Még intenzívebb km gyűjtögető életmód kezdődik holnaptól kb. 4 hónapig - sajnos, csak gyalog: max. biciklivel, ha lebírom vinni a túra-böszmét- (futás nuku=lelkem hiátusban).
Nem reszketnek, mert erre teremtetettek - csak rezegtetnek és elnyelik a keményt talajt - áznak alulról-felülről, de nem be! - mindkettő: egy téli és egy tavasztól-őszig hozza a formáját, ami a pénztárcámat is formálta, de megérte. Erre nem szabad sajnálni az eszközt.
Izlandon egy pólóban járnak az emberek, a sarkvidéken pedig plusz fokok vannak, ehhez képest ma mínuszokban csoszogtam a lefagyott hóban, hogy el ne seggeljek, legyen már tavasz basszus... - szeretnék már lendületesen futni, ahogy kell.
Kösz, megvolt és jól is esett. Nem kicsit álmélkodtak rajtam, ahogy a szakadó esőben is szoktak, de már ismernek a környéken és csak legyintenek...
Aztán az útvonalamon jött még két "megszállott" trappoló, és akkor tudtam, hogy ha már hárman vagyunk, mégsem olyan egyedi hülyeség ez - csak a jeges terep tántorít vissza - a többi megoldható.
Igen, évente naponta egyszer, január 1-től december 31-ig.
Még ma is a szűz porhóban, és holnap is megpróbálom a sok-sok mínusz fok ellenére, ha nem lesz jégpálya a lábam alatt, remélem sikerülni fog abszolválni a penzumomat.
Gyűlnek a km-ek futásban és gyaloglásban is az évszakhoz képest nagyobb tempóban a korábbiakhoz képest egy igazán különleges cipőnek köszönhetően. Hála a megötlőinek - igazi csoda, no árban sem semmi, de megéri.
Hihetetlen élmény, hogy -18 fokban sem fázom futás közben 4 rétegben (ma reggel annyi volt): 2 aláöltözet, 1 polár, 1 széldzseki, és nem úgy nézek ki, mint egy Michelin-reklám, vagy mint az Óz bádogembere a tavaly még magamra vett rengeteg cucctól.
Isteni lendületes gyalogtúrákat teszek a szinte teljesen néptelen utcákon, mert mindenki bevackolódott, nekem meg szabad a pálya.
Utálom a telet, de ezt a ragyogó napsütést, szélcsendet, kétszámjegyű mínuszokat most nagyon élvezem...
"Láma kesztyű" ide vagy oda, a XXI. század csúcstechnológiájából adódó pillepalackokból "újratermelt aláöltözetek" ellenére is utálom a telet, jeget - futva, gyalogolva, de még lakásból is!
A kesztyű még ma is működött. "Oh mani padme hum!" - a lótusz virág lehellete legyen veletek - nem vertetek át annak idején: tukcsicsi vagy tukcsecse....
...hát tegnap sikerült sz@rrá áznom a laza 6 km-en, a szakadó esőben két helyen : alul a cipőmben, és felül a kesztyűmben, a többi rendben volt.
Mára kitaláltam, hogy kisebb fajta nejlonszatyor a cipőbe belefér, a zokni nem ázik át, lábam száraz marad - ma már kipróbált, jól működő technológia.
Kézvédelem is rendben: 7 éve Tibetben vettem egy "érdekes" kesztyűt 10 Jüanért. Azóta sem használtam, bár minden hasznosságáról annak idején meggyőzött az eladó, akinek inkább segíteni akartam a vásárlással, mint hinni. És láss csodát: a kesztyű vízhatlan, és meleg.
Futáshoz, túrához, biciklizéshez tökéletes alkalmatosság.
