Ha esetleg nem sikerült megcsinálni, én tudok egy korrekt csapatot. Látatlanban nem dolgoznak, be kell vinni, ott elmondják mit, miért, mikorra, mennyiért. Megbízhatóak, szakszerűek, végzett hangszerészek, korrektek.
nekem lehetelen, összeszáradt brácsát hoztak helyre. Nem akármilyen szinten.
Vintage52 Hanszerviz Balzac u.-Szent István u. sarok az Oroszlánbarlangtól 30 m-re.
>de már volt ahol azt mondták, nem tudják megcsinálni...
Én is találok ilyet ha nagyon keresek, de az nyilván nem hangszerész.
Ha jól értem, a húrnyereg van eltörve. Ezt házilag is meg lehet csinálni, le kell piszkálni a régit, fel kell ragasztani az újat. Ha nem kapsz belevalót, akkor csinálni is lehet akár kemény műanyagból, akár keményfából. A ragasztáshoz közönséges csontenyvet javasolok.
A húrozást és hangolást kénytelen saját maga csinálni aki ilyenen játszik.
nem tudom, mennyire olvassák még ezt a topikot, de azért megpróbálom...:)
mandolin javításhoz keresek szakembert... nem igazán értek hozzá, nekem nem tűnik nagy dolognak, de már volt ahol azt mondták, nem tudják megcsinálni...
szóval a mandolin nyakánál van az az elefántcsontszerű húrvezető kis valami, ami el van törve és azt kellene kicserélni... plusz húrozás, hangolás...
ha valakinek van valami ötlete akkor szívesen veszem...
ps: bocs a szakszerűtlen fogalmazásért, de tényleg nem értek hozzá...
Amúgy eleve nem is vállalkoztam javításra, egy csálé kalapács beigazítása pedig nem olyan nagy szám. Azt meg a fene gondolta volna, hogy a kivevés-betevéssel is szívni lehet.
... A bal széle fel is ment volna, de jobboldalt nagyon szorult. Végülis a tulajjal közösen nagy kínnal beerőltettük, a takarólécet is visszaraktam gyorsan (a hajlításos technikával), és nekiláttam a hangolás harmadik menetének. Kiderült hamar, hogy az egyik hang nem szól. A fakampó nem akad be a kalapács végén. A FRANCBA!!! Ezt nem nehéz megcsinálni, csupán ki kell kapni hozzá a klaviatúrát. Hehehe! Nem kaptam ki. Úgy hagytam.
Hangoltam tovább. A 3. hangolási menet után még elég sok húrhoz hozzá kellett nyúlni negyedszer is. De utána szépen szólt.
Még vissza kell mennem a terepre, pótolni kell néhány húrt, meg valahogy kivehetővé kell tenni azt az elátkozott klaviatúrát.
... A párnákat tartó sárgaréz pöckök elhajlottak, de ez volt a legkisebb gond, vissza tudtam görbíteni. A kalapácsokat is be lehetett állítani, meg a kampórugókat, meg ki lehetett porszívózni a szerkezetet. Két távoli kalapács fel volt cserélve (rögtön feltűnt az eltérő vastagság miatt), azt visszacseréltem, illetve az egyik kalapács villája kissé totálkáros volt, az az is maradt. Szerencsére az a'''', a legmagasabb hang, és az eléggé ritkán kell. Amúgy a mechanika jó állapotban van, működik rendesen.
Na jó, tegyük vissza a billentyűzetet! De előbb nézzük meg, mitől szorult!
A billentyűzet helyének bal szélén alul belül van egy több darabból álló csúszófelület, amelynek a középső darabja feljebb van a kelleténél. (Azért van több darabból, mert a darabok közötti hézagban mennek a pedálok kétkarú emelői.) De nincs elválva, jól be van enyvezve az oldalfal és az alsó deszka találkozásába. Csak éppen az egész lábtartó tuskó alapdeszkástul be van ferdülve, az alapdeszka be van hajolva, ugyanis láb hiányában úgy volt alátámasztva a zongora, hogy a tuskó belső széle tartotta, ahol már nincs fölötte az oldalfal. Ekkor átpakoltam az alátámasztást, hogy inkább a külső széle alatt legyen, de attól még nem javult meg a helyzet. Mivel nem készültem műhellyel és kezdett délutánba hajlani az idő, visszaerőltettük a billentyűzetet a streichpakni (ezt a szót is schpenoth-tól tudom) aljáig, a húrok között csavarhúzóval benyúlva visszahajlítottam a fejpárnák ismét elgörbült nyakát, majd már csak fel kellett volna tolni a billentyűzetet a helyére.
folyt. köv. ...
... Ezután hipp-hopp, miután meggyőződtem róla, hogy a kalapácsok a helyükön vannak (mert amelyik nem, az szeret letörni), a klaviatúrát kaptam volna ki, de csodálkozva vettem észre, hogy nem fér be oda a kezem, ahová ilyenkor be szoktam nyúlni. Nem baj, a billentyűzet két végén lévő kiemelt részt meg lehetett fogni, és már húztam is kifelé.
De nem jött.
Régebben láttam olyat, hogy azért nem jött, mert a tulaj felcsavarozta a levált lábtuskót (amiben az a nagy csavarmenetes lyuk van) és kicsit hosszúak voltak a csavarok, de itt ilyen eset nem állt fenn. Egyszerűen nem volt annyi hely, hogy a klaviatúraszekrény kiférjen, alacsonyabb volt a nyílás. Legalábbis úgy tűnt elsőre. Jobboldalt még kifért volna, de a bal szélétől legalább fél méter hosszban a kalapácsfejtámasztó bigyók (a továbbiakban párnáknak fogom nevezni, hivatalos nevüket nem tudom) túlnyúltak a nyílás plafonján. Arra gondoltam, hogy lehet valami szemét a Spiellade (schpenoth-tól tudom, hogy ez a neve) alatt. De nem volt. Végül lesz-ami_lesz alapon kicibáltuk, kijött.
folyt. köv. ...
... Mindjárt az elején megmutatta, hogy a rendes magasságba felhúzás kísérletét húrszakadással honorálja, így úgy döntöttem, hogy egy egész hanggal lejjebb lesz a mai szabványnál (392 Hz-es normálhang). Miután kétszer végigértem a kb. 240 db. húron, már látszott, hogy ezt a magasságot bírni fogja, de a harmadik menet előtt be akartam állítani a kalapácsokat (mert némelyik el volt ferdülve), és be akartam állítani a kalapács_végbe_akadó_fakampók rugóit, mert némelyik nem akadt be, ezért azok a hangok nem szólaltak meg. Ehhez azonban ki kellett venni a klaviatúrát. Ez a művelet nem szokott gondot okozni, a zongora legelején lévő takaróléc alatt szokott lenni két fakallantyú, amit elfordítva lejön a léc, utána a kalapácsfej-támasztó_bigyókat_tartó_léc két végét megfogva simán ki lehet húzni. Általában.
Itt azonban a takaróléc egyik vége be volt süllyesztve a zongora oldalfalába, a másik végén pedig egy retesz volt, amit el kellett volna húzni, és a takarólécet kivenni. De a reteszt nem lehetett teljesen elhúzni. Még szerencse, hogy hajlott annyit a léc, hogy csak ki lehetett venni valahogy.
folyt. köv. ...
Elmesélem legutóbbi zongorás kalandomat.
Egy szép régi, öntvénykeret nélküli bécsi zongorát hangoltam a múlt hétvégén. Nemrég vette a tulaj potom pénzért. Szép hosszú példány volt, nem is volt tönkretéve, csak éppen a bal lába volt eltörve, ezért az ki is volt véve, helyette alá volt támasztva (ez a körülmény kés?bb érdekes lesz).
Kb. kisterccel-nagyterccel, néhol kvarttal volt lejjebb a mai hangolásnál. Mondtam is mindjárt a tulajnak, hogy nem biztos, hogy rendes magasságra fel lehet hangolni. Kb. 100 éves hangszer (akkor még 435 Hz volt a normálhang), eléggé rozsdás húrokkal. Az mindjárt felt?nt, hogy a húrjai vékonyabbak a mai zongorákénál, párhuzamos húrozatú, és csak a 3 legmélyebb hangnál van szimpla húr, onnantól dupla, és a tripla húrok is hamarább kezd?dnek, mint az újaknál. Bécsi mechanikás, felt?n?en karcsú filcborítású kalapácsokkal.
folyt. köv. ...
A Körúton a Baross utcánál (kicsit a Blaha felé)van egy hangszerjavító. Pár éve rendbehozták a gitáromat kbfele annyi pénzért, mint amit egy másik helyen kértek. Teljesen korrekt volt a bácsi, nem tudom dolgozik-e még.
Hangszerjavító -restaurátor a bátyámj ha érdekel még a dolog olcsón /már állapottól függően/
megoldható a dolog.
Igaz hogy Hatvanban vagyunk de meg tudom oldani a szállítást autóval is!
Irj emailt
