthelyt, többnyire csak régebbi "kábelfektetés" nyomait észlelem, s sétálok vissza, de Ő schnauzerekre jellemző fergeteges ugrabugrával rohan a kamrához a jutalomkekszért. Szóval olyan, mint a kisgyerekek, azzal a különbséggel, hogy mint legutóbb hallottam, a kuttyák az első évben 15 éves gyereknek felelnek meg. Természetesen mozgásteljesítményükben. Képzeljetek el egy 1 éves gyereket, ki még nem szobatiszta, de forma1 színten vágtázik szájában portörlővel, cipővel, WC-pumpával, s ha engedi elfoglaltságából létrának használva corpusotokat felmászik lihegve a fejetekre, nyalva fületeket, orrnyílásotokat, hajatokat, lépcsőnek használva nyakláncotokat, s okulárétokban helyetfoglaló progresszív lencséteket. Én ráadásul csiklandós is vagyok, de a lihegése miatt mindent megbocsájtok Neki. Ha fáradt vagyok, akkor este szeretem a legjobban, mikor papucsomra hajtva megőszült szakállát horkol, s gyakra álmodhat, mert akaratlan mozgásaiból következtetve futkározik, s ritkán nyüszit is (biztosan nem éri el ilyenkor az öngyújtót).
Szóval rövid "kutyatapasztalatom" alapján Sir Archibald nem tengerimalac, s nem görög skorpió:-DDD
Egyetemista koromban volt 2 tengerimalacom. Figyeltem hatalmas intelligenciájukat, kreatívitásukat, memóriájukat. Ha pl. feltettem őket egy asztalra, mentek egymás után, mint az elefántok, szinte a hátsó orra a másik "likába" ütközött. De mentek békésen. Igen, csak asztalnak vége is van. A hátsónak eszébe se jutott, hogy "Szent Isten, hova tünhetett a cimbora?!", hanem kommandósként lezuhant a földre. Ezt képesek voltak az unalomig megismételni.... De Arcsi nemcsak a malackákra nem hasonlít, de a Skorpipimre sem, ki unottan lépett egyszer át egy lisztkukacot, mert nem volt éhes. Szóval nem volt egy kimondott usztasa vagy csetnik vajda. Másrészt a vízet csak molekuláris színten kedvelte, LNtétben Arcsival, ki hazaszeretetből íssza, na meg a territoriumát is megjelöli, ha már a hazáját, ami esetünkben a lakásom is szereti.
Képzeljétek eccer láttam egy mackapsychologust. Esetleg már elmeséltem? Ha nem elmondom, mert irigyeltem a palit.
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-12-02 12:08:29 (17)
Lehet, hogy fogok... Évtizedekkel ezelött olvastam először Gerald Durreltől a "Családom és egyéb állatok" című regényét, majd szinte az összes fellelhető könyvét. Halálra nevettem magam, ui. a pali félelmetesen jó etologus, s ennél már csak a humora jobb. Tán ez volt az első könyv, amit a fiaimnak még kiskorukban a kezükbe nyomtam. Hatott is rájuk. Bence, a nagyobbik fiam barátnője egyszer megsajnált egy nöstény kiscicát, s hazavitte. Bence csak Ebolának nevezte, ami kifejezte érzelmeit a cicákkal szemben. Ebola nevéhez méltón a számítógép-parkon sétafikált, s ha volt egy csepp ráérő ideje, kiítta a vizet az aquarumból, ahal a szerencsétlen vitorláshalak kénytelenek voltak "lapjában" úszva tengetni életüket. Egyedül a megörzésre Bencééknél lakó krokodiltól tartott, ui. a kroki majdnem kettékapta, csupán barátságból, szenvtelen arccal. Egy alkalommal anyává tette egy szomszéd kandúr. Mikor megszülettek a kiscicák, bejárt Ebolához, de semmi gyengédség, kisbaba látogatás, meg ilyesmi, pl. leánykérés, gyerektartás, hanem felfalta Ebola étkét, s lazán el. A kiscicák között 2 kandur volt, a többi lányka. Volt közöttük cirmos, fehér, koromfekete /Gyula/, de a legjobban az általam Bocinak nevezett kandur tetszett. Világos volt a szőre, időként fekete
foltokkal a legváratlanabb helyeken. Olyan volt a pofázmánya, mintha leette volna mákostésztával. Szal egyik nap a fiaim lehozták hozzám Bocit, hogy ne legyek egyedül:-))) Hoztak vele etetőt, illatos almot, meg mindent, ami kell. Aranyos volt. A srácok távozása után a kanapémon ült. kb. 1/2 méterre, de másnap már velem testi kontaktust kezdeményezve, s dorombolva. Vettem Neki cicaágyat, játékokat, kaparót, s ami csak az eszembe jutott. Természetesen velem aludt, s nem az ágyban, mindent kapart, csak a kaparót nem, arról csak a csengőt szerelte le óriási tettvággyal. Napok kérdése volt, mikor a napilapom elött nem a szöveget láttam, hanem cicafejet, igy a Népszabóságot kártyanagyságúra kellett összehajtanom, hogy egy sort elolvashassak cicamentesen. Az igazi psychotrauma az volt, mikor szokásomhoz híven a TV elött ülve, tálcán levő tányérból falatoztam a májgaluskalevest, s olyan mártírként nézett rám, hogy rájöttem, hogy vagy én fogok ezentúl 4kézláb a konyhában Whiskast enni vagy Ő sajttal, brokkolival töltött pulykemellet. A szakításunk elött a következő történt: A Bugac Csárdában estebédeltem egy orvosi bulin, mikor az egyik traumatologus főorvos barátom, úgy éjfél után felhívta a figyelmemet arra, hogy a "Kandurokkal keményen kell bánni". Jóval éjfél után a teljesen átrendezett lakásomban nyugovóra tértem, mikor arra riadtam fel, hogy valaki a farkam felett saját farkát kergeti, ráadásul félelmetes kitartással. Lazán lerúgtam magamról, persze nem húztam magamra szöges bakancsot, csak mezétláb követtem el e "keménységet", mire eltünt, s én alvás helyett, kialvatlan tekintettel órákig keresgéltem, hogy megvigasztaljam őkelmét. Fiam magyarázta meg, hogy legyek empátiás, ui. Boci még nemrég Ebolával, tetvéreivel élte macskaéletét, s Gyulával élet-halálra szóló ádáz territoriális csatákat vívtak, igy napközben aludt, s éjjelente rajtam vezette le feles energiáit. Gyula a tesó az csúcs volt. Lehetett vele tangóharmonikázni, fülét gyűrögetni, szinte mindent. Ben azt csípte legjobban, mikor egy digó üzletemberrel 50 millós üzletről tárgyaltak, s beállított Gyula szájában egy egérrel. Ekkor vett magának lakást, hogy Gyula és az üzeleti élet elkülönüljön. Sajnos megbetedett, tán leukaemiás lett, s ekkor látták Bencét tán először sírni.
A nevelésem eredménye, hogy egyik karácsonyra a fiaimtól egy élő skorpiót kaptam, azzal a felvílágosítással, hogy lisztkukaccal etessem, s csak molekuláris szinten adjak neki vízet.... A boncolásnál a következőket találtuk:.....
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-12-01 17:30:16 (7)
Amit írsz, az orvosilag teljesen "tiszta" - természettudományos csatornákon már hallottam a kutyócák antidepresszív hatásáról. Csak az kórság benne, hogy közgyógyra még nem műxik a dolog. Bár próbáltam már kollegámnál Sir Archibaldnak TENA betétet iratni, de ehhez TAJ szám kell:-DDD Végső soron alakítani kéne egy dog-dögOmbudsmant, ki kiharcolhatná az ügyünket. A skorpióm, mikor átment a túlvilágra, nem "molekuláris" szinten kapta a vízet, meg CT-ztettem, majd a filmet elküldtem Port Louisbe, hogy nálunk olyan fejlett az egészsgügy, hogy még a skorpiókról is készül "postumus", teljesTest-CT:-DDD
A basset hound az a kis kutya, melynek nagy lógó fülei között bánatos tekintet honol? Ha az, nagyan aranyos és kedvesen bamba kutyóca. Az egyik haverom szomszédjának volt egy ilyen kuttyája, kinek csipesszel kellett evésnél a fülét a feje felett összecsiptetni, egyébként a füle szívta fel a paradicsomlevest:-DDD Szegény beleesett a kerti fürdőmedencébe, s azóta a mennyekben vaúvaúzik... Hogy kiknek lehet kutyájuk:-((((
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-12-01 00:06:55 (5)
Szióca asta!
Sir Archibald eszén többnyire túljárok... Azzal kezdtem, hogy az otthon használatos scholl szandálomat felkínáltam Neki, s ráadásul megkapta az egyik fél pár -soha nem használt- rövid szárú csizmámat is. Mégsem ezek a kedvencei, s kiszúrtam, hogy miért, gyermekeim múltjából okosodva: azt a portörlőt kedveli, amit mindig a helyére teszek, vagy a WC pumpát, mit Ő nyúlt le. Volt egy szörme kutyám, amihez sokáig nem juthatott hozzá. Eleinte csak haragosan megugatta, s egyik nap levadászta. Azóta fülénél fogva villámként csattog vele. Ugyanerre a sorsra jutott egy fiaimtól kapott boszorkány baba is, a boszi... A nővérek kiröhögtek, mikor meghallották, hogy ha otthon hagyom, pl. ügyeletben, égve hagyom a villanyt, s bekapcsolva a TV-t is - mondták, hogy a kutya sötétben is lát:-DDD
Az öngyújtóm, sörösdobozok, cigarettás doboz piszkosul érdekli - legszívesebben együtt dohányozna velem. Egyik nap a cigimről kis parázs lehullott, s mikor lenéztem Rá, aranyos pofával bámult rám, s közben ízott az ősz szakálla:-)))
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-11-30 22:54:08 (3)
Köszönöm a reflexiókat. Kutyálkodásban nem teljes rutin nélkül kezdtem el áldásos tevékenységemet, ui. gimnazistaként már volt egy ideig pulim. Ez az 50-60 as évek határán lehetett. Ő is az a kutyaság volt, ki időnként farkast játszott, amennyiben égnek emelt pofával vonyított, különösen, ha oboán gyakoroltam /hangszeren:-))/.
Legjobban genetikai örökségét csíptem, miszerint az akkori idők farmotoros Ikaruszait, de a tőlünk távozó vendégeket is terelgette. Rohangált a csigalépcsőn a vendégek körül, kik közül az elől haladók viszafogták a léptüket, a hátul menők pedig szaporázták. Igy 20-30-an is képesek voltak 1 négyzetméteren topogni:-DDD A második szuka volt, törpe uszkár /pudler/. Vele a neurologiai államvizsgámra készültem fel: Éjjel szerettem tanulni, mert akkor csend, nyugi volt. A kisaszony látta az ajtón át kiszűrődött fényt, igy háttal odaült az ajtóhoz, s farkát csóválva bekopogtatott. Beengedtem, de kellő szigorral figyelmeztetve, hogy csak a földön sumákolhat! Néhány perc múlva perifériás látásommal észleltem, hagy a kanapén fekszik, szakállát szigorúan a heverőn tartva, alvást, szendergést színlelve. Valamivel késöbb a pofája az ölemben nyugodott. Csak akkor pipultam be, mikor, ha már unta az egyik fejezetet, lapozott:-DDD A másik,
Raunival kedvenc történetem az volt, mikor szopornyica kapcsán gyakran sétáltam be az Állatklinikára. Megvizsgálták, kapott oltást, de a végbélen keresztüli hőmérőzés annyira megviselte az ártatlanságát, hogy a következő napokban "herpeszállásban" kellett bevonszoljam. A csúcs az volt, mikor felvették a kisállatok belgyógyászatára. Szobatársai voltak egy asthmás agár, egy bandzsa macska, s egy kakas. Az egyik napon hallottam a referálást, mikor egy tanársegéd referált az adjunktusnak, s komoly pofával mondta az egyik a másiknak, hogy "Kérlek szépen, s akkor vakantott":-DDD Hátast csináltam az azon idők szigorlóorvosaként.... Sir Archibaldot unoka hiányában vettem meg, szinte unokapótlékként. A jutalomorientált nevelést ideggyagyászként is tudom, a következetességet is, de a gyakorlatban ez nehéz... Az első bajság,
hogy még nem vettem rá magam a következetes, egy
azon időben elkövetett sétafikálásra, írhattam volna sétefekálást is.. Igy csak odáig jutottam, hogy ha otthon vagyok, s nem a kórodában, akkor észlelem, hogy félelmetes érdeklődéssel szinte "porszívózza" a padlószőnyeget, s ilyenkor kiporoszkálok az erkélyre, ahová természetesen gorillaként követ, s ha itt sikerül pisilnie, kakilnia, óriási simizésben, s jutalomfalatkákban részesül. Szerencsére ezt egyre gyakrabban teszi.
A lépcsőházi szorongását csupán arra vezetem vissza, hogy még kicsi. 1-2-3 lépcsőt az utcán simán leküzd fel- s le egyaránt. Csak ettől a "lépcsőrengetegtől" még fél. A múltkor szemerkélő esőben sétáltattam, s sáros lett. Kínomban egy szatyorba raktam, s abban vittem fel. Teljesen természetesnek tartotta, s kiváncsi pofával kandikált ki a "rengetegbe". A bolhaövet, pórázt, s a fürdetést is elsőre jól tolerálta. Főleg a fürdetést, s azt annyira, hogy mikor én fürödtem, szinte bekéredzkedett hozzámn:-DD Ha rajtam állna ügyeletbe is behoznám magammal, de akkor együtt kéne vizitelnünk, mert seggdugaszként mindenhová követ. Én meg is csinálnám, s szerintem a betegek is csípnék, de az ANTSZ lebarmolna!!! Csak a szörkefével van gondunk, ui. a kefével is játszani akar.
Most azon gondolkodom, hogy mit csinálhat otthon egyedül: reggel az egyik csempét varázsolta le a feredőkádról... Lehet, hogy a boszorkányt vagy a tollseprüvel rohangál 2 sírás-pityogás közepette:-(((
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2002-11-27 19:00:10 (0)
4 hónapos schnauzerem van. Tökéletes kutya: utcatiszta!!! Több órás séta után szinte marokra fogja a fütyijét, hogy hazáig kibírja. Aztán, ha látja, hogy "kolbászkáit" a Neki rendszeresített kanállal felszedem, schauzeres ugrabugrával, marha nagy büszkeséggel ősz pofáján kisérget, mintha Oscar-díj átadására mennénk. Imádja a füstölt sajtot, banánt, na jó, megeszi az almát is, de kedvence a pénztárkönyvem, számlák, s az internet csatlakozás. Hála Istennek, imádja a nőket, s szerencsére Neki is a csinos hülgyek tetszenek, bár még pici, igy nem oly csodálattal néz rájuk, mint a WC pumpára vagy a WC kefére. Ha elmegy az internet csatlakozás mellett /tudja, hogy tilos még odanéznie is!!!/ hátulról, a farmozgásából is látom, hogy odabandzsít:-DDD
Nem tudom, hogy vagytok vele, de esténként, mikor látom lábamnál aludni, ősz szakállát papucsomra helyezve, s hallom horkolását, egész napi kutyálkodását megbocsájtom. Gondolom azt álmodja, hogy velem együtt papirzsebkenfő hegyeken rágjuk át magunkat
kolbászlopásos sztorim is van...ezt tesom írszettere követe el...szüleim a szomszédokkal összefogva kolbászt készítettek....az elkészült kolbászok a szomszéd garázsában várták a füstölést...sajnos garázsajtót nem zárta kulcsra a szomszéd...darcy kinyitotta és a szomszéd kutyájával, amit tudtak megettek
darcy kapu és ajtó nyitogatása miatt voltak gondjaink...az utca végén lakott egy szép nj szuka...ha a nj tüzlet darcy mindig beszökött...ilyenkor jött a telefon hajnalban, hogy vigyük a kutyát...a szuka gazdája elmondta, hogy nem az a baj, hogy a darcí bemegy, mert annak örülnek, mert nagyon szép kutya, csak beengedi a többieket is:)
darcy egyébként hőszerelmes típus...szomszédunk tacskó szerű kutyájáért mindig megverekedett az összes kannal, majd szomorúan, nyüszögve nézte, hogy az a cafka mindenkinek megáll csak neki nem
a kajalopást is nagyon okosan csinált...tudta, hogy nem szabad lopni a konyhapultról, mert akkor leszidjuk...ha vmi mégis ott maradt ő nem nyúlt fel érte, hanem megvárta míg a macska felugrik, leszedi...akkor elkergette a macskát és lelkiismeretfurdalás nélkül megette a kaját...hisz a macskától lehet kaját lopni:))
végig olvastam a topikot és jókat derültem:)
bár már nem lehet nevezni, mert letelt az egy hónap...játékon kívül elmesélem az én rosszcsontom egyik kiemelkedő gazdileégetős megmozdulását:
nyáron gazdi úgy gondolta beviszi a kutyáját munkahelyre, nincs ilyenkor nagy forgalom egy főiskolai könyvtárban...kutya jólnevelt..nem lesz baj:) folyóson igazgató úr irodája előtt el...ajtó nyitva..igazgató úr...jaj de aranyos kis kutya...gazdi éppen ecseteli...milyen okos, könnyen tanul a kuytája...szobatisztaság 3 nap alatt már semmi gond nem volt vele...igazgató úr szeme kerekedik...gazdi lenéz...az okos, aranyos kis kutyi igazgató úr lábtörlőjére kakil éppen:) szabadkozás, ellnézés...gazdi nem érti...nem szokott ilyet...takarítás
Most nem vagyok képben, Sir Archi a Snaci?
Mennyi sir, tiszta Yacht club. Akkor nekem meg Lady-k vannak? Nem igazán viselkednek úrihölgy módjára. Tegnapelőtt hajnal fél kettőkor üvöltöttek a pincében a 2 dáma, mint a bolondok.
Felöltöztem, kimentem a súlyos minuszokba, lebotorkálok, a pince alja beborítva műanyagtiplikkel, csavarhúzótól kezdve a vésőig mindenem a földön, a 2 grácia pedig farokcsóválva üdvözöl. Az ugatás oka roppant prózai, Fruzsi felvitte mindkét tányérkájukat az ágyra és őrizte mintha az angol koronaékszerek lettek volna. Kohinor gyémántként ott volt még egy bakancs is ráadásnak. Négy órával később már hivatalosan is felébredve, romeltakarítás közben megtaláltam az oly régóta elveszetnek hitt vízmértékemet is, be volt csúszva az ágy széle és az ágyneműtartó közé. Valyon ki tehette oda?
Mi az , hogy "állitsunk össze egy könyvet, már kész is van. csak ki kell nyomtatni.!
------Kiadó.; terjesztő kerestetik!
Ohiki..már önmagában is egy anekdotázó.; és még be kell épiteni Sir Archibaldot is.......
Nagyon termékenyek vagytok, igy csak néha olvasgatok bele... :-((((((
Most viszont irok én is.
Szerdán történt, amikor kicsit hosszabb távollét után "muszáj" volt elvinni a gyerekeket, hogy kiengesztelődjenek. :-)
Zsepike új szórakozást talált:
Fel kell ugrani az erdőben a fenyőfák ágaiért, megfogni majd elengedni. Ennek hatására a hó leesik róla, egyenesen az ő fejére. Mesterséges hóesés, amit a kutya magának szabályoz. :-)))
Fejecskéjén a teljes megelégedés látszott, majd keresett egy újabb majd megint újabb fenyőágakat.
Bár az elején mi voltunk, akik elkezdtük lerázni a havat a fákról és ágakról, de amint elérhető magasságba került neki egy ág, lecsapott rá és utána már magától is ment és ment. :-)
Ezekután újra felmerült egy korábbi ötlet: állítsunk össze egy könyvet. Ha én ilyen jól szórakozom a történeteiteken, biztosan más is. Össze lehetne szedni a fórumos történetek közül a legjobbakat. Szerintem máris össze lehetne szedni egy kisebb könyvre valót. (más topikokból is).
Ohiki, benned, úgy sejtem még garmadával maradt gyúanyag:O)))
